Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-05 / 30. szám

4 -*Wa1

IPf«*"i,¥r s.

Szülők fóruma:

Fél a gyermek

Gyermekneveléssel és -lélektannal foglalkozó szakembereink rengeteget írtak a gyermek félénkségé-^ ről. Mint szülő és pedagógus, engedtessék meg, hogy e témához — saját tapasztalataimat felhasználva — hozzászóljak:

A gyermeki fantázia sok öröm forrása, de van egy veszedelmes kinövése is, éspedig a félelem. Amit nem ért meg, ami számára sejtelmes, mert nem látja tisztán a valóságban, azt veszedelmekké, rémekké növeszti, amelyektől életösztöne megfeszítésével Iszonyodik. A veszedelemérzet, a fantázia megfeszülése és hamis elképzelései, ebből következően az életbiztonság veszélyezettsége váltják ki életösztönének azt a szenvedélyes védekezést, amit félelemnek nevezünk.

A felnőttek a gyermeki félelmet a legkevésbé akarják megérteni és méltányolni. Sokan csak azt látják, hogy ez a félelem alaptalan és nevetségesen kicsinyes. A gyermek fél a sötét szobába bemenni, mert úgy képzeli, hogy ott valami gonosz „szellem” megragadja; fél az éjszaka csendjétől, rablóktól, gyilkosoktól, szörnyektől, és rettenetesen fél a haláltól. Ez a félelem sokszor veleszületett ideggyengeségből, de nagyon sokszor környezetének meggondolatlanságából ered. Sok szülő a gyermeket megfélemlítéssel „fegyelmezi”. — Ott jön a szakállas bácsi, majd elvisz! — fenyegeti meg gyermekét az anya, hogy hagyja már abba a sírást. Az ilyen gyermek a szakállas emberektől félve menekül. Azután következnek a mesék, sok szörnyeteggel, banyával, rablóval, s még ha ezek a mese negatív hősei pórul is járnak, a szegény gyermek nem mer elaludni a sötétben, mert ott jönnek-mennek ezek a rémek, s éppen csak reá várnak, hogy lekaszabolják. Máskor egyes szülők meggondolatlanul beszélnek a gyermek előtt a halálról, sokszor meg is fenyegetik vele, ha nem teszi ezt, vagy azt, akkor meghal.

A halál fogalma a gyermek előtt úgyis érthetetlen.

Sok keserűségnek, nyugtalanságnak a magvát ültetik el egyes szülők gyermekeikben, — talán jóindulatból sok esetben. Az erő a gyengére, a nagy a kicsinyre lenyügözőleg hat,'hátha még túlhaj fással, hamis beállítással teszik félelmetessé a különben ártatlan dolgokat. Ilyenkor a szülők nem is gondolják, hogy milyen helytelenül cselekednék. A félelem gátló körülményül szolgál a test életfunkciójára: étvágytalanságot, emésztési zavarokat idéz elő, sokszor gátolja a vérkeringést, máskor meg fokozza, s eszerint rendellenes szívműködést okoz. Nyugtalan alvást, sőt álmatlanságot eredményez. Az ilyen gyermek nyugtalan lesz, sírásra ok nélkül is hajlamos, modora bizonytalan és bátortalan, fellépése zavart lesz.

S ha már ilyen szerencsétlen lelkiállapotba került ez a gyermek, legalább könnyíthetne magán, elmondhatná aggályait a szüleinek. De ennek ellenkezőjét tapasztaljuk sok esetben. A gyermek félelmét szégyenli bevallani, de ha ezt meg is teszi, sok szülő nem keresi gyereke szenvedésének igazi nyitját, s azt hiszik, hogy a bohókásnak látszó túlzott félelmet megszün- , tetik. ha a gyermeket kinevetik, kicsúfolják, megszégyenítik. Ez igenis kegyetlenség! A gyermek most már elfojtva, titkolva kettőtől fél: az elképzelt rémtől, s a környezettől, nehogy észrevegyék rajta a félelmet.

A gyermeket soha ne ijesztgessük sem tréfából, sem fegyelmezésből! Amitől ösztönszerűleg fél, azt az 5 nyelvén tegyük érthetővé előtte. Hallgassuk megértőén aggályait, s ne restelljük a fáradtságot, fogjuk kézen és vigyük oda, amitől fél, okosan győzzük meg, hogy rémlátása alaptalan. Tegyük ezt gyengéden, türelemmel és sokszor, amennyiszer csak szükséges. Nem fontos egyetlen szülőnek sem lélekbúvárnak lennie: azt tegye mindig, s mindenkor gyermekével, amire saját maga is vágyna, ha még gyermek volna. Hajoljunk le hozzá, fogjuk meg kis kezét otthon, az udvaron, a játszótéren, a lépcsőházban, az átkelőhelynél a zebracsík előtt, foglalkozzunk vele, magyarázzunk neki, s meglátják, nem fogják róla azt mondani: „Jaj de rengeteget beszél ez a gyerek! Csacsog, mindenről kérdéssel halmoz el, teletömi a fejemet, hogy szinte zúg. Nem szeretek vele menni!” Az a bölcs szülő, aki nem engedi szóhoz jutni gyermekét, előre látja, mire kíváncsi, s mindent megmagyaráz neki, a rosszról pedig eltereli figyelmét.

Az én szerény véleményem szerint Kati kislányommal ez a módszerem bevált. Okos, 5-ös tanuló, s nem ijed meg a saját árnyékától. ■

Dénes Géza

Történetek az Ezeregyéjszakából

Nemzedékek, kifogyhatatlan kincsestára az Ezeregyéjszaka; minden kor, minden nép megtalálja benne a maga szórakozását. A mese varázsa? Minden bizonynyal. Pontosabban: az is.

Mert ugyanakkor e történetfüzér vonzásában része van annak is, hogy a mesék mögül kibukkan a reális tanulság. A Magyar Helikon gondozásában most megjelent szép kiállítású kötet az Ezeregyéjszaka két történetét tartalmazza: a teherhordóról és a három lányról, illetve a tengerjáró Szindbád utazásairól szólót A két. önmagában is kerek egészt alkotó mesecsokor olvasásakor nemcsak arra vagyunk

kíváncsiak, miként került a három lány házába a három koldus, fél szemmel, nyírott szakállal mindhárman, hanem arra is, hányféle formában bukkan fel1 a jó és a rossz a hűség és hűtlenség, igazság és gonoszság összecsapása. Ahogy tengerjáró Szindbád sem csupán hihetetlen kalandjaival szórakoztat, hanem példázatokkal is szolgál- kitartásra, a barátság becsületére, a mindenhatónak tartott pénz való értékére.

A két történetet Honti Rezső fordította, a kötetet Würtz Ádám színes nyomatú illusztrációi díszítik.

, - (m)

GYERMEKEKNEK

TÖRD A FEJED f

Vízszintes:

Megfejtendő:

1. Megfejtendő. 6. Növény. 7. Férfinév. 8. Vés, karcol (—’). 9. És, angolul. 11. Tartó. 12. Síkság. 14. Közkatona, régi szóval. 16. Filmcsillag. 18. AI. 20 ...MAIL (légiposta). 21. Ezen a napon. 22. Vízinövény. 24. Sereg. 25. Feudális rang. 27. Hallgat a szavára (két szóval). 28. Zamatra. 29. Lemásol, lejegyez.

Függőleges:

1. Erdei törpe. 2. Alá. 3. Nagy magyar költő. 4. Személyed. 5. Utmentén húzódik. 10. Néma Dénes! 11. Kopasz. 13. Határozott névelők.

14. Lokál, éjszakai mulató.

15. A Mézga család egyik tagja. *7. Tőszámnév. 19. IÁRZ. 21. Becézett női név. 23. Ógörög törzs de művészeti stílusirányzat is. 24. HDE. 26. Vas vep-jele. 27. Rangfokozatot jelöl a szó elején.

Február a ...függ. 6. ...vízszintes 1... időszaka.

Múlt heti megfejtés: Sárospatak — Tokaj — Aggtelek.

Könyvjutalmat nyertek:

Szegedi Gyöngyi Csenger, Diószegi Mária Fehérgyarmat, Fries Zoltán Nyírma- da, Dankócsik István Nyíregyháza, Rácz Zoltán Tisza- lök.

TÉLI SPORT. A múlt heti helyes megfejtés: (vízszintes 39): Korcsolya, (függőleges 8): Jégkorong, (függőleges 15.); Almássy.

Könyv jutáimat nyertek: Gönczi Sándor Nyíregyháza, Molnár Erzsébet Gyulatanya, Kondás István Nyírbátor, Cziner Katalin Napkor, Túrosán Ilona Nagycserkesz.

Lagzi farsangkor

Volt egyszer egy cirmos macska, Cirmos volt az apja, anyja, Mindkettőre hasonlított,

Két szeme ezért bandzsított, Mégis hetyke, szép cica volt, Zsemle szőrén pár tarka íolt. Belenézett a tükörbe,

Hosszú bajszát kipödörte, Felhúzta a kamásniját,

Kiáltott vagy három miá-t,

Ugv ment el a táncterembe,

Ott bokázott már a medve,

Mert farsang veit akkor éppen, Hegyen-völgyön, erdőn, réten.

Cirmos cica jól mulatott,

Keringőzött ötöt-hatot,

Eljárta a csűrdüngölőt.

Megleste az egér-ölőt Cincog Tódor nyolc leánya.

Ezért nem mentek a bálba. Otthon csapnak fényes la^zit, Míg a fáradt macska alszik, Férjhezmegy a nagyobb lányka, Szép hajadon egér Klára. Vőlegénye, hű jegyese Szalonnabőr-Rágó Ede.

Cirmos befordul a falnak,

S ők élnek, míg meg nem halnak.

BARS SARI

A hunyorgó király nem fűd aludni

Hunyorgó király arról volt hír as, hogy bármelyik pillanatban el tudott aludni, akár nappal, akár éjszaka. Elaludt ő ebéd közben, elbóbiskolt, amikor alá írogatta a sok papirost, amit az asztalára raktak, szundikált,a tanácskozásokon, a mulatságokon és a katonai parádékon, egyszóval mindenütt és mindenkor.

Hanem egy szar azt vatta észre, hogy nah szán alszik el, túl korán ébred, később pádig rádöbbent, hogy egyáltalán nem tud aludni. Kérdezte is fűtől, fától, orvosától, bolondjától, hogy miért nem jön álom a szemére, s mondtak azok mindenfélét, csak okos dolgokat nem. Volt neki egy mindentudó papagája, mert sokat látott-hallott madár volt, hát attól is megkérdezte:

— Mondd, Lórikám, miért nem tudok én aludni?

Lórika rábámult a királyra, egy kicsit gondolkozott, és azt mondta:

— Biztosain azért nem tudsz aludni, mert itt volt egy szegény ember, akinek düledezik a kunyhója és te megígérted, hogy másikat építesz neki,- de bizony, nem építettél.

No, a király mindjárt kiadta a parancsot, hogy építsék fel a szegény ember kunyhóját, aztán lefeküdt, de csak pár percig tudott aludni. Megint megkérdezte hát a papagájt:

— Még. mindig nem tudok aludni, Lórikám, miért van ez?

Lórika gondolkodott egy kicsit, és azt mondta:

— Azért nem jön álom a sziemedre, mert itt járt a minap egy özvegyasszony, és arra, kért, hogy engedd haza a két fiát a seregből, mert nagy szegénységben van három kicsi gyerekkel, és te megígérted neki...

— No, ha ^megígértem, akkor meg is teszem — mondta a király, és kiadta a parancsot, hogy a két fiút engedjék haza. Azzal megint lehevere- dett, de csak fél órát aludt.

— Lórikám — szólt a papagájának —, ígértem még

valakinek valamit?

— Persze, hogy ígértél — mondta a madár. — Emlékezz csak vissza, királyom, hogy mennyi kisgyerek volt itt, és arra kértek, hogy az iskoláikat, amelyekből te kaszárnyákat csináltál’a háború alatt, add nekik vissza. Visz- szaadtad már nekik az iskolákat?

— Bizony, nem adtam visz- sza — mondta a király és máris parancsot adott, hogy

az iskolák a gyerekeké legyenek, ne a katonáké. Azután megint lefaküd., s nagy nehezen bóbiskolni kezdett, hanem Lórika, a papagáj megszólalt:

— Hallod-e, Hunyorgó király, nem hiszem, hogy nyugodtan tudsz aludni. Mert van mé-g valami, amiről megfeledkeztél.

— Ugyan, mi volna az? — kérdezte a király.

— Hát már nem tudod? Amikor hazajöttek a katonáid a háborúból, te azt ígérted királyom a fél lábú és fél karú vi/ezeknek, hogy majd gondoskodni fogsz róluk. Ugye, nem gondoskodtál?

Hunyorgó király lehorgasz- totta a fejét:

— Bizony, nem... De fájna a szívem, ha ki kellene vennem a kincseskamrámból a sok aranyat.

Lórika, az okos papagáj nem szólt semmit, Hunyorgó király pedig ledőlt az ágyára, de nem tudott sokáig nyűgöd, tan feküdni, hanem szépen felkelt, csöngetett és kiadta a parancsot főmin iszterénefc, hogy a fél-karú és fél lábú vitézeknek annyi pénzt adjanak, amiből meg tudnak élni. A papagáj bólintott Hunyorgónak, ő meg ismét lehevere- dett, és most már nyomban elaludt. Fel se ébredt másnap reggeliig, csak akkor, amikor a nap már a hasát sütötte.

Zsombok Zoltán

Csukás István:

Egér-mese

Dohogott az egér: sosincsen friss kenyér! Ahogy mondom, ezért dohogott az egér.

A boltba bandukolt, csukva volt az a bolt, ahogy mondom, úgy volt, csukva volt az a bolt.

Végül is mit csinált?

Hát morzsát rágicsált! Egyebet nem csinált, csak morzsát rágicsált.

A fa éjjel

A fa éjjel csupa ringó, libafejnyi puha bimbó.

A fa nappal, ez is álom, üvegágyús vízi-várrom.

NAGYOKOS

Volt egyszer egy legényke, aki mindig, mindenkinél, mindent jobban akart tudni, csak éppen tanulni nem alkart semmit! Nem is hívták másképpen csak „Nagyokos”- nak. A fiú minden iskolában megbukott, mégis mindenkit lenézett és mindenkinek dicsekedett. Apja megunta semmittevését és valami mesterségre akarta taníttatni. Megkérdezte hát Nagyokost, mihez volna kedve.

Nagyokos azt felelte: kedve csak ahhoz volna, hogy jó nagyokat szundítson a hűvös szobában, de ha már szakmát kell választania, elmenne építésznek.

— Jól van, légy építész — mondta az apja és beadta inasnak egy építőmesterhez. Nagyokos azonban egész nap nem csinált semmit az építőmesternél sem, csak ült tenyerébe hajtott fejjel. Egyszer aztán az építőmester is megunta, hogy a legénykének semmi hasznát nem veszi és megkérdezte tőle:

— Hát te meg mit ülsz ott a téglahalom előtt, miért nem dolgozol, miért nem tanulod a szakmát?

— Csak azért ülök itt mester uram — felelt Nagyokos — mert az építőszakmát már annyira jól ismerem, hogy most akarom kitalálni, hogyan tudnék olyan házat

építeni, amelyik mindjárt az emeletnél kezdődik, hogy az embereknek ne kelljen sötét, földszinti lakásokban lakni.

— Ó, te Nagyokos — kiáltott rá mérgesen a mester —

hát hogy képzeled, hogy alapzat, földszint nélkül fel lehet építeni egy házat. De jobb is, ha felhagysz ezzel a szakmával, mert itt úgysem mész semmire! — azzal hazaküldte Nagyokost az apjához.

— Szégyenben, hagytál itt is — szidta az apja — de most azután mondd meg milyen mesterségre adjalak, mert itthon nem maradhatsz.

— Hát ha már megint tanulnom kell valamit, elmegyek földművesnek — válaszolta Nagyokos.

örült az apja, odaadta hát a fiát egy parasztemberhez, hogy tanítsa meg szántani, vetni, egyszóval: gazdálkodni. A parasztember meg is mutatta Nagyokosnak, hogyan kell befogni a lovakat az eke elé, hogyan kell szántani és vetni, de Nagyokos mindenre csak azt felelte, hogy ő ezeket mind tudja.

— Na, ha tudod, hát csináld magad — bízta rá =»a munkát.

Mit tett erre Nagyokos? Tavasszal felszántotta a földet és először búzát vetett bele. Azután mégegyszer felszántotta és akkor kukoricát vetett bele, majd harmadszor is felszántotta, és akkor meg repcét vetett bele. Mikor azután a földek kizöldültek, Nagyokos földjén nem lehetett mást látni csak gazt, mert az egyik növény elnyomta a másikat. A parasztember döbbenten látta a gazos földeket.

— Hát te mit műveltél a rádbízott földjeimmel? — kérdezte haragosan.

— Azt gondoltam, hogy minél többfélét vetek a földbe, annál többet ad visz- sza — felelt Nagyokos.

— Nem értesz te semmihez, menj csak vissza az apádhoz — mondta a parasztember is.

Szegény apja nagyon kétségbeesett, amikor meglátta a fiát, mert a környékükön már senki nem akarta befogadni Nagyokost inasnak. Kocsira ültette hát és

elvitte a távoli kikötőbe, ahol egy vitorlás kereskedelmi hajóra beadta hajóinasnak. Mikor elindult a hajó, a kapitány magyarázni kezdte Nagyokosnak, mire valók a vitorlák, hogyan kell azokat kezelni, de Nagyokos erre is csak rávágta, hogy ő ezt is mind tudja. Azzal a kapitány ráhagyta, bár ne tette volna. Pár napig jó széllel hajóztak, de aztán fekete viharfelhők kezdtek gyülekezni az égre. A szél elállt, a hajó egyhelyen táncolt a hullámokon.

— Ha nincs szél, minek a vitorla — gondolta Nagy okos. Felmászott az árbocra és egy nagy késsel elkezdte a vitorlákat levagdosni. Mire a kapitány előjött a kabinjából, az összea vitorla rongyokban lógott le az árbocokról. Nem sokkal azután kitört a vihar és a vitorláitól megfosztott hajó nem tudott ellenállni a hullámoknak. Végül is elsüllyedt- Vele együtt elsüllyedt Nagyokos is, aki azt hitte, hogy mindenkinél többet tud a világon, pedig ellenkezőleg, ostoba és önhitt volt. Ez okozta a vesztét is.

Angol meséből feldolgozta: Pfeifer Ver»