Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-08 / 186. szám
vtiäb proletárjai, egyes flu etek i Sarvnt évfolyam. is«, szabi ÄR A I FORINT 1971. AUGUSZTUS 8, VASÁRNAP A maradiság hadállásai Egész sor hivatalos megnyilatkozás, tanácskozás, vizsgálat foglalkozott a nők helyzetével. Pontosabban azzal, hogy miként valósítják meg a gazdasági, társadalmi életben, általában az életben a nők helyzetéről tavaly hozott nagy jelentőségű párt- határozatot és a megfelelő kormányintézkedéseket. örvendetesek ezek a rendkívüli „nőnapok”, „nőhetek”, bár feléleszthetnek olyan hiedelmeket is — akár az intézkedésekre hivatottak, akár az érdekeltek körében —, hogy a nőkérdést, most egyszeriben vagy nem egyszeriben, de „megoldjuk”. A lényeges mégis az, hogy a nők politikai, gazdasági, szociális helyzete most a népfrontmunkában, a kohó- és gépipari tárcánál, a vasasszakszervezetben napirenden van és remélhetőleg, marad és másutt is napirendre kerül. Hogy a kérdés kampány- szerű „felvetésével” nem megyünk sokra, nem elméleti feltételezés, hanem gyakorlati következtetés, éppenséggel a már elvégzett, vagy folyamatban lévő vizsgálatokból. Ha például azokat a ( vállalatokat nézzük, ame- ■ lyekben túlnyomórészt, vagy ; nagy számban nők dol- | goznak, akkor könnyű belát- ] ni, hogy már csak anyagi , okokból sem lehetséges rö- ; vid időn belül minden sürgető problémát megoldani. , Pedig nem is az anyagiak támasztják a legsúlyosabb akadályt. Az indokolatlan , bérkülönbségek fokozatos i csökkentésére, majd meg- ) szüntetésére például megfe- ( lelő terv készíthető, amit , össze lehet egyeztetni a vál- , lalat anyagi körülményeivel, lehetőségeivel. Még a kis- I gyermekes, vagy családos I asszonyok harmadik műszak- i jának megszüntetése is megoldható. A képzettséggel kap- | csolatos tennivalók már bonyolultabbak. Egyrészt igen nagy feladatok állnak ezen a téren a vállalatok előtt, hiszen még mindig sok a szakképzetlen, tanulatlan asszony és leány, másrészt ezzel kapcsolatban már bizonyos fajta ellenállással is számolni kell. Nem is szólva a családosok tényleges nehézségeiről, lekötöttségéről, amit ugyancsak nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mégsem ez a fajta „ellenállás” a legproblematikusabb, hanem sokkal inkább az az ellenérzés, amit az ilyen kötelezettség nem ritkán az intézkedésre és a nehézségek elhárítására hivatottak körében kelt. És ezzel elérkeztünk a legfontosabbhoz, a szemlélethez. Persze, egyre ritkábban találkozunk olyan vezetővel, aki nyíltan hangoztatja maradi álláspontját. De nincs is „szükség” erre. Akár a már említett szakképzést vizsgáljuk, akár a nőkre nézve ártalmas munkahelyeket, vagy a többgyermekes asszonyok gondjait, netán a csecsemőjüket gondozó anyák visszatérését — annyi tényleges nehézséggel találja magát szemben az illetékes vállalati vezető, hogy bőven van mibe belekapaszkodnia. És még csak azt sem mondhatja senki, hogy az „egyéb” szempontok lényegtelenek, elhanyagolhatók. Mindez azonban csak azt bizonyítja, hogy manapság, amikor a tervek kielégítő végrehajtása is, a hatékony gazdálkodás is elsőrendő követelmény, a törődés a nők Három ország [katonáinak példás együttműködése Sikeresen zárult Befejeződött az Opál—71 gyakorlat A Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői harcászati kiképzési tervének megfelelően augusztus 2 és 5 között a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. valamint a Magyar Népköztársaság területén befejeződött az „Opál—71” elnevezésű harcászati együttműködési gyakorlat. A gya-' korlaton részt vevő csehszlovák, szovjet és magyar törzsek és csapatok eredményesen teljesítették a folyón való erőszakos átkeléssel kapcsolatos bonyolult együttműködési feladataikat. A gyakorlat is bizonyította a testvéri hadseregek harcászati együttműködési gyakorlatainak jelentőségét, fokozta a résztvevő törzsek és csapatok együttes munkájának összehangolását, tovább mélyítette és erősítette a testvéri hadseregek közötti fegyverbarátságot. A gyakorlat egyes mozzanatait megszemlélte Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter is és elismerően nyilatkozott a gyakorlaton részt vevők munkájáróL ★ A csehszlovák, szovjet és magyar csapatok részvételével hazánkban megtartott Opál—71 elnevezésű harcászati együttműködési gyakorlat egyik fontos mozzanata volt: pontonhíd építése a Dunán, amelyet a sajtó képviselői is megszemléltek. A hídverés azért vált szükségessé, mert a feltételezett ellenség nagyarányú rombolást végzett és egy hosszú Duna-szakaszon minden hidat megsemmisített. Ennek következtében a délnyugati „front” csapatai között megszűnt a frontális összeköttetés. A frontútvonal megteremtése érdekében a parancsnokság olyan döntést hozott, hogy az egyik Duna menti község körzetében 60 tonnás úszóhidat kell építeni. Az erre kijelölt erők a harci feladatot olyan helyen hajtották végre, ahol a folyó szélessége megközelíti az 500 métert, mélysége 5 méter. A híd építését a bal parton a Csehszlovák Néphadsereg, a jobb parton pedig a Magyar Néphadsereg és a szovjet hadsereg pontonos alegységei végezték. A feladat megoldására 45 percet irányoztak elő. A pontonhíd — a mintaszerű együttműködés eredményeként — lényegesen gyorsabban. 30 perc alatt készült el és így a csapatok átkelése is a tervezettnél előbb kezdődhetett meg. Az átkelést a Magyar Néphadsereg folyami flotillájának hajói biztosították és részben ellátták a légitámadás elleni védelmet is. Az aknász naszádok feladata az volt, hogy az „ellenség” által telepített víziaknákat megsemmisítsék. A rögtönzött „hadihíd” teherbíró képességére, korszerűségére jellemző, hogy azon a harckocsik 30 kilométeres sebességgel, a gépkocsik pedig sebességkorlátozás nélkül haladhattak át. Közben azonban az „ellenség” sem tétlenkedett: repülői felderítették az átkelés helyét és légicsapást mértek a hidra, amelynek egy része megrongálódott. Emiatt a magasabb egység parancsnoka úgy intézkedett, hogy az épen maradt részekből húsztonnás hidat építsenek. A csehszlovák, a szovjet és a magyar katonák ezt a feladatot is gyorsan, pontosan végrehajtották és hamarosan folytatódott a csapatok átkelése a „három nyelvű” hídon. A harci feladat közös megoldása jól szolgálta a három hadsereg azonos felszereléssel rendelkező műszaki alakulatai közötti együttműködés fejlesztését, lehetőséget nyújtott a kiképzésben szerzett tapasztalatok kölcsönös átadására, s egyben tovább erősítette a testvéri hadseregek katonáinak fegyverbarátságát (Folytatás a 2. oldalon) A megadott helyen, a pontos időben Visszatértek a Földre az Apollo—15 asztronautái Az Apollo—15 amerikai űrhajó három asztronautája — David Scott, James Irwin és Alfred Worden — olyan pontos irányszögben száguldott a Föld felé, amilyet az előző Apollo-űrhajók még sohasem értek el — közölték szombaton reggel Houstonban. Már a pénteki tervezett pályamódosítás is feleslegessé vált, s az űrhajó leszállását megelőző. utolsó pályamódosításra sem került sor. Azt a „precizitást”, amellyel az „Endeavour” a Föld légkörébe visszavezető szűk folyosóhoz közeledett — houstoni vélemény szerint — a főhajtómű „csaknem tökéletes” begyújtásával érték el. amelynek segítségével a három űrhajós szerdán este a Hold körüli pályáról a Földre visszavezető pályára vezérelte az űrhajót. Az űrhajó szombat esti leszállásának időpontjában — vagyis közép-európai időszerűit 21,46 órakor — „ideálisak” voltak a légköri viszonyok a Csendes-óceánnak Hawaiitól északra lévő térségében. Pénteken este az „Okinawa” nevű amerikai repülőgép-anyahajó is elindult az űrhajó leszállásának térségébe, hogy a sikeres leereszkedés után fedélzetére vegye az asztronautákat és a parancsnoki kabint. Az űrhajósok szombaton reggel, közép-európai idő szerint 4,04 órakor megkezdték a hazatérésüket megelőző utolsó pihenőjüket Houstonból 13,04 órakor ébresztették őket. Szombati teendőik közé tartozott a főhajtómű egy másodperces begyújtása a Föld légkörébe való visszatérés előtt és a kiszolgáló egység leválasztása az „Endeavour” parancsnoki kabinról. Az Apollo—15 szombaton este, közép-európai idő szerint 21,32 órakor tört be a Föld légkörébe. Az események az előre kiszámítottak szerint alakultak. Pontosan a megadott időben tűnt fel a parancsnoki kabin, kinyíltak a fékező ejtőemyörend- szerek és az Apollo—15 utasai immár biztonsággal lebegtek a Föld felé. A kiemelés bonyolult műveletének befejezése után a helikopterek a három űrhajóst, Scottot, Irwint és Wordent az Okinawa fedélzetére szállították, ahol kitörő örömmel fogadták a világűr felfedezőit. A három asztronautát nem zárják 21 napos karanténba, már hétfőn találkozhatnak családjukkal. az ifjúgárdisták megyei szemléje AZ IFJŰGÁRDISTAK NEVÜKHÖZ HÍVEN A REKKENÖ HŐSÉG ELLENÉRE FESZESEN TISZTELEGTEK A MEGYEI SZEMLÉN. (HAMMEL JÖZSEF FELVÉTELE). Az ifjúgárdisták második megyei szemléjének záróünnepségét tartották szombaton délután Nyíregyházán, a Fel- szabadulás téri hősi emlékműnél. A két napig tartott szemlén a járások legjobb szakaszai vetélkedtek elméleti és gyakorlati felkészültségükből, adtak számot a múlt évben megtartott első szemle óta elért fejlődésükről. A záróünnepségen a helyőrségi fúvószenekar indulóira vonultak a térre az ifjúgárdisták, ahol Végh Béla szemleparancsnok adott jelentést Józsa Istvánnak, az ifjúgárdisták megyei parancsnokának. A Himnusz hangjai után Bürget Lajosné, a KISZ Sza- bolcs-Szatmár megyei Bizottságának titkára mondott beszédet — Úgy érezzük mindnyájan, hogy a szemle két napja igazolta: ifjúkommunistáink a megyében jól készülnek feladataikra. Tapasztalhattuk azt is, hogy komoly erőfeszítések után sajátították el azokat a tudnivalókat amelyek szükségesek a haza védelmének biztosításához. A gárdára odafigyel az egész ifjúság. Mindenki előtt világos, hogy akik önként vállaltátok a több munkát, a nagyobb fegyelmet egyben a példát is jelentitek. És milyen megtisztelő hallani, hogy fiataljaink példásan helytálltak, ott vannak a legjobbak között Jó látni fegyelmezett soraitokat, melyek példázzák: őrzitek a múlt minden szép hagyományát és hordozzátok a ma hazaszeretetét, hűségét a néphez, hűségét a párthoz. Ezután az ifjúság, a KISZ- esek feladatairól beszélt az előadó. — A mi dolgunk, hogy az ifjúság lendületével hajtsuk a fejlődés kerekét a fiatalság ügye, hogy a vezető munkás- osztály irányításával ott legyen a legnehezebb posztokon a termelésben, az alkotásban, a tervezésben. És a mi dolgunk, hogy adjuk a kemény kezet, az erőt ahhoz, hogy biztos védelem óvja amit elértünk, hogy vigyázzunk arra, amit alkottunk. És amikor mindezt ilyen jelentős hangsúllyal mondom, akkor annak csak egy az oka: az ifjúság élén ott kell haladnia a gárdistának. Fegyelmetek, példátok, helytállásotok kell, hogy az erő legyen, ami magával ragad, ami vonzza if jóságunkat. Befejezésül a KISZ megyei bizottságának titkára köszönetét mondott az ifjúgárdistáknak a szemlén nyújtott teljesítményért és helytállásért. Az ünnepi beszéd után került sor a kétnapos szemle értékelésére, melyen első helyen a nyírbátori járás ifjúgárdistái végeztek a vásáros- naményi és a mátészalkai járás ifjúgárdistái előtt. így a nyírbátori gárdisták vesznek részt a Kecskeméten megrendezésre kerülő országos szemlén. A záróünnepség a felszabadulási emlékmű megkoszorúzásával és az ifjúgárdistáit díszmenetével ért véget. El «fázott a szovjet vaskohászati delegáció Befejeződött a magyar— szovjet vaskohászati gazdasági és műszaki-tudományos együttműködést állandó munkacsoport hatodik ülése, amelyen a magyar küldöttséget dr. Kocsis József, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, a szovjet delegációt F. D. Voronov vaskohászati miniszterhelyettes vezette. A tanácskor záson megvitatták az 1971— 72. évi közös tudományos kutató- és tervezőmunka programját. A szovjet delegáció szombaton elutazott Budapestről. foglalkoztatásának sajátos kívánalmaival éppen annyira az! És ezért jelentős, részben szemlélet kérdése, közszellem kérdése, hogy egyik vagy másik helyen mire mennek e feladatok megoldásában. Akadnak még, akik úgy védelmezik a férfiak — természetesen gondosan titkolt — „előjogait”, mint az utolsó hadállásokat, amit ments isten föladni.' És nem veszik észre, hogy mennyire idejétmúlt magatartás ez. És elsősorban ezért nevetséges. Akár gazdasági, akár társadalmi oldalról vizsgáljuk a helyzetet, egy adott vállalat, munkahely állapotait, nyomban kiderül, hogy éppen ellenkező magatartásra volna szükség. Ésszerűségre, amely a nők problémáit illetően is sokkal közelebb áll az igazságossághoz, mint bármilyen más álláspont. Végül is a nők érdekei és a népgazdaság érdekei nem ellentétesek. És a férfinem is virágzó népgazdaság, egészé ségesen fejlődő vállalatok,’ intézmények megvalósítására törekszik. Csak hát a megoldás nem éppen egyszerű. b.ií LAPUNK TARTALMSiBőft A magasban más (3. Oldal) Válás szabolcsi módra (5. oldal) Vasárnapi melléklet (7—8—9. oldal) A hétvége sportja (11. oldal)
