Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
im. feÉruIr i. ICTTT bt MA^^AT»Awe-r »ff * rtWWÍ A MEZÖGAZDASÄGI TERMELÉS korszerűsítése, a jövedelmezőség alakulásáról vitatkoznak az egyik tanácskozáson. Az előadó szépen bizonyítgatta a ma ismert korszerű eljárások gazdasági előnyét, Mindaddig simán folyt a vita, amíg egy szövetkezeti főagronómus kereken ki nem jelentette: nekik nem kell a kukorica gyomirtásához a vegyszer, ők bizony még nem akasztják szögre a kapát. Nagy mozgolódás, élénkség támadt az addig teljesen egyetérteni látszó tanácskozáson. Már majdhogynem a szavába vágtak, de az agro- nómus nem maradt meg a kijelentéseknél, hanem érvelt is. Elmondta, hogy ők öt év átlagában 14—15 mázsa kukoricát takarítottak be holdanként. Az ilyen termésátlagok nem bírják el a drága vegysíert. Á kényszer sem hajtja őket, mert ma még akadnak tagok, akik ekekapa után hajlandók a sorokat rendbetenni. Majd ha megjavítják a gyenge talajaikat és • holdanként 5—6 mázsa vegyes műtrágyát tudnak kiszórni (lesz annyi pénzük műtrágyára), akkor ők sem mondanak le a vegyszeres' gyomirtásról, mert 25—30 mázsás termés már megfizeti a vegyszert. Az érvelését még megtoldotta azzal, hogy nekik most csak a cukorrépa- termesztés korszerűsítésére van lehetőségük. De hadd mondja el arról is a múlt évi rossz tapasztalatukat. Száz holdon felül termelnek cukorrépát. A legjobb talajukba vetették, jócskán adtak alá műtrágyát. Kapálták szinte éjjel-nappal, mert a sok műtrágyától nemcsak a répa nőtt, de a gyom tízszer jobban. Nem volt az nagyon gyamos, de óhatatlanul megmaradt néhány szál paréj, ami a jó talajban őszig szinte fává nőtt. Megvásárolták a betakarító gépsort is, de bizony a gyomok miatt nem tudták használni — egyik- másik gazt még baltával sem lehetett volna egycsapásra kivágni. Az idén már, hogy a répakombájnt használni tudják, vegyszeres gyomirtást végeznek. Talán unalmasnak is tűnhet Ilyen egyszerűnek látszó agrotechnikai vitát közreadni. Nem is vóüná erre szükség, fia mindenki úgy felismerte volna már a korszerűsítéssel járó előnyöket, gondokat, mint az idézett ag- ronómus. Igaz, ők is a saját kárukon tanultak. Csak a mondandónk aláhúzására. Az egyik termelőszövetkezetben az 50 millióba kerülő korszerűnek mondott istállóba egészségileg is kifogásolt^ gyenge, 2000—2300 liter tejet adó teheneket kötöttek be. Nyilván ilyen tehenekkel kész ráfizetés az igen magas amortizációjú épületet üzemeltetni. A TERVEZÉSEK, a .tervet jóváhagyó közgyűlések ideje van. A céí mindenütt egy lehet: többet és olcsóbban termelni. Könnyű ezt kimondani, leírni, annál nehezebb megvalósítani. Mindent a legkorszerűbb szinten termelni. az állattenyésztést is fejleszteni, ezt egyszerre a legerősebb gazdaságok sem tudják végrehajtani. Csak körültekintő, sokoldalú mérlegeléssel szabad dönteni. Például csak a jó vetőmag, vagy csak a nagyadagú műtrágya nem hozhat biztos jó eredményt. Ha valaminek a korszerű termesztéséhez hozzáfognak, azt vigyék végig. Fél lábon nem lehet járni.*Aki félmegoldásokat csinál, az biztosan ráfizet. Képzeljük'el azt a szövetkezetét, ahol a drága istállót a tervezők 3500 literes évi hozamú tehenekre tervezték és darabonként ezer literrel kevesebbet fejnek. Ahogy mondani szokták: kecskéknek nem szabad palotát építeni. Még a teheneknél is nagyon meg kell gondolni! Mivel nem lehet mindent egyszerre korszerűsíteni, az egész szántót holdanként 10—12 mázsa műtrágyával ellátni, legnagyobb gond az okos, gazdaságos sorrend eltalálása. Minden gazdaság egy szelet nem lehet. moderni adott egyed, aminek megvan a maga fejlettsége, közgazda- sági és természeti adottsága, személyi feltételei, egy megkezdett perspektívája és így tovább. A szakembereknek, közgazdászoknak azt kell kitapogatniuk, hol térül meg leginkább a befektetés. Nem mondunk vele újat, de mivel lassú a változás, első helyen a rét- és legelőgazdálkodást említenénk. Olyan kis befektetéssel akkora tartalék szinte sehol nem tárható fel, mint a gyepgazdálkodásban. A több és jobb szálastafcar- mánv alapot ad az Országos problémaként jelentkező szarvasmarha-tenyésztés javításához. Mondhatnánk olyan egyszerű dolgot is, mint jól szántani és pontosan vetni. Egy elóg híres gazdaságban volt a múlt ősszel cukorrépa-betakarítási gépbemutató. A vakbairáz- \ dás szántás és a rossz csatlakozó sorok miatt inkább lejáratták a gépeket, mintsem megszerettették volna. ISMERT DOLOG, hogy cukorrépából, dohányból és zöldségből nem termeltünk annyit az elmúlt években, amennyire szükség letit volna. Ahol e növényekre szerződést kötnek, mindenképpen ezeknél vigyék végig — a lehetőség határai között — a legfejlettebb eljárásokat. Érdemes is a magasabb árak miatt, de a népgazdaságnak is minden mennyiségre szüksége van. Ezen túl van még egy el nem hanyagolható tényező. Ezeknek az ipari növényeknek feldolgozására már megépült gyárak, tárházak, hőtő tárolók állnak készen. A mezőgazdaságban dolgozóknak is fontos érdeke, hogy ne álljanak kihasználatlanul az üzemek, üresen a tárolók. Az élelmiszeripar kapacitásának kihasználatlansága, áttételesen, de sújtja a mezőgazdaságot is. Ha kevesebb a megtermelt új érték, kevesebb a nemzeti jövedelem, kevsébbet lehet felosztani fogyasztásra és beruházásokra. A modem technika, az intenzív nagyüzemi termelés' nem tűri az elaprózottságot. Nyilván tízfélé növényből összeállított 30 holdas kerbé- zálnl, gépesíteni. Száz holdakon és 250—300 mázsás pam- dicsomtermés már kifizeti a gépesítést, a vegyszeres gyomirtást, de növényvédelmet is. A kis-, vegyeskereskedés szerű termelést, ha gépesíteni. modernizálni akarnak, mindenképpen fel kell váltani a specializálódásnak. A nagyobb területeken már kifizető lehet a magas eszköz- lekötés. AMIKOR IGAZAT ADUNK annak az agronómusnak, aki azt mondta: ők még nem akasztják szögre a kapát, ez nem jelenti azt. hógy ne az újat, a korszerűt támogatnánk. De korszerű és új csak az, ami ésszerű és jövedelmező. Talán a cikk elején elmondott néhány példa világosan mutatja: a rosszul, félmegoldásként alkalmazót* „haladó technika” ráfizetés"- lehet. Az egyébként rossz körülmények között alkalma zott egyetlen eljárás úgy hat mlnthá egy penészes verem- lakás sáros földjére drága perzsaszőn veget terítenénk. Tanulságként azt mondhatnánk. aki elkezd egy korszerűsítési folyamatot, azt vigye végig, álljon két lábra, mert a nagy befektetések csak így hozhatják rheg a várt eredményt. Cs. B. Ipartelepítés Kilenc „megszállott“ ember Mátészalkán Ha egy szakmának nem lennének olyan megszállottjai, mint történetünk k/ilanc embere, akkor elsorvadna, kihalna. De vannak. És ezért » is születhet új gyár Mátészalkán is. Kilenc ember. Pesti munkások, műszakiak. MOM-is- ták. Optikusok. És e két utóbbi megnevezésre a legbüszkébbek. Közülük többen más- t fél évtizede dolgoznak együtt. t eladták a kényelmet Vajon mi hajtotta őket? A pénz, az anyagiak, az érvényesülés? Vagy valami más? Tenniakarás, hivatástudat? Akadtak, akik „sajnálták” őket a MOM-ban. Voltak, olyanok is, akik megjegyezték: ezek „meghibbantak”. Feladták a kényelmet, a fővárosi életet, kultúrát, a fő- bérietet, a „faluért”. Gúnyos megjegyzést iá hallottak. „Igaz, Mátészalka nem a világ vége, de a világ végén van.” Ök kilencen nem figyeltek oda. Döntöttek, jönnek.. Gyárat alapítottak, munkásgárdát nevelnék. Szerények, nem dicsekednek. Azt mondják, még nincs is mire, s miért. Pedig már van. Elsőnek Farkas Géza és felesége érkezett. Az 1970-es szilvesztert már Mátészalkán köszöntöttélt. ö helyettes pnű- vezető, felesége meós. Utána jöttek a többiek: Molnár Mihály, a gyáregység vezetője, Szilágyi Dezső, a művezető. Párttitkár is egyben. Kristin György, a fiatal gépészmérnök, aki a MOM ösztöndíjasaként végzett, s szerszámszerkesztőként dolgozott az anyagyárban, ^ztán Domokos Károly művezető, Szőcs László, a fiatal munkások nevelője, Wippích Ferenc és Diro Ede csoport- vezetők és Hegedűs Tibor, a tmk-csoportvezető. Aki hazajött Nydlc családos. Néhányon közülük a Szatmár-szállóban élt-lakott míg a lakások él nem készültek. Hétnek a felesége is a gyárban dolgozik. Kristin György itt nősült még Szálkán. — Gyuri hazajött — említi Molnár Mihály, a gyáregység vezetője. Ide való Sza- moskérre. Vállalta a „veszélyt” velünk együtt. Annyira szívén viselte a telepítésért a felelősséget, hogy itt meg is . nősült. Derülnek a többiek. Aztán komolyra fordítják a szót. Molnár Mihály azt újságolja, amikor behívta az „öreg” (a vezérigazgató), s útnak indította az NDK-ba. Lipcsébe, S mikor megvették a ZEISS-t, irány Mátészalka. — De mit részletezzem. Nekem tetszett az égész. 17 éves korom óta vagyok optikus, s maholnap ötven leszek. Mit mondjak még? Fizetésem a Vaskapu utcai üzemben mint művezetőnek 3800 forint volt, itt kapok 4200-at. Budán főbérletem. Presztízst is csináltam a küldetésből. Mondogatták, sötét Szatmár. Fájt, én is vidékről kerültem fel Pestre. Jól érzem itt magam. Szilágyi Dezső annak a három betűnek a varázsát említi, ami kifejezi a hivatásukat: MOM. Bizonyítani akartak. — Uj gyár, ez mindig izgalommal jár. Ha van tehetség, ambíció, van lehetőség is a bizonyításra. Tessék, produkáljatok — mondja. »-Smi megpróbáljuk. Ezzel fogtak meg bennünket. És sikerült. — özvegy édesanyám él Szamoskéren. Segíteni akartak. Ez volt az indító ók — újságolja Krisitin György. — Valóban hazajöttem, meg is nősültem. Tétlenkedni nem szeretek. S itt van mit csinálni. Uj feladat, új környezet, s egy ilyen üzem beindítása nagy felelősség. „/Vem küldtek. Vállaltam“ Szőcs Lászlótól, amikor megkéri ezlék: őt küldték, megsértődött. — Mi az, hogy küldtek? Vállaltam. S mint a többiek elmondták, eredetileg azzal a céllal'jött, hogy a MoM mátészalkai gyáregységében a tanulóképzést megszervezi. • S ittragadt. — A tanulóképzés a hobbyja — jegyezte meg a párt- titkár. — No, most lehet benne része. — Valóban a hobbym. Í7 évig ezt csináltam, fiatalokkal foglalkoztam, tanítottam. Ezért jöttem — magyarázta, s már panaszkodott is, hogy az a baj, hogy még nincsenek meg hozzá a szükséges feltételek. De a gyáregységvezető megnyugtatta: — Ne panaszkodj, Lacikám, őszre berendezünk neked egy szép tanműhelyt, s taníthatsz kedvedre. Nyolcvan fiatallal kezdi az oktatást. Optikusok tesznek. Impozáns ez a kamasz, egyre növekvő, serdülő gyár. A dolgozók létszáma I8l. Ebből 71 a nő. Az átlagos életkor 28 év. A termelésit 197Í. márciusában kezdték. Szemüveglencséket gyártanak a hazai piacra, S ez évtől már a szocialista országok részére is. 1972-ben 50 milliós termelési értékkel számolnak. Ebből 30—35 millió, az optika. Vitatkoznak rajta kevés-e, vagy sok. — Tavaly még sárban mászkáltunk, s nem potyogtak az égből a szakmunkások. Ezt be kell látniok Pesten is a vezetőknek — vallják az itteni vezetők. Szőcs László és a többiek jó munkát végeztek. Olyan rátermett fiatalokat válogattak ki, akikből ki lehet alakítani a gyár törzsgárdáját. A gyáregységvezető mondja: — Jelenleg a pesti törzsgyárban 153-an tanulnak, optikusok, esatergalyasok, gépszerelők, marósok, akikre itt nagy szükség lenne már most is. Közülük 40 már szakmunkásként dolgozik a MOM- bán. Mind Szőcs Laci készítette elő. Nagyon várjuk haza őket. De a többieket már itt helyben, Mátészalkán kívánják képezni, tanítani. Erre fel keli készülniök, mert azt vallják, ha ezt nem csinálják, nincs gyár, nincs optikus. Ezt meg kell oddaniok. Sürgeti őket a fejlődés. Épül már Mátészalkán Európa legnagyobb és legszebb szemüveglencse üzeme. Tízezer négyzetméteres tesz a műhelycsarnok. 1973-ban üzemelni fog. Addig is sok gonddal kall megküzdaniök. Ezékfé egyedül, segítség nélkül képtelenek. Ezért is adunk S. O. S.- jalzést. —. November eleje óta áll és vár elektromos bekötésre 150 darab különböző, nagy értékű gépiink. Ezekhez biz- . tosítani kell a víz- és csatornahálózat kiépítését is. Ha ezeket is a MOM pesti munkásai végzik, sóit pénzbe kerül — újságolja a gyáregység vezetője. Több segítségre számítanak helyből. Erre viszont egyedül egy kitsz nem képes. A mechanikai gépek egy része is megérkezik februárban. 60 ilyen gépet kell beszerelni az idén. Ezt á szálkái gyár lmkrsai végzik el a pestiek segítségével. Idén már 400 lesz a gyár munkásléiKZEuma. Több, mint negyede a környező falvakból jár be. Nines megoldva megnyugtatóan a közlekedésük. Ebben a várositól várnak segítséget. Három műszakban dolgoznak a munkátok. Ehhez keltene a n\enetrendet is igazítani. ' Izgalmas feladat — Már most bajok vannak a pontos munkakezdéssel. S mi lesz akkor, ha a MOM mátészalkai üzemében 1500- an fognak dolgozni? — kérdezik a gyár vezetői. — Sok a gond, úgy érezzük, ami ránk nehezedik — mondja a párttitkár. — Mégis izgalmas, szép feladatra vállalkoztunk. Egyikük megjegyzi: úgy tűnt, mintha egy hónapja lennének csak itt Pedig már egy éve is elmúlt. Repülnek a napok. Szőcs várja a fiatal munkátokat, a tanulókat, Szilágyi, a párttitkár azon gondolkozik, kikkel erősítse a még fiatal pártszervezeteit. Kristin t a gépek izgatják, s valatneny- nyit az optika. Ök kilencen küldetésnek fogták fel a megbízatást. Hét közülük a párt tagja. S azt mondják: kommunista külde-' tés ez. Teljesíteni akarják, amire vállalkoztak. Farkas Kálmán Kínos pillanatok A CSEPELI MOTORKERÉKPARGYAR NYÍRBÁTORI GYÁREGYSÉGÉBEN A PANNÓNIA MOIORKERÉKPÁ- ROKHOZ AZ ÖSSZES ALKATRÉSZEK 1Ö SZÁZALÉKÁT KÉSZÍTIK. A MUNKÁKBÓL MAR IGEN SOK BETANÍTOTT DOLGOZÖ IS AKTÍVAN KIVESZI RÉSZÉT. MURA- NXl -ÉVA, AZ UE— U-ES ESZTERGAGÉP SEGÍTSÉGÉVEL A MOTOROK HATSÓ RUGÓTAGJÁNAK ALKATRÉSZÉT készíti, (elek emil felvételé) Sepregi az az ember, akinek színes képzelőereje van, mindig lehet valami érdekeset hallani tőle. Aránylag eléggé szavahihető is, már többször rajtakaptam, hogy igazat mond. Legutóbb, amikor belebotlottam, a következőket mesélte: Mindenki tudja rólam — kezdte —, hogy élénk álom- életet élek, hasonlatosan Babits Mihály híres regényének. „A gólyakalifá”-nak hőséhez. Természetesen az én álmaim se mindig kellemesek. Álmomban gyakran kapóit levelet, s különösen sok zavart okozott egy visszatérő motívum: az, hogy rosszul látok, s szemüveg nélkül nem tudók olvasni. A nappali, vagyis a valóságos életemben ilyen problémám nincs, hiszen szemüveget viselek. Egy éjszakán aztán megoldódott a rejtély. Akkor este sokáig Olvastam, végül is a könyv kiesett a kezemből és elaludtam. Á villany is égve maradt. Azt álmodtam, hogy hosszú levelet kaptam Svájcban élő nagynénikémtől, és a levelet most végre először jól e} Is tudtam olvasni. Reggel, amikor felébredtem, rögtön Rájöttem, hogy a szerencsés fordulatot az okozta, hogy a szemüveg éjszakára az orromon maradt. Attól fogva el- alvás előtt se tettem le többé a szemüvegemet, s azóta álmomban is kifogástalanul látok. — Az érdekes véletlen nyomán azután űjabb felfedezést tettem — folytatta Seprégi. — Rá jöttém, hogy a nappal megszokott egyéni használati tárgyakat sé nélkülözhetem éjjel az ágyban. Minthogy szeretek kirándulgatni és általában jól bírom a gyaloglást, már régebben különösnek találtam, hogy há álmomban teszek egy-egy kiadós gyalogtúrát, mindig nagyon kifáradok és reggel kimerültén ébredek. A szemüvegügy után rájöttem, hogy az ágyban is szükségem van lúdtalpbetétre, ugyanis bokasüllyedésem lévén, betétet hordok a cipőmben. Ezek után esténként vászonból le- hasított csíkkal könnyedén a talpamra erősítettem a rugalmas műanyag betétet, és úgy aludtam el. Mondhatom magának. á/.óta álmomban már többször megjártam gyalog a Hármashatár-he- gyet, sőt voltam a Lajos-for- rásnál is, de egyáltalán nem fáradtam el.. — Néha vendéglőbe is járok álmomban. Ezzel azonban egy kellemetlen élményem volt. Addig rendszerint az történt, hogy mielőtt még fizetésre került volna a sor, szerencsésen felébredtem. Nemrégiben azonban nem tudtam megelőzni ilyen idő- zíttet ébredéssel a főpincér jövetelét és fizetnem kellett. Igen árri, de kiderült, hogy otthon felejtettem a pénztárcámat! Kínos pillanatok voltak ezek. Rendőrt hívtak, mert hitelezési csalárd szándékot tételezték fel rólam. Azóta lefekvéskor mindig a pizsamám zsebébe teszem a oénztárcámat. és elhiheti nekem, hogy valamennyi ilven esti mesterkedésem között ez volt eddig a legszerencsésebb fogás.., — Miért? — szóltam közbe. — Azóta nincs 'Íven kellemetlen vendéglői ka.lamdia? — Az a legkevesebb — felelte vígan Sepregi. — De a feleségem nem tűd többé kotorászni éjszaka a pénztárcámban !... • 0 Heves Ferea* Két lábon járni
