Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-30 / 307. szám

2 oMal KFT rr-MAnVARORSZÁ© 1971. december 36. Folytatódik a VDK elleni légiagresszió A világsajtó élesen bírálja az amerikai szószegést Szerdán az amerikai légierő több mint kétszáz repülő­gépe negyedik napja folytatta a Vietnami Demokrat kus Köztársaság különböző területeinek bombázását. Az Egyesült Államok saigoni hadvezetősége szerint a támadásban részt vevő repülőgépek thaiföldi, dél-vietnami támaszpontokról és a Tonkin-öbölben cirkáló repülőgép-anyahajókról szálltak tel. HÍRMAGYARÁZÓNK ÍRJA: Már régen jelent meg a világsajtó különböző nemze- ■ tiségű, különböző politikai színárnyalatokhoz tartozó or­gánumaiban ennyi azonos hangvételű kommentár, mint ezekben a napokban. Az egy­öntetű — és mondjuk meg mindjárt az elején: egyön­tetűen a felháborodás hang­ján írott! — véleményekre az Egyesült Államoknak a Vietnami Demokratikus Köz­társaság elleni újabb légiag­resszió sorozata adott alkal­mat. Már kormányszinten is sói került helytelenítésre, elíté­lésre. Olof Palme például, a Svéd Királyság kormányának elnöke nyilatkozatot adott a Svéd Távirati Irodának, amelyben hangsúlyozta: kor­mányát igen aggasztják az In­dokínában legutóbb lezajlott események. „A csődbe jutott politika felújításának” nevezi cikke címében a Zyczie Warsavy című lengyel lap az újabb bombázásokat. Rámutat: „a2 észak-vietnami városok és falvak iszonyatos bombázása az amerikai intervenciósok és saigoni szövetségeseik sajá­tos válasza az utóbbi időben elszenvedett kudarcaikra” és hangsúlyozza: „az amerikaiak — akiknek eddig több, mint 12 milliárd dollárjába és több, mint 45 ezer halottjába ke­rült a vietnami agresszió — indokínai szövetségeseikkel együtt már': régén elvesztet­ték a háborút. Minél inkább fokozzák a bombázásokat, annál nagyobb lesz az indo­kínai népek harci akarata és törhetetlensége”. A Frankfurter Rundschau, a bonni kormányhoz közel ál­ló, nyugatnémet szociálde mokrata napilap is élesen bí­rálja Washingtont. Leleplezi azt is, hogy az amerikaiak egy ideje olyan új „szuper­bombát” vetnek be Vietnam­ban, amelynek felrobbanása­kor a keletkező légnyomás 1 kilométeres körben minden életet kiolt. „Csaknem olyan jó, mint egy atombomba” — idézi a lap egyes amerikai katonák szavait, „véres ci­nizmusnak” nevezve e kije­lentést és rámu tatva: az US A teljesen semmibe veszi a nem­zetközi megállapodásokat amelyek tiltják a tömegnusz tító fegyverek bevetését a polgárlakosság ellen. Hosszan idézhetnénk még ha helyünk lenne, a világsaj­tó legkülönbözőbb nemzetisé­gű orgánumait, a világ leg­különbözőbb szervezeteit, amelyek mind a VDK elleni újabb légikalózkodás ellen tiltakoznak. Talán csak az tűnik fel, hogy mindeddi nem kaptunk hírt sem az Uj Kína hírügynökség, sem a Renmin Ribao tiltakozó kom­mentárjáról. Még az is el­képzelhető, hogy a pekingi telekommunikációs eszkö­zök eddig szükségesnek sem tartották informálni a közvé­leményt a VDK elleni ameri­kai légitámadások felújításá­ról. Igaz: Haig dandártábor­nok vezetésével épp most utazott egy hivatalos ameri- kai személyiségekből álló, 25 i főnyi csonört (Köztük Ronald ""Ziegler, Nixon' Sajtótitkára) Kínába. Lehetséges, hogy ez fontosabb a pekingi politik- irányítói számára, mint a VDK elleni bombázások kér­dése. Harci felkészülés Laoszban A laoszi népi felszabadító hadsereg főparancsnoksága felszólította a népi hadsereg valamennyi harcosát és La­osz hazafias erőit, hogy ka­matoztassák a Kőedény-sík­ságon folytatott harcok során elért sikereket és mérjenek újabb megsemmisítő csapá­sokat az ellenségre. A főparancsnokság felhív­ta a népi hadsereg harcosait, hogy a katonai akciókat ügyesen hangolják össze a települések védelmével és a polgári lakosoknak adjanak meg minden szükséges se­gítséget. A laoszi népi felszabadító hadsereg főparancsnoksága egyúttal azzal a felhívással fordult az ország lakossá­gához, hogy támogassák és segítsék a népi felszabadító hadsereget a Laoszi Hazafias Front ellenőrzése alatt álló területek védelmében. Castro fogadta az SZKP küldöttségét Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára, a forradalmi kor­mány miniszterelnöke ked­den fogadta azt a szovjet pártküldöttséget, amelyet Andrej' Kirilenko, a Politi­kai Bizottság tagja, az SZKP KB titkára vezet. Mint je­lentettük, a szovjet pártkül­döttség úton Chile felé, ahol a Chilei Kommunista Párt 50. évfordulójának ünnepsé­gein vesz részt, rövid időre megállt Kubában. A baráti beszélgetés során Andrej Kirilenko átadta Kuba népének és személye­sen Fidel Castrónak Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára szívélyes üdvözletét és jókívánságait a'forrada­lom győzelmének közelgő 13. évfordulója, valamint a beköszöntő új év alkalmából. Kubai programja során Kirilenko, a szovjet párt­küldöttség nevében megko­szorúzta Jose Martinak, a kubai nép nemzeti hősének szobrát. Szovjet—máltai gazdasági megállapodást írtak alá Hétfőn szovjet—máltai gazdasági és kereskedelmi megállapodást írtak alá Vallettában — jelentette be kedden este a máltai parla­mentben Dom Mintoff mi­niszterelnök. Mint a szovjet—máltai gazdasági tárgyalásokról ki­adott közös közlemény hang­súlyozza, a két ország képvi­selői rögzítették a Szovjet­unió és Málta együttműködé­sének alapelveit, elsősorban az ipar, a hajójavítás és a turistaforgalom területén. A megállapodás értelmé­ben rendszeres gazdasági konzultációkat fognak tarta­ni és a két ország a legked­vezőbb elbánást biztosítja egymásnak, figyelembe véve az egyes felek nemzetközi kötelezettségeit. A Chilei Kommunista Párt jubileumra készül A Chilei Kommunista Párt megalakulásának kö­zelgő 50. évfordulója alkal­mából Santiagóban kedden sajtóértekezletet tartottak. A sajtókonferencián Victor Diaz, a KP főtitkárhelyette­se aláhúzta, hogy a chilei kommunisták Igen fontos szerepet játszanak abban a politikai folyamat­ban, amely jelenleg az or­szágban végbemegy. Meg­győződését fejezte ki, hogy az 50. évforduló az egész chilei nép ünnepe lesz. Az a tény, hogy az évfor­duló alkalmából rendezett ünnepségekre számos testvé­ri kommunista párt küldi el képviselőit — tette hozzá — arról tanúskodik, hogy a chilei kommnuisták a nem­zetközi kommunista moz­galomban nagy tekintélynek örvendenek. Véget ért az amerikai—NSZK csúcsértekezlet I j&iboXi-irr *i».Arn r „ '?•. v Szerdán este (közép-euró­pai idő) Nixon amerikai el­nök és Willy Brandt nyu­gatnémet kancellár kétnapos tárgyalásainak befejeztével, amerikai—nyugatnémet kö­zös nyilatkozatot hoztak nyilvánosságra Key Bis- cayne-ben. E nyilatkozatban Nixon elnök megerősítette, hogy az Egyesült Államok „Európá­ban vállalt kötelezettségei továbbra is változatlanul érvényesek és nem csök­kentik az Európában állo­másozó amerikai csapatok létszámát”. Az elnök és a kancellár egybehangzó véleménye sze­rint az Atlanti Szövetség összes tagállamainak „kellő mértékben kell részt vállal- niok a védelmi teher viselé­sében, hogy szavatolják kö­zös biztonságukat”. Nixon és Brandt a közép- európai haderőcsökkentésre vonatkozó kelet—nyugati tárgyalásokkal összefüggés­ben megállapította, hogy e tárgyalások előkészítését „az Atlanti Szövetségen belül teljes mértékben össze kell hangolni”. A közös nyilat­kozat megfogalmazása sze­rint ennek során „fenn kell tartani a szövetség védelmi képességét”, s az Egyesült Államok „kétoldalú alapon nem fog tárgyalni” Európá­ban állomásozó csapatainak létszámáról. Nixon és Brandt hangot adott véleményének, hogy az európai biztonsági konferen­ciát „gondosan elő kell ké­szíteni, s ennek során az Egyesült Államoknak és Nyugat-Európának „a kelet —nyugati viszony javítása érdekében” össze kell han­golnia nézeteit. Kürti András: £étoíf0tó aKopa$z-he<j\$en — KISREGÉNY — 13. — Teljesen eszemnél va­gyok. A fejem sem fáj. Ké­rem. drága Ilike segítsen. Kárpótlásul maga lesz a má­sodik ember a földön, aki értesül az időszámításunk előtti és utáni legnagyobb tudományos szenzációról. — Más szenzációra számí­tottam — mormogta keser­nyés fintorral Ilike. Minthogy azonban M-ben évek óta semmi kiilö’-ösebb esemény nem játszódott le a kíván­csiság azért :sak a hatalmá­ba kerítette. Megadóan le­gyintett: — Nem bánom menjen a bejárathoz. ma­gamra kapok valami* aztán társaloghat akár az ENSZ- szel is. ha szerzünk vonalat. — Hm — vakarta meg a feje búbját Kopra, — ez tu­lajdonképpen nem is olyan rossz ötlet. Az ENSZ-et is biztosan érdekli a dolog. LAVINA Végre! Ilike intett, hogy menjen be a fülkébe, a hívott fél je­lentkezik. Kopra Tibornak volt annyi esze, hogy várakozás köz­ben. még mielőtt az interur- bán kapcsolat létrejött '. olna Budapesttel, lemondjon eredeti tervéről. Arról tudni­illik, hogy a rendkívüli hír­rel körbetelefonálja a vilá­got- Nem, butaság lenne. Egyelőre csak a főnökét moz­gósítja, a többi mai,’ megy magától. Hiszen, ha Közvet­len közelről nyomon akarja kísérni ennek az érdekfeszí­tő ügynek az alakulását — márpedig ez eltökélt szán­déka volt —, akkor nem ap­rózhatja el magát, nem sza­bad önként vállalnia a disz­pécser vagy a postás szere­pét. Itt rövidesen megindul a lavina. És Ő lesz az a ma­dárka, aki a magas hegy csúcsáról lerúgja azt a bizo­nyos kavicsot, amely a lezú­duló lavinát előidézi. A ma­dárka meg szépen ott ma­rad a csúcson, ahonnan át­tekintheti a fejleményeket, s a szemtanú hitelt érdemlő sza­vaival írhatja meg majd minder idők legdrámaibb ri­portkönyvét. Ez volt az egyik okos dön­tése. A másik abban a pillanat­ban született, amikor ál­mos, morcos hangon végre hallózott a főszerkesztője a drót túlsó végén. Nem közli vele a tényál­lást! Százat egy ellen, hogy nem hisznek neki, otromba tréfá­nak tartaná. Vagy arra gon­dolna, hogy berúgott. Eset­leg — megbolondult. És le­csapná a kagylót. Ö is ezt tenné a helyében. Ezért tak­tikusan kell eljárni — Itt Kopra. Elnézést a korai ébresztőért, Ipacs elv­társ — fuvolázta a hallgató­ba —, a holnap reggeli rend­kívüli kiadásról van szó. — Miféle rendkívüli ki­adásról? Mi történt? — Majd mindenről szemé­lyesen tájékoztatlak. Valószí­nűleg két rendkívüli kiadást is ki kell dobnunk az utcá­ra. Légy szíves, gyorsan öl­tözz fel, ugorj kocsiba. Hozz magaddal fotóst föltétien. Az meg hozzon magával va­kut is, sötétben kell dolgoz­nia. Jóskára gondolok, há­rom saroknyira lakik tőletek. Negyven perc alatt itt lehettek. (Folytatjuk) Vizsgálat Rawalpindiben Jahja Khan házi őrizetben Zulfikar Ali Bhutto pa­kisztáni elnök\kedden négy tanácsadót nevezett ki, va- lamennyiüket miniszteri rangban. Mahmud Akbar Khan a nemzetbiztonsági ügyekért, Mahmud Ali a politikai ügyekért lesz fele­lős. A közügyekkel Miradzs Mahmad Khan, a tájékozta­tási politikával Kausar Nia- zi foglalkozik. Jahja Khan volt pakisztá­ni elnököt, aki tíz nappal ezelőtt mondott le hivatalá­ról, kiköltöztetik az elnöki palotából és Rawalpindiben egy magánházban fogják házi őrizetben tartani, Mind­addig ott marad, amíg véget nem ér a háromhónaposra tervezett, a „kelet-pakisztáni katonai összeomlás'’ körül­ményeit tisztázó vizsgálat. Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök kedden az NBC tv-társaságnak adott nyilat­kozatában azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy irreálisan, szűklátókörűén ítélte meg India szerepét az indiai—pakisztáni konflik­tusban. Hangsúlyozta, hogy Indiának a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatai mitsem változtatnak az or­szág el nem kötelezett politi­káján. Az el nem kötelezett­ség nem zárja ki, hogy jó barátaink lehessenek — mondotta a miniszterelnök. A Pravda új-delhi tudósí­tása az indiai politikai lég­körről beszámolva megálla­pítja, hogy az országban a hazafiasság, az egység szel­leme uralkodik — anélkül, hogy sovinizmus ütné fel a fejét. A kormány álláspont­ja, amelynek értelmében In­dia nem támaszt területi kö­veteléseket Pakisztánnal szemben, hozzájárult az egészséges tendenciák meg­erősödéséhez, az egység lég­körének kialakításához, a háborús pszichózis elkerülé­séhez. Egyiptom folytatja békés erőfeszítéseit Az Egyiptomi Arab Szo­cialista Unió Központi Bi­zottsága és az ország parla­mentje keddi együttes ülésén úgy döntött, hogy az egyip­tomi politika elvi keretei között továbbra is helyet kell adni a békés rendezést célzó politikai erőfeszítések­nek, habár, mint azt az ASZÚ KB december 8-án már eldöntöte, pillanatnyi­lag, Izrael hajthatatlansága és az Egyesült Államok Iz­raelt támogató magatartása folytán, a megszállt terüle­tek felszabadítására nem lát­szik más eszköz alkalmas­nak, mint a fegyveres harc. Szadat elnök referátuma — mint a keddi egyiptomi lapokban olvasható — fi­gyelmeztetett arra, hogy a harc kezdetére vonatkozó döntésnek messzemenően számolnia kell az arabközi és nemzetközi viszonyokkal. Figyelmeztetett arra is, hogy a harc terheit egyedül Egyiptom viseli; az ország nem kérhet barátaitól egye­bet, mint azt, hogy támo­gassák és erősítsék. Emellett Szadat értésére adta hallga­tóságának, hogy „folytatjuk politikai erőfeszítéseinket, nyitva hagyjuk az ajtót mindenfajta olyan kapcsolat előtt, amely kinyilvánított politikánk keretébe illesz­kedik. E politikának elve, hogy nem adunk fel egyet­len négyzetcentiméternyi egyiptomi vagy arab terüle­tet”. Szadat szemére vetette Amerikának, hogy eleve Iz­rael oldalára helyezkedett. Elmondta, hogy nem kapott Washingtonból választ arra, vajon igaz-e, hogy Johnson elnök anpak idején titkos egyezményt írt alá Izraellel, s ennek a megállapodásnak az érvénye ma is hatályos. Beiktatták az Olasz Köztársaság új elnökét Beiktatták hivatalába Gio­vanni Leonét, Olaszország új köztársasági elnökét. Szerdán délelőtt a parla­ment épületében a törvény- hozás két házának együttes ülésén, amelyen Fanfani és Pertini, a két házelnök kö­zösen elnökölt és jelen vol­tak a diplomáciai testület képviselői is, Leone helyet foglalt az elnöki emelvé­nyen és elmondta az alkot­mány előírta esküszöveget. Ezzel az aktussal Leone átvette hivatalát annak minden előjogával együtt, a tényt az államfőnek kijáró 101 ágyúlövés jelezte Róma legmagasabb dombjáról, a Giannicolóról. Ezután a hagyománynak megfelelően, Leone elmond­ta első köztársasági elnöki üzenetét. Hangoztatta, hogy De Nicola (az Olasz Köztár­saság első elnöke) és De Gasperi hagymányainak folytatója kíván lenni. Ki­fejtette, hogy az ország ha­ladásának a demokrácia és a társadalmi igazságosság jegyében kell végbemennie.' Olaszország nemzetközi politikáját vázolva hang­súlyozta, hogy ennek a béke szolgálatában kell állnia. Kijelentette, hogy Olasz­ország támogatja az Egyesült Államok és Kanada részvé­telével rendezendő összeuró­pai biztonsági értekezlet -ösz- szehívását. Az új köztársasági elnök első hivatalos ténykedése­ként délután fogadta Emilio Colombót, a minisztertanács elnökét, akit a kormány elő­zőleg felhatalmazott arra, hogy nyújtsa be lemondását. Félhivatalos közlés szerint a kormány az általános poli­tikai helyzetre, valamint a miniszterelnök által több íz­ben vázolt problémákra való tekintettel, elmélyült elem­zés szükséges a politikai pár­tok vezetőségein belül, és különösen a középbal koalí­ciót alkotó pártok vezetősé­gein belül annak eldöntésé­re. milyen irányban folyta­tódjon a kormány tevékeny­sége. Megjelent a Béke és Szocializmus legújabb száma A Béke és Szocializmus december 2. számában Erich Honecker elvtárs, a Német Szocialista Egységpárt első titkára írt tanulmányt a tu­dományosan megalapozott politika kérdéseiről a szo­cialista társadalomban és az NDK erre vonatkozó tapasz­talatairól. Georges Cogniot, a francia Maurice Thorez Intézet el­nöke Az ellentétek jellege a mai világban címmel írt cikket. Megállapítja. hogy a világszocializmus és a világimperializmus közötti harc, vagyis a múlt és jövő erőinek küzdelme képezi korunk fő tartalmát, majd sorra jellemzi a harc döntő tényezőit és folyamatait. A kommunista pártok ta­pasztalataival foglalkozó ro­vat a Béke és Szocializmus szerkesztőségének és a Bol­gár Kommunista Pártnak a rendezésében megtartott ke­rékasztal-találkozót ismer­teti, amelyen vezető bolgár funkcionáriusok számoltak be a pártnak a tömegek kö­zött végzett ideológiai mun­kájáról. Henry Winston, az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának elnöke hosszabb tanulmányban elemzi a né­ger Fekete Párduc Párt válságba jutásának okait, egy másik írás a dél-afrikai apartheid politikáról közöl újabb leleplezéseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom