Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-18 / 41. szám

W73 Mjrulr TS.

T** vr MAGYAR^«»

9. «SM

Gazdálkodásunk tartalékai

Munkás a közvetítőből

Ahol segítik az elhelyezkedést

„—Növekedjen a párt- szervezetek kezdeményezőkészsége minden vonáson. Feladatuk fegyelemmel kísérni és minden eszközzel támogatni a műszaki fejlesztést, a hatékonyság növelését, a belső anyagi és szellemi erőforrások feltárását...”

(A megyei pártbizottság 1971. december 28-i ülésének anyagából.)

ALIGHA VAN NAPJAINKBAN többet tárgyalt té- ma ipari és mezőgazdasági üzemeinknél, mint a fentiek: a műszaki fejlesztés, a hatékonyság, a belső tartalékok feltárása és kihasználása. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy Szabolcsban megszűnnek az extenzív fejlesztés forrásai, hogy ezután már nem kapunk külső segítséget az új ipari és mezőgazdasági létesítmények építéséhez. Milliókban számolva sem lesz kevesebb az az összeg, amit a még ma is meglévő különbségek felszámolására fordítanak a következő évek során a megyében. De el kell ismerni, el kell fogadni, hogy ezek mellett nem nélkülözhetjük azt a hatalmas anyagi és szellemi tartalékot, amely pedig már és itt rendelkezésre áll a gyorsabb fejlődéshez.

Mindenki — aki illetékes — nagyon jól tudja, hogy miről van szó. S anélkül, hogy csupa konkrét dologgal folytatnánk a sort, hozunk fel néhány esetet ennek a bizonyítására. A Volán 5. számú Vállalatánál mondták el a napokban egy nem is átfogó vizsgálat után. hogy már ebben az esztendőben 10 százalékkal javulhat a termelés, az eredmény, ha megteszik a szükséges szervezési intézkedéseket. A Nyíregyházi ELEKTERFÉM Ipari Sző-, vetkezet galvánüzemébein' csak azzal, hogy bevezették a teljesítménybérrel kombinált időbért — egyik napról a másikra 25 százalékkal növekedett a termelés. A Balkányi Állami Gazdaságban is hasonló eredmények születtek hasonló intézkedések nyomán.

És ezek csupán a bérezésben bekövetkezett változások eredményei! Vajon mennyi még a tartalék más területeken? Minden bizonnyal rendkívül sok, meglepően nagy még az üzemek vezetői szemében is. Nyilvánvaló, hogy hatékonyabban gazdálkodni csali ésszerű, céltudatos módon lehet. Világos az is, hogy a gazdaságirányítás mai rendszere feltételezi, megköveteli az okos, az ötletekkel, kezdeményezésekkel, javaslatokkal teli, a következetesen és bátran újító gazdasági munkát az országnak ebben a most iparosodó, mezőgazdaságát most korszerűsítő megyéjében is.

VANNAK, AKIK AZT MONDJAK, hogy meglévő termelőhelyeink olyan szegények, hogy milliós beruházások nélkül nem tudnak előre lépni. Sokkal nagyobb baj az, ha az ilyenek egy-egy vállalat vezető posztján állnak, s nem is tesznek semmit a fejlődésért, hanem várják a mesebeli sült galambot. Harcolni kell az ilyen nézetek ellen, nem szabad érvényesülni hagyni azokat, mert nagy károkat okoznak. Csupán azzal, hogy legyintenek arra. amit helyben tenni kellene.

Ment lei lehet-e vajon forintokban számolni például, hogy mennyit veszít az a vállalat — s ezzel a dolgozók és a népgazdaság —, amely szemet huny a szervezetlenség, a kapkodás, a semmi sem drága alapon való munka felett? Lehet-e mérni, mennyi a kára a kis és nagyobb közösségnek csupán abból, hogy nem korszerűsítik a bérezést az új technológiára való áttéréssel együtt? Vagy, hogy például mennyi a forint- és termeléskiesés csak annak a következtében, hogy a meglévő öntözési eszközöket sem használják ki sok termelőszövetkezetünkben ?

Az ELEKTERFÉM és a Volán említett példája nyilván nem egyedülálló a megyében. Tartalékok sem csupán a munkadíjazásban, az öntözési kapacitás kihasználásában vannak. Látunk új és sok ezer dolláros gépeket hetekig munka nélkül, mert olyan területen alkalmazzák azokat, amelyeken a laikus számára is bizonyosan nem képesek azokat hivatásuknak megfelelően alkalmazni. Látunk anyagot az utcákon, a földben, a sárban — holott ezek országosan is keresettek, s az illető vállalatnak sincs elég belőlük. S látunk még hirdetéseket olyan vállalatoktól, amelyeknél a kapukon belül csellengenek az emberek — csak azért, mert rossz a termelés-előkészítés, az irányítás.

Nálunk is lezajlott a zárszámadó közgyűlés. A sza- mositatárfalvi és a számos- angyalos! egyesített Ady Tsz tagsága ezúttal a szamosan- gyalosi kuitúrházban gyűlt össze. A közösen megállapított sorrend úgy hozza: egyik évben az egyik, másik évben a másik faluban tartjuk az ilyen közgyűlést.

Ünnepi öltözetet vett mindkét falu nepe. Mintegy háromszázan hallgatták meg a vezetőség beszámolóját.

A két Szamos menti falu rrost zárta együtt a tizenegyedik évet. Ez idő alatt nagyon összeszokott a két kis helység népe. Jól választott. A közös erő, a közös élni akarás mindig legyőzi a felmerülő akadályokat. S már maga az is szép dolog, hogy a tsz-elnök húsz éve áll a posztján.

Tavaly rekordtermést ér- tüi>k el több fontos terményből. Búzából, a holdanként

PARTSZERVEZETEINK FONTOS FELADATA, hogy figyeljék, ellenőrizzék, segítsék a megyében is meglévő nagy tartalékok kiaknázását — ezt írja elő a megyei párt- bizottság 1972-vei kapcsolatos irányelveiben. A párt következetesen vizsgálja a helyzetet e területen is, s elemzi, meghatározza a lehetőségeket, a tennivalókat. Ezekben a napokban egész Szabolcs-Szatmárbaii felmérik a vállalatok üzem- és munkaszervezését, a korszerű elvek és módszerek gyakorlati érvényesülését. De hozzátesszük: ez nem elsősorban és nem csupán a párt- szervezetek asztala.

Sok ma a gazdasági vezetés gondja, hiszen a felülről megszabott mutatók, a köny- nyű megoldás helyett mindenütt tömi kell a fejét igazgatónak, műszakinak és számviteli szakembernek: mit termeljen, ami gazdaságos, a piacnak kellő, hogyan termelje, hogy oicsó, versenyképes és jó minőségű legyen. Ezt elérni valóban nem egyszerű. Ennek eléréséhez múlhatatlanul szükséges a munka teljes fázisát megvizsgálni. Ehhez a vállalati ügyrendtől a szervezeti felépítésig, a tervszerű elemző, felmérő munka alapján készült szervezési programig, az intézkedések várható hatásának kimunkálásáig sok minden szükséges.

Végül, de nem utolsósorban az, hogy a kompjutere- ken kívül az eddigieknél jóval gyakrabban alkalmazzák a leghatásosabb módszert: kérjék dolgozóik véleményét, igényeljék segítségét.

Kopka János

tervezett 14 mázsával szemben 19, őszi árpából

12 helyett 18, kukoricából 17 helyett 24 mázsa átlagot takarítottunk be. Cukorrépából is túlteljesítettük a termelési előirányzatot. Almatermésünk elmaradt a tervezettől, de minősége jobb volt az előző évi átlagnál.

Az elmúlt évben átadták egyik fontos létesítményünket, a 100 férőhelyes tehén- istállót. Korszerűségéhez tartozik az is, hogy kellő számú fejőgéppel van ellátva.

Eredményekben gazdag évet zárt a két ki®, szatmári falu szövetkezeti tagsága. Minden ledolgozott . 10 órás munkanap értéke 103 forinttá alakult. Egy dolgozó tagra jutó átlagrészesedós a közösből, pár száz forint híjával 20 000 forint. Közös gazdaságfejlesztési és szociális-kulturális alapra is bőven hagytunk.

Király Béla

Naponta jelennek meg a

hirdetések a lapban: gyárak, üzemek, intézmények munkásokat, alkalmazottakat keresnek felvételre. Kényszerű szorgalmas olvasója ezeknek a hirdetéseknek Tóth Béla, a Nyíregyházi Városi Tanács munkaügyi csoportjának vezetője is. Sok esetben csak így értesülnek egyes vállalatok munkaerőigényéről. Pedig ennek bejelentése a munkaközvetítőnek — a munkaügyi miniszter rendeleté szerint — kötelező.

Sokoldalú érdek

Ez az 1967-ben érvénybe lépett rendelet szabályozta a munkaközvetítést és a munkaerő-toborzást. Lehetővé tette a megyei tanácsok elnökei számára, hogy a megye sajátos munkaerőhelyzetének figyelembevételével saját hatáskörükben is tegyenek intézkedéseket a munkaerőgondok megoldására. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács elnökének ilyen rendelete 1971-ben jelent meg, megyénkre vonatkozóan szabályozta a kötelező munkaközvetítést.

Nem öncélú intézkedések ezek, mert mint a Mü. M.- rendelet bevezetőjében is megfogalmazták „A munka- közvetítéssel és a munkaerő- toborzással elő kell segíteni a munkára jelentkezők elhelyezését, a vállalatok munkaerőigényeinek kielégítését. E tevékenységgel befolyásolni kell a munkaerő tervszerű, népgazdasági és helyi érdekekkel összhangban álló foglalkoztatását.”

Sokoldalú érdekeit érvényesülését szolgálja tehát a rendelet. Persze, ha betartják! De, mint hallottuk, egyik részét, a munkaerő- igény bejelentését nem minden vállalat és nem minden esetiben teszi meg. (Ezért a

A társadalmi munka mozgalommá szélesedett megyénkben. A jelentősebbek: „A tiszta és virágos Nyíregyházáért”, „Nyolc órát Mátészalkáért”, „Egy napot Kis- várdáért”, „Építsük, szépítsük otthonunkat, a beregi tájat”, „Egy nap a tanyáért”. Ilyen kifejező címekkel mozgósítanak társadalmi munkára megyénkben. Egyre kevesebb azoknak a száma, akik nem végeznek semmilyen társadalmi munkát lakóhelyükön, vagy munkahelyükön. A munka szervezésében és végzésében a KISZ-fiatalok is jeleskednek.

Év végén a megyei értékelésnél kiderült: 1971-ben a beregiek végezték a legtöbb társadalmi munkát megyénkben. Egy lakos átlag

jövőben következetesebben

ellenőrzik majd a vállalatokat ilyen szempontból is.)

A vándorlók

És a munkaközvetítés? Mint kiderült e tekintetben sincs mindig és mindenütt rendben a dolog. A munkaügyi csoport vezetőjének az ellenőrzésekről vezetett feljegyzései sok évre visszamenően igazolják ezt A kötelező kiközvetítés nem új, az 1967-es Mü. M-rendelet csak „rendet teremtett”, s azóta csökkent is a szabálytalan munkába állítások száma. De még tavaly is két nyíregyházi vállalat felvételeket intéző dolgozóját bírságolták meg a munkaközvetítő hivatal „megkerüléséért”. Kikre vonatkozik a kötelező kiközvetítés? Azokra például, akik egy éven belül kétszer — vagy többször — változtattak munkahelyet „munkaviszonya megszűnt” munkakönyvi bejegyzéssel, vagy az utolsó munkaviszonyukat „kilépett” bejegyzéssel szüntették meg. A rendelet vonatkozik bizonyos munkakörökre is. S ezeket pontosan ismerik a vállalatoknál. Csakhogy, ha sürgősen és égetően szükség van a munkáskezekre, és jelentkeznek azok, akikre éppen szükség van — megtörténhet és megtörténik a szabálytalanság. Csakhogy a munkaközvetítő hivatal ügyfélforgalmából is pontosan követhető, hogy megtartják-e a vállalatok a „játékszabályokat”. És a felderítés csupán ellenőrzés dolga, amit el is végez időnként a munkaügyi csoport.

Négy műszakban

Évek óta változatlanul nagy a forgalom hétfőn, szerdán és szombaton a

570 forint értékű munkával járult hozzá Bereg építéséhez és szépítéséhez. A vásárosna- ményi járás KlSZ-bizottsá- gának újabb jelszava: „Hat órát lakóhelyünkért”.

Nyíregyházán a társadalmi munka szervezői gazdag programot állítottak erre az évre is: városliget építéséhez kezdenek a megyeszékhely lakói a Bujtoson, tovább építik az ifjúsági parkot, szesz- mentes szórakozóhely épül a fiatalok számára, s ami a legjelentősebb: Nyíregyháza

vállalatai és intézményei ebben az évben 2 millió forint értékű társadalmi munkával segítik az óvodahálózat bővítését

A városfejlesztési alapon kívül 6 millió forint értékű társadalmi munka szükséges ahhoz, hogy Mátészalka Iga..

munkaközvetítőben. Havon, ta átlagosan 250 embernek állítják ki a kiközvetítő papírt. A kiközvetítő eljárás tulajdonképpen helycseréből adódik és sajnos, napjainkban ezek gyakoriak. A sza. bad munkavállalás lehetőségével élve — nem is ritkán: visszaélve — az emberek keresik a „jobb” munkahelyet. Egy új gyár, vagy üzem „indításakor” a munkaközvetítő hivatal forgalma is fellendül. Az új lehetőségek, az új gyár vonzza az embereket! S bár mi még Nyíregyházán sem beszélhetünk munkaerő- hiányról, a munkaügyi csoport vezetője azért megjegyezte: évekkel ezelőtt ■— amikor csak a nyíregyházi lakosokat igyekeztek elhelyezni — az ide betérők nagy számát a munkát keresői* adták. Ma már nem kell elküldeniük senkit, aki mindenképpen dolgozni akart Mindig adódik valami lehetőség:

Gondjuk eseteiként a nők elhelyezésével van. Többségük idegenkedik a váltott műszakos munkától, esetleg körülményeik miatt valóban nem is tudják vállalni. Viszont a nyíregyházi üzemek szinte kivétel nélkül két-há- rom műszakban dolgoznak. Vagy ahol még nem, ott is arra törekednek. Sőt, az idén termelni kezdő papírgyár folyamatos termelésre rendezkedik be; négyműszakos lesz.

A munkaközvetítő hivatal dolga, hogy elsősorban oda irányítsa az éppen szabad munkaerőt, ahol a leginkább szükség van rá.

Ahogy a rendelet előírjad

Kádár Edit

á városképet mutasson. Megyénk második városának lakói vállalták, hogy 1975- ig megvalósítják a 6 milliós terVet. Az új, keleti lakótelepen 3 holdas parkot és modem sportpályát építenek, a összefognak azért, hegy városuk esztétikailag is megfeleljen a mai igényeknek.

Kisvárda lakói ebben aa évben 3 millió forint értékű munkával járulnak hozzá városuk fejlődéséhez. A kis- várdai járás fiataljai közül kétezerötszázan neveztek be az „Ültess annyi fát, ahány éves vagy” című mozgalomba. Záhony vasutasfiataljal az elmúlt évben szabad idejükben 10 ezer órát dolgoztak azért, hogy hazánk vases faiparában zavartalan legyen a termelés. A nagykál- lói járás KISZ-vezetői új mozgalmat indítottak: „Egy napot a tanyákért”. Nagy- cserkesz lakói tavaly 1265 ezer forint értékű munkával segítették a helyi tanács munkáját.

Talán közhelynek tűnik, de igaz: az óvodákat saját gyermekeink, rokonaink, vagy barátaink gyermekei számára építjük, a parkokat és a ligeteket pedig a saját pihenésünkre is. Nagycserkesz példája is bizonyítja, hogy mennyire lehet — és kell — támogatnunk a tanácsok munkáját, s jól szemezett társadalmi összefogással pótolni tudjuk a hiányzó milliókat. A társadalmi munkának megyénkben hagyományai és jó eredményei vannak. A tervek is biztatóak. A megvalósítás mindnyájunk érdeke, fejlődésünk egyik segítője.

Nábrádi Lajea

E. Megan:

A szakáll

Ezen az estén Roszlanek, a költő, borotválatlanul jelent meg törzsasztalánál, a Kókuszdiónak nevezett étteremben.

— Szakállt növesztesz? — kérdezte Zuska.

— Azt — válaszolta Roszlanek, a költő.

— És miért? Minek, ha nem vagyok indiszkrét? — érdeklődött Szolovejcsik asszonyság.

— Véletlenül! — Roszlanek megvonta a vállát. — Haragos kis pattanás nőtt az államon. Két napig nem borotválkoztam. Aztán megszoktam a borostát

Zoszja, a felszolgálónő lépett hozzájuk, sörösüvegeket és pogácsát tett az asztalra. Ekkor vette észre a poétát.

— Jé! Szakállt növeszt? — csodálkozott.

— Úgy bizony, — helyeselt Roszlanek.

— Biztos azért, hogy szebb legyen.

— Egyáltalán nem azért. Volt egy pattanás az államon, néhány napig nem borotválkozhattam.

— És most borotválkozik?

— Most sem. így kényelmesebb. Takarékoskodom az

idővel.

— Parancsolnak még valamit? — kérdezte Zoszja abban a pillanatban, amikor Kucinek úr telepedett a társasághoz.

— Egy nagyfröccsöt kérek — mondta Kucinek úr, majd a költőhöz fordult:

— Mit látnak szemeim? Te szakállt növesztesz?

— Igen — felelt Roszlanek, de csak azért, mert egy pattanás miatt napokig nem borotválkozhattam. Ekkor rájöttem arra, hogy így kényelmesebb az élet, és időt takarítok meg.

Roszlanek idegesen húzott egy hosszút korsójából.

A szomszéd asztalnál San- dica ült, a „Zsilettpenge- gyár” igazgatója. Borús áb- rázattal átszólt a költőhöz.

— Hát már maga is szakállt növeszt?

Roszlanek felállt és távozott az étteremből.

Két napig a Kókuszdiónak még a környékét is elkerülte.

— Szakállt növesztesz? — kérdezte a harmadik napon Kakulinszky, az ügyvéd, amikor a költő betért a Kókuszba.

Válasz helyett Roszlanek egy levelezőlap nagyságú kartont vett elő zsebéből és átnyújtotta az ügyvédnek. „Azért vagyok borostás, mert néhány napig az államon lévő pattanás .miatt nem tudtam borotválkozni Ezen idő alatt rájöttem arra, hogy abban az esetben, ha nem borotválkozom, időt nyerek. Az idő pedig köztudomásúan pénz” — olvasta Kakulinszky.

— Jő napon kívánok! — köszönt mély baritonján a helyiségbe bekukkant Pernzlovics. s nyomtam feödáli- tott:

— Nicsak! Szakállt növeszt ami lánglelkű poétánk! Hát tényleg szakállt növesztesz!

Ezen az estén kézről kézre járt a karton. De úgy látszik, ez is idegedre ment Roszíaneknek, mert másnap frissen borotváltan jelent meg az étteremben.

Asztaltársai csodálkozva bámultak rá.

■— Leborotváltad a szakállad? — kérdezte Zuska,

— Leborotváltam — ismerte be Roszlanek.

— De minek? — firtatta Szolovejcsik asszonyság.

Roszlanek, a költő semmit sem válaszolt, felállt, s köszönés nélkül távozott.

Többé nem látták a Kókuszdióban. Állítólag elköltözött a városiból.

Fordította: Kovái Jván

Olvasónk írja:

A tizenegyedik zárszámadás

Milliók társadalmi mánkéból

jó kezdeményezések a Tárásokban, a nagyközségekben