Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-01 / 283. szám

Z "»Ma? ^prSTrw A tábornok „hüségtávirata“ — Vizsgálják a Teli-gyilkosságot Riad New Yorkban tárayal •• ~ --------------------------—------------­Ülésezett az arab védelmi tanács Hétfő estétől kedd hajna­lig megszakítás nélkül, 9 órán át ülésezett Kairóban az Arab Liga védelmi tanácsa. ' Számos határozatot fogad­tak el az Izrael ellen vívandó közös harccal kapcsolatban, ezeket azonban nem hozták nyilvánosságra. A tagországok külügy- és hadügyminisztereit. vala­mint vezérkari főnökeit egye­sítő védelmi tanács szomba­ton kezdte meg munkáját. A jordániai delegációt Ah­mad Luzi, az új miniszterel­nök hadügyminiszteri minő­ségében vezeti. Luzi. akinek személyes biztonságát külön­leges intézkedésekkel garan­tálják. elhozta magával Husz- szein király Szadat elnökhöz intézett üzenetét. A király méltatta az egyiptomi állam­fő magatartását a Teli elleni merénylet ügyében. Programhangulatű távira­tot intézett uralkodójához hétfőn Habesz el-Madzsali tábornagy, a jordániai kato­nai eli| rettegett figurája, a hadsereg főparancsnoka. „Az ön katonái ígéretet tettek is­ten előtt, hogy elíapossák el­lenségeit, szétverik a hitetle­neket és az ateistákat, a cio­nista ellenség bérenceit.” Habár Madzsali nem emlí­tette név szerint, kire gondod, bizonyos, hogy a baloldali irányzatú palesztin gerilla­szervezeteket vette célba. A UPI hírügynökség saerint félő, hogy a Husszeinhez va­kon hű beduin hadsereg (Teli is beduin származású volt) bosszút áll a meggyilkolt mi­niszterelnökért a több, mint 1 millió főt számláló palesz­tin lakosságon. Időközben Kairóban gyors ütemben halad előre a vizs­gálat a Teli-gyilkosság tette­seinek ügyében. Hasszán Omar ügyész szerint a letar­tóztatottak vallomásaiból ki­derült. hogy a csooort vezető­je a 27 éves haifai születésű Ezzat Ahmed Rabah volt. A Libanonban élő paleszti­nok úgynevezett politikai fő­bizottsága — más palesztin szervezetekhez hasonlóan nyilatkozatban kérte fel Sza­dat egyiptomi elnököt Téli letartóztatott merénylődnek szabadon bocsátására. A nyilatkozatot az El Fa tah Beirutban megjelenő lcő- nyomatösa, a Hisszad El-Ász- szifa közölte, amiből megfi­gyelők arra következtetnek, hogy a legnagyobb palesztin ellenállási szervezet pártfo­gásába vette a merénylőket, bár nem azonosítja magát a gyilkossággal. A kairói A1 Akhbar értesü­lése szerint a „Fekete szep­tember” az egész jordániai ki­rályi családra kimondta a ha­lálos ítéletet. Ennek az íté­letnek a hatálya alá esik Ha­besz el-Madzsali is. A ..Feke­te szeptember” gerillái így akarják megbosszulni a pa­lesztinok körében rendezett 1970 szeptemberi vérfürdőt. A népi erők sikerrel folytatják akcióikat Indokínában A kambodzsai népi erők szilárdan tartják magukat a fővárostól 120 kilométerrel délnyugatra fekvő Kampót tengerparti tartományban, a keleti országrész Prey Vemg nevű tartományban, valamint a Rhnom Penhből Saigonba vezető 1. számú országút mentén és a fővárostól rakéta - lőtávolságra ’élesített állása­ikban. Fokozódó aktivitást fejtenek ki az úgynevezett északkeleti fronton Kampang Cham és Kratie tartományok-1 ban. A kambodzsai kormány- csapa tpk főparancsnokságá­nak jelentéséből kitűnik, hogy a saigoni kormánycsapatok jelenlegi invázióját az észak­keleti fronton kialakult hely­zet tette „szükségessé”. A dél-vietnami kormánycsapa- itpk kambodzsai akcióit az amerikai légierő támogatja, egyebek között a Thaiföldön állomásozó B—52-es nehéz­bombázók. Az egyesült sai- gqni—Phnom Penh-i kor­mányalakulatoknak még nem sikerült visszafoglalniuk a Chup és a Snoul körül létesí­tett nagy ültetvényeket, Thieu elnök a saigoni kormánycsapatok Tay Ninh-i főparancsnokságának meg­látogatása után a dél-vietna­mi—kambodzsai határon át­kelt kambodzsai Krek tér­ségében összevont saigoni alakulatokat szemlélte meg. A? ország határain kívül vég­rehajtott ellenőrző útjára az elnököt elkísérte Nguyen Van Vy hadügyminiszter is. Egyidejűleg jelentette be az AP amerikai hírügynök­ség, hogy a saigoni kormány- csapatok újabb ejtőernyős alakulatai hatoltak be kedden Kambodzsába és a határtól mintegy 32 km-re foglaltak el állást. A kambodzsai népi erők tüzérsége kedden hajnal­ban a saigoni ejtőernyősök­nek a Chup-ültetvény köze­lében kiépített állásait tá­madta. Az első jelentések sze­rint az állásokban 50 lövedék robbant. Scheel elutazott Moszkvából Közös közlemény a tárgyalásokról Walter Scheel nyugatné­met külügyminiszter, aki öt­napos hivatalos látogatást tett á Szovjetunióban, ked­den Moszkva-Seremetyevó repülőtérről visszautazott hazájába. Scheel búcsúztatására a repülőtéren megjelent And­rej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter, Andrej Szmir- nov külügyminiszter-he­lyettes és más hivatalos sze­mélyek. Walter Scheel nyugatné­met külügyminiszter a Szov­jetunióban tett ötnapos hi­vatalod látogatásának befe­jeztével --m amelynek során Leonyid Brezsnyevvel, Alek- szej Kosziginnel és Andrej Gromikóval folytatott meg­beszéléseket a szovjet fővá­rosban — hétfőn visszaérke­zett Bonnba. Szerdán tájé­koztatja a bonni kormány tagjait moszkvai megbeszé­léseinek eredményeiről. A tárgyalásokról Moszk­vában közleményt adtak ki. Nixon február 21-én utazik Pekingbe Hétfőn a Fehér Ház beje­lentette, hogy Richard Nixon amerikai elnök 1972. február 21-én repül Pekingbe. A hírt egyidejűleg hozták nyilvánosságra Washington­ban és Pekingbetn. Ronald Ziegler, az elnök saitótitkána azt is közölte, hogy kedden számol be Nixon kínai tartóz­kodásának időtartamáról és a látogatással kapcsolatos egyéb részletekről. A pekingi és a moszkvai lá­togatás előtt Nixon elnök még tanácskozni óhajt olyan szö­vetséges országok vezetőivel, mint Japán, Nagy-Britannia, Franciaország, Nyugat-Né­metország és Kanada. Hírek szerint e csúcstalákozók köz­ponti témája a nyugati vilá­got sújtó pénzügyi válság, ezenkívül Nixon legfontosabb szövetségeseit arról Is meg akarja győzni, hogy sem Pe- kingben, sem Moszkvában nem tesz az ő érdekeikre hát­rányos engedményeket. Hz iráni hadsereg megszállt három szigetet a Perzsa-öHlben Kedden hajnalban iráni csapatok szállták meg a Per­zsa-öböl három kis szigetét. Abu Muszát, a Tonb I-et és a Tonb II-t. Az előbbire Sharjah emi­rátus, az utóbbi kettőre Ras al Khaimah emirátus tartott igényt. Ras al Khaimah távirat­ban kérte fel a brit kor­mányt arra, hogy gyakorol­jon nyomást Teheránra az iráni csapatok visszavonása végett. Brit részről sem a távirat­ra nem válaszoltak, sem ál­lást nem foglaltak a kedd hajnali iráni akció ügyében. A sharjahi emir bejelen­tése szerint Abu Musza meg­szállása a két ország közötti megállapodás alapján tör­tént. A kis sziget lakosai jo­gilag továbbra is az emirá­tus fennhatósága alá tartoz­nak, míg a „katonai védel­met” Irán fogja biztosítani. Egyelőre nincs hír arról, van-e hasonló megállapodás a Tonb I és a Tonb II ügyé­ben. Az AP hírügynökség meg­jegyzi, hogy habár a Tomb- szigetek és Abi Musza terü­letüket tekintve igen kicsi­nyek, stratégiai jelentőségük nagy. A Perzsa-öböl bejára­tánál, a közel 100 kilométer széles Hormuz-szorosban fekszenek, ott, ahol a világ olajtermelésének a fele áramlik keresztül. Az iráni medzsliszben (parlament) a képviselők perceken keresztül ünnepel­ték a bejelentést, amelyet a szigetek megszállásáról Ho- veida miniszterelnök tett. (A szigetek sorsáról hosz- szabb ideig folytak megegye­zés nélküli tárgyalások a „katonai jelenlétét” ez év végén felszámolni készülő Nagy-Britannia, Ras al Khaimah és Irán között. Az érdekelt államnak tekintett Ipák kezdettől fogva ellenez­te Irán katonai fennhatósá­gának mindenfajta kiterjesz­tését a Perzsa- (arab) öböl­ben. Hoveida miniszterelnök közölte a parlamenttel, hogy „a Hormuz-szoros kis szige­tein és Abu Muszán véget ért a 80 éves brit gyarmati uralom.” Irán szerint a szóban for­gó területeket 78 évvel ez­előtt adták kölcsönbe Nagy- Britanniának a kalózok elle­ni harc céljaira. A britek később átadták a szigeteket a Perzsa-öböl sejkségeinek, de megtartották fölöttük a teljes ellenőrzést. Az elmúlt év februárjában a sah kijelentette, hogy Irán, ha kell, erőszakot is al­kalmaz szuverenitásának visszaállítása végett. Hoveida szerint az akció erőszakmentesen zajlott le. Ennek ellentmond a Ras al Khaimah-i kormánynak az a közlése, hogy a Tömb-szige­tek egyikén tartózkodó hat rendőr közül kettp iráni go­lyóktól esett el kedden haj­nalban, minthogy a meg­szállást az iráni haditenge­részet ágyúi „vezették be.” A Reuter legfrissebb jelen­tése szerint a kuwaiti nem­zetgyűlés egyhangúlag el­ítélte az Irán és a Sharjah emirátus között hétfőn alá­írt megállapodást, amelynek értelmében az iráni csapatok megszállhatták a három szi­getet. Harcok az indo-pakisztáni határon A PTI indiai hírügynökség és a pakisztáni katonai szó­vivők jelentéseiből kitűnik, hogy tovább folytatódnak a súlyos harcok az indiai—pa­kisztáni határ menti öveze­tekben, elsősorban Kelet- Pakisztán területén. A pa­kisztáni hivatalos körök az­zal vádolják az indiai csa­patokat, hogy „kelet-pakisz­táni területeket foglaltak el” és erre való hi vatic ozás­sal hétfőn mozgósították a pakisztáni légierő tartaléko­sait. Az indiai nyilatkozatok­ból viszont äz derül ki, hogy az indiai csapatok csupán a kelet-pakisgtáni hgtár j men­tén elhelyezett tüzérségi ütegek megsemmisítésére kaptak utasítást, semmiféle „hódító szándékuk” nincsen. Kétségtelen azonban, hogy a kejet-pakisztáni független­ségi mozgalom, a Bangla Desh katonai erői sikereket értek el, elsősorban Sylhet körzetében, ahol — saját szóvivőjük szerint 2400 négyzetkilométernyi terüle­tet „szabadítottak fel.” Sfans sajtáértekezlete Maurice Stans amerikai .iereskedelemügyi miniszter kedden délután Moszkvában sajtóértekezletet tartott. Ko­szigin miniszterelnökkel, Pa- tolicsev külkereskedelmi mi­niszterrel, Kirillin miniszter­elnök-helyettessel és a szov­jet gazdasági élet más vezető személyiségeivel folytatott megbeszéléseit eredménye­seknek nevezte, bár a rész­letekre nem tért ki, mivel a látogatás értékelését a szer­dán nyilvánosságra kerülő közös közlemény tartalmazza majd. Stans elmondta még, hogy Moszkvában háromszor is ta­lálkozott szovjet kollégájá­val, Patolicsewel, s a kérdé­sek igen széles skáláját vi­tatták még. Szóba került amerikai cégek esetleges részvétele a Szovjetunió ter­mészeti kincseinek kiaknázá­sában, a kereskedelem bőví­tésének lehetősége amerikai exporthitelek felhasználásá­val, a kamai gépkocsigyárral való amerikai kooperáció, a turistaforgalom fejlesztése és több más kérdés. Kárpátaljai jegyzetek A jó kedély S anyi bácsi, immár meget­te kenyere javát. Fel­váltotta a hetedik tí­zest is. Az emberek az ő ko­rában komolyak, megfontol­tak. Sőt néha komorak, in­gerlékenyek. Alekszandr Jo- szifovicsot azonban soha nem hagyja cserben a jó­kedve, másokat is éltető hu­mora. A nevetéstől, a jó­kedvtől — mondja — úgy fél mindenféle bánat, baj, mint ördög a tömjéntől. Még a be­tegségek is messze elkerülik. Saját füleimmel hallottam, amikor orvosok, tudományuk szaktekintélyei. bizonyítot­ták. hogy a nevetés, a jókedv sokféle betegséget gyógvít, különösen a korai vénülést. A sajátságos megfigyelések és \ kísérletek kimutatják, hogy a tréfálkozási hailam kénes leszoktatni az embere­ket más ostoba szokásokról és sok rossz viselkedési for­máról. Hogy igazából megérthes­sük Sanyi bácsi jókedvének a titkát, ahhoz meg kell ismer­kedni igaz énjének mély és komoly gondolataival. És mi meg is ismerkedtünk. Eb­ben segített nekünk Vgszjlij Mihajlovics Kosztak. az „Iszkra” Termelőszövetkezet elnöke, aki nem titkolt elra­gadtatással mesélt és bizo­nyított. Fancsikovo helységen mint a tükör olyan sima asz­faltút fut keresztül. De ilyen szeli át Trasznyikot es No- voszeliét is. A régi keskeny utacskák úttá szélesedtek. A7 út mentán as^f^’tozott gya- logiárda húzódik. Az ilyen aszfalton tojást is lehet gör­getni az sem térik el. Ki burkolta? A kolhoz út­építő brigádja, akinek Alek­szandr Joszifovics Rác a ve­zetője. Valamikor az állattenyész­tő telepre nem lehetett eljut­ni gumicsizma nélkül. Kö­rös-körül akkora sártenger volt, hogy majd bele lehetett fulladni. Ma ide is príma utak vezetnek, így a fejőnők is elegáns félcipőben járnak dolgozni. Hát ezért kívánnak hosszú dolgos életet Sanyi bácsinak. Mindhárom falunak, amely az „Iszkra” Termelőszövetke­zethez tartozik, van saját parkja. Ezekben a parkok­ban rózsák, díszcserjék, vi­rágok díszlenek Fák szegé­lyezik az utcákat is. Ott so­rakoznak a nyár- meg a kő­risfák a középületek és az állattenyésztési épületek, te­lének körül egyaránt. Ezeket váltják a susogó juharfák és az álmodozó fűzfák. Kelle­mes alattuk a séta, a pihe­nés. Ki létesítette ezeket a parkokat? Ki ajándékozta az embereknek a rózsaligeteket, az árnyas sétányokat? Ő, Rác Sándor és brigádja. — íme itt lakik a rni ked­ves Sanyi bácsink — muta­tott rá a kolhoz elnöke egy új házra. — Benézzünk? És mi benéztünk. Egv kö­zéptermetű szikár, fürge ember fogadott bennünket, gzó esett sok mindenről: ar­ról hogv hogy él most és hogyan élt a múltban. Hal­lották volna csak az elbe­szélését! Látták volna csak sugárzó tekintetét, széles mozdulatait. Nem, nem a humoristát, hanem a roman­tikus álmodozót, a költőt lát­ták volna maguk előtt. — Hogy hogyan élünk? — kérdezett vissza Sándor bá­csi. Ránézett a feleségére. Kicsit hallgatott, majd így szólt: — Irma, tegyél fel kenyeret az asztalra. Az éltes nénike felnyitotta a ládát. Onnan hófehér ken­dőbe csavart házi sütésű bú­zakenyeret vett elő, és fel­tette az asztalra, a férje elé. — Hozzál szalonnát is. — Milyet? — Ideit is, tavalyit is. — Jó. — Hozzál egy szál kolbászt is, meg sonkát is. Sanyi bácsi is felkelt az asztaltól. A búzacipót érdes kezébe vette. Kissé meghajolt a kenyér fölött, és megcsó­kolta, majd sokáig tartotta a a kezében. — Valamikor ilyen ke­nyér évente csak kétszer ke­rült a házba, karácsonykor, meg húsvétkor. A kenyér az létfontossá­gú... Régen nehéz volt hoz­zájutni Alekszandr Rác útépítőként dolgozott. Ott robotolt a tűző napon, kala­páccsal zúzva az út kövét. A kőszilánkok és a szikrák csak úgy röpködtek. Kezeiket nem egyszer véresre sértette. Épí­tette, javította az utakat, közben arról ábrándozott, hogy jó lenne egy darabka föld. Egy darabka saját szán­tóföld. Búzát vetne, hogy mindig legyen a háznál bú­zakenyér. Hogy örülnének a gyerekek! Megérkezett a várva várt szabadság. Lesz föld! Lesz kenyér! De mindez még messze van. Előbb még be kell fejezni a háborút. Be­állt hát a felszabadítók közé. Egyetlen dolog nyugtalaní­totta csak: Irma és a hat gyerek. Valamennyi kicsi. De valahogy majd csak túlélik majd ezt is. Maguknak és a gyerekeknek ki kell harcolni a boldog jövőt. Ezt diktálja a lelkiismeret is. És az önkéntes Alekszandr Rác a Kárpátoktól Prágáig járta a frontot és veszélyes útjait. Hősiesen harcolt. Ki­vívták a győzelmet. Elvitték haza az örömöt. — Mai gazdagságunkról nemcsak a kenyér beszél — folytatja elbeszélését Alek- szapdr Joszifovics. Kivezet bennünket az udvarra. — Látják ezt a házat? Szép ugye? Ezt az idősebbik fiam, Alekszandr építette. Mellette ott áll egy másik is. Itt Iván Rác a házigazda. Kissé arrébb sorakozik a Károly, az Ernő és az Árpád háza is. Itt Fancsikovában lakik minden fia, kivéve Jó­zsefet, aki Vinogradován te­lepedett le A fiaival is dicsekszik Sa­nyi bácsi. De lehet-e ilyen sasfiókákkal nem dicseked­ni? Valamennyien munkasze­retők. Rá ütöttek, Alekszandr a Kolhozközi Építkezési Vál­lalat egyik legjobb gépkocsi- vezetője. Joszif a Vinovgra- dovi Építkezési Főnökségen tevékenykedik, Károly és Ár­pád a kolhozközi építkezé­sek egy-egy munkahelyének elismert vezetői, Ernő pedig az ifjúságot oktatja a gép­kocsivezetés mesterségére. Még egy érdekes részlet: a párton kívüli Alekszandr Jo­szifovics Rácnak három fia — Joszif, Ivan, Árpád — párttagok. — Minden fiam építkezett, én meg egy régi kis viskóban lakjam? És Sanyi bácsi vidámra fordítja a szót. — Én is föld­be bújjak, mint a töpörödött öreg ház? Nem. Mint látják hamarosan befejezem az új lakás építését. Benne minden korszerű lesz. Azt gondolják, mire jó ez az öregnek? Más ház felé kéne kacsingatni? Nem, nem! — Sanyi bácsi­nak eszébe sem jut a halál. Még sok a tennivalója. Utat kell építeni valamennyi ma­jorhoz. Falakat kell húzni a Tisza partjára, hogy még szebb legyen, hogy így csök­kentsék a kiöntés veszélyét. No, meg még tíz unokát kell felnevelni, — száz évig sze­retne élni. És akkor majd el­válna, hogy hogyan tovább... Ezután a nevetés éltető erejére terelődött a beszélge­tés. Megjárta Sanyi bácsival az egészségügyi felcser is, aki egyébként igen szerette a kisüstön főtt vodkát. Ha le­ápolt egy-egy beteg állatot, azért mindig busás fizetséget húzott, és ráadásként egy-egy fél liter ötvenfokos vodkát is kikövetelt magának. Egy­szer Sanyi bácsi is összefu­tott a felcserrel, és így szólt hozzá: —• Mihail, van két bika­borjúm. ki kellene őket he­réim. Gyere el reggel korán. A bütyköst már feltöltöttem. De hozzál segítőnek vagy két markos fickót is. Ilyen ma­gunkfajta nyim-nyám le­gények nem bírunk meg ve­lük. Másnap, még napfeljötte előtt be is állított Ráchoz a felcser három erős paraszt­tal. — No, hol vannak azok a bikák Sanyi bácsi, — kér­dezték. — Hát egy kicsit rászed­tem kendteket. Nincs nekem egy fia bikám sem. De re­mélem megértik a tréfát. No, meg adós sem maradok. Azzal előhúzta a szek­rényből a vodkásbutykost. Szólt a feleségének: — Irma, hozzál valami ha- rapnivalót. Töltö.tt a poharakba. Ittak. Haraptak rá. Ittak. Azután elköszöntek egymástól. A vendégek csak az utcán kel­tek ki magukból: — Vízzel vendégelt meg bennünket a kutyafajzat. Az ilyen csípős tréfáig ke­vésszer kell eljutni Sanyi bácsinak. És ez érthető is. A falu vele egyivású öregjei mind becsületes emberek, be­csületesen élnek és dolgoz­nak. Nekik elég a szívből jö­vő nevetés is. Ez újraszüli a munkakedvet, az embert. Sanyi bácsi vidám, jó kecVyű életörömtől átfűtött ember. Könnyű megérteni miért. Hisz maga is vidáman, bol­dogan él. De így élnek fiai is, környezete is. Igazat mon­dott az a bölcs, aki azt vall­ja, hogy azé a vidámság, aki­nek örömteli a jelene, és biz­tos a jövője. Nyikolaj Risko Ungvár fWÚ ífeppmfíer T".

Next

/
Oldalképek
Tartalom