Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-19 / 299. szám

2. oldal KELET-MAGYARCftSZA« 1971. december ML Egy igazi és egy képlete­sen emlegetett háború vonta magára a héten a világ fi­gyelmét. India és Pakisztán háborújában tűzszünet állt be az indiai javaslat nyo­mán. A „gazdagok háborújá­ban”: a vezető tőkéshatal­mak valutáinak versengésé­ben még csak most kezdődött döntő ütközet. A hét közepén Kelet-Pa- kisztán fővárosában, Daccá- ban a pakisztáni hadsereg feltétel nélkül letette a fegy­vert az elönyomuló indiai csapatok előtt. Azok a pa­kisztáni katonák, akik hóna­pok óta a fegyvereiket a bengáli nép ellen fordították, akik megdöbbentő kegyetlen­séggel támadtak az emberibb életet követelő tömegekre, kénytelenek voltak abba­hagyni a harcot. Indira Gandhi asszony, In­dia miniszterelnöke az új­delhi parlamentben kijelen­tette, hogy Dacca már sza­bad ország — a Bangla Desh, az önálló bengáli ál­lam — szabad fővárosa. Gandhi asszony megígérte, hogy az indiai hadsereg csak addig marad Bangla Desh földjén, amíg az szükséges. India nem tett mást, mint segítette a bengáli népet, hogy megszabadítsa hazáját a pakisztáni terrortól, amely elől tízmillió bengáli kény­szerült indiai földre mene­külni ! E sorok írója az előző hé­ten Nyugat-Európában járt és elmondhatja: a nyugati propagandagépezet mindent elkövetett, hogy azt bizony­gassa. a háborúért India a felelős. A polgári lapok, a rádiók és a televízióállomá­sok egyszeriben elfeledni lát­szottak, hogy még néhány hónapja maguk verték a nagydobot, milyen tarthatat­lan a helyzet Kelet-Pakisz- tánban milyen szörnyű sor­ban élnek a menekültek. Akkoriban az volt az ember érzése hogy a nyugati propa­ganda szívesen foglalkozik a bengáli problémával, mert jó alkalomnak tartia. hogy el­terelje a figyelmet a világ első számú háborús gondjá­ról. a vietnami válságról, az amerikai agresszióról. Akkoriban persze még nem gondolták a nyugati propaganda irányítói. hogy India fegyverrel is a segítsé­gére siet a bengáli népnek.. A nyugat-európai — és ál falában nyugati — dühöd sajtóvisszhang azt is elárul ta. hogy hiba csúszott a; amerikai számításokba Uj- Delh'ben nem riadtak vissza a Pakisztán melletti kínai és amerikai kiállás láttán sem attól, hogy támogatást adja­nak a bengáli népnek a pa­kisztáni terroristákkal szem­ben. Az indiai döntés után kialakult új > helyzetben az indiai—szovjet viszony kiállta a próbát, a Szovjetunió dip­lomáciai. téren; az ENSZ Biz­tonsági Tanácsában és köz­gyűlésében felvette a harcot India oldalán a kínai—ame­rikai manőverek ellenében. Ez a diplomásai küzdelem egyébként tovább folyik s alighanem még hosszú ideig el tartu­sokkal fontosabb feladat, hogy a bengáli menekültek indiai földről mielőbb haza­térhessenek hazájukba, ahol az újjáépítő munkának épp­úgy meg kell indulnia, mint — nemzetközi segítséggel! — a pakisztáni uralom éveiben elszenvedett méltánytalan­ságok orvoslásaként az új gazdasági fejlődésnek. Közben alig figyelt a világ a vietnami háborúra és a kö­zel-keleti válságra, pedig mind a két problémakörben voltak új fejlemények. Az indokínai félszigeten a haza­fias erők fokozódó támadásai éppúgy figyelmet érdemel­nek, mint az a tény, hogy az amerikai küldöttség két hé­tig nem kíván Párizsban részt venni a Vietnam-konferencia ülésein, — a karácsonyi ün­nepeket két ülés közt is Wash­ingtonban tölthetnék, olyan jó a repülő-összeköttetés a francia és az amerikai fő­város között... A közel-keleti diplomáciai küzdelem új fordulata az ENSZ-közgyűlés új határoza­ta, amely 79 szavazattal, 7 ellenében és 36 állam kép­viselőinek ■ tartózkodásával kimondotta, hogy következe­tesen szorgalmazni kell a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22-i határozatát, amely — mint emlékszünk rá — Izraelt az elfoglalt arab területek kiürítésére köte­lezte. A mostani határozat egyben az ENSZ által köz­vetítő feladattal megbízott svéd diplomatának, Gunnar Jarringnak a küldetését is megújította. Az egyiptomi külügyminiszter már kö­zölte Jarringgal, hogy hazá­ja támogatja közvetítési te­vékenységében. S végül szóljunk a hét iga­zi szenzációjáról: a dollá'- közelgő devalválásának be­jelentéséről. Már a helyszín ■s különös volt: az Azori-szi- fetek, félúton Washington es Párizs között, ahol az ame rikai elnök Pompidou fran­cia köztársasági elnökkel ta­lálkozott és alkudozott. Pom­pidou részben az egész nyu­gat-európai gazdasági kö­zösség, a Közös Piac; országai nevében beszélt. Alighanem több-kevesebb hajthatatlan- sággal: a nyugat-európai tő­késországok azt követelték Washingtontól, hogy csök­kentse a dollárnak aranyban kifejtett értékét. Nixon az Azori-szigeteken igent mon­dott... s ez azt. jelenti, hogy 1934. óta először az amerikai dollár értéke csökken... A tő­késvilág vezető hatalmának politikai, katonai és pénz­ügyi gondjai együttvéve okozzák ezt a devalválást Persze nem szabad azt hin­nünk, hogy Amerika ezzel ka­pitulált. Sőt! Itt figyelembe kell venni, hogy nyugat-eu­rópai szövetségeseinek, ugyanakkor riválisainak, 4 hónap óta rengeteg kárt oko­zott, s a 10 százalékos im­portadó eltörlését csak a többiek új engedményei árán hajlandó elrendelni. Az en­gedmények között van az is, hogy Franciaországnak bele kell egyeznie az amerikai mezőgazdasági termékek nyugat-európai importjába. Ami pedig a párizsi kor­mánynak okoz majd fejfá­jást, hiszen így vetélytárs je­lentkezik a francia mezőgaz­daság termékeinek piacán. Washingtonban a hét végén ült össze az úgynevezett tí­zek klubja, a tíz legnagyobb és leggazdagabb tőkésország pénzügyminisztereinek ezt a tanácskozását már hetekkel ezelőtt döntő jelentőségűnek jelezték. Nyilvánvalóan még az év vége előtt le akarják zár­ni a „valuta és kereskedelmi háború” első szakaszát, amely után még jöhetnek a többiek is... S végül meg kell emlékez­ni arról a nagy jelentőségű európai eseményről, hogy a bonni kancellári hivatalban Michael Kohl, az NDK, és Egon Bahr, az NSZK állam­titkára aláírta a két német állam között megkötött tran- zitszerződést, amely a sze­mély- és áruforgalmat sza­bályozza az NSZK és Nyugac- Berlin között. Mint ismeretes, éz a szerződés kiegészítő ré­sze a Nyugat-Berlinre vo­natkozó négyhatalmi meg állapodásnak. Az aláírás alkalmával a ké államtitkár röviden méltatt az elért eredményt. Mind ketten hangsúlyozták, hog; a megállapodás — kőnkre' tartalmán túlmenően — igém nagy jelentőségű az európai politikai helyzet további fej­lődése, az általános enyhülés szempontjából. Pálfy József Hírek az űrből Üzen a Mars, úton az új Kozmosz Mint a Pravda szombati száma közli, a Mars mester­séges holdjaival szilárd kap­csolatot tartanak fenn. A Mars—2 és a Mars—3 orbi- tális űrállomások kutatási eredményeit, a szovjet tudo­mány és technika különböző ágainak számos szakembere kíséri figyelemmel. A szovjet űrkutatásnak az utóbbi években elért kiemel­kedő sikerei Henon biológus véleménye szerint lehetővé teszik annak a kérdésnek a felvetését, hogy van-e élet más égitesteken. A szovjet tudósok egyelőre természetesen nem várják azt, hogy a Mars—2 és a Mars—3 űrállomások a „vö­rös bolygón” felfedezik az életnek a nyomait, hiszen ez nem is feladata a jelenlegi űrkísérletnek. Minden újabb űrsiker azonban közelebb hozza azt a napot, amikor a szomszédbolygókon való élet kérdése nem feltételezés hanem a gyakorlati kutatás tárgya lesz. A Szovjet Tudományos Akadémia sejtkutatási inté­zetében létrehoztak egy „fo- tosztat” nevű berendezést, amelyben mesterségesen létre lehet hozni a Mars bolygón fennálló fizikai viszonyokat A-berendezéssel végzett kí­sérletek azt mutatták, hogy egyes mikroorganizmusok ké pesek életben maradni a Marshoz hasonló körülmé­nyek között is, sőt több mik­roorganizmus még szaporo­dásra is képes. A Szovjetunióba^ decem­ber 17-én Föld körüli pályá­ra bocsátották a Kozmosz— 468 mesterséges holdat. A szputnyik fedélzetén elhelye­zett tudományos berendezés segítségével folytatják a vi­lágűr kutatását a korábban meghirdetett programnak megfelelően. A tudományos berendezé­sen kívül a mesterséges hol­don rádiórendszer működik a pálya elemeinek pontos mérésére, továbbá rádiótele- metrikus rendszer, hogy ada­tokat továbbítson a Földre a műszerek és a tudományos berendezés működéséről. A mesterséges holdon el­helyezett berendezés kifo­gástalanul működik. A koor­dinációs számító központ fo­lyamatosan dolgozza fel a beérkező adatokat. Magyar vezetők üdvözlő távirata a D.NFF megalakulásának évfordulója alkalmából DR. NGUYEN HUU THO úrnak, a DéNvietnami Nem­zeti t élszabádítási Fröht Központi BiZottságd elnöksége el­nökének. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megala­kulásának 11. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Hazafias Népfront .Országos Tanácsa, a dolgozó magyar nép nevében testvéri üdvözletünket és szív­ből jövő, őszinte jókívánságainkat küldjük önnek, a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának, Dél-Vietnam hős népének. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front a meg­alakulása óta eltelt idő alatt a dél-vietnami, nép igazi érde­keinek képviselőjévé vált. Az elért katonai, politikai és dip­lomáciai sikerek meggyőző bizonyítékai a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front erejének. Őszintén örülünk a testvéri dél-vietnámi nép sikerei­nek az imperializmus és csatlósai ellen vívott harcában. A magyar nép mélységesen elítéli az Egyesült Államok egész Indokínára kiterjesztett barbár agresszióját, a háború „viet- namizálására” irányuló törekvéseit, a párizsi tárgyalások szabotálását. Támogatja a Dél-vietnami Nemzeti Felszaba­dítási Front és a dél-vietnami ideiglenes kormánynak az agresszió megszüntetése érdekében folytatott tevékenységét és követeli, hogy az Egyesült Államok adjon érdemi választ a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány hétpontos ja­vaslatára. Meggyőződésünk, hogy a dél-vietnami nép hősi küz­delme a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front vezeté­sével győzedelmeskedni fog. Biztosítjuk önöket, hogy a magyar nép teljesen szoli­dáris önökkel és a végső győzelemig támogatja a szabadsá­gáért és függetlenségéért harcoló vietnami, népet. Budapest, 1971. december 20. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke KÁLLAI GYULA, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke Husszein az Ei FaSah felszámolására készül Jordánia a jelek szerint kenyértörésre viszi a dolgot a palesztinai gerillamozga- lommal. Pénteken egy am- mani kormányszóvivő, a leg­nagyobb gerillaszervezetet az El Fatahot vádolta meg a . külföldön működő jordániai kormánytisztviselők és intéz­mények ellen elkövetett tá­madások tervezésével és ki­vitelezésével. A szóvivő sze­rint az El Fatah hat hónap­pal ezelőtt „terrorista tervet” dolgozott ki, s számolnia kell azzal, hogy cselekményei „nem maradnak büntetlenül”. A jordániai rendszer mindeddig tartózkodott attól, hogy az El Fatah felelősségét firtassa. Most azonban kije­lentették: „Az úgynevezett Fekete Szeptember csoport ál­arca mögött az El Fatah kö­vette el ezeket-a • bűnöket. Pontosan tudjuk, kik a terro­rizmus irányítói és miről döntöttek egy fél évvel ez­előtt.” Az El Fatah a maga részé­ről — ugyancsak pénteken — befejezettnek nyilvánította a párbeszédet Husszein király rendszerével. „Most már a golyók és a robbanóanyagok fognak beszélni” — hangoz­tatta. U Thant utódját keresik*.. A Biztonsági Tanács pénte­ken este négyórás zárt ülést tartott, hogy döntsön U Thant utódjának személyéről. A szavazás nem járt ered­ménnyel, a következő ülést hétfőre tűzték ki. A legtöbb szavazatot Kurt Waldheim, az osztrák jelölt kapta, szám szerint tízet (a közgyűlés elé terjesztéséhez kilenc „igen” is elegendő). Mivel a három ellenszava­zat közül kettőt a BT állandó tagjai adtak le, ezzel megvé­tózták Waldheim jelölését. Max Jakobson, a'finn pá­lyázó 8 szavazatot és öt el­lenszavazatot kapott, ezekből ugyancsak kettőt állandó BT-tagoktól. Szakértői véle­mények szerint a hétfői ülé­sen valamennyi forgalomban lévő jelölt felkerülhet a sza- vazolistára. Kürti András: /látogató a Kop 6. A kecske nem szólt sem­mit, csak jól megnézte ma­gának Koprát, megfordult, méltóságteljesen elvonult. És azontúl kerülte az új szomszédot, a telkére sem lépett. Nappal. Éjjelente vi­szont ott ártott neki, ahol csak tudott. Széttaposta az ágyásokat, lelegelte a fiatal hajtásokat, még a magot is kikaparta a földből. Szétrug­dosta a gondosan összerakott építkezési anyagokat, a vízle­vezető árkokat, felborította a f estékes vödröket, __ mindent megrongált, amihez hozzáfért a háromszázhúsz négyszög­ölön. És bár ezekkel az éjszakai garázdálkodásokkal rengeteg bosszúságot okozott az új te­lepesnek, érezhetően hát­— KISREGÉNY — ráitatta a munkában, kis idő múltán Samu úgy vélte, e rutintevékenység mellett közvetlenebb formában is elégtételt kell vennie! Kopra életrendjét Üinul- mányozva, a kecskebak rá­jött, hogy bántalmazója, — ekkor már letelt a szabadság. Kopra visszaköltözött Pestre — éjféltájt érkezik fel a hegyre. Tf írt aztán minden este lesbeállt az Árkos utca szélén, a bokrok mögött. A hét öt napján hiába várako­zott, de a hatodik nap kár­pótolta az álmatlanul eltöltött órákért. Amikor meghallotta az ismerős lépteket, felidézte magában annak a bizonyos pofonnak a megalázó emlé­két, és olyannyira feltüzelte magát, hogy valósággal resz­ketett a türelmetlenségtől, mígnem a fiatal újságíró el­haladt előtte és kialakult köztük t rohamhoz szüksé­ges optimális távolság. Akkor leszegte a fejét, és mint a kipattant rugó, neki az ellen- séijhek! Hétfőként aztán néhány íz­ben a szerkesztőségben cso­dálkozva vették észre mun­katársai, hogy fiatal kollé­gájuk nem ül le az íróasztala mögé, állva futja át a lapo­kat, állva telefonál, úgy is jegyezget, s időnként oda kap, ahol nem fészkel az agy. Az együttérző érdeklődést pedig, hogy mi a baja, ko­moran elhárítja. Koprának egyetlen alka­lommal sem sikerült kivéde­nie Samu támadását. Először is azért nem, mert a kecske mindig máshová bújt el, mindig máshonnan indította el a rohamot. És a merénylet szenvedő hőse hiába volt óvatos, forgathatta a fejét jobbra, balra, hátra, villog­tathatta a zseblámpáját, csak az elemet pocsékolta, mert a koromszínű kecskebak tel­jesen beleolvadt az éjszaka sötétjébe. Csak amikor már földre huppant, orra esett a hajdani pofozkodó, akkor hallatott Samu néhány elége­dett mekegő hangot. Nehogy félreértés adódjék a bosszú­álló személyét illetően. Az­tán eltűnt. A sértett fél természetesen panaszra mehetett volnr öz­vegy Pauk Antalnéhoz *?- kérhette volna, hogy :,.um- bat éjszaka mindig kösse meg Samut. Azonban vi- szolygott attól, hogy felnőtt férfi létére védelmet kérjen egy serdülőkorú kecskével szemben. Ráadásul egy ilyen­fajta kérelem alighanem megrontotta volna a jószom­szédi viszonyt az . öregasz- szonnyal, aki Samut szerette a legjobban hét kecskéje kö­zül. Márpedig özvegy Pauk Antalné telkén volt a vi­szonylag legközelebbi kút. (Folytatjuk) Az események krónikája: HÉTFŐ: Megkezdődött Dacca ostroma. — A bonni kormány a szövetségi tanács elé terjesztet­te ratifikálásra a moszkvai és a varsói szerződést. KEDD: Befejeződött az Azori-szigeteken a Nixon —Pompidou-találkozó. — Hazaérkezett Losonczi Pál. — Budapest vendége a jugo- 4 szláv kormányfő, Bijedics. SZERDA: A Kelet-Pakisztánban harcoló erők főpa­rancsnoka tűzszünetet kért. — A párizsi Vietnam-értekezlet kéthetes elhalasztását javasolta az amerikai küldöttség. CSÜTÖRTÖK: Fegyverletétel Daccában, India általános tűzszüneti javaslata. — Kétmillió olasz dolgozó sztrájkja. PÉNTEK: Életbe lépett a tűzszünet az indiai—pakisz­táni határon. — Bonnban aláírták a két német állam első kormányközi megállapo­dását. SZOMBAT: Washingtonban döntő tárgyalások a dol­lárról, a tőkés valutarendszer megújítá­sáról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom