Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-18 / 220. szám

f oMsf

WT\. sreplemffér ft.

Az NSZEP Központi Bizottságának határozata Nyugat-Berlinnel kapcsolatban

Nyugal-Berlint érintő kérdések olyan rendezését, amely az összes érintetteknek hasznára válik.

Az NSZEP Központi

Bizottsága megelégedéssel állapítja meg, hogy a megállapodásban a három nyugati, hatalom első ízben erősítette meg nemzetközi

jogilag érvényes formában a Német Demokratikus Köz- , társaságnak, mint szuverén államnak a létét, az NDK határaiti területét és kaooso- latait az NSZK-hoz és Nyu- gat-Berlinhez.

Ez a lépés arról tanúskodik, hogy az NDK-val való

normális, nemzetközi jogi

kapcsolatok megteremtésének kérdése megérett, s a békét és az enyhülést szolgálja.

K A konfliktusok kjiktatása és Európa biztonsága szempontjából különleges jelentőséggel bír a három nyugati hatalom első ízben tett nemzetközi jogilag kötelező nyilatkozata arról, hogy Nyugat-Berlin az NSZK-nak nem alkotórésze és nem az NSZK kormányozza. Ez megfelel a Szovjetunió, az" NDK és más szocialista államok által hangoztatott politikai és nemzetközi jogi adottságoknak.

£& A Központi Bizottság a

négyoldalú egyezményben az NSZEP VIII. kongresszusa által elfogadott béketerv helyességének és hatékonyságának megerősítését látja.

7 Az NDK arra törek■ szik, hogy az NSZK kormányával és a nyugatberlini szenátussal folytatott tárgyalások pozitív eredményekre vezessenek. A Központi Bizottság kifejezésre juttatja), elvárja, hogy az NSZK kormánya és a nyugat-berlini szenátus is a szükséges realizmusról és jóakaratról tegyen tanúságot, hogy a megfelelő megállapodásokat az összes érintett felek és az európai enyhülés érdekében megköthessék.

ö Az NSZEP Központi Bizottsága - kifejezi azt a meggyőződését, hogy lehetségesek további lépések a megérett európai és más nemzetközi kérdések megoldásának útján. Az NSZK által-' a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződések mielőbbi ratifikálása hozzájárulna ahhoz, hogy új fejezet kezdődjön kontinensünk történelmében. A négy hatalom sikeres tárgyalásai után minden további halogatás nélkül meg kellene indítani egy összeurópai biztonsági és együttműködési konferencia összehívását.

A Központi Bizottság felhívással fordul az NSZEP összes tagjaihoz, az NDK összes dolgozóihoz, hogy köztársaságunkat erősítő új tettekkel járuljanak hozzá szocialista külpolitikánk megvalósításához, a béke és a biztonság megszilárdításához.

Szadat kezdeményezése

Szadat elnök csütörtök esti rádió- és televízióbeszédével tetőpontjára ért a néhány hete folytatódó egyiptomi diplomáciai offenzíva. Kairó arra törekszik, hogy az ENSZ- közgyűlés küszöbönálló ülésszaka előtt egyrészt leleplezze a közel-keleti rendezést akadályozó amerikai—izraeli manővereket, másrészt maga mellé állítsa a. tagállamok túlnyomó többségét.

Miután Izrael csaknem négyesztendeje szabotálja a Biztonsági Tanács 1967. november 2-i határozatát, Szadat elnök nyomatékosan felszólította az Egyesült Nemzetek Szervezetét: szerezzen érvényt határozatainak, teljesítse az azokból eredő kötelezettségeit.

A robbanással ~ fenyegető közel-keleti helyzet ismeretében méltán váltott ki nagy nemzetközi visszhangot az egyiptomi államfőnek az a kezdeményezése, hogy hívják össze külügyminiszteri szinten a Biztonsági Tanács ülését, mert a négy nagyhatalomnak és a B/ttonsági Tanácsnak vállalnia kell a felelősséget a közel-keleti válság alakulásáért. Ennek fontos feltétele.—hogy valamennyi tagállam — mindenekelőtt az Egyesült Államok — határozza pteg világosan a saját álláspontját,- .

Mahmud Riad miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, aki kedden utazik New York-ba, részletes utasításokat kapott Szadat elnöktől arra vonatkozólag, hogy teljes őszintességgel ismertesse az egyiptomi álláspontot a világszervezetben, elősegítve ezzel, hogy az ENSZ teljesíthesse felelősség- teljes feladatát.

Az egyiptomi kezdeményezés fontosságára utal, hogy Szadat elnök beszéde elhangzása után nyomban fogadta Vlagyimir Vinogradovot, a Szovjetunió kairói nagykövetét. E találkozóra azoknak a tárgyalásoknak a keretében kerül sor, melyeket az új külpolitikai helyzet elemzése és az amerikai magatartás által megkövetelt intézkedések tettek szükségessé.

Gustáv Husák beszéde

Az általános választások

előkészületeinek jegyében pénteken a prágai vár Spanyol termében együttes ülést

tartott a Csehszlovák Kommunista Párt és a Nemzeti Front Központi Bizottsága. Az elnöki emelvényen foglalt helyet Gustáv Husák. a CSKP KB főtitkára, a Nemzeti Front Központi feizott- ságának elnöke, Ludvik Svo- boda' köztársasági elnök. Lu- bomir Strougal miniszterelnök, valamint a párt több más vezetője. Megjelentek a csehszlovák pártok, a tömeg- szevezetek, továbbá a politikai. a tudományos, a kulturális és az egyházi élet- kiemelkedő képviselői is.

A választásokról szóló referátumot Gustáv Husák terjesztette elő. Méltatta az ország állampolgárainak a szocialista építésben az utóbbi két év folyamán kifejtett áldozatos munkáját, majd megállapította: ez a tévé-, kenység, valamint a párt és a kormány következetes gazdaságpolitikája már az idén lehetővé tette bizonyos iparcikkek árának leszállítását-, a bányászok bérének javítását, az egészségügyi dolgozók fizetésének rendezését, az anyasági segély folyósításának meghosszabbítását, a szülési segély felemelését, valamint az öregségi, rokkantsági, özvegyi és a legalacsonyabb nyugdíjak emelését.

A CSKP teljesítette 1969 áprilisában tett ígéretét, hogy politikai harcban legyőzi a jobboldali erőket, kivezeti az országot a zűrzavar állapotából. s nyugodt életet biztosít Csehszlovákia népének — mondotta.

Gustáv Husák hangoztatta, a párt egyik fő feladatának tekinti a CSKP és a dolgozók kapcsolatának fejlesztését. a nemzeti front munkájának tökéletesítését, a . dolgozók közvetlen részvételének fokozását a társadalom és a népgazdaság irányításában. Különösképpen fontosnak minősítette a szak- szervezetek és az ifjúsági mozgalom tevékenységi programjának kidolgozását. A választási programokban — emlékeztetett rá a szónok — nincs helye az ígérgetéseknek. hanem az ország reális lehetőségeit kell figyelembe vén ni.

A választásokra — mondotta Husák — a nemzeti front egységes listájával indulunk. A jelöltség feltétele a szocializmushoz való hűség. az áldozatkészség, a munkában szerzett érdem, a nép képviseletére, valamint az ellenséges nézetekkel ví- yott harcra való alkalmasság és képesség, a jogos bírálat elfogadása. A társadalomban elfoglalt helyzetüknek és számarányuknak megfelelően jutnak jelöltséghez a ' munkások, a parasztok, értelmiségiek. .'a nők és a fiatalok.

„Azon fáradozunk —. jelentette ki Husák. hogy a XIV. pártkongresszus által megfogalmazott politikát támogassa valamennyi jószán- dékú állampolgár, hogy a szavazók a lehető legnagyobb számban jelenjenek meg, s minél többen adják szavazatukat a nemzeti front jelöltjeire. Ig.v kívániuk megszilárdítani népünk szocialista egységét, a szocialista demokráciát. szocialista államunkat és pozícióját a nagyvilágban.”

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetközi helyzetét érintve megelégedéssel szólott az európai politikai éjeiben bekövetkezett re- ménytkeltő változásokról, a béke. a biztonság és az európai népek közötti együttműködés' légkörének megteremtésére irányuló lépésekről, a szocialista országok kezdeményezéseiről.

Eszak-lrország

Pénteken megkezdték 500 angol katona kivonását Észak-Irországból és visszá- vezénylik őket eredeti állomáshelyükre. az NSZK-ba. Az intézkedést hivatalosan nem indokolták semmivel, de katonai források szerint a 12 000 főnyi angol katonaság a főparancsnokság véleménye szerint el tudja' látni a rendfenntartó feladatokat.' miután az internálásokkal meggyengült a fegyveres ellenállás. ’ .

Az éjszaka • mindenesetre ezúttal sem telt el incidensek nélkül Belfastban. A főváros egyik protestáns negyedében egy luxusgépkocsiban lőtt sebekkel holtan találtak egy férfit, Egy robogó autóból, lövéseket ad'ak le egy angol katonai járőrre és egy katonát megsebesítettek. Több városban bombák robbantak és lövések értek katonai megfigyelőállásokat.

Belfastban bejelentették, hogy,a szolgálatban lévő rendőrök ezen túl egész Észak-Irországban fegyvert fognak viselni.

Nixon

az USA Kína-politikájáról

Washington

Nixon elnök szerint „nagyon jól halad” tervezett pe-- king! látogatásának előkészítése, de nem volt hajlandó semmi közelebbit elárulni, sem a látogatás időpontjáról, sem pedig az amerikai—kínai csúcstalálkozó napirendjéről»

Az amerikai elnök, csütörtökön magyar idő szerint az éjszakai órákban rögtönzött sajtóértekezleten válaszolt a fehér házi hivatalba meghívott újságírók kérdéseire. Arra, vajon nem óhajt-e megjegyzéseket fűzni Csou En-laj miniszterelnöknek a New York Times számára adott nyilatkozatában képviselt ..kemény álláspontokhoz”. Nixon kitérően csupán annyit válaszolt, hogy az interjúban „nem volt semmi olyan, amit Csou En-laj ne mondott volna el sokkal részletesebben dr. Henry KissLngernek” (az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának, titkos pekingi missziója alkalmával), „az egyik ok, amiért a megbeszélések eredményesek lehetnek, éppen az

— fűzte hozzá Nixon elnök

— hogy sem Csou En-laj miniszterelnök, sem én nem táplálunk olyan naív és szentimentális elképzeléseket. hogy elegendő, ha megismerkedünk és minden nézeteltérésünk el fog tűnni”. Mint az elnök hangoztatta, mindkét fél tudatában van annak, hogy „igen nagy nézeteltérések vannak a Kínai Népköztársaság és a* Egyesült Államok között.”

Az Egyesült Államok Kína-politikájának további magyarázataként az elnök azt fejtegette, hogy a „kettős képviseletről” előterjesztendő amerikai javaslat értelmében a Kínai Népköz- társaság venné át a tajvani rezsim által elfoglalt helyet a Biztonsági Tanácsban. Ugyanakkor Nixon hangoztatta, hogy az Egyesült Államok „a lehető leghatékonyabban” igyekszik majd megakadályozni Tajvan száműzetését ’az ENSZ-közgyű- 1 és bői.

A továbbiakban Nixon elnök személyében ezúttal először • ismerte el amerikai elnök, hogy 1963 novemberében az USA „cinkosságával döntötték meg és gyilkolták meg Dél-Vietnamban Ngo Dinh Diemet.” Nixon azokkal a sugalmazásokkal kapcsolatban emlékeztetett erre. amelyek szerint puccsal kellene eltávolítani Thieut. amennyiben nem hajlandó „tisztességes választásokat” tartani.

Megítélésem szerint Vietnamból a kiút számunkra nem Thieu megdöntésén keresztül vezet, mivel véleményem szerint ily módon elkerülhetetlenül növekedne az a veszély, hogy további egymást követő puccsok lejtőjére jutunk, egyenesen a kommunista hatalomátvétel irányában — mondotta Nixon.

Kh$6 kapitány

Lengyelből fordította: Varsányi István

Berlin (MTI):

/

Az NSZEP Központi Bizottsága a következő határozatot fogadta el a Nyugat- Berlinnel kapcsolatos egyezményről :

A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága üdvözli a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú egyezményt, amelyet a Szovjetunió, Nágy-Britannia, az Egyesült Államok és Franciaország nagykövetei 1971. szeptember 3-án írtak alá.

Az NSZEP Központi Bizottsága egyebek közt megállapítja:

I

Ez az egyezmény igen * nagy jelentőségű a béke biztosítása és az enyhülés légkörének megteremtése szempontjából Európában. Az NSZEP-t, az NDK népét nagy megelégedés1 tölti el azért, hogy Európa egyik legbonyolultabb kérdésében jelentős lépést tettek az enyhülés irányába. Nyereség ez mindenki számára, aki érdekének tekinti az államok együttműködését és a biza- lom megszilárdítását az eu-. rópai kontinensen és az egész világon. Ezzel kihúzták a talajt ama erők lába alól, amelyek revansista politikájukkal igyekeznek a légkört megmérgezni és állandóan feszültségeket szítani kontinensünk szívében.

O Ez a megállapodás el- "■ sősorban a Szovjetunió kitartó, következetes és okos békepolitikájának, a szocialista közösség államai összehangolt cselekvésének ered-" ménye.

Az NSZEP Központi Bizottsága őszinte köszönetét fejezi ki az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának a lenini külpolitika ezen újabb bizonyítékáért és sikeréért. A megállapodás aláírása arról tanúskodik, hogy az SZKP XXIV. kongresszusának békeprogramja megfelel a népek létérdekéinek, s ezt a programét sikeresen valósítják meg.

O A Német Demokrati- kus Köztársaság a maga részéről mindent megtett, hogy saját kezdeményezéssel támogassa a négyhatalmi tárgyalások sikeres befejezését Az NSZEP Központi Bizottsága mély megelégedését fejezi ki azon aktív és gyümölcsöző tanácskozások felett, amelyek az elmúlt hónapokban állandóan folytak az SZKP Központi Bizottsága és az NSZEP Központi Bizottsága,, a Szovjetunió kormánya és az NDK kormánya között, továbbá a létrejött megállapodás felett. Az NDK szuverén jogainak és törvényes érdekeinek teljes megőrzése és megszilár^ dítása mellett megtalálták a

Andrzej Zbych:

29.

Amikor már lehajtotta a literes korsó ersatz sört és futva visszaérkezett a peronra, hogy még meglássa a távolodó vonat utolsó kocsiján a vörös fényecskét, nem is sejtette, hogy őt, Erik von Vor- mannt, a tábornokfiút és tábornokunokát a gondviselés vette oltalmába. Akkor kész volt elátkozni leküzdhetetlen szomjúságát, a sört, a tegnapi ivászatot, de még a parancsot is, amelynek értelmében el kellett hagynia a nyugalmas Münchent, ahol, hála a tábornokapukának, a helybeli Abwehrstellén tologatta, rakosgatta az aktákat. Most mehetett az Atlanti Falhoz, valamelyik isten háta mögötti sárfészekbe, ahol egy kissé másféle munka vár rá és senki sem előzékeny- kedik vele csak azért, mért

von Vormann tábornok az apja, sőt, ellenkezőleg, * hiszen apuka egy bizonyos ügyben más véleményt merészelt nyilvánítani, mint a zseniális őrvezető, amiért a vezérkarból kirepült és egy- kettő a fagyos Ukrajnában találta magát, hogy legyen ideje tűnődni az elkövetett hibán.

Az ifjabbik von Vormann a nácizmus ellenségének tartotta magát, bár ezt senkinek el nem árulta. Miután, kö- lyökkoréban rövid ideig ful- doklott a nemzetiszocialista ideológiában, arra a meggyőződésre jutott, hogy a hitlerista csőcselékkel egyszer s mindenkorra szakítania kell'. Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy rossz néven vette a Harmadik Birodalomtól a világhódító eszméket, sőt úgy vélte, hogy a csőd szélén álló kelet-poroszországi birtokaikat rabszolgák ingyen munkájával kellene megmenteni a végső romlástól, és az ellen sem volna kifogása, ha a’ Vor- mannokat bíznák meg az ukrán területek egy részének civilizálásával. Az első győzelmek kiváltotta indokolatlan jókedv azonban hamar elmúlt, és a Harmadik Birodalomnak eszébe jutott von Vormann. Apuka, aki már rég sejti, hogy Erikből nem csinál igazi tisztet, jó, csöndes, csaknem polgári állást hagyott neki Münchenben. De most ennek vége.

A kép az ablakon át szürke volt és monoton; semmiben sem hasonlított a színes levelezőlapokhoz, amelyeket a ■ kis Erik gyűjtött. Az igazat megvallva, nem érdekelte Franciaország, alapjában véve mindent megvetett, ami nem volt porosz, sőt még a bajorokkal szemben Is megvetéssel vegyes bizalmatlanságfélét érzett.

Von Vormann ránézett órájára. Ha hinni lehet a menetrendnek, akkor már negyven perce Saint Gilles-ben kellene lenhiök. Valahogy csikorog a német pedantéria gépezete.

Kinyitotta az ablakot. Hideg, nedves szél csapta meg arcát. Közel járhattak már a

tengerhez. A kanyar mögül kezdtek előkandikálni Saint Gilles csúcsos tetői, s egyre közelebbről lehetett látni a védelmi rendszer barna, párhuzamos betonfalait^ az Atlanti Falat, amely megakadályozza az angolok és az amerikaiak partraszállását. És megakadályozza? Erik von Vormann felhajtotta köpenye gallérját, a csomagtartóról leemelte elegáns neszesszerét.

Amikor este megjelent a. kaszinóban, az egykori szálló, a hivalkodó nevű „Hotel Majestic” éttermében — a cégtáblát valahogy senkinek sem akaródzott levenni — visszatért a kérdés,, amelyet az első osztályú kocsi ablakában állva a tengerparti beton védelmi rendszer láttán tett fel magának. Sikerül-e feltartóztatniok a szövetségeseket, megakadályozzák-e a partraszállást?

Bort töltött poharába. Lő-' re. Apjára gondolt, aki valahol Nyugat-Ukrajnában „vonja összébb az arcvonalat”, hogy a hivatalos nomenklatúrát használja. Nem kell különösebben nagy stratégának lenni ahhoz, hogy az ember kitalálja, mit jelent ez. És von Vormann még jól emlékszik gyermekkorából azokra a kis zászlócskákra, amelyeket még apja tűzögetett fel a hatalmas vezérkari térképekre, amikor az öreg porosz még azt remélte, hogy fiából igazi tisztet csinál.

Szeme sarkából észrevette a .kaszinóba belépő Elért ezredest, aki mától kezdve közvetlen felettese. Azonnal újság után nyúlt és színlelt érdeklődéssel elkezdte tanulmányozni az Oberkomando der Wehrmacht tegnapelőtt! hadijelentést, közben arra gondolt, hogy ebben a sértésekben, ahová száműzték, még az újságok is késve érkeznek. Nem volt kedve Elérttel társalogni. Nem tetszett neki a kövér ezredes harsány vidámsága, sem nyers modora. Primitíy, ■' tudálékos, közönséges — így vélekedett róla első találkozásuk után, míg, Elért, miután átnézte okmányait, csak ennyit mondott: „Leutnant Vormann”. „A nevem, von Vormann” — jelentette akkor Erik, s külön hangsúlyozta a „von” szócskát. Ám Elért, mintha nem is hallotta volna, a beszélgetés folyamán még kétszer nevezte simán Vormann hadnagynak.

Nem használt az újság. Elért megállt asztalánál.

— Csak ne zavartassa magát, hadnagy — mondta, amikor von Vormann meglepetést színlelve felugrott és vigyázzoa kapta magát. A lábával közelebb húzta aa egyik széket, leült, helyesebben lehuppant rá — ahogyan a hadnagy a jelenetet gondolataiban rögzítette, és mitsem kérdezve töltött magának a borból.

— Még szüntelenül egyedül, hadnagy? Még nincs társasága?' Ha akarja bemutatom a bajtársaknak.

— Köszönöm, ezredes űr, már bemutatkoztam az elöljáróimnak — felelte hűvösen.

— Itt privát emberként tartózkodom.

— Okvetlenül társaságot kell találnia magának, mert itt rohadtul unalmas az élet.

— Én sosem Unatkozom, ezredes úr, kérem.

— Értem — mosolygott Elért. — Ha egymagában üldögél, a legjobb társaságban- van. Lehet, hogy közben anekdotákat mesél mágának?

— Majd komolyra fordítva a szót, ezt mondta: — Ne feledje, hogy nekünk' Abwehr- tiszteknek a legszorosabb kapcsolatot kell tartanunk az emberekkel. A mi szolgálatunkban nincs hivatalos Idő

és privát idő. Meg tudja ezt jegyezni?

(Folyta tjukj