Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-13 / 268. szám
I oldat KOT ET-MAGYARORSZAO 1971. november ü. Szülök fóruma: ■ ■■ ■ ■ ♦ P „O is megfizette a jegy árát!.,." Ma egész nap különösen jókedvű voltam. Semmi más nem történt, csupán a véletlen úgy hozta, hogy két ízben is kedvességgel, figyelemmel, udvariassággal találkoztam. Az üzletben türelmes volt az eladónő, segített a pamut kiválasztásában, adott néhány jó tanácsot (hányas tűvel kössem, hogyan mossam majd a pulóvert), közben a keze járt, csomagolt, időt nem veszített. Milyen jó lenne — gondoltam —, ha minden boltban, áruházban, hivatalban olyan udvariasan, türelemmel beszélnének egymással az emberek! Zsúfolt autóbuszra szálltam fel, ezután egy 8—10 éves k' ’ány felugrott és átadta a helyét. Annyira meglepődtem, hogy kétszer is megköszöntem. Ilyen semmiségnek látszó apró dolgok szebbé tehetnék az életünket. S tulajdonképpen ezért szomorú dolog, hogy „ünnepi” megnyilvánulásként nyugtázzuk, ha embertársaink az udvariasság legelemibb hangján, módján közelednek hozzánk. Holott ennek általános és természetes emberi magatartásnak kellene lennie gyermeknél, felnőttnél egyaránt. Sajnos, nagyon elszoktunk ettől. Türelmetlen, tolakodó. udvariatlan felnőttekkel és gyermekekkel találkozunk utcán, üzletben, mozik és színházak ruhatárában, közlekedési eszközökön, orvosi rendelőkben, sok más helyen. Nézzünk csak jól önmagunkba: milyen példát látnák tőlünk a sokat szidott mai fiatalok. Átadj a-e a helyét a karossaékben ülő édesapja a szobába lépő nagymamának (az anyósának!) a tévénézéskor? Elveszi-e a degeszre tömött szatyrokat édesanyja kezéből bevásárláskor. vagy bevásárol-e helyette? Segít-e az idősebbeknek villamosra fel- és leszálláskor? Átadja-e a helyét az idősebbeknek? Gyakran tapasztalhatunk olyasmit, ami inkább udvariatlanságra nevelésnek nevezhető, mint jó példa adásának. ismert jelenet az, amikor a szülő nem engedi, hogy gyermeke — más felnőtt biztatására — átadja a helyét a villamoson, vagy a vonaton utazó idősebbeknek. . Ö is kifizette a jegy árát — mondja nagy hangon a szülő —, éppen olyan joga van hozzá, hogy üljön!” A minap a zsúfolt autóbuszon utaztam. Felszállt egy édesanya 4—5 éves gyermekével. Az asszonynak mindkét kezében bevásárlótáska volt. Munkából jöhet, talán az óvodából hozza haza a kislányát — gondoltam —, s bár nem vagyok már fiatal, felálltam, s átadásra kínáltam az ülőhelyemet. Az anya jjiegköszönte és — leültette a gyermekét. Nagyon rosszul tette! A gyermek nyugodtan állhatott volna! Ehelyett állnom kellett nekem .és állnia, kellejf édesanyjának is a nehéz teherrel. Ennek a kislánynak nem fog soha az eszébe jutni, hogy átadja valakinek a helyét. PúRány lesz, aki áldozatvállalásra kéotelen. Elvárja majd, hogy kiszolgálják és csak őt szolgálják, amit természetesnek, rendi én valónak tart a családtagjaitól. De miután úgy nevelték, magától értetődően másoktól is elvárja. Hogyan és mikor neveljünk udvariasságra, előzékenységre? Mindig és minden megnyilvánulásunkkal, kevés beszéddel, sole-sok jó példával! Már a tipegő, még alig beszélő ff vermek is tanítható. Tanul is. Látnia kell. hogy a család tagjai egymáshoz előzékenyek, nem vág egyik a másik szavába, szép sorjában vesznek a tálból, nem kapkodnak egymás keze elé, felsegítik egymásra a kabátot, s így tovább. Ha türelmes, szeretetteljes légkörben él a gyermek, ő is olyan lesz. Sok helyen ez meg is van a családon belül, de teljesen megváltozik a felnőttek viselkedése, ha átlépik az otthon küszöbét. Pedig a gyermek ott is figyel! És utánoz. Dr. Gergely Károlyné J\iéhány „ ttsondéihaludotf'-niondóka Tarka-barka ablak alatt fakalapban abrak maradt, Barta Barna arra szaladt hat nagy darab dagadt halat tartva barna bajsza alatt. Kárász Árpád Pápán mászkált rámmálházván száz zsák árpát, vázák mázát, í bányászlámnát, s Gáspár Mátyás báránykáját. Ádárp bátyám — ládám hátán — Császárszállás táján várt rám s Lázár lázát látván kábán, s árván állt már csámpás lábán. Debrecenben perecet vettem csendben-rendben m egeszegettem. kedden este Pestre mentem, kenyeremre tejfelt kentem, s Endre ette meg helyette’" Pici Mici biciklizik iciri piciri biciklin, kicsi Tibi triciklizik Iciri-piciri triciklin Ribizlit visz Iszkiri Miki, right, pipit, tíz pincsit, s így sír Imi s Iszkiri Miki: „Lignit izzik, s víz nincs itt!” Csökönyös Dömötör mögött özön pöttyös köntös között több csöpp öblös csöbör fölött cölöpökön könyökölök, öt zöld kövön szöszmötölök, törött vödrön dörömbölök s köcsögökön csörömpölök. Nicsak, itt van Pocak Peti,. s nem üres a zsebe sem. Mi van benne? Megtudod, csak mondd utánam sebesen: A bácskai Bocskai bicskei bicskái, a mecseki Mocsok: micskei macskái, a kécskei Kecskéi acsádi kacsái, a mácsai Mocsári mucsai mécsei, a tárcsái Derecskéi recski rocskái, a pócsi Lőcsei, nécsi lőcsei. i csömöri Csornai pocsaji bocsai, az öcsödi Köcsögi kalocsai kulacsai és semmi más! GYERMEKEKNEK TÖRD A FEIED1 Bállá László: Vízszintes: 1. Nyíregyháza nagy ipari létesíménye a ... (nyolcadik négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 6. Török férfinév (első négyzetben két betű). 7. Végtag. 8. Azonos magánhangzók. 9. Mellső végtag. 11. Érzékszerv. 12. ...hiba (tévénél gyakori). 14. Ukrán nagyváros. 16. Kas. 18. Szibériai folyam. 20. Kézimunkáz. 21. Hamis. 22. Ógörög építészeti stílus. 24. Régi magyar sportklub. 25. Római 550, 600. 27. Tetőfedő anyag (+’). 28. Apró élősdi (pl. a rüh). 29. Ceruza. Függőleges: 1. Kiszolgáltat. 2. Nagy László. 3. Lakat. 4. Háziállat. 5. ...terem (pl. állomáson). 6. Tiszavasvári világhírű gyára (első négyzetben két betű). 10. Karunk nagy betegsége. 11. OVR. 13. Számos. 14. Szemlél. 15. Kisvárdai nevezetes ipari létesítmény. 17. Szeszes ital. 19. Üzlet. 21. Mértani fogalom (egy téglalapban kettő fér el). 23. Baráti állaim betűjele. 24. Karmol. 26. Kalcium vegyje- le. 27. Lud-olf-féle szám, görög betűvel jelölik. Megfejtendő: Vízszintes 1, függőleges 6, 15. Múlt heti megfejtés: ÉLJEN NOVEMBER HÉT. Könyvjutalom: Lengyel Lilla, Henyusz Zsuzsa Gáva, Friss Zoltán Nyíranada. Az aranyceruza Jancsinak volt egy arany színese, amivel igazi Na-pót lehetett rajzolni. Irigyelték is érte az osztálytársai, Egy napon, amikor rajzórájuk volt, Misi szünetben kiosztotta a füzeteket. Előre örült mindenki, mert tarka mezei virágokat akartak rajzolni. Amikor visszamentek az osztályba, Jancsi ijedten felkiáltott: — Jaj, nem találom az aranyceruzámat! Biztosan ellopták. Mindenki Jancsihoz futott, aki izgatottan kotorászott a tolltartójában. J — Nem loptam el! — méltatlankodott Misi vérvörösen. Mónika a katedrára vitte Misi táskáját: — Megnézzük, mi van benne — jelentette ki. Peti a tanári asztalra borította a táska tartalmát. Ekkor Misi tolltartója felpattant, és nini! egy arany színes feküdt benne. Jancsi kivette a ceruzát a tolltartóból, és a zsebébe akarta süllyeszteni. De Misi kitépte a kezéből: — Ez az enyém! — kiáltotta. — Meglepetésnek szántam. A gyerekek nem figyeltek‘ a szavaira. Tolvajnak bélyegezték és szidták, mint a bokrot. Misi összeszorította a száját, és szó nélkül visszaült a padjába. A tanító néni bejött az osztályba. Jancsi jelentkezett és így szólt: — Misi tolvaj! Ellopta az aranyszínű ceruzámat. A tanító néni kérdőn nézett Misire: — Igaz ez? — Nem vagyok tolvaj! — mondta a fiú dacosan. — Holnap délután meglátogatom édesapádat — zárta l« a kérdést a tanító néni. Az iskolából hazafelé menet, Karcsi megvárta Misit a téren: — Kitől kaptad az arany színest? — kérdezte. — Nagyanyámtól. Nem mutattam, mert a rajzórán akartam meglepni az osztályt. Kölcsön is adtam volna... — Esküdj meg rá; hogy így van — szólította fel Anni, aki közben többedma- gával odaért, * — Esküszöm — mondta Misi reszkető hangon —, hogy nem loptam a ceruzát, hanem a nagymamától kaptam ajándékba. A gyerekek hittek neki. — Meg kell találnunk Jancsi színesét, akkor az osztály, meg a tanító néni is meggyőződik Misi ártatlanságáról — szögezte le Anni. Ebéd után visszamentek az iskolába, hogy keressék a ceruzát. Benéztek a fűtőtestek mögé, kiborították a papírkosarakat, még a szekrényt is elhúzták a helyéről. — Úgy látszik, hiába keressük, nincs sehol — sóhajtotta Rozi, és fáradtan beült a padjába. Hazafelé még a 'kerítések mentén is végignézték az utat. Anni hirtelen a homlokára csapott: — Ó jaj! Még jó, hogy eszembe jutott. Szaladnom kell Mártikéért az óvodába. Mind vele mentek. Az óvó néni éppen rajzokat szegezett ki a falra. — Nini — kiáltott fel Anni. — Aranyszínű alma! Milyen szép! Ki rajzolta? — Én! — kiáltotta az egyik kislány. Jutka volt az, Jancsi kishuga. — Mivel színezted ki? — kérdezte Rozi. A gyerek egy aranyceruzát kotort elő a zsebéből. — Honnan vetted ezt a szép ceruzát? — kíváncsiskodott Anni. — Jancsi az asztalon hagyta, hát elhoztam — felelte a kislány. — Kölcsönadod nekem holnapig? — nézett rá Rozi. — Igen — és Jutka a kezébe nyomta a ceruzát. Másnap reggel, amikor a tanító néni bejött, a gyerekek rögtön mindent elmeséltek neki, az aranyceruzát pedig a katedrára tették, — Jancsi — mondta a tanító néni, bocsánatot kell kérned Misitől. Rozi felugrott a helyéről: — Tanító néni kérem, Jancsinak az osztálytól is bocsánatot kell kérnie. — Igazad van — helyeselt a tanító néni. Idegen ötletből írta: Szirmai Marianne Ábécé-sorrendben Már nem is lehet tudni, kinek jutott eszébe a filozófus természetű Szamárnak-e, vagy a mindig jókedvű, mulatni vágyó Majomnak, de elég az hozzá, hogy a négylábúak közgyűlése kimondta: az idei Állatok Napját nagyszabású ünnepséggel teszik emlékezetessé, utána: bál reggelig. Meg is alakították a rendezőséget, s hogy az állatvilág minden rétege képviselve legyen, úgy határoztak, hogy ide minden család minden faj . egy-egy tagot delegál. Azután a rendezőség a . maga köréből megválasztotta a szűkebfo körű Intéző Bizottságot is. s ennek elnöke természetesen az Oroszlán lett. Az előkészületek a legnagyobb rendben folytak, csak akkor állt be egy kis zavar, mikor ki akarták nyomtatni a plakátokat, és úgy döntöttek, hogy feltüntetik rajta a Rendezőség te lies névsorát. — Hát tessék. írom a neveket — készségeskedett az Intéző Bizottság ülésén a bizottság titkára, a Farkas, és fel is ütötte a blokkját. — Diktáld főnök! Az Oroszlán megköszörülte a torkát: — Hm. a névsor.. . Most persze úgy kellene kezdeni: Oroszlán, Tigris... De akkor szerénytelennek tartanák, inkább megvárja, amíg más ajánlja így. — És a sorrend? — kockáztatta meg óvatosan. Itt kezdődött a baj. Mert a gyűlésen jelen volt a ko- nokságáról és erőszakosságáról ismert* rebellis természetű Bivaly is, és -mielőtt bárki is kinyithatta volna a száját, bömbölni . kezdett: ■— Írjuk ábécé-sorrendben! Persze, az ő neve B-vei kezdődik — a javaslata ellen mégsem lehetett szólni egy szót sem. így szokás. És a Farkas már írta is: — Agár, Antilop... De a Bivalynak ez sem tetszett: — Tiltakozom. Az Agárnak a K betű alatt a helye- mert Kutya. — Akkor is az E. alatt — vágott vissza az érdekelt. — Mert hivatalosan Eb. — Jó akkor az Agár menjen az E-hez — tett igazságot az Oroszlán, és a Farkas új lapot kezdett: — Szóval Antilop, Bivaly, Bölény,- Borz, Cickány... — Hát én kutya vagyok? — ikiáltott közbe a Cifoet- macska. A Farkas most már egy kicsit idegesen válaszolt neki: — Hogy volna Kutya az. aki Macska? Éppen ezért nem a K, hanem az M betűnél fogsz szerepelni még hátrább! — Azt már nem. Semmi közöm a Macskához! Más-' család vagyunk. Tessék ösz- szehasonlítani a tudományos nevünket: Civetictis civeta és Felis catus. — Ebben van valami — így az Oroszlán, és közben arra gondolt: szép is volna, ha valami buta atavizmus folytán őt is a Macskákhoz sorolnák. —• A tudomány, az tudomány. Kezdd elölről. Frvkas. Jó. Szóval: Antilop, Bivaly, Bölény, Borz, Cibet- macska, Cickány, Coboly... De a Cobolynak derogált a Cickány szomszédsága. — Én azt hiszem, nincs a Bivalynak igaza. Ez az egész ábécé-sorrend nagy marhaság — bocsánat! (És meghajolt a Marha felé.) Képzeljétek csak el: azzal kezdjük. hogy Antilop, amiből az Oroszlán hármat is befal tízóraira, azután jönnek mindenféle Macskák és Cickányok. .. — Kikérem magamnak: mondtam már, hogy nem Felis Catus, hanem... — Jó-jó. nem is ellened van kifogásom, hanem itt van elől ez a Cickány, ez • ronda csúszómászó, aprótolvaj féreg. És az Oroszlán meg a Tigris, az állatvilág királyai majd isten tudja, mikör jönnek... A Farkas már unta a dolgot. Most ő javasolt: — Akkor kezdjük talán as Intéző Bizottságnál. Ebben minden nagyvad benpe van. — Jó, és ezen belül a sorrend? — aggályoskodott megint az Oroszlán. — Természetesen ábécé — tartott ki a magáé mellett a Bivaly. — Nem bánom ! — bólintott a Farkas és már írta is: — Bivaly, Bölény, Cibet- mqcska, Coboly, Elefánt, Farkas, Hiúz, Jaguár, Leopárd, Medve, Oroszlán, Tigris. No. most akik nem tagjai az Intéző Bizottságnak! szintén ábécé-rendben: Antilop, Borz, Cickány... — Hm, milyen furcsa — morfondírozott az Oroszlán — hogy a névsorban minden kis rokonom megelőz. Hogy azt mondja: Hiúz, Jaguár, Leopárd, azután még jön Mackó urami és csak úgy jövök én. — Persze. És a Bivallyal kezdeni... Kész röihej. Kezdjük az Oroszlánnal, ő a bizottság elnöke — így á Ci- betmacska. — írd csak. Farkas komám! — Szóval: Oroszlán, Bivaly, Bölény... Most a Tigris lamentált: — Én meg alelnök vagyok. És az Elefánt fővédnök Előttünk se lábaüankodjanak holmi Bivalyok és Bölények. A Farkas megint új lapot kezdett. — Tehát: Oroszlán, Tigris, Elefánt... No és én meg titkár vagyok, most én következem. .. — Azután az Oroszáén Legközelebbi rokonai — szólt közbe a Jaguár. A Bivalynak ez már sót* volt: — Tiltakozom, ez nepotizmus. — Hallod-e^ Bivaly, neked semmi sem jó! — csatlakozott rokonához a Leopárd is. — Javaslom, hogy büntetésből ezt az izgága Bivalyt tegyük a legvégére. Megszavazták. Ezzel nagyjából ki is alakult a végleges sorrend, és a Farka* szép kalligrafikus betűkkel írta a blokkjába: Oroszlán, Tigris, Elefánt, Hiúz, Jaguár, Leopárd, Bölény, Cibetmacs- ka, Coboly, Medve, azután jöttek azok, akik csak a rendezőségnek voltak tagjai az Intéző Bizottságnak nem: Antilop, Borz, Cickány, Denevér, Disznó, Eb, Egér, Egy- pupú Teve (mert visszautasította a kétpupúval való rokonságot)'. Európai Öz, (ragaszkodott a nemesi predikátumának a feltüntetéséhez is). Fóka, Gazella.., stib.. stb. — a végén a Bivaly. így is szerepeltek a plakáton. Ábécé-sorrendben. Ferenczy Hanna: Utazás A szék most egy hajó. A szőnyeg az uszály, Mindjárt ki is kötünk — tülkölni muszáj. Utasaim vannak A Teddy és Floki, Hogy ők milyen csalók — most derül csak ki De én mint kapitány Majd elbánok velük. És kirakom őket, mert nincs hajójegyük.
