Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-18 / 220. szám

^571. szeptember iS.

ffELET-MAGYARORSZÁÖ

§. o!<3a!

A pártmunka szerves része

Szabolcsi bányászok között

Hasznos jövedelmi forrás a kőbányászás

AZ ILLEGÁLIS IDŐK

egyik legfontosabb pártmunkája volt a politikai kiadványok, propagandaanyagok terjesztése. Hány, és hány kommunista áldozta életét röplapok, falragaszok, illegális újságok terjesztése közben. E szép, de veszélyes pártmunka jelentette szinte az egyetlen tömegkapcsolatot, ezért egyben a felvilágosító munka legfőbb láncszeme is volt a párt kiadványainak terjesztése. Akkor a párttagok számára kötelező volt a terjesztői munka. Ma — a megváltozott viszonyok között — a párttagok kötelessége a pórt politikájának hirdetése, így ma is fontos párt- megbizatást teljesít, aki a párt kiadvá- terjeszti. Az alapszervez: elsődleges

politikai múmia a kiadványok eljuttatása a párttagokhoz és az egyre szélesebb körben érdeklődő pártonkí- vüliekhez. Ezért a pártvezetőségek nagy gonddal választják ki a legrátermettebb embert és a körülötte dolgozó aktívákat.

Abban, hogy a párttagok a politikai kérdések iránt érdeklődő, aktív rétegek tüzetesen ismerik a párt céljait és politikáját, jól eligazodnak a gyakran igen bonyolult nemzetközi problémák szövevényeiben, s nem csupán a napi események között tájékozottak, de ezek hátterét és az összefüggéseit is megértik, számottevő része van a nyomtatott politikai propaganda terjesztőinek.

A NAPILAPOK, a televízió és rádió mellett fontos agitációs eszköz is a politikai irodalom. Egyes kiadványok, mint például a „Tények és érvek” sorozat kampányszerűen a napi kérdéseket világítja meg. A Politikai Akadémián elhangzott vezető párt és állami funkcionáriusok előadásai gyors kiadásával szintén a soron következő, legfontosabb feladatok politikai, elvi magyarázatához jut az olvasó. A kampányok mellett rendszeresség is van a terjesztői munkában. Bizományi és előfizetői terjesztésben jutnak el a legfontosabb folyóiratok, mint a Pártélet, a Társadalmi Szemle Nemzetközi Szemle és a Béke és Szabadság az olvasókhoz. Az alapszervezeti terjesztőnél vásárolhatják meg az érdeklődők a klasszikusok könyveit, Marx, Engels, Lenin műveit. Ezen a csatornán jut el a Munkás Magazin, Nők Magazinja, Uj falu, új emberek című rétegkiadvány is az olvasókhoz.

Ez a rövid — és hiányos 1— felsorolás is jól példázza

milyen gazdag politikai irodalommal látja el a párt a Kossuth Könyvkiadón keresztül az alapszervezeteket. Természetesen ehhez hozzátartozik még a pártoktatási tananyag és szemléltetőeszközök is, amit az idén a járási pártbizottságok segítségével példás rendben és idejében hiánytalanul kijuttattak. Ilyen nagy mennyiségű, nagy értékű agitációs és propagandaanyag nem mindegy, hogy hová és hogyan jut eL 1964-ben határozatot hozott á Politikai Bizottság e kiadványok terjesztésére, miszerint ezt a munkát minőségi szintre kell emelni. Nemcsak eladni kell, hanem arról is gondoskodjanak az alapszervezetekben, hogy a nagy költséggel kinyomtatott műveket el is olvassák, hasznosítsák a napi munkában,

A TERJESZTŐKNEK

olyan aktíváknak kell lenniük, akik nemcsak a cím után ajánlják a műveket, de a tartalomról is tudnak. A pártvezetőség olyan embert bízzon meg, aki az alapszervezetben elsőként olvassa el a kiadványokat. A terjesztő a pártvezetőség segítségével képes legyen maga köré aktívákat gyűjteni. Ebben a tevékenységben sokat segíthetnek az értelmiségiek. Egyre több könyvszerető pedagógus vállal ilyen társadalmimunkát. A szabolcsi üzemekben — ahol a munkások nagy többsége az utóbbi években vált, vagy. most válik szervezett dolgozóvá — sokat segíthetnek a műszakiak. A falvakban, a pedagógusok mellett az agrár szakemberek fontos szerepet tölthetnek be a politikai irodalom megismertetése, megszerettetése szép missziójában.

Megyénkben az alapszervezeti terjesztők jó munkája nyomán egyre több emberhez jut el a politikai irodalom. Például a legutóbbi téli politikai könyvhónap idején százötvenezer forint értékű művet vásároltak meg. Nem lebecsülendő, hogy az 55 kötetes Lenin-sorozatnak 80 egyéni előfizetője van. A téli könyvhónapot a következő idényben is megrendezik. Az újra terjesztésre kerülő művek eljuttatása az olvasóhoz gondos szervezést, agitáeiót kíván. Ebben a munkában az előző hat év tapasztalatainak felhasználása nagy segítséget jelenthet. Erre annál is inkább szükség van, mert a télen a könyvhónapi szervezést szinte minden alapszervezetre kiterjeszti a Kossuth Kiadó megyei kirendeltsége.

1972-ben új sorozatot is indít — „Korszerű társadalmi ismeretek könyvtára” — címmel — a kiadó. A három évre, összesen 27 kötetre tervezett könyvtár a társadalom- tudományok alapvető ismereteit korszerű marxista—leninista felfogásban tolmácsolja.

A JELENTŐS FEJLŐDÉS

ellenére is az országos szinttől jócskán elmaradtunk. Egy dolgozóra országosan a múlt évben 7,88 forint értékű politikai kiadvány jutott. Megyénkben 4,63 forint. Ebben az évben öt forint körül tart az egy dolgozóra jutó vásárlás. A politikai kiadványok terjesztése sikerének döntő feltétele a párttagság iránti igényesség, a pártszervezet aktív légköre. A pártvezetőség ne csak megbízatást adjon, hanem segítse is a terjesztőt azzal, hogy időközönként számoltassa be munkájáról, mérje fel és jellemezze a tapasztaltakat.

Nem vitatható, hogy a politikai kiadványok terjedése, olvasottsága mennyire döntő tényezője a pártmunka színvonalának. Ez a tevékenység nem gazdasági kérdés^ hanem elsőrendű politikai munka. Mivel politikai kérdés, így leszögezhetjük: minden alapszervezetben legyen a terjesztés a pártmunka szerves része.

(Cs. B.)

Az elektromos sziréna élesen hasít a levegőbe, a foga- tosok gyorsan elvezetik lovaikat, a bányászok a kijelölt óvóhelyre sietnek. Csak a robbantómester marad a helyszínen. Miután meggyőződött arról, hogy mindenki elhagyta a munkahelyet, gyufát gyújt és néhány másodperc múlva hatalmas detonáció veri fel a környék csendjét. A robbanással szinte egyidőben kőeső hull a környékre.

„A bánya

nem kér enni*

Megyénkben egyedülálló a tarpai kőbánya. Éppen most tíz éve annak, hogy a helyi Győzelem Termelőszövetkezet átvette a bánya üzemelését, a közúti vállalattól. A bányászat jó jövedelemforrása a tsz-nek. Közel 7 százalékát adja a szövetkezet árbevételének. Nem lehet csodálni, hisz a kőbányának nincs önköltsége, amortizációs költsége is kevés. Vagy ahogy a tarpaiak viccesen mondják: „A bánya nem kér enni”.

A régi kürtjelzést elektromos sziréna váltotta feli, a nagykalapácsokat, kőfúrógép.

A rakodást újabban gép segíti. Nemrégiben vásárolt a tsz 220 ezerért egy rakodógépet, de még megtalálható a telepen a hagyományos lovas kordély is.

Csak a fizetésre panaszkodnak a bányászok. A jó jövedelemforrás ellenére sem haladja meg fizetésük a kétezer forintot. Kosa Elek a következőket mondja:

— Munkánk a modern munkamódszer mellett is veszélyes. Ki vagyunk téve az időjárás viszontagságainak. Nyáron szinte elviselhetetlen a hőség ebben a katlanban, mivel itt nincs légmozgás. Ezért nyári időszakban virradatkor kezdjük a munkát és délig folytatjuk. Télen az áthült kőfalak sokszorosan verik vissza a hideget, ezért szünetekben tábortűznél melegszünk. Nem könnyű a mi munkánk...

Simon József robbantómester az üzem helyettes vezetője. Tíz éve dolgozik a szakmában. Havi fizetese nem haladja meg a 2700 forintot.

A szürke arany

— Szeretni kell ezt a munkát és nemcsak a fizetésre kell gondolni. A mi szakmánk egyre ismertebb és egyre fontosabb lesz a megyében, mivel úthálózatunk rossz, sok házat építenek a környéken és folyóink parl— Szemléletbeli változás kell a személyszállításnál — ezzel a mottóval tartott a héten tájékoztatót Békési Rezső, a debreceni vasútigazga- tóság helyettes vezetője. Állomásfőnökök, a vasúti párt-, szakszervezeti és KlSZ-titká- rok vettek részt az őszi—téli felkészülésről szóló megbeszélésen.

A vasút előnye a többi közlekedési eszközzel szemben a menetrendben van — ha pontosan betartják. A debreceni vasűtigazgatósag területén naponta 330—350 vonat indul. Minden perc késés, a csatlakozások elmulasztása emberek százainak okozhat bosszúságot, A késések a legtöbb esetben elkerülhetők. „Mi vagyunk az utasokért” — mondta az igazgatóhelyettes. Sok esetben nem a beruházások hiányoznak hanem a nagyobb törődés.

Sáli esetben elkerül hetet len a figyelmeztetés, a bírság epját is tarpai kővel rakják ki. Legtöbbet a vízügyi igazgatóságnak dolgozunk, főleg az árvíz után kaptunk sok megrendelést a vízügyiektől. Most is folyamatosan szállítanak, mert a folyó alacsony vízállása miatt jelenleg nem hajózható. Áradás után az uszályok széthordják termékünket és erődítik vele a Tisza felső szakaszának gátjait. Ha többet tudnánk termelni, talán nem kellene a szatmári utakra importálni a követ.

Erre gondolhatnának az illetékesek is. A tarpai hegy ugyanis a geológiai vizsgálatok szerint szinte kimeríthetetlen mennyiségben tartalmaz útépítésre is alkalmas kőzetet. Ebben az „állásban” még öt évig fognak dolgozni a bányászok, ír án áttelepülnek egy másik könnyen fejthető területre. A bánya létszáma a kordélyosokkal együtt 30 fő. Talán érdemes lenne nagyobb létszámmal és nagyobb kapacitással termelni a tarpaiaknak. Főleg most, amikor oly nagy szükség van a „szürke aranyra”. A nagyarányú ház-, út-, és gátépítéshez nélkülözhetetlen a kő. Nagyobb bánya létrehozása szerintünk indokolt. Ha Torpan tudnának elegendőt termelni, akkor nem kellene Tállyáról és Tárcáiról szállítani a valóban pótolhatatlan követ.

N. U

peri az utasok érdekében. Az idei első fél évben ugyanis közel 40 ezer forintnyi ellopott, megrongált berendezést kellett pótolni az igazgatóság vonatain. A kocsik tisztaságának megőrzéséhez. a károkozás megelőzéséhez az utasok segítségét is ’.cell ]urai. A kicsavart villanyégők, a lélhasított műbőrülések a kocsiknak a forgalomból vaió kivonását és zsúfoltságot okozhatnak az egyes vonalakon.

A vonatok zsúfoltságán sokszor szervezési intézkedésekkel segíteni lehet. Különösen a hét végi forgalomban sűríteni kell a távolsági ás munkásvonatokat. ^ Nyíregyház«, Mátészalka és Záhony gondja, hogy megoldja a vasúti kocsik tisztítására kijelölt vágányokat. ahonnan már csalt kitakarított. _ minden szemjJontbol kifogástalan kocsikat indíthatnak a forgalomba.

BETANÍTOTT MUNKÁSNŐK EGÉSZ SORA DOLGOZIK A VAGÉP MŰHELYEIBEN. OLES.NYOVICS ISTVÄN- NÉ FÉLAUTOMATA SÍKKÖSZÖRŰ GÉPEN HAJTÓRUDAK MEGMUNKÁLÁSÁT VÉGZI. (HAMMEL JÓZSEF FELV.)

Az utasok érdekében

Martti Lárnis

Foglalkozást változtatok

Két jenki: Roppert és Ron állt a bíróság előtt, kezükön bilincs. Szilveszter volt és a bíró mielőbb be akarta fejezni az ügyet. A vádlottak szintén szerettek volna szilveszterezni. Előre tudták, mivel végződik az egész, mégis akadályozták a bírót: jegyzőkönyvben nem rögzíthető, nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illették egymást.

— Atkozott alak, — sziszegte Roppert és szemeivel majd felfalta a mellette álló Ront, — Miattad kerültem ebbe a tésztába.

— Csendet! — szakította félbe a bíró, akit idegesített a szóváltás. — Mi a foglalkozása? — kérdezte Roppert- től.

— Foglalkozás nélküli magánzó — válaszolta.

— Tehát tolvaj? — folytatta a bíró.

— Kinek néz engem? Nagyvállalkozó vagyok.

— Jó, ezt jegyzőkönyv'be vesszük, — mondta a bíró és Ronhez fordult: — És maga mivel foglalkozik?

— Szabad ország, szabad vállalkozója vagyok — mondta büszkén Ron, — üzleti ügyekkel foglalkozom.

—- Beismeri, hogy múlt éjszaka el akarta lopni Mr. Roppert gépkocsiját egy nagy kereskedelmi bank elől?

— Hát ezt nem tagadhatom, hiszen a rendőrség odaért, mielőtt a kocsi elindult volna. Sehogy sem értem, mi a helyzet itt nálunk, az országban. Egyrészt teljes szabadságról beszélnek, másrészt viszont a rendőrség állandóan korlátozza a szabadságot.

— Megtiltom, hogy bírálja a rendszert! — kiáltott fel a bíró. — Elvárom, hogy őszintén ismerje be — ez a business népi sikerült,

A bíró a dühtől remegő Roppertra tekintett:

— Mr. Roppert van-e valami követelése Mr. Rontól? — Igen! Követelem, hogy kártérítésként fizessen 1 millió dollárt.

— Milyen alapon követel ilyen hihetetlen összeget? — kérdezte a megdöbbent bíró.

Roppert megrázta a bilincset és így felelt:

— Arról van szó, bíró úr, hogy múlt éjszaka rendkívül sikeresen kiraboltam egy bankot. És ha nincs ez az alak, aki csak arra jó, hogy rendórgolyók céltáblája legyen, akkor nem vesztettem volna el az 1 milliót.

— Megértem elkeseredését, Mr. Roppert, — mondta a bíró, — de nem zavarja, hogy bőröndjében lopott pénz volt ?

— Ez teljesen mellékes, — vágott közbe a vádlott. — Egy ilyen nyomorult autótolvaj miatt elvesztettem 1 milliót és még rács mögé is dugnak. De ha most bankrablásért fi ítélnek,— amiből egy cent hasznom sincs, — akkor foglalkozást változtatok és író leszek.

— Miért éppen író?

— Mert akkor az egész szabad világ sajtója mellém áll. Nyilatkozók majd újságíróknak, valamelyik kollégám tiltakozni fog letartóztatásom miatt és követelni fogja, hogy tartsák tiszteletben az alkotói szabadságot.

A bíró kalapácsával ráütött az asztalra és megszólalt:

— Elég. Kihallgatását elnapolom. Szabadlábra helyezem, ha letesz 10 ezer dollár óvadékot.

— Még ma éjszaka meg- szerzem! — derült fel Roppert arca.

A bíró ismét Ron felé fordult.

— Tudomásom szerint már háromszor ült börtönben, — mondta.

— Nemcsak egyszerűen börtönben ültem, — helyesbített Ron. — Egy szabad ország börtönében mindenki szabadon választja meg, hogy foglalkozásának megfelelően mivel töltse az időt. A zsebtolvajmesterség ott fabatkát sem ér, hiszen az ugyancsak ott lévők zsebében semmi mást nem talál az ember, mint dohányt, hasist. meg egy sor könnyűvérű lány címét. Néha ugyan akad egy- egy álkulcs, vagy fémreszelő, de ez ritka eset. A hamis pénzzel se megy az ember messzire, hiszen a börtön- őrök védenceiket nem engedik ki az üzletbe. Azt is lehetne mondani, hogy az ém- ber tanító, de minek, — hiszen a letartóztatottak okos emberek, a négereket pedig nincs értelme tanítani...

— Mit csinált akkor, amikor korábban börtönben ült? •— kérdezte érdeklődéssel a bíró, akinek hirtelen eszébe jutott, hogy már jó 10 éve eltitkolja jövedelmét az adóügyi . hatóságok előtt.

— Először azt mondtam, hogy pszichiáter vagyok, — felelt alig titkolt büszkeséggel Ron. — Rendkívül népszerű voltam a rabok között, mert tényleg elhitték, hogy orvos vagyok. Kis borravalóért pihenni küldtem őket a

bolondokházába. Másik alkalommal azt mondtam, hogy botanikus vagyok és így naphosszat napoztam a kertben. Az egy cseppet sem zavart, hogy mellettem mindig ott napozott a börtönőr. Harmadszor azt mondtam abor- tönigazgatónak, hogy a foglalkozásom archeológus. Ezúttal is modot adtak rá, hogy akadálytalanul hódoljak foglalkozásomnak. Igaz, ez nem tartott sokáig, mert amikor a börtön fala mellett végeztem ásatást, az őrök észrevették, hogy figyelmetlenségem miatt két föld alatti alagutat ástam és ezen a büntetés letöltése előtt honvággyal küszködő rabok távoztak. De most okosabb leszek! Azt mondom, hogy író vagy’ok.

— De hát tudomásom szerint még életében nem írt semmit, hacsak azt nem számítom, hogy hamis csekkekre írta alá a nevét? Miről akar írni?

•— A szabadságról! — kiáltott fel Ron. — A szabadságunkat még tovább kell tökéletesítenünk. Hát nem szégyen. hogy csak postán rendelhetünk, vagy fegyver- szaküzletben vásárolhatunk lőfegyvert? Ha igazi szabadság volna nálunk, akkor minden ember módot kapna rá, hogy bárhol beszerezze a pisztolyt vagy a géppuskát, — a gyógyszertarban, a kenyeresboltban, a trafikban vagy eppen az etkezokocsiban.

És milyen szégyen, hogy illegálisan kell árusítani a kábítószereket. Meg akarom énekelni szabadságunkat, ezer oldalt akarok róla írni...

— Mennyi időre van szrfk- sége ehhez? — kérdezte a bíró. kalapácsával az asztalra ütve, hogy felmérje a leendő író lelkesedését.

— Gondolom, 1 évnél több nem kell, bíró úr.

— Jó. — volt a valasz. — 1 évi börtönre, pontosabban teljes állami ellátásra ítélem. Sok sikert kívánok az alkotáshoz.

A bíró most Roppertre telein tett, aki kicsit zavartan és irigyen figyelte az autótolvajt,

— Bíró úr, — kezdte komolyan Roppert. — Mégsem teszem le a 10 ezer dollár óvadékot, Inkább én is az állami ellátást választom és nekifogok dicsőíteni az életformánkat.

— Szabidon választhat, szabad országban él — mondta a bíró...

— Miről suttognak ott? — kerdezte a börtönőr a letartóztatottakat. amikor a rácsos rabszállitó kocsin a börtön felé haladtak.

— Csák úgy, a szabadságról beszélgetünk, — mondta Ron.

— Nálunk nem kell suttogni a szabadságról. Hangosan kell beszélni róla.

Fordította. Baranji Hona