Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-10 / 239. szám

*. olaai KET ET MAGYARORS7 4G ' f971. október ft HÉTFŐ: Szadatot az arab föderáció elnökévé vá­lasztják — Barzel lett a nyugatnémet ke­reszténydemokraták új pártvezére. KEDD: Bejelentik Kissinger újabb pakingi útját — Péter János és U Thant találkozója. SZERDA: Kawawa tanzániai alelnök budapesti tár­gyalásai — NATO-tanácskozás a kölcsö­nös fegyverzetcsökkentésről. CSÜTÖRTÖK: Podgornij befejezi VDK-beli országjárá­sát — Koszigin algériai megbeszélései. PÉNTEK: A két német állam képviselőinek újabb ta­lálkozója — Szovjet nyilatkozat az angol hatóságok provokációiról. SZOMBAT: Katonai zendülés Argentínában — Koszi­gin Marokkóban tárgyal. Döntő hét — a döntő évben ? A Kairóból érkező jelen­tésekben vissza-visszatér Szadat elnöknek az a figyel­meztetése, hogy az 1971-es esztendőnek döntő évnek kell lennie a közel-keleti há­borúnak vagy békének szem­pontjából. Az egyiptomi ál­lamfő nyilván az időtényező fontosságát akarja ki­emelni. hiszen a válság a hónapok és évek múlásával egyre inkább éleződik. A kulcskérdés természetesen az. hogy a korábbinál ked­vezőbb nemzetközi kereteket (a Szovjetunió és a szocialis­ta országok segítsége az an- tiimperialista arab ügynek, valamint a világközvéle­mény növekvő rokonszenve) miként tudják maguk az arab országok jobban ki­használni. A politikai rende­zés továbbra is az egyetlen reális út. de a sikerhez elen­gedhetetlen a politikai erő­feszítések fokozása: az arab országok belső szilárdságá­nak és egységének magasabb szintre helyezése. Ebből a szempontból nem túlzás azt állítani, hogy a döntő éven belül döntő he­tet írhattunk. Az AKSZ — magas rangú iraki vendégek is jártak. Változatlan érdeklődéssel kíséri a világ az indokínai eseményeket. Vasárnap elnö­köt választott a saigoni re­zsim. Az amerikaiak áldá­sával az a Thieu tábornok hosszabbította meg formáli­san is uralmát, akit a dél­vietnami népi erők közismer­ten nem tekinthetnek lehet­séges tárgyaló partnernek. (A DIFK a hét elején közzétett nyilatkozatában példátlan csalásnak nevezte a szava­zást.) A saigoni manőverrel még bonyolultabbá vált az indo­kínai krízis. Erre utal a ka­tonai cselekmények felélén­külése. s az amerikai légierő a héten ismét számos beve­tésben támadta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Washington ugyan változat­lanul csapatkivonásokat ígér. de erősen kétséges, hogy a februárig kilátásba helyezett negyvenezer főnyi csapat- csökkentés miként valósulhat meg Dél-Vietnamban. Köz- ban a saigoni hadsereg tá­bornoki és tisztikarából ál­landó puccshírek terjengenek. Egy találó moszkvai kom­mentár a hét elején a „moszkvai diplomáciai szi­multánról” írt. Valóban, az SZKP XXIV. kongresszusán bejelentett békeprogramnak megfelelően, valamennyi lé­nyeges területre kiterjeszti kezdeményezőkészségét. Ko­szigin az arab világban. Pod- gomij Vietnamban — s a heti előrejelzések Brezsnyev franciaországi látogatásának programját közük, az SZKP főtitkára tehát folytatja sze­mélyes erőfeszítéseit is az európai kibontakozás érde­kében. Ide tartozik, hogy a NATO most adott érdemibb­nek tűnő választ Brezsnyev Tbiliszi beszédére is. amely­ben Moszkva kölcsönös eu­rópai haderőcsökkentést ja­vasolt. Az atlanti országok megbízásából Brosio volt NATO-főtitkár tesz majd „keleti körútat” a további tárgyalások lehetőségeinek kipuha tolására. Még egy fontos európai folyamat: a jelek szerint „in­tenzív” szakaszukba jutottak a két német állam megbe­szélései. ha gyors eredmény nem is várható. Várhatóak viszont a jobboldali nyugat­német ellenzék új rohamai, miután a párt saarbrückeni kongresszusán, Strauss sze- kundálásával, a mérsékel­tebb Kohllal és Schrőderrel szemben. Barzelt választot­ták pártvezérré és jövendő kancellárjelöltté. A hét folyamán tovább gyűrűztek annak a provo­kációnak a hullámai, ame­lyet az angol hatóságok kezdeményeztek szovjet dip­lomaták és szovjet intézmé­nyek munkatársainak cso- protos kiutasításával. A szov­jet kormány nyilatkozatában ellenséges akciónak bélye­gezte az angol kormány lé­pését. amely komoly bonyo­dalmakhoz vezet a két ország kapcsolatában. A nyi­latkozat egyben bejelenti a szovjet kormány ellenintéz­kedéseit. A világközvéle­mény elítéli a brit magatar­tást és — véleményünk sze­rint nem alaptalanul — kí­sérletnek tekinti a nemzet­közi enyhülés folyamatának feltartóztatására. Réti Ervin A szocialista gazdasági integráció útján /. Az együttműködés'új fejezete „Integráció: általános ér­telemben a gazdaság egyes ágazatának, részeinek, egységének együttműködé­se, egyesülése, összeolvasz­tása, amely kiterjedhet a ter­melőerők, a tulajdon, vagy mindkettő összpontosulásá- ra.” A Közgazdasági Kis­lexikon megállapítását idéz­tük, de ezzel az általános ér­telmezéssel aligha magya­ráztuk meg a KGST XXV. ülésszakának elfogadott komplex program alapelveit. A szocialista gazdasági in­tegráció fogalma két és fél évvel ezelőtt szerepelt elő­ször a nyolc KGST-tagország hivatalos szótárában, A XXIÍI. ülésszak nyomán in­dult meg az a széles körű munka, amely végül is az in­tegráció fejlesztését, a konk­rét tennivalók és megálla­podások kidolgozását célzó, 15—20 évre szóló komplex program elfogadásához veze­tett. A feladat újszerűségét ön­magában is jelzi, hogy a szo­cialista országok gazdasági tömörülésében első ízben ke­rült sor ilyen hosszútávú feladat meghatározására. Az elfogadott közös program né­hány témában konkrétan utat mutat, egyértelmű feladato­kat szab. Másrészt pedig to­vábbi kérdések tanulmányo­zását írja elő. így 1974 ele­jéig az integráció előkészíté­sének újabb szakasza zárul le. A komplex program tehát nem annyira az integráció kibontakoztatásának közben­ső és végső fázisait rögzíti, inkább az ahhoz vezető uta­kat, módokat, elveket, fel­adatköröket vázolja. így az első konkrét gazdasági ered- mpnyrp, qsají a következő, az 1976-tól kezdődő ötéves terv­ben számíthatunk. A szocialista országok nem hajthatták volna végre nagy­szabású iparosítási program­jaikat az egymás közötti gazdasági kapcsolatok rend­kívül gyors fejlesztése nél­kül. Az együttműködés fo­kozását. a KGST megalakí­tását sürgette, szinte kikény­szerítette a tőkés hatalmak II. világháborút követő hi­degháborús politikája, amely egyebek közt gazdasági blo­káddal. kereskedelmi embar­góval próbálta a társadalmi haladás élén járó szocialista országok gazdasági alapjait megtorpedózni. A gazdasági zsarolásra a szocialista or­szágok összefogása, az élv- társias segítségnyújtáson és a kölcsönös előnyökön ala­puló külkereskedelem. a műszaki együttműködés gyors fejlesztése volt a vá­lasz. Bár ebben a kezdeti időszakban a szocialista nemzetgazdaságok még au- tarkiára, önellátásra töre­kedtek. szinte minden ipar­ágat. és terméket párhuza­mosan fejlesztettek, azért a nemzetközi munkamegosztás előnyei — bár ’ korlátozott mértékben — már érvénye­sültek. Később, a gazdasági ala­pok megerősödése, a kapcso­latok stabilizálódása nyo­mán. az 1950-es évek köze­pétől megkezdődött a szo­cialista nemzetközi munka- megosztás tudatos tervezé­se. és a belőle származó nagy előnyök határozottabb kihasználása. Az ötéves ter­vek koordinációjával, egyez­tetésével, sokoldalú szakosí­tási ajánlások kidolgozásá­val megkezdődött a nem­zetközi munkamegosztásban rejlő előnyök. lehetőségek feltárása. Ez az újabb — második — fejlődési szakasz nagy eredményekkel páro­sult. kölcsönösen megala­pozta a szocialista országok gazdaságainak hosszabb tá­vú, tervszerű fejlesztését. Mindenekelőtt középtávon számba vették egymás alap­vető nyersanyag- és energia- szükségleteit. megteremtve azok kielégítésének lehetősé­geit, feltételeit. Megállapod­tak a legfontosabb ipari és mezőgazdasági termékeik szállításának ötéves keret­számaiban, új KGST-intézmé- nyek, állandó bizottságok alakultak a bonyolultabb feladatok ellátására stb. A növekvő igényekhez és lehetőségekhez kgp.est. .azon­ban, a .kialakult formált. és módszerek elégtelennek bi­zonyultak. A KGST külön­böző szintű szerveinek egyen­rangú döntései gyakran fél­megoldásokat, kompromisz- szumokat szültek. A szakosí­tási ajánlások például bizo­nyos termékeknél szentesí­tették a meglévő gyártási párhuzamosságot. Sőt. ese­tenként — az ajánlás ellené­re — újabb ország is bekap­csolódott a gyártásba. A kompromisszumok, a félmeg­oldások szükségképpen kö­vetkeztek abból, hogy a gazdasági fejlettség különbö­ző szintjén álló. eltérő felté­telek közt tevékenykedő. a feladatokat esetenként más­más nézőpontból megközelí­tő nyolc tagország nemzeti érdekei bizonyos kérdések­ben nehezen összeegyeztet- hetőek. Ezek áthidalására alakult meg a KGST-n be* lüü szervezetként például az INTERMETAL, a kohászatit vagy a csapágyipari nemzet* közi együttműködést szer­vező intézmény. Kétoldalú megállapodással köziis válla­latok (Haldex, IntransAnas, Agromas stb.) alakultak, mű­szaki és kooperációs kapcso­latok szövődtek és így to­vább. A KGST-országok együtt­működésének újabb fejezetét, a szocialista integrációt meg­jelölő közös program mesz- szemutató céljait a tapaszta­latokat hasznosítva hosszú távon, fokozatosan kívánja megvalósítani. Nem törek­szik tehát minden kérdés­ben nyomban a teljes körű érdekegyeztetésre, valameny- nyi tagország együttes cse­lekvésére. Az integráció általános értelmezésével vezettük be sorozatunk első írását. S azok kedvéért is, akik a lé­nyeget szeretik, tömör defi­níciókra leegyszerűsíteni, fe­jezzük be azzal: a szocialista integráció pontos és konkrét meghatározására egyelőre nem vállalkozhatunk. Hiszen minőségileg olyan új fejlő­dési szakaszról van szó. amelynek kibontakozása hosszú esztendőket igényel, s jelenleg még nincs, nem is lehet elég gyakorlati tapasz­talatunk az elméleti általá­nosításhoz. A magyar gaz­dasági reform tapasztalatai­ból is tudjuk, hogy miután a társadalom, a népgazdaság megoldásra váró kérdéseit nem lehet laboratóriumi kö­rülmények között kikísérle­tezni, időnként gyakorlatias kezdeményezések lendítik fel, orientálják. alapozzák meg a további elméleti mun­kát. Később pedig a tapasz­talatok elméleti általánosítá­sa további lendületet ad a gyakorlatnak, s szükség sze­rint korrigálja is azt. A szocialista integráció kibon­takoztatásának első szaka­szában hasonlóképpen a gyakorlatias kezdeményezé­seké a döntő szó. Tegyük mindehhez hozzá: bár a gazdaságilag fejlettebb tő­kés világ integrációs folya­mata meglehetősen előreha­ladott. jellegének, keletke­zésének és további irányai­nak megítélésében a polgári közgazdászok véleménye még ma is eltérő. Kovács József megint új rövidítést tanul az újságolvasó — az Arab Köz­társaságok Szövetsége meg­választotta elnökét Anvar Szadat személyében, kijelöl­te a kabinet tagjait, gyakor­lati lépéseket tett a kül- és gazdaságpolitika összehangolá­sára. Ha mégis óvatosan fo­galmazunk. s nem marad el a feltételes mód. ez azoknak a tapasztalatoknak köszön­hető. amelyeket a világ a korábbi arab egységkísérle­tek kudarcainál szerzett. Ezért kényszerülünk olyan megállapításra: tulajdonkép­pen csak jóval később de­rül majd ki. beszélhetünk-e a Közel-Kelet „döntő heté­ről”. vagy heteiről. Az arab föderációt egyelőre alá kell vetni az idő terhelő próbájá­nak. Annyi bizonyos, ha az egység szilárd lesz. s megfe­lelő antiimperiälista tarta­lommal telítődik — akkor Valóban jelentős, új ténye­zője lesz a közel-keleti hely­zetnek. Mindez természetesen egybeesik a szocialista or- Bzágok következetesen béke- szerető politikájának kíván­ságaival — a konzultációk rendszeresen folynak minden tekintetben. Koszigin szovjet miniszterelnök miután Moszkvában a dél-jemeni kormányfővel tárgyalt, je­lenleg éppen Északnyugat- Afrikában tesz körutat: A1 gériát és Marokkót keresi fel. TéVék-ny a magvar dip­lomácia is: New Yorkban Péter János a héten Riad egyiptomi külügyminiszterrel találkozott. Budapesten pedig Ilyen körülmények között kiemelkedő jelentősége volt a szovjet államfő VDK-beli látogatásának, amelynek so­rán Podgornij a Szovjetunió messzemenő szolidaritásáról biztosította Hanoit. Csak remélni lehet, hogy a Nixon- adminisztráció. mindenek­előtt saját nehézségei kö­vetkeztében végre felismeri majd: az indokínai rendezés útjait a párizsi tárgyalóasz­talnál kell keresni, a DIFK hét pontja alapján — más megoldás nem kínálkozik. Ez a vélemény azért is hangsúlyos, mivel a héten Washington sietve bejelen­tette: Kissinger, az elnök főtanácsadója ismét Peking- be utazik. A korábbi titko­lódzással ellentétben ez a hír nagy nyilvánosságot ka­pott. az amerikaiak azt akar­ták érzékeltetni, hogy a pe­kingi kósza hírekkel ellen­tétben (állítólagos hatalmi harc a vezetésben) nem változott Nixon útjának le­hetősége. A lényeg természe­tesen továbbra is az. hoev az amerikai elnök csalódik ha úgy gondolja, a kínai látogatással ki tudja kerülni a vietnami agresszió feladá­sát. (Még egy megiegyzés a pekingi híresztelésekhez: a világ e héten különleges 'inról ékossáegal olvasta a Pe­kingi protokollistákat. Iav „hír” volt. hogy a kínai fő­városba érkező etióp csá szárt Csou En-laj miniszter- elnök köszöntötte, s Mao el­nök is fogadta...) Andrzej Zbych: Kiess kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István 44. Már jócskán éjfél után járt az idő, amikor kezdtek szét­széledni. — Nincs kedve maradni, Oberleutnant? — kérdezte Jeanne szorosan Klosshoz si­mulva. Az utász százados gyűlölet­tel nézett Klossra. — Miért ő? Nekem ígérte... — Türelem, százados. Vi­szontlátásra uraim, remélem, holnap ismét látjuk egymást. Csak amikor becsukódott mögöttük az ajtó, akkor emel­te le karját Kloss válláról. Egy szempillantás alatt el­tűnt egész, — az ember azt hihette volna — őszinte vi­dámsága. — Igen, így jó lesz — mondta. — Hadd higgyék, hogy a szeretőm vagy — Kloss legnagyobb ámulatára a lány színjózan volt. — Adj egy cigarettát. Nos, megsza­badultál kételyeidtől? — És amikor válasz gyanánt Klos« bólintott, Jeanne a lépcsőn mutatott. — Gyerünk, valaki meg akar ismerni. Feketére szívott pipa, ala­csony homlokba omló sűrű Sötét haj. Igen, érthető volt minden. Henri, aki a szobá­ban sétált fel s alá, és itt fenn várt rájuk, azonos volt azzal az emberrel, akivel Kloss egy évvel ezelőtt ta­lálkozott Párizsban, a hotel „Ideál” egyik szobácskájábán. — Azt mondták, hogy de­portáltak — szorította meg erősen a francia férfi kezét —. Ez igaz is — válaszolta —, csak az úton kereket ol­dottam, és most itt Vagyok Bár itt is csak átmenetileg tartózkodom. Klossnak elmagyarázta a helyzetet. Néhány héttel ez­előtt Saint Gilles-ben letar­tóztatták Marekot, a Maquis körzet itteni főnökét. A vilá gon a legostobább lebukás. Bal kézről szerzett, de azéi kiváló papírjai voltak. Győr san akart Le Havre-ba eljut­ni, s igénybe vette egy alk mi tehergépkocsi vezetőjéne szívességét. Kiderült, hogy pasas német raktárból lopo konzervet szállított. A vezetőt és a kocsi valamennyi utasát természetesen letartóz­tatták, de a németek, úgy lát­szik, nem sejtik, ki került hálójukba, mert á bírósági tárgyalás időpontjáig Mare­kot a helybeli börtönben őr­zik. Marek nemcsak a kör­zetről tud sokat, de a sziget­tel tartott kapcsolatról is, to­vábbá ismeri azokat az em­bereket, akik a svájci kiren­deltségen keresztül tartják az összeköttetést a központtal. Éppen ezért központunk min­dent elkövet, hogy Marekot kiszabadítsa a ' börtönből. Amikor Kloss érkezéséről be­futott a bizalmas hír, azon­nal érintkezésbe akartak ve­le lépni, mert segítségét az akció előkészítésében hasz­nosnak, sőt nélkülözhetetlen­nek tartották. A balszeren­cse azonban úgy hozta magá­val, hogy Jean-Pierre von Vorman-nak mondta be a jelszót, s aztán a börtön el­leni támadási kísérlet során hagyta magát agyonlőni. Kloss röviden beszámolt nekik von Vormann-nal foly­tatott beszélgetéséről, kitérve az Elért és a monoklis had­nagy közti — véleménye sze­rint — konfliktusra. Mindez — összegezte az elmondotta­kat —, még bizonyos esé­lyekkel kecsegtet a játékban. — Iszonyatosan kockázatos játék — jegyezte meg Jeanne —, de nincs más kiút. — Abból a feltevésből kell kiindulnunk — mondta Hen­ri —, hogy Vormann még nem értesítette Eiertet, és csakugyan a saját szakállára akarja folytatni a játékot. Az sem kizárt persze, hogy Vor­mann például az SD-qek dol­gozik, és a zsarolási kísérlet csak arra jó, hogy szerveze­tünket alaposabban megis­merje. Akár így nézzük a dolgokat, akár úgy, ahhoz túl sokat tud, hogy hosszú életet lehetne jósolni neki. — Nyitott kérdés még a Kloss-szal folytatott beszél­getéséről készített jelentése — mondta Jeanne. — Vár­junk csak — kezdett kombi­nálni — ez az utász százados azt mesélte, hogy ma Le Häv- re-ban járt von Vormann-nal akinek a húga ott lép fel minden este. — Igen — tette hozzá Kloss —, ő lehet a megbízha­tó kéz, nála rejthette el Vor­mann a jelentést tartalmazó borítékot Elértnek címezve. Nyelve önkénytelenül rásza­ladt az ínyére ragasztott kis fiolára. — Valami eszembe jutott — kezdte lassan —, öt­let, őrült ötlet, s ráadásul Jeanne számára pokolian ve­szélyes. De ha elfogadnád — fordult a lányhoz — még volna valami esélyünk. — Ha kell... — a lány meg­rándította vállát. — Nem tu­dom, elhiszitek-e, de néha úgy érzem, szívesen meghal­nék... — Ne nyafogj — szakítot­ta félbe durván Henri —, ebi­ben nem vagy egyedül! -T Megtömte pipáját, s nagy gö- molyokban fújta a füstöt. — Csak mondd — parancsolt* inkább, mint mondta. — Ta­valy Párizsban is támadt öti leted, nem is olyan rossz... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom