Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-28 / 74. szám

S. oldal KELET MAGVARORRZÄe !972. március 58. Útjára bocsátották a Vénusz—8-at (Folytatás az 1. oldalról) végig, a tervek szerint eléri a Venus-bolygó körzetét. Program szerint válik el, majd az űrállomástól a le­szálló szerkezet, amely simár leereszkedik a bolygó lég körében, s tudományos kuta tásokat végez. A telemetrikus információ adatai szerint a Vénusz—í bolygóközi űrállomás fedél zeti rendszerei normálisar működnek. A rádiókapcsola­tot és a tudományos infor mációk felfogását 928,4 me- gaherzen tartják, illetve folytatják. Március 27-én, magyar idő szerint 10 órakor a Vénusz—8 65 ezer kilomé­terre távolodott, el a Föld­től. mégpedig a földfelület­nek az alábbi koordináktól meghatározott pontját te­kintve: az északi szélesség nulla fok 33 perce, a keleti hosszúság 78 fok. 25 perce. A Vénusz—8 repülését \agy hatósugarú kozmikus ívirányítási központ szabá­lyozza. A koordinációs szá­mítóközpont feldolgozza az űrállomástól kapott infor­mációkat. Helsinkiben a küldöttségek Folytatódnak a SALT»tárgyalások A SALT-tárgyalásokra va­sárnap Helsinkibe érkezett a szovjet küldöttség. A delegá­ció vezetője Szemjonov szov­jet külügyminiszter-helyet­tes, tagjai Truszov, Plesakov, Scsukin és Grinyevszkij. A küldöttséget tanácsadók és szakértők kísérik. Szemjonov at érkezéskor tett nyilatkozatában kijelen­tette, hogy a szovjet küldött­ség negyedik alkalommal ér­kezett Helsinkibe. Tudjuk — mondotta a szovjet diploma­ta. hogy jó barátaink és jó szomszédaink országában vagyunk. Ezt az új lehetősé­get felhasználva szívélyesen üdvözöljük és jókívánságain­kat tolmácsoljuk a finn nép­nek és kormányának, vala­mint a főváros lakosságának. — Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára — foly­tatta Szemjonov — a szovjet szakszervezetek XV. kong­resszusán mondott beszédé­ben világosan kifejtette a Szovjetuniónak a szovjet— amerikai SALT-tárgyalások- kal kapcsolatos álláspontját. A Szovjetunió komoly jelen­tőséget tulajdonít a tárgya­lásoknak és amellett van, hogy az egyenlő biztonság elve alapján kölcsönösen el­fogadható megállapodásra jussunk. Ez megfelelne mind a szovjet, mind pedig az ame­rikai nép érdekeinek, vala­mint a nemzetközi biztonság érdekeinek. Urho Kekkonen. a Finn Köztársaság elnöke pénte­ken fogadta a Szovjetunió és az Egyesült Államok kül­döttségét, amely a stratégiai fegyverzet korlátozásával foglalkozó tárgyalásokra ér­kezett a finn fővárosba. Riad befelezte pekingi tárgyalásait Hétfőn reggel elutazott Pekingből a Mahmud Riad vezette egyiptomi korrpgnx- küldöttség, amely öt napon át folytatott politikai meg­beszéléseket a kínai vezetők- kal. a tárgyalásokról nem adtak ki közös közleményt,' de a küldöttség búcsúztatása alkalmából rendezett ban­ketten elhangzott pohárkö­szöntők, valamint az a tény, hogy Mahmud Riad vasárna­pi vacsoráján Csou En-laj kí­nai kormányfő is megjelent, az álláspontok közeledésére utalnak. Míg a korábbi nyilvános köszöntőkben még az állás­pontok bizonyos fokú ütkö­zése volt megfigyelhető, va­sárnap kínai részről sokkal nagyobb-megértéssel nyilat­koztak az EAK politikájáról, egyiptomi részről pedig a kínai fél fogalmazásához kö­zelebb álló módon szögezték le álláspontjukat. Grecsko marsall Belgráilban Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere hétfőn hivatalos bará­ti látogatásra Belgrádba uta­zott. A szovjet honvédelmi miniszter Jugoszláviában Lju- bicsics hadseregtábornok, ju­goszláv nemzetvédelmi mi­niszter vendégle. Ülésezik a LEMP kB plénuma Edward Gierek elnökleté­vel hétfőn Varsóban össze­ült a LEMP Központi Bi­zottságának plénuma. A ki­bővített ülés napirendjén két pont szerepelt: 1. Az 1971—1975-ös lengyel ötéves terv fő arányai, fel­adatai és problémái. 2. Tájékoztató a szejm- választások lefolyásáról és eredményeiről. Az első napirendi pontról a Politikai Bizottság vitain­dító referátumát Piotr Jato- szewicz miniszterelnök ter­jesztette elő. Szoviet katonai küldöttség Hanoiban A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztériumának meghívá­sára vasárnap szovjet kato­nai küldöttség érkezett Ha­noiba — jelentette be a nemzetvédelmi minisztérium. A delegációt — amelyet távéi Fjodorovics Batyickij marsall, a szovjet légvédelmi erők főparancsnoka, honvé­delmi miniszterhelyettes ve­zet — meleg fogadtatásban részesítették a • repülőtéren' megjelent vietnami katonai; vezetők, s a nemzetvédemi minisztérium magas rangú képviselői. Megosztás és uralkodás A bombák hete a külpolitikában Aláírták a máltai egyezményt Min toff máltai miniszter- elnök és Carrington brit had­ügyminiszter Luns NATO- főtitkár jelenlétében vasár­nap aláírta az új brit—mál­tai katonai egyezményt, amely további hét évre meg­hosszabbítja a máltai tá­maszpontok angol bérletét. Mintoíf elmondotta: Nagy- Británniából biztosítékokat kapott arra vonatkozóan, hogy a máltai támaszpontokat nem használják fel egyetlen arab ország ellen sem. „Amennyi­ben ezt a rendkívül fontos elvet megsértenék, a megál­lapodás érvényét veszti” — mondotta. Az elmúlt hét a bombák hete volt. Mindennap robban, tak Belfastban. Megreszket- tették Limassol levegőiét. Pusztították Vietnam földjét, településeit. Politikai bom­bák — vagy inkább petár­dák? — puffantak a Közel- Keleten, Jordániában és Irakban. Vajon ezek egy­mástól elszigetelt független bombák voltak? Kissé azese. menyek mögé pillantva kide­rül: Láncra (űzött robba óanyagok voltak ezek. Mesterségesen időzített szerkezetek, melyek beleillenek az imperializmus politikai koncepciójába. Néz­zük először Délkelet-Ázsiát. Az amerikaiak rendületlenül támadják a VDK területét, ugyanakkor a dél-vietnami, kambodzsai csatatereken is növelik légi tevékenységüket. Vagyis minden korábbi és mostani békeszólam ellenére a háború tart. Ehhez járul a bombákkal vetekedő politikai manőver Párizsban, a Viet- nam-konferencián. Nem elő­ször tapasztalhatja a világ, hogy az USA képviselője, ez esetben Porter, mindig elő- ráncigál valamit, amivel sza­botálhatja a rendezést. Mind­ez közvetetten sejtetni enge­di azt is, hogy Nixon Pe­ringben. ha mást nem is ért el, annyit azonban igen, hogy Kína szemér­mesen nem vesz tudomást az amerikai Ázsia-politika mind agresszívebb jellegéről. Fi­gyelmeztető jel ez, arra int, hogy a vietnami néppel való szolidaritásunkat szorosabb­ra kell fűznünk, hiszen az Egyesült Államok semmi je­lét nem mutatja annak, hogy a háborúnak véget akarna vetni. . A vietnamizálás, az ázsiai­aknak az ázsiaiakkal szent­ben történő kijátszása nem tekinthető egyszerű taktikai . lépésnek,s. voltaképpen a kon­tinensen belőli megosztás stratégiáját jelenti. A meg­osztani, és a kialakult zűrza­varban uralkodni nem új elv, nem is új gyakorlat, de mint látható, minduntalan felbuk­kan, nem is mint eszköz, ha­nem mint cél. Ennek lehe­tünk tanúi a Közel-Kelet tér­ségében, ahol az arab egység megbontása az imperialista politika leg­főbb eszköze. Husszein javas­lata egy minimonarchia ki­18. • Láttad már? Feljön és kidúdorodik az üveg szá­ján. Nincs, ami visszatart­sa. Szeretlek Dávid. Szeret­lek. Dávid. Hányszor mond­jam mi? Akkor is mon­dom ha nem válaszolsz. Na, válaszolj. Két kezével megragadta a kezemet. Forogni kez­dett. és vitt magával a forgásba. Arca kipirult, szoíknyája vadul lebbent a combja körül. Szeme még könnyes volt, de azért mo­solygott. Mintha azt kö­nyörögte volna: Na. mondd ki máir te is Mondd te is. hogy szeretsz Mondd azt. hogy szerétiéi Clot. — szeretlek, Klót — mondtam neki. — Ugye. jólesik monda­ni? — kérdezte. — Nagyon jól — felel­tem — Akikor mondjuk egy­másnak, míg csak ki nem fáradunk Szeretlet Klót ‘ szeret­lek Dáv: »zeret'e'- Kint szeretlek, t/avid — így fe­leseltünk egymásnak. Egy­re gyorsabban forogtunk, egyre gyorsabban dobáltuk egymásnak a szavakat. Aztán Klót lihegve elen­gedte a kezemet. Lecsúszott az erkély kövére. Spárgát csinált — a két Iáiba két oldalt nyúlt el a kövön. Kis szünet után felém nyúj­totta a karját. Ujjait szétfeszítette. Tulaj­donképpen csak a kisujját ra- 'adtam meg, mikor így szólt: — Húzz fel, Dávid. S már fel is ugrott. S a nyi_ ott ajtón már be is pende- ■ült a szobába. — Hová mész, Klót? Ott endetlenség van — kiáltot- am utána. — Itthon vannak a szü­leid? — kérdezte. — Nincs itthon senki, tu­dod. Egyedül vagyok — fe­leltem. — Az nagyszerű — mond­ta. Klót körültáncolta a szobát, '■’ölcsavarta a rádiót, de rög­tön el is zárta, mielőtt az be­terjedt volna. Megnézte az ágyam mellett a könyvet, va- !on mit olvasok. Kivette be­lőle a könyvjelzőt. Máshová tette, hogy ne tudjam, hol tartok az olvasásban. A vá­zából kiragadott egy virágot. Sárga tátogató volt. Tegnap szedtük a tisztáson a csokrot. Bedugta a virágot a hajába. De rövid a haja. a virág le­esett a földre. Megint spárgát csinált,' úgy vette föl. Úgy, hogy törzsét meghajlította, és a szájával csípte föl a szá­rát. Aztán még táncolt egyet körben a szobában. Végül le­vetette magát az ágyamra. Előbb csak leült, hátát, nya­kát a falnak támasztotta. így nézett engem egy ideig. Én az ajtóban álltam. Visszabámul tam rá. Klót ekkor oldalra dőlt az ágyban Fejét a párnámra tette. — Még érzem a tested me­legét — mondta. — Már ki kellett hűlnie §z ágynak — feleltem. — Még érzem a tested me legét — ismételte meg Klót — A fejed itt feküdt a pár­nán — mondta még, és gyön géden megcsókolta a párna mat. Láttam, hoay a szemé* behunyja. Úgy folytatta, hogv nem nézett rám: — Gyere ide. Dávid. Jó volna, ha meg­csókolnál. Més mindig az ajtóban áll tam. FI akartam ind'dni. d° valami visszatartott. A ke­zem össz°c7orítottam. hosv oföl" crvfrifcoV az indió-íboz TVTo-r'M nf) yr/tí'OFn ' c ‘ mintha a meztelen talpam nedvesen odaragadt volna a parketthez. Végre valami meglódított. Elindultam. Csöndben men­tem, még a parkett sem re­csegett. Láttam, Klót nem nyitja ki a szemét. Szépírá­sén át sem kukucskált. Ép­pen az arcán időzött a reggeli napfény egy sugara. A szája csöppnyit nyitva volt. Erősen lélegzett, látszott emelkedő felsőtestén. Mikor megálltam előtte az ágynál, megérezte, hogy ott vagyok. Megszólalt: — Most értél ide, Dávid. Sokáig jöttél. Pedig alig vár­tam, hogy ide érj. Térdre estem. Arcom most csaknem egyvonalban volt Klót arcával. Egy ideig néz­tem az arcát. Hunyt szemét. Félig nyitott száját. Elébb a két szemét csókoltam meg. Egyiket a másik után. Aztán a száját. Úszásnál tudom hogy kell lélegzetet venni, itt nem. Sőt: a klarinét fújá­sánál is elég jól tudom már a lélegzést. Legfeljebb a sok Mzenhatodnál vannak bonyo­dalmak. És persze a stacca- tonál. Staccato, staccato, staccato — mondtam magamban, s arra gondoltam: a hangsze­rem ez itt. Ot+ térdeltem az ágy előtt tztän én is odat°H°m a fe- ’emet a nárnára, de tovább­ra is térdeltem. (Folytatjuk) rályi államszövetséggé alakí­tására ennek a célnak a szol­gálatában áll, minden részé­ben árulkodván arról, hogy a kéz Jákobé, de a hang Ézsaué. Washington és Tel Aviv su­gallata ott húzódik a terv mögött. Az arab államok, az Arab Köztársaságok Szövet­ségének csúcskonferenciája nemcsak elutasítja a tervet, de egyben szükségesnek lát­ja a megelőző lépések megté­tel't. Érthető, hiszen ha Husz- szein különbékét köt, ezzel nemcsak elárulja az arab nemzet ügyét, de egyszerűen ledegradálja az arab—izraeli konfrontációt egyiptomi—iz­raeli viszállyá. Irak a maga föderációs ja­vaslatával sem tett éppen jó szolgálatot. Önmagában az a tény, hogy az iraki javaslat válogat a leendő partnerek között, magában rejti azt a lehetőséget, hogy kimélyülje­nek azok az egyébként is meglévő ellentétek, melyek egy-egy arab országot elvá­lasztanak egymástól. A poli­tikai bombák, vagy petárdák látszólag értek el hatást. A figyelem a különböző javas­latokra összpontosult, élez­tek szunnyadó vitákat kor­mányok és gerillák között, ez­által erősítették Izrael pozíció­it. Nem véletlen, hogy Leonyid Brezsnyev múlt héten mon­dott beszédében „veszélyes háborús tűzfészek”-nek ne­vezte a Közel-Keletet, intett arra, hogy az izraeli provo­kációk ellen egységesen kell felíépni. Az egységbontás, az egy-egy térségben együtt élők szembefordítása kísértetiesen tapasztalható a Közel-Kelet­hez közel eső területen, Cip­ruson- A képlet így így néz ki: iü .... NATO kontra Makariosz, másképpen: agresszív katonai tömb a független ország el­len, Ez így nagyon feltűnő lenne a gyakorlatban. Ezért az ügyet egyrészt görög—tö­rök ellentétté igyekeznek változtatni a szigeten. Ehhez társítják a Görögországgal egyesülni akaró görögök szemben állását a független Ciprus híveivel. És hogy le­gyen egy kis egyházjogi vita is, összeugrasztják a püspö­köket Ciprus érdekével, Ma- kariosszal, a köztársaság el­nökével. Sokfrontos megosz­tás ez. A támaszpontéhes NATO vezetői jól tudják: Ma- kariosz feje vétele egyet je­lentene azzal, hogy a tálcán, melyen az érseki fő nyugod­na, mellékelnék a szigetet is. Az akció mögött kettős cél húzódik: bázisokkal megköze­líteni a Közel-Keletet, ugyan­akkor zavarni Európa bizton­ságát. A megosztott erők zűr­zavarában az imperialista po­litika szeretne a nevető har­madik lenni. Ha hozzávesz- szük ehhez, hogy egyidőben a görög és török politika sok tekintetben még jobbra toló­dik, hogy Olaszországban ve­szélyes politikai játszma kör­vonalai bontakoznak ki, ak­kor látható igazán, milyen átgondolt mesterkedés az, amely Dél-Európában meg­bontja a nyugalmat, és ki­terjeszti a közel-keleti kon­fliktuszónát kontinensünkre is. Nyugodtnak a nyugat-euró. pai politika sem volt mond­ható. Nemcsak a Belfastban naponta robbanó bombák, hanem a politikai robbanások is izgalomba hozták a közvé leményt. Ami Észak-írország ban történik, az angol belpo­litika szerves része. Azé a beleélj t'káé, amely mind több ellentmondást mutat. A belső gazdasági problémái: mellett a Közös Piacba törté­nő belépés gondja is nehezíti Heath-ék helyzetét. Itt vi­szont az angol politika már * nagyon is kapcsolódik a kon­tinenshez, Európához. Elég, ha csak arra utalunk, hogy ez ad alkalmat a francia nagytőke politikájának arra, hogy népszavazás útján csi­karjon ki igent a konszernek Európáját szolgáló elképzelés., hez, hogy ezen a réven nyis­son rést a francia baloldali egységtörekvések még igen­csak gyenge építményén. Az angol belpolitika ha mást nem, lehetőséget . kínál a francia kormány bel­politikai megosztó hadjáratá­hoz. ami viszont már az osz­tályharc fokozódását hozza, és egyelőre nem látható követ­kezményekkel járhat. Érde­kes, szinte meghökkentő te­hát, hogy az ulsteri bombák befullasztásának kísérlete ősz. szekapcsolódik a francia bel­politikával, és az események jellegének különböző volta ellenére is mutat egyezéseket, mégpedig a tömegek ellen fel­lépő burzsoá politika jellem­zőit. Ez is mutatja, hogy ál­landóan élő és ható tényező a tőkés rend belső ellent­mondása, mely ellen az ural­kodó osztály mindig erőtelje­sen fellép. Különösen akkor, ha ezzel az éleződő ellent- ' mondással egyidőben a mun­kásosztály, a baloldal aktivi­tása is nő. így volt ez most Angliában, ahol a bányász­sztrájk figyelmeztetett, és így van ez Galliában, ahol a kommunista-szocialista köze­ledés jelzi az általános kor­mánypolitika elleni fellépést. De csak egy ugrás a határon át, a Német Szövetségi Köz­társaságba, és látható, hogy a szemben álló erők küzdelme ott iá élesedik. A ratifikációs vita kilép kereteiből és ma sokkal több, mint egy szerződés feletti alkotmányos eszmecsere, önmagában az a tény, hogy Brandt kijelentet­te: szükség esetén kiviszi a munkásokat is az utcára, hogy érvényt szerezzen a kormány akaratának, azt mutatja, hogy Bonnban a szovjet— és len­gyel—nyugatnémet szerző­déseket sarkalatos politikai tényezőnek tartják. Mindez hasznos Európa biztonsága szempontjából, de, ugyanak­kor segítik azt a polarizációs folyamatot, amely az NSZK- ban megy végbe. Korántsem állítanék, hogy a szociálde­mokraták következetes ratifi­kációs politikája mély belső változásokat idéz majd elő, az viszont tény, hogy elindít­ja a nyugatnémet társadalom ellentmondó képletének ren­deződését. A nyugatnémet ellenzék a belső egység szétzilálásával próbálja megtorpedózni a szerződések törvénybe iktatá­sát, és megszerezni a hatal­mat. Ellentmondásosan érde­kes ugyanakkor, hogy a bur­zsoá politika másik szárnyát képviselő és szolgáló szociál­demokraták Ugyanakkor a munkástömegekre apellálva keresik saját — jelen esetben valós — igazukat. Az elmúlt hat nap koránt­sem teljes áttekintése sok érdekességgel, eseménnyel szolgál. De mindenek fölé nő a legfontosabb tanulság: a nemzetközi méretű osztály­harc minden fronton sokszí_ nű, sémáktól mentes, rugal­mas és kemény formák, ke­retek között zajlik. Vala­mennyi történés mögött éle­sen kirajzolódik a két világ- rendszer nagy küzdelme, ko­runk jellemzője. Csak ennek tükrében érthetjük meg vilá­gosan, hogy legújabbkori tör­ténelmünk miként engedet- , meskedik a dialektika szigor rú törvényeinek. Bürget Lajos Nemes György: Dávid és Klotild

Next

/
Oldalképek
Tartalom