Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

vtiäb proletárjai, egyes flu etek i Sarvnt évfolyam. is«, szabi ÄR A I FORINT 1971. AUGUSZTUS 8, VASÁRNAP A maradiság hadállásai Egész sor hivatalos megnyi­latkozás, tanácskozás, vizsgá­lat foglalkozott a nők hely­zetével. Pontosabban azzal, hogy miként valósítják meg a gazdasági, társadal­mi életben, általában az élet­ben a nők helyzetéről tavaly hozott nagy jelentőségű párt- határozatot és a megfelelő kormányintézkedéseket. örvendetesek ezek a rend­kívüli „nőnapok”, „nőhe­tek”, bár feléleszthetnek olyan hiedelmeket is — akár az intézkedésekre hivatottak, akár az érdekeltek körében —, hogy a nőkérdést, most egyszeriben vagy nem egy­szeriben, de „megoldjuk”. A lényeges mégis az, hogy a nők politikai, gazdasági, szo­ciális helyzete most a nép­frontmunkában, a kohó- és gépipari tárcánál, a vasas­szakszervezetben napirenden van és remélhetőleg, marad és másutt is napirendre kerül. Hogy a kérdés kampány- szerű „felvetésével” nem megyünk sokra, nem elméleti feltételezés, hanem gyakor­lati következtetés, éppen­séggel a már elvégzett, vagy folyamatban lévő vizsgála­tokból. Ha például azokat a ( vállalatokat nézzük, ame- ■ lyekben túlnyomórészt, vagy ; nagy számban nők dol- | goznak, akkor könnyű belát- ] ni, hogy már csak anyagi , okokból sem lehetséges rö- ; vid időn belül minden sür­gető problémát megoldani. , Pedig nem is az anyagiak támasztják a legsúlyosabb akadályt. Az indokolatlan , bérkülönbségek fokozatos i csökkentésére, majd meg- ) szüntetésére például megfe- ( lelő terv készíthető, amit , össze lehet egyeztetni a vál- , lalat anyagi körülményeivel, lehetőségeivel. Még a kis- I gyermekes, vagy családos I asszonyok harmadik műszak- i jának megszüntetése is meg­oldható. A képzettséggel kap- | csolatos tennivalók már bo­nyolultabbak. Egyrészt igen nagy feladatok állnak ezen a téren a vállalatok előtt, hi­szen még mindig sok a szak­képzetlen, tanulatlan asszony és leány, másrészt ezzel kap­csolatban már bizonyos fajta ellenállással is számolni kell. Nem is szólva a családosok tényleges nehézségeiről, lekö­töttségéről, amit ugyancsak nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mégsem ez a fajta „ellen­állás” a legproblematikusabb, hanem sokkal inkább az az ellenérzés, amit az ilyen kö­telezettség nem ritkán az in­tézkedésre és a nehézségek elhárítására hivatottak kö­rében kelt. És ezzel elérkez­tünk a legfontosabbhoz, a szemlélethez. Persze, egyre ritkábban találkozunk olyan vezetővel, aki nyíltan han­goztatja maradi álláspontját. De nincs is „szükség” erre. Akár a már említett szak­képzést vizsgáljuk, akár a nőkre nézve ártalmas mun­kahelyeket, vagy a többgyer­mekes asszonyok gondjait, netán a csecsemőjüket gon­dozó anyák visszatérését — annyi tényleges nehézséggel találja magát szemben az il­letékes vállalati vezető, hogy bőven van mibe belekapasz­kodnia. És még csak azt sem mondhatja senki, hogy az „egyéb” szempontok lényeg­telenek, elhanyagolhatók. Mindez azonban csak azt bizonyítja, hogy manapság, amikor a tervek kielégítő végrehajtása is, a hatékony gazdálkodás is elsőrendő kö­vetelmény, a törődés a nők Három ország [katonáinak példás együttműködése Sikeresen zárult Befejeződött az Opál—71 gyakorlat A Varsói Szerződés tagál­lamai egyesített fegyveres erői harcászati kiképzési ter­vének megfelelően augusz­tus 2 és 5 között a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság. valamint a Magyar Népköztársaság területén be­fejeződött az „Opál—71” el­nevezésű harcászati együtt­működési gyakorlat. A gya-' korlaton részt vevő cseh­szlovák, szovjet és magyar törzsek és csapatok ered­ményesen teljesítették a folyón való erőszakos átke­léssel kapcsolatos bonyolult együttműködési feladatai­kat. A gyakorlat is bizonyí­totta a testvéri hadseregek harcászati együttműködési gyakorlatainak jelentőségét, fokozta a résztvevő törzsek és csapatok együttes mun­kájának összehangolását, to­vább mélyítette és erősítet­te a testvéri hadseregek kö­zötti fegyverbarátságot. A gyakorlat egyes mozzanatait megszemlélte Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter is és elismerően nyilatkozott a gyakorlaton részt vevők munkájáróL ★ A csehszlovák, szovjet és magyar csapatok részvételé­vel hazánkban megtartott Opál—71 elnevezésű harcá­szati együttműködési gya­korlat egyik fontos mozza­nata volt: pontonhíd építése a Dunán, amelyet a sajtó képviselői is megszemléltek. A hídverés azért vált szük­ségessé, mert a feltételezett ellenség nagyarányú rombo­lást végzett és egy hosszú Duna-szakaszon minden hi­dat megsemmisített. Ennek következtében a délnyugati „front” csapatai között meg­szűnt a frontális összekötte­tés. A frontútvonal megte­remtése érdekében a pa­rancsnokság olyan döntést hozott, hogy az egyik Duna menti község körzetében 60 tonnás úszóhidat kell építe­ni. Az erre kijelölt erők a harci feladatot olyan helyen hajtották végre, ahol a fo­lyó szélessége megközelíti az 500 métert, mélysége 5 mé­ter. A híd építését a bal par­ton a Csehszlovák Néphad­sereg, a jobb parton pedig a Magyar Néphadsereg és a szovjet hadsereg pontonos alegységei végezték. A fel­adat megoldására 45 percet irányoztak elő. A pontonhíd — a mintaszerű együttmű­ködés eredményeként — lé­nyegesen gyorsabban. 30 perc alatt készült el és így a csapatok átkelése is a ter­vezettnél előbb kezdődhe­tett meg. Az átkelést a Ma­gyar Néphadsereg folyami flotillájának hajói biztosí­tották és részben ellátták a légitámadás elleni védelmet is. Az aknász naszádok fel­adata az volt, hogy az „el­lenség” által telepített vízi­aknákat megsemmisítsék. A rögtönzött „hadihíd” teherbí­ró képességére, korszerűsé­gére jellemző, hogy azon a harckocsik 30 kilométeres sebességgel, a gépkocsik pe­dig sebességkorlátozás nél­kül haladhattak át. Közben azonban az „el­lenség” sem tétlenkedett: re­pülői felderítették az átke­lés helyét és légicsapást mértek a hidra, amelynek egy része megrongálódott. Emiatt a magasabb egység parancsnoka úgy intézke­dett, hogy az épen maradt részekből húsztonnás hidat építsenek. A csehszlovák, a szovjet és a magyar kato­nák ezt a feladatot is gyor­san, pontosan végrehajtot­ták és hamarosan folytató­dott a csapatok átkelése a „három nyelvű” hídon. A harci feladat közös megoldása jól szolgálta a három hadsereg azonos fel­szereléssel rendelkező mű­szaki alakulatai közötti együttműködés fejlesztését, lehetőséget nyújtott a ki­képzésben szerzett tapaszta­latok kölcsönös átadására, s egyben tovább erősítette a testvéri hadseregek katonái­nak fegyverbarátságát (Folytatás a 2. oldalon) A megadott helyen, a pontos időben Visszatértek a Földre az Apollo—15 asztronautái Az Apollo—15 amerikai űrhajó három asztronautája — David Scott, James Ir­win és Alfred Worden — olyan pontos irányszögben száguldott a Föld felé, ami­lyet az előző Apollo-űrhajók még sohasem értek el — közölték szombaton reggel Houstonban. Már a pénteki tervezett pályamódosítás is felesle­gessé vált, s az űrhajó le­szállását megelőző. utolsó pályamódosításra sem került sor. Azt a „precizitást”, amellyel az „Endeavour” a Föld légkörébe visszavezető szűk folyosóhoz közeledett — houstoni vélemény sze­rint — a főhajtómű „csak­nem tökéletes” begyújtásá­val érték el. amelynek se­gítségével a három űrhajós szerdán este a Hold körüli pályáról a Földre visszave­zető pályára vezérelte az űrhajót. Az űrhajó szombat esti le­szállásának időpontjában — vagyis közép-európai idősze­rűit 21,46 órakor — „ideáli­sak” voltak a légköri viszo­nyok a Csendes-óceánnak Hawaiitól északra lévő tér­ségében. Pénteken este az „Okinawa” nevű ameri­kai repülőgép-anyahajó is elindult az űrhajó leszállá­sának térségébe, hogy a si­keres leereszkedés után fe­délzetére vegye az asztro­nautákat és a parancsnoki kabint. Az űrhajósok szombaton reggel, közép-európai idő szerint 4,04 órakor meg­kezdték a hazatérésüket megelőző utolsó pihenőjüket Houstonból 13,04 órakor éb­resztették őket. Szombati teendőik közé tartozott a főhajtómű egy másodperces begyújtása a Föld légköré­be való visszatérés előtt és a kiszolgáló egység levá­lasztása az „Endeavour” pa­rancsnoki kabinról. Az Apollo—15 szombaton este, közép-európai idő sze­rint 21,32 órakor tört be a Föld légkörébe. Az esemé­nyek az előre kiszámítottak szerint alakultak. Pontosan a megadott időben tűnt fel a parancsnoki kabin, kinyíl­tak a fékező ejtőemyörend- szerek és az Apollo—15 uta­sai immár biztonsággal le­begtek a Föld felé. A ki­emelés bonyolult műveleté­nek befejezése után a heli­kopterek a három űrhajóst, Scottot, Irwint és Wordent az Okinawa fedélzetére szál­lították, ahol kitörő öröm­mel fogadták a világűr fel­fedezőit. A három asztro­nautát nem zárják 21 napos karanténba, már hétfőn ta­lálkozhatnak családjukkal. az ifjúgárdisták megyei szemléje AZ IFJŰGÁRDISTAK NEVÜKHÖZ HÍVEN A REKKE­NÖ HŐSÉG ELLENÉRE FESZESEN TISZTELEGTEK A MEGYEI SZEMLÉN. (HAMMEL JÖZSEF FELVÉTELE). Az ifjúgárdisták második megyei szemléjének záróün­nepségét tartották szombaton délután Nyíregyházán, a Fel- szabadulás téri hősi emlék­műnél. A két napig tartott szemlén a járások legjobb szakaszai vetélkedtek elmé­leti és gyakorlati felkészültsé­gükből, adtak számot a múlt évben megtartott első szemle óta elért fejlődésükről. A záróünnepségen a helyőr­ségi fúvószenekar indulóira vonultak a térre az ifjúgár­disták, ahol Végh Béla szem­leparancsnok adott jelentést Józsa Istvánnak, az ifjúgár­disták megyei parancsnoká­nak. A Himnusz hangjai után Bürget Lajosné, a KISZ Sza- bolcs-Szatmár megyei Bizott­ságának titkára mondott be­szédet — Úgy érezzük mindnyá­jan, hogy a szemle két napja igazolta: ifjúkommunistáink a megyében jól készülnek feladataikra. Tapasztalhattuk azt is, hogy komoly erőfeszíté­sek után sajátították el azo­kat a tudnivalókat amelyek szükségesek a haza védelmé­nek biztosításához. A gárdára odafigyel az egész ifjúság. Mindenki előtt világos, hogy akik önként vállaltátok a több munkát, a nagyobb fe­gyelmet egyben a példát is jelentitek. És milyen megtisz­telő hallani, hogy fiataljaink példásan helytálltak, ott van­nak a legjobbak között Jó látni fegyelmezett soraitokat, melyek példázzák: őrzitek a múlt minden szép hagyomá­nyát és hordozzátok a ma ha­zaszeretetét, hűségét a nép­hez, hűségét a párthoz. Ezután az ifjúság, a KISZ- esek feladatairól beszélt az előadó. — A mi dolgunk, hogy az ifjúság lendületével hajtsuk a fejlődés kerekét a fiatalság ügye, hogy a vezető munkás- osztály irányításával ott le­gyen a legnehezebb posztokon a termelésben, az alkotásban, a tervezésben. És a mi dol­gunk, hogy adjuk a kemény kezet, az erőt ahhoz, hogy biztos védelem óvja amit el­értünk, hogy vigyázzunk arra, amit alkottunk. És amikor mindezt ilyen jelentős hang­súllyal mondom, akkor annak csak egy az oka: az ifjúság élén ott kell haladnia a gár­distának. Fegyelmetek, pél­dátok, helytállásotok kell, hogy az erő legyen, ami ma­gával ragad, ami vonzza if jó­ságunkat. Befejezésül a KISZ megyei bizottságának titkára köszöne­tét mondott az ifjúgárdisták­nak a szemlén nyújtott telje­sítményért és helytállásért. Az ünnepi beszéd után került sor a kétnapos szemle értékelésére, melyen első he­lyen a nyírbátori járás ifjú­gárdistái végeztek a vásáros- naményi és a mátészalkai já­rás ifjúgárdistái előtt. így a nyírbátori gárdisták vesznek részt a Kecskeméten megren­dezésre kerülő országos szem­lén. A záróünnepség a felszaba­dulási emlékmű megkoszorú­zásával és az ifjúgárdistáit díszmenetével ért véget. El «fázott a szovjet vaskohászati delegáció Befejeződött a magyar— szovjet vaskohászati gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködést állandó munkacsoport hatodik ülése, amelyen a magyar küldött­séget dr. Kocsis József, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, a szovjet delegációt F. D. Voronov vaskohászati miniszterhe­lyettes vezette. A tanácskor záson megvitatták az 1971— 72. évi közös tudományos kutató- és tervezőmunka programját. A szovjet dele­gáció szombaton elutazott Budapestről. foglalkoztatásának sajátos kívánalmaival éppen annyira az! És ezért jelentős, rész­ben szemlélet kérdése, köz­szellem kérdése, hogy egyik vagy másik helyen mire men­nek e feladatok megoldásá­ban. Akadnak még, akik úgy védelmezik a férfiak — ter­mészetesen gondosan titkolt — „előjogait”, mint az utol­só hadállásokat, amit ments isten föladni.' És nem veszik észre, hogy mennyire idejét­múlt magatartás ez. És első­sorban ezért nevetséges. Akár gazdasági, akár társadalmi oldalról vizsgáljuk a helyze­tet, egy adott vállalat, mun­kahely állapotait, nyomban kiderül, hogy éppen ellenke­ző magatartásra volna szük­ség. Ésszerűségre, amely a nők problémáit illetően is sokkal közelebb áll az igaz­ságossághoz, mint bármilyen más álláspont. Végül is a nők érdekei és a népgazdaság érdekei nem el­lentétesek. És a férfinem is virágzó népgazdaság, egészé ségesen fejlődő vállalatok,’ intézmények megvalósítására törekszik. Csak hát a megol­dás nem éppen egyszerű. b.ií LAPUNK TARTALMSiBőft A magasban más (3. Oldal) Válás szabolcsi módra (5. oldal) Vasárnapi melléklet (7—8—9. oldal) A hétvége sportja (11. oldal)

Next

/
Oldalképek
Tartalom