Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
Vasárnapi melléklet „titkokról" Fejlődésünkkel, az emberek látókörének és érdeklődésének tágulásával járó igény, hogy mind többet akarnak tudni a szűkebb pátriájukról, környezetükről, s a nagy világban történtekről. Vajon miért? Elsősorban azért, mert a különböző csatornákon: beszélgetés, rádió, tv, újság stb. látott, hallott, információk, a legkülönbözőbb politikai, gazdasági, kulturális, a terme- .éssel, az emberrel, az élettel, a társadalmi haladással, > még számtalan kérdéssel kapcsolatban elhangzó tá- iékoztatások segítenek eligazodni. S ez rohamos tempóban fejlődő világunkban nemcsak igény, hanem követelmény is. Reális, a tényeken alapuló információ nélkül ma már lehetetlen helyesen vezetni, irányítani. Az emberek tájékoztatása és az ő örömeik, gondjaik, problémáik ismerete, vagyis a részükről elhangzó tájékozódás nélkül lehetetlen és elképzelhetetlen az adott helyzet reális felmérése. Erre állandóan és rendszeresen szükség van. Ez az emberekkel, a tömegekkel való kapcsolat olyan módszere, amelyben állandósul a párbeszéd párt- és gazdasági vezetők és a dolgozók között. Kritikai mérce; vajon helyesen látja-e, ítélj-e meg a vezetés az adott helyzetet, egyetért-e intézkedéseivel a kollektíva vagy nem. Erről lemondani, ezt mellőzni, a vezetés csődje. Nem véletlen, hogy pártunk és kormányunk vezetői, neves politikusok, közgazdászok, agrárszakemberek, a Politikai Bizottság tagjai, miniszterek szinte minden lehetőséget felhasználnak arra, hogy egy-egy, az egész ország közvéleményét foglalkoztató kérdésben válaszoljanak a tévé képernyője előtt vagy a rádióban, pártnapokon, s más alkalmakkor. Párbeszédet folytatnak a néppel, százezrek részére közlik országos terveinket, elképzeléseinket, a párt, a kormány álláspontját. Ezeknek a tájékoztatásoknak az alapja az őszinteség, a problémák, a gondok feltárása, a kendőzetlenság. Nincs olyan kényes téma, amelyet pártunk meg ne beszélne a néppel, a dolgozókkal. Ez a párt munkastílusából következik. A pártnál immár több, mint másfél évtizede vezetési gyakorlattá vált az is, ha valamilyen nagy, az egész országot, a munkásosztályt, a parasztságot, egy-egy társadalmi osztály vagy csoport életét befolyásoló kérdésben kívánnak dönteni, azt párbeszéd, vizsgálódás, a dolgozóktól nyert információk sokasága előzi meg. Sok példát lehetne ezzel kapcsolatban említeni. Vajon gyakorlattá vált-e á párt által gyakorolt, bevált és rendszeresen végzett párbeszéd, é munkastílus általában? Sajnos, még nem. Pedig a kölcsönös tájékozódás — vezetők és dolgozók között — igényét szükségszerűvé tette új gazdasági irányításunk, a fokozott önállóság, a felelősség, a társadalmi mechanizmus fejlődése. Több üzemünkben, vállalatunknál a vezetés még mindig nem ismerte fel a tájékoztatás fontosságát, jelentőségét. Ezért is panaszkodott a minap az egyik munkás így: „Eljutattunk odáig, hogy ma már az ember többet tud az országos dolgokról, a világban történt eseményekről, mint arról, mi történik az üzemben.” \ Elhanyagolható-e, mellékes-e az, hogy mit tud a munkás saját üzeméről, annak gondjairól, a problémákról? Mellékes lehet-e a termelőszövetkezetek párt- és gazdasági vezetői részéről, hogy ismerik-e a nyugdíj előtt állók a rendelkezéseket, a termelésben bekövetkező változásokat a növénytermesztők, állattenyésztők? Nem. Persze nemcsak azért, mert ők a gazdák. Ahhoz, hogy az üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek a kitűzött éves és középtávú terveiket sikeresen teljesíthessék, meg kell nyerni az embereket. Ismernie szükséges minden munkásnak, tsz-tagnak saját feladatát. És ez csak úgy lehetséges, ha az embereket állandóan és rendszeresen informálják az üzem életéről, mindenről. Őszintén, egyenesen, nem hallgatva el a gondokat sem. Képesek-e erre az üzemek gazdasági és pártvezetői? Birtokukban van-e mindaz a szükséges ismeret, a vállalat működésével kapcsolatos információ, amely alapját képezheti a dolgozók tájékoztatásának. Igen. Sajnos, akadnak azonban olyan vezetők, akik úgy képzelik: mindez „csak és kizárólag” rájuk tartozik. Úgy kezelnek bizonyos gazdasági .mutatókat, szabályozókat stb. — amelyek pedig az egész üzem életére kihatással vannak — mint saját tulajdonukat. Titkolóznak. S még azt is felemlítik: mi lesz, ha a munkások megismerik a nehézségeket? Mi lenne? Ennek tudatában fognak még jobban dolgozni, keresik a lehetőségeit annak, hogy a termelékenységet növeljék, takarékoskodjanak, mert megtanulták, hogy ez az ő zsebükre is megy. A tájékoztatási rendszer kialakításé a bizalom kölcsönösségének a jele is. Ott, ahol élnek ezzel a lehetőséggel, s a kölcsönös tájékoztatás útján a dolgozókat bevonják a vezetésbe is, gyorsabban és könnyebben oldják meg a problémákat. De nem mellékes az sem, hogy éppen az állandósuló párbeszéd eredményeként érvényesül mindjobban a gyakorlatban a szocialista demokrácia is. Érzik, tudják a dolgozók is, hogy számit rájuk a párt- és gazdasági vezetés, igényli észrevételeiket, s hasznosítja is azokat az üzem irányításában. Informálni és informálódni. Mindez nem önmagáért van; meghatározott cél érdekében történik. Fontos kérdésekről kívánja tájékoztatni a munkásokat és hasonló fontos kérdésekről kívánja hallani a dolgozók véleményét a vezetés. Ebben az állandó párbeszédben kell kikristályosodnia a helyes álláspontnak, elsősorban a helyi, a falut, az üzemet, a termelőszövetkezetet érintő és érdeklő kérdésekben. Mert nem elég az. ha az emberek általában helyeslik és elfogadják a párt politikáját. Ott helyben, az üzemben, a munkapadoknál dől el minden. Országos fórumokon — éppen az információ útián — nem egyszer hangzott el: előrehaladásunk további fontos feltétele az egységes gondolkodás és az egységes cselekvés. Énnek a kohója a termelés első vonala. S épnen itt van szükség az állandó, rendszeres párbeszédre dolgozók és vezetők között. Farkas Kálmán Nyíregyháza. Mindjobban összezsugorodnak a régi házsorok. Az Északi negyedben jelenleg az Öszőlő utca, Sarkantyú utca, Körte utca és Homok sor környékén magasodnak az új lakőháztömbök. (Hammel József felvétele.) A S , Panaszlevél A felháborító eset megtörtént. Glazurek Béla a XXIV. kerületi Szappan utcai zöldség-gyümölcs üzletben negyed kiló lasponyát kért. Az éladó kimérte az árut, Glazurek fizetett. Ezt követően fedezte fel, hogy a zacskóban egy túlérett lasponya is hever. — Ezt cserélje ki, legyen szíves! — kiáltott fél erélyesen a vevő. — Dehogy cserélem. Nem válogathatok. Nekem az egész árut el kell adnom — mondta a kereskedő. — Velem aztán jóval kezd ki! Figyelmeztetem, hogy a panaszommal elmegyek a legfelsőbb fórumig! — lihegte dühösen Glazurek és becsapta maga mögött az üzletajtót. Bement a szomszéd trafikba, kért másfél kiló levélpapírt, aztán munkához látott. Panaszlevelet irt a Galambos Szilveszter: Népszabadság szerkesztőségének: „...A komoly nemzetközi helyzetben mért engedik meg a túlérett lasponya árusítását? Kérem panaszom azonnali kivizsgálását!” A Magyar Nemzethez írt levélében hangsúlyozta: „...A Hazafias Népfront érdeke, hogy rendet teremtsenek a lasponyapiacon. Vallásos és materialista egyaránt fogjon össze, és repüljön a Szappan utcai vétkes eladó!” A Népszavának írt levelében ez állt: „...Évek óta pontosan fizetem a szakszervezeti tagdíjat. Joggal kérhetem, a szakszervezeti tanács hasson oda, túlérett las$K>nyával ne károsítsák meg a dolgozókat.” Az Esti Hírlap „Itt a budapestiek beszélnek” rovatában közölte: „...Épülő, szépülő fővárosunk szégyene a Szappan utcai zöldség-gyümölcs üzlet eladója. A pesti ember már a középkorban is szép, egészséges lasponyát evett. 1972-ben kell eltűrnie, hogy túlérett lasponyával károsítsák meg? Vesszen az eladó!’' A Ludas Matyi levelezési rovatát figyelmeztette: „Régi előfizetője vagyok lapjuknak. A szatíra fegyverével hassanak oda, hogy túlérett laspo- aya ne ronthassa az egyébként vicces kedvű emberek hangulatát.” Glazurek panaszlevelet küldött még az őt ért sérelem ügyében a Rádiónak: ( „...Küldjenek ki egy riportert, és vegyék hangszalagra ezt az ártok zöldségest. Egyébként adhatnának több magyar nótát is a műsorukban.” A panaszlevelek papírtengere nyomán a szervek, ih-. tézmények lefolytattak az ügyben 647 telefonbeszélgetést, elfogyasztottak 800 ív levélpapírt, 4 üveg tintát, 1400 munkaórát. Végül is kötelezték a XXIV. kerületi Szappan utcai zöldségest, hogy Glazurek Bélának cserélje ki a túlérett lasponyát. Az eladó rosszkedvűen, dühtől reszketve kicserélte a gyümölcsöt, majd, mivel nem értett egyet a reklamáció jogosságávál, bement a szomszéd trafikba, másfél kiló levélpapírt kéz% aztán munkához látott—
