Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-31 / 308. szám

1 tód* KVJ rT-MAGYARGRS2A* Bhutto új játszmáig Az elnök „maximális autonómiát“ ajánl Ke'et-Pakisztánnak Huzavona a máltai brit csapatkivonások ügyében Az angol diplomácia csü­törtökre kissé lefékezte szá­guldását a brit—máltai sza­kítás felé. Hivatalos londoni körökben váltig hangoztat­ják ugyan, hogy csökken az esély a kompromisszumra, a brit haderők kivonásáról szóló nagy hangú bejelentések helyett azonban egyre több az olyan óvatosabb nyilatko­zat, amely szerint a 3500 ka­tonát és hozzátartozóit ..fi­zikailag lehetetlen” elszállí­tani a Dom Mintoff minisz­terelnök által nemrég meg­jelölt december 31-i határ­időig. Ezt az álláspontot fogal­mazta meg Lord Carrington hadügyminiszter, aki csütör­tökön délben, miután isme­retessé vált a hir Mintoff és Kadhafi újabb találkozójáról, a BBC tudósítójának azt mondta, hogy London „nem blöfföl”, de „március 3-ig kifizette a bért a támasz­pontért és nem lehet az év hátralévő óráiban megkezde­ni a katonák kivonását”. • $ Őrségváltás az ENSZ-ben Nem lesz nagyobb ünnep­ség abból az alkalomból, hogy a távozó U Thant átad­ja hivatalát. Kurt Wald- heimnek, az ENSZ új fő­titkárának — közölte a vi­SzoV|Ot kormánynyilatkozat A hétfőd személyes találko­zó óta Zulfíkar Ali Bhutto pakisztáni elnök megbízott­jának közvetítésével folyta­tódnak a megbeszélések Bhut­to és Mudzsibur Rahman sejk, az Avatni Liga vezető­je között. A tárgyalások tartalmáról hivatalosan semmit sem kö­zöltek, mivel — mint Bhutto szerdán Lahore-ban kijelen­tette — a „nyilvánosság alig­ha járulna hozzá az erőfeszí­tések sikeréhez”. A Pakistan Times azonban úgy értesült, hogy Bhutto .maximális autonómiát” ajánlott fel a „keleti ország­résznek” azzal a kikötéssel, hogy Kelet- és Nyugat-Pa- kisztán egy ország maradjon. Az AP amerikai hírügynök­ség úgy tudja, hogy Bhutto elképzelései szerint a két or­szágrészt föderatív kapcso­latok fűznék össze, hasonló­an az Egyiptomot, Szíriát és Líbiát egvesítő arab állam- szövetséghez. hírmagyarázónk ÍRJA: Tudnivaló volt már ak­kor, amikor az indiai—pa­kisztáni háborúban elhallgat­tak a fegyverek, hogy a hely­zet még igen hosszú ideig ez­után sem lesz sokkal köny- nyebb. Az persze rengeteget jelent, hogy nem hullanak az emberek, ennek óriási jelen­tőségét percig sem szabad le­becsülni. Ám ez még nem azonos azzal, hogy a fegyve­res konfliktust kiváltó prob­lémák is megoldódtak. Meglehet, hogy Jahja Khannál tapasztaltabb, rava­szabb, s ezért feltehetően ru­galmasabb politikára is képes vezető áll Pakisztán élén. Al Bhutto személyében. Ám kérdés, mennyit és mit hasz­nál fel nemcsak a maga ta­pasztalataiból. hanem az ese­mények adta tapasztalatok összegéből? Brit sajtólelentések példá­ul tudni vélik, hogy Ali Aoró Antal, az MSZMP KP °olitikai Bizottságának tagja, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke nyi­latkozott az Izvesztyija bu­dapesti tudósítójának. A lap csütörtöki száma közli az Bhutto népszavazást tervez Kelet Pakisztánban, mert az országrészt változatlanul Pa­kisztánhoz tartozónak tekin­ti. Csakhogy: a) Kelet-Pa­kisztán fővárosában, Daccá- ban már megalakult és hiva­talába lépett egy új kor many, a Bangla Desh. Vajon az mit szól az ilyen népsza­vazási javaslathoz? b) Hiszen volt már törvényes, demokra­tikus parlamenti szavazás tavaly decemberben, Jahja Khan és Ali Bhutto éppen annak eredményét rúgta fel véres erőszakkal. Mégha bele­menne is most a Bangla Des' újabb szavazásba, miért gon­dol i a Bhutto, hogy az most, a történtek után kedvezA'v eredményt hozna számára mint a tavaly decemberi sza­vazás? Más hírek szerint Bhutto ígéretet tett, hogy rövidesen helyreállítja a demokráciát Nem az lenne-e a célszerű, ha ezt — a tavaly decemberi demokratikus, törvényes vá­lasztások elismerésével kez­dené? Akkor viszont Mudzsi- bur Rahman sejknek máris ott kellene ülnie vagy a nyu­gat-pakisztáni parlamentben, vagy Daccában, az új kor­mány élén. Ezzel szemben Ali Bhutto tárgyal ugyan Rah­man sejkkel, ám az utóbbi ha már nem is börtönben, de még mindig házi őrizetben van, a tárgyalásokról — szűkszavúan — csak Bhutto sajtófőnöke tudósít. Arról vi­szont, hogy Mudzsibur mi­lyen pozícióból tárgyal, mi az álláspontja, stb., nem kapunk hírt. A legfrissebb jelentés — a Pakistan Times adja hírül —, hogy Bhutto „maximális au­tonómiát” ajánlott fel a ke­leti országrésznek”. Jól tud­juk: Mudzsibur Rahmanék ezt követeltek egy évvel ez­előtt. Akkor véres írtóhadjá- rat volt rá a felelet. Azóta továbbmentek követelése ikbWi: immár önálló állam, a Bangla Desh a céljuk. Vajon hajlandók-e most visszalépni — Ali Bhutto kedvéért? interjút amelyben Apró An­tal a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság tevékenységé­ről, a két ország és a nép közötti barátság jelentőségé­ről számol be. (Folytatás az 1. oldalról) Hírügynökségek jelentet­ték, hogy az amerikai légierő és haditengerészet repülőgé­pei csütörtök délután, helyi idő szerint 15 óra 36 perckor (közép-európai idő szerint 8 óra 36 perc) beszüntették Észak-Vietnam bombázását Mint ismeretes, a bombatá­madásokat Nixon személyes parancsára rendelték él S nappal ezelőtt, arra hivat­kozva, hogy a légicsapások a „Dél-Vietnamban állomá­sozó és csökkenő amerikai haderők védelmét” szolgál­ják. A „korlátozott időtartamú" bombázási hullám leállításá­ról szóló közlemény azt han­goztatja, hogy a bombázások „többnyire” a 20. szélességi foktól délre lévő észak-viet­nami területeket sújtották éx célpontjaik „rakéta-, tüzérsé­Eddig még nem közölték hivatalosan, hogy hová he­lyeznék át a brit: erőket, ha a sziget és Anglia 150 éves kap­csolata megszűnnék. Az an­gol lapok azt találgatják, hogy a készenléti tervek sze­rint a NATO-parancsnokság alatt álló radarállomás Olaszországba kerülne, bizo­nyos felderítő repülőrajokat pedig szétcsoportosítanának Olaszország és Ciprus között. Dom Mintoff máltai mi­niszterelnök csütörtökön dél­után repülőgépen Líbiába utazott, hogy Kadhafi elnök­kel tárgyaljon. Tájékozott La Valletta-i körökben úgy tud­ják, hogy Mintoff pénzügyi segítséget kér az olajban gaz­dag Líbiától arra az esetre, ha Nagy-Britannia valóban nem hajlandó többet fizetni a stratégiai fontosságú tá­maszpontért és kivonja ott tartózkodó katonaságát. A nyugati hírügynökségek utal­nak ezzel kapcsolatban ar­ra, hogy a líbiai kormány még augusztusban tett ilyen értelmű ígéretet Mintoffnak. lágszervezet egyik szóvivője. Több diplomata búcsúláto­gatást tett U Thantnál, majd közeli munkatársai rö­vid fogadást adtak tisztele­tére. gi, és radarállások, valamint hadtáp- és hadianyagnaktá­rak” voltak. A Vietnami Demokratikus Köztársaság Külügyminisz­tériuma ezzel szemben nyil­vánosságra hozta, hogy az amerikai repülőgépek sűrűn , lakott településeket, kórháza­kat, iskolákat és gazdasági létesítményeket támadtak, s a bombázások a polgári la­kosság részéről súlyos áldoza tokát követeltek. Nyolc amerikai repülőgépe lőttek le összesem csütörtö kön a VDK légvédelmi ala­kulatai az ország légiteré­ben és két amerikai pilótát fogtak el — jelentette be a hanoi rádió. így a csütörtö­kön délután hivatalosan le­zártnak nyilvánított ötnapa? amerikai bombázási hulláim során az Egyesült Államok a VDK felett 19 vadászbombá­zót vesztett. Apró Anfal nyilatkozott az Izvesztyijának Kürti András: /látogató a Kopasz-hegyen — KISREGÉNY — 14. — Hol? Az ördög bújna beléd, donnán beszélsz? Tehát már horgon van. Hiába, az emberismeret! In­dulatos. hiú, goromba fickó az öreg, gyakran igazságta lan. kötekedő, de az újság — az élete. Ha meghallja r bű­vös igét „Rendkívüli kiadás” ha felcsillan előte a lehető­ség, hogy az ő lapja min­denki mást megelőzve tájé­koztathatja az olvasót vala­mi fontos eseményről, négy­kézláb is elmenne a világ végére. — Várlak benneteket M. községben, az autóbusz vég­állomásánál. Ugye ismered az utat? Vagy magyarázzam el? Kattanás. A főnök letette a kagylót Egy pillanatot sem akart el­veszíteni. Ha újra hívná, fog­laltat jelezne a készülék Az öreg most riasztja a lap munkatársait, taxival iöjje­nek, kérjenek számlát. Az­tán kocsit rendel, üzeij a fotósnak, hogy legyen tfz perc múlva a kapu előtt, hozzon vakut, értesítse a la­boránst, hogy az is menjen be a szerkesztőségbe. Még arra Is lesz gondja biztosan, hogy Márta, a titkárnő, főz­zön egy liter erős feketét, mire hadrendbe áll a gárda. Lelki szemével Kopra szinte látta, amint a főnök tárcsáz, utasít, szervez, fojtott han­gon káromkodik, közben fel­veszi a cipőjét, ballont húz a pizsamája fölé, és végül lábujjhegyen oson ki a lép­csőházba, hogy fel ne keltse a szomszéd szobában alvó feleségét Vajon lesz-e benne is ennyi tűz, ügybuzgalom ötvenöt éves korában? Visszaakasztotta a villára a kagylót, kilépett a fülké­ből. — Köszönöm, Ilike, vé­geztünk. Egész életemben hálás leszek, nevét imába foglalom. Mit fizetek? — Tizenkét forint. De azt mondta, másokkal is akar beszélni. — Meggondoltam, Megta­lálnak ők ma engem maguk­tól is. Tessék, a pénz .. Még egyszer köszönöm a kedves­ségét, a viszontlátásra, csó­kolom a kezét Indult kifelé. — És az a tudományos szenzáció?! — szólt utána a postáskisasszony. — Azt ígér­te, hogy én leszek a máso­dik, aki hall róla. — Hát persze! — nézett vissza a küszöbről a válla felett Kopra. — Egy Mars­lakó szállt le a telkemre. Egy nagy gömbben, amelyik sár­gán világít. Ö meg egy zöld labdában közlekedik. Egye­lőre csak ennyit. Eltűnt a sötétben. — Hülye huligán! — szi­szegte Ilike és csalódottan zárta be a postahivatal ajta­ját. Eloltotta a villanyt, si­etett vissza a szobájába, gyorsan az ágyába, lehúnyta a szemét. Hátha még ott gyakorlatoznak azok a tüzé­rek azon a madárdalos ré­ten... A falon a régimódi kakuk- kos óra, amelyet a postas­kisasszony apjától örökölt, aki nemcsak kertészeti szak - könyveket, hanem öreg órá­kat is gyűjtött, fél kettőt mutatott. A Déli Újság főszerkesztő­jének kocsija negyed há­romkor fékezett le M. község autóbuszvégállomása mellett, ahol Kopra a járda szélén ült és a közvilágítási lámpa gyér fénye mellett tudósítá­sát írta zsebnotesze lapjaira. Hajnali négy óra két perc­kor már újra Pesten volt az autó. Csak lassított a szer­kesztőség épülete előtt, a fo­tós kiugrott, a kocsi a fő­nökkel száguldott tovább. Budára, a Tájékoztatási Hi­vatal elnökhelyettesének la­kása felé. Az elnökhelyettes négy óra huszonhat perckor „K” tele­fonon beszélt az illetékes mi­niszterelnök-helyettessel. Öt órakor, Tusnádi Lajos államtitkár utasítást kapott, hogy mint különleges hatás­körrel felruházott kormány- biztos, szervezze meg, han­golja össze és irányítsa az űrvendég jelenlétével kap­csolatos teendőket. A kormány pontosan reg­gel hét órakor rendkívüli ta- nácst-o-ríst tartott. Az érte­kezlet egvetlen napirendi pontja: a különleges megbí­zott beszámolója. (Folytatjuk) Í971. december 3Í. ...................... « 50 éve a a Chilei Kommunista Párt Kirtlenkónak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának vezetésével szerdán szov­jet pártküldöttség érkezett Santiagóba, a Chilei KP fennállásának 50. évfordu­lója alkalmából rendezen­dő ünnepségekre. Megalakulásának ötvene­dik évfordulóját (csakúgy, mint a 49-et) úgy ünnepelhe­ti a Chilei KP. hogy egy olyan kormány tagja, amely az ország demokratikus pártjait tömöríti és amely a társadalom átalakítását te­kinti céljának. A Népi Egy­ség van hatalmon Chilében, ennél szebb — ennél inkább kívánt — körülmények kö­zött aligha ünnepelhetett volna a párt. 1921. január 2- án alakult meg a Chilei KP és nagyon sok küzdelem, erőfeszítés vezetett el a si­kerekkel övezett ötvenedik születésnapig. Többször volt illegalitásban a párt. Egy íz­ben — 1948 és 1958 között — egy teljes évtizedig kény­szerült a föld alá. Ez az utolsó illegalitás igen sok tanulsággal járt a chilei nép, a chilei pártok — a kom­munista párt és a demokra­tikus pártok számára. Az idő előrehaladtával ugyanis mindenki számára egyre vi­lágosabbá vált: a kommunis­ták üldözése a hidegháború egy része és abból a függő­ségi viszonyból következett, amely az országot az Egye­sült Államokhoz kapcsolta. A nép kevésbé öntudatosabb rétegei is láthatták, a kom­munistaellenes kampány nyomán lényegesen csökkent a szociális javulásért folyta­tott küzdelem: zuhantak a bérek, az életkörülmények rosszabbá váltak. Ilyen kö­rülmények között erős nép­mozgalom kényszerítette ki 1958-ban a betiltó rendelke­zés érvénytelenítését. A legalitás visszaszerzése, tizennégy év óta a kommu­nisták és a- szocialisták (is­mét ti nehéz körülmények között átvészelt esztendők ta­nulságaképpen) szoros egy­ségben dolgoztak együtt a politikai változások kikény­szerítése érdekében. Éles, kemény osztályharcban esz­tendőről esztendőre ért tó eredményt a chilei tömeg- mozgalom. A küzdelem "bete­tőzéseként pedig kormányt alakíthatott a városi és a fa­lusi tömegek, az értelmiség, a középrétegek haladó koa­líciója. A Népi Egység a kommunista, a szocialista, a radikális, a szociáldemokrata pártok, valamint a függet­len népi akció és az egysé­ges népi akció (volt balol­dali kereszténydemokraták) politikai egyezményén alap­szik. Az antiimperialísta, az oligarchiaellenes erők egy­sége. A kommunista párt ak­tív, igen lényeges szerepet játszó tagja ennek az egy­ségnek. A kormány prog­ramja — amelynek jelentős része már a megvalósulás útján van: felszámolni a nemzeti és a külföldi mono­poltőke hatalmát, olyan új gazdaságot alakítani, amely­ben a társadalmi tulajdon az uralkodó. A kormány követ­kezetesen hozzálátott a föld­reform végrehajtásához is. Chilére azonban még ne­héz órák várnak. A haladás programjának megvalósítása együttjárt a jobboldal meg- szerveződésével, összefonó­dásával. Egyre szaporodnak a jelek, hogy a chilei fejlő­dés belső és külső ellenfelet a legkülönbözőbb — nem egyszer fegyveres — formá­ban megpróbálják megaka­dályozni az ország haladá­sát. A közelmúltban éppen a kommunista párt hívott ösz- sze országos konferenciát a forradalom vívmányainak megvédésére. Salvador Al- lende elnök ezen a konfe­rencián jelentette ki: Chilé­ben csak úgy győzhet végle­gesen a haladás, ha minden ez iránt elkötelezett társa­dalmi réteg és szervezet ősz- szefog, megerősíti egységét. A Chilei KP ötven éve be­bizonyította, hogy e latin­amerikai ország kommunista pártja harcedzett, kipróbált élcsapat, amely számtalan , nehézséggel szembeszállt. Mostani Latin-Ameriká jövője szempontjából döntő jelentőségű — harcához kí­vánunk sok sikert, erőt és szeretettel köszöntjük fél év­százados születésnapján. # Puilai Árpád Chilébe utazott A Chilei Kommunista Párt Központi Bizottsága meghívására csütörtökön Santiagóba utazott Puilai Árpád, az MSZMP KB tit­kára, hogy részt vegyen a chilei testvérpárt megalaku­lása 50. évfordulójának ün­nepségein. Puilai Árpádot a Ferihegyi repülőtéren Sán­dor József, a KB tagja, a KB irodájának vezetője, va­lamint Jakab Sándor, a KB tagja, a KB osztályvezetője búcsúztatta. Jubileumi megemlékezések A csütörtöki moszkvai la­pok nagy teret szentelnek a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége megala­kulása 50. évfordulójának. A munkások és parasztok sok- nemzetiségű egyse *■’. álla­ma 1922. decembei 30-án alakult. E napon egyesült az orosz föderáció, Ukrajna, Belorusszia és a Kaukázu­sontúli Föderatív Szovjet Köztársaság. Az első szovjet kormány (népbiztosok taná­csa) elnöke Vlagyimir Iljics Lenin volt. A lapok kieme­lik a Szovjetunió népeinek barátságát az ország gazda­ságának viharos növekedé­sét, a szovjet tudomány és kultúra gyors fejlődését. Folytatódnak a kínai—iraki tárgyalások Abdel Khalik Al-Szamar- rai, az iraki Baath-párt ve­zetőségi tagja, aki kormány- küldöttség élén Pekingben tartózkodik, szerdán, egy tiszteletére adott fogadáson a palesztin .kérdés radikális megoldása mellett foglalt állást. Az iraki vezető a továb­biakban erélyes szavakka ítélte el Iránt, amely — az ő megfogalmazása szerint „az imperializmussal és a cionizmussal szövetségben dolgozik az arab felszabadí­tó mozgalom ellen”. Köve­telte, hogy Teherán haladék­talanul vonja vissza csapa­tait az általa megszállt háJ rom kis arab szigetről. Li Hszien-nien miniszter­elnök-helyettes, a házigazda, pohárköszöntőjében kiemel­te, hogy Kína mindig barátja volt Palesztina és a többi arab ország népének. Az AFP pekingi megfi­gyelőkre hivatkozva — nem szorosan a tárgyhoz kapcso­lódva — megjegyzi, hogy a kínai szónok — általános meglepetésre — nem beszélt a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen intézett amerikai bonibatámadások- ról és a )' lusztáni konflik­tusról sem,

Next

/
Oldalképek
Tartalom