Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-19 / 116. szám

KELET-MAGYATIORSZAC! fm mSjuí w: %-=.-------------------_ S. olds! Az élmény erejével ISMEREK EGY FIATAL, állami gazdasági főagronó. must. akinek szinte mar szenvedélyévé vált az újítás: szabad idejének, estéinek je_ lentős részét áldozza erre. Egyik alkalommal megmu­tatta azt a masinát, ami a takarmányszállitás .fáradsá­gos munkájától kíméli meg a dolgozókat. Ö konstruálta. Hosszasan magyarázta, mi a haszna, hogyan működdt. Szinte átszellemült az ai^a, amikor arról beszélt, hogyan jött rá a megoldásra. Élmény volt hallgatni ezt az embert. Beszélgettem Olyan szocialista brigádve­zetővel, aki abban leli örö­mét, hogy a fiatal, tapaszta­latlan lakatosokat új foga­sokra tanítja. megismerteti őket a szakma rejtelmeivel. sokszor még a szabadnapját is feláldozza, hogy ott legyen a tanítványai mellett, végig­kísérje az üzemben hogy lás_ sa. tudja, melyik gépet, hogyan ápolják, mit javítanak. S azzal dicsekedett a napok­ban. hogy ö nyugodtan oda meri állítani ezeket a tizen­éves legényeket a nagy érté­kű nyugati gepek melle. Helytállásukat garantálja. Lehetne folytatni a mun­kásemberekről, akik szánté a mindennapok feladatainak végrehajtása közben találják meg boldogulásukat. A már említett főagronómus mond­ta beszélgetés közben: ,.Nem tudnám az életemet elkép­zelni úgy, hogy ne erezném szinte mindennap: ma vala­mi jót tettem, cselekedtem."’ Mi teszi boldoggá as em­bert? Az alkotó, gondolkodó és cselekvő embert elsősorban a munkája. Ez ad értelmet, ez biztosít sikerélményt. Ha a munkás, a tervező, a mérnök, a lakatos, építő tudatában van annak, hogy van értel­me fáradozásának. Ez büsz­keséggel tölti el. Vajon elég­gé alapozunk mi erre? Is- merjük-e a környezetünkben elő. serénykedő munkásokat eléggé ahhoz, hogy ráébresz. szűk tettének nemességére? Nem eléggé. Nem vitatható, hogy milyen nagy jelentősé­ge van a helyesen alkalma­zott erkölcsi-anyagi ösztön­zésnek. Ez azonban magában még kevés, nem elegendő. Csak úgy van értelmük, ha párosul a dicsérettel, a jó munka elismerésével is. Le­het ez elismerő szó, egy kéz­fogás az igazgató vagy a főmérnök részéről. Sok eset. ben jobban megmarad ez az emberekben, mint a mun­káért adott néhány 100 forint jutalom. Ismerek olyan vál­lalati igazgatót, aki elisme­rő „bonokat” adott a kiváló, an dolgozó, áldozatos mun­kát végző embereinek. Ezt pénzre válthatták át hónap végén. S érdekes, az elisme­rést kapott munkások nem azt számolgatták, ki mennyi pénzt kapott, hanem, hogy kinek mennyi elismerő bon­ja van. Úgy tűnik, hogy a nagy ro_ hanásban. a vállalati muta­tók bűvkörében mintha meg­feledkeztek volna egyes üze­mek, vállalatok vezetői ar- rfll, hogy — ha nem is váíl- veregetéssel — egy-egy elis­merő szóval hozzájárulja­nak az alkotó ember opti­mizmusának erősítéséhez. Pedig erre olyan szükség van. mint az éltető levegőre és vízre. Megfigyelhető, hogy sok. szór együtt panaszkodunk, együtt siránkozunk a hibák tudtán és láttán. Vajon he­lyes ez? Aligha. Aztán ma­gunk is beállunk a sorba, s unos-untaJan, sokszor meg­alapozatlanul olyan hangula­tot teremtünk, ami nem, hogy felvillanyozná, optimizmusát növelné az embereknek, ha­nem lehangol, közömbös köz. érzetet teremt, holott erre semmi ok nincs. Nem arról van szó, hogy kendőzzük el a hibáikat, ne fedjük fel a fejlődés útjában még meg­lévő gátakat. Ezeket le kell bontani. Hogyan? Egészséges es egységes gondolkodással és cselekvéssel. OLYAN KÖZHANGULAT KIALAKÍTÁSA szükséges, amelynek alakítói a kommu­nisták, a gazdasági és párt­vezetők, azok az emberek. akik hatással tudnak lenni környezetükre. Építünk-e eb­ben a szocialista brigádokra, a fiatalokra, azokra a kiváló dolgozókra, törzsgárdatagok- ra, akik évtizedek óta helyt, állnak a munkában, s maga­tartásukkal. felfogásukkal is példázzák a helyes. reális szemléletet. életfelfogást? Egyik üzemben igen. a má­sikban nem. Attól függ, hol. hogyan ítélik meg az alkotó munkást, mérnököt, agronó- must. művezetőket, akiknek elsősorban a munka biztosít sikerélményt. Ök nem ve­szítik el optimizmusukat, re­ális szemléletüket örül a nyíregyházi tér vezőmérn ok , nő az uj városnegyed kibon­takozásán. az építőmunkás, ha az új lakásokkal boldog­ságot okoz másoknak, a kér. tesz a virágba boruló almás- kertnek. minden gondolkozó és cselekvő ember munkája ered m en y enek. Az egyik ember sikere, Öröme, a másiknak, s így egy kollektívának, végső so­ron az egész társadalomnak a sikerélményévé válik. Nincs miért szégyenkez­nünk szűkebb hazánk,. Sai- bolcs-SZa talár fejlődésének I láttán sem. Mélyről indul­tunk. s ma már mindjobban felzárkózunk. Szemünk előtt. közös erőfeszítéseink révén fejlődnek városaink, üzeme, ink, erősödnek termelőszövet, kezeteink. s téried a szocia­lista kultúra, összehasonlít­hatatlanul jobban él népünk. mint 10 vágj' 15 évvel ez­előtt. A munkásember reá­lisan gondolkodik. Tudatában van annak, hogy népünknek van világos, a párt által meg, hirdetett politikája. prog­ramja. Erre az éltető fonás­ra kell alapozni, s közösen munkálkodni azon. hogy ez a helyes, értékeinket, ered­ményeinket valósághűen tűk, röző szemléletmód sugároz- zék ki egész társadalmunkra. MINDEN DOLGOS HÉT­KÖZNAP, s az eredmények közelebb visznek bennünket társadalmi célunkhoz. Ez per, sze vitákkal, vajúdásokkal, töprengéssel s kudarcokkal is jár. De így értékes, így szép, ez ad sikerélményt, az alko­tás ízét. Farkas Kálmán 1962-BEN KEZDTÉK MEG A PRÓBAÜZEMELÉST A NYÍREGYHÁZI PALMA GUMIGYÁRBAN AZÓTA NAGGYÁ LETT A GYÁR. AHOL 2 EZER DOLGOZÓ 17 FÉLE TECHNOLÓGIÁVAL, m TERMÉK EZERNÉL, TÖBB VÁLASZTÉKÁT ÁLLÍTJA ELŐ. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE). Igények és lehetőségek Nemcsak a boríték számít... A szociális ellátás gondjai az ÉRDÉRT mátészalkai telepén — Évekkel ezelőtt szak­szervezeti gyűléseken és más fórumokon sokat panaszkod­tak a dolgozók a szociális el­látottságra. Még mostanában is panaszkodnak néhányam a zuhanyozók és az öltözők zsúfoltságéra, pedig" már "lé­nyeges javulás tapasztalható — mondja Árvái Gusztáv, az ÉRDÉRT mátészalkai tele­pének szakszervezeti bizott­ságán. Munka után, vasalt ruhában A dolgozók panaszának jo­gosságát senki sem vitatja. Mint a legtöbb szabolcsi üzemben, itt is hosszú időn keresztül nem állt elegendő szociális létesítmény a dol­gozók rendelkezésére. Az üzemfejlesztéssel itt sem fej­lődött párhuzamosan a szo­ciális ellátottság — az anya­gi fedezet hiánya miatt. A vállalaton belüli élet.- és munkaikor ütmén vek sokáig nem úgy alakultak, mint ahogyan azt a dolgozók — jogosan — elvárták. Talán ennek is köszönhető, hogy az utóbbi években nagy volt a munkásvándorlás. A mai munkások ugyanis nem csak azt nézik, milyen vastag a boríték, figyelembe veszik azt is, hogy munkahelyükön mi­lyen a tisztaság, az ebéd, az egészségügyi ellátás, a mos­dó, a melegedő, stb. A "szat­mári munkásoknak is ter­mészetes igényük lett: mun­ka után szeretnek megtissz- tálkodva. vasalt ruhában — és hamar — hazajutni csa­ládjukhoz. Erre még nincs minden EH DÉRT-dolgozónak lehetősege, de lenveges ja­vulás tapasztalható — és várható — mondják a« itte­niek. Árvái Gusztáv szavait megerősítve. A telepen az egyik rakodó- brigád félmeztelenül dolgo­zik. A brigádtagök felsőtes­tét vastagon belepte . a por. Elesdi József rakodómunkás ezeket mondja:-— 1965 óta dolgozom a vállalatnál. Eleinte én is .so­kat bosszankodtam. mert rossz volt az ebéd. s túlságo­sán is zsúfolt volt a zuha­nyozó. mert ekkor még a mágiyázók is velünk törőd­tek munka után. Azóta javult az ebéd. saját nevelésű ser­téseket is vág a konyha, s újabb zuhanyozók is épültek. Legutóbb a 100 dolgozol fog­lalkoztató ládaüzem kapott férfi-és női zuhanyozót. Per­sze még nincs megoldva minden problémánk. A gépesítés óta sok dolgn akad a tmk-műhelv dolgozó­inak. A műhely 30X5 méter hosszú és több mint húszán dolgoznak benne. Zaj és zsú­foltság tölti be a műhelyt, itt mindenki kormos, vágj' ola­jos. ilyen külsővel senki sem mehet haza munka után. Nagy István lakatos pana­szolja : Változások jövőre — A fürdést megoldjuk valahogy, de az öltözőprob- lómát nem tudjuk megolda­ni, A közeim ultiban jött hoz­zánk a műhelybe három új szakmunkás, s ók sem tud­ják hová rakni ruhájukat. Ilyen .csekélység” miatt is megbánhatják, hogy idejöt­tek. Egy-egy öltözőszekrény­be így ig 2—3 ember ruhája van bezsúfolva. Az izzad­sággal átitatott ingek egybe- rakása nem egészséges. S mi lesz később, h-a bővül a lét­szám ? — A műhelj'ben pedig neun lehet és nem is ajánlatos ru­hákat tárolni — veszi át a szót: a csoport veztó. majd így folytatja panaszát: nincs meg a műhelyben az előírt légköbméter, rossz időben is ki kell mennünk hegeszteni. És nincs bevezetve a víz a műhelybe. Pedig néha gyor­san kellene kezet mosni. Ilyen körülmények között nem öröm a munka. S/.a szí István párttitkár vigasztalásképpen egy hosz- szú és magas, de félig kész épületre mutat: —- Ez lesz. az új tank-mű­hely. Már készen kellene len­nie. de csak jövőre lesz kész, mert nincs elegendő pénzünk az építkezés . befejezésére. Ha a műhely átköltözik, a jelenlegi épületet átalakítjuk öltözővé és fürdővé. Két év múlva 20X5 méteres raktár­épület ís szociális létesít­ménnyé lesz átalakítva. Az új. szovjet gépekkel felsze­relt fűrészüzem mellé is ter­veztünk szociális létesít­ményt. Reméljük, erre köz­ponti támogatást is kapunk, * így az ötéves terv végéig kielégítő lesz az ezer dolgo­zói foglalkoztató telep szo­ciális helyzete. A jelenlegi helyzetről dir. Bencsik Ilona üzemorvos ezeket mondja: Jogos panaszok — Március óta vagyok itt üzemorvos másodállásban. Még nem ismerem kellően a telepet, de azt már megálla­pítottam: a higiéniával van­nak itt problémák, A zsúfolt öltözők, az egymáson VéV® használt ingek és kapeafc labgombasodást es mas bőr­betegségeket. idéznek elő. Bi­zonyíték erre, hogy az átla­gosnál több receptet kell megírnom. At. üzemi konyha személyzete is kedvezőtlen körülmények között, dolgozik a hagyományos latüzelésű tűzhelyek mellett. A füst es a hamu az ételeket, is be­szennyezheti. Hamarosan felmérést kev/atek. a telep saoeiáhs és -■ egészségiig vi helyzetiéről, s es»revételéi-me* közlöm a vezetőkkel. Né­hány nappal ezelőtt, jöttek hozzám a munkások, panasz­kodtak. hogy nem kapnak védőkesztyűt és emiatt, va- ! a merni y i ükn ek ker-geö. vagy felsebbzett a tenyere. Ennek a brigádnak is továbbítom panasza» a vezetőséghez, mert ez a panasz 1« jogos. Az orvosnő és a szakszer­vezeti bizottság bizonyára so­kat. tesz majd azért, hogy ja­vuljanak az élet- es munka- körülmények .a közel ezer em­ber második otthonában. A szociális helyzet javulását már jelzi az a tény. hogy az üzemi konyhára a közeli na­pokban szerelik be a gáztűz­helyeket, s már épül a telepen egy vegyesbolt, Á szakszer­vezeti bizottság muntkatervé- ből ezeket olvassuk: A szak - szervezet - a jövőben hatéko­nyabban ellenőrzi av. üzemi ebéd minőségét es mennyi­ségéi. igyekszik higieniku- sabbá tenni a telepet, s azt is el akarja érni. hogy mun­ka után minél több dolgozz) A járási sakkbajnokság döntőjén erősen koncentrál­tam a játékra. A tizenötö­dik lépésben ellenfelem ne­héz helyzetbe hoztam, és ez az arcán is tükröződött egy fanyar mosoly képében. A huszadik lépésnél már láng­vörös volt az izgalomtól. Po­zícióm egyre biztatóbb lett. Izgalmában a lélegzete is majd elállt. — Számolja a lépésvariá- ciokat? —_ kérdeztem. — Igen, — felelte felo csúdva zavaros töprengésé­ből. majd egy nagyot sóhaj­tott. A saját üzememben könv­nyű volt kivívnom az elsősé­get. Csak a főmérnököm fűit rám egy kicsit, önnel mát nincs olyan könnyű dolgom. Mintha bonyolultabbak len. nének a lépései. Mondja, vé­letlenül neon a szerszámké­szítő üzemben tanulta e bo­nyolult lépéseket? V. Sztrongin: Tanulságos játszma — Nem, — Kár — sóhajtott ismét egy nagyot ellenfelém, és a szívéhez kapott. — Gyerünk, beszéljük meg együtt a lépéseit, — ajánlot­tam ellenfelemnek. — Ezt komolyan mondja? — Halálos komolyan. Mit akar most lépni? — A lóval akarok ide lép­ni. — Nagyszerű, — mondtam, és megmutattam neki az el­lenkombinációban rejlő lehe­tőségeket, amelynek folj'tán elvesztette wlna a futóját. — S azt ajánltam. hogy a ve­zérrel adjon sakkot. így én gyengülök a király oldalán. így aztán sakkot is adott a királynővel, és elmosolyodott. — ön igazán ragyogóan játszik. Hány lépésvariációt Lát előre? — Körülbelül tízet. — Ügyes. Nagyon ügyes. Én mindössze csak vagy hár­mat. . Hát akkor meg mit is akarok én magától? — Semmi baj. Majd én segítek. Rukkoljon előre a parasztokkal, és akkor nyi­tott támadási vonala lesz a futójának. — Köszönöm. De árulja el végre, miért segít engem? An­nál is inkább miért, mert mi önnel egészen más cégnél más szisztémában dolgozunk. Gondolkodunk. De igaz is, miért más cégnél? Mi az ön foglalkozása? — Mérnök vagyok. — Hallatlan szerencse. Ne­künk a szerszámkészítő üzembe szükséges egy jó szakember, ön éles eszű. Se­gítőkész. Határozott jellem. Mennyit is keres ön? — Százhúsz rubelt. — Nálam lehetne vezető mérnök szazhatvan rubelért. ~ Ezt komolyan mondja?-— Halálos komolyan. Mi­lyen lépes következik most? — Adjon nekem ismét egy sakkot. — és megmutattam neki egy variánst, amellyel a királynő mattot is adhat. Ellenfelem felélénkült. Megragadta a vezért, és mai- lépett is. Én pedig hagytam, nem akartam győzelmemmel elkeseríteni jövendőbeli fő­nökömet. Matt — kiáltotta diadalit­tasan, s arcát az öröm pír­ja öntötte el. Ügyesen sike­rült kétvállra fektetnem. Akár egy tapasztalatlan tacskót. Sportbaráti üdvözlet­tel,. — Viszontlátásra. De mi lesz a beígért állással? — Miféle állással? — Ér­tetlenül nézett rám. Az én rendszeremben ilyen gyenge játékosnak nem terem babér. Fordította,: Sigér Imre jusson haza családjához tisz­ta, vasalt ruhában ég gyor­san a vállalat autóbuszain. Kilátás és mmTalnlv A szociális ellatOusá.ghoz tartozik a vegyesbolt és az autóbusz is. A gépesítesa-e is sók pénzt költ a vezetőség. A gépesítés a dolgozok mun­káján könnyít, de az öltözők és a fürdők építését. sem szabad halogatni a gazdasá­gi vezetőknek ezen a fontc* munkahelyen, ahol import­tal és exporttal egyaránt foglalkoznak. Hiszen a mun­kásokat befolyásolja a szo­ciális ellátottság, ettől a té­nyezőtől is függ muruk iked- vük — és teljesítményük. «íaKfaíti Vaj«» V" ' ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom