Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-01 / 283. szám

WH. December f,' KELET-MACYARORSZÄ® f. am Az anyag is pénz AZ CSAK TERMÉSZE­TES, vágja rá az olvasó, sem­mit nem adnak ingyen. Fizet a vásárló az üzletben, fizet a gyár az alapanyagért, a fél­kész termékért. Az anyag em­beri munkát sűrít magába; minél több munkát, annál értékesebb. Elemi igazságok ezek. Mégis, amikor az egyik gyárban — jó ötlet! — mű­helyenként kiállítást rendez­tek, s ott bemutatták, hogy a földolgozott anyagok, alkat­részek kilója, darabja mit kóstál, mindenki meghök­kent. Ez az apró kis semmi négyszáz forint? Az a másik százhetven? Nocsak, hiszen ami időnként kiborul a mű­helypadlóra, annak kilója öt­venhat forint? Az anyag is pénzbe kerül. Tudjuk. Csak éppen ritkán gondolunk rá, számolunk vele. Az úgynevezett összes ter­melési költséget hétféle té­nyező alkotja: az anyag-, a bérköltség, a társadalom- biztosítási járulék, az illet­ményadó, az eszközlekötés) járulék, az értékcsökkenési leírás s az egyéb költség. E hét tényező közül a legjelen­tősebb összeg az, amiért az anyagot veszik-adják. Csu­pán érzékeltetésül: a nép­gazdaságban 1960-ban, 1,5 millió tonna cementet hasz­náltak fel, 1970-ben már 3,7 millió tonnát. Horganyzott acéllemezből 13 ezer, illetve 27 ezer tonnát, polietilénből 836 tonnát 1960-ban, de már 24.1 ezer tonnát 1970-ben, s hogy szakmánknál marad­junk: újságnyomó papírból 24,3 ezer tonnát tíz eszten­deje, s 40,4 ezer tonnát a múlt évben. Az anyagfel­használás évről évre bővül, mindenből több kell. Sűrűn azonban a több anyag nem jelentéktelen része pocsékba megy; elszóródik, kidobják, selejtté válik. Pedig pénzbe kerül. Sok pénzbe. Egy év alatt a textilipar­ban 22,3 milliárd forintra rúgnak a termelési költsé­gek. Ebből csak az anyagár 15.1 milliárd. A közlekedési eszközök gyártásában a 23,9 milliárd forint termelési költségből 15,9 milliárd, a fémtömegcikkiparban 11,1 milliárdból 7,3 rpilJiárd fo­rint az anyagéri ... kifizetett összeg. Nagy summa! A szo­cialista ipar egészében az összes költségek 66,1 száza­lékát teszi , ki az anyag érté­ke. A vegyiparban száz fo­rint termelési költségből 69 jut az anyagra: az élelmi­szeriparban 79,8 forint, de még olyan élőmunkaigényes iparterületen is, mint a mű­szeripar, 51,9 forint. Azaz mindenütt a költségeknek legalább a fele, de inkább a kétharmada, háromnegyede. Ha valahol, itt érdemes a forintot megfogni! é VOLT IDŐ, AMIKOR a leegyszerűsített anyagtakaré­kosság inkább ellenszenvet, mintsem egyetértést keltett. A jó helyébe silány került, a túlbúzgók úgy vélték az anyaghányadot mérsékelni, hogy egész egyszerűen az ér­tékesebbet kispórolták a ter­mékből. Aki így cselekszik, nemcsak mások, de a maga érdeke ellen is vét. Ám az ésszerű anyagtakarékosság, a rendszeres költségelemzés, az anyagigény pontos körülha­tárolása az anyagnormák betartásával, a szigorú bi­zonylati rendszer — a kivé­telezés és elszámoltatás laza­ságainak megszüntetése — elengedhetetlen feltétele an­nak, hogy az anyagnak, a félkész terméknek, az alkat­résznek becsülete, a szó szo­ros értelmében értéke le­gyen. Ami ma a legtöbb he­lyen nincs meg. Nincs, mert drága színesfémek tonnái ke­rülnek fölösen hulladékba. Acélöntvények ezer tonnáit forgácsolják le, csupán azért, mert hiányzik a kellő méret- választék. Építőanyagok he­vernek szerteszét, alkatrésze­ket dobálnak selejtbe, a tá­rolás, a szállítás tovább nö­veli a veszteségeket... a leg­óvatosabb becslések szerint is évente milliárdok mennek veszendőbe. Két részre bontható a veszteség. Az egyik: a gazda­ság egészét átfogó anyagel­látás akadozása, a belőle kö­vetkező kényszerű anyaghe­lyettesítés, a méretszabatos­ság elengedése, a szállítási egyenetlenségek, az árrend­szer ellentmondásossága stb. A másik: a gyárakban, vál­lalatoknál tapasztalható, oly­kor meghökkentő lazaságok. Termékek ezrei kerülnek úgy gyártásra, hogy nem dolgoz­tak ki anyagnormát, a mű­hely, az üzem szinte tetszés szerint vételez ki a raktárból mindent, amit csak gondol, s a gyártás befejezésekor sem kéri számon senki, mi mire ment el. SOK A PANASZ a termelő­üzemekben : emelkednek a költségek, szigorúbb az adó­zási rendszer, nehezebb a nyereségterv teljesítése. Igaz. Ám e panaszok enyhítését sűrűn Ott keresik, ahol leg­kisebb a haszon: az adóter­hek könnyítésében — főként a helyben, a tanácsoknak fi­zetett adó esetében —, az eszközlekötési járulék fizeté­se alóli mentesítésben... A legfőbb tétel, az anyagkölt­ség megmarad. Arra még papír, ceruza is ritkán jut, nemhogy alapos elemzés, piaci helyzetmegítélés, ösz- szetétel-változtatásra serken­tő javaslat; a szó szoros ér­telmében vett anyaggazdál­kodás. Az anyag is pénzbe kerül. Mindannyiunk pénzé­be. M. O. „Az egy megváltás volt../* Kisvárdai munkásnők most már csak két műszakban A temperöntöde héjsütő kemencéi nyitott torkukból perzselő meleget lehelnek. Körülöttük asszonyok dol­goznak, kartávolságnyira a nyílásoktól. Berakják, majd fogóval, azbesztkesztyűs ke­zükkel kiemelik az áthevült öntvénymagokat. A védő­kesztyűn is átüt az izzó for­róság. Alatta, elvéknyul az asszonyok tenyerén, ujja he­gyén a bőr az állandó igény - bevételtől. A kemencék mel­lett egy pillanatra sem hagy­hat ki a figyelem. Egy rossz mozdulat fájdalmas követ­kezményekkel járhat. Oroszáé, Bojíiné véleménye — Az egy megváltás volt, hogy megszüntették az éjsza­kai munkát — mondja Orosz Ferencné, aki tizenöt éve a Vulkán munkásnője. A pót­lék nem volt olyan nagy összeg, igazán nem sajnál­juk. Meg aztán a délelőtti, vagy a délutáni műszakok­ban sokkal termelékenyeb­ben is dolgozunk. Nem nyom az álmosság. De még otthon is más a légkör. — ügy van! Ha éjszaka dolgoztam, alig aludtam ott­hon valamit, várt a háza mun­ka. Ideges voltam, hát a két gyereken töltöttem ki okkal, ok nélkül — kapcsolódik a beszélgetésbe Böjti Miklós- né. Tizennyolc évet húzott már le a kemencék mellett, s a közel két évtizednek több mint a felét három műszak­ban. — Mindig féltem 1 az éjszakai munkától. Ettől sza­badultunk meg néhány hó­napja. A két műszakos beosz­tást viszont szeretem. Az otthoni munkát így kényel­mesebben el tudom látni, és pihenek is. Ezért végezték el az át­szervezést az Öntödei Válla­lat kisvárdai gyáregységében a nyár elején, amelynek eredményeképpen a mun­kásnők nagyobb’ részét meg­kímélik a harmadik műszak­tól. Veszteség, de megéri A párthatározatot köve­tően döntöttek erről, úgy látták — a munkásnők meg­hallgatása után — hogy ez javítana gyorsan és sokat a helyzetükön. Egy kis vita kerekedett, amikor már a főmérnök iro­dájában arról beszélgettünk, hogyan tudták megoldani ezt az átszervezést * — hi­szen csak a temperöntödé- ben hatvan nőt érintett, — hogy a termelésben se le­gyen fennakadás, a bérek se csökkenjenek és a gyárat se érje veszteség. Félreértés ne essék, a döntés helyességét senki sem vitatta. A nézet- eltérés abból támadt, gazda- ságos-e a harmadik műszak kihagyása, évente mekkora összegbe kerül az üzemnek ez az intézkedés? Csortos Béla főmérnök sza­vai vetettek véget az eltérő véleményeknek, mert ezzel az egyszerű megfogalmazás­sal mindenki egyetértett: — A temperöntödében másfélszeresére kellett nö­velni a munkahelyek szá­mát. Ehhez egy újabb nyolc munkahelyes olajtüzelésű héjsütő kemencét kellett be­állítani. Nem volt olcsó do­log. Az elv az. hogy a gépe­ket, eszközöket maximálisan használjuk ki. Ezek csak két műszakban termelnek. Vesz­teség? De nem minden gaz­daságos, amit ebben az or­szágban teszünk az em­berért. de csináljuk, mert hozzátartozik az életünkhöz. Sor kerül a többire is Majd ezzel folytatta; — A vasasmunka nem gyerekjáték. Nem kifejezet­ten női munka. Ha viszont szükségünk van a női mun­kaerőre, képzeljük magunkat a helyzetükbe. Nehéz fizi­kai munka után rájuk vár a családról való gondoskodás1* is. Legalább éjszaka ne dol­gozzanak. Nem gazdaságos, amit a gyár tett a munkás­nőkért. Mégis megéri ne­künk, mert pihentebben jön­nek dolgozni. Ezért tartják számon to­vábbra is a gyár párt- és gazdasági vezetői, hogyan lehetne megoldani a mun­kásnők egy kisebb csoport­jának .sondját, »kik a szür- keöníöüéöen még mindig három műszakban dolgoz­nak, és nagyon mostoha kö­rülmények között. Ott mond­ta az egyik radiátormag-ké- szítő asszony, az ötgyerme­kes Hódosi Lajosné: — Bizony sérelmezzük, hogy a gyárban már minde­nütt két műszakban dolgoz­nak a nők, csak mi nem. El­mondtuk ezt egy gyűlésen is. De belátjuk, most szük­ség van a tervteljesítéshez a mi három műszakos mun­kánkra. A megrendelők a negyedik negyedév előtt jelentették Csorvási Sándor kitüntetése Puskin anyanyelvűre oktat­ja a felnőtt nemzedéket. Pe­dig nem orosz nyelvszakos ta­nár. Majakovszkij lángoló ha­zaszeretetéről, internaciona­lizmusáról beszél az egyszerű munkásembereknek. És nem irodalmár. Oroszból fordít szerelmes, baráti örömöket újságoló le­veleket. Emberek avatják be titkaikba. Pedig nem fordí­tó. E jelzőkben kevesebb, de mint ember több. A magyar —szovjet barátság hűséges ihletője és ápolója. Ezért a munkásságáért kapta meg 1961-ben Csorvási Sándor, a Fehérgyarmati Állami Gaz­daság igazgatója az MSZBT aranykoszorús jelvényét. Igaz, évről évre kevesebb a levél, amelyet fordítania kell, mert munkássága nyo­mán Fehérgyarmaton, de fő­leg az állami gazdaságban mind többen tanulnak meg oroszul. S ennek nagyon örül. Sok-sok családtól érkezik levél, emléktárgy a Szovjet­unióból, a közeli Kárpáton- túl kolhozaiból, szovhozaiból a Nagybocskói Erdőkémia Gyárból, a Rahói Kartondo­boz Gyárból Fehérgyarmatra, s innen, a gazdaságban dol­gozó családoktól a szovjet emberekhez. Évek során iga­zi eleven kapcsolatok alakul­tak ki a magyar és a szovjet emberek között. Erinek egyik istápolója a gazdaság igazga­tója. Régmúlt időikre nyúlik vissza az, hogyan is szövődött e barátság. Az első szálak még a fiatal Csorvási életé­ben erősödtek. A nádudvari kétholdas kisparaszt gyereke még alig volt 16 éves, amikor a 19-esekkel került kapcso­latba. Oláh Imre, a vöröska- tona plántálta bele a Szovjet­unió, a szovjet emberek sze­re telét. S ez érlelődött meg benne, amikor 18 évesen, 1945-ben belépett az első, új magyar demokratikus hadse­regbe és a szovjet katonák ol­dalán Ausztriába is éljut. Igazán akkor erősödnek meg a barátság szálai, amikor 1949-ben ösztöndíjasként el­kerül a Szovjetunióba, s itt 1954-ig tanul, mint a Mi- csurinszJd Gyümölcstermelő és Nemesítő Főiskola diákja. Tizenöt magyar diák között ö a csoportfelelös. Vörösdip­lomával végzi a főiskolát, s ebben nagy szerepe van an­nak a sok és önzetlen segít­ségnek. amelyet a szovjet diákoktól, tanároktól, embe­rektől kap Fiatal éveinek egy részét itt tölti, s itt ismerke­dik meg jövendő feleségével, Fedorova Raisza Vasziljevná- val is. Micsurinszkban jegyzik el magukat egy életre, s így kerülnek haza. Először Pomá- zon az állami gazdaságban lesz kertész, majd 1955-től a Fehérgyarmati Állami Gaz­daság igazgatója. Tizenhete­dik esztendeje. Csorvási József így válik a szovjet—magyar barátság ápolójává. Orosz n3Telvtanfo- lyamokat tart a gazdaságban és Gyarmaton, előadásokat a szovjet nép életéről, munká­járól. Kapcsolatok építésén munkálkodik. „Ebben egy kis földrajzi előnyünk is segített, hiszen közel a szovjet határ. Különösen 1969 óta váltak e baráti látogatások rendsze­ressé.” A rahói és a nagybocs­kói gyáriak kultúrcsoportja Gyarmaton szerepel. Sok munkásfiatal kerül ezáltal le­velezési kapcsolatba. Albu­mokat küldenek egymásnak. Rendszeres levelezés alakult ki Komszomol- és KlSZ-szer- vezetek között. Ifjúsági klu­bok számolnak be egymásnak sikereikről. „Idén április 5-én alakult meg gazdaságunkban is az MSZBT üzemi tagcsoport. A véletlen hozta úgy. hogy részt vettek ezen a Nagybocskói Erdőkémia Gyár munkásai is, akik éppen az április 4-i ünnepségre érkeztek hoz­zánk baráti látogatásra.” Az­óta szépen dolgoznak. Kiállí­tásokat rendeznek a szovjet és a magyar nép sikereit mél­tató képekből, filmeket vetí­tenek a szovjet nép éleiéről, harcairól, s ismerkednek a szép orosz nyelvvel. Nem véletlen, hogy Sza­bolcsból Csorvósi Sándor is tagja volt annak a delegáció­nak, amelyik részt vett az MSZBT országos értekezletén. Kétszeres kitüntetés és meg­tiszteltetés is érte. „Élmény marad számomra mindaz, amit ott hallottam, s tapasz­taltam, Sok segítséget adott a beszámoló, amely értékelte a 26 év munkáját, s a hozzá­szólásokkal együtt sok mód­szert adott e nagyon szép munka további folytatásá­hoz.” Csorvósi Sándort az MSZBT országos elnökségébe is be­választották. S eddigi munká­ja elismeréseként ismét az MSZBT aranykoszorűs jelvé­nyével tüntették ki. „Igazán meghatott ez a kétszeres kitüntetés, ügy ér­zem, újabb erőt kaptam a munkához.” Munkájához, mely életeleme. Irányító munkájában, a szakmában szinte mindennap találko­zik a szovjet nép sikereivel, s igyekszik hasznosítani. Ezt mondja: „Fontos a szakmai tapasztalatok átadása, kicse­rélése és hasznosítása. E te­rületen még sokat segíthetünk egymásnak. És nagyon lénye ges, hogy minél több szovjet és magyar ember találkozzon egymással.” F. K. be, hogy a hárommillió fo­rint értékű satumennyiség helyett csak alig félmillió forint értékűre tartanak igényt. |Szt a kiesést be kell hozni, s ez csak a radiátor­gyártás fokozásával lehetsé­ges. Ezért irányítottak át embereket erre a munkára, s ez néhány munkásnőt is érintett, olyanokat, akik már néhány hónapja két műszak­ban dolgoztak. — Önkéntes jelentkezés alapján oldottuk meg a lét­szám átcsoportosítást — szól közbe Kelemen Attila, a héj- magüzemrész fiatal műveze­tője. — A Gábor Áron nevét viselő, meg az ifjúsági szo­cialista brigád tagjai vállal­ták, hogy átmennek a szür­keöntödébe. A főmérnök véleménye szerint rövidesen enyhül a gondjuk: — A radiátorgyártás fej­lesztésére nagyobb beruhá­zás fejeződik be a közeli jö­vőben gyáregységünkben. S, ha a pillanatnyi villamos- energia-hiánv is jnegszűnik, akkor lehetőség nyílik a szürkeöntödében móst dol­gozó nők nagyobb részének két műszakba helyezésére. Akkor már csak azon kell gondolkodnunk, hogy annak a tizenkét-tizer.hat asszony­nak, a régi radiátormag- készítőknek a problémáját hogyan oldjuk meg. De bizo­nyos, hogy találunk arra is lehetőséget. K. E. Cikkünk nyomán Jobb lesz az erdőháti kenyér ? Lapunk október másodi­kat számában Utak, esküvé^ friss kenyér címmel írtunk az Erdőhátról, amelyben Ti- szakóród kenyérellátását iá bíráltuk. Idézet az újság­cikkből: „Egy kóródi asz- szony panaszolja, hogy Fe­hérgyarmatról többször szá­raz, vagy sáros kenyeret kapnak.” A Mátészalkai Sütőipari Vállalatra is több pana.'Z érkezett az Erdőhátról, ezért a KÖJÁL vizsgálatot indí­tott az ügyben. Dr. Váry Já­nos igazgató főorvos szerint a kenyereskocsik kísérőit — akik nem tartották be az egészségügyi előírásokat —* a KÖJÁL pénzbírsággal súj­totta, a fehérgyarmati sütő­üzemet figyelmeztetésben részesítette, a mátészalkai sütőüzemben megállapított» hiányosságok miatt pedig szabálysértési eijárast indí­tott a vétkes dolgozók elleni A KÖJÁL intézkedésére a sütőipar megszüntette a hiá­nyosságokat, így higiéniku- sabb és jobb a kenyérellátás az Erdőháton is. Reméljük, hogy ezt a vásárlók is fc*» pasztalják, és a sütőipar inJ tézkedései tartósak lesznek. Gazdasági jegyzet Élni a lehetőségekkel A termelőszövetkezeti tör- 'vény a tsz-t úgy határozza meg, hogy az az önkéntesen társüft . .dttägöfcö •" I&£áSZtqíí'J társas szervezete .és egyszer­smind szocialista nagy-' üzem, mely önálló, vállalat­szerű gazdálkodást folytat. Ebből következik, hogy a tsz vezetésében és működésében az eddiginél következeteseb­ben kell megvalósulnia a szövetkezeti demokrácia és a vállalatszerű gazdálkodás sajátos egységének. A magasabb szintű gazda­ságirányítási rendszer me­gyénkben is számos kedvező hatást juttat érvényre. Több­ségében életképes mellék­és kiegészítő üzemágak jöt­tek létre, vagy kooperációs tevékenységekre került sor. Mindez a tagság rendszere­sebb foglalkoztatását, a kö­zös jövedelem gyarapítását segíti. A melléktevékenysé­gek részben a lakossági igé­nyek jobb ellátását is szol­gálják (tsz-ek zöldség-, gyü­mölcsboltjai, kisvendéglöjei, építőbrigádjai, stb.) Érdemes a törvénynek er­re a mondatára is odafigyel­ni : ..A termelőszövetkezet bevételeiből fedezi a terme­lési költségeket, teljesíti az egyéb kiadásokat és alapokat képez.” A korábbi gyakorlat­hoz képest nagy változást je­lent ugyanis, hogy termelési költségnek kell tekinteni az értékcsökkenési leírást (amortizáció), az elhasznált forgóeszközök értékét, a munkadíjazásra — különféle formában — fordított össze­geket és a földjáradékot. A termelési költségek fedezése után a tsz-ek teljesítik az állam iránti kötelezettségei­ket. az egyéb kiadásokat és egyben feltöltik a különféle alapokat, a szociális, kultu­rális. a fejlesztési, a része­sedési, a jövedelembiztonsá­gi alapot. Ilyen szempontok figyelembevételével készí­tik elő a tsz-ek idei zár­számadásaikat. Fontos arra is emlékezni, hogy a bekövetkezett felvá­sárlási ái-rendezés lehetővé tette, hogy a szövetkezeti gazdaságok a gépparkjuk számára és azok továbbfej­lesztésére amortizációs ala­pot hozzanak létre. A bekö­vetkezett hitelrendezés is elősegítette, hogy a tsz-ek épületeik, ültetvényeik után is létesítsenek amortizációs alapot. Az. önálló, gazdálkodásra váló Stterék " ifcSzitív változá­sát jelzi, hogy míg előzőleg 'a közös gazdaságok beruhá­zásaik 80 százalékát hitelből, állami juttatásokból valósí­tották meg, újabban beruhá­zásaik jelentős részét saját alapjaikból fedezik. Termé­szetesen ez olyan hasznos körültekintéssel jár, hogy a tsz-ek jobban meg is fon­tolják minden beruházott fo­rintjuk helyét. A zavartalan termeléshez szükséges forgóalap is mind­inkább a tsz-ek saját erejé­ből képződik és bővül. Sőt lehetőség nyílt arra, hogy a szövetkezeti gazdaságok ré­szesedési alapot hozzanak létre és a tsz-tagság jövedel­mének nagyobb részét ga­rantálják. Mindezek a tsz- ek életében kedvező feltéte­leket teremtenek az önálló gazdálkodás megvalósításá­ban. A kérdéshez tartozik még: korábban sok vita zajlott ar­ról, hogy a vállalatszerű gaz­dálkodás veszélyezteti-e a tsz-ek szövetkezeti jellegét. Az új szövetkezeti törvény elősegíti, hogy a vitázó felek közelebb kerüljenek egy­máshoz. Annak az elvnek erősítése jutott előtérbe, hogy a szövetkezetek gazdá­ja a tagság, a tagok maguk választják vezetőiket és ők döntenek a szövetkezetét érintő minden fontos kérdés­ben. A vezetőket tehát, a törvény is kötelezi, de a ki­alakuló új körülményeit is arra késztetik, hogy fontas kédésekben következeteseb­ben igényeljék a közösség tapasztalatait, a közgyűlés állásfoglalását. A pénzügyileg önálló és a lehetőségeket jól hasznosító tsz-ekben új virágzásnak in­dult a szövetkezeti demokrá­cia, emelkedett a termelés, színvonala és javult a tagoK életkörülménye. Az új szö­vetkezeti törvény megfelelő keretet biztosít ehhez. A közgyűlés hatáskörében megmaradt az alapvető kér­dések eldöntési joga. Ugyan­akkor a vezetők és maguk a szövetkezetek az eddiginél nagyobb hatáskörhöz, kiter­jedtebb tevékenységi lehető­séghez jutottak. A. R»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom