Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-19 / 299. szám
1071 december 10. KELET - M AG Y A RORSZ AG S. oldal Ne engedjük elrontani NEMRÉG HALLOTTAM jól- esően, hogy az egyik üzemünkben egy érettségizett, átképzés munkáslány 500 forintos pénzjutalomban részesült és üdülőjegyet ^ kapott, mert a munkája mellett az egyetem levelező tagozatán is eredményesen tanul. A lány örült, az emberek mosolyogtak. szaporábban ment a munka. Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, nemcsak ebből az egy üzemből, hanem sok más üzemből hozhattunk volna a fentiekhez hasonló példát. Ezek hallatán örülünk, mert közös a gond, de közös a siker is. És örömünkben alig gondolunk arra a természetesnek tűnő tényre, amelyet a sikert bizonyító számok feltételeznek ugyan, de sokszor feledtetnek, vagy éppen el is takarnak előlünk. Arra az egyszerű tényre utalnék, hogy dolgozni pontosan, szépen, csak ott lehet, ahol figgyják az embert, ott, ahol a munkának nemcsak az anyagi, technikai és szelleműié ‘ételeit teremtik meg a vezetők, hanem a jó hangulatot. a megfelelő politikai, erkölcsi körülményeket. S hogyan képzelhető el jó hangúja* abban az üzemben, mű- he’-ben, irodában, ahol a vezetők pem értik meg egymást. Ahol a féltékenység, az intrika szelleme, a fúrás gyakorlata polgárjogot nyert, megfertőzte a közösség egészséges klímáját és a tartós emberi közösségekben oly nélkülözhetetlen bizalmat, kölcsönös megértést, gyanakvástól feszített légkör váltotta tel. IDŐNKÉNT NYUGTALANÍTÓ esetekkel találkozunk. Tapasztaljuk, hogy egyes vezetők elfásulnak, befelé fordulnak, mások élete (egy kollektíva élete) iránt érdektelenné, szenvtelenné válnak De hát sokan vannak, akik ha a vezető nem, ők teszik a jót, a vezetők után következők. Csakhogy ennek olykor ellenkező előjelű eredménye lehet. A bevezetőben említett példánk a valóságnak és a történésnek csak a fele volt. Az említett munkáslánynak a jutalmat a gyár fiatal főmérnöke nyújtotta át, a jó szót is ő mondta neki, mert a főnöke éppen a Mátrában üdült. Természetesen a megjutalmazott leány is a főmérnöknek köszönte meg a kapott elismerést. Később megjött a főnök, hallott a dologról, akkor úgy tűnt, nern .érdekli, semmiség az egész, látszólag oda sem figyelt. De valahogy a féltékenység a leikébe marta magát. Elindult benne valami morális lavina, egyre sandább szemmel nézte a mérnököt. Le-lejárt az üzembe, s minden lehetséges alkalommal belekötött. Hiábavaló voltak a pártszervezet és a társadalmi szerveit okos, mérsékletre intő tanácsai. Képzeletében megsértett hiúságára gyógyírt már csak a bosszú adott. Az üzemben lent és fent szövetségeseket keresett magának, és talált. A főmérnöknek is akadtak támogatói, s akiket támadtak, igazuk tudatában — védekeztek. KIALAKULTAK a táborok, megkezdődött egy elvtelen, tartalom és cél nélküli harc. Vád, vád, vád! Nyomozás, adatok gyűjtése, '"'pró és kontra, tanúvallomások, papíron, kilószám. Idegcsillapítók marékszám. Mivégre, mi, haszna? Hosszú idő után végre megérkeztek a felsőbb szervek emberei, mert a veszekedő felek nem lehettek saját maguk bírái. Es a felsőbb szervek képviselői? Megállapították a szomorú tényt: itt, ebben a gyári vezetésben a bókités már nem segít, elkerülhetetlen a személycsere. . És megállapították a szomorú tényt: g termelés visz- szaesett, mert romlott a munkamorál. Es megállapították: a társadalom, a vezetőkbe vetett hit is megkopott ebben a gyárban. Csak ennek a kopásnak nincsenek számokkal kifejezhető mutatói. Pedig ez volt a legnagyobb veszteség, amely ott, azon a „csatatéren” bennünket ért. Mert az emberek számára a szocializmust elsősorban a munkahely élete, viszonyai jeleritik, a vezetők erkölcseiről alkotott általános elképzeléseiket konkrétan a saját vezetőiken mérik. Hiába érnek az égig az egyes vezetők régi érdemei, ezzel a mindennapokat és a jövőt nem lehet megváltani. Arany Igazság: . a vezetőnek mindennap bizonyítania kell, a bizalmat naponta ki kell érdemelnie. Az élet naponta méri a szedőlányokat is, az esztergályosokat is, a gépírónőket is, a kukoricatörő parasztot is. És velük együtt méri társadalmunkat, nagy életművünket is. NE ENGEDJÜK égj* percre sem ezt a művet elrontani. S. A. Huczik Lajos Takács László KJss István Vámosi Tibor Papp Sándor Túrosán József Nem elég csak a kiállítás Pályaválasztás előtt nyolcadikosokkal Azt mondja Papp Sándor, hogy ő legszívesebben modern mintás falakat festene. Kár, hogy legtöbbször nem a szobafestő dönti el, milyen legyen a minta — már kész kívánságot kell megvalósítani. Pedig egy jó szobafestő mennyi mindenből tud válogatni. Nyugodtan mondja ezt Papp Sándor, olyan szeretettel, mint akinek eltökélt szándéka, hogy erre a pályára lép. Az első, valóban nehéz lépések már megtörténtek: járni tanult a kétágú létrával, s betörte az orrát. Azóta bizony tudja, ebben a szakmában is vannak veszélyek. Most viszont döntés előtt áll. Nyolcadikos és pályát választ. Erről beszélgettünk lányokkal és fiúkkal a nyíregyházi 3-as számii iskolában. Azután, hogy a nyolcadikosok megnézték a pályaválasztási kiállítást. — Ki, mit talált választott szakmájához? — kérdeztük azoktól, akik szeptembertől a szakmunkástanuló iskolában szeretnének továbbtanulni.^ Vannak köztük jó tanulók, de olyanok is, akiknek több kettes tarkítja a bizonyítványát. Csendesek, hangosak, vidámak és huncutok, egyszóval olyanok, mint amilyen egy nyolcadik osztály. Kisvárda hétköznapjai Nagy cél: a város gazdájává tenni mindenkit Kisvárda — az utóbbi másfél évet leszámítva — nem fe. ódött olyan mértékben, ahogyan földrajzi, gazdasági helyzete és az itt élők igényei megkívánták volna. Látszólag a városi rangot „sírták” visz- 5*3- hisz néhány évszázaddal ezelőtt már városi címe volt Kisvárdának. Valójában a hiányzó Létesítmények, a közműellátottság, a foglalkoztatási ég lakásépítési problémája nehezítették a városias település kibontakozását. Nem kell haragudnunk — §z elfogultabb patriótákra — akik minden adandó alkalommal előjöttek" a panasszal: „a megyeszékhely — sőt Mátészalka is — Kisvárda rovására fejlődik, kap újabb és fjjgbb létesítményeket.” Ezt a feszültséget oldotta fel 1970. április 1-én az Elnöki Tanács határozata a várossá nyilvánításról. A kisvárdaiak hangulata, közérzete, kezdeményezőkészsége érthetően magasra szökött, szinte diadalmenetben köszöntötték a vá- fpsavatás eseményét. Megszépültek az utcák, a házak, az emberek büszkén vitatták úton-útfelen, hogyan is kellene továbblépni... és lakógyűlések, majd záróakkordként a nagymoziban rendezett gyűlés voltak a főbb állomásai a tervezésnek, mire is költsék azt a 183 millió forintot, amely a közeli évedben a városépítésben rendelkezésükre áll. Több mint nyolcvan közérdekű javaslatot, elképzelést dolgoztak fel az ötéves programban. Munkaalkalom, Ipar, lakás, közművesítés... Kisvárda ipari múltját példázza az öntöde, ahol ina már 240 milliós éves termelést valósítanak meg. Itt formalójlik a város munkásosztálya. Az öntödében és a négy nagy ktsz-ben, a gépjavító vállalatnál, a szesziparnál — összesen háromezer ipari munkás dolgozik. Nemrég új — nagy jövő előtt álló — üzem is elfoglalta helyét Kisvárdán, s évi 18 milliós termeléssel hívja fel magára a figyelmet. Ez a Villamos- szigetelő Művek kisvárda! gyáregysége, ahol egy-két éven belül 7—800 munkás talál kereseti lehetőséget. Ezren még eljárnak „Olyan gyár ez, ahol már munkacsarnok van, de irodák nincsenek” — mondta ott jártunkkor Lipők András, a városi pártbizottság titkára. Szabó Ferenc, a városi tanács elnöke még hozzátette: a munkások több mint kétharmada a környező községekből jár be dolgozni... Nem ez a baj, de Kisváráéról még mindig ezer ingázó jár el Záhonyba, Nyíregyházára, Miskolcra, Budapestre... Nem akarnak elszalasztani egyetlen kínálkozó lehetőséget sem a vezetők, ha ú.i üzemet fogadhatnak. Ezért, tették meg az előkészületeket egy baromfifeldolgozó ,.fogadására”. További lépéseket Nemcsak „szurkolók. Az ünneplés után szürke hétköznapok következtek. Olyan hétek, hónapok, amelyek során józan mérlegeléssel külön kellett választani az illúziót és a ténylegesen elr érhető tennivalókat. S ebbep egy percig sem lehetett kívülálló „szurkolónak** tekinteni az itt lakó embereket. A magasra szökött aktivitást tovább táplálták a fiatal város s£rt- és tanácsi vezetői, ami- kar elkezdték a szinte minden emberre kiterjedő beszélgetéseket a holnapról. Utcais tesznek, főként a nők munkába állítása érdekében. Közben törik a fejüket, hogyan lehetne a meglévő lehetőségeket jobban kiaknázni. A Kis- várdára látogató Cseterki Lajosnak, pz Elnöki Tanács titkárának is elmondták, hogy a helyi gépjavítónál legalább háromszáz munkást tudnának még foglalkoztatni, ha sikerülne megváltoztatni a termelési profilt... Először nem lelkesedtek Mióta Kisvárda város lett, megkezdték a városmag építését. Közművesített telkeket alakítottak ki, új utcákat nyitnak. Öt év alatt 324 lakás épül állami erőből, mintegy 400 OTP-kölcsönnei, s évenként ötven-hatvan családi ház magánerőből- Vízvezetékek hálózzák be az utcákat. *A családok eleinte nem lelkesedtek a négyezer forintos hozzájárulásért. De most mgr mind többen értik meg, hogy az egészséges, kényelmes, lakásukba „jövő" ivóvíz megéri az anyagi áldozatot. Az új emeletes lakónegyed fűtését hőközpont' építésével oldják meg a közeljövőben. A fürdőt is tovább építik. A várat és környékét szépítik. Távlatokban várszínház építése is szerepel a tervekben. A város egyik patinás épületét akarják megvásárolni kiállító- és hangversenyteremnek Nem került le a napirendről a járási művelődési ház létesítésének ügye sem. Áruházak, boltok is épülnek. „Igen fontos számunkra, és a környéken lakóknak is, hogy gyorsítsuk a kórház építését” — mpndták a kisvárdai veze tők. A nyáron ifjúsági építőtábort szerveznek ötven-hat-*i van fiatallal. Minden évben sokan kimaradnak a távoli KISZ-táborozásból. Itthon pedig szükség van a várost építő, szépítő brigádokra. Egymillió forintot tettek félre az óvodaépítésre, s az építőipari kapacitást a fiatalok munkájával is, igyekeznek javítani. A tenniakarás nagy érték „Még alig száradt meg a tinta a városalapító okmányon, máris szép fejlődésről számolhatunk be” — mondta az Elnöki Tanács titkárának Lipők András városi párttitkár. „Nem bízzuk el magunkat, sok még a tennivalónk”, — tette hozzá. Négy-öt év múlva aki erre jár, nem fog ráismerni a városra. A vendég, Cseterki Lajos a város vezetőinek lelkére kötötte, ne hagyják szunnyadni a városlakók aktivitását. Ez olyan érték, amit nem pótolhat semmilyen támogatás. P. G. Huczik Lajos például azt mondja, ő szívesen megnézte volna a kiállításon, mit kell tudni egy jó felszolgálónak. Mert, ő most annak jelentkezik, s a .képekről keveset tudott meg". Gyakorlatból meg aligha ismeri, mert egyedül nem járhat olyan helyekre, ahol „tanulmányozhatná” a felszolgálók munkáját. De azért néhányszor — ha vasárnap étteremben ebédelt a család ■— nagy élvezettel figyelte, hány tányért lehet étellel telve felpakolni egy ügyes felszolgáló karjára. Az ötlet nemcsak innen származik. A barátai közül tavaly többen felszolgálónak tanultak, s neki ez még csak növelte a kedvét. Azt mondja. az ágy felett már megpróbált ő is karjára venni néhány tányért. Szerencsére nem tört össze egy sem. Talán ,egy év múlva ágy nélkül is megy... — Én a kereskedelem mellett döntöttem — mondja Jászai Katalin. — Konfekcióüzletbe szeretnék menni, vagy ha az nem sikerül, egy élelmiszer nagyáruházba. Nagy lelkesedéssel magyarázta : néhány évvel ezelőtt, amikor beköltöztek a Gu- szevből, és ő is vásárolgatott a Kossuth téri csemegében, sokszor elidőzött a csillogó nagy üzlet áruval telt polcai között. Azt figyelte, hogy a sok sietős vevőt hogyan szolgálják ki, mennyi minden múlt az eladók ügyességén! — Sok türelem kell, ezt mondják a barátnőim is, akik már boltban dolgoznak. Remélem, nekem lenne, legalábbis most úgy indulok neki. Vámosi Tibor és Kiss István a divatos autószerelő szakma iránt érdeklődik, mondják is, jól volna egy kicsit egyengetni az utat. Abban reménykednek, hogy édesápjuk munkahelyén, ahol már régen dolgoznak, esetleg előnyben részesülnek a felvételnél. Fiúknál persze érthető a vágyódás a szerelőszakmák iránt, hiszen maguk is sokat bütykölnek — Vámosi Tibor például „összkomfortossá” tette már kerékpárját a sokféle kiegészítő felszereléssel, és máris arrg vágyódik, talán — ha felveszik szakmunkástanulónak — hamarosan megkaphatja a Rigát. — I^eg is néztem már a műhelyt, voltam ott többször. örültem, amikor valaki azt mondta: „Tibi, hozd ide ezt, vagy azt’’ és én vihettem egy komoly szerszámot. — Ha én hozzányúlhatnék, vagy rpeg tudnék csinálni egy motort — azt élvezném nagyon... Kiszály Mária Jászai Katalin Kiszály Mária nehezen indul neki a pályaválasztásnak, máris gondjai vannak. Nem azért, mintha nem ajöntötte volna el, mi szerelne lenni. Csak éppen minden tizedik jelentkezőt vesznek fel focj- rásztanulónak, s ő éppen a férfi-női -fodrász szakmáért rajong. Megfordult a fejében az is, ha most nem sikerül, az általános iskola után leérettségizik, s újra megpróbálja. Más szakmára még nem is gondolt. Mindenesetre nagyon szép frizurákat szeretne — és ha kitanulná a mesterséget, biztosan tudna is — készíteni. Túrosán Józsefnek bizonyos elképzelései vannak az autóvillamossági szakmáról, de még nem ismeri részletesebben, csak hallomásból, így aztán még segítséget vár a döntéshez. Takács László nagy kedvvel magyarázza az asztalosszakma szépségeit. Azt mondja, a családban van már kőműves és villanyszerelő is, az volna a nagyszerű, ha egyszer olyan jól „összejönnének a szakmák”, hogy a család együtt tudna felépíteni egy szép házat. A szakmáról különben néhány dolgot már tud, hiszen a gyakorlati foglalkozásokon az iskolában is végeztek már asztalosmunkát — igaz, az egész egyszerűk közül. Felvetődik tucatnyi szakma — széles a skála. A nyolcadikosok többsége már tud egyet s mást az életről, szüleik, tanáraik megbízzák őket munkával is. Szinte mindenki azt mondja, jó volna, ha olyan szakmát választhatna, amilyet szeret. Mert szép dolgokat készíteni biztosan a felnőttek is akkor tudnak, ha nemcsak muszályból, a pénzért csinálják. Szóba Jterül egy sor gond is. Vajon nekem való-e az a szakma, ami az első látásra megtetszett, és most már azt akarom választani? Vagy olyan is: miéft nincs keletje eg.vikTínásik szép, de nehéz szakmának, mint például a vasbetonszerelőnek, kőművesnek? Lehet, hogy csak azt ismerik: nehéz, piszkos, és hidegben is kint kell dolgozni. Vagy legalábbis ilyen volt. És így tudják. Úgy látszik, nem elég a kiállítás, a vállalatoknak is el kellene jutni az iskolákba, a tanulóknak pedig még több munkahelyre, hogy minél többet láthassanak — valóban választhassanak. M. S. Galambos Szilveszter: A modern apa Távoli rokonomnak, Gné- zics Ernőnek, határozott elvei vannak a gyermeknevelésről. — A modern pedagógia a gyereknek minél nagyobb szabadságot biztosít. Ha a gyermeket ellenőrzőm, sértődött lesz, felhúzza az orrát, és minél jobban tiltom valamitől, annál jobban igyekszik majd kijátszani tilalmaimat. Én a lányomnak biztosítom a legteljesebb önállóságot. Maholnap tizennyolc éves. Bontson önállóan a saját dolgaiban. Megtörtént, nem is egyszer, hogy a gyerek hozzám fordult apai tanácsért. Ekkor közöltem vele: „Nem vagy már kisgyerek! Tudhatod, hogy mit szabad, és mit nem. Különben se tarts fel, mert vár a kártyapartim.” Mit érek azzal, ha. felelősségre vonom és önérzetét sértő kérdéseket teszek fel? Megsértődik, dur- cás lesz. Elfoglalt ember vagyok, s’ nincs időm arra, hogy aztán kiengeszteljem. Most például egy hete nem jött haza. Miért ne bíznék az én felnőtt, okos lányomban? Bizonyára a barátnőjével tanulják a földrajzleckét. Ha majd megéhezett, vagy elfogyott a zsebpénze, biztosan hazajön. — A te pedagógiai elképzelésed kissé furcsa — jegyeztem meg jóakarattal. — Ugyan, maradi alak vagy. Majd meglátod, engem igazol az elet — mondta, és sértődötten távozott. Tegnap ismét találkoztam •Gnézics Ernővel. Kicsit rosszkedvűen újságolta: — Értesítést kaptam. A lányomat lecsukták. Megtévedt, emberi dolog. De én modern apa vagyok, a börtönben sem ellenőrzőm... Még azt hinné, gátolom a szabadságában!
