Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
ítm. nowwiTi»r 7. ww» «r njfAr;vAn^T»f"7 t. ofófeí? A dolgozó szava A TISZÁVASVÁRI GÉPGYÁRTÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT EGYIK FÓ TEVÉKENYSÉGE A TEHERKOCSIK FEI ÚJÍTÁSA. E MUNKÁT SZALAGSZERÜ MUNKASZERVEZÉS MELLETT VÉGZIK. KÉPÜNKÖN: SZABÓ LÁSZLÓ ÉS MOLNÁR LAJOS CSEPFL MOTOR FELÚJÍTÁSÁN DOLGOZIK. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) Ahol a város faluvá szelídül PÁRT- ÁLLAMI ÉS TÁRSADALMI ÉLETÜNK demokratizmusából fakad, hogy nem lehetnek pusztába kiáltott szavak a kétkezi, fizikai dolgozók problémái, gondjai, észrevételei, javaslatai. Ott, ahol ezzel visszaélnek, nem figyelnek oda, mit mond a munkás, a szocialista demokrácia elvét sértik, s megfosztják magukat a vezetők attól, hogy az életet, a munkát, a problémákat reálisan vizsgálják, szemléljék. Nem szabad úgy próbára tenni embereket, vajon hányszor hajlandó még szólni, elmondani, újra és újra felvetni a közösség gondját-baját egy-egy taggyűlésen, szak- szervezeti tanácskozáson. Sajnos sokszor előfordul még, hogy elengedik a fülük mellett vezetők, ha panaszkodnak a munkások a rossz munkakörülményre, az ellátásra, a hiányzó munkaruha, egészségügyi ellátás stb. miatt. Később már beleunnak, fásul- takká és közömbösökké válnak. Ezt kell megelőzni. Kötelessége a problémák állandó figyelemmel kísérése és az intézkedés — a vezetésnek. Ezért is figyelemre érdemes az a módszer, ahogy ez ügyben tevékenykedik megyénk egyik legnagyobb szak- szervezeti megyebizottsága, a MEDOSZ. Ezer és ezer mezőgazdasági dolgozó ügye, gondja, baja tartozik hozzá. S amikor azt vizsgálták, vajon mi történt azokkal a javaslatokkal, észrevételekkel, bírálatokkal, amelyek az elmúlt időszakban megtartott választások légkörében hangzottak el, helyesen cselekedtek. ÉRDEKES A KÉP. Széles az a problémaskála, amelynek megoldását kérték a mezőgazdasági dolgozók a vezetőktől. Kérték, hogy a küldöttértekezletek foglaljanak állást területük gondjaiban, a munka- és életkörülmények, a szociális és munka- védelmi problémák megoldásában, igényelték a bérezésben az egyenlősdi megszüntetését, a minőségi munka megbecsültebb jutalmazását, a nagycsaládos dolgozókkal fokozottabb törődést, az egyedülálló nők támogatását stb. Vajon a dolgozók lényeges, saját üzemük érdekeit szolgáló problémákat mondtak-e el? — ezt vizsgálta a MEKiszlavidov hihetetlenül rossz hangulatban őgyelgett az utcán. Különösebb oka nem volt rá, mégis az első járókelőnek szerette volna elsírni az egész világ fájdalmát, vagy szerette volna egyenest főbecsapni azt. Ám ebben az időben az utca teljesen néptelen volt. Kiszlavidov már-már feladta a reményt, amikor . a véletlen összehozta Alekszandr Fedoticcsal, akinek kilenc évig volt a beosztottja. — Na végre, — sóhajtott fel Kiszlavidov — csakhogy itt vagy! Most, galambocs- kám, kiosztalak! Egykori főnöke is észrevette volt beosztottját, és baráti jóindulattal, örömtől sugárzón sietett felé: — No, hogy él? Mi újság maguknál? — kérdezte Kisz- lavidovot sokat mondó kíváncsisággal. — Minden a régi ott? Dolgoznak serényen, mint mindig?! — ezzel vállon ölelte és sietni akart tovább dolgára, ám Kiszlavidov útját állta. — Lassabban a testtel, galambocskám, — esett neki Kiszlavidov. — Meg akarsz lépni? Nem, barátocskám, nem megy ez olyan egyszerűen! — Mi ütött önbe — csodálkozott rá Alekszandr Fedo- tics. Hagyjon békén, kérem! Vagy elment önnek a jobbik esze?! — Nem barátocskám. Tudja az ördög, hogy kit vigyen DOSZ megyei bizottsága. A tapasztalatok igazolják: igen. Az ÉRDÉRT vállalatok és az erdőgazdaság dolgozói elsősorban a nehéz fizikai munkát helyettesítő gépesítést és műszaki fejlesztést szorgalmazták. Az állami gazdaságok dolgozói a munkaruhákról, a kemizálás veszélyeivel járó problémákról szóltak, míg a MEZŐGÉP-nél a munkahelyi körülmények javítását sürgették. De valamennyi üzemben érintették a jog- és hatáskörök érvényesülését és érvényesítésének fontosságát, ennek decentralizálását? Az üzemi és vállalati szb-k választó taggyűlésein csaknem 350-en szólaltak fel. És hogy valójában a leglényegesebb kérdés: a termelés foglalkoztatta a dolgozókat, bizonyítja, hogy a hozzászólások, a javaslatok, észrevételek csaknem fele ezt a témakört érintette. Igényelték a munka jobb szervezését, a nehéz munkák gépesítését, a termelés gazdaságosságának fokozását, a szocialista brigádokkal való gondosabb törődést stb. És a másik fele a felszólalásoknak figyelmeztetett: több gondot a munkavédelemre, a mezőgazdasági munkások érdekvédelmére. Szorgalmazták a munkáspihenők, melegedők, munkásszállások helyzetének a javítását, a bérezés és az anyagi érdekeltség elvének következetesebb és igazságosabb érvényesítését. Akadtak olyan határozatok is, amelyekben kérték: a szak- szervezeti bizottság ne írja alá addig a kollektív szerződést, amíg abba a küldött- értekezleten elhangzott jogos észrevételek nem szerepelnek. S BÁR IGAZ, hogy ezek az észrevételek — a jogosak! — határozatokká váltak, mégis tapasztalható, hogy megoldásukra határidőt sok helyen nem jelöltek meg. Pedig így lenne igazán teljes és érvényesülne maradéktalanul az üzemi demokrácia, így éreznék a dolgozók, van foganatja annak, amit mondanak. Mit ér a dolgozó szava? Ez volt a vizsgálat lényege. S ez bizonyította: nem maradt hatástalanul. Bekerültek a vállalat ötéves terveibe, ottvannak az üzem alkotmányában, el, — torzult gúnyos mosolyra Kiszlavidov arca. — És te apuskám, hogy tudsz meglenni nélkülem? Nem öl az irigység, hogy, nem marhatsz belém naponta? — Ugyan kérem, menjen dolgára, és ne rángassa a kabátomat. — Mi az, hogy ne? Várj csak sorodra. A feketeleves még hátra van. Kilenc évig tűrtem, de most megfizetek. Meg ám, de istenesen! Alekszandr Fedotics kitépte magát Kiszlavidov kezei közül: — így már más. így már beszélgethetünk. Mi a baja tulajdonképpen? — Még, hogy mi? Hát nem te tapostál kilenc éven át az én önérzetemben? — És hogyan? — Hát nem földig kellett hajolnom előtted? Hát nem belém törölted mindig a sáros cipődet? — Már bocsásson meg, de... — Semmi de! Kit áztattál el a sárga földig? — Egyszerűen nem értem, miről beszél. — Nem érted? Hát kiről zengtem én éjszakákon kea kollektív szerződésekben, intézkedési tervek készültek, s hozzáláttak megvalósításukhoz. Intézkedtek a bérfeszültségek enyhítésére, illetve megoldására, a Balkányi, a Fehérgyarmati, a Csengeri, a Nyírlugosi Állami Gazdaságokban. Ott, ahol arra lehetőség volt — a dolgozók javaslatai alapján — csökkentették az állami gazdaságokban, az erdőgazdaságoknál ÉRDÉRT vállalatoknál a munkaruha kihordásának idejét. És nagyon lényeges, hogy a kislakásépítési akció támogatását növelték Fehérgyarmaton. Nyírlugoson a gazdaság dolgozó. részére. Ezeknek a javaslatoknak eredménye, hogy a vízügyi igazgatóságnál nagyobb megbecsülést élveznek a 20 éve ott dolgozók. Ezek a törzsgárdatagok egyhavi fizetést kapnak, anyagiakban is jobban megbecsülik a fiatalokat. Említhetjük a baromfi- keltető vállalatot, ahol az „R”-alap terhére 3 százalékról 10-re emelték a jutalomszabadságra fordítható összeget és az idősebb dolgozókat segítik az erdőgazdaságnál azzal, hogy a nyugdíjkorhatár előtt két évvel részükre 5 százalékos korpótlékot biztosítanak. MINDEZ A MUNKÁSOK, A DOLGOZÓK ÉSZREVÉTELEI, javaslatai után történhetett. Van szavuk, odafigyelnek rá a vezetők. S ez mindenképpen a munkahelyi légkör javítását szolgálja, kedv és jobb munkára serkentő, érezhetik: nem hiábavaló szólni. S még egy jellemző a dolgozókról való gondoskodásról. Közismert, hogy a mezőgazdasági üzemek dolgozói sokszor a központoktól, az otthonuktól távol végzik munkájukat. Különösen tavasszal, ősszel küzdenek meg az idő viszontagságaival, s bizony, ha „fújja-hordja” idő van, nincs hová „menekülni”, megpihenni, felmelegedni. Most a MEDOSZ megyei bizottságának felkérésére a Nyírmadai Állami Gazdaság vezetői és dolgozói vállalták egy olyan összeszerelhető és kinn a határban is felállítható szociális épület prototípusának elkészítését, amely segít e gond megoldásán is. Ennyit ér a dolgozók javaslata, szava, észrevétele. resztül dicshimnuszokat? Hát nem rólad? — Ez meg már mire jó? ■ — Az igazság kedvéért! Hogy el ne felejts, amíg élsz! — Térjen észhez jóember, — hadonászott a kezével Alekszandr Fedotics. — Persze, te akkor sem akartál érteni semmit. Azért nyomtál el engem kilenc évig. Nem hogy helyetteseddé, de még vezető mérnökké sem léptettél elő. Én pedig, a hatökör, hajbókoltam előtted, még tiszteltelek is! — Kérem, bocsásson meg. Nem tudtam, hogy milyen gondolatok munkálnak önben... De, ha ön ilyen őszinte, én is az leszek és meg is mondom, hogy mint munkásról, sohasem voltam önről jó véleménnyel, de mert ott dolgozott, hát eltűrtem. — „Eltűrt”. Még hogy eltűrt. Én sanyarogtam. Ö, meg, ő meg „eltűrt”. — Tudja mit? Felejtsük el örökre az egészet. — Felejtsük el? Soha! Még hogy én felejtsem el az Város, mert a Nagykálló felől érkező itt találkozik a névtáblával: Nyíregyháza. Falu, mért földes utcái, dim- bes-dombos vidéke hamisítatlan vidéki levegőt árasztanak. Négy kilométert meg- téve már a megyeszékhely főterén találja magát az ember. Borbánya a város déli kapuja. Valamikor hatalmas mocsársánc zárta itt el az utat ellenség és jóbarát elől egyaránt. Már a régi időkben is a város kapuja volt. S ez a kapu azóta is megőrizte jellegét. A borbányai ököritó vizében a bőröket áztató, fü- rösztő tímárok világát ma már a szájhagyomány őrzi csupán. Ki tudja már honnan is származott a település ne- ve?( Tömérdek bőrt áztattak itt a nyíregyházi tímárok, de a tolvajok mindig megvámolták a tavat. A lopott bőröket a homokbuckák gyomrába rejtették. Itt találtak a bőrbányára a pandúrok. így az egyik szájhagyomány. A „bőrványolás” után nevezték el Bőrványának, — állítja a másik történet. Egyesek esküsznek rá, . hogy a egészet. Sőt, te sem fogod. Míg élsz megemlegeted — és Kiszlavidov öklével orron csapta volt főnökét. Ezzel egymásnak is estek... A járókelők választották szét őket. Eddig a történet, mint látják kedves olvasók teljesen rendben is lenne. Adódik a kérdés, hogy mi történt másnap, mikor Alekszandr Fedo- ticsot kinevezték nem azon részleg, de azon osztály vezetőjének, amelyiken — sejtik ugye — Kiszlavidov is dolgozik! És a kinevezést természetesen elfogadta. Ám az élet nem ilyen egyszerű. Sokkal áttettebb, sokkal bonyolultabb, sokkal böl- csebb. Amikor Alekszandr Fedoticsot másnap kinevezték Kiszalidov főnökének, elsápadt, majd elvörösödött, és azonnal be is adta a felmondását. Most vadőr az egyik Moszkva környéki vadrezervátumban és azt mondják, igen boldog. Fordította: Sigér Imrei Az ötven évre ítélt tó ★ Miről mesél az egy kon „bőrfürösztő hely“? ★ , Nyíregyháza déli kapuja. Bor bánya hétszázas években elkezdődött szőlőtelepítés után maradt fenn a név: Bor bánya. Az első telepesek tirpákok voltak, akik a humokbuckák százain gyökereztették meg a szőlőt, apró présházakat, vincellérviskókat építettek. Éppen a széltől, víztől legjobban védett dombokon. Ezért nem hasonlít a megszokott faluképhez Borbánya települése. Négy, egymással párhuzamos „kapu”, valójában kacskaringós — utcává sűrűsödött — házfű- zér — alkotja a most már háromezernél több lakost számláló települést. Mindegyik egy-egy zárt utcasor. Egyikből a másikba nem vezet út, megközelíteni egymást csak a főútról, a Káliói útról lehetséges. Mindennap, legalább másfél ezer munkaképes férfi és nő kerekedik fel és kapaszkodik kerékpárra, motorra, autóbuszra. Munkahelyük a város. Alig van üzem, bolt, hivatal, ahol ne találkoznánk borbányaival. Helyben nincs munkalehetőség. Egy szak- szövetkezet dolgozik itt és néhányan a Dózsa Tsz-ben keresik meg a mindennapi kenyeret. Minden évben tucatjával hagyják ott Borbányát, főleg a fiatalok. Betelepülnek a városba. Mégis tíz év alatt majdnem ezer lakossal gyarapodott a lélekszám. „A borbányaiak mennek a városba. A környező falvakból, tanyákról, sőt még az árvizes részről is, jönnek Borbányára. Itt könnyebb telekhez, házhoz jutni, mint a városban...” — mondják a helyiek. Lassan kicserélődik a lakosság. De maga a település állandóan nő, vele együtt szaporodnak elodázhatatlan gondjai is. Víz, busz, bölcsőde Nem is tudják, mivel kezdjék az itt lakók, hogy ne tűnjék panaszlistának, követelőzésnek. Mégis legtöbben a vizet említik. Mindössze nyolc mélyfúrású kút van Borbányán. Még legalább öt kellene. Már „tegnap4’ kellett volna, — mondják. Sokan biciklivel, gyalog, busz- szal a városból — a szik- vízüzem előtti kútból hordják a vizet. Az iskola kútja fertőzött, még kézmosásra sem alkalmas. A négyszáz gyereknek kupákban hordják a vizet... Borbánya és a városközpont között a 2-es busz jelenti a hidat. Meg is vannak elégedve vele, de jó lenne sűríteni, húszpercenként járatni a csúcsidőben. Bölcsőde, óvoda nincs — folytatják. Több mint száz szülő viszi mindennap a gyermekét a városi bölcsődébe, óvodába. Az iskola is pici. Egy tanteremre ötven gyermek jut. Az Udvaron — a pedagógusok kiszámították — egy négyzetméter sem jut egy gyereknek. Nem hiányoznak a szépen berendezett tantermekből a modern tanítási eszközök, avatott pedagógusok tanítanak, de mindez nem tudja feledtetni a zsúfoltságot. Erősebb szálakkal Tarka képet mutat a déli városkapu még. Rogyadozó présházakban, vincellérházakban is laknak. De egyre több a tetszetős szép új ház. Egy „lépés” a város, munka, vásárlási, művelődési lehetőségekkel. De, ezért fáradni kell, utazni. Helyben van szélesvásznú mozi, jó ifjúsági klub, de nehéz megközelíteni. Épp úgy, mint a mellette lévő postát. Inkább bemennek a városba moziba, színházba, pénzt feladni... Sokan bevásárolni is, mert kevés a bolt... Felnőtt egy közepes nagyságú község a város határán belül, de mégis távol a központtól. A szőlőskertek által cikcakkban rajzolt utcák, a szétszórtság lehetetlenné teszik a közművesítést, egy centrum kiépítését. Borbánya mégis élő, létező része a városnak, nem lehet tudomást nem venni róla. Reméljük, sőt tudjuk, hogy nem szimbólum, hogy itt — a régi krónikában szereplő Ököritó — nyeli el a város szemétjét, ötven évre „ítélték” a tavat, állítólag addig megtelik és eltűnik. A környező utcákkal Borbányát azonban senki nem ítélte megszűnésre, sőt szép tervek vannak a további építésére. Az egykori „bőrfürösztő hely” és szőlőfalu élni, lé- legzeni akar. És erősebb szálakkal kötődni a városhoz.« p. a Farkas Kálmán Andrej Kucsajev: Véletlen találkozás
