Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám

9 ’Ida! <TprrT fVti. |prfffs jj ....................... ......... ................. I I I, - , I . . ..................— iii — I 11 Gördülékenyen ég baráisíoo^nn,t Látogatók áradata az KDK-ban Különb zottság Ch lében Vizsgálják a leleplezett puccs körülményeit Sőt, mivel az élet néha kü­lönös eseteket produkál, Heinrich Lummer, a nyugat­berlini CDU parlamenti frakciójának elnöke, az NDK mostani, egyoldalú akciójá­nak egyik leghevesebb tá­madója ugyancsak élt a le­hetőséggel és felkereste a demokratikus Berlint. Klaus Schütz, nyugat-ber­lini kormányzó polgármester ..próbautat” tett az NDK-n keresztül a Nyugat-Berlin- ből az NSZK-ba vezető egyik tranzitúton és vissza, s Nyu- gat-Berlinbe való hazatérése után ő is elismerő szavakkal szólott az NDK hatóságai ré­széről tapasztalt nagyvonalú­ságról és előzékenységről. Megnyílt az FE P kongresszusa Pénteken megnyílt a Finn Kommunista Párt XVI. kongresszusa. Aaroe Saari­nen, a párt elnöke terjesztette elő a központi bizottság be­számolóját. Saarinen részle­tesen ismerte'.te a nemzetkö­zi és a belpolitikai helyzetet, a dolgozók érdekednek védel­méért vívott harc kérdéseit. Az SZKP XXIV. kongresszu­sán előterjesztett békeprog­ram teljesen megfelel a vi­lág népei alapvető érdekeinek — mondotta Saarinen. És üdvözölte az SZKP-t és a szovjet népet a Szovjetunió megalakulásának közelgő 50. évfordulója alkalmából. Ezután a kongresszus meghallgatta Talsto Sinusaié­nak, a párt alelnökének be­számolóját a párt egységé­nek erősítéséről és tömegbá­zisának kiszélesítéséről. A kongresszus résztvevői­hez üdvözlő beszédet inté­zett Arvid Pelse, az SZKP Politikai Bizottságának tagja a szovjet pártküldöítség ve­zetője. ' Harcok Dél-Vietnamban komm^nt/i A helytartó megérkezett A régi római birodalomban mindig nagy esemény volt. ha egy-egy provinciába meg­érkezett a központi kormány­zat gyakorlatilag teljhatal­mú képviselője a helytartó. Sok függött tőle. rengetegen találgatták, vajon az erős kéz híve vagy inkább olyan poli­tikus. aki lazábbra hagyja a gyeplőt. A huszadik században ter­mészetesen nem ennyire iz­galmas a helytartó személye, hiszen a távolságok kisebbek lettek és hála a korszerű táv­közlési eszközöknek, minden lényeges ügyben meg lehet kérdezni a központot. Még­sem túlzás azt állítani: az, amit Észak-Irországban mostanában éreznek az em­berek, valami olyasmi lehet, mint amikor Róma valame­lyik leigázott, de szüntelenül nyugtalan tartománya várta a helytartót. Williarrj Whitelaw. a lon­doni kabinet teljhatalmú megbízottja, valamivel kelle­mesebben hangzó protokoll- elnevezéssel az északír ügyek minisztere, a brit királyi lé­gierő egyik különgépén meg­érkezett Belfastba. Érkezését eredetileg későbbre tervez­ték. de Londonban úgy lát­ták, nem árt. ha a helytartó már a legkülönbözőbb érzel­meket felkorbácsoló húsvéti ünnepeken a provinciában tartózkodik. Az előzmények közismer­tek. Anglia sem katonailag, sem politikailag nem volt képes pacifikálni az elmélet­ben az ország szerves részét képező de önkormányzattal bíró Ulstert, Egymást követ­ték az IRA, az ír Köztársa­sági Hadsereg évtizedes har­cokban megedzett illegális katonáinak rajtaütései, rob­bantásai és számos nyugati lap már „Anglia Vietnamjá­nak” nevezte Észak-Irorszá- got. London bizonyos értelem­ben kétségtelenül két tűz közé került. A katolikus tö­megek a problémák gyökeré­nek orvoslását követelték, a protestáns szélsőségesek pe­dig még kegyetlenebb leszá­molást az IRA-val és általá­ban. a katolikusokkal. Ebben a helyzetben született meg a Downing street döntése, amely eltörli Ulster eddigi autonómiáját és - közvetlenül London kezébe adja Észak- Xrország irányítását. De mit old meg ez a dön­tés? Egyelőre csak annyi biztos, hogy a helytartót mind a protestánsok, mind a kato­likusok — bár homlokegye­nest ellentétes okokból — ha­raggal fogadták. A Szovjetunió La Paz-i nagykövete csütörtökön ki­jelentette érthetetlennek tartja a bolíviai kormány döntését amely 119 szovjet állampolgárt szólított fel az ország elhagyására. A nagykövet rámutatott s bolíviai követelés képtelen­ségére is: ugyanis az ország­ban összesen mintegy négy ven szovjet követségi alkal­mazott tartózkodik. Mint új­ságírókkal közölték, a kiuta­sítottak listája az egyik dol­gozó négyéves kislányának nevével kezdődik és számos olyan szovjet állampolgár szerepel rajta akik valami­kor ugyan jártak Bolíviában de már évekkel ezelőtt el­hagyták az országot. A ki­utasítottak listáján szerepel például Jevgenyij Jevtusen­A pénteki napon — mun- kaszünet lévén mind az NDK-ban, mind Nyugat- Berlinben — megindult a lá­togatók áradata Nyugat-Ber- linből a demokratikus Ber­linbe és az NDK más helysé­geibe. Az NSZK és Nyugat- Berlin között az NDK terü­letén át vezető tranzitutakor is nagy a forgalom. Az NDK hatóságai azonban megbir­kóznak a mostani nagy fel­adattal is, a határátlépő he­lyeken továbbra sincs semT mi fennakadás A nyugat-berlini Telegraf című lap pénteki száma ezt a címet adja a látogatásokról szóló beszámolójának: „Gör­dülékenyen és barátságosan.” Hatvan napon belül jelen­tést kell tennie annak a 13 tagú különbizottságnak, amelyet a chilei parlament csütörtökön jelölt ki az ITT amerikai konszern és a CIA amerikai hírszerző központ chilei aknamunkájának ki. vizsgálására. A bizottság ki. jelölésére Jack Anderson amerikai újságíró múlt hé­ten közölt leleplező adatai nyomán került sor. A külön­bizottság tagja az ellenzék hét és a népi egység hat kép. viselője. A santiagói parlament időközben lezárta a rendszer megdöntésére és Allende meggyilkolására szőtt, de tanyának g . kihallgatásával folytatódott ‘ a kaliforniai San Jóséban az Angela Davis el­len folyó per. Mint az AFP hírügynökség megjegyzi a három tanú vallomása fúr. csa paradoxként a védelem álláspontját látszik megerő­síteni. Elsőnek az 50 éves Graham asszony lépett a tanúk emel­vényére, hogy beszámoljon a San Rafael-i bíróság épüle­tében 1970. augusztus 7-én lezajlott eseményekről. Graham asszony, akit az ak­ció során Jonathan Jackson és társai túszként magukkal akartak vinni, vallomása el­ső részében azt állította, hogy Jackson többször azt kiáltotta, „Szabadságot a Soledad fivéreknek”. Ho­ward Moore ügyvéd kérdé­seire azonban megingott és elismerte, hogy a lövöldözés által támadt zajban és ré­mületében már nemigen tud­ta mi történik, s tulajdon­képpen nem meri határozot­tan állítani, hogy a fentebb idézett szavak elhangzottak volna. A másik két tanú, Doris Wittmer és Norene Morris ko, a neves szovjet költő, aki a múlt évben rövid ideig tar­tózkodott csupán Bolíviá­ban. A nagykövetség aligha teljesítheti a kormány követelését, mivel ha va­lamennyi alkalmazottja. a nagykövettől a sofőrökig va­lamennyi családtagjával együtt elhagyja' az országot, még mindig huszonhéttel ke­vesebben lesznek, mint ahá­nyat távozásra szólított fel Banzer szélsőjobboldali kor­mánya. A nagykövet rámutatott ar­ra. hogy a bolíviai kormány döntésében súlyos felelősség terheli a fanatikusan kom- munistaellenes újságírókat, akik már hosszabb ideje szovjetellenes kampányt folytattak. A nyugat-berlini lapok ki­emelik. hogy a Springer­sajtónál, vagy a Deutsche Welle rádióadónál alkalma­zott nyugat-berlini újságírók is megkapták a határátlépési engedélyt az NDK hatóságai-, tói. Walter Sickert, a nyugat­berlini SPD parlamenti cso­portjának elnöke, a nyugat- öferlini szakszervezetek elnö­ke is ellátogatott az NDK fő­városába, sőt felkereste a vörös városházát, a berlini magisztrátus épületét is. Amint arról a Der Ta­gesspiegel című nyugat-berli­ni laD beszámol, a városhá­zán Sickertnek előzékenyen megmutattak mindent, amit csak látni kívánt. meghiúsított összeesküvés körülményeinek kivizsgálá­sát. A zárt ajtók mögött tar­tott parlamenti ülésen Her. nan del Canto belügymi­niszter 80 perces beszámolót tartott az elvetélt puccskí­sérlet körülményeiről, s tér­képekkel és egyéb doku­mentumokkal bizonyította a haza és szabadság elnevezé­sű jobboldali szervezet bűn­részességét. A chilei ellenzéki képvise­lők azonban e bizonyítékok ellenére azt erösítgették, „nin­csenek meggyőződve arról”, hogy a jobboldal múlt pén. tekre valóban államcsínykí­sérletet időzített. vallomásukban tagadták, hogy haiíot.ták volna a Sole, dad fivérek. kiszabadítását követelő kiáltásokat, s el­mondották azt is, hogy a tá_ madás végrehajtói embersé­gesen viselkedtek túszaikkal szemben. A csütörtöki tárgyalási nap mérlegét megvonva a hír- ügynökségek egyhangúlag azon az állásponton vannak, hogy az elhangzott tanúval, lomások komolyan megin. gatták a vád állásait, s nem szolgáltattak bizonyítékot ar­ra, hogy a San Rafael-i két­ségbeesett kísérletért felelős­ség terhelné a. Soledad fivé­reket, vagy Angela Davist, akinek neve el sem hangzott a San Rafael-i bíróság épü­letében. A következő tanúk kihall, gatására a húsvéti ünnepek miatt csak hétfőn kerül sor. Éreztem, hogy Klót gug­gol mellettem. Elsimította hajamat verejtékes homlo­komról. Megcsókolta be- _hunyt szememet, az orro­mat, a szómat. Aztán ke­zembe adta az úszónadrá­gomat. — Vedd fel — mondta. Ültömben felhúztam az úszónadrágot. Klót hátat fordított nekem. — Kész vagy? — kérdez­te. Akkor megfordult. — Igen — mondtam. — Nagyon fáj? — kér­dezte. — Nem, már nem fáj — feleltem. — Fel tudsz kapaszkodni a búvóhelyünkre? — kér­dezte. — Igen. Azt hiszem — fe­leltem — Gyere, Dávid, gyere — mondta, és elindultunk az ösvényen, felfelé. Egyik ke­Dél-Vietnamban pénteken’ a reggeli óráktól folytatódott a nagyarányú harci tevé­kenység a fegyvermentes övezet közelében és a köz­ponti fennsíkon — jelentet­ték a nyugati hírügynöksé­gek. A saigoni csapatok tá­mogatására ezúttal is beve­tették az amerikai légierőt, a 7. flotta rombolói pedig ágyúval lőtték a fegyvermen­tes övezetet. A népi felszabadító erők — akárcsak csütörtökön — pénteken hajnalban is több órás heves tüzérségi élőké, szítás után indították meg a gyalogsági rohamokat a sai­goni csapatok állásai ellen. A fő tűzerőt most is a 152 és 130 milliméter űrméretű zermben a hangszert, vittem, másik kezem ujjai Klót ke­zének ujjaiba fonódtak,. Dávid megengedte, hogy én mossam meg. Beleóllt a csermelybe. Vizet fröcsköl­te,mi a hátára. Két összetett kezemmel kis edényt for­máltam. Kezemet belemerí­tettem a vízbe, s a vizet a tarkójára csurgattam., A víz lecsurgott a lapockája kö­zött a derekára, onnan a pici háromszögű fürdőnad­rágjába. Ezt sokszor meg­ismételtem. Végül merő víz volt a fürdőnadrágja. Aztán kérésemre megfor­dult. És ugyanígy a nyaká­hoz, a melléhez vittem a vizet. A mellizmai mentén csurgott le a víz, a köldöké­hez. Elől is csuromvíz lett a pici háromszögű fürdő­nadrág. Ahogy paskoltam a vízzel, hozzá-hozzáértem a bőré­hez. Milyen finom, selymes a bőre. Lopva megtapogat­tam a saját bőrömet is. Va­jon nem fúiomalbb, nem A történelem — hazánké is — mérföldkőként mondhat magáénak nagy tavaszi for­radalmakat, győzelmeket, új remény érlelte erőből fogant nagy kezdéseket. Egy 27 év előtti húsvét nekünk, magya­roknak a szabadságot hozta. Egy 27 év előtti tavasz hatal­mas harca Európa törté­nelme eddig leghosszabb bé­kéiét készítette elő. Kontinensünk mai húsvét- ja vajon milyen? Békás. Sőt, több: saját történelme legna­gyobb békéjét előkészítő. Ha visszapergetjük szeszé­lyesen az eseményeket, akkor is látszik, mi minden van e rövid és. egyszerű megálla­pítás mögött. Hidegháborús évek. Aldermas'.oni békeme­net. A szovjet külpolitika végtelen erejét és türelmét bizonyító aprómunka. Húsvé­ti béketüntetések a Német Szövetségi Köztársaságban. Áthághatatlan berlini állam­határ, és megnyíló határát­kelőhely. Az SZKP XXIV. kongresszusa, ami talán min­den idők legnagyobb bétoeof- fenzíváját kezdte most egy éve. Budapesti felhívás, és egy sereg nem látványos dip­lomáciai eszmecsere. Békét követelő 10 milliónyi aláírás, és féktelen támadás a béke ellen, a kontinens biztonsága ellen. És mindezek mögött mint egyetlen változatlan, állandó és humánus: a szocialisin társadalmak nagy embariség- mentő politikája! Ma felelős politikus nyil­vánosság előtt már úgy be- sziélhet: nemcsak egy évti­zednyi, de hosszabb távlat­ban is hiszek az európai bé­kében, biztonságban! Ma olyan szerződések fe­lett folyik a vita, melyek al­kalmasak arra, hogy végképp pontot tegyenek a 27 óv előtt véget ért háború emlékére. Ma az első német munkás- paraszt állam jóvoltából évti­zedek óta elszakadt emberek találkozhatnak. Ma nincsen Európában olyan felelős ember, aki két­ségbe merné vonni a szocia­lista országok javasolta össz­messzehordó ágyúk adták. A jelentések arról számolnak be, hogy a hazafiak legalább kilenc bázist támadtak. Fokozódott az ütközetek hevessége a központi fennsí­kon is, és a szorongatott kormánycsapatok felmenté­sére sürgősen 2500 tartalékos ejtőernyőst küldtek a hely­színre. Saigoni katonai források szerint a kormány megkezd, te a polgári lakosság evaku. álását Gio Linh, Dong Ha és Cam Lo városokból, ame­lyeket északon legjobban ve­szélyeztetnek a harcok. Meg nem erősített hírek szerint Quang Tri tartomány egyes városaiból is megindult a la­kosság áramlása dél felé. selymesebb-e, mint a Dávi­dé. Úgy találtam, hogy mindkettőnké lágy és bár­sonyos. Ismeretségünk elején egy­szer Dávid mondott vala­mit. Azt, hogy szép vagyok. Nyilván szépnek Látott. De vajon valóban szép va­gyok-e. ö szép. Szebb, mint én. Vajon hozzá képest elég szép vagyok-e? Én már lát­tam őt, de ő nem látott en­gem. Én láttam magamat a tükörben. De ö nem tudja, milyen vagyok úgy... Dávid még gyorsan leült a csermely fenekére. Úgy lögybölgette magára a vizet. Láttam, vigyázott, nem vet­te le a pici háromszögű für­dőnadrágját. Hirtelen eszembe jutott: át kéne ugranunk' a mi kis tisztásunkra. — Jól vagy már, Dávid? — kérdeztem. Dávid felállt. Két kezével rázta le magáról a vizet. Úgy felelt: — Jól. Nincs semmi ba­jom. — Tudnál ugrani? — kérdeztem. — Miért ne tudnék? — felelte. — Akkor előbb én ugrok — mondtam. európai biztonsági értekezlet sikerét, összehívását. Milyen egyszerű mindezt így felsorolni. Nézem az ün­nepre készülő gyerekednkeít,. Azt, hogy milyen gond Alá­nok, azt, hogy ami gondjuift van. az csak a húsvéti tojás, az öntözködés izgalma. És hogy mindez mennyire jó, arra olyan keveset gondolunk. Már a második nemzedékünk nő fel háború, harc nélkül. Már a második nemzedék ké­pes arra, hogy beutazza a kontinenst, és hogy a volt harcmezők helyón már na lássa bunker nyomát, fűvel benőtt futóárkok kínzó emlé­két. Nagy tavaszi ünnepeink idején talán érdemes szót ej-j teni arról is. hogy mindez nem a véletlen jáióka. Meg­született az emberiség tőrtér nelmének első humanista társadalmi rendje. Feltá­masztotta az embert! Me­szelt sírjából előbújt milliók virultak ki. És ezek a mii-, liók és százmilliók képesek voltak arra, hogy megtegyék azt, amire ember sosem vólt és lehatott képes: hozzálát­tak, hogy megváltsák önma­gukat, az egész világot a há­borútól. Amikor most az ünnepre készülünk, úgy ülhetünk az asztalok mellé, hogy nem kell szégyenkeznünk. De nem sza­bad felednünk sem. Mert In­dokínában háború van. Jeru­zsálem utcáin ma is fegyve­rek uralkodnak. Békét bontó fegyveresek szerte a világon • lesben állnak. Nem kell szé­gyenkeznünk, nem szabad fe­lejtenünk. Mert a mű, amit alkotni akarunk: még nincsen kész. Még hosszú az út, még sok az idő addig, hogy min­den húsvét mindenütt olyan legyen, mint a mai Európá­ban. Európában ma hiszünk kontinensünk békéjében. Hi­szünk és teszünk is érte. Kis városok és falvak emberei maguk eszközeivel kapcsolód­nak a földrész egészéhez, kö­tődnek a béke köldökzsinór­jával jó szándékú embertár­saikhoz. De mi, itt Európában bei szünk a világ békéjében. Társadialmi rendünk tiszta szándéka, és szándékáért tett minden lépése tesz derűlátó­vá. Hiszünk a SALT-tárgya­lás sikerében. Hisszük, hogy az SZKP kongresszusának békeprogramja győztes offen- ziva. Hisszük, hogy Európa után hosszú béke köszönt a távol- és közel-keleti népek­re, a 1 atin - amerikaiakra, az af­rikaiakra. Mert hiszünk az emberben! Az élni akarókban, akik ta­vasszal, az első holdtölte utá­ni ünnepen kitárulkaznak, és feltámadtan készek arra, hogy megalkossák a világtör­ténelem legnagyobb müvét, a békés, szocialista világot. Hiszünk az értelemben. Máris nekirohantam a szakadéknak. Kinyújtott lábbal röpültem át fölötte,' Az utolsó pillanatban be— hajlítottam a lábamat, hogy ne érjek át a másik partra.. Ugyanúgy jártam, mint a- múltkor Dávid. Az agyagod föld csúszni, kezdett alat-■ tarn. Hallo.tarn Dávid ijedt, kiáltását: — Klót! Örültem, hogy megijedt. Csúsztam lefelé a szakadék nedves oldalán. Mindenem csupa sár lett. A ruhám a. nyakamba húzódott. Sáros lett a lábam, ® combom, a hasam, a mellem, persze a ruhám1 is, még az arcom is. Csak a szandálom maradt tiszta. Azt előbb ugyanis le­vetettem, és a kezembe fog­tam. Egyébként meg se ütöt­tem magam. A kiálló gyö­kereken már kúsztam is felfelé. Dávid nyújtotta le­felé a kezét. Úgy húzott fel. ■ Ott álltam, mint egy szege­csen gyerek a Faust-balett- ben. Nincs semmi bajod? — kérdezte Dávid. Hangja Hédi volt. — Semmi, semmi — mondtam. (Folytatjuk^ Szovjetellenes hisztéria Bolíviában Folytatódott Angela Davis pere QsiitöKtpkón a. vád-.báróm Bürget Lajos Nemes Györgyi Dávid és Kfotifd 21. Eimtpa Imsvéífa

Next

/
Oldalképek
Tartalom