Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-09 / 58. szám

5 old á 1CELET-MAGY AROTtSZÁÖ t&n. reMréhm ♦ Marchais a francia ultrabalos akciókról Georges Marchais, az FKP főtitkárhelyettese, az Europe I. rádió számára adott nyilatkozatában hang­súlyozta: a jelenlegi francia- országi helyzetet a lakosság körében növekvő elégedet­lenség jellemzi, mely egy­aránt megmutatkozik a mun­kásság, a parasztság, értel­miség és ifjúság soraiban. Ebben a helyzetben a kor­mányhatalom minden esz­közt igénybe akar venni a jelenlegi rendszer fenntar­tása érdekében. A kormány olyan helyze­tet szeretne előidézni, amely lehetővé tenné az alkotmány 16. cikkelyének alkalmazá­sát. amely kivételes hatalmi jogkört biztosít a köztársa­sági elnök számára. A hata­lomnak tehát szüksége len­ne arra, hogy zavargások tá­madjanak és ebben az ultra­balos csoportokra számít. Marchais ezután nyomaté­kosan hangsúlyozta: az FKP a kormányhatalmat tekinti ellenfelének és ha elítéli az ultrabalos csoportok erősza­kos kilengéseit, azt azért te­szi, mert a csoportok e ma­gatartásukkal eszközként szolgálnak a kormány szá­mára. Nem gépkocsik fel­gyújtásával, üzemekben oko­zott anyagi károkkal kell a rendszer megdöntésére tö­rekedni. Politikai változást csak valamennyi demokra­tikus és nemzeti erő egység­be tömörítésével lehet meg­valósítani. Marchais ezután a szo­cialista pártnak e hét végén tartandó kongresszusára cé­lozva hangsúlyozta, hogy a kommunisták készek azonnal folytatni a tárgyalásokat a szocialistákkal egy közös kormányprogramról az 1970- ben folytatott tárgyalások mérlege alapján. Ennek a mérlegnek égy fontos pont­ját azonban most szocialista részről kétségbevonják. „Tud­ói kell ugyanis — jelentette ki az FKP főtitkárhelyettese — vajon demokratikus rend­szer és a népszuverenitás fe­lé tartunk-e, vagy pedig égy olyan rendszer felé, amely szentesítené egyetlen em­bernek, a köztársasági elnök­nek a teljhatalmát.” Marchais ezzel kapcsolat­ban hangsúlyozta: az FKP ebben az alkotmányjogi kér­désben nem ért egyet Mitter­rand szocialista főtitkár ál­láspontjával, a kommunisták véleménye szerint a demok­ratikus alkotmányban biz­tosítani kell a népszuvereni­tás elvét. Vagyis, ha a de­mokratikus kormánykoalí­ció valamelyik párt maga­tartása miatt felborulna, nem a köztársasági elnöknek kell kivételes jogkört bizto­sítani, hanem új parlamenti választásokat kell tartani, hogy a nép véleménye jus­son kifejezésre és ez döntse el ebben az esetben a vitát. A bonni ellenzék bevonta a harci zászlót? Lezárult a nyugat-német­országi belpolitikai ideghá­ború első szakasza. A kor­mánykoalíciónak az ellenzé­ki támadásokkal szemben si­került szorosra zárni sorait, megállítania a jobboldal „to- borzó hadjáratát.” Egymás után szólalnak meg a vezető kormánypárti politikusok, az ellenzék ve­zetői pedig — miután puska­porukat elpufogtatták — visszavonulóban vannak. A figyelem egyre inkább Baden-Würtemmberg felé fordul, ahol másfél hónap múlva tartománygyűlési vá­lasztásokat tartanak. A vá­lasztási korteshadjárat már megkezdődött és mindkét tá­bor vezetői sorra járják a tartomány városait és vá­lasztási gyűléseket tartanak. Walter Scheel külügymi­niszter, az FDP elnöke ked­den este Donaueschingenben tartott beszédet. Éles szavak­kal intette az ellenzéki ke­reszténydemokratákat, „ne űzzenek veszélyes játékot a megfélemlítés politikájával”, mert az érzelmek felkorbá­csolása beláthatatlan követ­kezményekhez vezethet. Horst Ehmke szövetségi miniszter — aki a jelek sze­rint egyik fő irányítója lesz a CDU—CSU ellen vívandó harcnak — kedden kijelen­tette: az ellenzék részéről megnyilvánuló veszélyt el­sősorban abban látja, hogy a CDU—CSU „rémhírekkel akarja bizonytalanná tenni a közvéleményt.” A CDU részéről csupán egy óvatős megnyilatkozás hangzott el: Schröder volt külügyminiszter a Saar-vidé- ki rádióban „bevonta a harci zászlót.” Kifejtette — minden meg- indoklás nélkül — hogy a keleti szerződések parla­menti elutasításának sze­rinte nem kell szükségsze­rűen a Brandt-kormány le­mondásához és új választá­sok kiírásához vezetnie. Megfigyelők szerint Schrö­der a kormánynak tett bur­kolt ajánlatában megcsil­lantotta annak a lehetőségét, hogy pártja ismét nagykoalí­cióra lépjen a szociáldemok­ratákkal, vagy esetleg a sza­baddemokratákkal. Ez az ajánlat azonban Bonnban aligha talál meghallgatásra, értelmét pedig taktikai okok­kal magyarázzák. Szadat Szaúd-Arábfában tárgyalt Szadat egyiptomi elnök szerdán egynapos látogatásra Szaud-Arábiába utazott. Fejszal királlyal tárgyalt a közel-keleti válság fejlemé­nyeiről, az izraeli agresszió­val szemben kialakult arab egység erősítéséről. Csü­törtökön Szadat Kuwaitba utazik, hogy hasonló célú megbeszéléseket folytasson El-Szabah emirrel. ' ★ A hivatalos szerveket és a közvéleményt továbbra is élénken foglalkoztatja Kai­róban az a Daily Express- ben közölt hír, amely szerint egy angol cég két tenger­alattjárót épít izraeli meg­rendelésre. Az A1 Ahram ez­zel kapcsolatban beszámol Rifat egyiptomi nagykövet és Parsons brit külügyi ál­lamtitkár kedden lezajlott londoni találkozójáról, amelynek során a brit kül­ügyminisztérium képviselő­je nem cáfolta, hanem in­kább megerősítetté a Daily Express értesülését, úgy ál­lítva be a dolgot, hogy csu­pán „kisebb ügyletről” van szó, s a szóban forgó tenger­alattjárókat az izraeli part­vidék őrzésére szánják. Par­sons furcsa logikával arról próbálja meggyőzni az egyip­tomi nagykövetet, hogy a tengeralattjárók eladása nem befolyásolja a közel-keleti erőegyensúlyt, s nem érinti az érvényben lévő fegyver­szállítási embargói Az A1 Ahram kommentár­ja szerint a konzervatív kor­mánynak ez a lépése a hiva­talos londoni nyilatkozatok ellenére csak annak a jele­ként értékelhető, hogy változás következett be Nagy-Britannia közel-keleti politikájában. Az egyiptomi külügymi­nisztérium és az Arab Liga összehangolt arab akció kez­deményezésére készül az an­gol—izraeli közeledéssel szemben, amely újabb ösz­tönzést ad a politikai rende­zés szabotálásahoz Izrael ex­panziós terveinek fenntartá­sához. Folynak az indiai váiasztások Az indiai törvényhozásivá, lasztások negyedik napján Kasmír és további négy szö­vetségi állam szavazói járul­nak az urnáiéhoz. A választó, sok eddigi tapasztalatai alap. ján megállapítható, hogy a részvétel általában 50 száza­lékos. Kedden újabb össze­tűzésekről érkezett jelentés Bihar államból, s ezzel a vá­lasztásokkal összefüggő rend. bontások halottainak száma 19-re emelkedett. Egyedül Bihar államban több mint 80 ezer katonát és rendőrt mozgósítottak a rend fenn­tartására. Indira Gandhi indiai kormányfő a kasmiri választásokat megelő­ző nagygyűlésen mondott beszédében hangoztatta, hogy India békében és barátságban kíván élni szomszédaival, el­sősorban Pakisztánnal. Az indiai kormányfő ismételten utalt a kínai—amerikai tár­gyalásokról kiadott közle. ménynek Kasmírra vonat­kozó részére, amelyet India belügyeibe való „közvetlen beavatkozásnak” minősített. Hozzátette: India nem fogja tűrni, hogy „akár nagy, akár kis hatalmak beleszóljanak belügyeibe”. Kohl— Balír találkozó Dr. Michael Kohl, az NDK minisztertanácsának államtitkára és Egon Bahr, az NSZK kancellári hivatalé, nak államtitkára több mint egyhónapos szünet után csü­törtökön ismét találkozik egymással az NDK fővárosá­ban, hogy tovább folytassa tárgyalásait a két kormány általános közlekedési egyez­ményéről. Valószínűnek látszik, hogy a szovjet—NSZK és a lengyel —NSZK szerződések bonni parlamenti ratifikálása előtt nem kerülhet sor a közleke­dési egyezmény megkötésé­re. A technikai problémákat illetően a két fél álláspontja már rendkívül közel került egymáshoz, de politikai kér­désekben — elsősorban a szerződés nemzetközi jogi jellegét illetően — a vélemé­nyek nagyon különbözőek. ííepeszlyén békekonferencia Március 7-én — úton az indiai főváros felé — Moszk­vában tartózkodott a ke­resztyén békekonferencia küldöttsége, amely részt vesz a KBK vezetőségének már­cius 9—13 között Üj-Delhi- ben sorra kerülő ülésén. A küldöttséget a Kremlben fogadta V. P. Ruben, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökhelyet­tese. A találkozó után Plmen, Moszkva és Össz-Oroszország pátriárkája dfszebéden látta vendégül a delegációt, amely­ben hazánkat dr. Bartha Ti­bor püspök, a KBK alelnöke, valamint dr. Tóth Károly a KBK főtitkára képviseli. Nemes György: Dávid és Klotild 4. Alapállás. Lépések. For­gás. Lépések. Forgás. Újra forgás. Nem. a forgás nem megy. Kár, hogy itt nincs korlát. De jó ez a hosszú­kás toalett-tükör. Jól ellen­őrizhetem magam. A kar­mozgásom elég jó. A kézfej- és ujjmozgásom is. Paula néni ezt mindig megdicséri. Még csupasz a hónom alja. Ez jó. Nincs gondom a bo- rotválásra. Azért másutt már nem vagyok csupasz. És már mellem is van. Én tudom, hogy minden nap több. Kicsi még, de tu­dom, éjszaka csöndben nő. Csak olyan akarok lenni, mint Gertrud, ő tizenöt éves korára kifejlett nő lett. Amilyennek egy izmos ba­lerinának kell lennie. Hol vagyok én még ettől? De hát ráérek. Még két évem van hozzá. Nem is egészen kettő. Csak huszonkét hó­nap. Ó, tudok-e én valaha is annyit, mint ő? Olyan spic- calegrókat. Meg arabeszket. Karel szerint is bennem megvan a lehetőség. Karel nincs olyan szép fiú, mint Dávid. Dávid lesütötte a szemét. Milyen félénk és mégis mi­lyen férfias. Milyen izmos a nyaka. Látszott az ing ki­hajtójából. Biztosan a sok fújástól olyan izmos. A fú­vósoknak izmas a nyakuk, tudom Ahogy nekünk izmos lesz a lábunk. Apuci azt írta, hogy Gei-t- rudnak nem szabiid férjhez menni. Akinek férje van, nem kap szerződést. Ná­lunk ilyen szabály nincs. Primusz Dóra még gyereket is szült. Ez azért furcsa.. De az is furcsa, hogy Dá­vid még nem hallott ilyen nevet. És az nem furcsa, hogy őt Dávidnak hívják? Ha holnap nem jön el, én megyek oda. Át az erdőn, a hegygerincen. Ejnye, elaludtam. Egyedül vagyok a házban. Anyu teg­nap apa után utazott. Otthon folytatja a gyakorlást, mondta. Ez igaz, otthon is gyakorolhat. De itt sokkal nagyobb a csönd. Féltékeny, erről van szó. Engem a szomszédokra bízott — időnkint nézzenek rám. Károly bácsi' nagy mezőgazdasági szakértő. Ál­latorvos volt, de most már nyugalomban van. Állatok­kal viszont már nem foglal­kozik. Nagyon öreg, tán még hatvanévesnél is több. Li­lian néni hozzá képest rop­pant fiatal. Szerintem leg­alább húsz évvel fiatalabb, ha nem huszonöttel. Anyu­nál is fiatalabb. És nagyon kedves, szívélyes asszony. Ma még volt tegnapról ebéd, de holnap, megígérte, ő főz nekem. Mákos metéltet, mert tudja, hogy azt nagyon sze­retem. Ma olajban sült krumpli volt, egy vájdlinggal, ezt még anyu csinálta. És hozzá nyers paradicsom. Nagyon beehettem, mert ebéd után képtelen voltam ébren ma­radni. Elaludtam. Furcsát álmodtam. Klo­tilddal álmodtam. A nyitott ablaknál állt, aztán hirtelen megfordult, Kitárta a kar­ját, és szinte repült felém. A nyakamba csimpaszko­dott, lébujjhegyre állt, nya­kát felnyújtotta, és fitos or­rát az enyémhez érintette. Aztán megfeszítette a két karját, ujjal szorosan kul- csolódtak a tarkómra. így felhúzózkodott rajtam, hogy könnyebben összeérjen az orrunk. Olyan erősen nyom­ta orrával az orromat, hogy egyszerre csak bizseregni kezdett az orreimpám. Na­gyot tüsszentettem és feléb­redtem. A dívány plüsspár- nája bizsergette meg az or­romat. Elővettem a klarinétot, elővettem a Kröpsch-füzetet, mit tegyek? — ezekkel a gyakorlatokkal kell minden­nap kezdeni. Nem ment se- hogyse, kemény lehetett a nád. Abbahagytam, de előbb becsuktam az ablakot. Ká­roly bácsiék háza száz mé­terre van tőlünk, de jócskán odahallatszik a tülökhang. Faragtam égy nádat, So­káig bibelődtem Véle, mert még mindig nem tudok tisz­tességesen nádat faragni. New Hampshire után Ellentmondások lován az elnöki szék felé A republikánus szárnyon Nixon elnök nagyJ arányú, a demokraták között Edmund Muskie szenátor szorosabbnak nevezhető győzelmet aratott a New Hampshire-i próbaválasztásokon. A két nagy párt jelöltjei nem egymással, hanem párton belül egymás között küzdöttek meg a szavazatokért, amelyek megoszlása a következő: a republikánus szavazók 68 százalé­ka Nixonra, 23 százaléka Mncloskey-ra, 8 százaléka pedig John Ashbrook ohiói politikusra adta le voksát. A demokra­ták 57 százaléka Muskiena, 32 százaléka McGovemre szava­zott. A magyar olvasó a New Hampshire szó hallatán fő­leg a baromfira gondol. Az innen származó tyúkok jó hí- rűek, közkedveltek hazánk­ban is. Az amerikai választó- polgár azonban egészen más képzeteket társít ehhez az államnévhez. Számukra az el­nökválasztási kampány első erőpróbáját jelenti, amely ha nem is pontosan, de mutatja: ki milyen eséllyel startol majd ősszel az elnöki szé­kért. A most lezajlott New Hampshire-i próbaválasztás nem sok meglepetést hozott. Jelezte, hogy Nixon a legva­lószínűbb leendő elnök, de­mokrata ellenfelei — Muskie és McGovern ■— alapvetően nem veszélyeztetik a mostani elnök esélyeit. Mindez nem drámaian ér­dekes, nem meghökkentő. Sok körülmény játszott ösz- sze annak érdekében, hogy Richard Nixon megőrizze pozícióját. Az elmúlt eszten­dő jó néhány bel- és külpoli- kai lépése lehetővé tette, hogy az elnök mélyponton lé­vő népszerűségéről némileg feltornássza magát, sőt mi több, szétzilált ellenfeleivel szemben egyenesen mint egyetlen biztos jelölt léphes­sen fel. Nem kronológiai sorrend­ben ezek közül néhány: ve­gyük a legutóbbi eseményt, Nixon kínai útját. A Távol- Kelet felé nyitást jó szívvel fogadta az amerikai nagytőke minden olyan képviselője, aki ettől nagy piac­lehetőséget — értsd profitot — remél. Mindez pá­rosult egy gondosan felépí­tett propagandakampánnyal. Az elnök itt. az elnök ott. lát­hatta a tévénéző reggeltől estig, a nap minden szaká­ban. Eközben Nixon nem mulasztotta el, hogy néhány békefrázist is bevessen. Az út ha világpolitikailag item is, választási szempontból feltétlenül nagy sikert ho­zott. Nem kétséges, hogy az amerikai elnök tervezett májusi moszkvai útját is fel­használja saját népszerűsíté­sére. A tegnap elhangzott Ro- gers-nyilatkozat már „konst­ruktív együttműködés­bővítésről” beszél. Vagy­is a látogatás egy elegáns gesztus lesz azon amerikaiak félé, akik az Kicseréltem a régit. Most, persze, jobb lett. Nem is éreztem kedvet a Kröpsch- gyak or la tokhoz. Webert vettem elő. A lassú részt nagyon szépen fújom, sza­vamra! A tükörben is néztem magam: jól tartom-e a csö­vet? Még pofákat is vág­tam. Fintorogtam, mint egy lány. Vagy helyesebben, mint egy majom. Egyszer csak meghűlt ben­nem a vér. A verandára né­ző kis ablak üvegéhez nyom­ta az Orrát ez a Klotild, vagy hogy a fenébe hívják. Piszesége még piszébb lett, ahogy az orrgumója szét­nyomódott az üvegen. Leeresztettem a hangszert a kezemből, és odaugrottam az ablakhoz. Ez a Klotild nem szaladt el, bátran né­zett a szemembe. — Mit keresel te itt? — kérdeztem. — Hallgatom, hogy muzsi­kálsz. Már nem először hal­lom — felelte. —Mikor hallottad? Rend­szeresen leskelődsz? — Szigorúan nézett végig. (Folytatjuk) úgynevezett „galambok” tá­borát alkotják. Mindehhez járul még az úttal kapcsola­tos reményeket keltő óhaj-, amely szerint „1972. a fegy­verzetek csökkentésének eve lesz.” Nos, mindez szól az amerikai polgárnak, aki en­nek hatását zsebén mérhet­né, de szól azoknak az óva­tos szövetségeseiknek, semle­geseknek Európában, ame­lyek fenntartásokkal szemlé­lik az USA külpolitikáját. De hogy ellentmondások­ban ne legyen hiány, Nixon és szócsöve, Rogers újólag hangsúlyozza a vietnamizálás sikerét, bojkottálják a pári­zsi Vietnam-konferenciát, folytatják a bombázásokat. Az amerikai közvélemény ugyanakkor folyamatosan kapja á híreket arról, hogy „hazajönnek a fiúk”, vagyis csökken az Indokínában állo­másozó amerikai katonák száma. Azután egy ugrás a glóbuszon. Nixon és kormá­nya kissé kétszínűén közvetí­teni próbál a közel-keleti válságban, ugyanakkor bizo­nyos tőkéskörök politikai és gazdasági érdekeit messze­menően szem előtt tartva fegyverekkel támogatja Izra­elt, ezzel mintegy kijárva a gyors rendezést. Kétségtelen tény: Nixon, aki potenciálisan előnyben van, képes olyan dolgokat produkálni, amelyek esélyeit növelik. Ugyanakkor szeren­cséje is van, mert egyetlen olyan ellenfele sem támadt, aki hasonló tekintéllyel len­ne képes fellépni. New Hampshire megmutatta ugyan, hogy a jelenlegi el­nökkel szemben jócskán akadnak fenntartások, vi­szont ellenfeled sem tudnak olyan politikát ígérni, amely az amerikai választó megíté­lése szerint alapvetően jobb lenne. Minden érthetővé válik ak­kor, ha egy kissé visszaidéz­zük azt a képeiben nagysze­rűnek mondható tévéfii m- sorozatot. amelynek szerkesz­tője Zorin szovjet újságíró volt. A Hatalmasságok maszk nélkül világosan érthetővé tette, hogy az USA elnökvá­lasztásai az amerikai nagytő­ke rezidenciáiban dőlnek el, ott születnek a biztos esé­lyek, ott jelölik kj a ke­véssé ütőképes ellenjelölteket is. Nos. a jelen helyzetben látható, hogy az amerikai monopoltőke teljes egészében Nixonra tett. Néha, mint áz ITT-botránvban, nem éppen korrekt módon segítve, más­kor láthatatlanul nyújtva anyagi támogatást, erkölcsi nyomást, reklámot, propa­gandát. Kissé talán cinikusan hat­hat az a megállapítás, amit egyszer egy ismert politikus tett az Egyesült Államok el­nökválasztásáról: „Olyan az egész, mintha égy pár csizma jobb és bal fele között kel­lene választani. Mind a ket­tőt ugyanaz a suszter csinál­ta.” Nos. az epés mondásban van igazság. Ha valaki ebből a sorból nagyon kimerész­kedik, könnyen úgy járhat, mint járt a két Kennedy. A világtörténelem e drámai botrányai jó előre figyelmez­tették az amerikai politikuso­kat: csak csínján a békülé- kenységgel, a háttér erői mindent megtorolnak. New Hampshire után el­mondható: Nixon meglepő változást hozó konkurens­sel nem rendelkezik. Erőtlen ellenfelek, és erős támogatók biztosítják, hogy november­ben a minimális kockázat tu­datában várja az eredmény- hirdetést. Bürget Laj«g

Next

/
Oldalképek
Tartalom