Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-18 / 41. szám
2 •'Mal «rrn W Aft? A (f f§T2 február W. «,A le sötétebb fe/ezet" Kereszténydemokrata kormány Rómában Kf NA — fl A Takriti hazautazott Csütörtökön Moszkvából hazautazott az iraki párt- és kormányküldöttség, amelyet Szadam Husszein Takriti, az iraki Baath-párt főtitkárhelyettese, a forradalmi parancsnokság tanácsának al- elnöke vezetett. Az iraki és szovjet zászlókkal feldíszített vnukovói repülőtéren Alekszej Koszigin, több más szovjet vezető, valamint Mahdi El-Am- mas Irak moszkvai nagykövete búcsúztatta az iraki delegációt. A CSKP KB ülése A prágai vár spanyol termében csütörtökön délelőtt megkezdődött Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára terjesztette elő a napirend fő pontját, a pártelnökség beszámolóját a XIV. pártkongresszus következtetéseinek további megvalósításáról a gazdasági élet területén. Guilio Andreotti kijelölt olasz mxnisztei'elnök csütörtök este nyújtotta be Leone köztársasági elnöknek a tisztán kereszténydemokrata kormánylistát. A kereszténydemokrata párt vezetőségének az a döntése, hogy Andreottit felhatalmazza egy tisztán kereszténydemokrata kormány megalakításával, hivatalos beismerése volt a középbal koalíció helyreállítása lehetetlenségének. Csaknem 10 évig volt életben ez a formula, amelyet a szocialisták most elvetettek. „A szocialisták ellenzékbe vonulnak” — A Szomáliái látogatáson tartózkodó Andrej Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter szerdán Mogadis- huban, találkozott Mohamed Ali Szamantar dandártábornokkal, a Szomáli Demokratikus Köztársaság legfelső forradalmi tanácsának alel- nökével, hadügyminiszterrel. sem, amelyben a Pearce-féle vizsgáló bizottság „vélemény- kutató” munkáját végezte. A bizottság munkájának ideje alatt a dél-rhodesiai hatóságok 31 embert öltek meg és a fajüldöző megállapodás ellen tiltakozó tüntetők százait vetették börtönbe — mondotta Muzorewa. ENSZ-körökben úgy tudják, hogy Kurt Waldheim főtitkár valószínűleg március 12—19 között Rhodesiába és éáá Dél-afrikai Köztársaságba látogat. Látogatásának pontos idejéről és Óttani tárgyalásainak témájáról még folynak a tárgyalások. gíti ki tevékenységével azt a széles körű- közérdeklődést, amely a dolgozók körében a Szovjetunió iránt megnyilvánul. — Nagy örömünkre szolgál, hogy az 1972—73-as évekre kötött megállapodások mindkét társaságnak újabb lehetőséget adnak munkájuk fejlesztésére — fejezte be elnöki megnyitóját Apró Antal. Apró Antal megnyitója után Révész Géza, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az MSZBT alelnöke tájékoztatta az országos elnökséget azokról a rendkívül szívélyes, baráti légkörben lezajlott tárgyalásokról, amelyeket a múlt év végén Moszkvában folytattak az MSZBT és a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége, valamint a Magyar—Szovjet Baráti Társaság 1972—73. évi egyezményének megkötéséről, valamint az egyezmény aláírásáról és ismertette a kétéves együttműködési terv főbb vonásait. Utána Regős Gábor, az MSZBT titkára terjesztette elő az országos elnökség idei munkatervére vonatkozó javaslatot. Orhan Eralp, a török kül- gyminisztérium főtitkára zerdán fogadta Vaszilij Grubjakovot, a Szovjetunió ankarai nagykövetét. A találkozón, amely a nagykövet mondotta Luigi Bertoldi, az Olasz Szocialista Párt egyik vezetője a kialakult helyzetet elemezve. A szociáldemokraták egyenesen azzal vádolják a kereszténydemokrata pártot, hogy „a katolikus párt egész történetének legsötétebb fejezetét nyitotta meg”. A jelenlegi politikai válsá górt felelős kereszténydemokrata párt azért akar „egyszínű” kabinetet alakítani, hogy a rendkívüli választásokat, amelyekre minden bizonnyal még az idén sor kerül tavasszal, a szocialisták kirekesztésével készítse elő. Az egyezményhez és a munkatervhez számos hozzászólás hangzott el, melyekre Regős Gábor válaszolt. Ezután az országos elnökség elfogadta a két munkatervet, majd Nagy Mária főtitkár javaslatára megerő sítették tisztében az országú elnökség mellett működő ké' társadalmi bizottságot és el nőkéit. Az ülés Apró Antal zár szavával ért végei ★ Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke és Nagy Mária főtitkár a magyar— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés megkötésének 24. évfordulója alkalmából az MSZBT országos elnöksége nevében üdvözlő táviratot- küldött N. V. Po- poimak, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége elnökének, P. N. Fedoszejevnek, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökének, valamint V. J. Pavlovnak, a Szovjetunió magyarországi nagykövetének. kezdeményezésére jött létre, tájékozott ankarai források szerint a szovjet fél kinyilvánította aggodalmát a ciprusi helyzet miatt. A KÍNAI KÜLPOLITIKA e hatalmas birodalom felszabadulása után több fejlődési szakaszon ment ál A KNK kezdetben szilárd szövetségre lépett a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, akiknek támogatása egyszerűen létfontosságú volt a fiatal népi állam számára. Az 1950-es évek végén egyre szaporodtak a nézeteltérések mind Kínán belül a szocialista építés módszerei, útjai tekintetében, mind a szocialista táborral. Itt elsősorban azért, mert Kína azt elvárta volna, hogy a testvérországok, akár saját fejlődésüket is megakasztva, minden segítséget megadjanak neki történelmi elmaradottsága varázslatosan rövid idő alatt végbemenő felszámolásához. Számot tartott arra is, hogy nukleáris fegyverekkel ellássák. Közben olyan jelensége^ bukkantak fel e hatalmas országban, amelyek alapján gyanítható volt: Kína vezető szerepre tart igényt a nemzetközi forradalmi és a nemzeti felszabadító mozgalmakban, s nem ítéli meg reálisan a nemzetközi helyzetet. A kínai külpolitika 1960- tól módszeresen előkészítette, majd véghezvitte a szakítást a szocialista táborral. Először ideológiai harcnak tüntette fel az ellentéteket. Megalkuvással vádolta a Szovjetuniót, szemére vetette, hogy kapcsolatot tart az imperialistákkal, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokkal, s ezt „cinkosságnak” minősítette. Pekingben úgy ítélték meg a világhelyzetet, hogy az megérett a forradalomra, csak az „elkényelme- sedett” szocialista országok és nyugati kommunista pártok nem hajlandók azért harcot, kockázatot vállalni. Ekkor azt hirdették, hogy a „világfalu”, a fejlődő szegény, gyarmati sorból felszabadult országok a legfőbb forradalmi erő, eze^ vezetőjeként, s a tőkésországokban szervezkedő . ultraforradalmi csoportokra támaszkodva akarták átvenni a világforradalom irányítását; hogy bekerítsék „a világvárosokat”, a fejlett országokat. Ezzel a kínai külpolitika a gyakorlatban letért az osztályalapról, eltért a marxista tudományosságtól. EZ A „FORRADALMÁRRQDÓ” stratégia sikertelennek bizonyult a harmadik világ országaiban, tömeges vérontással járó, tragikus kudarchoz vezetett 1965-ben Indonéziában Ezt követte a „kulturális forradalom”, amelynek egyik funkciója kétségtelenül a csődöt mondott politika felszámolása volt. Ekkor Kína befelé fordult, visszahívta majdnem minden nagykövetét külföldről, s a belső, „permanens forradalom” jelszavát állította előtérbe. Ennek megfelelően a szocializmusért folytatott harcot állandó, tömeges összecsapások, az ellentétek kiélezése és harcban történő megoldása formájában kívánta folytatni — szükség esetén részlegesen szétverve a saját, megmerevedett, bürokratizálódott állami és pártapparátusát, a hatalom gyakorlásának szerveit is. (Ennek a veszélyes akciónak biztosítására kellett a hadsereg, s kezdetben Lin Piao támogatása.) Ennek az időszaknak a Szovjetunióval való ellentétek ellenségeskedéssé való kiélezése felelt meg. Katonai provokációk, fegyveres összecsapások történtek a szovjet—kínai határon (Damanszkij-sziget- nél) és Kína azt követelte, hogy a Szovjetunió elvben ismerje el saját, Kínával érintkező határainak érvénytelenségét!) Ezzel egyidőben Kína folytatta az amerikai imperializmus elleni propagandát, támogatta Vietnamot és az indokínai népek ellenállását. De mindezt saját befolyása szempontjának megfelelően tette, s közben pl. még akadályozta is a szovjet támogatás eljuttatását a vietnami harcosokhoz. A legutóbbi években Kína ismét fordult egyet, s „diplomáciai nyitást” hajtott végre a legfejlettebb tőkésországok irányába; elsősorban az Egyesült Államokhoz közeledett. A pakisztáni terrorista rezsim, Jahja Khan segítségével jött létre Kissinger pekingi útja, amelynek eredményeképpen most Nixon elnök Pe- kingbe látogat. Ugyanakkor a — határprovokációk után nagy nehezen megindult — szovjet—kínai tárgyalások eredménytelenül, vontatottan folynak. Mi az oka a kínai külpolitika fordulatának? KÍNÁNAK BE KELLETT LÁTNIA, hogy a világban most nincs közvetlen forradalmi válság, s nem lehet egyszeribe világforradalmat csinálni. Csalódott a felszabadult, volt gyarmati országokba vetett reményeiben és nem tudta megbontani a nemzetközi forradalmi mozgalom szervezett sorait sem. így, saját korlátozott gazdasági-katona erejével számolva, de változatlanul világpolitikai vezető szerepre törekedve, a „kettős gyengítés” taktikájához, egy kínai „külön vonal” meghirdetéséhez folyamodott. Kína, mint a Biztonsági Tanács tagja, s mint hatalmas területű és lélekszámú ország, egyszersmind olyan ország is, amelyben nagyszabású társadalmi-forradalmi kísérlet folyik (bármily útra tért légyen is a szocializmus építése Kínában: ami itt történik, annak történelmi távlatban, jó és rossz tanulságait tekintve egyaránt nagy jelentősége van, hiszen a világ nagyobbik részén hasonló, fejlődő országokban él az emberiség kétharmada) — mindenképpen világpolitikai tényező. Saját nagyha- talmi-soviniszta ambícióinak megvalósítása, . érdekében azonbgrt az látszott, számára legmegfelelőbb taktikának, hogy mindkét világhatalom erejét, szövetségi rendszerét, erkölcsi hitelét igyekezzék rontani, s ezzel saját viszonylagos erejét, befolyását növelni. Mivel a Szovjetunió és szövetségesei részéről kinyilvánították a szocialista felek készségét a Kínával való jó viszony visszaállítására — legalábbis a béke és haladás közös érdekeit szolgáló anti- imperialista egység jegyében — a kínai vezetés úgy gondolta, hogy ez irányban nem kell külön erőfeszítéseket tennie. Viszont a nyugati tőkésországok, s különösen Amerika felé bátorító gesztusokat tett, hogy jelezze: közeledni akar hozzájuk. Ezek bizonnyal készek alkura lépni vele, hiszen a szov- jetellenességet pl. az Egyesült Államok jól felhasználhatja saját céljai érdekében. Egyébként is látható, hogy Nixon az elnökválasztás előtt, a vietnami—indokínai kudarcok közepette rászorult olyan látványos sikerre, amely újraválasztását elősegítheti, s Kinából ilyen látványos eredményt kínáltak neki. Ezen túlmenően: Kína hatalmas, potenciális piac a külkereskedelem számára, s még kitűnő ellensúly lehet nemcsak a világpolitikában a Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára összeállította a köz. gyűlés legközelebbi, XXVII. ülésszakának előzetes napirendjét. Waldheim 95 kérdést tűzött ki megvitatásra. Ezek között szerepel a leszerelési világkonferencia összehívásáról szóló szovjet javaslat, a közel-keleti helyzet, a gyarmati országok és népek függetlenségének megadásáról szóló deklaráció megvalósításának kérdései, a faji megkülönböztetés megszüntetése, a DélSzovjetunióval szemben, hanem Ázsiában, szükség esetén Japán és India vonatkozásában is: hiszen ki tudja, merre fejlődnek ezek az országok a következő évtizedekben? MINT LÁTHATJUK, a kínai „kettős gyengítés taktikája”, amelynek jelszava: „minden kis és közepes ország fogjon össze a szuper- hatalmak ellen” — egyelőre éppenséggel előnyösnek látszik az egyik szidalmazott szuperhatalom, az Egyesült Államok vezetői számára. Tény, hogy Kína eltávolodott a szocialista országoktól és közeledett az imperialista hatalmakhoz. Érthető, hogy ennek az Egyesült Államok (feladva korábbi, hibás Kína- politikáját) elébe ment Mindamellett az amerikaiak sem lehetnek olyan naivak, hogy azt higgyék, Kína most az ő megbízható szövetségesükké változott. Nixon elnöknek nagy problémát okoz, hogyan vonuljon ki Vietnamból úgy, hogy ott fenntartsa saját bábrezsim- jét. Erről kétségtelenül tárgyalni akar a szomszédos Kínával. Tajvan kérdésében is lesz egymáshoz néhány szavuk. Az elkövetkező évek közvetlen amerikai—kínai kilátásait is szemügyre akarják venni: a pekingi látogatás tehát fontos esemény. Azt azonban látni kell, hogy Kína a saját külön szempontjai szerint politizál, nem válik senki szövetségesévé, csak saját magának akar szövetségeseket toborozni. Bár Kína elsősorban „nagy- politikát” csinál és a fejlett tőkésországokkal fűzi szorosabbra kapcsolatait, nem mondott le a harmadik világ országainak „védelmezője” szerepéről sem. Mintegy 800 millió dolláros évi segély- programja kevés számú országba irányul (a Tanzánia— Zambia vasút egymagában 400 millió dollárt igényel, s Szudán kb. 40 milliót kapott Kínától) — de néhány „barátsági támaszpont” kiépítésére alkalmas, mert rendkívül kedvező, feltételek mellett adja, s nagy propagandát fejtenek ki szakértői is. A fejlődő országok azonban, nemzeti függetlenségük védelmében csak az antiimpe- rialista egységfrontra támaszkodhatnak eredményesen. Kína jelenleg megbontja ezt az egységfrontot. Ez olyan perspektívát is elképzelhetővé tesz, hogy Kína egy idő múltán rákényszerül, legalábbis egyes kérdésekben, az együttműködésre a szocialista országokkal, az imperializmus tényleges, konkrét fenyegetése ellen. HOSSZÚ TÁVRA az amerikai érdekek sértik Kína érdekeit a Csendes-óceán térségében és Délkelet-Ázsiá- ban is. Türelem kell annak kivárásához, hogy milyen irányba fordítják a kínai külpolitikát a szükségszerűségek. Egyelőre tény, hogy szovjetellenessége, az anti- imperiallsta egységfront megbontása kárt okoz a haladás és a béke híveinek, s veszedelmeket rejt magában. Ám Kína bármily „forradalmi” is szavaiban, tetteiben óvatos. Nemcsak a kását, a rizst sem eszik olyan forrón, mint ahogyan főzték. Patkó Imre Koreát az ENSZ zászlaja alatt megszállva tartó amerikai és más külföldi csapatok kivonása. A világszervezet fennállása óta először történt meg, hogy az ENSZ. tagjai a közgyűlés összehívása előtt hét hónappal kapták meg az előzetes napirend tervét. Eddig ugyanis a küldöttek három hónappal az ülésszak megkezdése előtt jutottak hozzá a napirendtervhez, s s így nem volt elég idejük a felkészülési a. •• Ulésexett a BT Wa’dherm Rhodesiába utazik A Biztonsági Tanács szerdán folytatta a dél-rhodesiai helyzet vitáját, mivel — mint ismeretes — a testület Addisz Abeba-i ülésszakán a brit vétó megakadályozta a kérdés rendezését. A szerdai ülésen meghall gatták Abel Muzorewa püspököt. a nemrég megalakult Afrikai Nemzeti Tanács elnökét, aki leszögezte, hogy a rhodesiai szinesbőrű lakosság túlnyomó többsége határozottan ellenzi a Nágy-Bri tannia és a fajüldöző Smith-; rezsim közötti megállapodást. Ellenállását nem tudta megtörni a terrornak és az elnyomásnak az a légköre Apró Antal beszéde (Folytatás az 1. oldalról) — A közoktatás és felsőoktatás kapcsolatait többek között az is jellemzi, hogy az idén és jövőre 250—250 magyar ösztöndíjas hallgató kezdi meg négy-öt éves tanulmányait a Szovjetunióban, nyári termelési gyakorlatokra pedig 1200 egyetemi és főiskolai hallgató cseréjében állapodtunk meg. — Ezek után meg kell említenem szervezetünk helyét, szerepét is az együttműködésben — mondta befejezésül. — Baráti társaságunk a két nép barátságának és egymás kölcsönös megismerésének társadalmi szervezete. A Szovjetunióban az MSZBT tagcsoportjaihoz hasonlóan, de jóval nagyobb számban, sok ezer kollektív tagja van a Szovjet—Magyar Barátj Társaságnak. Egész üzemek, iskolák, intézmények léptek be a társaság soraiba, hogy megismerhessék a szocializmust építő magyar nép életét. Mindnyájunknak. akik a Magyar— Szovjet Baráti Társaságban dolgozunk, fontos kötelességünk hatékonyan közreműködni abban, hogy a hatalmas Szovjetunió népei mindjobban megismerjék a szocializmust építő Magyarország eredményeit. Ez a követelmény önmagában is’iga zolja hogy a Magyar —Szov jet Baráti Társaság fonto szerepet tölt be a két ország kulturális és gazdasági kapcsolataiban, sokirányúan eléGrecsko tárgyalásai Szomáliában íörök—szovjet eszmecsere A megbeszélések során megvitatták a két ország közötti baráti kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseit. Szerdán este Mohammed Sziad Barré, a legfelső forradalmi tanács elnöke vacsorát adott a magas rangú szovjet vendég tiszteletére. Katonai kabinet Ecuadorban Guillermo Rodriguez Lara, Ecuador katonai puccsal hatalomra jutott új elnöke szerdai sa j tóértekezletén bejelentette, hogy hozzáfogott az új kormány megalakításához. Az új kabinetbe eddig hét minisztert nevezett ki, köztük mindössze egy polgári személyt. A miniszterek nevének bejelentése után Guillermo Rodriguez Lara tábornok rádióbeszédet intézett az ország ' lakosságához. Élesen támadta Ecuador „privilégiumokat élvező rétegeit” és megígérte, hogy változtatni fognak a gazdasági struktúrán. Készül az ENSZ-közgyüiés napirendje 2. Külpolitika — „Keltés gyeogílés“ — Saját szövetségesek
