Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-19 / 116. szám

1 oldal RELET-MAGYARORSZAS 1972. május IS. Hazaérkezett Norvégiából Apró Antal CASTRÓT KITÜNTETTÉK BULGÁRIÁBAN. A hiva­talos látogatáson Bulgáriában tartózkodó Fidel Castrót, a ku­bai forradalmi kormány elnökét, a Kubai Kommunista Párt első titkárát Georgi Dimitrov-renddel tüntették ki. Képün­kön: Todor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára, a bolgár államtanács elnöke (balról) Fidel Castróval a kitüntetés át­adása után. (Telefoto — BTA — MTI — KS) ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége Csütörtökön a Kremlben ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának el­nöksége. Az ülésen Nyikolaj Podgornij elnökölt. Az elnök­ség tagjai megvizsgálták a parlament külpolitikai tevé­kenységének kérdéseit. Meg­hallgatták a jelentést a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének hivatalos törökországi ■ látogatásáról. Iraki olaiultimátum Az iraki forradalmi pa­rancsnokság tanácsa ultimá­tumot intézett az országban működő nyugati olajmono­póliumokhoz. Ebben követe­li, hogy a monopóliumok a meglevő kőolajvezetékek ma. ximális teljesítőképességé, nek megfelelő mértékig fo­kozzák a kőolaj-kitermelést. Az iraki kőolajipari és bá­nyaügyi minisztériummal együtt készítsenek hosszú távú kőolaj-kitermelési tér. vet és tegyenek intézkedése­ket annak végrehajtására. A dokumentum felszólítja a nyugati monopóliumokat: ad­janak pozitív választ azokra a jogos követelésekre, ame­lyeket az iraki küldöttség terjesztett elő a nemrég folytatott tárgyalásokon. A monopóliumok kéthetes határidőt kaptak az ultimá­tum áttanulmányozására. Az elnökség jóváhagyólag tudomásul vette Podgornij - nak a törökországi látogatás alatt kifejtett tevékenységét. Az elnökség tagjai ezután jóváhagyták azoknak a par­lamenti küldöttségeknek a tevékenységét, amelyek a kö­zelmúltban a Zaire Köztársa­ságba, — a Csád Köztársa­ságba, Uj-Zélandra, Kanadá­ba és Dániába látogattak. Tito júniusban a Szovjetunióba utazik sios zip Broz Tito, a Jugosz. láv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetségének elnöke, az SZKF Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének meghívá­sára június első felében hi­vatalos baráti látogatást tesz a Szovjetunióban. Kereszthy András Hatvani Dániel: Ctóee megfontolt szán el ékkel DOKUMENTUM REGÉNY A szovjet—amerikai kapcsolatok történetéből Jó dolog a Tas függöny ? (2.) A Minisztertanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) gyobb arányban növekedett az egyéb mezőgazdasági ter­mékek forgalma. A szövetkezeti megyei ér­tékesítő központok tevékeny­sége megfelel a gazdaságpo­litikai és szövetkezetpolitikai célkitűzéseknek. A jövőben fokozni kell az összhangot a vállalatok feldolgozási, for­galmazási és fejleszté­si feladatai között. A kormány a jelentést tudomá­sul vette. A nehézipari miniszter elő­terjesztése alapján a kor­mány Veszprém megyében egy új bauxitbánya létesíté­sére hozott határozatot. A bányanyitás szervesen il­leszkedik a magyar—szovjet timföld-alumínium egyez­mény célkitűzéseihez, meg­valósítását az alumíniumipar központi fejlesztési prog­ramja tartalmazza. A beru­házást még ebben az évben elkezdik. A kormány megtárgyalta az Országos Tervhivatal el­nökének jelentését a gazda­sági szabályozó rendszer 1971. évi működéséről. A módosí­tások több területen, így a jövedelemszabályozásban és az exporttámogatási rend­szerben kedvező eredményre vezettek, néhány kérdésben azonban további intézkedés szükséges. A kormány fel­hívta az illetékes miniszte­reket, hogy vizsgálják meg a belkereskedelem készletgaz­dálkodását és a lakosság to­vábbi zavartalan ellátásá­nak biztosítása érdekében a szükséges intézkedéseket te­gyék meg. A kormány tudomásul vet­te a nehézipari miniszter be­számolóját a magyar villa- mosenergia-rendszer nem­zetközi kapcsolatairól. Tíz éve eredményesen működik a KGST-tagállamok részvéte­lével létesített egyesített energiarendszer, amely az országok között kialakuló gazdasági integráció lényeges eleme. Az energiarendszerek összekötése valamennyi részt­vevő számára jelentős nép- gazdasági előnnyel járt, nö­velte a nemzeti energiarend­szerek biztonságát, lehetővé tette az eroműtartalék-igé- nyek csökkentését az üzem­zavarok idején történő kise­gítések és a csúcsidőpontok eltolódása révén. A magyar villamosenergia-rendszert az az egyesített energiarend­szerrel jelenleg két távveze­ték köti össze. Emellett nem­zetközi összeköttetést létesí­tettünk a szomszédos Jugo­szlávia és Ausztria ener­giarendszerével is. A kor­mány megtárgyalta a villa- mosenergia-együttműködés távlati lehetőségeit és az együttműködés fejlesztésének irányelveiről határozatot ho­zott. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Hazaérkezett Norvégiából Apró Antal, az országgyűlés elnöke, aki Bernt Ingvaldsen nek, a norvég storting (par­* (Folytatás az 1. oldalról) európai enyhülés ügyének sikere. Ezzel az NSZK poli­tikai erőinek többsége — az NDK példája nyomán, igaz több mint 20 éves késéssel — elismerte a fasiszta német állam bukása eredményeként bekövetkezett területi válto­zásokat. A lengyel—nyugatnémet szerződés a jövőbe mutat. Megteremti államközi kap­csolataink kifejlesztésének alapját. Világosan meghatá­rozza a normalizálás kiindu­ló bázisát, amikor kimondja, hogy az Odera—Neisse vonal Lengyelország végleges nyu­gati határa. lament) elnökének meghívá­sára tett hivatalos látogatást az északi országban. Az NSZK Lengyelország­gal és Szovjetunióval meg­kötött szerződése szoros egy­séget alkot, állapítja meg a lengyel lap — közös ratifi­kálásuk a mi kívánságunk volt. A „keleti szerződések” el­fogadása az NSZK társadal­ma többségének, elsősorban azon erőinek sikere is, ame­lyek reálisan értékelve a nemzetközi helyzetet, az NSZK-t be akarják kapcsol­ni az enyhülési folyamatba. A Dziennik Ludowy kie­melte, hogy a ..keleti szerző­dések” ratifikálása után most kezdetét veheti a len­gyel—nyugatnémet politikai kapcsolatok nonnalizálása. 14. Aranka még majd egy évig ezután abban a tudatban élt, hogy mindez így meg is tör­tént... Csak az eset után de­rült ki, akkor sem mindjárt, hogy az egészből egy szó sem igaz. A lánv mindenesetre meg­mutatta a levelet édesanyjá­nak. Veronka asszony, amikor legközelebb találkozott Zoli­val, ezt mondta neki: — Fi­am, ha szereted a lányomat, ígérd meg, hogy ilyesmit nem csinálsz máskor és nem fogsz disszidálni. — A fiú megígér­te, de szándékosan kimutat­ta, hogy ez nehezére esik. 71 januárjában Zoli egy hó­napra albérletbe költözött; a hó és a hideg miatt nehézkes volt a bejárás. Egyik osztály­társa, a mélykúti Lipka Lász­ló osztotta meg veié szobáját, a Liliom utca egyik öreg házában. Ez idő alatt gyak­rabban találkozott Aranká­val. Ugyancsak azon a télen egy alkalommal a város főterén ballagtak. Elhaladtak a foto-. Az Egyesült Államok veze­tő külpolitikai publicistája, Walter Lippmann 1944-ben megjelent könyvében (címe U. S. külpolitika) a Szovjet­unió és az USA közötti vi­szony háború utáni alakulá­sának perspektíváival is fog­lalkozik. Egy egész fejezetben elemzi a két nagyhatalom po­litikai lehetőségeit a fasizmus leverése után. A fejezet címe: „Hosszú béke vagy harmadik világháború?” Lippmann azt mondja huszonhét évvel ez­előtti művében, hogy az új korszak alakulása nagymér­tékben függ attól, megma- rad-e az a viszony a két or­szág között, amely a fasizmus elleni összefogás kényszere miatt jött létre. „Mindkét ál­lam jelenleg a Föld óriási ki­terjedésű részeinek súlypont­ja” — írja a publicista. — „Ok tudják megakadályozni, vagy kirobbantani a harmadik vi­lágháborút.” Ajánlat Elliot Rooseveltnek Lippmann helyesen mérte fel az erőviszonyokat, ame­lyek a hitleri Németország le­győzése után a világon létre­jöttek. A kérdés feltevése is jogos volt. Hiszen napjaink­ban is érezzük, milyen hatás­sal van a nemzetközi enyhü­lésre a szovjet—amerikai pár­beszéd előrehaladása vagy megszakadása. A hideghábo­rú éveiben kapcsolatról, pár­beszédről nem beszélhetünk. Inkább csak néhány javaslat hangzott el, amelyek ha meg­hallgatják őket, ha érdemben foglalkoznak velük, talán po­zitív lépések sorozatát indít­hatták volna el. A tárgyalási ajánlatok rendre Moszkvából érkeztek — és Washington magatartása miatt feneklet- tek meg. 1947-ben például, amikor már érezhető volt az ellenté­tek fokozódó kiéleződése, Sztálin Roosevelt fiának, Elliot Rooseveltnek útján ha­tározottan kijelentette, hogy szilárdan hisz a kommunis­ta Szovjetunió és a kapitalis­ta Egyesült Államok együtt­működésének lehetőségében, anélkül, hogy az egyik nagy­hatalom beavatkoznék a má­sik belügyeibe. A nyilatkozat azonban csak nyilatkozat maradt, hosszú időn át nem követte folytatás. Az Egye­sült Államok egyre inkább az erőpolitika, majd az ezt fel­váltó „szakadékelmélet” alap­ján építette ki nemzetközi kapcsolatait. Az amerikai po­litika — bízva atombombájá­szaküzlet, majd a nagy gyógyszertár előtt, Zoli, ami­kor egyszer óvatlanul hátra­pillantott, észrevette, hogy négy, hozzá hasonló korú if­jú halad mögöttük, mintegy tízméternyire. A rádiószak- üzlet sarkánál a fiú nagy óva­tosan odasúgta a lánynak: — Követnek bennünket. A ban­da tagjai! — Miféle banda? — kérdezte gyanútlanul a lány. — Majd elmondom... Most figyelj, résen kell len­nünk. — A Szivárvány Aru­ház felé haladtak. Zoli a szeme sarkából hátrapillan­tott, s látta, hogy az ifjak kö­zül kettő mögöttük jön, de a másik kettő elkanyarodik a Centrum Áruház felé. A fiú agya gyorsan váltott: — Nincs menekvés előlük. Már­is közrefogtak bennünket. Megfogta a lány karját. Az megremegett. Szemét a ré­mület tágította kerekké. Ezt suttogta: — Zoli, én félek! — Ne félj míg én itt vagyok. Majd én beszélek velük. A Centrum felé kanyarod­tak. (Akkor még megvolt az áruház másik sarkához áf­ban, majd az atommonopó­lium megszűnte után —, a fegyverkezési versenyben szerzett egyéb előnyeiben, azon igyekezett, hogy a vilá­got a háború szakadékénak szélére szorítva, a katasztrófa fenyegetésével csikarjon ki engedményeket. Elvetélt csúcstalálkozó A hidegháborús időszak egy elvetélt csúcstalálkozó, a korszakra igen jellemző tör­ténetét hozta, 1952 nyarán a New York Times közölte azo­kat a válaszokat, amelyeket Sztálin adott James Reston- nak, a lap munkatársának kérdéseire. Reston az iránt érdeklődött, hogyan lehetne a békét tartóssá tenni és Ko­reában megszüntetni a haoo- rús helyzetet. Sztálin meg­fontolásra ajánlott egy talál­kozót Eisenhower elnökkel. Dulles külügyminiszter egy nap múlva már válaszolt is (ha nem is közvetlenül) az indítványra. Amennyiben a Szovjetuniónak javaslatai vannak — mondta —, azokat szabályos diplomáciai úton juttassa el Washingtonnak. Később is megfigyelhető, hogy a Szovjetunió — a fehér házbeli őrségváltások után — (tudván azt, hogy az ame­rikai politika stílusa nagy­mértékben függ személyektől is) többször is tárgyalásokat javasolt az új elnöknek. így volt ez Kennedy, majd John­son esetében is, és ebbe a sorba illeszkedik Nixon elnök mostani moszkvai meghívása is. 1952—1953-ban azonban nem sok realitása volt még egy ilyen magas Szintű kon­zultációnak. Churchill ellenállt Washington elutasítóan fo­gadta a gondolatot. Elsősor­ban nem is az amerikai, ha­nem az angol fővárosban fu­tott zátonyra. Churchill már az első pillanattól igen rossz szemmel nézte a csúcstalál­kozó gondolatát. Úgy vélte, hogy ez annak a szerepnek a lebecsülése volna, amelyet Anglia játszott a háború vé­gén. Saját személyi súlyának csökkenésétől félt. Meglehe­tősen heves vita támadt emiatt az angol parlament­ben, mert a munkáspárti hon­atyák emlékeztettek arra, hogy a toryk éppen azzal sze­rezték a legtöbb szavazatot, hogy Churchill — ügyes kor­tesfogásként — a nagyhatal­kötő gyalogátkelőhely is.) A zebrán haladva ezt mondta a lánynak: — öt percre menj be az áruházba, addig beszé­lek velük. — A lány bement. Ha körülnéz, láthatta volna, hogy az ifjaknak sem hírük, sem hamvuk. De a félelem­től szinte alig látott, öt perc múlva előmerészkedett, s Zoli diadalmasan közölte ve­le: — Minden rendben. Azt mondták, ha jársz velem to­vábbra is, békén hagynak. Neked is, nekem is. — A lány hálásan pillantott rá. Titokzatosságot mímelve, lassanként elmondta a lány­nak, hogy félig-meddig már őt is beszervezte a huszonhét tagú banda. Azt mondta, hogy van közöttük egy rénd- őrtiszt fia is. És hogy rövidesen ő is kap majd fegyvert. Van egy nagy pincéjük; csupa kő meg beton, már őt is elvitték oda, tanították célba lőni, de az oda- és visszavezető úton mindig bekötik a szemét. Június 8-án, Aranka szüle­tésnapjára egy Orbita táska­rádiót vásárolt. Ösztöndíjból, maszek villanyszerelések, he* mák államfőinek találkozóját szorgalmazta a kampány so­rán és így szerzett magának híveket. A tárgyalási ajánlat­tal egyidöben érkezett Ang­liába a szovjet kormány 90 ezer fontos adománya az ang­liai árvízkárosultak javára. Emiatt a közvélemény még fokozottabban támogatta vol­na a közeledés irányába tett lépéseket. Ám 1953-at írtak... Hasonlóképpen csak rövid időre ébresztett reményeket Bulganyin szovjet államfő három évvel később Washing­tonnak címzett két üzenete. Az üzenetek a két ország kö­zött barátsági szerződés meg­kötését javasolták, kiegészít­ve ezt a szocialista országok és az atlanti paktum államai között megkötendő szerző­déssel. Az Egyesült Államok 1956. január 27-én — Eisen­hower személyében — visz- szautasította a javaslatot. Az amerikai politikusok nagy ré­sze — érezve a közvélemény nyomását — hevesen támad­ta p z elnök elutasító maga­tartását. Ujjlenyomat­politika Valamit fejlődtek mégis eb­ben az időben a szovjet- amerikai kapcsolatok. Gyak­ran keresték fel amerikaiak a Szovjetuniót, és néha szov­jet művészeknek, tudósoknak is sikerült az Egyesült Álla­mokba vízumot kapniuk. 1956-ban 110 szovjet állam­polgár (nem számítva a hi­vatalos személyeket) kereste fel Amerikát, a Szovjetunió­ba több ezer amerikai láto­gatott, a Newsweek július 11-én közölte például, hogy csupán két hét alatt ötszáz amerikai kapott szovjet vízu­mot. Nagyon megnehezítette a küldöttségek cseréjét az, hogy az Egyesült Államokban — annak ellenére, hogy a bevándorlási törvény cikke­lyeit módosították, a szocia­lista országokból érkező uta­soktól ujjlenyomatokat vet­tek. Emiatt például a Mojsze- jev-együttes lemondta 1955-ös látogatását. A Washington Post című lap erről az eljá­rásról azt irta: „olyan filozó­fiát testesít meg, amelynek lényege sem oda, sem ide. A lényeg az elzárkózás. Ennek a politikának az az alapgon­dolata, hogy a vasfüggöny jó dolog.” Következik: Beszélgetések a kandalló mellett. noráriumából rakosgatta ösz- sze a pénzt. A LÁNY APJA ELLENKEZIK Veronka asszony, Bállá Szabó Sándorné az 50-es évek elején a fővárosban dolgozott, a magasépítőknél. Férje ön­gyilkos lett. s röviddel ezután hazaköltözött szüleihez, Or- goványra. Az ottani szikviz- üzembe járt el dolgozni. Itt ismerkedett meg — ez már az 50-es évek közepén volt — az akkor 55 éves és még agg­legény Kiss Béla szőlősgazdá­val. Élettársi kapcsolatra lép­tek, átköltöztek Ágasegyházá­ra — az embernek már ak­kor is itt volt a tanyája, sző­lője —, és e kapcsolatból származott Aranka is. Béla bácsi és az asszony között kerek harminc év a kor-különbség. Nem mintha ebből különösebb baj szár­mazna... De az öreg ösztönö­sen érzi, hogy 70 éves kor­ban már maga a féltékeny­ség is az életerő jele. Még akkor is, ha arra semmi oka nincs' Az asz- szony, ha tíz percre elszalad a boltiba, percekig faggatja utána: hol volt. mit csinált annyi ideig. Veronka kije­lentette: elmegy dolgozni az izsáki Aranyhomok Téesz kivarrójába. Ez megint kivál­totta az éllettárs nemtetsaé- sét. gSoliítaiiéí$) Walter Scheel nyilatkozata

Next

/
Oldalképek
Tartalom