Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

2. »Ida! rrrrr MAOYAnr ««?*** 1972. február 8. Pontos tárgyalások hete Magyarország és a Közös Piac Az elmúlt, napok hírei kö­zött yezető helyen szerepel­tek azok, amelyek pórt- és állami vezetők, magas rangú politikusok, testületek ta­nácskozásait adták tudtul. Ezeket akár külön-külön, akár összefüggéseikben szemlél­jük, megállapítható: sokszo­rosan túllépték a rutinjelle­gű megbeszélések szintjét’, alkotóelemei voltak a napja­inkban alakuló politikának. un • Pártunk és kormányunk vezetői ezen a héten két, igen nagy jelentőségű tárgyalást bonyolítottak le. Budapesten az NDK delegációja tett lá­togatást, Hanoiban kormány­elnökünk folytat megbeszélé­seket. A térben egymástól távol eső esemény a világpo­litika két kardinális pontja körül forgott: az európai biztonság, és az indokínai háború és béke szerepelt a megbeszélések előterében összekapcsolja a két fontos eseményt az a gondolat, amelyet Fock Jenő fogalma­zott meg a VDK fővárosá­ban: „Nagy kincs a párt és a nép egysége, de világmére­tekben is igaz: nagy érték a haladás erőihek összefogá­sa. . Akár a budapesti, akár a hanoi párt- és kormánykül- döttségi eszmecseréket néz­zük, akkor megállapítható: nemcsak szavakban nyilvá­nul meg ez az összefogás. Az európai biztonság, béke és együttműködés kérdésében kialakult közös magyar— NDK álláspont újabb hozzá­járulás mind a béke megerő­sítésének folyamatához, mind ahhoz, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság mi­előbb elfoglalja azt a helyet a nemzetközi politikai élet minden fórumán, amely mél- , tán megilleti. A kétoldalú tárgyalások — a közös kon­zultációk mellett — siettetik a progresszív lépések kitel­jesedését. Kapcsolhatjuk ide gondo­latilag a VDK—magyar megbeszéléseket is. Itt el­sősorban arról van szó, hogy hazánk legmagasabb szinten az indokínai térségben sze­mélyesen megjelent párt- és állami vezetőkön keresztül nyilvánította ki: Vietnam ügye a mi ügyünk is. Nixon tervezett pekingi látogatása előtt ennek különös jelentő­sége van. Bizonyítja azt, hogy a szocialista országok semmilyen spekulációba nem mennek bele Vietnam ügyével kapcsolatban. Pod- gorhij Hanoiban ugyanezt nyilvánította. A Fock-lótoga- tás is a nemzetközi nagypo­litika szerves részévé nő, hi­szen a demonstratív meg­nyilvánulások mellett ez a fő politikai cél, eredmény: az egész világ számára érthető­vé kell tenni, a szocialista or­szágok nem alkudoznak a VDK-ról, Vietnamról, nem tűrik el, hogy bármilyen „szférabirtoklási” koncepció határozna meg a népek sza­badságát, függetlenségét, jövőjét. •Hogy ilyen koncepció léte­zik, annak bizonyítására ta­lán elég, ha a héten bonyo­lódott Bhutto-utazást néz­zük. Peking politikai vezetői ez alkalommal világosan ki­fejezték, hogy Ázsia terüle­tén befolyásuk növelésére tö­rekszenek, hajlandók a politi­kai realitások félretevése ré­vén mindenkit segíteni, aki érdekbővítésüket támogatja. A Bangla Desh-t ma már . nagyhatalmak és kis orszá­gok hosszú sora Ismerte el. Kína ugyanakkor bátorította Bhuttót. minden támogatást megígért. Célja világos. Min- denképDen meg akarja bon­tani a kibontakozó békés ál­lapotot, hiszen álradikális csoportjai így politikai be­folyásukat növelhetik mind a Banal a Desh területén, mind Indiában, de főként Pa­kisztánban. Az ázsiai kontinens politi kai feileménveire már jó most odafigyelni. Az a kö­rülmény. hoav Peking szint* passzív a vietnami bomba. zásokk"* i<ar>eco'=fV'an. ho<?v éooen bhuttót támogat’» hoS” sürgető»« »T’-’-galinaz” az amerikaiakkal bőv’tend” kere-kaHotml ka,-co1atokaí mind azt mutatja- WMsMn»»- ton és Peking talált olyan közös paritokat, amelyek alapján az amerikai elnök látogatásakor tárgyalhatnak jT Nem kis érdeklődést kel­tett Szadat moszkvai útja. Belpolitikai gondokkal teli időben utazott az egyiptomi elnök a szovjet fővárosba. Akkor, amikor odahaza szá­mon kérték tőle múlt évi döntésre vonatkozó bejelen­tése nem teljesítését, akkor, amikor Izrael katonai erejét számottevően növeli az USA Van-e összefüggés az egyes tényezők között? — kérdhet­jük. A válasz igenlő. A Szovjetunió politikai alapál- lásg a közel-keleti kérdés­ben mindig az volt: legyen a megoldás békés, kövesse­nek el mindent annak érde­kében, hogy fölösleges vér­ontás helyett a politika és diplomácia útján kényszerít­sék Izraelt a Biztonsági Ta­nács határozatának végre­hajtására. Ez a politikai ki­indulópont ' határozta meg a katonai segítség minőségét és mértékét is. A védelem el­sődlegessége nyilvánvaló volt, a válság első fázisa után a legfontosabbnak az mutatkozott, hogy Izrael Egyiptom védelmi képessé­gének elriasztó hatásával ta­lálja magát szembe. Alapos indok ma sincs ar­ra, hogy a védelmi koncep­ciót maradéktalanul feladja bárki is. Az ingatag arab egység, Egyiptom belpoliti­kai és gazdaságpolitikai gyenge pontjai semmilyen garanciát nem nyújtanak egy gyors támadás sikeréhez. Ugyanakkor elvi változás sem indokolt: a közel-keleti válság még ma is megold­ható tárgyalásos alapon. Szá­dat útja mégis indokolt és főleg Időszerű volt. Kifejez­te: Egyiptom bízik a Szov­jetunióban, a vele kötött szerződést fontosnak tartja, és mintegy elengedhetetlen­nek véli annak kifejezését, hogy nem enged a túlzó bel­ső erők világpolitikai nyu­galmat felborítani is képes kalandos nyomásának. Ezzel kapcsolatosan sokan felvetik: mi indokolja a Szadat-úttal szinte szinkro­nizált Riad-látogatást Kíná­ba? Vajon egyszerű udvari­assági út lenne ez csupán? Vagy orientáció Pekingbe, ahol köztudottan nagy fi­gyelmet fordítanak az afri­kai eseményekre is? Nem volna szerencsés jóslásokba bocsátkozni, bár meg lehet kockáztatni egy olyan felte­vést, hogy Riad a kínai fő­városban éppen Nixon láto­gatása előtt talán valamiféle közvetítő megoldás kipuhá- tolását is megkísérli a jövő héten. Afrika egyébként más szempontból is az érdeklő­dés homlokterébe került. A Biztonsági Tanács Addisz- Abeba-i ülése keltett érdek­lődést — elsősorban a fekete kontinensen. Helyiek voltak a problémák, emellett azon­ban világjelentőségűek. Mert bár a portugál gyarmatosí­tás ügye, a fajüldözés bizo­nyos területekre korlátozó­dik, a hatás mégis mérhető a BT tagországainak állás- foglalásán. Ez alkalommal is világosan kiderült: a Bizton­sági Tanácsban egyedül a szovjet delegátus, Malik tu­dott elvi alapon és mellék­gondolat nélkül szavazatot indokolni a megvitatott kér­désekben. A szovjet fődele­gátus a faji kérdésben — Rhodesia. Dél-Afrika — épp­úgy korábbi álláspontját fej­tette ki, mint a gyarmattar­tás ügyében. Anglia világo­san érzékeltette: gazdasági érdekei előbbrevalók, mint a tisztességes megoldások. Bush. az amerikai delegátus készülő afrikai kőrútjára te­kintettel rokonszenvet kelte­ni akart, de farizeus módon magyarázkodott. A kínai de­legátus ez alkalommal is a gazdaságilag gyenge, felsza­baduló országok kizárólagos képviseleti jogát vindikálta magáénak, érzékeltetvén, hogy mind nagyobb szerepet kíván magának Afrika ügyeiből. Ez az egyszerű BT- ülés és szavazás érzékeltet­te: a kontinens korántsem jut a teljes béke szakaszába. a különböző érdekek tovább fogják szítani a már éveli óta tartó kisebb-nagyobb vil­longásokat. Az elmúlt hét eseményei közül egy sincs olyan, amely lezártnak lenne tekinthető. A fejlődés némi jelével csak a SALT-tárgyalások dicse­kedhetnek, és ami számunk­ra különösen örvendetes, az európai biztonság problémáit mind többen ítélik meg igen pozitívan. A többi nagy vi­lágprobléma és kisebb ese­mény megoldódása még vá­rat magára, sok közülük még talán hónapok múltán is kommentártéma marad. Bürget Lajos Gazdasági életünkben nél­külözhetetlen szerepe van a külkereskedelemnek. Ez ab­ból adódik, hogy nálunk minden gazdasági reálfolya­mat — az ipari termelés, a beruházás, a fogyasztás — importigényes, ugyanakkor a gazdaság majd minden ága­zata — a belső piac korláto­zott méretei következtében — termékeink kisebb-na­gyobb hányadát csak külföl­di piacokon értékesítheti. Kereskedelempolitikánk — Ilyen körülmények között szükségszerűen — az ország külgazdasági kapcsolatainak állandó fejlesztésére törek­szik. Ennek eredményességét a közelmúltra — a harmadik ötéves terv időszakára — vetítve az tükrözi, hogy az árucsere-forgalom öt eszten­dő alatt több mint 50 száza­lékkal bővült. A külgazdasági kapcsola­tok, a nemzetközi árücsere- forgalom fejlesztésében Ma­gyarország elsősorban a KGST-országokkal való együttműködésre támaszko­dik, ^mi természetesen ném zárja ki annak lehetőségét, hogy árucsere-forgalmát a KGST-n kívüli országokkal — köztük a fejlett tőkésor­szágokkal — is bővítse. Az 1966—1970 közötti időszak külkereskedelmi adatai épp arról tanúskodnak, hogy nem csupán elvi, hanem reális le­hetőség a KGST-országokkal való szoros együttműködés mellett egyidejűleg fejlesz­teni a tőkésországokkal Va­ló árucsere-forgalmat. A harmadik ötéves terv idősza­kában árucsere-forgalmunk a fejlett tőkésországokkal csaknem megkétszereződött; azok részesedése külkeres­kedelmi forgalmunkban azi 1965. évi 23,2 százalékról* 1970-re 28,7 százalékra emel­kedett. Magyarország tehát a köl­csönös előnyök hasznosítá­sával, a fejlett tőkésorszá­gokkal is bővíti kereskedel­mi-gazdasági kapcsolatait. Ez a folyamat azonban ko­rántsem zavartalan, mert a Közös Piac országai olyan kereskedelempolitikát foly­tatnak, amely a kívülállók­kal szemben hátrányos meg­különböztetést alkalmaz, s ez sérti minden partner, közöt­tük Magyarország gazdasági érdekeit is. A Közös Piac a közelmúl­tig — Anglia, Dánia, Írország és Norvégia belépéséig — hat országot, Belgiumot, Hol­landiát. Luxemburgot. Fran­ciaországot a Német Szövet­ségi Köztársaságot és Olasz­országot tömörített a gazda­sági csoportosulásba. A tő­késországokkal folytatott külkereskedelmünk több mint felét, a teljes külkeres- Tcedelmi forgalom kb. 14 szá­zalékát e hat országgal bo­nyolítjuk le. Ám az új tagok­kal ez a forgalmi arány már mintegy 18 százalékra módosul. A folyamatban lévő tárgyalások alapján az is előre látható, hogy az euró­pai fejlett tőkésországok zö­me valamilyen formában — társult tagként, vagy prefe- renciális szerződéssel — kö­tődni fog a Közös Piachoz. Ily módon pedig a , Közös Piac megkülönböztető ke­reskedelempolitikája hat­ványozott mértékben gátol­hatja külkereskedelmünket a fejlett tőkésországokkal. A Közös Piac a tagországok közötti vámhatárok lebontá­sával előnyben részesíti a vámhatáron belüli tagorszá­gokat, a kívülállók számára pedig hátrányosabb versemy- és értékesítési helyzetet te­remt Még súlyosabban érin­ti a külső kereskedelmi part­nereket — így hazánkat is — a Közös Piac agrármechaniz­musa, amely kezdetben csali árveszteséget okozott, újab­ban azonban számos agrár­terméknél — pl. tojás, ba­romfi —r kizárja, vagy meny- nyisógileg korlátozza a bevi­teli lehetőségeket. Mindennek — az árveszteségtől függet­lenül — az a következménye, hogy az agrártermékek vo­natkozásában nehezíti a hosszú távú exporttervezést. Magyarország és a közös — Minden. Kivéve azt, hogy te miit fogsz csinálni közben? — Én? Lesétálok a faluba, ha a történtek után been­gednek az ABC-boltba, vá­sárolok magamnak egy inget és egy nyakkendőt. Reggel is ez volt a szándékom, de ak­kor az üzlet nem működött, minthogy az árucikkek nagy része állandóan mozgott. Azóta talán visszakerültek a polcokra. ★ Csak aki már látta milyen képet mutat egy nemzetközi vásár, egy kiállítás, egy áru­bemutató röviddel a megnyi­tás előtt, csak az képzelheti el igazán maga elé azt a rendetlenséget, zavart, lótást- futást. idegeskedést, pánikot, ami a Kopasz-hegyi telken uralkodott tizenegy óra után. Az egyik énekes úgy érezte, hogy berekedt, sze­rezzenek neki tojássárgáját, vagy legalább cukros vizet. A kosztümök egy része bent maradt a faluban, a ftlmhíradósok kábelei össze­keveredtek a tévésekkel, be­döglött egv magnó, az egvik zenekarnak elromlott az erő ■ütője, színészek nem tudták a szövegüket, egy operatőr berúgva érkezett, egy gitá­ron elpattant a legfontosabb húr, hol a legközelebbi hang­szerbolt? És így tovább. De tizenegy óra ötvenkor, amikor Gaál Feri felmászott a sufni tetejére és a körzet- parancsnokságtól kölcsönbe kapott kézi hangerősítőbe beleordította: „Mindenki a helyére! Hét perc múlva adás!”, egycsapásra minden elrendeződött. Középen ott állt Bártik elvtárs, elegáns,' világos, szürke ruhában, # kihajtott •nyakú, fehér ingben, kezé­ben a papír, az ünnepi mon­dójával, előtte három mik­rofon. És ki virított mellette színes népviseletben, piros csizmácskában, virágos ing- vállban? Gitta, a manöken. Ezüsttálcát tartott kecsesen a kezében, rajta Darányi ci­pó, csipetnyi só. Bár ekkor már köztudott volt, hogy az űrhajó a fejük fölé emelke­dik majd, semmiképp sem lehetséges, hogy Haxnak át­nyújthassák ezt a ielkénes ajándékot, azért Gitta na­gyon iól mutatott Bártik elvtárs mellett. Tőlük jobbra, egy hosszú asztal mögött ült a profesz- szor úr, egy külpolitikai és egy sportkommentátor, a si­kere? színpadi szerző, és még sokan mások. akik majd egyszerre fognak beszé'ni a legkillö-fiHbb fontos témák ról, hadd okuljon a világ­mindenség. Mögöttük a vil­lámjelenetek szereplői, sza­valóművészek és pantomi­mesek sorakc. ak fel. A baloldali terepszakasz a dalnak és a táncnak van fenntartva. Sebtében ácsolt kisebb-nagyobb pódiumok, rajtuk torzonborz zenészfiúk, Hang Kong-i pizsamától a lí­biai burnuszig a legváltoza­tosabb öltözékekben, mlni- midi-maxi szoknyás, forró- nadrágos és nagyestélyis énekesnők, szmokinges és apacsruhás énekesek, szín­pompás látvány. Hát még majd, amikor egyszerre kez­denek dalolni beatet, dzsesszt, magyar népdalt, ci­gányéneket, Mozartot! A pó­diumok között lesz szalon­tánc. csárdás, csürdüngölő és sék. Tizenegy óra ötvenhat perc. Csikorgó-súrlódó zaj, nem erős, de a platón olyan nagy a csend, hogy messze elhal- lik. Az űrhajó három lába ru­gózik néhányat, fellöki a gömböt a levegőbe, vagy há­rom emeletnyi magasságba. Ott lebeg. Most már szorgalmasan dolgoznak a lenti felvevőka­merák, az izgalomtól elfúló hangon közvetítenek a ripor­terek. A gömb aljából előbb egy fényes rúd nyúlik ki, majd a rúd oldalából kiillőszerűen egy sor hosszú, vékony pál­cika. Vizipálma, koronával lefelé. Az űrhajó fala halvány izzásba kezd, majd fokozó­dik a sugárzás, sárgás-piros színben ég az egész gömb. — Most! — kiáltja a kézi hangerősítőbe Gaál Feri, s már beszélnek az előadók, szavalnak a szavalok, fel­csendülnek az első zenei tak­tusok, a táncosok is ropják már. Megejtő egyveleg. Az űrhajó adó-vevő an­tennájának közepén lévő ap­ró, ^szinte észrevehetetlen ho­morú tükör lassan elfordul, megdől, sugárba fogja a kő­kupacot a telek túlsó szög­letében. Minthogy ez a terep­rész nem esik bele a földi televíziós és filmkamerák lá­tómezejébe, a felvételre kije­lölt négyzetbe, itt alig né­hány ember tartózkodik. A falusi öregasszonyok fe­kete ünneplőjében és méltó­ságteljesen özvegy Pauk An- talné áll a halom tetején. Mellette a lánya, Erzsiké, miniszoknyában, könnyű, vi­rágos blúzban. Az izgalomtól kipirult arccal nézegeti a lentebb álló, ágáló, éneklő, táncoló sok hí^es személyt. Közben lassú, ősi ütemben mozog jobbra-balra a felső­teste, a Picit ringatja a kar­jában. fel ne sírjon, meg ne zavarja a világ nrod"kcióiát. Lábánál a fiatal bakkecske. Hamu szemléli fi gye1 mesen a környéket, mi kárt tehet maid éiszska. amikorra el- kot’-ó-L‘k ez a sok fe,<»si°'?es kétlábú ose^d l°sr, szétlősz és beköszönt a bosszú órája. Kissé oldalt szeolős kénű kamasz, ifjabb Safranek Má­tyás ül egy lapos szikla cla­placi országok kereskedelmi- gazdasági kapcsolatainak jö­vőbeni alakulásában két alapvető tendenciával lehet számolni. Az újabb belépé­sek és társulások következté­ben várhatóan erősödni fog a „belkereskedelem”, — a tag- és "társult országok egy­más közötti forgalma, s ez számunkra a versenyhelyzsteí élezi. S h|r a Közös Piac . a tőkés világ vitathatatlanul legnagyobb felvevő piaca, amely a tagországokat előny­ben részesíti, előbb-utóbb számukra is telítődik ez a piac, s növekedni fog a kívül­állókkal, a szocialista orszá­gokkal való gazdasági kap­csolatok fejlesztésiének jelen­tősége. Nem véletlen, hogy az újabb országok csatlakozása­kor is minden közös piaci or­szág képviselője utalt a ke­let—nyugati gazdasági kap­csolatok fontos szerepére. Ez­zel függ össze az is, hogy az utóbbi években — legalábbis az iparcikkeknél — vala­mennyi tagország liberáli­sabb beviteli politikát alkal­maz a szocialista országokká! szemben. Köztudott azonban, hogy Nyugat felé irá­nyuló exportunk összeté­telében még mindig az agrár­termékek dominálnak. így a ^mezőgazdasági cikkeket súj­tó hátrányos megkülönbözte­tés hatása erőteljesebb, mint egyes iparcikkek bevitelének liberalizálásáé. Külgazdasági politikánk feladata, hogy a Közös Piac vonatkozásában is küzdjön a legjobb feltéte­lekért, ám egyidejűleg a kö­zös piaci országokba irányuló magyar kivitel struktúráját is — saját erőfeszítéseink ré­vén — módosítanunk kell az ipar javára. Számolnunk kell ugyanis azzal, hogy e nyugati tőkés integráció a mezőgazdasági cikkekből előbb-utóbb önellátóvá válik, — számos agrártermékben máris exportőrök. Ezt a rea­litást pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül. (e. I ) rabon, kezében „A tűz csiho- lói” című versgyűjtemény, szemébe lógó haja eltakarja homlokán a tapadókorongot. Mozgó szájjal, de hangtala­nul olvassa a költeményt: Kezdetben teremté isten a menyet és a földet, ezután, mikor eljött az ideje, bolygókat rakott az égre és megpihent a hetedik napon. Milliárd évek óta az em­ber, kit saját képére és hason­latosságára teremtett, percnyi pihenés nélkül, a maga felszabadult értelmével, félelmet nem ismerve, egy októberi éj derült egére más bolygókat rakott, ha- sonlatosakat azokhoz, melyek forogtak a világ teremtésétől fogva Amen. ­Ez a kép röppent fel a Földről, ezek a gondolatok szálltak a magasba, hogy el­ső híradásként mutassanak, jelezzenek valamit a koz­mosznak, a Naptól számított harmadik bolygóról. És aztán visszahúzódott a gömb belsejébe az adó-ve . ő szerkezet, az űrhajó megló­dult, szempillantás alatt el­tűnt a bárányfelhők mögött VÉGE A Salvatore Quasimodo költeményét Képes Géza for­dította magyarra. # Kürti András: — kisregény — 41.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom