Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-07 / 210. szám

Í9T1. szeptember f; KELÍT-MÁÖYXRÖRSZA« i «M Fiatalok a közéletben Ahol 5 percenként kopognak Emberek a munkaközvetítő hivatalban SZÁZÁVAL KERÜLTEK ÜJ ARCOK, ifjú emberek a választások után falusi, köz­ségi, városi parlamentjeink­be, a tanácsokba. Olyan fia­talok lettek tagjai a nép okos gyülekezetének. akik­nek többsége már az új tár­sadalom szülötte, a szoci­alizmus törvényeinek hatása alatt cseperedtek fel, ser­dültek felnőttekké, állampol­gárokká. Egy csapásra a közélet ré­szesei és formálói lettek, mert erre kaptak bizalmat és nyertek felhatalmazást a néptől, választóiktól. S mi tagadás, sokan közülük még nem tudják, mit is kezdje­nek megbízatásukkal. Sokak­ban nagy az ügybuzgalom, de még nem tudják. hol kezdjék, még tanácstalanok. Csodálni való-e? Egyálta­lán nem. Hiszen, hol, mi­kor és kiktől tanulták volna a közéleti szereplést, tevé­kenységet és szolgálatot? „Tegnap” meg maguk is „csak” ügyfelek voltak. S mikor kerül kapcsolatba a közhivatallal, a i tanáccsal egy ifjú ember? Először ak­kor, amikor önálló életet kezd. Munkakönyvét a ta­nácsnál állítják ki, itt kapja meg. Amikor mint felnőtt állampolgár választójogot nyer. vagy házasságot köt. Persze akad közöttük olyan fiatal is, aki már mint KISZ-vezető tanácskozási joggal részt vett a tanács ülésein. De többségük még csak most kóstolgatja iga­zán. mi is az a közéleti sze­replés, a választók szolgá­lata. És ezt tanulni kell. Bizo­nyos mértékig talán érthető volt az idősebbek, tapasztalt tanácsi vezetők részéről az aggály a fiatalok jelölésével kapcsolatban. De ez azóta szertefoszlott, mert sokan kö­zülük olyan elánnal láttak munkához, amely meglepte még a veterán tanácsi veze­tőket és tanács tagoltat is. Hallottam olyan esetről, hogy az egyik községben egyenesen ellenezték a KISZ- titkár tanácstagi jelölését. Csak azért, mert farmernad­rágot. hord, divatosan öltöz­ködik és nem azt. nézték, mi van a fejében, hanem mi van a fején. „Féltek” indí­tani a választási csatában, tartva attól, nem választ­ják meg. És rászavazott a körzet. Ekkor meg csodál­koztak. De az első tanács­ülésen még inkább, amikor kész programmal állt elő. Egyik szatmári község ta­nácselnöke őszintén beis­merte, ellenezte a . fiatalok tanácstagi jelölését. „Nem bíztam bennük. Nincs te­Szalonnasütés vagy hap­pening ez itt a kérdés. Töb­bek közt, persze. Egy elmúlt korszak happeningje a sza­lonnasütés volt. A mai kor szalonnasütése a happening. Úgy érzem, az élet mindun­talan felteszi nekünk a kér­dést: melyiket választod? Tételeim furcsák, sértők. Sértik a konzervatívokat, akik szalonnát sütnek alkot­mány ünnepén és sértik a moderneket, akik a happe- ningek hatósági engedélyei után futkosnak a hivatalos órák idején. Mégsem bizo­nyítom őket, mert minek? Majd az élet. A judiciumo- mat azonban bizonyítanom kell, Tehát: azért merem ilyen határozottan állítani a fenti paradoxonokat, mert évek óta nem vettem részt sem szalonnasütésben, sem happeningen. Sőt, ha jól meggondolom, happeningen még egyáltalán soha. Viszont a szolannasütésről gyönyörű csöpögő emlékeim vannak, egy nagy darab sercegő, csör­gő (mikor a szalonna elkezd hirtelen ereszteni a nyárson) nosztalgia dobog a szivem helyén, ha rágondolok, a happeningről pedig csodás képzeteim vannak, egy unott, lusta, vastag szájú szőke leányt látok fején egy gö­rögdinnye héjával, ajkai közt Trabuco szivarral. (S ezen­közben gépzene hallatszik.) Mindent tudok mind a sza­lonnasütésről mind a happe­ningről. Testvérek ők, egy­azon anya szülöttei, s ez az anya: a Béke. Ki süt szalon­nát háborús időben? Senki. kintólyük, gyakorlatlanok és tapasztalatlanok. Hogyan fog­nak helytállni?” És azóta kellemesen csalódott. EZEK A FIATALOK AK­TÍVAK, lelkesek. Igaz, több­ségének még szoknia kell a tanácsülések légkörét, nem ismerik a „regulát”, mikor lehet javaslatokat tenni, in­terpellálni, a napirendekben alaposan eligazodni. Ezért is fordulhatott elő, hogy az egyik szatmári faluban — nem a napirendhez szólva — minden különösebb bevezető nélkül felállt egy fiatal lány, tanácstag, s körzete válasz­tóinak megbízásából elmond­ta a gondokat, s egyben be­jelentette. mit kívánnak ten­ni a megoldás érdekében. Minden különösebb felhívás nélkül társadalmi munkát szervezett. És azóta már épül a kövesül. Április 25-e óta új arcok, több fiatal, közöttük sok lány és asszony foglal he­lyet tanácsainkban, s vesz részt a közélet formálásá­ban. Még a választások előtt néhány héttel több idős em­berben. s nem kevés tanácsi vezetőben is felmerült a kér­dés: előlegezzék-e a fiatalok­nak a bizalmat? Erre a vá­lasztópolgárok igennel vála­szoltak. Pedig előfordult olyan eset is, hogy a tapasz­talt tanácsi vezető ellenezte saját fia jelölését, mondván: „ne szóljon bele a köz­ügyekbe. fiatal és tapaszta­latlan. Meg különben is, há­látlanok az emberek.” Erre a körzet lakói adtak választ. Egyhangúlag megválasztot­ták a fiatalt tanácstaguknak. Nagyon lényeges ezeknek a fiataloknak az első. sjkeres közéleti tevékenységük, sze­replésük. Egyikük elmondta, kellemes volt éreznie, ami­kor látta, hogy van szava, javaslatait elfogadják, s tör­vényerőre emelik a tanács­ülésen. Ekkor érezte először, van beleszólása a közügyek­be. Sok múlik a tanácsi ve­zetőkön, a tapasztaltabb' ta­nácstagokon. hogy ezek a fia­talok megtalálják helyüket, le, ne törjenek, a -lendületük ne csökkenjen, s a bennük rejlő friss, fiatalos energiát megfelelően kamatoztassák a köz javára. Egyik fiatal városunk vegyésztechnikus­asszonya — tanácstag — a tanács vezetőit felkereste és kérte a választóinak a név­sorát. Hogy miért?- Mindet személyesen kívánja felke­resni, megismerni, beszélni a közös, a kerület gondjairól és segítségüket kérni. Egy másik fiatal mérnöktanács­tag .kész, leírt, alapos prog­Csurka István: No persze nem úgy ebédre gyorsan, a szurokolvasztó pa­razsából kirántva egy lapát­nyit, hogy valami változatos­ság is legyen a mindennapi egyhangú kenyér—szalonna —hagyma étrendben, hanem amúgy igazán, este, erdei tisztáson, társaságban, bor­ral, piknik alapon, happe- ningszerűen. Nem, háborús időben ez nem dívik. Részint azért, mert nincs szalonna, részint pedig azért mert nem is szabad este szabadtéren tüzet rakni (elsötétítés van), aztán pedig azért sem, mert senkinek sincs kedve hoz­zá. S ez a legfontosabb. A szalonnasütés tudniillik ese­mény egy család, egy szű- kebb vagy bővebb társaság, közösség életében. Azt meg kell szervezni arra össze kell jönni, s azon jól be lehet rúgni, meg minden. Szóval még egyszer: esemény. Az emberek a szalonnasütés megrendezésével az elemi eseményszükségletüket elé­gítik ki, akkor, amikor ke­vés az esemény az életük­ben. Békében. Ugyanígy áll a dolog a happeninggel is. Az ember­nek van egy elemi undor­szükséglete, egy elemi meg­botránkozás, vagy megbot- ránkoztatás. vagy unatkozás,, vagy köpesszükséglete. Az embernek néha kell egy ki& rammal érkezett a tanács­ülésre és ismertette. Sok fia­tal tanácstag — pedagógus, mérnök, agronómus. munkás — került az állandó bizott­ságokba. vagy választották meg a vb-be. Telve vannak javaslatokkal, reális és né­ha megvalósíthatatlan ál­mokkal, fűti őket a tenni- akarás. a lolcálpatriotizmus falujuk, városuk fejlődéséért. TAPASZTALT TANÁCSI VEZETŐK mondták el: „Ezek az új. fiatal tanácstagok új lendületet, pezsgést. ' színt hoztak magukkal a tanácsi munkába. Okos dolgokat ja­vasolnak és szinte vala­mennyi közérdekű.” Egyik helyen a közművesítés érde­kében sürgetik a társadal­mi összefogást, a másik fa­luban a könyvtárgond meg­oldására tesznek javaslatot, másutt a tanyai lakosság el­látása érdekében szólnak, s legtöbbnek ott szerepel prog­ramjában a fiatalok és a nők támogatásának az ügye. Jó vblt hallani, s tudni, hogy a bizalomra bizalom­mal válaszoltak. U.i. fiatal generáció szegődött el a közélet szolgálatára. Ennek teljesítéséhez kérnek és vár­nak segítséget, támogatást a gyakorlottabbaktól, a taná­csi vezetőktől. Nem lesz könnyű. Különösen most. miután a tanácstagok önál­lósága —. ezzel a felelősség is nőtt — hatásköre na­gyobb lett, kibővült. Ezzel élni is tudni kell. Az új ta­nácstagoknak is. S ez tanu­lással, ismerétszerzéssel, a törvények alapos ismereté­vel jár. Csak ezek szellemé­ben tudnak tenni a közért. Egyik városunk tanácselnök­helyettesétől kérdeztem: tet­tek-e már valamit annak ér­dekében, hogy ezeket az új. fiatal tanácstagokat alaposan felkészítsék a felelős közéleti tevékenységük teljesi lésére ? Kissé restelkedve és szé­gyenkezve mondta, hogy még semmit nem tettek. össze sem hívták őket, hogy meg­ismerjék egymást és köze­lebb kerüljenek á tanács ve­zetőihez is. PEDIG EZ ELENGEDHE­TETLENÜL fontos. Lényeges, hogy megismerjék falujuk, községük, városuk és körze­tük közös gondjait, terveit, a lehetőségeket, a távlati el­képzeléseket. mert csak így kapcsolódhatnak be a közélet áramkörébe, s fiatalos ener­giájukkal, tenniakarásukkal, munkájukkal táplálhatják azt a közösség megelégedé­sére. Farkas Kálmán lehetetlen, értelmetlen, ab­szurd — egy kis hülyeség. Összefoglalva: egy kis ese­mény. No de háborúban? A lövészárokban ? (Istenem, lesznek még lövészárkok?) Ott minden perc happening. A bombarobbanás éppen úgy, mint a csajka hideg fe­ketekávé és a tetü. Namármost, ha mindez tartósan hiányzik egy társa­dalom, egy generáció életé­ből, akkor ebben a generá­cióban végül is felébred a vágy a tetvek iránt. Az életben van bizonyos eleve elrendeltség: az em­beriség egy bizonyos részé­nek időnként muszáj a tet- vekkel szimbiózisban élni. Ez is egy esemény tudniillik, és eseményre az emberiség­nek éppen olyan nagy szük­sége van, mint a kenyérre. Az ilyen tételekben való gondolkozással persze nem sokra megy az ember. Pél­dául még mindig nem mond­tam ki a döntő szót: szalon­nasütés vagy happening. Mert hiába, hogy testvérek, állítólag választanom kell köztük. Modern vagyok vagy konzervatív? Mi vagyok? Nem, kérem tisztelettel, nem választok. Ha hívnak megyek szalonnát sütni, (összefutott a nyál a szám­ban) s ha hívnak elmegyek bármilyen happenmgre is, ha Hétfő reggel van. Üjabb munkahét kezdődik. Mozgal­mas percek és órák elé néz­nek a városi tanács munka­ügyi csoportjánál. Szinte öt- percenként kopogtatnak. Üj arcok. Fiatalok. De jönnek a „vándorlók” is. Újabb munkahelyet kíván­nak. Kérik a kiközvetítésü­ket. Tóth Béla csoportvezető író­asztalán friss, még kitöltet­len munkakönyvek. Üj gaz­dáikra várnak. Előtte blokk. Ebbe jegyzi a „vándorló” de, kiközvetítést , kérők neveit, adatait. Tanácsokat és útba­igazítást ad. Nem hivatalno- koskodó. hanem szívélyes, ba­rátságos hangnemben. Szinte pedagógiai munkát is végez „...Pénzt akarok keresni* Vinnai Attila. Vékonypén­zű fiatal srác. Kimaradt a su­liból. Most kellene kezdenie a Vasváriban a III. osztályt. Nem akarja. A munkaügyi csoportvezető próbálja rábe­szélni. Hiába. Ö dolgozni akar. Üj munkakönyvét kér. Faggatjuk, miért nem fejezi be az iskolát. Unottan vála- szolgat. „Meghúztak földrajz­ból.” Ezért? S megtudjuk, ♦hogy annyi akarat még volt benne, hogy pótvizsgát te­gyen. „Sikerült is, mehetnék tovább, de pénzt akarok ke­resni.” Olyan nagy szüksége van rá? Nem. Apja a tejiparnál villanyszerelő, édesanyja ugyanott irodában dolgozik. De ő — hiába próbálták szü­lei tanulásra bírni — úgy döntött, dolgozni fog. Hol? Hatórás lesz a terményfor­galminál. „Küldönc leszek, postát hordok, meg amit majd rám bíznak.” Vajon megéri-e? Nem fogja-e megbánni? Tár­sai két év múlva érettségiz­nek. Ö is szeretne, de estin. Vajon így munka mellett si- kerül-e? Önkényesen kilépett... Két félszeg fiatal lány. A hosszú, fekete hajú Kiléber Mária és a szőke, rövid hajú Pálinkás Adél most végeztek a nyolc általánosban. Munka­könyvét kérnek. A csoportve­zető kérdezi tőlük, tudják-e már, hol fognak dolgozni? Nem tudják. Még nem döntöt­tek. Találgatnak. „Talán a konzervgyárban” — mondják. S még ott állnak az irodá­ban, amikor egy fiatalasszony, Lukács Józsefné munkaköny­vét vizsgálgatja Tóth Béla. A kell anyagi áldozatok árán is. Nem teszek különbséget, nem mondok ítéletet. Szere­tem azokat a serény önfel­áldozókat, akik megszerve­zik a szalonnasütéseket kertek alján, akik meghegye­zik a nyársakat és összegyűj­tik a rőzsét, szeretem a hagymavágókat és a borisszá­kat, akik semmire sem alkal­masak és csak útban vannak mindig, de szeretem a happe- ningezők önfeláldozását, ki­tartását és önmutogatását is. Valakinek lelkesednie kell a szalonnasütésért is, hogy legyen, meg a happeningért is hogy legyen. És éppen így, valakinek, valakiknek meg kell mosolyognia, le kell néznie a szalonnasütést, mint olyat, mint egy konzervatív, avult jelenséget, s valaki­nek meg kell ütköznie a hap- peningek bizarrságán, ab­szurd bűzein, mert ellen­szenvek nélkül nem esemény az esemény. Nem választok. Illetve: most még nem. Majd ha ott leszek végre egy jó szalon­nasütésen. ott a hunyorgó pa­rázs mellett, kezemben a nyárssal, hátam mögött kor- nyikáló alakokkal, az álta­lános sercegésben, az érzéki örömökben való tobzódás közepette, ott. majd a hap- peninget fogom választani, szellemi izgalmat remélve tőle — s ha eljutok egyszer egy happeningre, ott majd az üres csodák, pop-artok, klax- fogások, szagok dáridóján, ott majd a szalonnasütést fogom választani, az izeket, a realizmust. Ha tehetem. könyv még friss. Első munka- viszonya éppen a konzerv­gyárban volt. Két hónapig dolgozott és otthagyta, önké­nyesen kilépett. Panaszkodik. „Kevés a kereset, nehéz a há­rom műszak, s vasárnapi munka is van. Egy anya, aki bejár, nehezen bírja.” A két lány hallgatja. Vajon mire gondolnak? Most az almatárolóban pró­bál szerencsét. Vajon meddig marad? Segítjük, mert hazajött Szabó József, a Nyíregyhá­zi Kertészeti Vállalat kikérő­jét teszi az asztalra, a cso­portvezető elé. Kérik, közve­títsék ki. Még tizenhét éves sincs, s ez már a negyedik munkahelye lesz. Egyik ezek közül a Budapesti Villanysze­relő Vállalat, ahol fel sem vet­te a munkát. Dolgozott itthon is, Pesten is. s most újra haza­jött. Faggatja a csoportvezető, miért? S ez annal is inkább indokolt, mert még új a mun­kakönyvé. „Csak azért segít­jük, mert hazajött” — indo­kol a csoportvezető. Az alig tizenhét esztendős fiatalember ..mesél'. Azért kellett hazajönnie, mert a bátyja katona, neki kell a csa­ládot segíteni. De hiszen a pénzt hazaküldhette volna. Nem? Érvei megdőlnek. A csoportvezető tanácsokkal lat­ja el, s kéri, „próbáljon most már megragadni”. Mikor tá­vozik, megjegyzi: a jelek ar­ra mutatnak, hogy ez a fiatal már megkezdte a vándorma­darak útját. A rendelet megszegői Kopogtatnak. Hatalmas, nagy tenyerű fiatal férfi kért a kiközvetítését a TÜZÉP- hez. Mondja, a csoportvezető küldte. Visszajött ő is köze­lebb a családhoz. Meg akarja keresni a háromezret. Kérdi a csoportvezető, meg lesz-e? Nem tudja. Mikor elbúcsúzik, hozzám fordulva mondja: „ez is baj, mert sokszor úgy vesz­nek fel munkásokat a válla­latok. hogy előzőleg nem mondják meg neki, mi lesz a munkája, mennyit ±<?g keres­ni. Ha aztán nem találja meg a számítását, továbbáll. Ez is okozza a munkaerő indokolat­lan vándorlását.” Egyes vállalatok nem tart­ják be a megyei tanács elnö­kének az 550/1971-es rende­letét, mely szabályozza a munkaerő kiközvetítési eljá­rást a megye területén. Azok a dolgozók, akik az utolsó munkaviszonyukat „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel szüntették meg, valamint azok. akik egy éven belül 2 vagy több alkalommal saját elha­tározásukból, felmondás alap­ján szüntették meg munkavi­szonyukat, csak kötelező ki- közvetítéssel létesíthetnek új munkaviszonyt. Ennek az 4 célja, hogy a munkaerőmoz­gást a minimálisra csökkent­sük, Mégis elhanyagolják egyes vállalatoknál. A gépjár­műtechnikai vállalatnál pél­dául 16 személyt alkalmaztak» a rendelkezés ellenére ilye» módon. Erre figyelmeztettük, legközelebb mar büntetünk! is. Csak segédmunkás ? G. Judit a 107-es iparitá- nulo-intezetben tanult. Jó szakma, cipőfelsőresz-készítő lett volna, ha kitart. Mivel megbukott otthagyta. Csak ezért? „Nem. azért, meri nem tetszik” — mondja. Hová megy dolgozni? Az almatá­rolóba csomagolni. Az tetsze- ni fog. Próbáljuk a szakmás* rábeszélni. Hiaba. Hivatkozik a csoportvezető arra. hogy rítt csak segédmunkás lesz. De Judit még nem ébredt fel. Alig múlt tizenhat eves, Kt segíti az élet útján, a pá­lyaválasztásban ? Persze akad olyan is, akti hiaba segítettek. Legalábbis úgy tűnik Vaskó Csaba ese­téből. Hosszú ápolt hajú fit*. Szegeden most végezte a vas­úti szakközépiskola III. osztá­lyát. Kimaradt. Arra hivatko­zik, hogy nehéz volt, eslm akarja folytatni. Agitáljuk, milyen nagy szükség van Zá­honyban a vasúti szakembe­rekre. Talán sikerült meg­győzni. Gondolkodik, mit csi­náljon. Beálljon-e segédmun­kásnak, vagy visszamegy az iskolába. Még nem döntött. A munkahelyek felelőssége Nyíregyházán, a városi ta­nács munkaügyi csoportja az év első hat hónapjában 1765 új munkakönyvét adott let Vegyes a statisztika az új munkába állókról. Legtöbb a végzett ipari tanulók létszá­ma: 1254. A középiskoSát vég­zettek közül 130-an, az álta­lánost végzettek közifi 68-an kaptak új munkakönyvét. S ezek mellett 81 főiskolát vég­zett fiatal is munkakönyvét váltott. De az iskolai tanulmányai­kat be nem fejezettek' létszá­ma sem csekély: 39. Egész és „fél” emberek» Akik végigmentek az utón, törvényszerű, hogy többségé megmarad az első munkahe­lyén. s megtalálja számítását! De mi lesz a többivel? Kik* hogyan segítik őket, hogy n« vegyenek kezükbe vándorbo- tot? És beilleszkedjenek az életbe. Most a nevelőmunkát a vállalatoknál kell tovább folytatni. Sok múlik azon. mi­lyen környezetbe kerülnek- Ettől is függ. hogy hasznos tagjai legyenek a társadalom-, nak. F„.K. Busz helyett ígéret Márciusban még teljes volt az egyetértés a megyei tanács építési, közlekedési osztálya, a Demecseri Közsé­gi Tanács és a Volán 5-ös számú Vállalata között ab­ban, hogy iskolabuszt szükséges indítani Demecserbe a bejáró gimnazisták számára. A vasúti közlekedés ugyanis — annak ellenére, hogy főútvonalon van a község — elkeserítően rossz. Legalábbis, ami a tanuló­kat illeti. Kemecséről például fél hatkor, Nyírbogdány- ból háromnegyed hatkor indul a vonat és 6 óra előtt 4 perccel már Demecserbe érkeznek a diákok. Két órá­val a tanítás megkezdése előtt. Nos ezért határozlak el közösen az érdekeltek, hogy szeptembertől iskolabuszt indítanak, amelyik Keme­cséről indul és felszedi a nyírbogdányi, a kéki gyere­keket, majd elindul Demecserből és a székely! gyere­keket is beviszi a tanítás kezdésére. Teljes volt az öröm, hiszen itt nincs kollégium és az egyetlen lehető­ség a mindennapi bejárás, esetleg albérlet. A megyei tanács szakemberei elvégezték a szüksé­ges bejárást, kijelölték a megállókat. Várták a szeptem­ber elsejét, hogy örömet szereznek a diákoknak. Ehe­lyett azonban olyan értesítést kaptak, hogy hiaba vár­ták a gyerekek a buszt, az nem közlekedik. Vajon mit mondanak a gyerekek, akiknek hajnal* fél négykor kell kelni és akik bíznak abban amit a fel­nőttek ígérnek? S. J Ha tehetem

Next

/
Oldalképek
Tartalom