Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-23 / 224. szám
5. oldal KELET-MAGYARORSZAÖ $97f. szeptember Sf: (Folytatás az 1. oldalról) ség az egyes szövetkezeti ágazatok speciális követelményeinek rugalmas szabályozására: ez az előterjesztett törvény szabályozási módszere. Következésképpen: a korszerű szövetkezetpolitikai elvekhez korszerű jogi szabályozási módszer párosul. Az egységes törvénynek és az ágazati jogszabályoknak közös vonásaként említette meg Korom Mihály, hogy tág teret engednek a szövetkezet önszabályozása számára. Utalt arra, hogy a demokratizmus '■— a gazdasági önállósággal párhuzamosan — a szövetkezeteknek az önkéntességen alapuló létrehozása, szétválása, egyesülése vagy megszűnése, továbbá a belső önkormányzat útján kap igazi tartalmat. A törvény rendelkezései ezt Jól biztosítják. A szövetkezetre, mint a demokratikus önkormányzat alapján működőre jellemző, hogy minden alapvető kérdésben — természetesen a jogszabályok keretei között — a tagság dönt: a szocialista önkormányzat nemcsak a nagyobb hatáskört, de a nagyobb felelősségvállalást is magába foglalja. Nő a közgyűlés halásköre A szövetkezetek országos és területi érdekvédelmi szerveinek kiépítése az önkéntesség és az önállóság elvéből következően szintén csak önkéntes alapon történhet. Lényeges annak az elvnek törvényi szabályozása, hogy a szövetkezetek és azok érdekképviseleti szervei között nincs semmiféle alá-, vagy fölérendeltségi viszony. A szövetkezeti kongresszusok. illetve a szövetkezetek maguk hozzák létre ezeket a szerveket azért, hogy azok társadalmi és gazdasági síkon védjék érdekeiket. Az érdekképviseleti szervek mozgalmi eszközökkel és szolgáltatások nyújtásával segítik a szövetkezeteket. Ennek érdekében a törvényjavaslat megfelelő jogosítványokat ad számukra. A törvényjavaslat demokratikus szemléletét érzékeltetve mutatott rá a miniszter, hogy egyenrangúnak ismeri el a szövetkezetben végzett munkát a társadalmi tulajdon más szervezeteiben végzett munkával. azonos anyagi és erkölcsi elismerésben részesíti azt. Ma még ugyan nem tudjuk teljesen azonossá tenni a társadalombiztosítási juttatásokat a két szektor dolgozói között, de a népgazdaság teherbíró képességével összhangban már eddig is sokat tettünk ama célkitűzésünk megvalósítására, hogy a társadalmi gondoskodás körébe tartozó juttatások mértéke a szövetkezeti tagok számára fokozatosan megközelítse, illetve azonossá váljék a munkaviszonyban állókéval. — A szövetkezetekkel kapcsolatosan is szükség van meghatározott állami-jogi tevékenységre. nem utolsósorban éppen a szövetkezetek érdekében. A szocialista szövetkezeti mozgalom sem tűzött maga elé olyan célokat, hogy semleges, az államtól elkülönült, „területen kívüli” szervezet legyen. Arra azonban az állam és a szövetkezetek részéről egyaránt szükség van. hogy a kapcsolatok igazán elvi alapokon nyugodjanak, és tartalmukban a közös érdekek jussanak kifejezésre. Ezt csak a szocialista állam és a szocialista szövetkezetek kapcsolatai valósíthatják meg igazában. A szövetkezetekkel kapcsolatos állami tevékenység a szövetkezeti életviszonyok jogi szabályozása, az állam gazdasági irányítása és hatósági tevékenysége, végül a törvényességi felügyelet keretében valósul meg. Ennek kapcsán megemlítette, hogy jogszabályok határozzák meg — egyebek között — a szövetkezetek tevékenységi körének terjedelmét is. tehát azt. hogy mivel foglalkozhatnak illetve mi tilos a számukra. Növeli a törvényjavaslat a közgyűlés hatáskörét. a szövetkezeten belüli ellenőrzés hatékonyságát, a vezető szervek felelősségét, a felügyelő bizottság jogkörét is. Tetfrekészséget a végrehajtásban A szövetkezetek gazdasági tevékenységüket a jövőben is a mindenkori gazdasági szabályozóként. a társadalmi vagyonvédelmi, szabvány, közegészségügyi. biztonsági. stb. követelmények állami előírásai szerint végezhetik. Befejezésül az igazságügy- miniszter hangsúlyozta: — A törvényjavaslat célja megállabítani az egész szövetkezeti mozgalmunk számára irányadó elveket és azokat az alapvető közös szabályokat, amelyek minden szövetkezetre egyaránt vonatkoznak annak érdekében, hogy a szövetkezeti mozgalom valamennyi ágazata szocialista építőmunkánk követelményeinek megfelelően fejlődjék tovább. Kívánatos, hogy amilyen nagy aktivitás volt tapasztalható a törvény előkészítése során, ugyanilyen tettre- készség legyen a végrehajtásban is a nagyszámú szövetkezeti tagság és egész társadalmunk javára, a szocializmus hasznára. Korom Mihály a kormány nevépen kérte az ország- gyűlést. hogy a szövetkezetekről előterjesztett törvény- javaslatot vitassa meg. és emelje törvényerőre. Szünet következett, majd Varga Gáborné elnökletével folytatódott az ülés. Dr. Molnár Frigyes (Bács-Kiskun megye 3. vk.), a SZÖVÜSZ elnöke kiemelte: a törvény- tervezet igen széles körű és valóban demokratikus előkészítése során az egyes szövetkezeti ágazatok országos testületéi — közöttük a SZÖVOSZ, valamint az Országos Szövetkezeti Tanács is — több alkalommal kifejtették és képviseljék a szövetkezetek álláspontját. Az a véleményük, hogy az új szabályozás szocialista törvény- hozásunk egyik kiemelkedő jogalkotása; méltán vált ki széles körű érdeklődést hazai közéletünkben és nemzetközileg egyaránt. A továbbiakban hangoztatta, hogy a szövetkezetek a gazdasági reform kedvező körülményei között különösen dinamikusan fejlődő szervezetekké váltak. A korszerűsödő igények szerint formálják tevékenységüket és belső életüket. Fejlettségi szintjük ugyan napjainkban nem egyforma, s nagyfokú a differenciáltság közöttük, fejlődésük fő iránya azonban teljesen egyértelmű; az újabb fellendülés időszgjsát élik. Tevékenységük kiterjesztésével, belső önkormányzati életük fejlesztésével mind jobban megfelelnek a tagjaik, valamint a társadalom támasztotta követelményeknek. A szövetkezeti mozgalom kibontakozásának bizonyításaként említette meg a szövetkezetek tevékenységi körének lényeges bővülését, és azt, hogy nagy számban alakulnak új szövetkezetek. Utalt arra, hogy az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek a városokban is mindinkább kiépítik hálózatukat, s hogy a korábbi hagyományok felújításával fellendülőben van a munkások fogyasztási szövetkezése. Hazánk nagyszabású lakásprogramjának megvalósításában — a lakásfenntartó szövetkezetek mellett — egyre nagyobb szerephez jutnak az új típusú lakásépítő szövetkezetek. Növekvő számban alakulnak garázsszövetkezetek és üdülőszövetkezetek is. Kiemelte a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a SZÖVOSZ vezetői között létrejött megállapodást, amelynek alapján a munkások fogyasztói érdekeinek védelmére, igényeik jobb kielégítésére, lakáskörülményeik javítására hatékonyabbá válik a szakszervezetek helyi szervednek és a fogyasztási szövetkezeteknek az együttműködése. Az ifjúmunkások hasonló igényeinek kielégítésére a SZÖVOSZ a KISZ-szel kötött ugyanilyen jellegű megállapodást. Nyomatékosan aláhúzta: a szövetkezés hazánkban valóban élő mozgalom, és a lakosságunknak csaknem felét érintő sokrétű társadalmigazdasági folyamat, Célszerű tehát, hogy szocialista államunk törvényben szabályozza a szövetkezés legfőbb kérdéseit. Hangsúlyozta; most valamennyi szövetkezeti ágazatnak egy, közös jogforrása lesz: a szövetkezetekről szóló törvény. Nagy jelentőségű, hogy a szövetkezetek önálló, vállalatszerű tevékenységét, belső önkormányzatuk és demokratizmusuk kifejlődését a törvénytervezet kellően biztosítja. A törvényjavaslatot elfogadta. A következő felszólaló Fü- löp László (Tolna), Kovács Sándor (Pest), Papp József (Borsod) és Szviridov Ivánná (Szabolcs-Szatmár) képviselő volt, majd ebédszünet következett. Ezután folytatódott a vita. Elsőként Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese emeLkedett szólásra FEHÉR LA/OS: A szövetkezeti törvény szocialista demokráciánk erősítését szolgálja Bevezetőül utalt arra, hogy a törvénytervezet azokra az alapvető kérdésekre, szabályokra fordítja a fő figyelmet, amelyek valamennyi szövetkezetre érvényesek. Az egyes szövetkezeti ágazatok sajátosságaival összefüggő kérdéseket törvény- erejű rendeletekkel, kormányhatározatokkal szabályozzák, ezeket az egységes törvény elvei alapján ez év végéig kell elkészíteni és kiadni. Ezután arról szólt, hogy az utóbbi években az irányítás, a tervezés korszerűsítése, a szabályozórendszer hatásai nyomán javultak a szövetkezetekben az önálló vállalati gazdálkodás feltételei, sokat fejlődött a szövetkezetek belső élete. Mindez azért is figyelemre méltó, mert a tapasztalatok szerint ott emelkedik a gazdálkodás színvonala, ahol az önkormányzat is fejlődik, ahol összhangban van a szövetkezeti demokrácia a vállalati vezetéssel. A miniszterelnök-helyettes ezután a választott szervek s .ezen belül a különféle bizottságok munkájának nagy jelentőségét hangsúlyozta. A szövetkezeti demokrácia érvényesülésének lényeges eleme a többi között a felügyelő bizottság munkájának fejlesztése, hiszen a vállalati gazdálkodás erősödésével, a szövetkezeti önállóság bővülésével a belső ellenőrzés feladatai is nőnek. Ilyen szempontból még mindhárom szövetkezeti ágazatban sok a tennivaló. Emlékeztetett a múlt évben kiadott kormányhatározatra, amely előírja, hogy a szövetkezetek és gazdasági társulásaik belső ellenőrzésükhöz legalább kétévenként külső szakértő munkáját is kötelesek igénybe venni. A téeszek területi szövetségeinél eddig 49, a kisipaM szövetkezetek területi szövetségeinél, a KISZÖV-ök és a szakmai szövetségek mellett 27, az általános fogyasztási szövetkezetek területi szövetségeinél a MESZÖV-ök mellett már mindenütt létesült revizori iroda, amelyet a szövetkezetek tartanak fenn. Helyes, hogy a kötelező rendszeres külső ellenőrzést a szövetkezeti önkormányzaton belül oldják meg, ez felel meg a kormányhatározat intencióinak, mert az ellenőrzésnek éppen ebben van az ereje, újszerűsége. A továbbiakban a döntő- bizottság és a nőbizottság munkájának fontosságára hívta fel a figyelmet. Az utóbbinak azért is nagy a jelentősége, mert a mezőgazdasági tsz-ek tagságának 38 százaléka, a tényleges munkát végzőknek pedig 60—70 százaléka nő. A nőbizottságok akkor látják el jól feladatukat, ha elősegítik, hogy a nők lehetőleg számarányuknak megfelelően vegyenek részt a vezetésben, ha harcolnak az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének érvényesítéséért, a szociális normák betartásáért, a nőkkel szemben nem egy helyen tapasztalható indokolatlan fenntartások megszüntetéséért, anyagi és erkölcsi megbecsülésükért. A társadalmi érdek érvényesítése Ezután rámutatott, hogy a szövetkezeti mozgalom hagyományai közé tartozik a kölcsönös segítés és önsegélyezés elve. A mostani törvénytervezet is a kölcsönös támogatás sokrétű kibontakoztatására bátorítja a szövetkezeteket. A kölcsönös támogatás erősítése növeli a szövetkezeti gazdálkodás biztonságát, lehetővé teszi az indokolt kockázatvállalást s alkalmas arra, hogy megoldja a bajba jutott, az átmeneti nehézségekkel küzdő szövetkezetek gondjait. Részletesen foglalkozott Fehér Lajos az érdekképviseleti szervek munkájával, kiemelve, hogy az országos és a területi szövetségek a szövetkezeti mozgalom fontos részei, de nem alkothatnak alá- és fölérendeltségen alapuló hierarchikus szervezetet. A tagszövetkezetek nincsenek egyoldalúan alárendelve szövetségeiknek, sőt éppen ellenkezőleg, a tagszövetkezetek határozzák meg a törvényes keretek között demokratikus képviseleti szerveik tevékenységét. Az érdekképviseleti szervek hatósági feladatokat nem láthatnak el, csak olyasmire vállalkozhatnak, amivel a tagszövetkezetek őket megbízzák. Három év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az országos és a területi szövetségekben jól kidolgozott és megalapozott ajánlásoknak nagy a tekintélyük. Az ilyen ajánlásokat a közgyűléseken elfogadják és aszerint dolgoznak. Ezután elmondotta, hogy a szocialista országok mindegyikében számottevő szerepük van a szövetkezeteknek, a szövetkezeti mozgalomnak. A szocialista államnak a szövetkezetekkel kapcsolatos magatartása szilárd elméleti alapokon nyugszik. Még Lenin fogalmazta meg, hogy a szocialista állam minden társadalmi, gazdasági és politikai segítséget megad ahhoz, hogy a szövetkezetek a szocialista építésben betöltött szerepüknek megfelelően fejlődjenek. A társadalom érdekeit az állam a szövetkezetekben a gazdasági befolyás útján, a működés, valamint a tulajdonviszonyok szabályozásával és az állami felügyelettel érvényesíti. — Hazánkban — mondotta a miniszterelnök-helyettes — a szövetkezetek tevékenységének gazdasági szabályozása — bizonyos sajátosságokat leszámítva — lényegében az állami vállalatokéval azonos rendszerben történik. A gazdasági szabályozó- és ösztönzőeszközöknek mindkét szektorában ugyanazt a szerepet kell betölteniük. Csak így érvényesülhet a népgazdaság egységes központi irányítása, a piac aktív szerepére építő szocialista terv- gazdálkodás. A gazdasági befolyásolás mellett a szocialista állam jogszabályokban megállapítja a szövetkezeti gazdálkodás. a működés és vezetés általános szabályait és felügyeletet gyakorol ezek megtartása fölött. Egyenjogúság a kapcsolatokban A szövetkezetekre csak törvény, törvényszintű és kormányszintű jogszabályok, e jogszabályok által meghatározott körben miniszteri rentfeletek, illetve államtitkári rendelkezések, valamint a szövetkezetek saját határozatai és szerződései róhatnak kötelezettségeket. Ennek az elvnek gyakorlati érvényesítése azt is jelenti, hogy központi. helyi és társadalmi szervek egyebekre nem kötelezhetik a szövetkezeteket. Nem igényelhetnek olyan tevékenységet, amely a szövetkezeteknek veszteséget okoz, ami a tagok érdekeivel ellentétes. Az államigazgatási szervek tehát nem gazdálkodhatnak a szövetkezetek helyett. Elkerülhetetlen esetekben csakis az anyagi feltételek biztosításával, a terhek átvállalásával, kölcsönös megegyezés alapján oldhatják meg a különféle problémákat.A szövetkezetek és az állami vállalatok kapcsolataiban a törvényjávaslat leszögezi az egyenjogúság elvét. Állami gazdálkodó szervezetek (vállalatok; bankok) hatósági funkciókat a szövetkezetek fölött nem gyakorolhatnak. A szocialista vállalatok között a tulajdonviszonyok eltéréseiből eredőd en semmiféle alá- és fölérendeltségre nincs szükség, ez egyenesen káros lenne. A gazdasági együttműködés, összefogás a mai viszonyaink között csakis a kölcsönös előnyökre és kockázatvállalásra épülhet. Az olyan feladatok ellátásáért, amelyeket az állam társadalom- és gazdaságpolitikai szempontból szükségesnek ítél, de gazdaságosan nem oldhatók meg, a szövetkezetek állami támogatásban részesülhetnek. Megkaphatják ugyanazt a támogatást, amit az állam ugyanazon tevékenység esetén az állami vállalatoknak nyújt. A törvényjavaslat igen fontos tétele a 111. szakasz, amely szerint a minisztereknek kell gondoskodniuk arról, hogy ágazatuk területén . a szövetkezetek társadalmi és gazdasági jelentőségüknek megfelelően fejlődjenek. A minisztereknek tehát a gazdasági szabályozórendszer kialakítása során és általában az ágazati irányítás kereteiben kellő gonddal foglalkozniuk kell a szövetkezeti tevékenységgel is. Ennek egyik jelentős eszköze, hogy a miniszterek szakmai felügyeletet gyakorolnak a szövetkezeteknek az ágazathoz kapcsolódó tevékenysége fölött. Azokban az esetekben, amikor a szövetkezet munkája több tárcát érint, valamennyi érdekelt miniszter gyakorolja ezt a jogot. Ez a szakmai felügyelet nem magára a szövetkezetre és nem annak alapszabályszerű működésére. hanem szakmai tevékenységére, a szakmai előírások érvényesítésének igazgatási jellegű ellenőrzésére terjed ki. Az állami törvényességi felügyeletet a szövetkezetek alapszabályszerű működése fölött a tanácsok gyakorolják. A törvényjavaslat magában foglalja, hogy e felügyeleti jogkörrel élve milyen intézkedéseket tehetnek a tanácsok. Mind ritkábban fordul elő a helyi szervek törvényességi felügyeleti jogkörének túllépése, a szövetkezetek önállóságának megsértése. Az állam rendszerint ott avatkozik be — s teljesen indokoltan —, ahol a termelőszövetkezetek vezetésének és belső ellenőrzésének erőtlenségét látva megfontolatlan lépéseket kíván megelőzni. Nagyobb a muniakedv a termelőszövetkezetekben Ezután emlékeztetett Fehér Lajos arra, hogy hazánkban tíz évvel ezelőtt fejeződött be sikeresen a mezőgazdaság szocialista átalakítása, s ezzel a mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A tíz év alatt a magyar falu nélkülözhetetlen, mással nem helyettesíthető gazdasági és társadalmi tényezőivé váltak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. A tsz-ek többségéről ma már elmondhatjuk, hogy azok a szó szoros értelmében véve nagyüzemek. Termelésükben — különösen 1968 óta — jelentősen előrehaladt a specializálódás. Szakosodásuk ellenére is a gazdasági élet összefüggései, továbbá azon érthető törekvésük miatt, hogy minél nagyobb mértékben maguk dolgozzák fel és értékesítsék termékeiket, sokágú nagyüzemek maradnak. _____ A termelőszövetkezetek munkaerőhelyzete az utóbbi években lényegében stabilizálódott, ennek nyomán javult a tagok foglalkoztatottsága, nagyobb a munkakedv. Egy-egy szövetkezeti tagot most már évente 220—230 tízórás munkanapon tudnak foglalkoztatni szemben a tíz évvel ezelőtti 170 nappal. Igen bíztató, hogy a termelőszövetkezetekben gyors ütemben nő a termelés, s még inkább az árutermelés. A közös gazdaságok az elmúlt évtizedben évi átlagban 5,4 százalékkal növelték bruttó, s 5,3 százalékkal nettó termelésüket. Az évtized második felében, 1965—1970 között az egy foglalkoztatottra jutó termelés 64, a részesedés pedig 51 százalékkal emelkedett. Javultak a hozamok, nőtt a termelés biztonsága. Magyar- országon az idén értük el és haladtuk túl a 17 mázsás holdankénti búzatermésátlagot, ami hektárban számítva több, mint 30 mázsa. Ebben igen nagy része van a termelőszövetkezetek jó munkájának hiszen a 17,7 mázsa holdankénti búzatermésátlagon belül 17,3 mázsa a termelőszövetkezeteké. Kukoricatermelésünk hozama a tíz évvel ezelőttihez képest megkétszereződött. A jó, acélos búzából elért rekordterméssel, valamint az utóbbi két esztendőben 20 mázsa körüli holdankénti (30 mázsán felüli hektáronkénti) kukorica-átlagterméssel be. léptünk a világ legjobb búza- és kukoricatermesztő országainak sorába. A júliusi és augusztusi hosszan tartó, nagy szárazság ellenére a tervezett szint körül mutatkozik a kukorica- termés. Erre szükség is van, mert nyolc és fél milliós, vagyis mezőgazdaságunk történetében a legnagyobb sertésállomány takarmányozásáról kell gondoskodni. Az eredményekben jelent- tősen közrejátszott, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek úgynevezett kiegészítő tevékenysége, más szavakkal az ipari tevékenység a vártnál gyorsabban fejlődött. E területen új jelenségekkel találkozunk, amelyeknek egy részét támogatjuk és szabályozzuk, más nem kívánatos jelenségekkel szemben pedig fel kell lépnünk. (Folytatás a 3. oldalou)
