Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-17 / 245. szám
1971 Mrtötipr 17 p-t^t r-r «>r »r;v Kn 3. oldal A nyilvánosság előtt VÉGLEGES A NYÍREGYHÁZI LAKÁSELOSZTÁSI TERV. elkészültek a kiutalási névjegyzékek, az idén felépülő valamennyi új bérla kásnak és tanácsi értékesí- tésű lakásnak gazdája van. Az újfajta elosztással nem lett több lakás — most is ezernél több jogos igénylő vár kedvező válaszra a megyeszékhelyen. Az arányok azonban változtak: a mostani már csak egvharmada az új rendeletek megjelenése előtt nyilvántartott lakásügynek. A lakásigénylések megújítása után készített összegezésekből az is pontosan kitűnik: július 1 után is maradt olyan család, amely 10 éve, vagy annál régebben adta be először igénylését. Megoldásra váró gond tehát maradt bőven. A múlt héten azonban már új szakaszába lépett az idén megjelent lakásrendeletek végrehajtása. A tanács igazgatási osztályán az újonnan lakáshoz jutók első csoportja aláírhatta a lakásszövetkezetek formanyomtatványait. Itt tudtak meg az új lakások pontos címét, nagyságát. A néhány percig tartó hivatalos formaságok intézésekor a felületes szemlélő is láthatta: valóban régi gondok oldódnak meg, nincs protekciósán, ügyét soron kívül intéző, saját vagy hivatali kocsival érkező. Annál több kétkezi, fizikai munkát végző, hivatalban ritkán aláíró ember. Ez persze apró külsőség csupán, de többek között ilyenekből is alkotják majd az új lakásrendeletekről a véleményt. KÉTSÉGTELEN, NEM HIBÁTLAN még ez az új rendelet. A helyi végrehajtási utasítások, tanácsrendeletek is nyilván finomításra szorulnák egyes korlátozó intézkedéseket pedig majd meg lehet szüntetni. Mert most — amíg sokkal több az igénylő, mint a lakás — feltétlenül az az igazságosabb, hogy a legnagyobb kedvezményekkel igénybe vehető lakásokat azok kapják akik legjobban rászorulnak: a kisfizetésű, nagycsaládos emberek, s ne azok, akiknek már eddig is jutott autóra, üdülőtelekre. A lakásrendeletek és azok nyíregyházi kiegészítésével mindenesetre már több jelentős eredményeket elértek. Az egyik: lakáshoz jutottak azok, akik 5—10 éve, vagy annál régebben igényeltek, s eddig — jogos kérelmük ellenére — mindig kimaradtak, bár igényük mindig ott szerepelt a nyilvántartásokban. Hogy miért nem kaptak eddig lakást — ennek okát kutatni már aligha érdemes A városi tanács rendeletében megtalálták a módját annak, hogy a kiutalásnál érezhetően előnyt jelentsen az, ha valakinek régi, jogos lakásigénylése van. megkaphassa a lakást, függetlenül attól hány beadványt írt, hányszor járt a tanácson, s milyen patrónu- sokat próbált keresni. Ez a téma tehát gyakorlatilag lekerült a napirendről. A MÁSIK IGEN JÓ EREDMÉNY, hogy a lakáskiutalási névjegyzékbe most felvettek között nagyon sok a fizikai munkás és a termelést közvetlenül irányító műszaki dolgozó. A jelenleg is kifüggesztett névjegyzékben a július 1. után újonnan kiutalt mintegy 100 tanácsi értékesí- tésű lakás körül több, mint nyolcvannak leendő tulaj dóri osa a legkülönbözőbb foglalkozású fizikai munkás, lakatostól konyhai dolgozóig, segédmunkástól brigádvezetőig. A tanácsi bérlakást igénylők között az arány még inkább a kétkezi munkások javára tolódott: nyolcvan tanácsi bérlakás közül körülbelül hetvenbe költözhe tek fizikai munkások. Köztük van kőműves. darukezelő ugyanúgy mint hivatalsegéd, portás vagy parkőr. Tanácsi lakáshoz jutott — nagyrészt régi jogos kérelem révén — több alacsony nyugdíjból mostoha körülmények között élő idő" ember is. A névjegyzékek alapján megáll api ható az is: az idén kiutalt lakásokból több. mint kilencvenet fiatal házasok kaptak — olyan családok, ahol a házastársak egyike sem idősebb 35 évnél. Ez persze most még csak egyszerű Statisztikai adat, s további elemzések szükségesek ahhoz hogy valóban értékelhető választ kapjunk: a lakáskiutalás valóban az indulást, a családalapítást követő években segít"'t-e a lakásgondokon — éppen mert a házasságkötések leggyakoribb időpontja inkább 20—25. mint 30—35 éves kor között történik. MINDENESETRE A LA KÁSKIUTALÁSOKKAL kapcsolatos korábbi szóbeszéd alaposan megcsappant A legnagyobb kedvezményekkel épülő lakások odaítélése a nyilvánosság bevonásával, a lakosság véleményét igénybe véve történt. Hogy mennyire jogos kritikával éltek a nyíregyháziak, azt az bizonyítja- több, mint 10 esetben fedte’" fel olyan tényeket, amelyek alapján nem hagyták jóvá a végleges kiutalásokat. Az első tapasztalatok alapján joggal várható el, hogy az ezután épülő lakásokat is ugyanilyen megelégedésre ítélik majd oda. Marik Sándor Kongresszusra készülnek A KÖZELMÚLTBAN A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGA mellett működő mezőgazdasági ifjúsági tanács összegezte a KISZ VII. kongresszusa óta végzett munkát. Megállapította, hogy a KISZ falusi szervezetei sokat tettek azért, hogy a mezőgazdaságban dolgozó ifjúság mindjobban megtalálja helyét a közös gazdaságokban, az állami mezőgazdasági üzemekben. Mind több falusi fiatal választja élethivatásul a mezőgazdasági munkát. A két kongresszus között eltelt időben mintegy kétszeresére nőtt a termelőszövetkezetek ifjú tagsága. Ebben az időszakban egyre jobban és többet politizáltak Szabolcsban is a falusi fiatalok. Ha a számok megpróbálják ábrázolni a valóságot, akkor igen szép képet kapunk, hisz mintegy tízezer fiatal vett részt KlSZ-okta- tásban. Számos olyan politikai, kulturális és szakmai akcióra került sor, amelyek felkeltették a fiatalok érdeklődését. Különösen népszerűek a fiatalok között a szakmai, politikai vetélkedők, több százan vettek részt benne. A KISZ-szervezetek feladataként sürgetően jelentkezett a szabad idő hasznos eltöltésének, a tartalmas szórakozásnak a szervezése, a tanulás feltételeinek megteremtése. Sikerként könyvelhetjük el, hogy már egyre több falusi ifjúsági klub nyújt szórakozási és művelődési lehetőséget, bár tudjuk, hogy ezzel még korántsem elégedhetünk meg. A KISZ-KONGRESSZU- SÉRT dolgozó fiatalok szép vállalásaik teljesítésével fejezik ki egyetértésüket: így — több más között — a megye fásításában vettek részt és legelők megtisztításában is tevékenykedtek. Nem lebecsülendő az sem, hogy több ezer fiatal vált szakmunkássá, illetve betanított dolgozóvá. A falu gazdasági-társadalmi vezetői — éppen az eredmények láttán — egyre inkább számolnak az ifjúsággal. Ez kedvezően befolyásolja a KISZ-szervezetek tevékenységét. így került sor a termelőszövetkezetekben dolgozó fiatalok helyi és országos parlamentjére, az állami gazdaságokban, erdő- és fafeldolgozó, illetve vízgazdálkodási üzemekben dolgozó fiatalok helyi és országos tanácskozásaira. Az elmúlt négy évben — a két kongresszus között — a KISZ megvizsgálta a mező- gazdaságban dolgozó fiatal agrárszakemberek és a tanyai fiatalok helyzetét. Most hogy a problémák ismeretesek, könnyebb kijelölni a feladatokat is. MÁR CSAK RÖVID IDC VAN HÁTRA a kongresszu sig. A közeljövőben választják, illetve újraválasztják r KISZ-szervezetek tisztségviselőit. A hátralévő időben ? vállalások teljesítésével készülnek a fiatalok. A KISZ- kongresszus nemcsak az ifjúsági szövetség életében jelentős mérföldkő, hanem mindazok ügye is, akik az életre, a jövőre nevelik a ma ifjúságát. A szóki mondás hatása Egy taggyűlés tapasztalatai nyomán Csalhatatlan-e a vezető? Tudhat-e mindent? Tévedhet-e a munkás? Senki nem mondhatja magáról, hogy tévedhetetlen, s minden szükséges ismeret birtokába" van, ami egy nagy üzemben, annak irányításához, szervezéséhez szükséges. Ha ezt kölcsönösen így tudják — vezetők és munkások —, akkor vallhatják is: szükségük van egymásra. És ez a szemlélet alapja lehet az üzemi demokrácia érvényesítéséhez. Fontos, hogy a munkások minden lényeges problémáról tájékoztatást kapjanak a vezetés részéről, a vezetők pedig igényeljék a dolgozók javaslatait, észrevételeit, kritikáját. Fórumot teremtsenek, ahol ez az információáramlás állandóan áthatja egész tevékenységüket. Nem szívesen szólnak Van ilyen törekvés. Különösen ipari üzemeinknél. A legutóbbi párttaggyülésen például az üzemi demokrácia problémái kerültek terítékre a Szatmárvidéki Faipari Vállalatnál. Csak a beteg és az igazolatlan távollevő párttagok nem vettek részt a tanácskozáson. így is csaknem 40 kommunista vitatta meg a beszámolót, melyet ez alkalommal a pártvezetőség nevében az igazgató — mint a vezetőség tagja — ismertetett. Vajon miért került napirendre éppen ez a téma? Nem szokásból, előírásból Úgy érezték és tapasztalták, van probléma. Volt valami visszahúzó erő, amely gátolta a szókimondást. így jellemezte ezt a párttitkárasszony: „Tapasztaltuk, hogy nem szívesen szólnak a problémákról, gondokról az emberek. Ezek okait kerestük.” S bár utólag megállapították, hogy különösebb ok a hallgatásra nincs, mégis fesztelenebb lett a légkör, javult a kapcsolat. Hogy miért? Talán elsősorban azért, mert nyílt, őszinte, gondokat elemző, ahhoz segítséget igénylő hangú volt a beszámoló. Feltárt olyan problémákat, amelyek hosszú ideje „szorítottak” akadályozták az előrelépést a fegyelem, a szervezettség, a termelékenység növelése érdekében. Lényegében egyetlen dologról van szó: a bátor hangú információ fontosságáról. Csak együtt lehet És ez megnyitotta az őszinteség csatornáit. Hogyan, milyen módszerekkel? Érdekes. A beszámoló — melyet az igazgató ismertetett — említést tett arról, hogy a vállalati munkaügyi döntő- bizottság az elmúlt évben 5 esetben változtatta meg az igazgató határozatát. Ezzel elismerte, hogy nem csalhatatlan, s egyben bizonyította az üzemi demokrácia egyik fórumán elfogadott döntés helyességét. Természetes, hogy ez csak egy momentum, s nem is a legdöntőbb. Lényegesebb volt az, ahogyan ecsetelte a vállalat' jövőjét. És a munkások jövő- lével együtt! Érdekeltté tette őket ebben. Ez az üzem a negyedik 5 éves tervben Közép-Európa legkorszerűbb bútorgyárává fejlődik, éves termelési értéke meghaladja majd a 350 milliót. Apellált arra, hogy e modern nagyüzem kialakítása, ilyen jelentős termelés megvalósítása igényli, egyenesen követeli a dolgozók és a vezetők teljes összefogását, az üzemi de- mpkrácia továhbi mélyítését. Lényegében az üzemi demokrácia egyik mércéje: a vállalat eredményessége. Ennek megvannak az eszközei: egyik éppen az, hogy az üzem negyedéves mérlegeit taggyűlés vitatja meg. A tervek megbeszélése. Ezeken részt vesznek a vállalat párton kívüli gazdasági vezetői is. A termelési tanácskozások légköre. A gondok megosztása a dolgozókkal. Említhetnénk a Jármi úti új üzembe való átköltözést. Gépek, berendezések szállítását, a termelés zökkenőmentes biztosítását. Ezeket csakis a dolgozókkal együtt lehetett megoldani zavarok nélkül. Üzemi gondok Bírálták a kommunisták, de előzőleg már a pártonkí- vüliek is a szállításoknál tapasztalható rendellenességeket, a gépek kihasználatlanságát a gépjavítás fogyatékosságait. Valójában a termelést akadályozó tényezőkre hívták fel a figyelmet. És nem kellett tartania senkinek, mi lesz, ha megmondja az igazat. Azért sem, mert éppen az üzemi demokrácia érvényesítése érdekében együtt keresték meg a módját annak, hogyan lehetne a fogyatékosságokat megszüntetni. Pedig Bakai István, a művezető ugyancsak ostorozta a termelés elmaradását a bútorüzemben. Nem sopánkodott, de kereste az útját, hogyan lehet pótolni s mulasztottakat. Ezt szolgálta, hogy a szerelőm únelyoer két műszakot vezettek be Elmondta, hogy kisebb minőségi romlás tapasztalható. Vigyázni kell a hínié.re, ezért az új munkások tanítására több gondot kell fordítani. Sikli Barna egyes fontos gépek sűrű meghibásodásáról szólt. Ezek miatt jelentős a termeléscsökkenés. Elmondta, a szállítás az üzemrészek között megoldatlan. Oláh József né a rakodómunkások bérezésének a felülvizsgálását sürgette. Javasolta, hogy itt is alakítsuk meg a törzsgárdát. Intézkedések, jó légkör És ami a lényeg: a taggyűlésen elhangzott javaslatoknak észrevételeknek volt foganatja. Csak néhány említésre méltó dolgot említünk. Azóta a rakodómunkások órabéremelést kaptak. Alakul a törzsgárda, biztosítják a túlórák kifizetését. Felülvizsgálták a szállításnál tapasztalt mulasztásokat, intézkedtek a gépek megjavítása ügyében. Az intézkedések nyomán változott a munkahelyi légkör, javultak a termelési feltételek. Nyilvánvaló, hogy nem egy csapásra, s nem ez az egyetlen párttaggyűlés eredményezett fordulatot az üzemi demokrácia helyesebb értelmezésében, alkalmazásában. De jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy bátorítást adjon az embereknek, a dolgozókat még érdekeltebbé tegye az üzem irányításában. Igényüket ébresztette fel. s ez a vezetés részéről a bizalom jele. Igénylik is a munkások. S ezt kölcsönösen ápolni kell, mert csak ez az útja az üzemi demokrácia érvényesítésének. Bátorítást kapnak ehhez a pártszervezettől, mely a gazdasági vezetéssel együtt munkálkodik azon, hogy a légkör szabad, felhőtlen legyen. Farkas Kálmán ZÁHONY. SZAKKÉPZETT BRIGÁD VÉGZI A SZOVJETUNIÓBÓL ÉRKEZŐ ZSIGULI KOCSIK KIRAKODÁSÁT. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELEI Lázár Ervin: A költő es a löveszteknő Azt mondják, a finneknek az ember pénteken elmesél egy viccet, faarccal végighallgatják, s csak vasárnap a templomban kezdenek rajta nevetni. Kínos lehet. De még mennyire kínos! A minap rám is egy megtisztelőén komoly társulatban jött rám a röhöghetnék, éppen akkor, mikor a társaság éke, a köz- tiszteletben álló úriember ott tartott a történetében, hogy az őr rákiáltott: „Állj, vagy lövök!” Egyetemi zászlóaljban voltam, nyaranta egy hónapra Nem hiszem, hogy az aktit tiszteknek sok örömet sze reztünk. A mi századunk legszebb katonája egy költő — azaz akkor még költőpalántr — volt; ma a legnépszerűbbek közül való. A nem épper daliás termetű ifjúra, aki rá adásu’ akkor még egy csene Vész agárnál is soványab' Volt lem igen faláltak meg felele kisméretű fuh^t, ezér aztán zubbonyban is úgy látszott, hogy köpenyt húzott. Ha meg köpenyt húzott, alul is meg felül is éppen hogy csak kilátszott egy kis darab költő, egyébként az egész ember egy többszörösen megtekert derékszíjból. :gy bő redőkben leomló kö- >enyből s egy csillogó szemüvegből állt. A sorban leg- íátul ment, ha lövészetre mentünk, ő hozta a céltáblát, harcászaton pedig ő volt az dlenség, akit vad diadalor- ’ítások és röhögés közepette lfogtúnk. Nos hát egy ízben ővészteknőásást gyakorolunk. A föld meglehetősen ;öves és kemény volt, a lö- vé$zíe}tnpneif [mégis akkorának kellett lennie, hogy az ember hosszában végig tudjon benne feküdni és ne látsszon ki belőle semmi. A többség már nagyjából elkészült, a főhadnagy szemlét tartott a művek fölött. A sor vége felé járt, amikor vésztjósló csendességgel megszólalt: — Magát hogy hívják? Egy köpenygombolyag viszonylag függőlegessé rendeződött, tisztelgés, amennyire attól a marha nagy kabátujj- tól lehetett és szabályos jelentkezés. A főhadnagy szélütötten meredt a költőhonvéd mesterremekére, amely állott egy ppcpktúrás mennyiségű, kikapart földből és egy hezzá méltó gödröcskéből. — Ez kész? — kérdezte mély undorral a gödörre mutatva a tiszt, közben remegett a szája széle. A költő magabiztosan rávágta. — Igenis. A tiszt elvörösödött, el- üvöltötte magát: — Ez magának lövésztek- nő?! Mire a líra jövendőbeli mestere fölényes, oktató nyugalommal megszólalt: — Főhadnagy elvtárs jelentem, nem lövészteknő, lövészlavór. A század a lövészteknőben fetrengett a visszafojtott röhögéstől, s nem is tudom mi történik, ha a joviális tizedes meg nem menti a helyzetet. Szerencsére azonban megszólalt: — Ide figyeljen kiskatona! Aztán nehogy nekem legközelebb lövészszappanytartót csináljon. Apropo szappany! így nyö- vel! Középiskolás koromban volt egy vájtfülű, a nyelvhelyességre rendkívül érzékeny rpagyartanárom. Egyik esztendőben D-re került érettségi elnöknek. A névsor vége felé tartottak már, a vizsgálóbizottság is unta kicsit a ceremóniát. A delikvens éppen József Attiláról felelt közepeskén. Hogy minél előbb túl legyenek rajta, az elpök megállította a fiút. gondolta feltesz egy könnyű kérdést, amit biztosan tud és mehet. Meg is kérdezte mi volt a foglalkozása József Attila apjának. Szerencsétlen legény gondolkodás nélkül rávágta: „Szappanyfőző”. Micsoda? — kérdezte rezignál- tan jó tanárunk, s szegény áldozat mit sem sejtve sétált az oroszlán torkába. „Szappanyfőző — ismételte meg. A tanár úr most már rángani kezdett az idegességtől (kissé ideges természetű volt egyébként is), de azért még mindig halkan, szelíden mondta az elítéltnek: „írja föl a táblára”. Barátunk a táblához sétált és szép kalligrafikus betűkkel fölírta: „Szappanfőző”. így n-nel. Mindenki felszabadultan felsóhajtott. Na látja — mondta az elnök — olvassa szépen el. A fiú a tábla felé fordult és szép tagoltan elolvasta: „Szappanyfőző.” így nyö-vel. Az elnök lilára váltan kirúgta maga alól a széket, felugrott és ordítva kérdezte: „Hogy hívják magát, szerencsétlen?! — Szappanyos Ábrahámnak — közölte megszeppent fiú. Átengedték.
