Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-07 / 210. szám

Í9T1. szeptember f;

KELÍT-MÁÖYXRÖRSZA«

i «M

Fiatalok a közéletben

Ahol 5 percenként kopognak

Emberek a munkaközvetítő hivatalban

SZÁZÁVAL KERÜLTEK ÜJ ARCOK, ifjú emberek a választások után falusi, községi, városi parlamentjeinkbe, a tanácsokba. Olyan fiatalok lettek tagjai a nép okos gyülekezetének. akiknek többsége már az új társadalom szülötte, a szocializmus törvényeinek hatása alatt cseperedtek fel, serdültek felnőttekké, állampolgárokká.

Egy csapásra a közélet részesei és formálói lettek, mert erre kaptak bizalmat és nyertek felhatalmazást a néptől, választóiktól. S mi tagadás, sokan közülük még nem tudják, mit is kezdjenek megbízatásukkal. Sokakban nagy az ügybuzgalom, de még nem tudják. hol kezdjék, még tanácstalanok.

Csodálni való-e? Egyáltalán nem. Hiszen, hol, mikor és kiktől tanulták volna a közéleti szereplést, tevékenységet és szolgálatot? „Tegnap” meg maguk is „csak” ügyfelek voltak. S mikor kerül kapcsolatba a közhivatallal, a i tanáccsal egy ifjú ember? Először akkor, amikor önálló életet kezd. Munkakönyvét a tanácsnál állítják ki, itt kapja meg. Amikor mint felnőtt állampolgár választójogot nyer. vagy házasságot köt. Persze akad közöttük olyan fiatal is, aki már mint KISZ-vezető tanácskozási joggal részt vett a tanács ülésein. De többségük még csak most kóstolgatja igazán. mi is az a közéleti szereplés, a választók szolgálata.

És ezt tanulni kell. Bizonyos mértékig talán érthető volt az idősebbek, tapasztalt tanácsi vezetők részéről az aggály a fiatalok jelölésével kapcsolatban. De ez azóta szertefoszlott, mert sokan közülük olyan elánnal láttak munkához, amely meglepte még a veterán tanácsi vezetőket és tanács tagoltat is. Hallottam olyan esetről, hogy az egyik községben egyenesen ellenezték a KISZ- titkár tanácstagi jelölését. Csak azért, mert farmernadrágot. hord, divatosan öltözködik és nem azt. nézték, mi van a fejében, hanem mi van a fején. „Féltek” indítani a választási csatában, tartva attól, nem választják meg. És rászavazott a körzet. Ekkor meg csodálkoztak. De az első tanácsülésen még inkább, amikor kész programmal állt elő. Egyik szatmári község tanácselnöke őszintén beismerte, ellenezte a . fiatalok tanácstagi jelölését. „Nem bíztam bennük. Nincs teSzalonnasütés vagy happening ez itt a kérdés. Többek közt, persze. Egy elmúlt korszak happeningje a szalonnasütés volt. A mai kor szalonnasütése a happening. Úgy érzem, az élet minduntalan felteszi nekünk a kérdést: melyiket választod?

Tételeim furcsák, sértők. Sértik a konzervatívokat, akik szalonnát sütnek alkotmány ünnepén és sértik a moderneket, akik a happe- ningek hatósági engedélyei után futkosnak a hivatalos órák idején. Mégsem bizonyítom őket, mert minek? Majd az élet. A judiciumo- mat azonban bizonyítanom kell, Tehát: azért merem ilyen határozottan állítani a fenti paradoxonokat, mert évek óta nem vettem részt sem szalonnasütésben, sem happeningen. Sőt, ha jól meggondolom, happeningen még egyáltalán soha. Viszont a szolannasütésről gyönyörű csöpögő emlékeim vannak, egy nagy darab sercegő, csörgő (mikor a szalonna elkezd hirtelen ereszteni a nyárson) nosztalgia dobog a szivem helyén, ha rágondolok, a happeningről pedig csodás képzeteim vannak, egy unott, lusta, vastag szájú szőke leányt látok fején egy görögdinnye héjával, ajkai közt Trabuco szivarral. (S ezenközben gépzene hallatszik.)

Mindent tudok mind a szalonnasütésről mind a happeningről. Testvérek ők, egyazon anya szülöttei, s ez az anya: a Béke. Ki süt szalonnát háborús időben? Senki.

kintólyük, gyakorlatlanok és tapasztalatlanok. Hogyan fognak helytállni?” És azóta kellemesen csalódott.

EZEK A FIATALOK AKTÍVAK, lelkesek. Igaz, többségének még szoknia kell a tanácsülések légkörét, nem ismerik a „regulát”, mikor lehet javaslatokat tenni, interpellálni, a napirendekben alaposan eligazodni. Ezért is fordulhatott elő, hogy az egyik szatmári faluban — nem a napirendhez szólva — minden különösebb bevezető nélkül felállt egy fiatal lány, tanácstag, s körzete választóinak megbízásából elmondta a gondokat, s egyben bejelentette. mit kívánnak tenni a megoldás érdekében. Minden különösebb felhívás nélkül társadalmi munkát szervezett. És azóta már épül a kövesül.

Április 25-e óta új arcok, több fiatal, közöttük sok lány és asszony foglal helyet tanácsainkban, s vesz részt a közélet formálásában. Még a választások előtt néhány héttel több idős emberben. s nem kevés tanácsi vezetőben is felmerült a kérdés: előlegezzék-e a fiataloknak a bizalmat? Erre a választópolgárok igennel válaszoltak. Pedig előfordult olyan eset is, hogy a tapasztalt tanácsi vezető ellenezte saját fia jelölését, mondván: „ne szóljon bele a közügyekbe. fiatal és tapasztalatlan. Meg különben is, hálátlanok az emberek.” Erre a körzet lakói adtak választ. Egyhangúlag megválasztották a fiatalt tanácstaguknak.

Nagyon lényeges ezeknek a fiataloknak az első. sjkeres közéleti tevékenységük, szereplésük. Egyikük elmondta, kellemes volt éreznie, amikor látta, hogy van szava, javaslatait elfogadják, s törvényerőre emelik a tanácsülésen. Ekkor érezte először, van beleszólása a közügyekbe. Sok múlik a tanácsi vezetőkön, a tapasztaltabb' tanácstagokon. hogy ezek a fiatalok megtalálják helyüket, le, ne törjenek, a -lendületük ne csökkenjen, s a bennük rejlő friss, fiatalos energiát megfelelően kamatoztassák a köz javára. Egyik fiatal városunk vegyésztechnikusasszonya — tanácstag — a tanács vezetőit felkereste és kérte a választóinak a névsorát. Hogy miért?- Mindet személyesen kívánja felkeresni, megismerni, beszélni a közös, a kerület gondjairól és segítségüket kérni. Egy másik fiatal mérnöktanácstag .kész, leírt, alapos progCsurka István:

No persze nem úgy ebédre gyorsan, a szurokolvasztó parazsából kirántva egy lapátnyit, hogy valami változatosság is legyen a mindennapi egyhangú kenyér—szalonna —hagyma étrendben, hanem amúgy igazán, este, erdei tisztáson, társaságban, borral, piknik alapon, happe- ningszerűen. Nem, háborús időben ez nem dívik. Részint azért, mert nincs szalonna, részint pedig azért mert nem is szabad este szabadtéren tüzet rakni (elsötétítés van), aztán pedig azért sem, mert senkinek sincs kedve hozzá. S ez a legfontosabb. A szalonnasütés tudniillik esemény egy család, egy szű- kebb vagy bővebb társaság, közösség életében. Azt meg kell szervezni arra össze kell jönni, s azon jól be lehet rúgni, meg minden. Szóval még egyszer: esemény. Az emberek a szalonnasütés megrendezésével az elemi eseményszükségletüket elégítik ki, akkor, amikor kevés az esemény az életükben. Békében.

Ugyanígy áll a dolog a happeninggel is. Az embernek van egy elemi undorszükséglete, egy elemi megbotránkozás, vagy megbot- ránkoztatás. vagy unatkozás,, vagy köpesszükséglete. Az embernek néha kell egy ki&

rammal érkezett a tanácsülésre és ismertette. Sok fiatal tanácstag — pedagógus, mérnök, agronómus. munkás — került az állandó bizottságokba. vagy választották meg a vb-be. Telve vannak javaslatokkal, reális és néha megvalósíthatatlan álmokkal, fűti őket a tenni- akarás. a lolcálpatriotizmus falujuk, városuk fejlődéséért.

TAPASZTALT TANÁCSI VEZETŐK mondták el: „Ezek az új. fiatal tanácstagok új lendületet, pezsgést. ' színt hoztak magukkal a tanácsi munkába. Okos dolgokat javasolnak és szinte valamennyi közérdekű.” Egyik helyen a közművesítés érdekében sürgetik a társadalmi összefogást, a másik faluban a könyvtárgond megoldására tesznek javaslatot, másutt a tanyai lakosság ellátása érdekében szólnak, s legtöbbnek ott szerepel programjában a fiatalok és a nők támogatásának az ügye.

Jó vblt hallani, s tudni, hogy a bizalomra bizalommal válaszoltak. U.i. fiatal generáció szegődött el a közélet szolgálatára. Ennek teljesítéséhez kérnek és várnak segítséget, támogatást a gyakorlottabbaktól, a tanácsi vezetőktől. Nem lesz könnyű. Különösen most. miután a tanácstagok önállósága —. ezzel a felelősség is nőtt — hatásköre nagyobb lett, kibővült. Ezzel élni is tudni kell. Az új tanácstagoknak is. S ez tanulással, ismerétszerzéssel, a törvények alapos ismeretével jár. Csak ezek szellemében tudnak tenni a közért. Egyik városunk tanácselnökhelyettesétől kérdeztem: tettek-e már valamit annak érdekében, hogy ezeket az új. fiatal tanácstagokat alaposan felkészítsék a felelős közéleti tevékenységük teljesi lésére ? Kissé restelkedve és szégyenkezve mondta, hogy még semmit nem tettek. össze sem hívták őket, hogy megismerjék egymást és közelebb kerüljenek á tanács vezetőihez is.

PEDIG EZ ELENGEDHETETLENÜL fontos. Lényeges, hogy megismerjék falujuk, községük, városuk és körzetük közös gondjait, terveit, a lehetőségeket, a távlati elképzeléseket. mert csak így kapcsolódhatnak be a közélet áramkörébe, s fiatalos energiájukkal, tenniakarásukkal, munkájukkal táplálhatják azt a közösség megelégedésére.

Farkas Kálmán

lehetetlen, értelmetlen, abszurd — egy kis hülyeség. Összefoglalva: egy kis esemény. No de háborúban? A lövészárokban ? (Istenem, lesznek még lövészárkok?) Ott minden perc happening. A bombarobbanás éppen úgy, mint a csajka hideg feketekávé és a tetü.

Namármost, ha mindez tartósan hiányzik egy társadalom, egy generáció életéből, akkor ebben a generációban végül is felébred a vágy a tetvek iránt.

Az életben van bizonyos eleve elrendeltség: az emberiség egy bizonyos részének időnként muszáj a tet- vekkel szimbiózisban élni. Ez is egy esemény tudniillik, és eseményre az emberiségnek éppen olyan nagy szüksége van, mint a kenyérre.

Az ilyen tételekben való gondolkozással persze nem sokra megy az ember. Például még mindig nem mondtam ki a döntő szót: szalonnasütés vagy happening. Mert hiába, hogy testvérek, állítólag választanom kell köztük. Modern vagyok vagy konzervatív? Mi vagyok?

Nem, kérem tisztelettel, nem választok. Ha hívnak megyek szalonnát sütni, (összefutott a nyál a számban) s ha hívnak elmegyek bármilyen happenmgre is, ha

Hétfő reggel van. Üjabb munkahét kezdődik. Mozgalmas percek és órák elé néznek a városi tanács munkaügyi csoportjánál. Szinte öt- percenként kopogtatnak. Üj arcok. Fiatalok.

De jönnek a „vándorlók” is. Újabb munkahelyet kívánnak. Kérik a kiközvetítésüket.

Tóth Béla csoportvezető íróasztalán friss, még kitöltetlen munkakönyvek. Üj gazdáikra várnak. Előtte blokk. Ebbe jegyzi a „vándorló” de, kiközvetítést , kérők neveit, adatait. Tanácsokat és útbaigazítást ad. Nem hivatalno- koskodó. hanem szívélyes, barátságos hangnemben. Szinte pedagógiai munkát is végez

„...Pénzt akarok keresni*

Vinnai Attila. Vékonypénzű fiatal srác. Kimaradt a suliból. Most kellene kezdenie a Vasváriban a III. osztályt. Nem akarja. A munkaügyi csoportvezető próbálja rábeszélni. Hiába. Ö dolgozni akar. Üj munkakönyvét kér. Faggatjuk, miért nem fejezi be az iskolát. Unottan vála- szolgat. „Meghúztak földrajzból.” Ezért? S megtudjuk, ♦hogy annyi akarat még volt benne, hogy pótvizsgát tegyen. „Sikerült is, mehetnék tovább, de pénzt akarok keresni.”

Olyan nagy szüksége van rá? Nem. Apja a tejiparnál villanyszerelő, édesanyja ugyanott irodában dolgozik. De ő — hiába próbálták szülei tanulásra bírni — úgy döntött, dolgozni fog. Hol?

Hatórás lesz a terményforgalminál. „Küldönc leszek, postát hordok, meg amit majd rám bíznak.” Vajon megéri-e? Nem fogja-e megbánni? Társai két év múlva érettségiznek. Ö is szeretne, de estin. Vajon így munka mellett si- kerül-e?

Önkényesen kilépett...

Két félszeg fiatal lány. A hosszú, fekete hajú Kiléber Mária és a szőke, rövid hajú Pálinkás Adél most végeztek a nyolc általánosban. Munkakönyvét kérnek. A csoportvezető kérdezi tőlük, tudják-e már, hol fognak dolgozni? Nem tudják. Még nem döntöttek. Találgatnak. „Talán a konzervgyárban” — mondják.

S még ott állnak az irodában, amikor egy fiatalasszony, Lukács Józsefné munkakönyvét vizsgálgatja Tóth Béla. A

kell anyagi áldozatok árán is. Nem teszek különbséget, nem mondok ítéletet. Szeretem azokat a serény önfeláldozókat, akik megszervezik a szalonnasütéseket kertek alján, akik meghegyezik a nyársakat és összegyűjtik a rőzsét, szeretem a hagymavágókat és a borisszákat, akik semmire sem alkalmasak és csak útban vannak mindig, de szeretem a happe- ningezők önfeláldozását, kitartását és önmutogatását is. Valakinek lelkesednie kell a szalonnasütésért is, hogy legyen, meg a happeningért is hogy legyen. És éppen így, valakinek, valakiknek meg kell mosolyognia, le kell néznie a szalonnasütést, mint olyat, mint egy konzervatív, avult jelenséget, s valakinek meg kell ütköznie a hap- peningek bizarrságán, abszurd bűzein, mert ellenszenvek nélkül nem esemény az esemény.

Nem választok. Illetve: most még nem. Majd ha ott leszek végre egy jó szalonnasütésen. ott a hunyorgó parázs mellett, kezemben a nyárssal, hátam mögött kor- nyikáló alakokkal, az általános sercegésben, az érzéki örömökben való tobzódás közepette, ott. majd a hap- peninget fogom választani, szellemi izgalmat remélve tőle — s ha eljutok egyszer egy happeningre, ott majd az üres csodák, pop-artok, klax- fogások, szagok dáridóján, ott majd a szalonnasütést fogom választani, az izeket, a realizmust. Ha tehetem.

könyv még friss. Első munka- viszonya éppen a konzervgyárban volt. Két hónapig dolgozott és otthagyta, önkényesen kilépett. Panaszkodik. „Kevés a kereset, nehéz a három műszak, s vasárnapi munka is van. Egy anya, aki bejár, nehezen bírja.” A két lány hallgatja. Vajon mire gondolnak?

Most az almatárolóban próbál szerencsét. Vajon meddig marad?

Segítjük, mert hazajött

Szabó József, a Nyíregyházi Kertészeti Vállalat kikérőjét teszi az asztalra, a csoportvezető elé. Kérik, közvetítsék ki. Még tizenhét éves sincs, s ez már a negyedik munkahelye lesz. Egyik ezek közül a Budapesti Villanyszerelő Vállalat, ahol fel sem vette a munkát. Dolgozott itthon is, Pesten is. s most újra hazajött. Faggatja a csoportvezető, miért? S ez annal is inkább indokolt, mert még új a munkakönyvé. „Csak azért segítjük, mert hazajött” — indokol a csoportvezető.

Az alig tizenhét esztendős fiatalember ..mesél'. Azért kellett hazajönnie, mert a bátyja katona, neki kell a családot segíteni. De hiszen a pénzt hazaküldhette volna. Nem? Érvei megdőlnek. A csoportvezető tanácsokkal latja el, s kéri, „próbáljon most már megragadni”. Mikor távozik, megjegyzi: a jelek arra mutatnak, hogy ez a fiatal már megkezdte a vándormadarak útját.

A rendelet megszegői

Kopogtatnak. Hatalmas, nagy tenyerű fiatal férfi kért a kiközvetítését a TÜZÉP- hez. Mondja, a csoportvezető küldte. Visszajött ő is közelebb a családhoz. Meg akarja keresni a háromezret. Kérdi a csoportvezető, meg lesz-e? Nem tudja. Mikor elbúcsúzik, hozzám fordulva mondja: „ez is baj, mert sokszor úgy vesznek fel munkásokat a vállalatok. hogy előzőleg nem mondják meg neki, mi lesz a munkája, mennyit ±<?g keresni. Ha aztán nem találja meg a számítását, továbbáll. Ez is okozza a munkaerő indokolatlan vándorlását.”

Egyes vállalatok nem tartják be a megyei tanács elnökének az 550/1971-es rendeletét, mely szabályozza a munkaerő kiközvetítési eljárást a megye területén. Azok a dolgozók, akik az utolsó munkaviszonyukat „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel szüntették meg, valamint azok. akik egy éven belül 2 vagy több alkalommal saját elhatározásukból, felmondás alapján szüntették meg munkaviszonyukat, csak kötelező ki- közvetítéssel létesíthetnek új

munkaviszonyt. Ennek az 4 célja, hogy a munkaerőmozgást a minimálisra csökkentsük, Mégis elhanyagolják egyes vállalatoknál. A gépjárműtechnikai vállalatnál például 16 személyt alkalmaztak» a rendelkezés ellenére ilye» módon. Erre figyelmeztettük, legközelebb mar büntetünk! is.

Csak segédmunkás ?

G. Judit a 107-es iparitá- nulo-intezetben tanult. Jó szakma, cipőfelsőresz-készítő lett volna, ha kitart. Mivel megbukott otthagyta. Csak ezért? „Nem. azért, meri nem tetszik” — mondja. Hová megy dolgozni? Az almatárolóba csomagolni. Az tetsze- ni fog. Próbáljuk a szakmás* rábeszélni. Hiaba. Hivatkozik a csoportvezető arra. hogy rítt csak segédmunkás lesz.

De Judit még nem ébredt fel. Alig múlt tizenhat eves, Kt segíti az élet útján, a pályaválasztásban ?

Persze akad olyan is, akti hiaba segítettek. Legalábbis úgy tűnik Vaskó Csaba esetéből. Hosszú ápolt hajú fit*. Szegeden most végezte a vasúti szakközépiskola III. osztályát. Kimaradt. Arra hivatkozik, hogy nehéz volt, eslm akarja folytatni. Agitáljuk, milyen nagy szükség van Záhonyban a vasúti szakemberekre. Talán sikerült meggyőzni. Gondolkodik, mit csináljon. Beálljon-e segédmunkásnak, vagy visszamegy az iskolába. Még nem döntött.

A munkahelyek felelőssége

Nyíregyházán, a városi tanács munkaügyi csoportja az év első hat hónapjában 1765 új munkakönyvét adott let Vegyes a statisztika az új munkába állókról. Legtöbb a végzett ipari tanulók létszáma: 1254. A középiskoSát végzettek közül 130-an, az általánost végzettek közifi 68-an kaptak új munkakönyvét. S ezek mellett 81 főiskolát végzett fiatal is munkakönyvét váltott.

De az iskolai tanulmányaikat be nem fejezettek' létszáma sem csekély: 39.

Egész és „fél” emberek» Akik végigmentek az utón, törvényszerű, hogy többségé megmarad az első munkahelyén. s megtalálja számítását! De mi lesz a többivel? Kik* hogyan segítik őket, hogy n« vegyenek kezükbe vándorbo- tot? És beilleszkedjenek az életbe. Most a nevelőmunkát a vállalatoknál kell tovább folytatni. Sok múlik azon. milyen környezetbe kerülnek- Ettől is függ. hogy hasznos tagjai legyenek a társadalom-, nak.

F„.K.

Busz helyett ígéret

Márciusban még teljes volt az egyetértés a megyei tanács építési, közlekedési osztálya, a Demecseri Községi Tanács és a Volán 5-ös számú Vállalata között abban, hogy iskolabuszt szükséges indítani Demecserbe a bejáró gimnazisták számára. A vasúti közlekedés ugyanis — annak ellenére, hogy főútvonalon van a község — elkeserítően rossz. Legalábbis, ami a tanulókat illeti. Kemecséről például fél hatkor, Nyírbogdány- ból háromnegyed hatkor indul a vonat és 6 óra előtt 4 perccel már Demecserbe érkeznek a diákok. Két órával a tanítás megkezdése előtt.

Nos ezért határozlak el közösen az érdekeltek, hogy szeptembertől iskolabuszt indítanak, amelyik Kemecséről indul és felszedi a nyírbogdányi, a kéki gyerekeket, majd elindul Demecserből és a székely! gyerekeket is beviszi a tanítás kezdésére. Teljes volt az öröm, hiszen itt nincs kollégium és az egyetlen lehetőség a mindennapi bejárás, esetleg albérlet.

A megyei tanács szakemberei elvégezték a szükséges bejárást, kijelölték a megállókat. Várták a szeptember elsejét, hogy örömet szereznek a diákoknak. Ehelyett azonban olyan értesítést kaptak, hogy hiaba várták a gyerekek a buszt, az nem közlekedik.

Vajon mit mondanak a gyerekek, akiknek hajnal* fél négykor kell kelni és akik bíznak abban amit a felnőttek ígérnek?

S. J

Ha tehetem