Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-29 / 50. szám

8. tim m.rr magyarorszaö 1972. február 29. KOMMENTÁR Fiatal nő, reflektorfényben Már a külsőségek is jelzik: nem közönséges ügyről van szó. A tárgyalóterem előtt két. tőzött őrség áll és a hírügyi nökségek értesülései szerint vagy félmillió dollárt fordí­tottak arra,’hogy a „biztonsá­gi követelmények” minden igényt kielégítsenek. A meg­kettőzött őrség, a belépőknél fegyvereket kutató ultramo­dern berendezések és speciá­lis televíziós kamerák sora kü. Ionos kettősséget érzékeltet: egyrészt valódi aggodalmat, másrészt azt, hogy ennek a ■tárgyalásnak a megrendezői továbbra sem hajlandók le­mondani a maguk céljairól és eszközeiről. A kaliforniai San Jóséban megkezdődött Angela Davis pere. A vádlott, aki most alig. ha elfogulatlan bírái elé áll, amúgy is nyúlánk alkat, de még karcsúbbá tette a fog­ságban eltöltött tizenhat hó­nap. A vádlottra reflektorfények Irányulnak, méghozzá a szó minden értelmében — nem­csak a tárgyalóteremben, nem is csak Amerikában, hanem öt kontinensen pásztázzák a nemzetközi érdeklődés reflek­torai. * Az érdeklődés mind emberi, mind politikai vonatkozásban érthető, ha ez a két kategória egyáltalán elválasztható: az elkövetkező hetekben nem­csak annak kell eldőlnie, mi lesz ennek a rendkívül ro­konszenves embernek az egyéni sorsa, hanem annak is, hogyan végződik ez a per a hivatalos Amerika számára. Aligha felelőtlen jósolgatás azt állítani, hogy a második kérdésre könnyebb a felelet, mint az elsőre. Arra ugyan­is, hogy mit várhatnak a per megkonstruálói a tárgyalás­tól, többé-kevésbé máris vá­laszt kaptunk. Angela néger is, kommunista is, de az al­kotmány szerint egyikértsem lehet elítélni. Bűnügyért vi­szont igen, tehát belekever­ték egy emberrablási és gyil-. kossági ügybe,, .amelynek színhelyétől sok száz kilomé­terre volt A per célja nem kevesebb volt, mint az. hogy a néger kommunista filozó­fusnő köztörvényes bűnöző­ként ítéltessék el először a ha. zai és a nemzetközi közvéle­ménnyel, aztán a bírósággal. Csakhogy azóta Ameriká­ban is, másutt is tízmilliók mozdultak meg Angela Da­vis és az igazság védelmében. Az igazság, a letagadhatat­lan, színtiszta valóság pedig az, hogy az- ügy, amelynek tárgyalását megkezdték a nap­fényes Kaliforniában — tö­mény politikai per, amelynek vádlottját eszméiért ültették a vádlottak padjára. Olyan eszmékért, amelyeket a kaliforniai bíróságnál na­gyobb erőknek sem isikerült legyőzniük. Rendkívüli választások 0 aszországban Az Andreotti-kormány szenátusi vereségével és formális lemondásával meg­kezdődött Olaszországban az esedékesség előtti általá­nos politikai választásokhoz vezető intézkedések soroza­ta. A köztársasági elnök — mint várható volt — a sze­nátusi szavazás és a minisz­terelnök lemondása után felkérte Andreottit és ke­reszténydemokratákból álló kormányát hogy maradjon hivatalban a folyó ügyek vi­telére. Vasárnap, az alkot­mányos előírásoknak meg­felelően konzultált Fanfani- val és Pertinivel, a tör­vényhozás két házának el­nökével. Véleményük meg­hallgatása után hétfőn alá­írta a parlament feloszlatá­sé* és a választási bizottsá­gok összehívását tartalmazó rendeleteket. Az alkotrrártv értelmében a pari ament feloszlatását követ" hetven napon be­lül — jelen esetben május 7-én — megrendezik az új általános politikai választá­sokat. Harcok Libanonban A Biztonsági Tanács felszólította Izraelt, hogy azonnal vonja vissza csapatait Az izraeli hadsereg alaku­latai vasárnap szünet nél­kül folytatták hadművele­teiket a délkelet-libanoni Arkub térségében, a „Fatah- vidék” néven ismert erdős­hegyes területen. A híradá­sokból kivehető, hogy az ak­ciónak legalább hármas cél­ja volt. A térségben állomásozó gerillák fizikai megsemmi­sítése ; — útépítés, azzal a nyil­vánvaló szándékkal, hogy a jövőben — ha ismét agresz- szióra határozzák el magu­kat — az izraeli gépesített és páncélos alakulatoknak könnyebb legyen mozogni; — a palesztinok megfé­lemlítése a nabatijai mene­külttábor terrorbombázásá­val. Uj elem volt a vasárnapi harcokban a libanoni regu­láris haderő és a szíriai lég­védelem beavatkozása. A beiruti hadsereg főparancs­nokság jelentése szerint a haderő egy izraeli harcko­csit és több gépesített jár­művet semmisített meg. A palesztin gerillák beiru­ti irodája jelezte, hogy a har­cosokat nem sikerült kiűzni az arkubi térségből: Habba­rija például — jelentették — ahová az izraeliek az el­múlt három nap során több­ször jjs betörtek, vasárnap este ismét a palesztinok el­lenőrzése alá került. Izrael 1967 óta még nem indított ilyen méretű hadmű­veletet Libanon ellen. Erre vall a harcok időtartama, a behatolás mélységé és a ha­lálos áldozatok feltehetőleg jelentős száma. A Palesztinái ellenállási szervezet beiruti irodája hét­főn közölte, hogy az izraeli szárazföldi haderő a légierő támogatásával tovább foly­tatja hadműveleteit Délke- let-Libanonbán. A harcok a bejelentés pil­lanatában Habbarija és Ra- saja Alfukhar községek kör- zetébep folytak Szaeb Szalam libanoni mi­niszterelnök a kabinet hét­fői, rendkívüli ülése után közölte, hogy kormánya dip­lomáciai lépéseket tesz a Li­banon területére betört iz­raeli egységek visszavonása érdekében. Amennyiben ezek az egységek hétfőn éjfélig nem hagyják el az ország területét, úgy a libanoni had­sereg „tudni fogja köteles­ségét” — mondotta. Szalam hangsúlyozta, hogy a Palesztinái gerillák és a li­banoni hatóságok kairói egyezménye „nem csak pa­píron létezik. Libanon tartja magát minden okmányhoz, amelyen képviselőinek alá­írása szerepel.” A kormány­fő közölte azt Is, hogy Szí­ria felajánlotta katonai se­gítségét a betolakodók kive­réséhez. Lapzártakor érkezett: a dél-libanoni Arkuib körzet katonai parancsnoka be; j- lentétte, hogy az országba pénteken behatolt Izraeli katonai egységek hétfőn es­te elhagyták Libanon terü­letét. Gromiko-Chnoupek találkozó Moszkvában hétfőn tár-; gyalt egymással Andrej Gro- miko szovjet és Bohuslav Chnoupek csehszlovák kül­ügyminiszter. A szívélyes, elvtársi lég­körben folytatott tárgyalá­sokon a két külügyminiszter kicserélte nézeteit a két or­szág testvéri barátságának és sokoldalú együttműködé­sének továbbfejlesztéséről. Megvitatták az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet összehivásával kapcsolatos problémákat, valamint a nemzetközi, hely­zet más időszerű kérdéseit. N'xon hazaérkezett Nixon elnök különgépe az alaszkai Anchorage-ben va­ló rövid megálló után washingtoni idő szerint hét­főn este 9 órakor (magyar idő szerint kedden hajnali 3 órakor) érkezett vissza Sang­hajból kiindulópontjára, az amerikai főváros közelében lévő Andrews légitámasz­pontra. Bejelentették, hogy az elnök közvetlenül megér­kezése után a repülőtéren nyilatkozik egyhetes kínai lá­togatásáról. Washingtoni megfigyelők szerint Nixon elnök azért siet előadni saját változatát a pekingi titkos megbeszélé­sekről, hogy elébevágjon a kommentátorok és „Kína- szakértők” kritikus elem­zéseinek. A DNFF-egységek sikeres hadműveletei tüzérségi támogatást is igénybe vettek. Amerikai seóyivők szerint , a szabad­ságharcosok vasárnap rajta­ütöttek egy amerikai járőrön is Da Nang között ben. A hírügynökségi jelenté­sek szerint azonban a har­cok súlypontja a hét végén ismét áttolódott Kambodzsá­ra, ahová a saigoni bábkor­mány csapatai pár napja új­ból betörtek „tisztogató had­műveleteikre”. A legújabb in- vázlós egységgel együtt már közel 9 ezef főnyi saigoni ka­tona harcol Kambodzsában. Saigoni jelentés szerint va­sárnap este a csapatok heves harcba keveredtek a kam­bodzsai népi erőkkel, a határ­tól mindössze 19 kilométerre a Saigont és Phnom Pemh-t összekötő országút közelében. Reménytelenül nehéz hely­zetbe kerülne a krónikás, ha mindazt a feledhetetlen él­ményt le kellene írnia, amely­ben a közelmúltban Vietnam­ban járt magyar párt- és kormányküldöttség útja so­rán része volt; a megható ün­neplést, a mindenütt meg­nyilvánuló forró szeretetek amivel a Fock Jenő elvtárs által vezetett delegációt, a testvéri magyar nép követeit fogadták, mindazt a hihetet­len erőfeszítést, következetes­séget, kitartást, amellyel ez a sokat szenvedett, nagyszerű kis nép vívja nehéz küzdel­mét a fegyveres harcban, s a jobblét forrását jelentő gaz­dasági munkában egyaránt. A küldöttség útjáról szóló tudó­sítások sok mindent elmond­tak erről, de a kép nem egy­könnyen lesz teljes. Az alant következő riportsorozat is eh­hez kíván hozzájárulni. ★ Késő délutánra jár az idő néptelen a Hanoi Városi Ta­nács épülete. Egyedül a ne­mes egyszerűséggel berende­zett elnöki szoba lakója nem ment haza még. Valaha or­vos volt, később partizán közigazgatási szakember, s nemegyszer mindhárom együttvéve. Harc a francia betolakodókkal, a légelhári­Egy hét Vietnamban 1. Hanoi képeslap tás. megszervezése az ameri­kai bombázók ellen, kitelepí­tés... Milyen súlyos napiren­dek szerepeltek már e falak között! Az elnök az eredmények­ről beszél. Arról, hogy a nép- hatalom kezdete óta átalakí­tották a fővárost. Míg koráb­ban csak hivatalnok- és keres­kedőváros volt Hanoi, most termel is. A hajdani 5000 munkással és 30 000 kézmű­vessel szemben jelenleg 200 ezer ipari munkása és 60 ezer kézművese van a fővárosnak. A régi 8 helyett ma 200 gyár­ban folyik a termelés. A lakosság száma 1,2 mil­lió, s noha évről évre nő a lakásépítés üteme — 1970­ben 30 ezer, 1871-ben 40 ezer négyzetméter lakás épült, s 1972-ben 180 ezer négyzetmé­tert építenek — a szaporula­tot nem győzik sem lakóház­zal, sem iskolával, s egyéb szociális és kommunális lé tesítménnyel sem. Erről a problémáról, s ezzel összefüg­gésben a születósszabályozás szükségességéről nyíltan be­szélnek, s nem is eredmény­telenül, de — mint az elnök elmondja — itt sokféle gát­tal kell megküzdmi. A többi között azzal a hagyománnyal hogy „vietnami család nem lehet meg fiú nélkül”. így az­tán nemegyszer előfordul, hogy már van hat lány, s kö­vetkezik az újabb szülés — a fiúért. A végrehajtó bizottsági és tanácsülések fő napirendi pontjai: termelés, rend, harc­készültség. Az utóbbinak döntő szerepe volt abban, hogy az amerikai bombatá­madások idején emberéletben viszonylag kevés kár esett. Elpusztult viszont 8 ezer la­kóház, raktárak, közlekedési objektumok. De meglakoltak a támadók is: Hanoi légiteré­ből 260 repülőgép nem tért vissza támaszpontjára. Az utcákon egyébként, rm már csak a kútgyűrű alakú "öldbe süllyesztett egyszemé­lyes fedezékek, s az óvóhe­lyek feketén ásító nyílásai árulkodnak a háború jeien­Tel Avivban — mint a UPI jelenti — azt mondották a hadműveletek indokolásá­ra .hogy az .izraeli __hadgrő voltaképp azt végzi el, amit „a libanoni hadseregnek kellett volna”: hasonlóan ahhoz, ahogyan Husszein jor- dániai uralkodó beduinjai tették 1971 nyarán, „meg­szabadítják az országot a palesztin ellenállástól.” Libanon kérésére, 24 óra leforgása alatt már másodíz­ben — összeült a Biztonsági Tanács. Hétfőn hajnalban a tanács egyhangúlag megszavazta azt a határozati javaslatot* hogy Izraelt „tartózkodásra” szólítja fel minden Libanon elleni szárazföldi és légi ak­ciótól, s követel' a Libanon­ban tartózkodó izraeli fegy­veres alakulatok azonnali visszavonását. A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Dél-Viet- namban.nem ..szünetel a harci tevékenység. -A DNFF egységei , öt nap óta' zaklat­ják rajtaütéseikkel' a sai^cr ni csapatokat a Pleiku és Kontum között húzódó mű- út mentén. Az amerikai B—52-és lé­gierődök vasárnap és hétfő­re virradó éjjel folytatták szőnyegbombázásaikat a dél-vietnami hadszíntéren. Hét bevetésben bombázták az ország északnyugati kör­zetét, főleg a laoszi határ közelében. A saigoni parancsnokság közleménye szerint a fel­szabadító erők Vasárnap három fronton ütköztek meg a bábcsapatokkal és a har­cok hevességét mutatja, hogy az utóbbiak légi és A Nixon-látogatás u*árt Valamit valamiért ? Nixon kínai útjának befe­jeztével világszerte megkez­dődtek a találgatások: vajon milyen eredményt hózott a két nagyhatalom vezetőinek tanácskozása. A teljesen zárt tárgyalások titokzatos légkö­re, a hosszú, sokszor rögtön­zött megbeszélések az ameri­kai elnök és Csou En-laj kö­zött, a nem kiszivárgó témák sokakat olyan megállapításra késztettek, hogy valami rend­kívüli történt Pekingben. A nyilvánosságra hozott kö­zös közlemény aztán még to­vább növelte a találgatások lehetőségét. Mert van ebben ellentmondás bőven, és a so­rok között és mögött olvasva variációk sokasága lehetséges. Az első és legszembetűnőbb az, hogy az Egyesült Államok elismerte az egy Kína elvét. Azzal, hogy kijelentették: Taj­van Kína szerves része, a vártnál is nagyobb enged­ményt tettek Pekingben. De vajon mit kaptak ezért? — merül fel azonnal a kérdés. Mert az nyilvánvaló: az USA elnöke nem egyszerű udva­riassági gesztusból tette ezt a kijelentést. Azokat. akik emögött valamilyen szovjetéi, lenes koncepció gyökerét lát­ták, Kissinger, az elnök nem­zetbiztonsági tanácsadója igyekezett megnyugtatni: nem volt olyan dologról szó - mondta — ami a Szovjetunió ellen irányult volna. A kérdés tehát nyitva ma­radt, és nyilván az elkövetke­ző idők mutatják majd meg, hogy politikai vagy éppen ke­reskedelmi háttere volt az amerikai engedékenységnek. Egy biztos, a közlemény is ki­fejti: a két ország közötti kapcsolatok sűrűsödni fognak'. Ha ez a közeledés a békét és a békés megegyezést, a világ­méretű enyhülést hózná, úgy örülni is lehetne ennek. Egy ilyen kapcsolatnak azonban igen kicsi a valószínűsége, ön­magában az a tény, hogy a közös közleményben az Egye­sült Államok megismételhette a vietnamizálási politika to­vábbi folytatásé t. azt mutat­ja, hogy a kínai fél nem kel­lően-konzekvens álláspontot képviselt ebben a kérdésben. Igaz, megismételte a közle­mény azt, hogy Kína a DIFK hétpontos rendezési tervét tártja a megoldás kulcsának, ez azonban csupán egy Indo- kínának szóló gesztus. Mi más is lehetne, ha számba vesszük, hogy Nixon látogatása alatta vietnami harcokról szinte szó sem esett, hogy a VDK elleni terrorbombázásokról egy sort sem írtak a kínai lapok? Tö­rölték erre az időre az impe­rialista szót is szótárukból. Nixon történelminek nevez­te útját, olyan hétnek, amely megváltoztatta a világot. Va­lóban így lenne? Az elnök jócskán eltúlozta látogatásá­léttéről, no meg egyes kerí­tések tövében a homokzsák mellvédek. Nem kétséges azonban, hogy a békésen ke­rékpározó, mosolygó emberek — ha kell — pillanatokon be­lül harci osztaggá állnak ösz- sze, mint már annyiszor küz­delmes történelmük folya­mán. Észak fővárosa nemcsak a maga ügyeit intézi, nemcsak ■a saját feladatait oldja meg, nemegyszer óriási erőfeszí­téssel, erejéből arra is jut, hogy támogassa a déli testvé­reket. Folyik a segítségadás in­tézményesen, de azon kívül is ki-ki azzal segít, amivel tud. A város ipari és mező- gazdasági üzemeinek a VDK népgazdasági tervéből rájuk eső részen kívül van egy „kis terve”, aminek a telje­sítése Dél támogatását szol­gálja. A város utcáit, üzleteit jár­va azoknak, akik Vietnamot a korábbi évekről ismerik, az a véleményük, hogy jelen­leg szemlátomást pezsgő ar üzleti élet, több az áru, s na­gyobb a választék. Azok a.? erőfeszítések tehát, amelye­ket a termelőüzemekben tesznek, ilyen téren is egyr- inkább éreztetik hatásukat. Különösen szembetűnő az építőipar fejlődése, amely a korábbi, kissé jellegtelen la­kóházak mellett ma már im­pozáns, szemre is tetszetős nak jelentőségét. Nem volt hajlandó elismerni azt, hogy kínai útja még ázsiai szövet­ségeseit is kételyekkel tölti el, és ezzel egyidejűleg fokozott éberségre inti azokat az or­szágokat, amelyek éppen a hindusztáni válság idején vet. ték észre a kínai és az ame­rikai álláspont rokonságát. Ha hozott valami változást a vi­lágpolitikában Nixon útja, az csak annyi, hogy ezentúl még nagyobb gondosság és figye­lem kíséri majd a világpoliti­ka szélső jobboldalának, és ál. forradalmi trocluzmustól tér. hes szélső baloldalának együt­tes és külön-külön megjele­nését. A legnagyobb hasznot az el­nök zsebeli be. Egy héten át mindennap szerepelt az ame­rikai televízió képernyőjén, és ezzel szinte behozhatatlan előnyt szerzett magának a vá. lasztások idejére. Mosolygott, élvezte a kínaiak vendégsze­retetét, és az amerikai polgár kénytelen volt látnj, hogy az elnök megtette azt, amire egyetlen elődje sem volt ké­pes: nyitott Ázsia felé, még­pedig a békeangyal mezében. A közös közlemény hatolda­las szövegének részletes és alapos elemzése időt vesz igénybe. Olvasni kell, ami benne van, és figyelni mind­azt, a mi fiiányzik belőle. Mert sokszor a ki nem mondott dol­gok mögött több igazság és lényeg húzódik, mint a gon­dosan cirkalmazott frázisok-, ban. Mert tetszetős ebben a közleményben, hogy a felek a békés egymás mellett élés alapelveinek megfelelően kí­vánják rendezni kapcsolatu­kat. de hiányzik a szövegből minden, ami konkrétum. Sőt, Nixon megmondta: meghatá­rozatlan ideig Tajvanon hagy­ja katonáit. Megmondta, hogy nem fejezi be egyhamar a vietnami háborút. Nem be­szélt a koegzisztenciát kifeje­ző lépésekről. Tagadhatatlan tény: Kína Nixon fogadáséval újabb lé­pést tett kifelé,, az elszigetelt­ségből. Ugyanakkor azonban egy lépéssel tovább távolo­dott természetes szövetsége­seitől, azoktól az országoktól, amelyek forradalmi harcát, a szocializmus útján tett első lé­péseit támogatták, segítették — szinte erejükön felül. Sen­ki nem vonja kétségbe: min­den országnak joga van más országokkal kapcsolatot te­remteni. Viszont korunk, kö­vetelménye, hogy egy olyan nagyhatalom, mint Kína, amely szocialista elveket hir­det, a kapcsolatteremtés ide­jén mindent elkövessen az egész világ, az emberiség bé­kéjének és biztonságának megőrzésére. Ez a törekvés a közös közleményből nem tű­nik ki. Bürget Lafos lakóházakat emel Hanoi városrészeiben. A világ bármely városában, s főként fővárosában járva a házigazdák (szívesen kalau­zolják a vendégeket különbö­ző történelmi emlékművek­hez, híres középületekhez. Hanoi azok közé a városok közé tartozik, amelyeknek sok évszázados építészeti kincse­it.— több, mint ezeréves vá­ros — történelme folyamán rendszeresen pusztították az idegen hódítók, s még a má­sodik világháború után is pusztultak e felbecsülhetetlen értékek. Hanoiban tehát ke­vés sértetlen műemlék akad, viszont annál nagyobb hatást tesz a látogatóra egy új tör­ténelmi létesítmény, a viet­nami hőst halottak emlék­műve. Hanoi népe 1958-bam kezdte építeni. Az emlék­művet gyönyörű park veszi körül, s nagyobb évforduló- ,kon a főváros lakossága vi­rágcsokrokat és koszorúkat helyez el a talapzatánál. A külföldről érkező vendégek és küldöttségek szintén ennél az emlékműnél fejezik ki tiszte­letüket a vietnami nép hősei 'ránt. Otti áriakor koszorút helyezett el a magyar párt­ós kormányküldöttség is. Következik: 2. Tojásgyár Trai-ga-ban Kovács Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom