Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-13 / 268. szám
1971. november 19. «■tPTPT MAGYAR or <;■?*<■* ff. oftldl Együtt kell cselekednünk 1(2.) Fluktuáció, selejtgyártás és egyéb károk Az alkoholizmus elleni küzdelem — a munkaügyi miniszter szemével KÉRDÉSEINKRE VÁLASZOL LÁZÁR GYŐR GY MINISZTER Az elharapózott túlzott alkoholfogyasztás, a terjedő alkoholizmus a munkamorált, E a termelés érdekeit is veszélyezteti. Ezekről a kártételekről érdeklődtünk Lázár György munkaügyi minisztertől. — Az egészségtelen méretű munkaerőmozgás, a munkafegyelem helyenként megmutatkozó lazaságai gazdasági életünk nem kívánatos jelenségei. Az ön véleménye szerint van-e összefüggés a két jelenség és az alkoholizmus között? — A kérdés első hallásra nem látszik könnyen megvá- laszolhatónak. Közismert, hogy a munkaerőmozgást, (aminek egyébként csak egy részét tekinthetjük károsnak) és a munkafegyelmet igen sok tényező befolyásolja. Köztük olyanok is, amelyek kiváltó oka nem a munkás magatartásában, hanem a vezetés, a munkaszervezés stb. fogyatékosságaiban van. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy a sűrűn munkahelyet változtatók és a munkafegyelem gyakori megsértői miért hajlamosabbak a társadalmi morál írott, vagy íratlan szabályainak semmibe vevésére, akkor a mértéktelen alkohol- fogyasztásnak, vagy éppen az alkoholizmusnak már jól felismerhető szerepe van. Anélkül, hogy részletes taglalásba bocsátkoznék, rögtön határozott különbséget teszek az alkoholizmus és az alkoholfogyasztás normális — egészségi, vagy morális károsodást még ki nem váltó — mértéke között. Az alkoholizmus — meggyőződésem szerint is — súlyos betegség; a mértéket tartó alkoholfogyasztás pedig olyan egyéni igény, aminek kielégítését sem elítélni, sem korlátozni nem volna helyes. Az alkoholizmus olyan sajátos betegség, ami nemcsak az egyén szervezetét károsítja, hanem ennél sokkal mész - szebbmenő következményekkel is jár. Amellett, hogy a szűkebb környezet számára elviselhetetlen teher, sőt tragédiák forrása, súlyos károkat okoz a nagyobb közösségnek, a társadalomnak is. Elég, ha csak a betegállo mányban eltöltött ' óraszámokra, a gyógykezelési költségekre, az idő előtti rok-_ kantságra, a családi és a" munkahelyi életet megzavaró következményekre utalok. — Milyen következményei vannan az italozásnak a munkahelyen? Mi a véleménye a túlzott italozásról? — Valóban, szólnunk kell azokról is, akik orvosi értelemben nem alkoholisták még nem szorulnak kórházi kezelésre, de akiknek életmódjához hozzátartozik a túlzott italozás. Ezekről kevesebbet szoktunk beszélni pedig szintén nem lehet elhanyagolni azokat a károkat amit maguknak, családjuknak és a népgazdaságnak okoznak. Gondoljunk csak az enyhébbnek ítélt esetekre: hány késés forrását jelenti hogy a dolgozók egy része munkakezdés előtt az italboltot látogatja meg, nem is szólva az ott elfogyasztott — vagy netán a munkahe’^ megivott — alkohol hatásáról. amely, mint ismeretes gyengíti a koncentrációt, fellazítja a magatartást, lassítja ■ munkatempót. Mindebből többnyire selejt, fegyelemsértés születik. Azoknál a vállalatoknál (sajnálatos módon a számuk még kevés!), ahol a rendszeresen alkoholt fogyasztó dolgozók helyzetét figyelemmel kísérik, megállapították, hogy körükben mintegy lü százalékkal nagyobb a fegyelem- sértések száma Ugyancsak vállalati és üzemi vizsgálatok tanúskodnak róla, hogy az egy-három napot hiányzók jelentős része nem egyszer az italozás ,,fáradalmait” heverik ki — táppénzes betegállományban, vagy éppen igazolatlan távolrriaradással. — Miniszter elvtárs vázolta az alkohol kimutatható káros hatásait a munkában. Gondolom, mindennek a se- lejtnél is súlyosabb következményeivel kell számolnunk. — Igen, a termeléskiesés és a selejt a következményeknek csak az egyik csoportja. Vannak ennél még szomorúbb tények is: 1969-ben 240 halálos, 12 ezer súlyos baleset történt az alkohol befolyása miatt, s még hány kisebb-na- gyobb sérülés! Ennek kapcsán elsősorban már nem is a termelési, népgazdasági károkra utalok — pedig a számokból következtetve ezek sem elhanyagolhatók! —, sokkal inkább az emberélet megóvása érdekében szeretném nyomatékosan és sürgetően hangsúlyozni a megelőzés fontosságát. Nem lehet eléggé elítélni azoknak a vezetőknek a magatartását, akik az alkoholizmus elleni küzdelemről szóló rendelkezések, intézkedések betartását elhanyagolják; ezzel ugyanis akarva-akarat- lanul megnehezítik a bajokat megelőző társadalmi közszellem kialakítását. A vállalatok vezetőinek, a dolgozó kollektíváknak a maguk fegyelmező, tudatformáló erejükkel is oda kell hatniok, hogy az életszínvonal fejlődése, a szabad idő növekedése ne az italozók, hanem a kulturált, az emberibb élményeket ígérő szórakozások kedvelőinek számát növelje, mert ez az egyén és a társadalom számára egyaránt haszonnal jár. I — E gondolatsor tehát hatékony nevelőmunkát sürget. Vajon kielégítő-e ez a tevékenység a szakmunkásképzésben részt vevő fiatalok körében, a szakmunkástanuló intézetekben? — Ha csak vázlatosan is, szeretnék reális képet festeni az e téren mutatkozó gondjainkról. őszintén szólva magam sem tartom könnyűnek pedagógusaink helyzetét. Ha országos átlagban igaz, hogy a gyermekek nevelhetőségét a család felbomlása mellett az alkoholista szülő nehezíti meg legjobban, ez a szakmunkástanulók tekintetében is igaz. A mi fiataljaink esetében azonban még egy további körülményt is figyelembe kell venni. Azt ugyanis, hogy tanulóinkra a szülőkön és az iskolán kívül nagy befolyást gyakorol a szakmai oktatásuk színhelyéül szolgáló munkahely. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a jő, de a rossz példa is ragadós. Abból, amit az előzőekben mondtam, következik, hogy tanulóink egy része rossz befolyás alá kerülve „felnőttes virtuskodásnak” tekinti az italozást. Mindezek miatt iskoláink nevelési tervében, az osztály- főnöki órák anyagában súlyának megfelelő terjedelmet kapott a túlzott alkoholfogyasztás egészséget, erkölcsöt romboló hatásának megismertetése. Annak érdekében, hogy pedagógusaink ez irányú feladataikat minél felkészültebben láthassák el, ettől a tanévtől rendszeres továbbképzésben részesülnek. Pedagógusaink emellett — a Vöröskereszttel és az alkoholizmus elleni országos bizottsággal együttműködve — részt vesznek a rendszeres felvilágosító és propaganda- munkában is. A közvetlen befolyás mellett véleményem szerint nagy fontossága van az „indirekt” nevelésnek, a kulturált életmód iránti igény felkeltésének és kifejlesztésének. Többek között ezt a célt szolgálják az intézetekben működő szakkörök, a szellemi és sport versenyek, az egyre gyata podó számú szakmunkásta nuló ifjúsági klubok. Mind ez, megítélésem szerint, jő é messze ható befolyást gyakorol fiataljaink formálódé egyéniségére. Pedagógusaink, szakoktatóink erőfeszítései azonban csak akkor hozhatnak teljer sebb eredményt, ha törekvéseikben számolhatnak a dolgozó kollektívák és az egész társadalom növekvő támogatásával. Külföldön Szabolcs színeiben A solinai művésztelepen való részvétel tanulságos volt Egy-egy sportoló külföldi szereplése megyénkből visszhangot keltő esemény. így van ez jól, az ország színeit képviselni — a Nyírségből — nem kis teljesítmény. Nem akarjuk összehasonlítani a sportot a művészettel, de óhatatlanul eszünkbe jut a párhuzam, amikor egy rangos nemzetközi művésztelepen részt vett nyíregyházi festőművész külföldi sikereiről hallunk. Soltész Albert festőművész az idén ősszel másodszor volt vendége a lengyelországi solinai nemzetközi képzőművésztelepnek. (Tavaly Krutil- la Józseffel együtt.) A neves nemzetközi mezőnyben minden alkalommal bizonyítani kell. A zárótárlaton nemcsak a közönség, a szigorú zsűri is pontozza az ott festett munkákat. Egy hónap — harminc kép így volt ez az idén is. A művésztelep zárótárlatán a szakmabeliek, a művészek voltak önmaguk és egymás kritikusai. De megrendezték a hatszázméteres solinai gáton sok ezer kiránduló turista részére a szabadtéri kiállítást is. Soltész Albert több, mint. harminc képet festett az alig egy hónap alatt. Egy-egy művésztől két festményt állítottak ki a tárlaton. Soltész Albert a Beszkideki udvarral és a Solinai tájjal vett részt a tárlaton. Három festményét ajándékozta a vendéglátó lengyel város Rzeszów galériájának, ahol november 27-én a város közönsége is megtekintheti a nemzetközi művésztelepen készült alkotásokat. Hasznos és tanulságos élmény az alkotóközösségben részt venni — mondja a szabolcsi művész. „Megismeri az ember a külföldi törekvéseket, a modern irányzatokat. A kitekintés ösztönzés arra, hogy még szigorúbb legyen önmagához, az ott szerzett elismerés pedig serkentést ad a további alkotómunkához.” Stílusirányzatok randevúja A solinai nemzetközi művésztelepen a legváltozatosabb stílusirányzatok adtak randevút egymásnak. Voltak álmoderneskedő, öncélú pik- túrába hajló munkák is, de a többség a tartalom, a modem ember érzés- és gondolatvilágának reális, s persze egyedi kifejezését tükrözte. Nem veszít-e a művész a sajátos stílus jegyeiből egy ilyen közösségben? Soltész Albert határozott nemmel felel a kérdésre. Úgy fogalmaz: az igényes művész nem veheti át automatikusan a mások alkotó módszereit, stílusát, színvilágát. De sokat tanulhat másoktól. Azt tapasztalta, mindenki tiszteletben tartja a másik felfogását, művészi módszereit, senki nem akarja meggyőzni a másikat arról, hogy egyedül az a jó és modem, amit ő csinál... Egy külföldi művésztelepen való részvétel baráti kapcsolatokat is kialakít, a vendéglátók háza tájának megnézését is jelenti. A lengyel vajdasági művészek többségükben önálló, főhivatású művészek rendszeresen kapnak megrendeléseket, bienálékon, pályázatokon szerepelnek sikerrel, s ők az alkotói a vajdaságban sorra kerülő képzőművészeti munkáknak, a modem házak falán elhelyezkedő sgraffitók- tól a művészi ízléssel megtervezett utcai neonfeliratokig. Műtermes lakásaikban ideális lehetőségeket kaptak az alkotómunkához... A szabolcsi művész természetesen nemcsak a vendéglátó — és a telepen alkotó — művészekkel találkozott, hanem a lengyel emberek hétköznapjaiba is bepillantott. S erősen dolgozott, amire itthon kevés ideje jut, főként olajjal... Itthoni gondok A külföldi szereplésről elismerően írtak a lengyel lapok, sőt a pozsonyi Hét című magyar nyelvű lap külön is bemutatta olvasóinak a művésztelep magyar vendégét. A nemzetközi mezőnyben való helytállás egyben a szabolcsi festészet sikerét, rangját is jelzi. Nem hagyhattuk azonban szó nélkül, megkérdeztük Soltész Albertet, vajon az itthoni szereplésével is elégedett-e. A legutóbbi őszi megyei tárlaton, miért csak három képével találkozhatott a nyíregyházi közönség? A művész azzal válaszolt: vannak esetek, amikor a hazai „pályán” nehezebb jól szerepelni, mint idegenben. S erről, szerinte, nem mindig a művész tehet, több körülmény is közbeszól. Az egyik legfontosabb; jó lenne már a megyében élő művészek kollektíváját alkotóközösséggé, műhellyé, fejleszteni, ahol nem az alaptagság, a szövetségi tagság jelentenék a továbbjutás léo- csőfokait, hanem a festmények művészi színvonala, függetlenül a kép sarkán meghúzódó monogramtól... P. G. Kevés a lázmérö — Elég a gyógyszer A megyében is megjelent az A2 Szabolcs-Szatmár megyében már több helyen jelezték: megjelent az A2 vírus és támad a Hong Kong-i. A tisza- dobi gyerráekvárosból, Tisza- lökről és Fehérgyarmatról, valamint Tyúkodról érkeztek bejelentések, amelyek sajnos valósnak bizonyultak. Ennek megfelelően a fehérgyarmati kórházban elrendelték a látogatási tálaimat. A tapasztalt vírusos influenza szerencsére azonban nem tömeges méretű, és elszigetelten jelentkezik. Ugyanakkor kétségtelenül nőtt a hűlésas megbetegedések száma, ami elsősorban az időjárással magyarázható. A tények ismeretében nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontosak a megelőző rendszabályok. Ezek közül is a legfontosabb: akinek nem feltétlenül szükséges, az ne menjen olyan helyre, ahol zsúfoltság van. Nyíregyházára egyébként megérkeaet az influenza elleni oltóanyag. Ezeket most az egészségügyi dolgozók, a kórházakban fekvő betegek, a szociális otthonokban gondozottak és közlekedési dolgozók kapják meg. Az új szállítmány érkezése esetén a KÖJÁL méri fel, hogy hol a legindokoltabb az emberek csoportos oltása. A megye gyógyszertáraiban időben felkészültek a várható nagy őszi forgalomra. Az elmúlt napok igazolták az aggályokat: a patikák forgalma rohamosan megnőtt. Elsősorban a nagyobb településeken észlelnek több beteget. Minden gyógyszer kielégítő mennyiségben készül. Egyetlen dolog, ami hiánycikknek számít, az a lázmérő. A több éves gond az idén sem oldódott meg, és még az sem segít, hogy több japán szállítmány érkezett A nagyobb betegforgalom nem tette szükségessé a patikák nyitvat&rtósának és az ügyeleti rendnek a megváltoztatását, a szokásos időbeosztásban zavar nélkül kiszolgálják a betegeket. Az orvosok tanácsa a meglehetősen veszélyes időszakban sok vitamin fogyasztása, a nagy tömeg elkerülése, a beteglátogatás mellőzése. Kürti András: V álogatott lidércnyomásaim Életre-halálra keres valaki a szerkesztőségben. Akkora, mint egy medve. Megtalál, rám ordít: — Hogy jön ahhoz, hogy pont az én nevemet szerepeltesse a humoreszkjében? Más nevet nem talált?! Pont az én becsületes nevemet kellett meghurcolnia?! Rajtam röhög az egész végszerelde! — Elnézést kérek, előfor dúlhatott, hogy véletlenül... — Semmi véletlen! Nemcsak a családi név stimmel. Az még hagyján. De a keresztnév is! Itt tudatos személyeskedésről van szó! Elégtételt követelek! — Bocsásson meg, mi az ön becses neve? — Kovács István vagyok. MÁV-kórház. A vizsgálatok befejezése után az orvos megnyugtatja 3 beteget: — Semmi az egész. Egy kis nyomtávfekély. — Csupa lyuk ez a szőnyeg — mondja a vevő a zsibvásáron. — Na és ? — von vállat az eladó. — Miért csodálkozik? Ez nem torontáli. Ez ementáli... ★ Ismét látogató a szerkesztőségben. — Helyreigazítást kérek. A tudomány nevében. Már többször olvastam az önök lapjában, hogy „a kör bezárult”. Könyörgöm, hogyan zárulhat be a kör, hisz a kör egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy ez már megtörtént vele. Attól kör! Tessék másként fogalmazni! — Rendben van — bólintok —, javaslatát megvitatásra javaslom kollégáimnak. Szabad a nevét? — Ellipszis Béla vagyok. Gyászkeretes hír az újságban. „Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy Krufica Leó, a legjobb apa, a leg- gyengédebb férj a burgbergi teketalálkozón holtversenyt vívott a második helyért. Temetéséről a holtidényben gondoskodunk.” Filmrendező ismerősömmel találkozom a Körúton. Lábán bakancs, a hátán hátizsák. a hóna alatt térképek, az egyik kezében iránytű, a másikban tájoló. — Mi járatban? — érdeklődöm. — Lótok-futok, keresek, kutatok, fürkészek. A legutóbbi filmemet levágta a kritika, de az egyik műitész megírta, hogy azért „valahol” igazam van. Hát most keresem. ★ Benyitok az üzletbe, három eladó rohan felém. Meleg mosollyal üdvözölnek, az egyik feketével kínál, a másik az egészségem felől faggat, a harmadik reméli, hogy a családom is jól van. Szíven üt a figyelmességük, könnyek gyűlnek a szemembe, összeszorul a torkom, alig tudom kinyögni, hogy egy pár cipőt szeretnék. — Eladás az csak a Zimankó utcában van — tájékoztat sértődötten a főnök. — Mi itt csak udvariaskodunk. Lesz elegendő zöldség-gyümölcs az üzletekben Az idei ősz forgalma burgonyából, zöldségfélékből felülmúlta a tavalyit, s amint azt a zöldség-gyümölcs kereskedelmi egyesülésnél elmondották, számos olyan cikk kerül most a piacokra és a boltokba, amelyek a múlt év hasonló időszakában igen gyéren, vagy egyáltalán nem szerepeltek a cikklistán, így például míg tavaly kevés volt a karalábé, a cékla, most mindkettőből megnyugtató az ellátás; szőlőből is több került forgalomba, mint tavaly Az almatermés meny- nyiségi’.eg a tavalyinál kevesebb volt, ez mégsem okozott ellátási gondokat, mert a kereslet is mintegy 20—25 százalékkal alatta maradt a tavalyinak. Hordós savanyúkáposztából, burgonyából, vöröshagymából van elegendő, s előreláthatólag ezután sem lesz gond az ellátással. Elmondották az egyesülésnél, hogy a tagvállalatok készülnek az év végi ünnepre: az állami erdőgazdaságokkal 650 000 darab fenyőre kötöttek szerződést.
