Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

WH. szeptember IC.

KELET-MAGYARORSZÄÖ

3. oldal---------------------------------------------------------------------------------------------------T

Nyereségünk forrásai

Közhellyé vált az utóbbi években, hogy mi, magyarok úgy élünk, ahogy szeretnénk, messze túlnyújtózunk a takarónkon. Lényegében többet fogyasztunk, mint amennyit megtermeltünk, s bármilyen sok tréfa született ezzel kapcsolatban, a tén; tény marad: sokáig nem lehet csinálni. Annyi beruházást kezdünk el, amennyire már nincs fedezetünk, az állandó többletkiadások

évenkénti költségvetési hiányokat eredményeznek... Ha sokáig így ment volna, vagy így menne, az életszínvonal- politikánk látná kárát.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem jelentkeztek jó tendenciák az utóbbi évben a magyar — és természetesen a szabolcsi — gazdasági életben. A szocialista ipar csaknem 6 százalékos termelés- növekedése teljes egészében a termelékenység növeléséből keletkezett, hiszen az itt dolgozó létszám 0,6 százalékkal még csökkent is. Ezzel együtt lassanként helyreáll a rend — miként a munkaügyi miniszterhelyettes csütörtöki nyíregyházi tájékoztatóján elhangzott — a termelés és a bértömeg, valamint a termelékenység és a bérszint között is.

' Az elmúlt években legtöbb gondot a termelékenység visz- szaesése vagy stagnálása, továbbá a munkaerőhiány okozta. Az előbbi a kormányzatnak, az utóbbi a vállalatoknak, mert a kívánalmak és a szabályozók nem voltak összhangban. Az idén ez már sokkal jobban megközelítette a valóságot, s azt, hogy a központi célok a vállalatok- t nak is céljai legyenek.

! Miről van szó? Minden vál- i lalatnál állandó volt — és ma I is az, — a panasz a munkaerőhiányra. Még Szabolcsban is,

1 pedig erről nyilvánvaló, hogy ' a panaszkodás nem takar valós helyzetet. Egy jó példa az egyik riportútról: a gumigyári üzemvezető elmondja, hogy 41 ember dolgozik az általa vezetett részlegben, de legalább 5 vagy 6 emberrel kevesebbre volna szükség, ha... És mondja a feltételeket is, melyek nem teljesíthetetlenek. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy abban az üzemben 5—6 emberrel több olyan dolgozik, akinek munkája már nem volna indokolt társadalmilag.

Mindenütt tapasztalható ilyen jelenség. A mátészalkai bútorgyárban szervezési intézkedésekkel 30 százalék körüli termelékenységnövekedést sikerült előidézni. Másutt gépesítettek — és milyen sok helyen! — s így növelték az egy főre jutó termelést.

Ezek nemcsak szabolcsi jelenségek, hiszen országos tapasztalat, hogy az élőmunkával való gondosabb gazdálkodás a vállalati vezetés egyik fő céljává vált.

Mégsem biztos, hogy ez hosszú ideig tartó tendencia lesz. A vállalatoknál az elmúlt években nagy tartalékok képződtek, s azok most jutnak felszínre. A Szabolcs Cipőgyárat például a nagyfokú munkaerőmozgás 2 évvel ezelőtt gyors gépesítésre késztette, futószalagok, más automaták beállítására, — s annak most lett meg az eredménye. Pontosan a legjobbkor! Ugyanakkor a cipőgyárhoz hasonló, a munkaerőpiacon konkurrensnek számító cégek viszont a gépesítés elhanyagolásának most isszák meg a levét

E felhalmozott tartalékok hamarosan kiapadnak, s akkor mi lesz a fejlesztés útja? Szabolcsi üzemekben, ahol a fejlesztés manapság létkérdés, állandó beszédtéma ez: nem érdemes a fn-ofilt bővíteni. A VAGÉP-nél például elmondták: természetes dolog, hogy a fejlesztés során az új üzemben a termeHő- és hangszigetelő műanyag Nyírmadáról

Június 8-án helyezték üzembe a nyírmadai Kossuth Termelőszövetkezet NIKE- CELL üzemét, amely nem is segédüzem tulajdonképpen, hanem a Balatonfűzfői Nit- rokémiai Vállalat ide telepített üzemrésze, amelyben egyelőre húsznál valamivel több termelőszövetkezeti alkalmazott dolgozik, egy részük három műszakban.

Az újszerű közös vállalkozás beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Már első néhány hónapos működése után is tizenkétezer köbméter polisztirolhab alapanyagú hófehér, hő- és hangszigetelő anyagot gyártottak ebben az évben.

Mivel a szabolcsi igények hullámzóak, a várható nagy termelés (a jövő évben 30 ezer köbmétert akarnak gyártani), biztosítására megegyezést kötöttek a Debreceni Házgyárral, amely nagy mennyiségű anyagot kötött le a házgyári lakások lapos tetőjének szigetelésére az értékes anyagból. A legújabb megegyezés e napokban születik. A miskolci megyei építőipari vállalat négyezer lakás tetőfedésére köt szerződést a nyírmadaiakkal.

Augusztus 1-én az alapanyagból egy új cikk gyártását is megkezdték Nyírma- dán. A Váci Heuréka Gumigyár a teljesen elhasznált autógumikból megdarálva és lemezzé préselve megfelelő méretű préselt gumilemezeket küld. Ezeket

szendvicsszerűen a fehér műanyaghab lemez két oldalára ragasztják és így valóságos építőelemeket kapnak. amelyekkel gazdasági épületek tetőfedését nagyon kis költséggel el lehet végezni. Eddig négyezer négyzet- métert gyártottak ebből az új cikkből, de a jövő évben már ötvenezer négyzetméter elkészítését tervezik.

De ezzel sem ért véget a polisztirolhab feldolgozásának lehetősége. Legújabban a dúsított polisztirolszem- cséket kaviccsal keverve betonba ágyazzák és így nagyon olcsó, könnyű épület- szerkezeti elemeket állítanak elő, amelynek neve NIKE- BETON. Használja már ezt az anyagot a MEZÖPANEL Vállalat is baromfitelepek építéséhez. Legújabban pedig a nyíregyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet új óvodája épül belőle. A NIKE- BETON használata rendkívül meggyorsítja az építkezést.

lékenység a vállalat régen beállított üzemrészeihez képest csökken. Emellett — atni a legfontosabb — az egész vállalat hatékonysági mutatója romlik, s nem tudják emelni a béreket. Ez döntő, ezt a dolgozó kollektívával szemben egyetlen vállalat sem teheti meg. Stagnáló bérek mellett dolgozóinak egy része távozik, más része a távozás gondolatával foglalkozik, a termelés romlik és még úgy sem képes a vállalat teljesíteni feladatait, mint azelőtt.

Alapvető kérdés: ahol a fejlesztéssel romlik a termelékenység, — ott ne fejlesszenek! Nem érdemes, nem vagyunk annyira gazdagok még munkaerőben sem. Ez olyan luxus, amelyet a népgazdaság nem engedhet meg magának. Van azután olyan eset, amikor a fejlesztéssel csak átmenetileg romlik a hatékonyság. (És ez is természetes.) Ha a vállalati vezetés előrelátó, ezzel számol, és

— meggondoltan, de — fejleszt.

Ez a meggondoltság ma különösen fontos. Évek óta visszatérő téma. hogy egyes vállalati vezetők panaszkodnak: olyan kemények, drasztikusak, szigorúak a követelmények, hogy ilyen körülmények között — mondják.

— szinte lehetetlen dolgozni, így nem lehet megfelelni a követelményeknek. Azután rendszerint nincs különösebb

baj, teljesítik feladataikat. Ám e követelmények, a szabályozórendszer, a gazdasági élet szabályai a következő években még szigorúbbak lesznek. A dotációk, preferenciák, különleges előnyök csökkennek, a liberalizmus lassanként megszűnik, következetesebbé válik a munkaügyi és pénzügyi politika.

Ez szinte kötelező is. A munkaerőhiány — a tartalékok felélésével ■— lassanként valós lesz országos szinten, ezért a meglévő munkaerőt csak a legkifizetődőbb munkával szabad elfoglalnunk. A nyereségből ma még túl sokat hagynak meg a vállalatoknál, pedig a társadalmi feladatok is igényelnék: a lakásépítéstől az egészségügyi ellátásig, a családi pótléktól a nyugdíjig. S ezekben a kérdésekben a legkisebb változtatás is milliárdos új kiadásokat jelent országos szinten, — ezt pedig a népgazdaságnak kell megfizetnie.

Bérintézkedésekben sem várható központi döntés, a következő években a meglévő feszültségeket a vállalatoknak kell megoldaniuk. Nem várható egyes Szakmákban a béremelés országosan, a vállalatokra bízzák, még akkor is ha e feszültségek így gyorsan újratermelődnek. A béremelések azonban szoros összefüggésben vannak a vállalat által elért nyereséggel, annak növelése nélkül nem megy.

K. I.

PANIK

Pánikban vagyok. Nem tudom megállni, hogy ki ne kotyogjam, mitől. Pedig nem akarok én pánikot kelteni, de tisztelettel szeretném közölni mindenkivel, akit érint, hogy aranyos, drága öreg Napunk kihűlőben van.

Olvastam én ezt már egyszer, vagy jó 20 évvel ezelőtt. Akkor abban a könyvben azt írta egy helyütt a tudós, hogy eljön az idő, amikor a Nap halványabban ontja sugarait a Földre és az emberek védekezésül lehúzódnak az Egyenlítő tájékára, mert feljebb és lejjebb már tűrhetetlenül hűvösre fordul az idő.

Akkor — ifjú és bohó voltam még — elhatároztam, hogy én egy tapodtat sem megyek innét. Szeretnék itt fenn, északon élni, itt vagyok és bennszülött, a Mátrában. Később, ahogy öregedtem, gerincem meghajolt, engedtem ifjonti hevületemből és feladva lokálpatriotizmusomat.

100 kilométerrel délebbre ereszkedtem — Budapestre —, az Egyenlítő felé.

A nagyvárosban úgy tettem, mintha minden rendben volna és mit sem tudnék öreg naprendszerünk zavarairól. Dolgoztam, táplálkoztam, aludtam, szerettem és gyűlöltem, mint minden normális ember.

Éljen az élet, éljen a napsugár! Én nem locsogtam ki titkomat, senkinek el nem árultam.

Azért tudat alatt merően figyeltem a dolgok alakulását, nem tudott elaltatni a nagyvárosi rohanás.

Most hétfő éjjel 0 órakor túlságosan hidegnek találtam az éjszakát és ez ismét felkeltette szunnyadó gyanúmat, félelmemet, bánatomat. Bár igyekeztem barátságosan elcsevegni az ásítozó kalauznővel, eszemben mindig az járt; a hidegben könnyen elalszanak és azután megfagynak az emberek. Napóleon katonái így vesztek oda, pedig akkor csak 1812-őt írtak. Azóta eltelt közel másfél évszázad. Vili, hogy tovább hűlt a Nap.

Lakásunkba lábujjhegyen

Ne maradjon holt hetü

„A jelen is legyen az ifjúságé“

Fiatal szabolcsi képviselők az ifjúsági törvényjavaslatról

Aligha született Magyarországon olyan törvény, amit nagyobb érdeklődés előzött volna meg, mint azt, amely nek a lapjain jóformán meg sem száradt még a nyomdafesték. Az ifjúsági törvény- javaslat — amelyet a napokban kaptak kézhez országgyűlési képviselők — hosszú hónapok elmélyült elméleti munkája, s állami-társadalmi szervek ezernyi kisebb- nagyobb javaslata nyomán született meg. De ennél is fontosabb, hogy ezt a javaslatot — nem egyszer izgalmasan parázs vitákban — maga a legilletékesebb, a magyar fiatalság keltette életre.

Hogy falun maradjanak

Akik az elsők között megismerhették az ifjúsági törvényjavaslatot megyénkben: Szaboles-Szatmár fiatal országgyűlési képviselői, őket kérdeztük az első impressziókról.

— Csak a legjobbakat mondhatom — kezdi Szabó Gusztáv, a nagyecsedl választókerület képviselője. — Ebben a javaslatban minden benne van, ami az ifjúságot, s ezzel kapcsolatban a felnőtt társadalmat foglalkoztatja. De hadd beszéljek most szű- kebb hazámról. Az ifjúság munka- és tanulási lehetőségei széleskörűek. Általában. De például — bár a mezőgazdaságnak nagy szüksége van a szakképzet emberekre — kevés a szakközépiskola, ná* lünk Nagyecseden és még sok helyen nem szavazták meg a szakképzetteknek a plusz 10 százalékot. Ez elveszi a fiatalok kedvét a továbbtanulástól. Nagy problémánk, hogy körülöttünk gimnáziumok vannak, holott a legtöbb itt végzett dolgozni szeretne utána, de nincs szakmája. Kellenek a szakközépiskolák. Vagy nem egy helyen csak 6—7 hónapra tudnak a tsz-ek munkát adni a fiatalnak, pedig az keresni akar. Hogy falun maradjon, ehhez kellenek a segédüzemek, a melléküzemágak.

Azt mondja a képviselő, hogy a törvényjavaslatot azért is támogatja, mert ez jó keret a gondok megoldásához. A törvényt követő végrehajtási utasítások az illetékesek feladatává teszik a helyzet megjavítását.

Okos szóval, emberséggel

Tóth Géza, záhonyi képviselő azzal folytatja, hogy a törvény nagyszerű, de még

érkeztem és szomorúan konstatáltam, hogy itt is alszik mindenki. Gondosan betakartam szeretteimet és magam is ágyba bújtam. Nem tudtam elaludni a terhes gondolatoktól, kezembe vettem egyik ismeretterjesztő lapunkat és abban rögtön az első oldalon a következőt olvastam:

„Végső soron a Napban másodpercenként 700 millió tonna hidrogén változik át héliummá. Az átalakulás közben fellépő tömegveszteség másodpercenként 4,3 millió tonna. A Nap az e tömegveszteségnek megfelelő energiát sugározza ki másodpercenként a világtérbe. Ez a tömegvesztéség óriási, de a számítások szerint a Napban lévő hidrogénmennyiség elegendő ahhoz, hogy Napunk még 10 ezer millió évig szolgáltassa mai értékű, változatlan erejű sugárzását”.

így állunk hát? Odafent az égiek tehát így mahinálnak? De hisz sejthettem volna! Bevallom, a tudományos hír, bár igazolta balsejtelmeimet, az igazság meztelen íeltárásá- .val mégis szíven ütött. Azonnal kiugrattam az ágyból, panagyobb energiát követel majd a végrehajtása.

— Ha valahol, nálunk Záhonyban szinte fogni kellett a fiatalokat, hogy letelepedjenek, hogy ideiglenesen barakkokban étkezzenek, szórakozzanak. Mégis sikerült letelepíteni őkét okos szóval, emberséggel. S ma ezek az emberek a legjobb értelemben vett lokálpatrióták, maguktól alakítják ki a sportolási lehetőségeiket, szépítik a városukat. Egyszóval: Igen fontosnak, sőt döntőnek tartam, hogy a vezetők megtalálják a fiatalokhoz vezető utat. Úgy érzem, ezzel már sokat mondtam a törvényt követő hétköznapok leglényegesebb feladatáról is...

— Mindig azt mondtuk, hogy a jövő az ifjúságé. Ez a törvényjavaslat legnagyobb érdeme, hogy azt mondja: a jelen is legyen az ifjúságé.

Jeszenszki Gábor, a nyíregyházi 1. számú országgyűlési választókerült ifjú képviselője vezeti be ezzel a mondanivalóját. Aztán azzal folytatja, hogy nagyon várták már munkahelyén az Építő- Szerelő Vállalatnál, de az egész városban is ezt a törvényt a fiatalok. Sokat remélnek — nem a törvénytől, hanem — a végrehajtástól. „Például azt. hogy most már nem kell még évekig a bérházak lépcsöházaiban ácso- rogni, a „korzón” csellengeni a fiúknak, lányoknak. Itt a legfőbb ideje, hogy a már 10 éve is húzódó ifjúsági ház építését megkezdjék...”

— S ha nincs elég pénz, vagy munkaerő, szóljanak nekünk, a fiatalok segítenek a tervezésnél, az építésnél is. Ez a létesítmény már ma is elkésett, ne vitázzunk, hanem építsünk.

Ritka alkalom

Kovács Lajos, aki a Parlamentben Nyírbátor választó- kerületét képviseli, azt mondja, hogy nagy örömmel megy az őszi ülésszakra, mert ilyen törvényt egy életben csak egyszer szavazhat meg egy fiatal. S milyen jó, hogy ez neki juthatott osztályrészül!

— Egymás mellett vannak ebben az ifjúság jogai, s a kötelességei. Az anyag szinte mindenre kiterjed, amit az előzetes viták felszínre hoztak, s ami az életben a fiatalság problémája. De ennek a leendő törvénynek a sikere nem csupán és főleg nem ezen múlik. Hanem azon, hogy mit teszünk érte. Minden munkahelyen, iskolában, családban. Hogy elmegyünk-e mellette, vagy sem!

Azzal folytatja, hogy nagy szerepet tulajdonit a vezetőkpírt, ceruzát kaptam elő és számolná kezdtem. 10 ezer millió, az annyi, mint 10 milliárd, ha nem tévedek. De, hogy mennyi hónap, nap és óra, azt már nem tudtam kiszámítani, emberek.

Ekkor indulatosan felkiáltottam: „Azonnal ide, a szobámba egy specializált computert, hadd számoljon nekem!”

Nem, a specializált computer nem jó! Univerzális computert ide! Annak, ha jól vagyok értesülve, üresek a cellái, tehát az átkozott masina rugalmasabban működik. Azonnal betáplálom a kíváncsiságom lyukkártyáival és biztos megtudok valamit: Él-e valaki, valami rokonom, majd akkor 10 milliárd év múlva? És ki és mi? És kik és mik lesznek ők? Fiúk, lányok? Barnák, szőkék? Es remélem kultúrem- berek lesznek, és bátrak! És nem esnek pánikba. Hiszen, ők élőre tudták, hiszen én megírtam nekik 10 milliárd évvel ezelőtt. Én írtam meg, én a mátrai előember, hogy így lesz. És bár hálát akkor sén várok majd, mégis meg kell mondanom, hogy ezzel

nek. Akaratuknak, felkér szükségüknek, de nem utolsósorban maguknak a fiataloknak.

— Tudjuk, hogy mindent nem lehet megépíteni egy csapásra. De sok helyen a meglévő lehetőségeket sem használják ki. Művelődési házak állnak üresen, mert nincs vonzó program, mert nincs, aki az ifjúságot összefogja, helyesen irányítsa. Igen fontosak a szubjektív feltételek. Az például, hogy a fiatalok rendezvényeire elel menjen egy-egy gazdasági vezető is. Szerintem ezen sok múlik. A rátermett, az ifjúságot szerető, megbecsülő vezető esetében ennek a törvénynek a sikere már- már biztos.

Össze kell fogni

Hosszú László, aki fiatal is, s gazdasági vezető is (a Ti- szalöki Állami Gazdaság igazgatója) egyetért ezzel.

— Egy olyan üzemben, ahol eddig is lelkiismeretesén törődtek a fiatalokkal, a leendő törvény csak igazolja a törekvéseket. A legtöbb helyen viszont igen időszerű. Értenünk kell belőle a tennivalónkat. Mi a feladatunk például azért, hogy az ifjúság megismerkedjen állampolgári jogaival, kötelességeivel, hogy megszerezze — és időben — a közügyek intézéséhez szükséges tapasztalatokat. S hogy élhessenek a jogokkal és teljesíthessék a feladataikat.

Arról szól, hogy még nagyon sokat lehetne és kell is majd beszélni e témáról. *Hogy rajtuk, a gazdasági vezetőkön, az állami és szövetkezeti szervek illetékesein a sor, hogy ezt az igen reális törvényt betartsák.

— Úgy érzem, a KISZ-nelt

is többet kell járni a termelőmunkában dolgozó fiatalok között, jobban megismerni őket, gondjaikat, így lehet jól képviselni az ügyüket. Másrészt — s ezt el szeretném mondani az országgyűlésen is — fogadjuk el, hogy mesebeszéd, hogy az üzemeknek nincs pénzük az ifjúság munkakörülményeinek javítására, szórakozási, kulturális és sportolási lehetőségei megteremtésére, össze kell fogni egy-egy lakóhelyen, ki kell olvasnunk mindegyikünknek a törvényből azt, ami ránk hárul. Ez a törvény a jövőt szolgálja, a megvalósítása nem lehet további vitáktól függő. Itt cselekedni kell!

Ennyit a véleményekről, amelyről hisszük, nem csupán

ennek az öt fiatal szabolcsi képviselőnek a sajátja.

Kopka János

a figyelmeztetéssel én többet segítettem nekik, mint nekem a bátyám, Sámuel, aki félmillió évvel ezelőtt élt a Vértesben, és aki egy mukkot sem írt, üzent nekem arról, hogy: Vigyázz, öcsi, félmillió év múlva síkos lesz a pálya, többször hasra esel majd, ha nem vigyázol.

Sok minden eszembe jutott még tegnap éjszaka, az is, hogy talán ez az egész egy simafu. Meg az is, hogy itt a rakétakorszak és mindenki átköltözik majd egy másik bolygóra, s talán ott a kilincsek nem maradnak az ember kezében, és a parketta is megtanul viselkedni.

Hajnal előtt felköltöttem a feleségem és megparancsoltam neki, hogy a gyorssal azonnal utazzon (egyelőre) Pécsre. Vigye a gyerekeket is. Legyenek 6k csak közelebb az Egyenlítőhöz.

Nem, nem haragudtam meg rá, pedig válaszával, a tekintélyemet egy kissé megtépázta a család előtt. De hát ml értelme a veszekedésnek? Amikor én már tudom, hogy kihűlőben a Nap.

Suha \ndor