Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-22 / 94. szám
például belevetődéssel útját állhatja a labdának. A kapus a mezőnyben is öklözhet. Mindig sok vitára ad alkalmat az úgynevezett „stuk- kolás”, tehát ha az ellenfél labdáját földet érés előtt visz- szafejeljük. Ilyenkor onnan küldhető ismételten kapura a labda, ahol az először pattant. Ha az ellenfél (ugyancsak földet érés előtt) belerúg, beleüt, az újabb akció a pattanás helyéről történhet. Mi van akkor, ha a stukk a kapu mellett vagy fölötte elszáll ? Akkor a stukkoló csapat valamelyik tagja az alapvonalról hozhatja játékba a labdát és nem — ahol néhol szokásos — a félpályáról, ez ugyanis túlságosan nagy előnyt jelentene számára. (Talán mégis helyesebb a félpályáról! A szeri?.) Vannak, akik a stukkolásból elért gólt duplán számolják. Ez sem követendő, hiszen a stukkolás is csak egy akció, s ezért nem jár magasabb díjazás, azax két gól. A fejelés a legideálisabb nyári sportok egyike. Ha ket- ten-ketten játsszák, vagy többen, remek csaták alakulhatnak ki a levegőben és a földön egyaránt. Ebben a viadalban is többféle előírás ismeretes. Talán a négyméteres kapuk használata a legcélszerűbb. A pálya hossza 10—14 méter (ha ketten játsszák). Meg kell határozni a mérkőzés egész tartamára a két kapus személyét, mert a „portás” különleges jogokkal bír, s így szerepe döntően befolyásolhatja a végeredményt. A kapus egyből is fejelhet az ellenfél „hálója” felé, de érdekesebb a játék, (s általában így is zajlik a küzdelem), ha a partnerének továbbítja a labdát s az fejeli kapura. A kapus nem hozhatja ki de- kázva a labdát a mezőnybe, viszont a kapu előterében (általában két méterre az alapvonaltól) kézzel is megfoghatja azt. Társa sohasem háríthat kézzel (még a gólvonaton sem), ugyanakkor testtel FEJELÉS Ezt látsszuk fürgébben táncolt a fiatalember orrahegyén. Az meg lecsapta rádióját a kihúzott asztalkára és verdesni, hajtani, hessegetni kezdte az egyre szemtelenebbül viháncoló Julit, Ö azonban újra meg újra kipattant a tenyere alól, azután pedig átugrott a szomszéd néni arcára, ott repkedett, s ingerelte őt szoknyája pehelyszálaival. Erre a néni kapadozott az arcához és ugrott fel. — Juj, mi birizgál ennyire?! Most már ketten űzték, hajtották a komiszkodót. Pitypáng Juli meg jót nevetett és máris egy kislány kezén ugrált, akii éppen a tne- seolva sásban zavart meg. Ö is hadonászott, s már majdnem elkapta, amikor Juli sebesen «Bibbert a kislány szemüvegére. Ott sem nyugodott. Szálldosott egyik üvegről a másikra. Most már mindenki talpon volt a fülkében. Ugráltak, s Juli helyett egymás kezét, arcát, karját kapták el. Node ezt már megelégelte a Szellő. — Mit művelsz? — szólt. — Egyebet sem tudsz, mint mindenkit bosszantani? Ehhez én nem nyújtok segítséget! És egyetlen kavargó sodrással kipenderitette Julit a fülke ablakán. Olyan szélsebesen, hogy Juli lebukfencezett a szárnyáról, egyenesen bele a mezőn csordogáló kis patakba. — Jaj, végem! Mindenem vizes lett, elmerülök! Átáztam, lehúz a szoknyám! Meghallotta ezt a kiáltozást a kis Hal. — Jöjj, no, ülj a hátamra. — És odatartotta ezüstnél fényesebb, pikkelyes hátát. A megrémült Julit kiúsztatta a patak medréből kiálló biztonságos, lapos kőre. Éppen ott sütkérezett a Napsuga- racska, s hát megszárította. Juli egyszeriben újra könnyű lett, pelyhes-bolyhos kis szoknyája csak úgy fodrozódott, csipkéződött a napfényben. Megmenekült. Felhő lovain ekkor megjött a Szél, az elkószált Szellő kemény kezű apja. Végigsöpört a mezőn, patakon. Felkapta a kis világjáró Pitypángot és sodorta hazafelé. — Már hazajöttél? Ilyen hamar megjártad a kerek világot? Mit láttál? Mesélj! — Csend legyen! — intette rendre a kérdezősködőket Pitypáng mama, akinek Szellő már megsúgta Juli kalandját és örült, hogy újra láthatja épen maradt, megmenekült gyerekét. Örömében még a könnye is kicsordult. Éppen oda hullott, ahová a Szél letette Julit a töltésre. A könnycseppek átjárták, nedvessé tették azt a helyet, ahol Pitypáng Juli a puha földbe eresztette fiatal, erős gyökereit, és megkezdte önálló életét. H. Szabó Klári Pipacsok és búzavirágok között, a füves töltés oldalán élt Pitypáng mama sok-sok kisgyerekével. Minden kis sarja szépen, nyugodtan megült rajta, közülük csak egy izgett-mozgott minduntalan és sehogy sem találta a helyét. Juli, a nyughatatlan kis izgága szüntelenül csiklandozta Pitypáng mama fülét. — Mh... engedj, hadd menjek túl a töltésen! Foly- ton-folyvást itt ülök a nyakadon, pedig én látni akarom a kerek világot! Egy nap azután Pitypáng mama megunta a zsémbe- lést, gondolt egyet és odaszólt az illatos füvek és virágok között bujócskázó Szellőnek. — Te, Szellő, nyisd ki a szárnyad, hadd érjen el idáig, s vidd el Juli lányomat! Mindenáron világot akar látni. Lássuk, hogyan boldogul. — Neked megteszem — suttogta a Szellő — mert tisztelem fehér hajadat. — És kiragadta Julit a lingó-lengő mamagombolyagbc1. Jó szorosan fogta, vitte, röpítette. Pitypáng mama és gyerekei nemsokára már csak olyan icipici pontnak látták Juli ernyős kis szoknyáját, mint amilyen egy szem mák, de még egyre integettek utána. Juli pedig bizony vissza sem nézett rájuk, csak büszkén emelkedett Szellő szárnyán fel a kékzománc ég irányába. Amint javában röpködnek, egyszerre csak: ...III ... III... feléjük csapong, odacikázik Sárgapillangó, a vitorlásrepülő. Körülöttük libeg, és így szól: — III ... III. jöjj Juli. szállj át az én szárnyamra, itt tudnál csál? igazán jó! utazni! Szellő erre kifeszítette szárnyát. Illa berek, nádak, erek, elillant Sárgapillangó mellett:’ Még Vissza is kiáltott: — Érj utói, te vitéz Vitorlás, ha tudsz! Juli alig győzött belekapaszkodni Szellő szárnyába. — Jaj, lepotyogok! — ijede- zett! — Ne vágtass annyira! Szellő még egyszer vissza- kukucskélt a napfényben libegve sárgálló Pillangó-vitorlázóra, azután megkérdezte. — No, Juli, most merre? — Tudod mit? szálljunk vonatra, s: zi! zu! arra menjünk, amerre az elvisz. Szellőnek tetszett az ötlet, gyors szárnycsapásokkal be is hussantak a töltés mellett zakatoló vonat ablakán. Az ablaknál fiatalember ült, épp kisrádióját hallgatta, amikor megérkeztek. Nagy örömmel felkiáltott. — Ejnye, be kellemes szellő! De alighogy ezt kimondta, nyomban odakapott az orrához. — Mi ez, mi csiklandoz?! Jól látta Juli, mennyire bosszankodik. De csak annál A póruljárf- világjáró I tíz oldalon látnak napvilágot a cikkek, két szín nyomásban. A lap olyan, mint a többi „felnőtt” újság. Találhatunk benne vezércikket, riportot, grafikát, fotókat, sőt még hirdetést is. A legutolsó szám címlapját Szyksznian Wanda érdekes stílusú grafikája díszíti, a modell itt Szörényi Levente. A fiatal reklámgrafikus, az Illés és Koncz nagylemezek borítójának tervezője. Bizonyára sok tizenéves ismeri a nagy sikert aratott „Kisvirág” című lemez borítóját. Az első oldaton a grafika alatt József Attila-idézet áll, ami nem meglepő, hiszen Illésák már több ízben zené- sitették meg a költő verseit. B. László Ágnes izgalmas interjút készített a Norvég Televízió ifjúsági osztályának egyik fiatal rendezőjével, aki a magyar ifjúság életéről készített hazánkban riportot. A másik interjúalany Roy Carr közvetlen, humoros egyéniség, ez a bőrzakós, szakállas, humoros férfi. Egyébként ő a New Musical Expressz, az egyik leghíresebb könnyűzenei világszaklap főmunkatársa, a beatműfaj egyik legkiválóbb ismerője. A lap természetesen az Illés klubestekről is beszámol. A riportalanyok szavai bírálatot, kifogást is tartalmaznak. Találkozhatunk azokkal a tipikus figurákkal, akik általában minden beatklubban megtalálhatók. Az írások például eligazítanak a jelvények sokaságában is. Manapság igen népszerű a CND-jelvény, illetve szimbólum. Sok fiatal nem is tudja, hogy ez a békemozgalom jelvénye. Az utolsó oldalon részletes „leltár,” tájékoztat az Illések eddig megjelent lemezeiről. Változatosság, fiatal, játékos stílus jellemzi a lapot. De ugyanakkor el is gondolkoztál Az Illés-klub újságja reméljük egy, a jövőben születő klubújságok közül. (Elek) VERSIDÉZET. Olvassátok össze az ábrában elhelyezett szótagokat, a bal felső sarokban lévő mezőből indulva a sakkjáték lóugrása szerint. A helyes sorrendben összeolvasott szó- tagok Petőfi egyik szép verséből adnak idézetet. Hogy szól az idézet? 'eujgjCoq zs^qnf e [ojafmm Ss zy / eje-gns deu ugfu e aj ;ns uesaznj, Bizonyara tölcséres lemezjátszóra gondolsz? Tévedsz. A Fonográf: újság. Az Illés- klub kiadványa. A beatra- jongóknak szól. Milyen is egy ilyen klub-beattap? Nálunk még újdonság. Külföldön régen elterjedt szokás, hogy a népszerű zenekarok újságot adnak ki. A téma kézenfekvő: Megtörtént, és meg nem történt sztorik gyűjteménye, a zenekar hírei. A Fonográfnak akadtak elődei. Bár kérészéletűek voltak, sikerük így is érthető, hiszen beatzenével foglalkozó szaklap nálunk nincs. Pedig a teenagerek szívesen olvassák a beatélet eseményeit is. A Fonográf név kácsit ironikus, kicsit bohókás, mint az Illés-számok szövegei. A lap időszakosan jelenik meg átlag hétezer példányban. Friss hangja, stílusa miatt népszerű. Felelős kiadója Drucker Tibor, a fővárosa művelődési ház igazgatója és Érdi Kati szerkeszti, természetesen az Illés-együttes segítségével. Tudod-e mi a Fonográf? ZÓ. y Bánatok. Jé' ...-lom. 13. Lárma. 14. fanyar ízű termés. 15. Megfejtendő: a tudomány-technika újabb diadala az... 17. Fogoly. 19. Történelmi kor. 21. Hapsi. 23. Ilyen hal is van. >2<r Sereg. Zamat, Feltételezés. Megfejtendő: függőleges 15, vízszintes 1. Múlt heti megfejtés: BURMA — CEYLON — THAIFÖLD. Könyvjutalom: Hetei Pál Ibrány, Papp Margit, Freund Ágota Vállaj, Szoboszlai Júlia Székely, és Hegyi Ildikó Nyíregyháza. Vízszintes: k Megfejtendő (a függ. 15. folytatása). Jbr Éles Attila. 7. Eleven. É, Azonos betűk, -él' LSB. kr Keskeny, vékony deszka. 12. Köszvény. 14. Nem érdes. 16. Körömféle. 18. Házi. állat. jítr. Lekvárhoz hasonló. Olasz folyam. 22. Ama személyek? JK? Vízben él. »2d' Az Elnöki Tanács elnöke volt. 27. Egyij? érzékszervével felfog. JiS? Vigyáz. 29. Névelővel, 'csonthéjú- termés. Függőleges: 1. Nyír... (egyik községünk!) 2. Kiejtett mássalhangzó. 3. Elemérke. -4. Termetben gyarapszik. 5. Visz- sza: nem sekély. 6. TréfálkoTÖRD A FE IED! FIATALOK Rí! FIATALOK R FIATALOK RS FIATALOK El FIATALOK Tanév végi hajrá Közeledik a tanév vége. Érzik ezt az általános és középiskoláinkban tanárok, diákok egyaránt, de érzi ezt a szülői ház is. És ez eddig természetes is. Ám az év végének a közeledése rejt magában buktatókat is, melyektől nem mentesek sem az iskolák, sem a tanulók, sem a szülői ház. Az első problémakör az iskolákban jelentkezik. Jóllehet, hogy az iskolák kezét kötik a tantervek, mégis a tudományos-technikai forradalom hatása, az élet ütemének felgyorsulása, az egyre gyorsuló idő, az ismeretanyag állandó szélesedése — a tantárgyak vonatkozásában is — arra késztetik iskoláinkat, tanítóinkat, tanárainkat, hogy valami többletet is, valami újat is becsempésszenek az iskolába, a tanítási órára, mint amit az évekkel korábban összeállított, koncepciójában helyes tantervek követelnek. Iskoláink, tanáraink törekvése helyes, mégsem üdvözíthető egyértelműen. Nem különösen akkor, ha nem kellően mértéktartóak, ha a tantárgyakra koncentráltság erős maximalizmusra törekszik. A mindenképpen jó szándékú törekvés mellett itt figyelembe kell venni, hogy gyerekeink befogadóképessége véges, idegrendszere nem bírja el a túlfeszített ismerethalmaz felvételének az ütemét, a hajrát. Ami még szemünk előtt kell hogy lebegjen: El kell ismernünk tanulóink jogát az életkori sajátosságaiknak megfelelő mértéktartó, kulturált szórakozáshoz, sporthoz, s esetleg hobbyhoz, ahol nem a felesleges energiát vezetik le, hanem kipihenhetik azt a szellemi fáradságot, ami a tantervek kívánta követelmények elsajátítása közben szakad a nyakukba. A másik problémakör — a mit, mikor, hogyan milyen mélységben és szélességben — megoldása a szülői házra vár. Iskoláink pedagógiai törekvése a tantervi, tanítási anyag iskolában történő helyes mérvű elsajátítása. Ám ez ma még, és még jó ideig csak törekvés marad. A bevált és új módszerek, a modem technikai eszközök okos és eredményes felhasználása mellett is — tantervileg is — a tanítási órán részben elsajátított tanítási anyagot a gyereknek otthon, a szülői' házban kell megtanulnia. A kellő mélységű és szélességű ismeretanyag elsajátításához sémákat adni lehetetlen, mivel nem egyforma gyerekeink felfogóképessége, nem egyformák az adott családi körülmények és más e témát behatároló tényezők. Egyetlen dolog van, ami valamennyi szülői ház számára adott: az idő, amelynek napjaink felfokozott ütemében nemcsak az óráit, de a perceit, sőt még a másodperceit is hatalmunk alá kell igázni ahhoz, hogy gyerekeinket kellő mennyiségű és minőségű tudással vértezhessük fel. Hétköznapi nyelvre fordítva a gondolatot: ma már percekre ütemezett napirendje kell hogy legyen minden gyermeknek. Ez álljon a szülői ház falán, a gyerek íróasztalán, hogy mind a szülő, mind a gyerek követhesse feladatainak menetét, illetve ellenőrizhesse saját magát, munkatempóját. Az idő fogalmát, jelentőségét sem az iskola, sem a szülői ház nem ismeri fel még ma sem kellő mértékben. Az iskolavezetésnek jobban oda kellene figyelni a szétszórt délutáni foglalkozások tömörítettebb, kihasz- náltabb szervezésére, esetleg egyes délutáni órákat le kell állítani. Ehhez természetesen tökéletesen pedagógiára koncentrált széles látókörű iskolavezetésre van szükség. Pedagógusaink közül sokan nem akarják elhinni, hogy a délutáni iskolai pluszfoglalkozás — szakkör, úttörőmunka, KISZ-feladatok végzése — ha az rosszul szervezett, akkor az oda-visszamenéssel együtt mennyi tanulástól feleslegesen elrabolt időt jelent. Ugyanez áll a szülői házra is. Ha feleslegesen, a tanulás érdekeit nem szolgáló okokból felborítja a gyerek napirendjét, akkor az esetek döntő többségében a gyerek készületlenül megy el az iskolába. Ami még súlyosabb gond e problémakörnél: a ma kellően meg nem tanult tanítási anyagot pótolni, utólag tökéletesen elsajátítani szinte lehetetlen. Lehetetlen azon egyszerű oknál fogva, mivel minden napnak megvan a maga gondja, baja, feladata, melyek az elmulasztottak pótlására alig adnak lehetőséget. Hogy mindezt éppen év vége közeledtén, sportnyelven szólva a finis időszakában tesszük szqvá? Igen, mert ha valaha, hát akkor a súlyosabb teher- próbák hordozása időszakában különös figyelmet kell szentelni a szenvedő alanyra, jelen esetben a gyerekre. Harmonikus testi és szellemi fejlődése követeli ezt gondviselőitől: a szülőktől és a pedagógusoktól, felnőtt társadalmunktól egyaránt. Fiataljaink, a ma iskolásai széles horizontú gondoskodásunk közepette válhatnak a jövő bátor építőivé. Biztosak lehetünk benne, hogy mai törődő gondoskodásunkat céltudatos munkával fogják meghálálni. Sigér Imre Szülők fóruma Sí2. Jprffis ü. «JÍLÉT-M A?í YARÖRSÍf < 9 ¥. filial
