Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-09 / 58. szám
5 old á 1CELET-MAGY AROTtSZÁÖ t&n. reMréhm ♦ Marchais a francia ultrabalos akciókról Georges Marchais, az FKP főtitkárhelyettese, az Europe I. rádió számára adott nyilatkozatában hangsúlyozta: a jelenlegi francia- országi helyzetet a lakosság körében növekvő elégedetlenség jellemzi, mely egyaránt megmutatkozik a munkásság, a parasztság, értelmiség és ifjúság soraiban. Ebben a helyzetben a kormányhatalom minden eszközt igénybe akar venni a jelenlegi rendszer fenntartása érdekében. A kormány olyan helyzetet szeretne előidézni, amely lehetővé tenné az alkotmány 16. cikkelyének alkalmazását. amely kivételes hatalmi jogkört biztosít a köztársasági elnök számára. A hatalomnak tehát szüksége lenne arra, hogy zavargások támadjanak és ebben az ultrabalos csoportokra számít. Marchais ezután nyomatékosan hangsúlyozta: az FKP a kormányhatalmat tekinti ellenfelének és ha elítéli az ultrabalos csoportok erőszakos kilengéseit, azt azért teszi, mert a csoportok e magatartásukkal eszközként szolgálnak a kormány számára. Nem gépkocsik felgyújtásával, üzemekben okozott anyagi károkkal kell a rendszer megdöntésére törekedni. Politikai változást csak valamennyi demokratikus és nemzeti erő egységbe tömörítésével lehet megvalósítani. Marchais ezután a szocialista pártnak e hét végén tartandó kongresszusára célozva hangsúlyozta, hogy a kommunisták készek azonnal folytatni a tárgyalásokat a szocialistákkal egy közös kormányprogramról az 1970- ben folytatott tárgyalások mérlege alapján. Ennek a mérlegnek égy fontos pontját azonban most szocialista részről kétségbevonják. „Tudói kell ugyanis — jelentette ki az FKP főtitkárhelyettese — vajon demokratikus rendszer és a népszuverenitás felé tartunk-e, vagy pedig égy olyan rendszer felé, amely szentesítené egyetlen embernek, a köztársasági elnöknek a teljhatalmát.” Marchais ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: az FKP ebben az alkotmányjogi kérdésben nem ért egyet Mitterrand szocialista főtitkár álláspontjával, a kommunisták véleménye szerint a demokratikus alkotmányban biztosítani kell a népszuverenitás elvét. Vagyis, ha a demokratikus kormánykoalíció valamelyik párt magatartása miatt felborulna, nem a köztársasági elnöknek kell kivételes jogkört biztosítani, hanem új parlamenti választásokat kell tartani, hogy a nép véleménye jusson kifejezésre és ez döntse el ebben az esetben a vitát. A bonni ellenzék bevonta a harci zászlót? Lezárult a nyugat-németországi belpolitikai idegháború első szakasza. A kormánykoalíciónak az ellenzéki támadásokkal szemben sikerült szorosra zárni sorait, megállítania a jobboldal „to- borzó hadjáratát.” Egymás után szólalnak meg a vezető kormánypárti politikusok, az ellenzék vezetői pedig — miután puskaporukat elpufogtatták — visszavonulóban vannak. A figyelem egyre inkább Baden-Würtemmberg felé fordul, ahol másfél hónap múlva tartománygyűlési választásokat tartanak. A választási korteshadjárat már megkezdődött és mindkét tábor vezetői sorra járják a tartomány városait és választási gyűléseket tartanak. Walter Scheel külügyminiszter, az FDP elnöke kedden este Donaueschingenben tartott beszédet. Éles szavakkal intette az ellenzéki kereszténydemokratákat, „ne űzzenek veszélyes játékot a megfélemlítés politikájával”, mert az érzelmek felkorbácsolása beláthatatlan következményekhez vezethet. Horst Ehmke szövetségi miniszter — aki a jelek szerint egyik fő irányítója lesz a CDU—CSU ellen vívandó harcnak — kedden kijelentette: az ellenzék részéről megnyilvánuló veszélyt elsősorban abban látja, hogy a CDU—CSU „rémhírekkel akarja bizonytalanná tenni a közvéleményt.” A CDU részéről csupán egy óvatős megnyilatkozás hangzott el: Schröder volt külügyminiszter a Saar-vidé- ki rádióban „bevonta a harci zászlót.” Kifejtette — minden meg- indoklás nélkül — hogy a keleti szerződések parlamenti elutasításának szerinte nem kell szükségszerűen a Brandt-kormány lemondásához és új választások kiírásához vezetnie. Megfigyelők szerint Schröder a kormánynak tett burkolt ajánlatában megcsillantotta annak a lehetőségét, hogy pártja ismét nagykoalícióra lépjen a szociáldemokratákkal, vagy esetleg a szabaddemokratákkal. Ez az ajánlat azonban Bonnban aligha talál meghallgatásra, értelmét pedig taktikai okokkal magyarázzák. Szadat Szaúd-Arábfában tárgyalt Szadat egyiptomi elnök szerdán egynapos látogatásra Szaud-Arábiába utazott. Fejszal királlyal tárgyalt a közel-keleti válság fejleményeiről, az izraeli agresszióval szemben kialakult arab egység erősítéséről. Csütörtökön Szadat Kuwaitba utazik, hogy hasonló célú megbeszéléseket folytasson El-Szabah emirrel. ' ★ A hivatalos szerveket és a közvéleményt továbbra is élénken foglalkoztatja Kairóban az a Daily Express- ben közölt hír, amely szerint egy angol cég két tengeralattjárót épít izraeli megrendelésre. Az A1 Ahram ezzel kapcsolatban beszámol Rifat egyiptomi nagykövet és Parsons brit külügyi államtitkár kedden lezajlott londoni találkozójáról, amelynek során a brit külügyminisztérium képviselője nem cáfolta, hanem inkább megerősítetté a Daily Express értesülését, úgy állítva be a dolgot, hogy csupán „kisebb ügyletről” van szó, s a szóban forgó tengeralattjárókat az izraeli partvidék őrzésére szánják. Parsons furcsa logikával arról próbálja meggyőzni az egyiptomi nagykövetet, hogy a tengeralattjárók eladása nem befolyásolja a közel-keleti erőegyensúlyt, s nem érinti az érvényben lévő fegyverszállítási embargói Az A1 Ahram kommentárja szerint a konzervatív kormánynak ez a lépése a hivatalos londoni nyilatkozatok ellenére csak annak a jeleként értékelhető, hogy változás következett be Nagy-Britannia közel-keleti politikájában. Az egyiptomi külügyminisztérium és az Arab Liga összehangolt arab akció kezdeményezésére készül az angol—izraeli közeledéssel szemben, amely újabb ösztönzést ad a politikai rendezés szabotálásahoz Izrael expanziós terveinek fenntartásához. Folynak az indiai váiasztások Az indiai törvényhozásivá, lasztások negyedik napján Kasmír és további négy szövetségi állam szavazói járulnak az urnáiéhoz. A választó, sok eddigi tapasztalatai alap. ján megállapítható, hogy a részvétel általában 50 százalékos. Kedden újabb összetűzésekről érkezett jelentés Bihar államból, s ezzel a választásokkal összefüggő rend. bontások halottainak száma 19-re emelkedett. Egyedül Bihar államban több mint 80 ezer katonát és rendőrt mozgósítottak a rend fenntartására. Indira Gandhi indiai kormányfő a kasmiri választásokat megelőző nagygyűlésen mondott beszédében hangoztatta, hogy India békében és barátságban kíván élni szomszédaival, elsősorban Pakisztánnal. Az indiai kormányfő ismételten utalt a kínai—amerikai tárgyalásokról kiadott közle. ménynek Kasmírra vonatkozó részére, amelyet India belügyeibe való „közvetlen beavatkozásnak” minősített. Hozzátette: India nem fogja tűrni, hogy „akár nagy, akár kis hatalmak beleszóljanak belügyeibe”. Kohl— Balír találkozó Dr. Michael Kohl, az NDK minisztertanácsának államtitkára és Egon Bahr, az NSZK kancellári hivatalé, nak államtitkára több mint egyhónapos szünet után csütörtökön ismét találkozik egymással az NDK fővárosában, hogy tovább folytassa tárgyalásait a két kormány általános közlekedési egyezményéről. Valószínűnek látszik, hogy a szovjet—NSZK és a lengyel —NSZK szerződések bonni parlamenti ratifikálása előtt nem kerülhet sor a közlekedési egyezmény megkötésére. A technikai problémákat illetően a két fél álláspontja már rendkívül közel került egymáshoz, de politikai kérdésekben — elsősorban a szerződés nemzetközi jogi jellegét illetően — a vélemények nagyon különbözőek. ííepeszlyén békekonferencia Március 7-én — úton az indiai főváros felé — Moszkvában tartózkodott a keresztyén békekonferencia küldöttsége, amely részt vesz a KBK vezetőségének március 9—13 között Üj-Delhi- ben sorra kerülő ülésén. A küldöttséget a Kremlben fogadta V. P. Ruben, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökhelyettese. A találkozó után Plmen, Moszkva és Össz-Oroszország pátriárkája dfszebéden látta vendégül a delegációt, amelyben hazánkat dr. Bartha Tibor püspök, a KBK alelnöke, valamint dr. Tóth Károly a KBK főtitkára képviseli. Nemes György: Dávid és Klotild 4. Alapállás. Lépések. Forgás. Lépések. Forgás. Újra forgás. Nem. a forgás nem megy. Kár, hogy itt nincs korlát. De jó ez a hosszúkás toalett-tükör. Jól ellenőrizhetem magam. A karmozgásom elég jó. A kézfej- és ujjmozgásom is. Paula néni ezt mindig megdicséri. Még csupasz a hónom alja. Ez jó. Nincs gondom a bo- rotválásra. Azért másutt már nem vagyok csupasz. És már mellem is van. Én tudom, hogy minden nap több. Kicsi még, de tudom, éjszaka csöndben nő. Csak olyan akarok lenni, mint Gertrud, ő tizenöt éves korára kifejlett nő lett. Amilyennek egy izmos balerinának kell lennie. Hol vagyok én még ettől? De hát ráérek. Még két évem van hozzá. Nem is egészen kettő. Csak huszonkét hónap. Ó, tudok-e én valaha is annyit, mint ő? Olyan spic- calegrókat. Meg arabeszket. Karel szerint is bennem megvan a lehetőség. Karel nincs olyan szép fiú, mint Dávid. Dávid lesütötte a szemét. Milyen félénk és mégis milyen férfias. Milyen izmos a nyaka. Látszott az ing kihajtójából. Biztosan a sok fújástól olyan izmos. A fúvósoknak izmas a nyakuk, tudom Ahogy nekünk izmos lesz a lábunk. Apuci azt írta, hogy Gei-t- rudnak nem szabiid férjhez menni. Akinek férje van, nem kap szerződést. Nálunk ilyen szabály nincs. Primusz Dóra még gyereket is szült. Ez azért furcsa.. De az is furcsa, hogy Dávid még nem hallott ilyen nevet. És az nem furcsa, hogy őt Dávidnak hívják? Ha holnap nem jön el, én megyek oda. Át az erdőn, a hegygerincen. Ejnye, elaludtam. Egyedül vagyok a házban. Anyu tegnap apa után utazott. Otthon folytatja a gyakorlást, mondta. Ez igaz, otthon is gyakorolhat. De itt sokkal nagyobb a csönd. Féltékeny, erről van szó. Engem a szomszédokra bízott — időnkint nézzenek rám. Károly bácsi' nagy mezőgazdasági szakértő. Állatorvos volt, de most már nyugalomban van. Állatokkal viszont már nem foglalkozik. Nagyon öreg, tán még hatvanévesnél is több. Lilian néni hozzá képest roppant fiatal. Szerintem legalább húsz évvel fiatalabb, ha nem huszonöttel. Anyunál is fiatalabb. És nagyon kedves, szívélyes asszony. Ma még volt tegnapról ebéd, de holnap, megígérte, ő főz nekem. Mákos metéltet, mert tudja, hogy azt nagyon szeretem. Ma olajban sült krumpli volt, egy vájdlinggal, ezt még anyu csinálta. És hozzá nyers paradicsom. Nagyon beehettem, mert ebéd után képtelen voltam ébren maradni. Elaludtam. Furcsát álmodtam. Klotilddal álmodtam. A nyitott ablaknál állt, aztán hirtelen megfordult, Kitárta a karját, és szinte repült felém. A nyakamba csimpaszkodott, lébujjhegyre állt, nyakát felnyújtotta, és fitos orrát az enyémhez érintette. Aztán megfeszítette a két karját, ujjal szorosan kul- csolódtak a tarkómra. így felhúzózkodott rajtam, hogy könnyebben összeérjen az orrunk. Olyan erősen nyomta orrával az orromat, hogy egyszerre csak bizseregni kezdett az orreimpám. Nagyot tüsszentettem és felébredtem. A dívány plüsspár- nája bizsergette meg az orromat. Elővettem a klarinétot, elővettem a Kröpsch-füzetet, mit tegyek? — ezekkel a gyakorlatokkal kell mindennap kezdeni. Nem ment se- hogyse, kemény lehetett a nád. Abbahagytam, de előbb becsuktam az ablakot. Károly bácsiék háza száz méterre van tőlünk, de jócskán odahallatszik a tülökhang. Faragtam égy nádat, Sokáig bibelődtem Véle, mert még mindig nem tudok tisztességesen nádat faragni. New Hampshire után Ellentmondások lován az elnöki szék felé A republikánus szárnyon Nixon elnök nagyJ arányú, a demokraták között Edmund Muskie szenátor szorosabbnak nevezhető győzelmet aratott a New Hampshire-i próbaválasztásokon. A két nagy párt jelöltjei nem egymással, hanem párton belül egymás között küzdöttek meg a szavazatokért, amelyek megoszlása a következő: a republikánus szavazók 68 százaléka Nixonra, 23 százaléka Mncloskey-ra, 8 százaléka pedig John Ashbrook ohiói politikusra adta le voksát. A demokraták 57 százaléka Muskiena, 32 százaléka McGovemre szavazott. A magyar olvasó a New Hampshire szó hallatán főleg a baromfira gondol. Az innen származó tyúkok jó hí- rűek, közkedveltek hazánkban is. Az amerikai választó- polgár azonban egészen más képzeteket társít ehhez az államnévhez. Számukra az elnökválasztási kampány első erőpróbáját jelenti, amely ha nem is pontosan, de mutatja: ki milyen eséllyel startol majd ősszel az elnöki székért. A most lezajlott New Hampshire-i próbaválasztás nem sok meglepetést hozott. Jelezte, hogy Nixon a legvalószínűbb leendő elnök, demokrata ellenfelei — Muskie és McGovern ■— alapvetően nem veszélyeztetik a mostani elnök esélyeit. Mindez nem drámaian érdekes, nem meghökkentő. Sok körülmény játszott ösz- sze annak érdekében, hogy Richard Nixon megőrizze pozícióját. Az elmúlt esztendő jó néhány bel- és külpoli- kai lépése lehetővé tette, hogy az elnök mélyponton lévő népszerűségéről némileg feltornássza magát, sőt mi több, szétzilált ellenfeleivel szemben egyenesen mint egyetlen biztos jelölt léphessen fel. Nem kronológiai sorrendben ezek közül néhány: vegyük a legutóbbi eseményt, Nixon kínai útját. A Távol- Kelet felé nyitást jó szívvel fogadta az amerikai nagytőke minden olyan képviselője, aki ettől nagy piaclehetőséget — értsd profitot — remél. Mindez párosult egy gondosan felépített propagandakampánnyal. Az elnök itt. az elnök ott. láthatta a tévénéző reggeltől estig, a nap minden szakában. Eközben Nixon nem mulasztotta el, hogy néhány békefrázist is bevessen. Az út ha világpolitikailag item is, választási szempontból feltétlenül nagy sikert hozott. Nem kétséges, hogy az amerikai elnök tervezett májusi moszkvai útját is felhasználja saját népszerűsítésére. A tegnap elhangzott Ro- gers-nyilatkozat már „konstruktív együttműködésbővítésről” beszél. Vagyis a látogatás egy elegáns gesztus lesz azon amerikaiak félé, akik az Kicseréltem a régit. Most, persze, jobb lett. Nem is éreztem kedvet a Kröpsch- gyak or la tokhoz. Webert vettem elő. A lassú részt nagyon szépen fújom, szavamra! A tükörben is néztem magam: jól tartom-e a csövet? Még pofákat is vágtam. Fintorogtam, mint egy lány. Vagy helyesebben, mint egy majom. Egyszer csak meghűlt bennem a vér. A verandára néző kis ablak üvegéhez nyomta az Orrát ez a Klotild, vagy hogy a fenébe hívják. Piszesége még piszébb lett, ahogy az orrgumója szétnyomódott az üvegen. Leeresztettem a hangszert a kezemből, és odaugrottam az ablakhoz. Ez a Klotild nem szaladt el, bátran nézett a szemembe. — Mit keresel te itt? — kérdeztem. — Hallgatom, hogy muzsikálsz. Már nem először hallom — felelte. —Mikor hallottad? Rendszeresen leskelődsz? — Szigorúan nézett végig. (Folytatjuk) úgynevezett „galambok” táborát alkotják. Mindehhez járul még az úttal kapcsolatos reményeket keltő óhaj-, amely szerint „1972. a fegyverzetek csökkentésének eve lesz.” Nos, mindez szól az amerikai polgárnak, aki ennek hatását zsebén mérhetné, de szól azoknak az óvatos szövetségeseiknek, semlegeseknek Európában, amelyek fenntartásokkal szemlélik az USA külpolitikáját. De hogy ellentmondásokban ne legyen hiány, Nixon és szócsöve, Rogers újólag hangsúlyozza a vietnamizálás sikerét, bojkottálják a párizsi Vietnam-konferenciát, folytatják a bombázásokat. Az amerikai közvélemény ugyanakkor folyamatosan kapja á híreket arról, hogy „hazajönnek a fiúk”, vagyis csökken az Indokínában állomásozó amerikai katonák száma. Azután egy ugrás a glóbuszon. Nixon és kormánya kissé kétszínűén közvetíteni próbál a közel-keleti válságban, ugyanakkor bizonyos tőkéskörök politikai és gazdasági érdekeit messzemenően szem előtt tartva fegyverekkel támogatja Izraelt, ezzel mintegy kijárva a gyors rendezést. Kétségtelen tény: Nixon, aki potenciálisan előnyben van, képes olyan dolgokat produkálni, amelyek esélyeit növelik. Ugyanakkor szerencséje is van, mert egyetlen olyan ellenfele sem támadt, aki hasonló tekintéllyel lenne képes fellépni. New Hampshire megmutatta ugyan, hogy a jelenlegi elnökkel szemben jócskán akadnak fenntartások, viszont ellenfeled sem tudnak olyan politikát ígérni, amely az amerikai választó megítélése szerint alapvetően jobb lenne. Minden érthetővé válik akkor, ha egy kissé visszaidézzük azt a képeiben nagyszerűnek mondható tévéfii m- sorozatot. amelynek szerkesztője Zorin szovjet újságíró volt. A Hatalmasságok maszk nélkül világosan érthetővé tette, hogy az USA elnökválasztásai az amerikai nagytőke rezidenciáiban dőlnek el, ott születnek a biztos esélyek, ott jelölik kj a kevéssé ütőképes ellenjelölteket is. Nos. a jelen helyzetben látható, hogy az amerikai monopoltőke teljes egészében Nixonra tett. Néha, mint áz ITT-botránvban, nem éppen korrekt módon segítve, máskor láthatatlanul nyújtva anyagi támogatást, erkölcsi nyomást, reklámot, propagandát. Kissé talán cinikusan hathat az a megállapítás, amit egyszer egy ismert politikus tett az Egyesült Államok elnökválasztásáról: „Olyan az egész, mintha égy pár csizma jobb és bal fele között kellene választani. Mind a kettőt ugyanaz a suszter csinálta.” Nos. az epés mondásban van igazság. Ha valaki ebből a sorból nagyon kimerészkedik, könnyen úgy járhat, mint járt a két Kennedy. A világtörténelem e drámai botrányai jó előre figyelmeztették az amerikai politikusokat: csak csínján a békülé- kenységgel, a háttér erői mindent megtorolnak. New Hampshire után elmondható: Nixon meglepő változást hozó konkurenssel nem rendelkezik. Erőtlen ellenfelek, és erős támogatók biztosítják, hogy novemberben a minimális kockázat tudatában várja az eredmény- hirdetést. Bürget Laj«g
