Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-21 / 275. szám
W71. november 21. KELET• MAGYARCftSZAr —VASÁRNAPI MELLÉKLET 9. oldal r------------- ■ —---------- ■ ■ ■ - - ----Könyvtáraink jövője Ablak a nagyvilágba HA JÓL EMLÉKSZEM, a múlt év végén lezajlott könyvtáros konferencia második napján — a szünet után — néhány oldalas sok- szorosítványt találtam a székemen. Bele se néztem: eltettem. Nem mintha a se hideg, se meleg felszólalások annyira lekötötték volna a figyelmem. Fél óra múlva azonban észre kellett vennem: úgyszólván mindenki ezeket a papírlapokat nézegeti, s csak fél füllel figyel a szónokra. Mindez addig tartott, mígnem a felszólalók is arról kezdtek beszélgetni, ami a papírlapokon volt olvasható. Egyre szenvedélyesebben. Nyoma sem volt immár a jólfésült óvatoskodásnak. Igaz. az első pillanatban csak a hozzáértők ismerték föl: a III. országos könyvtárügyi konferencia ajánlásainak tervezete cím mögött mi rejtőzik. Aki azonban figyelmesen végigolvasta az oldalakat, meg kellett, hogy értse; a konterenciának sorsdöntő kérdésekben kell állást foglalnia. Csakhogy a pontokba szedett kérdőjelekre sokféleképpen lehet válaszolni! S a tervezet Achilles-sar- ka tudniillik épp az volt hogy a válaszok körvonalazása háttérbe szorult a kérdésfeltevésekkel szemben. Márpedig nyilvánvaló, hogy nem lehet csak kérdezni. Még akkor sem. ha az is vitathatatlan. hogy más a válasz Szabolcsban, más a Dunántúlon. nem is szólva a tanyák, falvak, kisvárosok könyvtári helyzetének ösz- szemo- hatatlanságáról. ■ Mindenesetre a problémák leplezetlen fölsorolása Is megtette a magáét. Fölszakadtak a zsilipek: minden/ kinek volt hozzátennivalója — kiegészíteni valója — javaslata. Másfél nap alatt csaknem száz ötlet — módosítás — kifogás hangzott el. Senkit sem lepett meg. hogy a konferencia rendhagyó módon ért véget: a küldöttek semmiféle dokumentumot nem fogadtak el. Csak egv bizottság alakult, amelv azt ígérte, hogy eav-másfél hónap múltán — azaz ianu- ár végére február eleiére az elhan gzottak fi evei emb esteiével végleges formába önti az alánosokat. Tévedtek. Nem számítottak ugyanis arra. hogv a vita továbbgyűrűzik. Akik például nem kaptak szót a konferencián, írásba foglalták mondaniva- lóiukat. A tanéeckozás sai- tóv'sszhapg'a is nűm egv esetben vitára — állásfoglalásra ösztönzött, Ugyancsak beb'zonvofott. hogy a könyvtárai' iövőie f-iől koráo +sem csupán a könyvtárosoknak kell határozniuk. TTTDOM HOGY FURCSÁN HANGZIK: engem mindenekelőtt meglepett a — stílusa. A könyvtárosok „ajánlanak”, „kérnek”, szerényen ..fölhívták a figyelmet” a problémákra. Mintha elbizonytalanítaná őket a látszat: maguknak kémek. Miit kellene tenni? — ötlik fel az emberben a kérdés. „Sürgős intézkedésre van szükség!” — feleli rá a meg- szokottság. Amiben kimondhatatlanul is benne van: „fölülről”. Az ajánlások azonban arról a fölismerésről tanúskodnak, hogy fölöttébb naív dolog azt hinni, valamiféle központi rendelettel — intézkedéssel egycsapásra rózsaszínűvé varázsolható az ország könyvtári helyzete. Amikor az általános kulturális fejlődés a helyi önállóság kiteljesítése felé tart. a problémák megoldásának a mechanizmusa is meg kell, hogy változzék. Azaz a megoldás nélkülözhetetlen elemévé válik a helyi erők megnyerése — jelen esetben a könyvtárak ügyének. Papíron fölöttébb egyszerűen: a könyvtári centralizáció szükségességét senki sem tagadja. Amikor azonban az anyagi erők összpontosításáról van szó. a fölöttébb magától értetődő egyszerre „bonyolulttá” lesz. Miért? Azért, mert x körzet központi könyvtára csakis úgy fejleszthető ki a jelenlegiből, ha az érintett falvak, illetve a falvak kisebb- nagyobb vállalatai, termelőszövetkezetei kulturális célokra szánt forintjaik bizonyos részét a leendő központi könyvtárnak adják. Azaz. ha fölül emelkednek önmagukon: áldoznak valamit a holnapjukért. A KÖNYVTÁROS KONFERENCIÁN elhangzottak arra figyelmeztettek: egyelőre igen messze vagyunk a fontiek megvalósításától. A tervezett körzetközpontok elenyésző hányadát sem sikerült — még csak alapjaiban sem! — kialakítani. Az ajánlásokból ez i$ kitűnik, nemcsak a szűklátókörűség miatt. Hiányzanak a tervek: egyelőre fehér hollónak számít az a helyiség. ahol többé-kevésbé tudják, milyen irányban észszerű fejleszteni a következő 5—10 év során könyvtáraikat. A perspektiválatlan- ság miatt, a könyvtárak költségvetési tétellé egyszerűsödnek: ennyi é- ennvi jut új ■ könyvek vásárlására. eset1 eg korszerűsítésre, renoválásra. Holott aligha kell különösebb szakértelem ahhoz, hogy bárki megértbe: nem lehet pusztán a forintokra bízni az ország könyvtári kultúráiénak a holnapját. M;ndeneke16tt azért» mert fé'ő. ho?v kellő előrelátás híján ezek a forintok napi esetlegességekre forgácsolódnak szét. Ezért fontos, hogy az ajánlások a helyi távlatok kidolgozásának a megalapozása végett arra kérik a Művelődésügyi Minisztériumot: dolgozzon ki 15 évre szóló távlati tervet a magyar könyvtárak fejlesztésére. lékezett: vasárnap 'eggél Ze- begénvbe. A férfi komolyan, elgondolkozva ült vele szemben, 1 ritkán váltottak egy-egy szót. S hirtelen azt kérdezte: — Szerinted mi a legfontosabb két ember kapcsolatában? Milyen szerepet szánsz például a szekszuali- tásnak? — Elpirult, s a férfi nevetett. — Ebből már tudom is a vé'eménvedet! — Nem bírta tovább, felugrott, elindult a menetiránnyal ellenkező irányban. Ment. prése1 ődött. A férfi utána. Aztán eliutottak az utolsó peronra Az ablakon kinézve látták hogyan futnak ki alóluk a sinek... — Min gondolkoztál? — zökkentette ki a férfi az emlékezésből. — Fontos neked? — kérdezte az asszony. — Talán... — Persze! — Kíván*? még valamit? — Nem semmi. Amit akartam u egkaptaih. — Ezt nagyképűség nélkül mondhatom!... Az asszony bólintott. — Máskülönben sem kell túl sötéten látnod a helyzetet — morogta a férfi. — Mindenben megegyezünk. — Már itt tartunk? — Miért? Fokozatokat szeretnél? — A férfi ingerültsége lassan alábbhagyott. — őszintén mondhatom: örülök. hogy eddig mellettem voltál — Voltam? — ijedt meg az asszony. — Igen. Ahogyan örül az ember egy jól világító lámpának... egy finom hegyű ceruzának... — Csacsiság. És méltatlan hozzánk. — Sajnálom, hogy nem lett tőled gyerekem. — Nagyon kérlek, ne tetézd az ügyet... — Ha dühös vagy rám, nincs igazad. A férfi m~gában elismerte az asszony finomságát. „Vele éltem és valójában nem is tudom, milyen. Most már mindegy!” Buna Konstantin festőművész kiállítása a színház kisgalériájában A másik ezzel kapcsolatos javaslat: a minisztériumnak érdemes volna kezdeményeznie egy úgynevezett központi könyvtári alap létrehozását. Azért, hogy a helyi érdekek körén kívül eső feladatokat — például az országos könyvtári együttműködés magasabb szintre emelését, a szakirodalmi információs hálózat kialakítását, stb. — központilag is lehessen támogatni. Mindebből nem nehéz kiolvasni : az ország könyvtári szerkezetének átalakításáról. modernizálásáról van szó. Újszerű .könyvtári gon- dolkozásimód” meghonosításáról. Amihez, persze nemcsak pénzre és perspektívára van szükség. Hanem az ötvenes évek derekától származó könyvtári „törvény” újjáformálá- sára Is! Azt hiszem, érdemes elgondolkozni a tennivalók ajánlások vázolta sorrendjén Nem véletlenül került az első helyre a helyi erők összpontosítása. Nem véletlen, hogy a könyvtárosok úgy vélik, „lent” kell megalapozni a jövőt. MERT KÜLÖNBEN a legnagyszerűbb országos tervből a legkitűnőbb könyvtári elképzelésekből sem lehet valóság! A Móricz Zsigmond színház az utóbbi évadban vezető helyet vívott ki magának a város képzőművészeti életében. Kiállításai szerény terjedelemben mozognak, de izgalmasak, újszerűek. Olyan ablakot nyitnak, ahonnan új horizontók. messze távlatok tűnnek elénk. Jelenleg Buna Konstantin képeit láthatja a közönség. A kiállított anyag számszerűleg kicsi, mindöpsze tíz kép, ezek közül is hét festmény két sorozatot a1 kot. ami által a művek száma valójában a felére csökken. Láttukra az az első benyomás alakul ki a szemlélőben, ami azután is megmarad, hogy egy ízig- vérig mai. s korszerű művészettel találkoztunk. Nem hiányzik az új utak. a kaland izgalma, a szemet magához vonja a képek érdekes színhatása, s a foltok beszédes érthetősége, s gondolatilag közelebb jutva hozzájuk, a nonfiguratív formák világos jelentést, s értelmet öltenek. A négy évszak ciklusképei magukban véve megkapják a szemlélőt márcsak a festőiségükkel is. De azon túlmenően mind a négy évszaknak megvan a maga jellegzetes pillanata, ennek jellegzetes tulajdonsága, melyeket színekben, formákban lehet kifejezésre juttatni. Ezzel a tétellel. amely távolról sem új, legfeljebb azért, mert már annyira feledésbe merült, de ■főleg a tételnek modern értelmezésével kezdődik a „kaland.” A következmények már logikusan folynak. „A ■tavasz” uralkodó színe a zöld agy-két élénk virágként ható színes folttal, és kéknek is kell szerepelnie, mert ekkor kap színt az égbolt is. A formák nyíltak, feltörnek, s az erőtől szinte részegek. A szimbolikát tovább lehet folytatni a nyár izzásán, az ősz beérésán. s a tél jégkristályain. A lényeg azonban annak a felismerése, hogv itt egy olyan művészettel állunk szemben, mely a színek, formák pszichikai jelentésére épülő absztrakció, elvonás. A másik ciklus gondolataiban rokon az elsővel, de témája: az „élet”, még általánosabb. Különbözik azonban a megoldásában. Szürkés tónusba ágyazva ezüst, s arany fények jelennek meg. Határában nézve olyan benyomást kelt ez a triptichon* mintha fémplasztikai alkotások lennének a festészet nyelvére átültetve. A művek láttán az ember elgondolkozik. Egy új barokk kor jön? Ez már a második olyan kiállításunk, hol a festői elem a gondolat szolgálatában áll. A művészet a saját erejét akarja kipróbálni? Hogy meddig mehet el a neki idegen területen? Anélkül, hogy a kérdésre válaszolni tudnánk, arra kell szorítkoznunk, hogy megállapítsuk, ez meglehetős általános jelenség, s a kiállítás éppen ezért ad érdekes kipillantást arra, ami a nagyvilágban történik. ★ A fiatal. Erdélyből áttelepedett művésznek pedig sok sikert kívánva örömünket fejezzük ki. hogy megismerhettük őt magát és művészetét. Koroknay Gyula Zsebtzinház az operettben — első műsor: FaMŰ&GztiikMS ÉPÍTŐK. HORVÁTH ANNA RAJZA. Az asszony előtt ezentúl összefolytak a napok. A férfi idegenként járt-kelt a lakásban, néha napokig nem ment haza, vasárnaponként pedig hevert az ágyban. Cigarettázott, fütyörészett. „Milyen furcsa — gondolta az asszony —, nem kérdezhetem meg, minek örül...” A férfi kora délután kelt fel, láthatóan nem találta a helyét. Amikor megszólalt, remegett a hangja. — Nincs valami programod? — kérdezte az asz- szonytól. — Miféle programom? — Szabad vagy — legyintett zavartan a férfi. Kis idő múlva még azt mondta: — Csomagolni szeretnék. Meg akartalak kímélni. — Ugyan — mondta köny- nyedén az asszony, bár alig jött ki hang a torkán. Később valóban szenvedett. A csomagolás látványa kegyetlen, mintha élve boncolnák. A férfi elkészült, bőröndjeit az ajtóhoz vitte. — Hát ennyi — mutatott rájuk. — Igen — bólintott az asz- szony. — Akartál valamit mondani? — Eszembe jutott, ha megversz, elmehetek látleletet vetetni, s ha megállapítják a nyolc napon túl gyógyuló sérülést, megbüntetnek. De így, hová mehetnék? Talán mondjam azt: „lelki sérülés?” Ne állj meg az ajtóban... Te mindennél többre tartod a határozottságot. — Ha bármikor szükséged lenne valamire... — Menj már! míg a férfi távolodott az asszony a lépéseit számolta. — Egy... kettő... tizenhat. Odalent becsapódott a kapu. Az asszony visszament a szobába, de nem mert az ablakhoz közeledni. Most igazán jó lett volna, ha a szemközti lakásba nézhet.. De itt? A házak, a Duna szemközti partján... olyan messze vannak! Fantasztikus! Nemcsak az fantasztikus, hogy _ egy ilyen nagy, zenés színház, mint a Fővárosi Operett apró zsebszínházat létesít, hanem a miniatűr színház első műsorának címe is: FANTASZTIKUS! Ml is lesz tulajdonképpen ez a december 17-én megnyíló zsebszínház — és milyen lesz az első produkciója — erről kérdezzük az új létesítmény „szülőatyját”, az operettszínház rendezőjét: Seregi Lászlót. — Hogy mi lesz a zsebszínház? Tulajdonképpen egy kísérleti műhely — feleli. — Azt szeretném itt kikísérletezni, hogyan lehetne nem a régi módon, különféle bárgyú kiszólásokkal közel kerülni a közönséghez, hanem új módon, új stílussal!... — Ez mit jelent? — A Fővárosi Operett Színház szép, modern zenekari próbatermében tartjuk majd az előadásokat. Ide nyolcvan ember fér be, színpad nincs, tehát lényegében a közönség között, „szobahangulatban” teljesen intim hatással játszik a mi zenés zsebszínházunk. Ha ez beválik, sok mindent szeretnénk itt megvalósítani, igen tág elképzelések vannak. A Fantasztikus !-sal nyitnánk: a következő műsorunk Edit Piaf önéletrajza lenne, amit Bulgáriában egyr személyes „monodrámává” dramatizáltak, különböző Piaf- lemezekkel illusztrálva, Galambos Erzsinek való produkció lenne ez... Szeretnénk több egyszemélyes showmű- sort bemutatni, ami a színház egy-egy vezető színésze „A rádióban először” címmel új operasorozat indul november 27-én. Az első adást követően négyhetenként kerülnek műsorra azok az új lemezek, illetve külföldi felvételek, amelyek a Magyar Rádióban eddig egyáltalában nem ismert, vagy csak részleteikben ismert teljes operákat tartalmaznak. Először Paisellónak, a XVIII. század híres operaszerzőjének, .Teodora király Velencében” című operája kerül műsorra. A felvétel a schwetzmaeni ünnepi játékok előadását örökítette meg. Bemutatásra vár többek között Donizetti „Pia de Toloköré épülne, s esetleg egy népszerű riporter vezetné le a közönséggel egybekapcsolt, „beszélgető” műsort. — Az operett hatalmas színpada, nagy nézőtere eddig sajátos stílust alakított ki. — így van. Éppen ezért van szükség a zsebszínházra, amelynek olyan a jellege, mintha egy nagy társaságban volna berendezve, mintha egy nagy családi körben, klubszerűén játszanának. Nem stúdiószínház lesz ez. Célja, hogy a közönséget a vidám műfajban is a „társas muzsikálás” örömeibe bevonja. — Mit tudhatnánk meg az első produkcióról? — Három amerikai egyetemista színjátszó csoportot alakított. Ök írták a darabot, ők szerezték a zenéjét, és ők adták elő. Amikor az egyetemet elvégezték, tovább is együtt maradtak, s befutottak a Brodway-n. Régóta dédelgetett darabötletük volt ez a mű. Megírták, de egy menedzser sem „bukott” rá. Dühükben visszamentek az egyetemre, s ott adták elő. Kirobbanó sikert arattak vele, s a teljes díszlet és jelmez nélküli, egy zongora és hárfa kíséretével előadott kis musical egész Amerikát meghódította. A darab szövegírója Töm Jones — nem az énekes —, zeneszerzője Harvey Schmidt. A magyar versesszöveget G. Dénes György írta, a fordítás Ungvári Tamás munkája. Még a zenéről: bájos és különös, szinte barokk zene — dzsessz- ben. Ezt jelzi már az összeállítás is: zongora, hárfa, bőgő, dob. mei” című operája, a svájci olasz rádió produkciójában. Adam „A lonjumeaui postakocsisának” jól ismert, népszerű részletei után most a teljes művel is megismerkedhetnek a hallgatók. Rahmani- nov Puskin szövegére írt „A fösvény lovag” című operáját Gennagyij Rozsgyeszt- venszkii vezényli a szoviet rádió felvételén. Igazi különlegességnek ígérkezik Britten új műve. az „Owen Winara- ve” című tévéopera. A BBC felvétele az ősbemutatón készült. A produkciót ezúttal maga a szerző vezényli, s a nagvnevű énekest, Peter Pears-t két szerepben is hallhatjuk benne. A rád óban* először 9 Uj operasorozat
