Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-26 / 73. szám

11)72. március 2Ä. KELET-MAGYARORSZÄC! * Oldal Jövedelmünk forrása A SZABOLCSI MEGYESZÉKHELY IPARÁNAK EGYIK FELLEGVÁRAT. A NYÍREGYHÁZI KONZERVGYÁRÁT MU­TATJA BE FELVÉTELÜNK SZOKATLAN SZEMSZÖGBŐL. A GYÁR LÉTESÍTÉSE ÓTA MEGISMERTETTE TERMÉ­KEINKKEL A FÖLD MINDEN KONTINENSÉT. (ELEK EMIL FELVÉTELE) A Szamosköz holnapja Pillantás egy tanulmány lapjaiba SZINTE EGYIK MŰSZAK­RÓL A MÁSIKRA csökkent a termelés, növekedett a se- lejt. Veszélybe került a terv, az exportszállilási kötelezett­ség. Ez azonnali intézkedést, beavatkozást igényelt. Ezt tették nem is olyan régen a Szabolcs Cipőgyár • műszaki vezetői. Igazgató, párttitkár, főmérnök az érdekelt, és a termelést közvetlenül irá­nyító-szervező vezetőkkel együtt kereste kutatta a ter­melés hatékonysága csökke­nésének okait. Operatív módon, eredmé­nyesen intézkedtek. Megszün­tették a hibák okait. Külön­böző átszervezési intézkedése, két foganatosítottak, szigorí­tották a minőség ellenőrzé­sét. Nem véletlenül került a gazdasági vezetés homlokte. rébe napjainkban az üzemi termelésszervezés fontossá­ga. Természetes ez, hiszen a gazdasági mechanizmusunk nem csupán» általában, ha­nem konkrétan is igényli az Irányítás rendszerének haté. konyságát az üzemekben. Ahol ezt felismerték, s az üzem vezetői alkalmazzák is, ott növekszik a gazdasági munka hatékonysága, minden lehető módot elkövetnek an­nak érdekében, hogy a géppar­kot maximálisan kihasznál­ják. GOND EZ MOST, sőt egyik legégetőbb probléma gazda- ségi életünkben. Nyers elv. társ a Központi Bizottság titkára egyik beszédében ép­pen ezt említette egyik olyan lényeges tényezőként, ame­lyen sürgősen javítani szük­séges, ha azt akarjuk, hogy gazdasági életünk fejlődése a negyedik ötéves tervben egyenletes legyen. Persze, lehet hivatkozni egyes üzemek vezetőinek a munkaerő hiányára. Hallani is itt-ott, „kevés a szakem­berünk”, s ezért állnak a. gé­pek. automaták. vagy nem tudják teljesíteni a negyed. éVes tervet. Ez a magyaráz­kodás csak részben fogadható el. Ilyen üzemben, vállalatnál keveset törődnek a belső munka és termelés szerve­zésével, a szakemberek át. csoportosításával, s főleg a képzéssel. Egyik jelentős fa- feldolgozó üzemünkben csak egy műszakban dolgozik a félautomata gépsor. Millió­kat érő berendezés és ki­használatlan. Vajon miért? Itt is a szakemberhiányra hi­vatkoznak. Ez igaz is. Csak­hogy ez az igazság egyik ol­dala. A másik az, hogy már korábban kellett volna gon­dolni arra: mi lesz. ha né. hány ember eltávozik a vál­lalattól? Tanúja voltam, amikor az ISG igazgatója azt kérte a termelési osztály vezetőjétől, vázolja, mire lehet számítani a negyedév végén a termelési tei'v teljesítésében. Nem fo­gadta el az elemzést. Nenn csupán azért, mert a 100 szá­zalék alatt maradi, hanem főleg azért, mert tudja, hogy minden feltétel biztosítva van a terv teljesítéséhez. Csakhogy ez igényli a gon. dosabb szervező munkát, a gé­pek jobb kihasználását. a termelési fegyelem javítását. NÉHÁNY ÜZEMBEN azt látják csak. hogy a munkások egy részének nincs munkája. Az okait már nem keresik. Pedig ha mélyebben megvizs­gálnák. könnyen megállapít­hatnák, hogy nem is elősor- ban a dolgozók az okai több helyen, hartem a termelés közvetlen irányitói. szerve­zői. Hiányzik a program sze­rinti pontos munkaszervezés. Enélkül pedig ma már elkép­zelhetetlen a termelékenj-ség emelkedése, a vastagabb bo­ríték. a több nyereség, a mi­nőségi termék. Pártunk ve­zetői okkal figyelmeztetnek arra, hogy a mainál a jövő. ben sokkal gyorsabb ütemű termelékenységemelkedésre van szükség a holtmunka-rá- fordításokban, mert ez a döntő forrása a jövedelmező­ségnek. a felhalmozásnak) a műszaki-technikai fejlő­désnek. Ezért kell jobban feltárni és csökkenteni a veszteség- forrásokat. alapvetően javí­tani a munka, és üzemszer­vezést. És ezek semmikép­pen nem kerülhetik el a sza­bolcsi üzemek gazdasági ve­zetőinek a figyelmét sem. Sőt. megyénkben még foko­zottabb figyelmet igényelnek s a pártszervezetek vezetői­től is azt követelik, hogy a termelést segítő és ellenőrző munkájuk még konkrétabb, színvonalasabb legyen. Ez a probléma szinte min. dennapos téma a pártmun­kában. De különösen egy- egy időszakban a taggyűlése­ken, pártvezetőségi üléseken, a termelési tanácskozásokon is. Mert csak abból élhetünk holnap jobban. amit ma megtermelünk. És nem min­degy, olcsón-e, a gépeket maximálisan kihasználva, az élőmunkát a termelés szol­gálatába állítva okosan, ész­szerűen. KÉTSÉGTELEN, HOGY MINDEZ színvonalasabb irányítást, gondos előrelátást igényel mind a gazdasági, mind a pártvezetőktől az üze­mekben. Két éve, a nagy szamosközi árvíz után, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter szabolcsi lá­togatása alkalmával, a Sza- bolcs-Szatmár megyei veze­tőkkel folytatott beszélgetés során született meg az elha- határozás, hogy a legnagyobb kárt szenvedett — és amúgyis a leghátrányosabb helyzetben lévő — két szabolcsi járás — a fehérgyarmati és a máté. szálkái — mezőgazdaságának teljes megerősítésére egy komplex fejlesztési tervet kell készíteni. A munkát a Debreceni Agrártudományi Egyetem ok­tató- és kutatógárdájának egy 33 főnyi kollektívája vál­lalta el, társadalmi munká­ban. Másfél évi munka után, ez év márciusában adta át a munkaközösség a fehérgyar­mati járási hivatal tanácstér, méhen a háromkötetes tanul­mányt az érdekelt 54 község 41 termelőszövetkezete elnö­keinek, főagronómusainak. Gyors termelésnövelés A Kelet-Magyarország munkatársa felkereste a munkaközösség vezetőjét, dr. Lovass Imrét, a Debreceni Agrártudományi Egyetem mellett időközben létesült mezőgazdasági termelésfej­lesztési intézet gazdasági igazgatóhelyettesét, hogy ad­jon rövid tájékoztatást ar­ról, mi is van ebben a terje­delmes, de hosszú évek mun­kájához alapot nyújtó tanul­mányban. Az volt a cél — kezdi dr. Lovasa Imre — hogy olyan alapos koncepciót dolgozzunk ki, melynek segítségével az érdekelt közös gazdaságok aránylag rövid idő alatt je_ lentősen emelhetik termelési színvonalukat, nagymérték­ben növelhetik, jövedelmező, ségüket. Mindjárt bevezető­ben meg kell mondanom, hogy ez a tervkoncepció még nem a munka teljes befejezé­se. Olyan, mint a jó egyen­ruha, melyet aztán még üze­menként, a helyi adottságok­nak megfelelően kell „sváj- folni.” De hasznos kiinduló­pont, általános érvényű gaz­dasági törvényszerűségek elemzésén alapul és elkészí­tésénél nemcsak a helyi adottságokat, hanem — Igen sok látogatás során — a he­lyi vezetők elképzeléseiből is beleépítettük, amit hasznos­nak tartottunk. A munka érdekében három résztájra bontottuk azt a te. rületet, amit az árvíz óta ál­talában köznyelven Számos- köznek hívnak. Külön részta­nulmányok készültek tehát a Szamoshát, a Tiszahát és a kettő között elterülő tipiku­san erdőhátinak nevezhető területek számára. Vannak azonban mindhá­rom kisebb tájegységre azo­nos irányelvek tanulmá­nyunkban. Talán helyes, ha most ezekkel foglalkozunk. Mindenekelőtt megállapítot­tuk, hogy az említett tájon a szántóföld aránya az elmúlt évtizedekben 6.4 százalékkal nőtt, némileg az erdőterület is nagyobbodott, a gyümöl­csöskertek részaránya több mint kétszeresére emelkedett de a rétek és legelők aránya hét százalékkal csökkent. Ez az első fontos adat, amellyel szögesen ellentétben állunk. A rét- és legelőterü­leteket ezen a tájon nem csökkenteni, hanem növelni kell, az állattenyésztés ro­hamos fejlődésével párhuza­mosan. Talaj javítás 150 millióért Másik fontos része tanul­mányunknak, folytatja a kol. lektíva vezetője tájékoztatá­sát, — a gépesítettség foka. Megállapítottuk, hogy az ér­dekelt táj közös gazdaságai­nak gépállománya még a szabolcsi átlagnak is alatta marad, mindössze 82,9 hold szántóterületre jüt egy trak­toregység. Ráadásul a gép­park elavult, elhasználódott, koros, sok javításra szorul. Ezért is változtatni kell. A tanulmány igen sok adatából talán érdemes ki­venni azt az érdekes megálla­pítást, hogy miközben általá­ban a Szamosköz termésátla­gai alatta maradnak a me­gyei átlagoknak, ugyanakkor a pillangósok: a lucerna és a vöröshere termésátlaga na- gyobb. Ez ismét az állatte­nyésztésben és a vele párhu­zamos takarmánytermesztés­ben rejlő tartalékokra utal. A talaj túlnyomó többségé, ben — háromnegyed részé­ben — alapos javításra szo­rul. A szükséges anyag és munka költsége körülbelül 150 millió forint, ami a hat­vanszázalékos állami támo­gatás mellett is 60 milliós kiadást jelent az üzemeknek. De megéri. Hogy minél gyor. sabban elvégezhessék, tanul­mányunk azt javasolja, hogy az állami támogatás mérté­két átmenetileg emeljék fel 80 százalékra, a maradék húsz százalékot is tudhassa le a termelőszövetkezet gé­pi munkájával. Lohalizáeiós gát A belvíz veszélyeztetettség igen nagyfokú. Például 1967- ben a Tisza és a Túr között 5150 hold, a Szamos és a Túr között pedig 12 290 hold volt elöntve belvízzel. A nagy lo­kalizációs gát megépítésén kívül sürgősen meg kell csi­nálni a csatornákat és a hozzájuk tartozó műtárgya­kat. Ennek költsége 21 mil­lió. a másod- és harmadren­dű csatornák kiépítéséhez to­vábbi 80 millió szükséges. Fejleszteni kell az öntözéses területeket is. Az 1968 évi öntözött terület 9529 hold volt. Kevés. A belvízrende­zéssel párhuzamosan ezt is el kell intézni. Területileg el­sősorban a Szamos jobb part­ján jelöltük ki talajtani ada­tok alapján a hat öntözőfürt helyét 16 420 hold területtel. Holdanként 20—22 ezer fo­rint a költség, összesen több háromszázmilliónál. (Itt az alagcsövezési módszert ia messzemenően figyelembe vettük.) Felméréseink szerint itt még 1975-ben is munkát kér és vár 12 358 fő termelőszö­vetkezeti tag és családtag a közös gazdaságoktól. Ez.t csak úgy lehet kielégíteni, ha kü­lön gondot fordítanak a ki. egészítő melléktevékenysé­gek télen is munkát adó le­hetőségeinek fejlesztésére. Korszerűsítési változatok összegezve: kétféle válto­zatot készítettünk a szarvas- marha- és a sertéstenyésztés gazdasági álapszámaihoz: egy hagj’ományoáabb és egy kor­szerűbb módszer szerint. (Az előbbinél például évi 3000, az utóbbinál évi 4000 liter tejet adó tehenekből indultunk ki.) A juhtenyésztésre négyféle változat szerepel javaslata­inkban. A növénytermesztés számításaink szerint a közeli években elérheti a szóban forgó területen az évi 141 mii. lió forintos ágazati ered­ményt. Az évi várható 4000 vagon almához csak 850 va­gont befogadó hűtőtéri kapa. citás van és ez kevés. Még egyszer ennyi kellene. Több, mint kétezer hold új erdő te. lepítése szükséges, java tölgy, irtani kell a gyenge akácoso­kat. Véleményünk szerint a két év előtti évi tízmilliós épitőipari melléktevékenység a területen 1975-ig 50 millió­ra emelkedik, mint mellék, üzemág. — Bizonyára leginkább ér­dekesek lehetnek tanulmá­nyunk végösszegei. Idézem: számításaink szerint fejlesz­tésre a térség közös gazdasá. gainak 1975-ig 506 milliót Kell fordítani, vagyis évi száz milliót. (Az 1969-es fejlesz­tési végösszeg mindössze 54 millió volt. Ezt legalább más. félszeresére kell fokozni, a többit az állami támogatás és az 1975 után fizethető hitelek kiegyenlítik.) Terveink beruházásainak végösszege népgazdasági áron 734 millió, melyből 379 mil­liót kellene a közös gazdasá­goknak előteremteniük. És ha még mondhatok szá­mokban kifejezhető adatokat — fejezi be tájékoztatását dr. Lovass Imre — még hatvan- millió forint értékkel kell növelni a forgóalapokat (ál­lattenyésztő-telepek benépe­sítése.) Továbbá: tarthatat­lan, hogy a területen mind­össze 33 egyetemet végzett agrárszakember dolgozik. Legalább még kétszer annyi kell, de sürgősen. Fia ez megtörténik, Szamosköz me­zőgazdasága nemcsak kilábol a ..gyenge adottságok” háló­jából, hanem keres is és ma­ga termelt ki azt az egy ter_ melőszövetkezeti tag egy na­pi munkadíjára számított 106 forintot, ami tanulmányunk­ban, mint elérhető cél szere­pel. Gesztelyi Nagy Zoltán Farkas Kálmán A tudomány és művészet szabolcsi műhelyeiből (8.) Bürget Lajos riportsorozata A tanárképzés műhelye A nap korongja nyolc óra felé már oly magasra emel. kedik, hogy sugarai ráfek­szenek a főiskola Sóstói út felöli ezer ablakára. Az ab. lakok mögött folyik az élet: a tanárképzés. A paralelipipedonok rend­szerében 1042 nappali hallga­tó tanárnak, 201 tanítónak készül. Innen irányítják 97 hajdúböszörményi óvónő kép. zését. Rendszeres látogató itt a 961 levelező hallgató. A főiskolán lévő gyakorló álta­lánosba 625 gyerek jár. Ide tartozik az Északi iskolája, 849 tanulóval. Az oktatást, a műszaki, technikai, adminisztratív te. endőket 510 fő látja el. A Nyíregyházi Tanárképző Fő­iskola évi 38 millió forintból gazdálkodik. 12 milliót ebből diákszociális célokra fordíta­nak. Több mint 1.1 millió, val növekszik évente a mű­szerek állománya A 141 ta­nár, oktató és a többi sze­mélyzet évi béré 25 millió. A mosó- és takarítószert mázsaszám veszik Mire az ablaktisztítás végére érnek, kezdhetik elölről. A tanúimé, nyi épület folyosóin több mint egy kilométert lehet bo- lyongani. A Nyíregyházi Tanárképző Főiskola épületegyüttese kol. légiumból, tanulmányi rész­ből, gyakorlóiskolából, könyvtárból áll. Először úgy tűnt: 112 millióból megépül. Az igény és az ár rótt, ma már 230 millió fekszik az épületekben. Ebben az ősz- szegben nincs benne a bérén, dezés. a felszerelés, a könyv, a műszer, a kollégiumi taka­ró, párna. Amikor tervezték, úgy tűnt tíz évig elég nagy lesz. Az­tán a nagycsoportos oktatási elv helyett jött a reform: le­gyen kiscsoportos. És az épü­let kicsi lett. A Vasvári Pál utcai szükségépülettől a mai modern épületkomplexu­mig 10 éves volt az út. De az épület már a tegnapé. És az lesz holnap is. jóllehet a IV. és V. ötéves tervben épül kol. légi um, uszoda, tornaterem. bővül a hely. A tizenkilenc tanszék hall­gatói 8 előadóteremben és 19 szemináriumi helyiségben tanulnak. A helyiséggondokon segít a tévé. Egymillióért épült ki a házilánc. A tanárjelöltek így nem zsúfolódnak egy-egy ősz. talyterembe gyakorlatkor, képernyőn nézhetik társaik munkáját. A gondok ellenére sem pa_ naszkodik senki. Mindenki örül. hogy egyáltalán meg­épült. Mert volt olyan pilla­nat. hogy már azt hitték: semmi sem lesz belőle. A történet ma már történelem. A főiskola azóta is határ­időre épül, legtöbb létesítmé­nyét a tervben megjelölt na­pok előtt adták át. Az elkészült mű szép. Park közepén, erdő szélén áll. Min­denfelé vonalharmónia: az ablak, a lépcsőkorlát, a bur­kolt fal erezete. Mindezt old­ja a most készülő gobelin, az olasz üvegből készülő mo­zaik, a mindenütt otthonős virág. A vonaljáték végtelenben találkozó párhuzamos rendjét bontják az emberek. A tarka emberek. A színes ruhás lá­nyok. A főiskola 201 tanitó- jelöltje közül csak öt a fiú. Az 1042 tanárjelölt közül 836 a lány. Szépek és fiatalok. Okosak is. A tanulmányi át­lagok 3,51 és 4,51 között ala. kulnak zömmel. A Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán —■ amely 1972. ok­tóber 6-án lesz tízéves, és et­től kezdve Bessenyei György nevét viseli majd — oktatás, nevelés és tudományos mun­ka folyik. Ezek összességük­ben csak egy célt szolgálnak, amint azt dr. Margócsy Jó­zsef megbízott főigazgató megfogalmazta: „Fő feladatunk, hogy a leg­korszerűbb oktatási és neve­lési eljárásokkal, tudományos módszerekkel főiskolánkon a pályára kiválóan alkalmas, jól képzett, szakmailag és politikailag magas műveltsé­gű kommunista pedagóguso­kat formáljunk.” Általános iskoláinkba ne­velők kellenek. Sokan. Ott. a kisiskolásoknál dől el min­den. A gyermeki lélek és agy viaszára ők rajzolják a legmaradandóbb vonalakat. Az óvónők, az általános is­ii niák pedagógusai. Vajon kik ők ma? Következik-. A nyersanyag.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom