Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-22 / 94. szám
y*n ?prWs 15. IWtW - WÄSTÄTROTiy^lf S'. oldal A lenini stilus A fehérgyarmatiak igazsága Mire alapoznak a Győzhetetlen Brigád Isz-ben? A XX. század embere éljen bárhol is a földkerekségen, ha meghallja nevét anélkül, hogy látná képét maga előtt, emlékezetében határozottan és világosan megjelenik zömök alakja, kopaszodó szókratészi koponyája, apró, élénk villögású szemei, a tömzsi orr, a tömött bajusz és a reá annyira jellemző kis szakáik Hatalmas életművét jó- szerint minden nyelvre lefordították, s napjainkban ő vezeti a legolvasottabbak ranglistáját a világon. Lenint — mert hiszen ki ne sejtené rögtön e rövid felsorolásból — nemcsak a maga idején és , saját hazájában tisztelték és szerették, hanem bízvást állíthatjuk, hogy az iránta tanúsított tisztelet és csodálat ma nagyobb, mint valaha. Nem véletlen ez, hiszen korszakunk sorsdöntő kérdéseit a lenini gondolat, a lenini tanítások ismerete nélkül nem lehet megérteni, nem lehet megközelíteni. A lenini . módszer mindmáig a legnagyszerűbb példa. Lenin a kitűnő tudós, a forradalmár népvezér és államférfi egyik rendkívül fontos jellemzője, hogy nagyszerűen tudott bánni az idővel, akinek nemcsak a nagy horderejű problémákra, hanem az apró, hétköznapinak tűnő, kis kérdésekre is volt mindig ideje. Mennyire rokonszenves, és szeretetreméltó az a tulajdonsága, ahogy a legegyszerűbb emberek ügyes-bajos dolgaival, sérelmeivel foglalkozott. Ezáltal mint cseppben a tengert látta, és tudta lemérni a szovjetországon belüli viszonyokat és a szovjet hatalom rendeletéinek hatását. Csupán az igazán nagy formátumú emberek sajátja, hogy a törvényt, a rendet és a fegyelmet egészen a látszólag legjelentéktelenebb dolgokig önmagára nézve is ugyanúgy kötelezőnek tartotta. mint bárki másra. Egyenesen sértésnek vette, ha valaki. vagy valakik megpróbáltak vele akár a legegyszerűbb, leghétköznapibb kérdésben is kivételt tenni. Soha nem törődött bele a hibákba és rendelkezett azzal a tulajdonsággal, hogyne csak a hiányosságokat lássa, ugyanakkor mindig megszívlelte a hibákat bíráló észrevételeket, hangozzék is el bárkitől. Gyűlölte az önteltséget, tűzzel-vassal üldözte az önkényeskedést, a hatalommal való visszaélést, amelyek a legnagyobb kárt okozzák a forradalomnak. Szinte hihetetlenül sokat dolgozott. Sokirányú tevékenysége nemcsak kortársait ejtette bámulatba. Mindez azzal magyarázható, hogy munkájára a rendszeresség volt a jellemző. Megvetette a pontatlanságot. Idejével úgy tudott gazdálkodni, hogy a nagy jelentőségű kérdések mellett a sokszor talán jelentéktelennek tűnő részfeladatokra is maradjon elegendő ideje. Nem a hangulatok embere volt, noha a szenvedélyesség éppúgy jellemezte, mint a józan mérlegelés és logika. Szerette a tréfát, s vidáman tudott nevetni. Csak az igazán nagy emberekre jellemző, amilyen egyszerű ő volt, majdnemhogy puritán, aki szívből megvet minden külsőséget. Mennyire rokonszenves, ahogy tengernyi feladata mellett törődik családjával, s az a nagyfokú figyelmesség, ahogy a munkatársaival foglalkozik. Lenin nemcsak sokat dolgozott, de pihenni is tudott. Kedvelte a vizet, a jó levegőt és a mozgást, szerette az ismeretlen tájakat, vidáman tudott játszani. Tisztában volt azzal, hogy az ésszerű pihenés életszükséglet. Ilyen nagyszerű tulajdonságokkal csak az rendelkezhet, aki szereti az embereket, aki együtt tud érezni azok örömeivel és bánataival. Ma lenne 102 éves. Születésétől ugyan már két emberöltő választ el bennünket, de a lenini stílus még ma is _ a legmodernebb, a legkövetés- reméltóbb. <b) Nemrég panaszkodott egy termelőszövetkezet elnöke: Még mindig csak négy forint nyolcvan fillérért tudják előállítani literenként a tejet. A marhahús „elkészítési” költségei pedig szintén messze meghaladják a felvásárlási árakat: hatvan forinton jóval túl járnak. Nem az egyetlen termelő- szövetkezet volt ez, ahol panaszkodnak: veszteséges a szarvasmarha-tenyésztés. Azon is vitatkozni lehetne, hogy Szabolcs-Szatmár megyében, ahol hazánk megyéi közül kirívóan magas a kis háztáji istállókban álló tehenek száma, (a megye összes teheneinek közel háromnegyed része még mindig „ott. hon” van, a háztájiban) miért éri meg, miért gazdaságos „otthon” a tehéntartás? Sokféle találgatás van a szakemberek között is erre. Az idős termelőszövetkezeti tagok ragaszkodása a régi életformához, és az udvarban álló istállók kihasználásához. Az a tény, hogy a saját munkájukat nem számítják bele a tehén értékébe, amikor a vásáron eladják. Az idős embereknek az a törekvése, hogy a szabad idejüket a számukra örömet jelentő tevékenységgel töltsék el — amit inkább szórakozásnak, mint munkának tekintenek. Node: nincsenek ilyen állatgondozók a közös istállókban? És nem tudják átadni érdeklődésüket a fiatalab. baknak? Hol vannak ilyen állatgondozók? A fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Termelőszövetkezetben találtunk ilyeneket. Veszteség — saját számlára Ez a szövetkezet ugyanis most népesíti be új szarvasmarha-tenyésztő szakosított telepét állatokkal. Kiss Gyu- láné, a főkönyvelő mondta el, hogy már a telep megépítésére is ráfizetett a szövet. MÁTÉSZALKA ÜJ VÁROSRÉSZÉBEN egymás után épülnek a szép kertes családi házak. Képünk a Munkácsy útról készült. (Elek Emil felvétele) A múltkoriban véletlenül összefutottam egyik ismerősömmel, Jagnyatkóval. Azzal állt nekem: tudod-e, hogy az életnek van egy sajátos logikája. Ez kinek tetszik, kinek nem, de nekem általában segít legyűrni minden nehézséget, átvészelni egészségem legcsekélyebb veszélyeztetésével a betegségeket. Tegnap el is határoztam, hogy egynémely dologban konzultálok vele. Nyomába eredve az egyik hentesüzletben értem utol. Éppen húst vásárolt. Az elárusító rádobott egy darab húst a mérlegre és mielőtt a mérleg mutatója nyugalmi állásba került volna, mutatva a pontos súlyt, az elárusító már közölte is a hús árát: két rubel, húsz kopejkát. Ezt fel is írta a blokkra. Jagnyatkó odament a pénztárhoz fizetni. Én meg addig fogtam a húst és feltettem az ellenőrző mérlegre. A súly alapján könnyű volt kiszámítanom, hogy a kimért hús pontosan két rubelbe kerül. — önt becsapták 20 kopejkával — esek neki Jagnyat- kónak. Ám ő ezen mosolyogná kezdett — Nem érdemes kikezdeni velük. Tud ön sok olyan esetről, amikor a panaszkönyvbe tett bejegyzés meghozta a kívánt eredményt? Ugye nem tud. Hát ez az. Am én egészen másképp járok el. Én már rég eszembe vettem, hogy nem kötekszem senkivel. Most is így okoskodom: sajátos logikámmal: az általam vásárolt húsnak nem két rubel a szabott ára, hanem két rubel húsz. Ha pedig becsapott az átkozott eladója, lelke rajta. Vagy nem fordult még elő az ön praxisában is olyan undorítón förtelmes kereskedői fogás, hogy amikor átverték, ráadásul még ostoba fajankónak is nézték. És egy ilyen „fajankónak” nézés megér-e egyáltalán 20 kopejkát? — Az ilyen aljasság ellen harcolni kell, nem pedig belenyugodni. —. Én erre képtelen vagyok — mondta lefegyver- zetten Jagnyatkó, — Hogy jártam a lakáskiutalásommal is... — Hogyan? — Tizenkét évig voltam első a szabályosan előjegyzettek nyilvántartásában. Kerek tizenkét évig. A főnökség tudta hogy én nem rontok rájuk ajtóstól, hogy én nem fogok porolni. Az én álláspontom, az én nézetem, az én logikám más. Én úgy fogom fel az egészet, hogy nem a vezetőség a hibás, aki a lakásokat sutyiban kiutalta, hanem hibásak azok, akik nem a szabályos előjegyzésen, hivatalos úton jutottak lakáshoz, akik jogtalanul elibém másztak. De ez is semmi. Itt van például a rosszaság. Mit lehet vele kezdeni? Nincs alapja, nem fogható meg, láthatatlan, senkiről le nem olvasható, de nem ám. Még a fiamról sem. — Miről beszél? , — A fiamról, aki egyébként rendes fickó. Minden kezet. Furcsa ráfizetés ez, mert a költségek egy része visszatérült. Még a túlfizetéseké is. Hiszen az építőipari közös vállalat, amely többletszámlát kért, részben a szövetkezeté. A Győzhetetlen Brigád is tagja a közös vállalkozásnak. Ézen az utolsó bocsátott hosszú lejáratú hi- bocsátott hosszúlejáratú hitel. Mégis, nagy állattenyésztő kedvről tanúskodik, hogy az új telep egyik istállójában már mind a 96 férőhelyen van állat, a másik istállóban pedig annyi vemhes üsző, amelyekből még az idén tehén lesz. A termelőszövetkezet nagy kárt szenvedett az árvíz idején. Idén akarják feltornázni a termelést 16 millióra. Segít ebben az állattenyésztés? Jelenleg nem nagyon. Bár a búzájukon jól kerestek, az állattenyésztés, amely az össztermelés jelentékeny hányadát, majdnem 3 milliót adott, 400 ezer forintos ráfizetéssel zárult. Miért folytatják mégis olyan nagy kedvvel? Mert bíznak benne, hogy hamarosan jövedelmező' lesz. Mire alapozzák? Erre már az állatorvos válaszol. Jó tervezés Dr. Gacsályi László olyan szakember, aki mind a két fehérgyarmati termelőszövetkezet — a Győzhetetlen Brigád és az Uj Élet — állatai felett felügyeletet gyakorol. így módja van összehasonlításokra. Az Uj Élet az árvíz után az őt segítő balassagyarmati és környékbeli termelőszövetkezetektől kért és elfogadott 59 tehenet. Pillanatnyilag nagyon jól járnak velük, hiszen „kapták”. De hát ezek az állatok kevés tejet adnak és ritkán ellenek. Az vesse az első kővet a nógrádi tsz-ekre, aki az ő helyükben a legjobb tehenet adta volna oda minden istállóból. A Győzhetetlen Brigád vezetői viszont nem sajnálták az országot bejárni és megkeresni a legjobb állatokat Zalatámokon. Ezek 3500 liter tejet adnak évente. Mire ezek a fiatal növendékek felnőnek, már a mostani adatok szerint sem lenne veszteséges a termelőszövetkezet tenyésztése. Egymilliót adtak értük. Persze a szarvasmarha nem sertés. A disznóhizlaláshoz elég januárban hozzákezdeni és már decemberben keresni lehet rajta. A szarvasmarhatenyésztés két-háram, esetleg 4 év alatt „lendül bele”. De akkor aztán állandó, stabil gazdasági alap.’ „Bank”, amely mindig hűségesen fizeti a kamatokat Gyula bácsi szenvedélye Kovács István főagronó- mus a termelési költségek emelkedését teszi szóvá. Nemcsak az istálló drágult — azonos tejárak mellett. A termelőszövetkezetek kongresszusán éppen a Győzhetetlen Brigád elnökének, Dá- myádi Lászlónak egyik híres mondása lett szállóige. Elmondta egy tanácskozáson: az .ekevas ára háromszáz forintról emelkedett 1000 forintra néhány év alatt de a különbözet nem az ekevasat gyártó munkás borítékjába került A főkönyvelőnő pedig a fordítottját meséli. Nemrég a Garai téri piacon járt Budapesten, ahol a 10 forintnál drágább rossz minőségű aknáért a szabolcsiakat szidták. Kénytelen volt megmagyarázni a vevőknek, hogy ez az ár nem a szabolcsi almatermesztők zsebébe vándorol. Ennek az árproblémának a megoldását a közeljövőre ígéri a mezőgazdasági kormányzat. A fehérgyarmatiak bíznak is benne és már erre kalkulálnak. Állataikat változatlanul szeretettel gondozzák a közösben is, nemcsak a háztájiban. Erre példa Laki Gyula, a szövetkezet egyik legszorgalmasabb állatgondozója. Ez az idős ember egy szolgálati lakást kért a volt Károly-tanyai iskolában, hogy nagy ritkán — amikor- éppen nem foglalkozik a rábízott 50 üszővel — egy kicsit pihenni visszavonuljon. Állandó tréfa tárgya, hogy még a disznótorba sem ment haza, mert éppen ellett az egyik állat. Már 8 hónapja nem jár a községbe. A fele. sége veszi fél a fizetését, gondoskodik az élelmezésről és viszi neki a füstölnivalót. Fiatalokat nevel, megtanítja őket az állattenyésztési munka örömére. Sok ilyen ember dolgozik a szövetkezetben — mondja búcsúzóul Kerekes Lajos elnökhelyettes. A négy szocialista brigád közül az állattenyésztők kapták a legtöbb dicsérő szóval idén a kitüntetésüket. A legtöbb javaslatot építették be a közös gazdaság tervébe a brigádgyűlésen, és a tervtárgyaló közgyűlésen. Az állattenyésztés nemcsak üzlet, amin keresni lehet (az is), hanem szép és érdekes munka, amelynek megvarrnak a sikerélményei. Gesztelyl Nagy Zoltán félévkor megfogadja, hogy ezután jól fog tanulni, hogy csak ötös jegyeket fog hazahozni. A valóságban azonban továbbra is maradnak a ketteseit, legfeljebb a hármasok. Hogy elkerüljem a vele való komolyabb konfliktust, szintén előveszem sajátos logikámat. Amikor szavát adja a jó tanulásra, akkor én helyesbítem ígéretét és felére csökkentem, így aztán már tudom, hogy az ötös egy ikszer kettes, másik- szor hármas lesz. — Nem próbálták megbüntetni? — Ettől még nagyobbak lesznek az ígéretei, még nagyobb százalékkal kell leszállítani ígéretét, úgyannyi- ra, hogy ez már értelmetlen korrekció lenne. — De álljon itt a legfrissebb példa is. A televíziónk felmondta a szolgálatot. Hívtam a szerelőt a javítóüzemből. Meg is érkezett egy be- hernód fiatalember, babrált a készülékben vagy 20 percig, és kiállította a számlát. Tizennyolc rubeles anyag- és munkabérköltséget számolt fel. A valóságban egy kétrubeles lámpát cserélt ki. Ezt higgyék el nekem, az elektromérnöknek. Más ebből is ügyet csinált volna. Ám én sajátos logikámmal vettem a pénzt és fizettem, mint katonatiszt. Mit szaporítsam a szót, meg a fáradtságot. Amúgy is védtelen vagyok a kufárokkal szemben. — Nem találta még ki, hogy miért éppen a hentesüzletben akadtam rá magára? — El sem tudom képzelni. — Azt szeretném közölni önnel, hogy a kedves felesége, Irina Rogyionovna soha többet nem tér vissza magához. Mi már régen szeretjük egymást, önt ő medúzának, mosogatórongynak, szivacsnak nevezi — már elnézést a kifejezésekért. — Semmi vész. Ezt én tudtam előre. Már akkor, amikor hozzám jött feleségül és azt mondta, hogy szeret. Én már akkor saját logikámra támaszkodva vettem feleségül, mert tudtam, hogy azt, amit mond, az nem igaz, és hogy hamarosan el is válunk.. És íme, ez be is következett... A logikám itt sem hagyott cserben! Fordította: Sigér Imre Falugyűlések Szaímárban Megyénkben.— és tálán országosan is — egyedülálló a hét szatmári község kezdeményezése... Jánkmajüson, Kis- naményban, Darn ón. Gsász- lón és Csegöldön április 14- ón, Szamcssályihan és Her- munszegan április 17-én falugyűlést tartottak. Valamany- nyi falugyűlésen két napirendi pontot vitatott meg a lakosság: először a hét község egyesítéséről tanácskoztak a jelenlevők, majd arról, hogy a községek igazgatási központja Jánkmajtis legyen — nagyközségi ranggal. A szatmári emberek tehát azt akarják, hogy Jánkmajtis nagyközség legyen, növekedjék önállósága. Ha ez megvalósul, jelentősen bővül a tanács jogköre, s ennek elsősorban a lakosság veazi hasznát, mert például építési engedélyéit:, vagy gyámhatósági ügyekben a hót község lakóinak nem kell majd Fehér- gyarmatra utazni. Járikanajtis lakóinak száma jelenleg kétezren alul van. Az új tanács- törvény szerint az ötezren, aluli lélekszámú községet is nagyközségi rangra lehet emelni, ha ott biztosítva vannak a gyors fejlődés feltételei. A tanács vezetői azt mondják, hogy az árvíz után újjáépült Jáiíkmajtiison biztosítva varrnak ezek a feltételek, itt ki lehet alakítaná a hét község központját. Jánk- majtis földrajzilag egyébként is a hat község központjában fekszik, vasútállomása is van. A község néhány év múlva egyesülés nélkül is méltó lehetne a nagyközségi rangra. A jánkmajtisi falugyűlésen mindenki örömmel fogadta az egyesülés hírét, a nagyközségi rangnak mégjobban örülnének az itteniek. Kisnamény és Darnó már Jánkmajtishoz tartozik tanácsilag. A két köz. ség lakói szintén egyhangúlag szavazták meg az egyesülést. Mint mondják, nem kerültek hátrányos helyzetbe, amióta Jánkimajtison van a tanácsuk, hiszen hetente háromszor van fogadónap a két községben. Egyszer a szociálpolitikai előadó, egyszer az adóügyi előadó, egyszer pedig az elnök, vagy a titkár tart fogadónapot náluk. A kisna- ményi Tuba Antal ezt mondta: „Örömmel fogadjuk a tanácsunk bővítését, fejlesztését. Egyesülés után nagyobb önállósága, nagyobb hatásköre lesz a tanácsnak és ml is többet szólhatunk bele saját ügyeink intézésébe.” A csegöldiek és a császlói- ak már vegyes érzelmeikkel érkeztek a falugyűlésre. Né- hányan attól tartanak, hogy az egyesülés után lassú az ügyes-bajos dolgok intézése, s a fejlesztési alapot is igazságtalanul használják, majd fel. A tanácsi vezetők megnyugtatásként ezt mondták: egyesülés ' után a tanács személygépkocsit vásárol, így szinte mindennav eljut egy tanácsi dolgozó az egyesült községekbe. A költségvetési alap felhasználásáról pedig nemcsak a jánk- majtásiak döntenek, hanem az egész végrehajtó bizottság. Csegöld és Császló gazdaságilag már egymáshoz tartozik (közös tsz-e van a két községnek), míg tanácsilag külön. Gsegöldnek önálló tanácsa van, míg Császló jelenleg Ga- csályhoz tartozik. A falugyűléseken végül is a többség az egyesülés mellett szavazott, mondván: „hogy ha gazdaságilag egymáshoz tartozunk, tartozzunk egymáshoz tanácsilag is”. Csegöldön a párttagok kezdeményezésére szavaztak az egyesülés méliettJ Szamossályi és Hermánszeg lakói szintén az egyesülés mellett foglaltak állást a falugyűlésen. A hét község egyesülési kéJ relmét a megyei tanács hamarosan felterjeszti az Elnöki Tanácshoz jóváhagyás végett. Az egyesülésről tehát végső soron az Elnöki Tanács dönt. A nagyközséggé nyilvánítás pedig a megyed tanács hatáskörébe tartozik. Az árvíz után újjáépült hét község lakód remélik, kérésük teljesül, s az anyagi és a szellemi erők összevonása meggyorsít-; ügyek intézésébe.” (nábrádi) /. Cservjakov: Sajátos logika
