Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-07 / 210. szám

f. bf9a3 tTELFT-MAGYARORS tAO TSPft. sfeeptémbéf r. KOMMENTÁR Jacht és politika a zátonyon Sportszerető nép az angol, legtöbbje jellemében viseli a fair play szellemét. Ezért is bizonyos, hogy amikor a hétfő reggeli lapok megírták, ,s a rádióadók bemondták: Heath miniszterelnök jachtja zátonyra futott, akkor még a kormányfő politikáját élesen ellenzők közül is sokan saj­nálták Edward Heath-t. A Downing street-i vezető ugyanis közismerten ki­váló vitorlázó. A muzsika mellett ez a másik fő hobbyja, sok versenyt is . nyert már hajójával. Ezt a politikájával szemben álló angolok is tisztelték benne. Azt már kevésbé, hogy ami­kor néhány héttel ezelőtt — az intemálási törvény nyo­mán — ismét a végletekig kiéleződött az észak-írországi helyzet, Heath éppen jacnto- zott. És — továbbra is jach- tozott, nem szakította meg a szabadságát, még ilyen fon­tos probléma érdekében sem volt hajlandó összehívni a nyári szünetét élő parlamen­tet. Ez a tény, meg sok más jel is arra mutat: félő, hogy Heath nem hajlandó észre­venni, nem csupán a jachtja, de ulsteri (észak-írországi) politikája is zátonyra futott. A közvélemény nyomására annyit megtett végre, hogy október 21-re tervezett ta­lálkozóját Jack Lynch-csel, Iroszág kormányfőjével, elő­re hozta szeptember 6-ra. Hétfőn a két miniszterelnök megkezdte tárgyalásait, de vajon érdemben előbbre vi­szi majd ez a tanácskozás a katasztrofálissá vált ulsteri helyzet megoldását? Noha a tanácskozások még folynak, ebben eleve kétel­kedni lehet. Mégpedig azért, mert Észak-Irország gyötfel- mes prblémái nem Írország­ban dőlnék el. Nem Lynch- csel — egy másik, független ország vezetőjével — kellene elsősorban tárgyalhia Lon­donnak, hanerti az északír tartomány elnyomottjainak igazi képviselőivel. A legél- keseredettebb északír harco- cosoknak sem az a céljuk, hogy hazájukat elszakítsák Nagy-Britanniától és Írország­hoz csatlakoztassák, amely­nek sokkal rosszabb az élet- színvonala és súlyos társa­dalmi problémák garmadái gyötrik, hanem az, hogy Anglia északír tartományá­nak nívója is legyen olyan, mint Anglia többi részének színvonala. Hogy sem vallási ürüggyel, sem más módon ne szenvedjen többé politi­kailag, gazdaságilag, erköl­csileg és társadalmilag hát­rányos megkülönböztetést Észak-Irország katolikus la­kosságának zöme. Mindaddig, amíg Heath kormánya, összefogva a bel­fasti kormánnyal (akár Fa­ulkner jelenlegi miniszterel­nökkel, akár egy esetleges, több eredmény elérésére szá­mító utódjával) nem ül le, hogy Ulster igazi problé­máinak megoldásához hoz­zálásson, — mindaddig Lon­don és Dublin tárgyalásai legfeljebb látványosak lehet­nek. de az igazi problémák megoldását nem viszik előbbre. Megkezdődtek az NDK—NSZK tárgyalások Brandt üzenete Hétfőn délelőtt megkezdőd­tek Bonnban az NDK és az NSZK küldöttségének tár­gyalásai a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodás részleteiről. Az NDK küldöttsége Michael Kohl államtitkár ve­zetésével délelőtt tíz órakor érkezett meg a köln-bonni repülőtérre. Ä két küldöttség 17. alka­lommal találkozik, de első ízben kezd most érdemi tár­gyalásokat egy olyan megál­lapodás megkötéséről, amely majd a Nyugat-Berlinben pa­rafáit négyhatalmi keret­egyezmény szerves részét al­kotja. A bonni párbeszéd jelentő­ségét aláhúzza, hogy vele egyidőben a nyugat-berlini városházán is megkezdődött Ulrich Müllemek, a helyi szenátus kancellári hivatala vezetőjének és Günter Kohrtnak, az NDK államtit­kárának megbeszélése is. A jelenlegi tárgyalások — mint ma már bonni illetékes körökben is elismerik — két teljesen egyenjogú német ál­lam azon törekvőmét tükrö­zik. hogy az európai realitá­a nagyhatalmak sok elismerésének alapján rendezzék a megállapodásban nyitvahagyott kérdéseket, majd pedig ezen túlmenően szerződésben szabályozzák a két állam viszonyát. Brandt nyugatnémet kancellár a népi' nagyhata­lom állam- és kormányfői­hez intézett üzenetében kor­mánya nevében határozott ígéretet tett rá, hogy a tár­gyalázok sikerre vitelén fog munkálkodni. Kedvezően fo­gadták a nyugatnémet fő­városban Erich Honecker- nek, az NSZEP Központi Bizottsága első titkárának a Neues Deutschlandban meg­jelent nyilatkozatát. amely szintén a tárgyalások ered­ményességébe vetett bizako­dást fejez ki. Mindazonáltal — mutatnak rá nyugatnémet hivatalos körökben — „nehéz, kemény alkudozásokra” lehet számí­tani, amelyek huzamosabb időt is igénybe vehetnek. Jóslatokba nem bocsátkoz­nak. Számítani kell kétségtele- ,nül arra is, hogy a nyugat­német ellenzék mindent el­követ majd a tárgyalások fé­kezésére. Barzel, a CDU— kormányfőihez CSU parlamenti csoportjá­nak elnöke vasárnap hosszú vonakodás után mégis rá­szánta magát arra. hogy ta­lálkozzék Scheel külügymi­niszterrel. Scheel tájékoz­tatta a Bahrnak adott irány­elvekről és felajánlotta is­mét, hogy a kormány ké-z együttműködni az ellenzék­kel és konzultálni vele a tárgyalások időszakában. Barzel — korábbi álláspont­jától eltérően — most nem mondott nemet, hanem elfo­gadta az ajánlatot. Félő vi­szont hogy az ellenzéki ve­zető pártja egész súlyát lat­ba fogja majd vetni, hogy a két német állam tárgyalásai valóban „nehezek és kemé­nyek” legyenek. Ezt sugallja a szélsőjobb- oldali Die Welt hétfői kom­mentárja is, amely figyel­mezteti Bahrt és Müllert hogy az NDK következetesen érvényesíteni akarja majd a maga álláspontját és ..defen­zívába akarja szorítani” a nyugatnémet tárgyalófelet. Ezért Bahrnak és Müllernek „nem kell sietnie”, hanem „szilárdan, jó idegekkel helyt kell állnia.” Az FKP kérése Szadathoz Fejlemények a kairói perben A Francia Kommunista Párt háromtagú küldöttsége vasárnap felkereste az EAK párizsi nagykövetségét, és át­adta az FKP-nak Szadat el­nökhöz intézett levelét. A le­vélben az FKP nyugtalansá­gát fejezi ki a Kairóban folyó per miatt, s hangsúlyozza: az FKP, amely mindig .^tevéke­nyen támogatta az arab né­pek harcát a nemzeti felsza­badulásért és a társadalmi haladásért, emlékeztetni óhajt arra: az antiimperialista har­cosok közötti politikai ellen­téteket nem szabad elnyomó módszerekkel megoldani. Az egyiptomi népnek az izraeli terjeszkedés és az amerikai imperializmus elleni igazsá­gos harcára súlyos csapást mérne az, ha a kairói per vád­lottjait azokkal a büntetések­kel sújtaná, amelyeket a fő­ügyész kért ellenük. Egyiptomban különleges bí­róságot állítottak fel annak tanulmányozására, hogy mi történjék az Anvar Szadat el­len tervezett összeesküvéssel vádolt tizenegy személy, köz­tük Ali Szabri volt alelnök vagyonával. Az A1 Ahram című lap sze­rint az új bíróság elnöke Nu- reddln Oveisz. A bíróság elő­ször októberben ül össze. A kormány korábban már elrendelte a tizenegy vádlott vagyonának ideiglenes elkob­zását. A legújabb döntés sze­rint azonban a végső szót ez a bíróság mondja ki. Mint ismeretes, Egyiptom­ban összesen 91 személyt ál­lítanak bíróság elé azzal a váddal, hogy összeesküvést szőttek Szadat elnök ellen. Ti­zenkét vádlott pere már meg is kezdődött, valamennyi vád­lottat hazaárulással gyanúsít­ják. Musztafa Abu Zeid fő­ügyész zárt tárgyalást rendelt el, arra hivatkozva, hogy ( a vádlottak esetleg olyan ada­tokat közölnek, amelyeket az izraeli titkosszolgálat használ­hatna fel. A főügyész kilenc vádlottra kért halálbüntetést. Hétfőtől: Egyiptomi Arab Köztársaság Egyiptomi Arab Köztársa ság — hétfőtől kezdve ez az Egyesült Arab Köztársaság hivatalos elnevezése. A kai­rói külügyminiszter erről tá­jékoztatta az Egyesült Nem­zetek Szervezetét és az Egyiptommal diplomáciai kapcsolatban lévő országo­kat. Leniiwenddel tüntették ki Zsivkovot Hatvanadik születésnapja alkalmából Lenin-renddel tüntették ki Todor Zsivkovot, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, a Bolgár Népköztár­saság államtanácsának elnökét. A Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnökségének a kitüntetés odaítéléséről szóló rendelete megállapítja, hogy Todor Zsivkov „kiemelkedő érdeme­ket szerzett a szovjet és a bolgár nép testvéri barátságá­nak és együttműködésének fejlesztésében a béke és szo­cializmus megszilárdításában, s hosszú évek óta aktív részt vállal a kommunista világ­mozgalomban.” A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának Központi Bi­zottsága, a Legfelső Tanács elnöksége és a miniszterta­nács forró üdvözletét küldte Todor Zsivkovnak 60. szüle­tésnapján. A szovjet vezetők — Lgonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszi gin — Moszkvában hétfőn közzétett távirata hangoztat­ja, hogy a szovjet emberek a bolgár kommunisták dicsősé­ges csapata képviselőjeként, a Szovjetunió hűséges barát­jaként ismerik a Bolgár Kom­munista Párt első titkárát, aki következetes internacio­nalistához méltóan álhatato- san küzd a kommunista esz­mék diadaláért, a nemzetközi kommunista- és munkásmoz­galom összeforrottságáért, a szocialista közösség egységé­nek megszilárdításáért. Alekszej Koszigin levele atomtudósoknak Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot kül­dött Genfbe az atomenergia békés felhasználásával fog­lalkozó nemzetközi ENSZ- értekezlethez. A szovjet kormányfő üze­netében hangsúlyozza: a tu­dósok erőfeszítéseinek mind szorosabb összefogása két­ségtelenül elő fogja segíteni az atomenergia békés fel- használása igen fontos prob­lémáinak mielőbbi megoldá­sát. A Szovjetunió, — amely nágy ^sikereket ért el az atomenergia gyakorlati al­kalmazásában — következe­tesen síkraszáli azért, nogy létrejöjjön a nemzetközi együttműködés az atomener­gia békés célú felhasználá­sának területén. December 6- tói: Vannak az atomenergia al­kalmazásának olyan területei is, amelyek a béke megőrzése szempontjából igen veszélye­sek — jegyzi meg Alekszej Koszigin. — Ez az oka an­nak, hogy a Szovjetunió kö­vetkezetesen harcol az álta­lános nukleáris leszerelés problémájának megoldásáért és az olyan különálló intéz­kedések elfogadásáért, ame­lyek fokozatosan vezetnek e cél felé. „Nagy jelentőséget tulajdonítunk azon szovjet javaslatok megvalósításának, amelyek*a nukleáris lesze- szerelésre, csakúgy mint az általános és teljes leszerelés­re irányuló intézkedéseket érintik.” — írja. LEMP-kongresszus Varsóban A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak szombaton megtartott ülése ez év december 6-ára Varsóba összehívta a párt 6. kongresszusát. A plénum határozata sze­rint a kongresszus napirend­je a következő lesz: 1. a köz­ponti bizottság beszámolója a két kongresszus közötti idő­szakban kifejtett tevékenysé­géről és a pártnak a Lengyel Népköztársaság további szo­cialista építésében megvaló­sítandó feladatairól. 2. A köz­ponti revíziós bizottság be­számolója. 3. Az ország 1971— 1975 közötti gazdasági és tár­sadalmi fejlesztésének alap­elvei. 4. A központi bizottság és a központi revíziós bizott­ság megválasztása. A több mint kétmilliós párttagság képviseletében a legmagasabb pártfórum ta­nácskozásain mintegy másfél ezer küldött vesz részt majd. Gerillaszöktetés Uruguayban A hírügynökségek legújabb jelentései szerint hétfőn he­lyi idő szerint a hajnali órákban 129 fogva tartott tű­párnára gerilla szökött meg a Punta Carretas börtönből. A szökést a fővárosban rejtőzködő gerillák készítet­ték elő oly módon, hogy a börtönnel szomszédos két épületből egy-egv föld alatti alagutat ástak a börtön te­rületéig. Meg nem erősített hírek szerint az ily módon kiszabadult foglyok egy autóbuszon menekültek el a helyszínről. Mint az AP hír- ügynökség írja, egyes hírek szerint a szökevények kö­zött van a tupamaró gerilla­szervezet alapítója, a 44 éves Raul Sendic is. Hivatalos közlemény még nem jelent rr>“g a vakmerő szöktetésről, c | a tényt magát a rendőr­ség megerősítette. öt héten belül — írja a Reuter-iroda — már másod­ízben fordul elő. hogy a tu- pamarók 'cl börtönzött tár­saikat szöktetik meg. Július 30-án — hasonló módszerrel — 38 asszonyt vittek ki egy másik fővárosi börtönből., s a hatóságok az akkori szöke­vények közül mindössze egyet tudtak kézrekeríteni. A hétfői nagyarányú szökés — jegyzi meg a hírügynökség — súlyos csapás az uruguayi hatóságokra, akik mindössze két nappal ezelőtt tettek nagy hangú ígéreteket arra, hogy végképp felszámolják az országban tevékenykedő tupa­maró alakulatokat. Mintegy 50 erősen felfegy­verzett tupamaró gerilla tört be hétfőn az uruguayi fővá­ros egyik külvárosában lévő rendkívül jól őrzött Punta Carretas börtönbe, » honnan kiszabadították 30 társukat. Eddigi jelentések szerint a fogolyszöktetésnek nincsenek sebesültjei. Maga a börtön négy kilométerre van Mon­tevideo központjától. egy elegáns kertvárosi negyedben fekszik. Kínai kormányküldöttség Belgrádban A jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács (kormány) meghívására hétfőn a Kínai Népköztársaság kormány- küldöttsége Csie Csi-kuang könnyűipari miniszter veze­tésével Belgrádba érkezett. A repülőtéren a küldöttséget Bosko Dimítrijevics jugo­szláv gazdaságügyi minisz­ter és más személyek fogad­ták. Andrzej Zbych: Kh$$ kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István 19. — Mit mond?! — rikoltot­ta. — Heinit a lengyelek öl­ték meg! A tábornok nem ismert szánalmat. — Igen, ez a hivatalos ver­zió, , kedves hölgyem — ' hangzott a felvilágosítás. — Most már. nincs okom, hogy ezt tovább leplezzem. Kide- . rült, hogy Koetl főhadnagy elárult bennünket, együtt- "működött a lengyel föld alatti szervezettel. Müller saját ke­zűleg likvidálta őt. Én szí­vesebben vettem volna a haditörvényszéket, de Müller módszerének is megvan a maga jó oldala: Koetl roko­nainak, főleg apjának, nem volt semmiféle kellemetlen­sége, ön pedig, kisasszony... Azt hittem, Müller mindent megmagyarázott Önnek... Ingrid hallgatott. Már nem tudott sírni. Valahogy úgy érezte, hogy Heini hangját hallja: „Buta kis liba vagy. Svéd libus- ka”. Aztán hirtelen azokra az emberekre gondolt, aki­ket a Gestapo kezére ját- - szott. Látta a pályaudvaron a megölt férfi arcát. , Nem sikerült” — mondta Müller. Müller inkább maga gyilkolt. — Megismétlem a kérdést — folytatta a tábornok — hol van a levelem? Sokat törődött most Ingrid von Boldt tábornokkal, vagy Kirsthovenhez küldött leve­lével! Némán, izzó gyűlölet­tel szemlélte a tábornokát. — Nem akar beszélni! — A tábornok türelme már fogytán volt. — Talán len­ne szíves arra felelni, ki az a Kloss főhadnagy? Miért érdekű öt annyira az ön sze­mélye? Kloss? Úgy érezte, hogy az „ Aranysárkány”-ban a vele töltött est szinte már a mérhetetlenül távoli múlté. Mikor is volt az? — Klossnak nagyon fon­tos volt, hogy ön ne utazzék Stockholmba a hajnali vo­nattal. Ugyan miért? Hall engem, kérem? — Hallom — mondta kel­letlenül... Klossnak . fontos volt... Ingrid most arra gon­dolt, hogy Müller türelmet­lenül keresi, és még egy em­ber, az az ember, akivel a pályaudvaron kellett volna találkoznia, nemsokára ha­lálos veszedelembe kerül... — Engedjen el — suttogta. — Először elmond szépen mindent. Tessék csak gondol­kodni; adok időt reggelig. Visszakísérték a pincébe. Minden nedves, nyirkos volt, a levegő fülledt. Magasan, a keményfából készült pad felett volt a szorosan záródó rácsozott ablak. A Wehr- macht-katona letette a kő­padlóra a pohár teát és a tányért, rajta egy karaj mar- garinos, gyümölcsízes ke­nyérrel. Éheztetni nem akar­ták. — Nem eszem — mondta Ingrid. A katona, fiatal fiú, sisak­ban, géppisztollyal csaknem mohó kíváncsisággal szemlél­te a lányt... Színpadon látta talán? Az is lehet, hogy so­sem volt még eddig dolga ilyen nőkkel, egy egészen más világból való nővel. — Tessék enni, Fräulein — kérlelte szelíd suttogással. Köpenyét ledobta a padra.— Éjjel hideg van. Távozott, szép csendben becsukta maga után az aj­tót. Ingrid hallotta ahogyan lehúzta a kulcsot a zárról. Az ajtóban volt egy judás- ablakféle, helyesebben széle­sebb rés, amelyen át ki le­hetett látni a sötét folyosó­ra, és látni lehetett a fal melletti asztalnál görnyedő katonát. Géppisztolyát maga mellett tartotta, a csizmáját és a zokniját levetette, a lá­ba fejét dörzsölgette. A ház­ban már teljes csönd ural­kodott; Ingrid, fel, s alá jár­kált a szűk helyiségben az ajtó és a pad között lépéseit számolgatta, igyekezett nem gondolkodni, nem érezni, és nem kívánni semmit. De mégis érzett és kívánsága is volt. Tisztában volt vele, hogy innen ki kell jutnia; érezte, hogy ismét úrrá lett rajta a bosszúvágy, és... tisz­tában volt vele, hogy mi következik azután, de félel­met nem érzett... Néhány perc múltával ter­ve elkészült; sajnálta ezt a kiskatonát, aki még a köpe­nyét is otthagyta neki a pá­don, mégis habozás nélkül megölné, ha a szükség úgy hozná magával. Kigombolta blúzát, elkez­dett dörömbölni az ajtón, s közben kiabált. Kulcs Csör- rent a zárban, a küszöbön megjelent az őr, géppisztoly- lyal a vállán. — Mi baj van? Fräulein? — Megfulladok — kiáltotta. — Nem kápok levegőt. Le­gyen szíves kinyitni az ab­lakot. Én nem érem el. A katona felnézett, néze­gette a rácsokat, felállt a padra de zavarta őt a gép­pisztoly, odatámasztotta hát á falhoz. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom