Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

1971. augusztus 8. KELÉT-MAGYARORSZÁG f. oMa! A kollektíva bölcsessége | Szabolcsi munkás — 71 Á magosban más... VALAMIT HELYESELNI, fi felettesnek az elképzelé­sét, döntését feltétel nélkül elfogadni és támogatni is Bókkal könnyebb és kényel­mesebb, mint ellene érvelni, ellenkezni, hiszen semmiféle veszéllyel nem jár. így tett az egyik termelőszövetkezet párttitkára is. A traktoros­brigádban dolgozó párttagok felelősségre vonták a kollek­tíva előtt, miért nem állt ki jogos bérkövetelésük mellett az elnökkel szemben. So­vány vigaszként hatott, hogy _ „majd megpróbálja korrigálni” az elnök tévedé­sét, s érvényt szerez az em­berek igazának. Mi az igazság? Nem akart ellenkezni, „ujjat” húzni Miért? Mert ő is féltette a saját kis prémiumját. Az ilyenek pillanatnyilag csak a saját érdekeiket nézik, nem gondolnak a kihatásaira. El­feledkeznek arról, hogy kol­lektív ellenőrzés van, s a belső ügyek nem maradnak, nem maradhatnak titokban. TITKOLÓZNI, NEM TÁ­JÉKOZTATNI a fizikai dol­gozókat az üzem sorsáról, sikereiről és sikertelenségei­ről, fizetésképtelenségéről, vagy arról, hogy a vezetők hibája miatt elestek 100 vagy esetleg több százezer forint többletnyereségtől —« felelőtlenség. És ilyen is elő­fordul, aminek többféle oka lehet. Tartanak a fizikaiak „szájától”, vagy nem bíznak meg bennük, esetleg azt mondják, „ők” úgysem érte­nek hozzá, minek tudjanak róla. Pedig nem így van. Nem győzzük ismételni, hogy pártunk politikája ki­egyensúlyozott. amely ked­vező légkört teremtett az előrehaladáshoz. Maga ez a tény azonban bizonyos meg­nyugvást is eredményez, mely azzal jár, hogy több kérdésben a nemtörődömség is tapasztalható. Egyes veze­tők úgy gondolják, most már nem is szükséges tájé­koztatni az embereket a gondokról, problémákról. Különösen a fizikai munká­sokkal kapcsolatban észlel­hető jelenség ez. Nincs ide­jük velük bajlódni, magya­rázkodni, nekik csak az a dolguk — gondolják! — hogy a kapott utasítás sze­rint dolgozzanak, teljesítsék a terveket és kész. Főleg a kudarcot igyekeznek „eltitkolni” az emberek elől, meg­előzni, hogy véleményt nyil­vánítsanak. Kerültek már így súlyos ezreket érő ter­vek a papírkosarakba, suty- tyomban, közpénzen konst­ruált gépek a szemétre. s nem egy „okosnak” vélt el­képzelés okozott milliós kárt. Ezekről csak utólag tud a •jy ipp-kopp, kipp-kopp, egy, kettő, egy, kettő— A sétálók körbe-körbe jár­nak, s önkéntelen teszik a lábukat egymás után. Bal, jobb, azután újra Senki nem hallja a vezényszót a dél­előtti sétán, nem is tudni, minek mondja a nő a kör közepén, hogy egy, kettő, egy, kettő... Fordulnak egymás után. A nevelőtiszt valamennyit is­meri, s egyenként festi a portrévázlatot. Az az idő­sebb, őszes hajú lopásért ül, régi bennlakó. Aki utána kö­vetkezik, az a nyúlánk sző­ke, az sikkasztott. S mögötte, az a kis alacsony— Kérem, hogy maradjunk a szőkénél. Ha lehet, beszélnék vele. — T. Béláné — közli a ne­vét a fiatalasszony. Nem néz rám, sima arcán megjelen­tek a redők, lehajtott hom­lokán szomorúság. Meglepődik, amikor meg­mondom, hogy ott voltam a bírósági tárgyalásán. Érde­kelt az ügye, amely egyálta­lán nem volt különös, lega­lábbis abban a teremben nem. De én soha nem talál­koztam még ilyesmivel. So­ká tűnődtem azon, hogy amikor a bíróság bevonult, a tanács elnöke felállt és so­rolta az ítélet rendelkező ré- ■aét, ez a nő megnyugodott munkásember. Bosszanko­dik miattuk, de mást nem tud tenni ellenük. Érdemes mégis szólni ez ügyben? A SZOCIALISTA DEMOK­RÁCIA ÉRVÉNYESÜLÉSE és érvényesítése a vezetéssel kezdődik. Ott, ahol a veze­tők nem „félnek” faűtdmi a kártyáikat, s igénylik a se­gítséget, ott nem történhet nagyobb baj. Ahol viszont érdekből csak bólogatással, a vezetőt körülvevő kör véle­ményére alapoznak — akik nem kívánnak ellenvetést tenni az igazgató, elnök, stb. — mindig okos elképzelésé­vel szemben — ez a demok­rácia elég szűk és nem is hasznos. Ahhoz, hogy a leg­kisebb hibaszctiilékkal dol­gozzanak és irányítsanak a vezetők, igen sok embernek a véleményére kell támasz­kodni ok. igényelniök a he­lyeslő érvek mellett a-z el­lenkező álláspontokat is. Csak így kristályosodhat ki egy olyan szemléletmód, amelyben érvényesül a kol­lektív bölcsesség. Sajnos előfordul, hogy „félnek” bizonyos kérdések­ben véleményt kérni egyes vezetők a fizikaiaktól. Ez bénította hosszú ideig egyik üzemnek a munkáját. Végül is a pártvezetőség oldotta meg az ügyet. Tanácskozás­ra hívta össze a kétkezi, fizikai párttagokat és szót értett velük. E vita hevé­ben, annak során döbben­tek rá a párt- és gazdasági vezetők: többet lehet elérni az emberekkel, ha beszél­nek, érvelnek, meggyőznek, vitáznak velük, mintha egy­szerűen kiadják asz tikászt. De figyelmeztetett ez az eset arra is, hogy jobban együtt kell élniök a dolgo­zókkal. Ez pedig politikai tartás is, a bizalom kölcsö­nösségének az alapja. A KIEGYENSÚLYOZOTT POLITIKA kedvező légkört teremtett általában. De en­nek konkrétan is érvényt lehet és kell is szerezni helyben az üzemben, a tsz- ben, minden területen, ahol emberek élnek, dolgoznak, s ehhez elengedhetetlen a dol­gozókkal való állandó és rondszejras eszmecsere, vita, a kölcsönös bizalom alap­ján. Mert az a vezető, aki csak azoknak a véleményét igényli, akik feltétel nélkül bólogatnak, elfogadják el­képzeléseit, elzárja magát az emberektől, csalhatatlannak képzeli magát egy bizonyos idő elteltével. S nemhogy az üzemi, a szövetkezeti, s ál­talában a szocialista de­mokrácia csatornáit nyitja meg, hanem elzárja azt és végül — elszigetelődik ma­ga is. Farkas Kálmán Pedig nagy büntetést ka­pott. Még most is hallom, amint a bíró kimondta: „...főbüntetésként hét évre...” — Túl voltam mindenen. Vergődésen, álmatlan éj­szakákon, rendőrségi vallo­másokon, szembesítéseken, vádiraton, s azon, hogy mi lesz a kislánnyal, a kis szö­szivei, aki most kétéves. — Kilenc lesz, mire kijö­vök. Talán még nem olyan korú, hogy megtagadná az anyját. Ez járt a fejében :.zokban a pillanatokban, meg az, hogy vége annak a harminc­hat hónapnak. Amikor min­den munkanap reggelén úgy ment be, hogy várta, most már nincs tovább. De volt, s ez felemésztette az idegeit. Az udvaron tovább hang­zik a vezényszó: egy-kettő... Cigarettával kínálom, de nem kér. Leszokott róla, s nem is akarja a szájába venni többé. A csend után faggatom, mit várt, ha egy­szer rájönnek. Azt mondja, nem hiszem el, de így igaz: megnyugvást. Valami észtve- szejtő állapotba került, va­lami sokkba, már csak any­— A város a magasból még kialakulatlan. A Déliben meg az Északiban már lát­szik valami, de itt a kör­nyéken különösen sok a nádfedeles ház. Hogy mikor tűnnek el végleg? Szeret­ném megérni, hogy eltaka­rítsuk őket. Kiss Ferenc a körúti ház­gyári lakások egyik szerelő­je. Eredetileg kőműves a szakmája, de most szerelő­nek hívják. — Épp csak függőzünk, annyiban hasonlít ez a kő- művességre. De a magasban más. Szervezettség van, fe­gyelem. Egyedül nem állha­tok neki, mint régen, s nyom­tam, mint süket a csengőt, itt a brigád csakis együtt dolgozhat. Négy még szerel­het, három már nem, de hét a létszám, s ennyi kell. Ki­számolták. És figyelni kell. Akinek itt nem tiszta a feje, az menjen haza. Ha valaki netán ittasan jönne be, nem dolgozna vele a brigád. In­kább kevesebben, lassabban, kevesebbet. Ami jobban hangzik — És ha kérdezik, mit vá­laszol? Kőműves? Szerelő? — Nem rossz szakma a kőművesség, nem bántam meg, hogy ezt tanultam. Bár a lányoknak nem szoktam vele dicsekedni. Cigánymun­kának nézik, vagy a tapasz- táshoz hasonlítják. De az, hogy házgyári szerelő — jobban hangzik! IJjabb is, érdekes is. Szemlátomást nő­nek a házak, egy műszak, három lakás. Aztán mikor lejövünk, felnézünk rá, s majdnem egy fél szinttel több van, mint mikor el­kezdtük. Kiss Ferenc 29 éves, Ti- szalök—Kisfástanyán lakik idős szüleivel. Testvérei mind családot alapítottak, ő még nőtlen. Naponta viszi haza a SZAÉV gépkocsija. Nyáron 2800 forint körül ke­res, télen néhány százzal kevesebbet. Eredeti szak­máját Budapesten tanulta, a házgyári lakások szerelését Miskolcon, de hamarosan Debrecenben folytatja: az új lakókörzetbe más szerkeszté­sű elemek kerülnek, mint amilyenekből az eddigi há­rom ház épült. — El sem lehet mondani, mit éreztem Miskolcon, ami­kor láttam, hogy egykettőre összeszerelnek egy lakást A mi brigádunk téglából három napig is épített egy olyant — Mit tanultak Miskol­con? nyit tudott, hogy nem lehet lemaradni. Egyszerű Ms asszonyka volt, amikor odahelyezték ahhoz a céghez a pénztárba. Tizenkilenc éves. A ruháit — nem volt sok — a mamája varrta. Tünde, aki ott ült mellette, a munkába is drá­ga ruhákba járt, a modell- házból, a pesti Aranykéz ut­cából. — Mindig a száját bigy- gyesztette, amikor rám né­zett, s azt mondta, hogy ilyen ízléssel soha nem fog rám nézni senM. így kezdődött. Edit egy ideig ellenállt, de aztán ami­kor meglátott a kirakatban egy nadrágkosztümöt, bele­nyúlt a kasszába. Betett egy bont, de amikor egy hónap múlva sem kérte számon senki, kivette. És még és még. A férje megkérdezte, hon­nan a pénz, s ő azt mondta, hogy különjutalmakat kaptak, mert jól megy az export. Már kéthetenként járt fel Pestre. Szép volt, vitték ko­csin, s ha nem, ment expresz- szel, első osztályon. A Kele­tiből a Váci utcáig taxin. — Csak balesetvédelmet és gyakorlatot. Mások a veszé­lyek. Pontos munkára van szükség, s nagy figyelemre. Itt nem lehet viccelni, csak egy pillanatra néz félre az ember, s máris kész a bal­eset. — És amikor egyedül kel­lett szerelnie a brigádnak? — Nyugodtan csináltuk, mondhatnám lassan. Inkább kétszer is megnéztünk egy elemet, nehogy majd szét kelljen szerelni a házat. Volt így is, hogy egy-egy elemet fordítva tettünk be, de gyor­san észrevettük, s javítani lehetett Itt nem hirdettek felvételt... — Milyenek ezek a házak? — Szívesebben laknék eb­ben, mint blokkosban. Bizto­sabb. Az elrendezés is mo­dern, beépített bútor, gáz­tűzhely. Bár én a vidéki éle­tet jobban szeretem, s ott aligha lesz egyhamar ilyen. Ott nőttem fel, s nem szere­tem a zajt — De azt mondják drága ez a lakás. — Igen, ma még kevés van belőle. De ez a jövő! — Többfelé járt az or­szágban. Mi a különbség a szabolcsi és a többi részen dolgozó építőmunkás között? — Az építőmunkások min­denütt egyformák. Itt talán többet dolgoznak. Az utazga­tás nagyon rossz volt Nem akarok innen elmenni, ami­kor eljárkáltam, csak azért volt, mert itt nem hirdettek munkásfelvételt. Most a vál­lalattól, tudomásom szerint hatszáz munkás hiányzik. Elmentek a közműhöz és so­kan leszámoltak. Pedig olyan kedvezményeket kapunk, hogy másutt sem tudnak többet nyújtani. — A fizetés elég? — Sosem lehet elégnek ne­vezni. De meg vagyunk fi­zetve. — Mi a vélemény« a mun­kafegyelemről? — Másutt nem tudom, hogy van, de itt szerintem jó. Bár a munkatempónak gyorsabbnak kellene lenni. Csak mi látnánk hasznát, több lenne a keresetünk. És tudom, milyen sokan várnak lakásra. — Az építőipar munkájá­nak minőségéről sokan azt mondják: beteg dolog. Fő­ként a lakásépítésre. így van ez? — így. Lehetne, kellene Ja­vítani. A házgyári lakásnál azonban eleve kevesebb a hibalehetőség. Amikor visszajött és be­ment az új bundában. Tün­de már nem húzta el a szá­ját. ő lett a központ, sugár­zott a boldogságtól és osz­totta a tanácsokat, hogy me­lyik üzletbe érkeztek angol cuccok. Esténként, lefekvés előtt még remegett a gondolattól, holnap rájönnek. De soha nem nézték meg a papíro­kat. Becézték, tetszett Három évig szedte a pénz­tárból a pénzt Többször el­határozta, hogy már nem, többet nem, de nem volt hozzá ereje. — Gondolt valamikor is rá, hogy mi lesz, ha...? — Arra nem. Csak akkor, amikor megjöttek az ellen­őrök a központtól. Beteget jelentettem. A revízió nem akart hinni a szemének. A hiány száz- hetvenezer-négyszázhatvanöt forint. — Akkor a többit már tudja — szól a nő. Visszakí­sérik, s mikor bezárul mö­götte az ajtó, a nevelőtiszt megszólal. Azt mondja, úgy látszik, most már őszintén megbánta Edit. Négy és fél év múlva talán hazamegy újra. Az udvaron még mindig róják a köröket. Kipp-kopp, egy-kettő— Kopka János — Miért hibáznak az em­berek? — Van, aki akaratán kívül hibázik, ezt meg lehet érte­ni. De olyan is akad, aki ha­nyagságból. Lesz, ahogy lesz — mondja, — összevágom és kész. Ezek épp csak azért vannak itt, hogy munkahe­lyük legyen. Nem törődnek a keresettel sem, vagy ha megnézik a borítékjukat, így vélekednek: Ha ilyen keveset fizetnek, még ennyit sem dol­gozok. Tanultabb munkások kellenek — Szokott fusizni? — Ritkán, szombat—vasár­nap, testvéreknek, rokonok­nak. Kisiparosnál tíz óráért 200 forintot fizetnek. Sze­rintem nem érdemes fusizni, de néha muszáj. Ha kell a pénz. Amúgy jár az ember­nek a pihenés, — az is kelL Különben meglátszik a telje­sítményen. — Kiváltana magánipart? — Nem. Jobban érzem ma­gam a közösségben, szeretek vállalatnál dolgozni. Ha most maszek lennék, halvány fo- * 8 Több ezer lakást kell fel­építeni Szabolcs-Szatmár me­gyében a negyedik ötéves terv időszakában. Ez év elején ké­szült felmérés szerint 34 ezer a hiányzó lakások száma. Eb­ben már benne vannak azok az épületek is, amelyeket el­avult állapotuk, vagy város- rendezési okok miatt le kell bontani. A legnagyobb igények Nyír­egyházán és két új városunk­ban vannak, így ezeken a he­lyeken épül a legtöbb lakás: többségében telepszerűen. Ez az építési forma gazdaságos­sága mellett növeli a városias jelleget, de az sem elhanya­golható szempont, hogy egy­öntetűségével és modernségé­vel széppé teszi városainkat Egy új lakótelep kialakítása azonban felvet egy sor gon­dot is: meg kell építeni a la­kosság ellátását közvetlenül szolgáló létesítményeket 7,5— 8 ezer lakást terveznek ilyen formán építeni, ezzel párhu­zamosan azonban 52 tanterem, 650 gyerek részére óvoda, 400 gyereket befogadó bölcsőde, üzletek, szoigáltatóműhelyek, gyógyszertár, orvosi rendelő és más közösségi létesítmény felépítése is szükségessé vá­lik. Ha ehhez még hozzá vesz- szük, hogy kell víz- és gázve­zeték, út villany, járda és park, akkor Mderül: a telep­szerű építkezés gazdaságossá­ga ellenére is sok millióba ke­rül. Pedig ez még nem is minden, hiányzik még a fű­tés, ami a legnagyobb gon­dot okozza. A nyíregyházi hő­erőmű ugyanis a tervezett bő­vítés ellenére sem lesz képes Melégíteni a távfűtésre kap­csolódó lakások hőigényét. Ezért születtek korábban olyan elgondolások, hogy a déli lakótelep fűtését gázzal galmam sem lenne a ház­gyári lakásról. — Tanulnak-e az építő­munkások? — Ezt nem lehet elmonda­ni. Kevesen tanulnak pedig szükség volna rá, kevés a kőműves, meg a különböző szakmunkás. De az átképzés tanfolyamokat sem ragadják meg. Régen azzal ijesztgették a gyereket, ha nem tanult, hogy kőművesnek adják. Ha így haladunk, az építőipar­ban is tanultabb munkások­ra lesz szükség. És ez így jó. A brigád, amelyben Kiss Ferenc dolgozik, hires bri­gád, sok kitüntetést, elisme­rést kaptak már. A vállalat­nál megbízhatóságukról is­merik a Lovász-brigád tag­jait, talán ezért is bízták rá­juk a házgyári lakások sze­relését — Három ház kész, most újabbakba kezdünk a deb­receni tanulás után. Három­ezer lakást kell felépíteni a tizenhetes lakókörzetben. Eddig még ujjleverés sem történt, pedig Miskolcon azt mondták, hogy minden épü­letre jutott egy halott. Az elem nem tégla, és mi fé­lünk. Jobb félni. Kun István oldják meg, azonban az órán­kénti 5 ezer köbméter gáz is kevésnek bizonyul. Végleges megoldás csak a Szovjetunió­ból jövő import gázvezeték megépítése után várható, amelynek építési határideje 1975—1976. Az új lakóházak építésével, új települések létesítésével egyre szaporodnak a fenntar­tásukkal kapcsolatos gondok. Csak a múlt évben 5 ezernél több karbantartást végeztek a meglévő lakásokon 11 millió forint értékben. Ez az összeg 2 és félszerese az ingatlanke­zelő és szolgáltató vállalat lak- bérbevételeinek. A karbantar­tásra fordítandó kiadások pe­dig egyenes arányban nőnek a lakásszám növekedésével. Ehhez a költségekhez járul hozzá a július elsejétől fel­emelt lakbér összege, de tel-, jes megoldást ez sem jelent. Ezért határozott úgy a me­gyei tanács, hogy a szolgálta­tásfejlesztési alapjából támo­gatja a Nyíregyházi Városi Tanácsi Építőipari Vállalatot, a festő ktsz-t, a lakásszövet­kezeteket, a vidéki városok­ban pedig az ilyen feladatokat ellátó költségvetési üzemeket. Cserében viszont meg kell ol­dani a lakások tervszerű fel­újítását és karbantartását, a szolgáltatások minőségének javítását, o panaszok győri orvoslását, növelni a házi mű­helyek kapacitását és folytat­ni a lakások bekapcsolását a víz-, csatorna-, gáz- és távhő­szolgáltatásba. A terv tehát megvan és épülnek a lakások is. De az új lakók öröme csak akkor lesz teljes, ha a kapcsolódó beru­házások is elkészülnek és a szolgáltatások sem maradnak el. Balogh József PAPP jAnosné és szendrei- sándorné, a NAGYHALÁSZI PETŐFI TSZ DOHÁNYOSAI JÓ MINŐ­SÉGŰ HEVESI DOHÁNYT ADTAK ÁT NYÍREGYHÁZÁN. (HAMMEL J. FELVÉTELE) Beszélőn JEGYZET R lakás és az ménvek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom