Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-09 / 58. szám

MJS. március Ä. KV* *+* Kérni es auiu AZ TJTÖBBI HETEKBEN jó néhány olyan gyűlésen, ta­nácskozáson vettem részt, ahol a lakosság, a város és falu embere hallatta hangját. Két érdekes dolog maradt meg bennem. Az egyik a meg-megismétlődő: „kelle­ne”. A másik, ehhez kapcso­lódó, bár ritkábban felhang­zó: „mi is segítünk”. A kellene után aztán sorol­ták: út, járda, útfeltöltés, kút, játszótér, rendelő, és így to­vább. Szóval jogos igények, olyan óhajok, amelyek egy kulturáltabb élet kialakulá­sát segítik elő. Óhajok, ame­lyek azonban pénzbe, mégpe­dig igen sok pénzbe kerül­nek. Sokkal többe, mint amennyivel a tanácsok ren­delkeznek. Ha hozzávesszük a különböző kiadások sorrendi­ségét, még azt is elmondhat­juk, hogy talán nem is kerül­nek az első helyre a kért dolgok. Mi tehát akkor a teendő? Nyilván a „mi is segítünk” okos szervezése, eközben a lehetőségek keresése. Néhány példa csupán. Nyíregyházán joggal háborognak a Pacsirta utcaiak, hogy olyan a sár, nyáron a por, hogy az mél­tatlan a városhoz. Távlati el­képzelések miatt itt a város nagyobb beruházást nem fog végezni. Marad tehát a szük­ségmegoldás. Egészen biztos, hogy ha a város tud salakot ad­ni, lesz az utcában, aki la­pátot ragad. Nem aszfalt, de nem is sár. HOGY VAN-E ILYESMIRE LEHETŐSÉG? Van. Nyír­egyházán legyártottak 10 ezer járdalapot például, ame­lyeket kiadnak olyan helyek­re, ahol a lakosság hajlandó azt elhelyezni. Van jelentke­ző bőven. Volt salakigénylő külsőség is. Miután ezt nem gyártják, gondot okoz a megszerzése. De az élelmes nyíregyháziak rájöttek, hogy a színház udvarán mindig van egy vagonnyi, az Iroda­ház udvarán is bíróinak jócs­kán, és akad még néhány üzem, ahol hagyományos ka­zánnal fűtemek, és „termelik” a salakot. Persze akadnak fura dol­gok is. Az egyik szatmári fa­luban egy utca lakói, akik járdás helyről települtek át egy új, járda nélkülibe, sür­gették, hogy nekik is kellene kövesút, hogy lakásukat megközelítsék. A régi utca járdáit ajánlották nekik, mondván, szedjék fel, rakják le. A helyszínre érve azon­ban kiderült, hogy az utca járdáját, úgy ahogy volt, el­lopták. Néhány lap előkerült istállókból, udvarokból, mindez azonban csupán töre­déke volt az eredeti meny- nyiségnek. így aztán a mi is segítünk helyett mi is nyo­mozunk lett, amiből járdát rakni nemigen lehet. A lakosság amikor kér, soha nem zárkózik el az elöl, hogy maga is segítsen. És a két dolog közötti összhang­teremtés lehet az az út, amely dolgokat holpomtról el­mozdít. Ha a tanács például közhírré teszi, hogy van fa­csemete, csupán munkáskezet kér ahhoz, hogy a fátlan Nyír­egyháza virágossá, fás-lom­bossá váljék, az ifjúságon kí­vül nyilván más is beszáll a munkába. Kállósemjenben a tanács anyagot, helyet kínált, mondván, ha lesz munkaerő, fuvar, lesz óvoda. Lett. Hogy a szinkron megteremtődjék, ahhoz szükséges a kétoldalú kapcsolatkeresés. Ha valami nem megy közpénzből, a ta­nács se legyen egyértelműen elutasító, tegyen ajánlatot a megoldásra. Társadalmunk ereje többek között abban is rejlik, hogy képes összhangot teremteni az adni és a kapni között. A falugyűlések, kerületi népfronttanácskozásdk leg­főbb tanulságai közé tartozik az, hogy kiderült: a lakosság ötletessége szinte kimeríthe­tetlen. A tervezésnél érdemes bekalkulálni azt is: sok min­den létrehozható úgy, hogy a hivatal, a tudományos elkép­zelés mellett jelentkezik a nagy erő, a társadalom szán­déka, teirbe. Sokszor kis dol­gok értékét növeli meg sok­szorosára az a tény, hogy „mi csináltuk”. így éreznek bizonyára a Ságvári-telepen a Prága és Hámán Kató ut­caiak, akik kiásták és bete­mették a vízvezeték árkát. És hogy most várnak egy terep- rendező autót, amely ott ren­det tesz, jogos a vágy, hiszen tettek és a tett után más han­gú a kérés is. Az elmúlt évtizedek több társadalmi munkában szüle­tett létesítménye, eredménye mutatja: megyénk lakosságá­nak áldozatkészsége kimerít­hetetlen erőforrás. Kétségte­len, a spontán csak önmagá­ért végzett ilyen munka ideje lejárt. Az új célok, változó körülmények új módszereket kívánnak. Mondhatjuk úgy is: tervezni kell és lehet is tervezni. Talán nem lenne felesleges az elhangzott ja­vaslatok és kérések pontos felfektetése után pár évre szóló társadalmi-fejlesztési tervet készíteni. Sok vágy válhatna így való­sággá. A tanácsok az anyagot, helyet biztosítanák, a lakos­ság a saját erejét. így a köz­érdekű fejlesztési elképzelé­sek nem kerülnének a távla­tokban megvalósuló dolgok listájára, határidejük köze­lebb hozható, létrehozásuk lényegesen olcsóbb lenne. Ismeretes, hogy beruházá­saink, fejlesztéseink terén sok minden elé gátat szab a népgazdaság teherbíró képes­sége. Csak a gondos terv és a még gondosabb gazdálko­dás lendíthet át a nehezebb pontokon. De talán a legna­gyobb hiba lenne éppen most lemondani arról, amit megyénkben is kínál a lakos­ság: a segítségről, a társadat mi összefogásról. Fejleszté­sünk frontjának második vo­nala látható sikerekkel bizo­nyíthatja: állampolgáraink nemcsak kérni tudnak és akarnak, hanem tesznek is még szebb életünk 1 érdeké­ben. Bürget Lajos Az ország egyik legkorszerűbb malmát mintegy 50 millió forintos beruházásból Nyíregyházán építik fel. A Sza­bolcs megyei Állami Építőipari Vállalat Bajusz Lajos ács szocialista brigádja az új malom zsaluzatát és betonvas- szerelését végzi. (Elek Emil felvétele) iparu&itas, városiasam imzse^eK, 300 javaslat, véleménr Bereg is felzárkózik Megalakult a népfront vásárosnaményi járási bizottsága Szabolcs-Szatmámak van egy harmadik tájegysége is, bár külön ritkán emlegetjük: ez Bereg. Közigazgatásilag a vásárosnaményi járás. S ha a megye nevében nem is sze­repel Bereg, az utóbbi évek meggyorsult fejlődése és a következő évek távlata egy cseppel sem kisebb itt, mint szűkebb hazánk más részein. Sőt, a beregi táj — az ott la­kók szavai szerint is — az utóbbi négy-öt évben kettő­zött lépésekkel haladt előre az iparosításban, a .mezőgaz­daság korszerűsítésében, a művelődésben. 76 válasz — „első* kézből Erről adtak számot már­cius 7-én a járási pártbizottság tanácskozó- termében megtartott já­rási népírontbizottsági ala­kuló ülésen. Ezelőtt 10 évvel egy tégla, és egy ládagyár volt az egész járásban, ma pedig Vásárosnaniényban van az ország egyik legmoder­nebb faforgácslap-üzeme, amely 280 millió forintos be­ruházással létesült. A láda­gyár is továbbfejlődött, stáv_ latokban a faiparnak van nagy jövője a beregi vidék központjában. Jó légkörben zajlottak le járásszerte a népfrontbizottságok újjává- lasztásai, volt miről beszá­molni, volt mihez a lakosság további erőfeszítéseit kérni. Fokozatosan javulnak az élet. és munkakörülmények, a be. regi emberek életszínvona­la. A népfront járási bizottsá­gának alakuló ülésén is el­mondták, hogy a párt irányí­tásával a községi népfront­testületek eredményesen dől. goztak, hogy a beregi rész is felzárkózzon a megye más tájegységeihez. A közügyek iránti megnövekedett érdek, lődésre és a lakóhely iránt érzett felelősségre jellemző, hogy a járás 27 községében megrendezett falugyűléseken több mint négyezren jelen­tek meg. Csaknem háromszá­zan szólaltak fel, mondták el javaslataikat. észrevételei­ket. Külön eredmény, a fa­lugyűlések hangulatát ked­vezően alakította, hogy 76 felszólaló a helyszínen — ..első” kézből — választ is kapott kérdéseire, javaslatai­ra a jelenlévő párt-, gazdasá­gi és tanácsi vezetőktől. „A falugyűlések nyugodt lég­körben, demokratikusan, kri­tikusan és önkritikus szel­letéiben, a megoldások kere­sésének légkörében zajlottak” — összegezte a tapasztalato­kat Csala László, a népfront járási titkára. A gefenen 100 eze r Négy évvel ezelőtt és a ta­valyi tanácstagi választás al­kalmával a javaslatok nyolc­van százaléka a községfej­lesztéssel foglalkozott. Ez az idei népfrontbizottsági vá­lasztásoknál módosult, keve­sebben tették szóvá az út, kút, villany és egyéb prob­lémákat. Nem valószínű, hogy az érdeklődés csökkent a la­kóhely községpolitikai gond­jai iránt, hanem maguk a gondok lettek kevesebbek. Persze azért maradtak jócs­kán, s ezek is napirendre ke­rültek a falugyűléseken. De sokkal józanabb mérlegelés­sel, a valós lehetőségekkel jobban számolva, mint ko­rábban. Egy fiatal gépszerelő azt kérte; kapjon a község egy kiselejtezett tűzoltókocsit, amit társadalmi munkában rendbe hoznának, mert olyan messze van Beregdaróc Má­tészalkához, Kisvárdához, amíg ideérnek a tűzoltók sok milliós értékek pusztulhatnak el. Több községben arra kér­ték az illetékeseket, szervez­zék meg a házikertek per­metezését. Szívesén megfize­tik a költségeket, csak ne kelljen emiatt kiesni a kö­zös munkából. Egy kicsit másfajta gon­dok, témák ezek, mint négy évvel ezelőtt. A változó Be­reg mai arculatából, életé­ből valók. A népfronttól már nemcsak azt várják, hogy hozzon össze egy-egy falu­gyűlést, téli tanfolyamot, ha­nem állandóan igénylik a je­lenlétét. És nemcsak a köz­ségfejlesztési, hanem a ter­melési, az életmóddal, az életkörülményekkel kapcso­latos gondoknál is. Jobb no, fiatal, munkás Nem egy községben ú jabb kezdeményezések is születtek a népfront falugyűlésein. Ge_ lénesen, ahol ötszázan voltak kiváncsiak a gyűlésre, száz­ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel a rész­vevők, hogy a vártnál előbb megépüljön a művelődési otthon és az orvosi rendelő. Meg is kértek egy mérnököt, aki társadalmi munkában megtervezi az épületet. Már hozzá is láttak a telek ren­dezéséhez. Jándon is meg­mozgatta a fantáziát a nép- frontgyűlés; családonként 3— 6 nap társadalmi munkával iratkoztak fel, hogy csinosab. bá, szebbé tegyék községü­ket. Elégedetten állapították meg a vásárosnaményi járási népfrontbizottság alakuló ülésén; a helyi bizottságok felfrissülését hozta a válasz­tás. Harminckét bizottságot választottak újjá 862 taggal, s az új bizottsági tagok ará­nya 39 százalékos. A koráb­binál lényegesen több nőt, fiatalt, nyugdíjast, háztartás­belit választottak a testüle­tekbe. A járás iparosítását, a munkásosztály létszámának erősödését mutatja, hogy 10 Egy szatmári falucskáiban, Szamossályiban nőtt fel Micskei Béla, az Ipari Szerel­vény- és Gépgyár mátészal­kai gyáregységének tmk-la- katosa. A szakma megszerzé­se után a gyáregység dolgo­zója lett. Mátészalkáról vo­nult be katonának, leszerelés után ide jött visza. Mátészal. kára nősült, városlakó lett. a parasztszármazású fiú hamar beilleszkedett a „szál­kái vasasok” közé. A fiatal város fiatal munkásgárdája befogadta, a szakszervezet­ben bizalminak választották. Nem csekély dolog ilyen fia­talon a bizalmi tisztség be­töltése a nagy múltú vasas­szakszervezetben. Igaz, hogy a mátészalkai alapszervezet­nek nem nagy múltja van de a hagyományok az itten' vasasokat is aktív és fegyel mezett szervezeti életre kö telezi. A fiatalember hamar meg tanulta a szakszervezet jo­gait és kötelességeit, s meg­tanulta azt is, hogy a bizal­mának hogyan kell betölteni A BIZALMI az összekötő szerepet a mun­kások és a vezetők között. Tudja, hogy ez a tisztség fe­lelősségteljes, hiszen a szak- szervezetnek — a többi kö­zött — javaslattételi, ellenőr, zési, sőt vétójoga is van. A jogszabályok gyakorlása mö­gött pedig emberek, családok állnak. Húsz munkás ügyes­bajos dolgainak közvetítését bízták rá. Húsz embert és húsz családot kellett meg­ismernie, hogy feladatát jól elláthassa, hogy a dolgozók — és a családtagok — érde­keit képviselni tudja a gyár­egység vezetői előtt. Persze meg kellett ismer­nie a vállalat érdekeit és le­hetőségeit is ahhoz, hogy a bizalmat szavazók kérései­nek eleget tudjon tenni. Eb­ben az évben például 13 ezer forintot oszthat szét a szak- szervezet a gyáregységben szociális segély címén. A se­gély odaítélése — és összege — főleg a bizalmitól függ, hiszen ő ismeri legjobban a kérelmezők szociális helyze­tét. Legutóbb például Sz. I.- nak javasolt szociális segélyt Micskei Béla. Sz. I. ugyanis hosszabb ideig betegállo­mányban volt, felesége je­lenleg is gyermekgondozási szabadságon van, s kellett a pénz a gyerekek miatt... V. B. a télen szerelt le a honvéd­ségtől es idős édesanyja el­tartásáról és a civil ruhák beszerzéséről kellett gondos­kodnia. A bizalmi ez esetben is javasolta a segélyt. Persze vannak elutasított kérelmek is, még mindig akadnak olya. nők, akik jótékonysági intéz­ménynek nezik a szakszerve­zetet. A bizalminak erre is ügyelni kell. Az órabéremelésnél és a prémiumelosztásnál is meg­nőtt a bizalmi szerepe. A gyáregység vezetői órabér- emelés előtt Micskei Béla véleményét is kikérik. Tehát tőle is függ a családok jőve. delme! Egy fiatal szakmun­kás órabéremelését azért nem fogadta el, mert a fiatal­ember egyszer már itthagyta a gyárat és a bizalmi szerint ezt a fiatalembert újoncként kell kezelni. Egy „lógós” sza­ki órabéremelését megvétóz­ta. (Az illető ugyanis órabér­re dolgozik, illetve „dolgoz­gat”.) Órabéremelési kérés­sel is fordultak már a bizal­mihoz. A jogos kérés teljesít­ve lett — a bizalmi közvetí­tésével. A szakszervezeti beutaló ajándék az üdülőknek — az utóbbi időben a nászutasok­nak is. A beutalók odaítélése is bizalmi feladat. P. K. a gyáregység fiatal dolgozója akkor tartja esküvőjét, ha a beutalók megérkeznek a gyár központjából. A szakszerve. zet nászajándéka egy beutaló lesz — üdülőbe. A gyáregy­ség a vásárosnaményi Tisza- parton üdülőtelepet épít, amely júliusban már elké­szül. Az üzemi üdülőbe is csak az juthat el, akit a bi­zalmija javasol. A nőnap al­kalmából két nőt kiváló dol­gozó kitüntetésben részesi- tettek a gyáregységben — a bizalmi és az szb-titkár ja­vaslatára. A bizalmi ellenőrzi a vé­dőruha használatát és a vé­dőital fogyasztását is. Mun­kája nemcsak felelősségtel­jes, de sokrétű is. Micskei Béla ezeket a feladatokat „egy idős ember tapasztala­taival” látja el. Ezt mondja Gál Lajos szb-titkár is, s igazolják ezt azok, akik a bi­zalmat szavazták és azok, akiknek kérelmét a fiataléin, bér közbenjárása nyomán intézték el Micskei Béla a Szamos-parti mezőgazdasági munkások közül egészen fia­talon került a város ipari munkásai közé. Otthon érzi magát a munkások között — élvezi bizalmukat. Nábrádi Lajos munkás kapott bizalmat a népfronttestületekben vég­zendő munkára, a tsz-parasz. tok aránya megközelíti a 40 százalékot, ugyanilyen a nők részvétele is. A számok is ki. fejezik a beregi tájon érezhe. tő változásokat. A részvevők éltek a szoci­alista demokratizmusból eredő jogaikkal. Marokpapi, ban például többen hiányoz­tak azok közül, akiket a nép­frontbizottságokba javasol­tak. A falugyűlés nem fogad, ta el a távolmaradást, sze­mély szerinti szavazást ker­tek, s négy távolmaradót nem választottak meg. A falu és a közös ügy lebecsülését lát­ták a részvevők távolmara­dásában. Gemzsén is éltek a demokratizmus adta lehető, ségekkel, nem értettek egyet egy megyei bizottsági tag jelölésével, helyette a józan érvelés után másat válasz­tottak. A vásárosnaményi III. kerületben is egy javasolt al­kalmazott helyett tsz-tagot választottak megyei küldött­nek. Megnövekedett a nép­front tekintélye, a testületek, ben való munkálkodás köz­életi szereplést jelent a dol­gozók szemében, s me. kívan. ják a tisztséget ellátóktól a cselekvő részvételt, a kifo­gástalan emberi magatartást. A termékeny, gondolatok­ban gazdag, a tennivalókat összegező járási népfronttá, zottsági alakuló ülésen fel­szólalt Gulyás Ernilné dr.. a Hazafias Népfront megyei titkára. Elmondta; a tapasz­talatok meggyőzően bizo­nyítják; sikerült elérni azo­kat a célokat, amelyeket a párt a népfronválasztásoknál célul tűzött ki. A választás széles fórumává vált a köz­ügyeknek. ahol a népfront vezetői megismertették a la­kosságot a párt és kormány célkitűzéseivel, a dolgozok viszont hangot adtak véle­ményüknek, javaslataikkal segítették a helyi feladatok megoldását. Az újjáválaszlá- solc során odaad óbb, ráter­mettebb és képzettebb em­berek kerültek a népfronttes­tületekbe. Maga a lakosság s programadója volt a nép­frontnak. Mindezek a bizto­sítékai a további eredménye* munkálkodásnak. További összefogással Az ülésen Hegedűs Sanoor, a járási pártbizottság első tit­kára elismerését fejezte ki a népfrontban áldozatos mun. kát végző beregi embereknek, akik az utóbbi négy évben s sokat tettek, hogy a járás minden vonatkozásban előbb, re lépjen. Nagy siker, hogy az elmúlt évi gazdálkodás — a jó vezetés és a szorgalmas munka — eredményeként már nincs a járásban mer- leghiányos termelőszövetke. zet. A járási pártbizottság el. ső titkára néhány fontos fel­adatra hívta fel a népfront- testületekben dolgozók fi­gyelmét. Kérte, hogy' tovább­ra is szorgalmazzák a társa­dalmi munkát, az összefogást, s legyen gondjuk arra is, hogy a társközségekben la­kók is megkapjanak minden segítséget a községfejlesztési és egyéb feladatok elvégzésé­nél. Nagy figyelemmel hall­gatták a részvevők Szászi Bertalan olcsvai tsz-elnök szavait, aki arról szólt, hogy a brigád, es más termelési megbeszélésekre meghívják a népfront helyi vezetőit is. A legszorgalmasabb társa­dalmi munkásoknak pedig a tsz jutalommal is honorálni kívánja a falu érdekében tett sok-sok fáradozást. Az ülésen a vitát követően — tizenöt tagú járási elnöksé. get választottak és hat kül­döttet delegáták a megyei küldöttgyűlésre. A népfront járási titkárává ismét Csala Imrét választották meg, el­nökének dr. Kiss Györgyöt, alelnököknek: dr. Pataki Bé­lát, Kiss Pált és Erdődí Kál- mánnét. Gém 0 m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom