Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-04 / 182. szám

■fwr töguszftts c

KELET-MAGYARORSZA3

S efirf

GAZDASÁGI JEGYZETEK

Értékelés azonnal

MA MAR SENKI SEM VITATJA, milyen nagy erő rejlik a szocialista brigádmozgalomban. De nem kevés szó esik arról: hogyan tovább? Hogyan lehet az eddigieknél is hasznosabban a céllok szolgálatába állítani ezt a nemes, az újat segítő mozgalmat — erről tanácskoztak a napokban megyénk ipari szövetkezeteinek vezetői. Két felszólalás késztetett arra. hogy továbbadjuk a vita lényegét. Az egyik a mátészalkai építő-szerelő szövetkezetiek tapasztalata. „Hégi problémánk. hogy a mozgalom feltételeinek egyikét, a brigádnaplók vezetését nem. vagy csak nehezen tudták a benevezettek teljesíteni. Inkább még két házat felépítenek — mondták a munkásemberek, — de a napló vezetése. az írás az nem az ő asztaluk..

Ök úgy oldották meg, hogy az adminisztrációbem dolgozók elvállalták a fizikai brigádok számára a napló vezetését. Egy-egy irodai alkalmazott benn van a brigádokban. azóta közelebb iis kerültek egymáshoz a szellemiek és a fizikaiak, megismerték egymást és egymás problémáit, jobban is becsülik egymást.

A másik felszólaló azt ismertette, hogy náluk nem várnak a szocialista brigádok munkájának értékelésével a piros betűs dátumokra, hanem egy-egy jelentős feladat elvégzése után azonnal értékelik a tevékenységet. dicsérnek, jutalmaznak.

kitüntetnek. És úgy látják, hogy ez a módszer sokkal ösztönzőbb, jobb munkára serkentő, mint a korábbi — a féléves, éves volt.

KÉT MÓDSZER, KÉT TAPASZTALAT. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem egyedül üdvözítő megoldás a „hogyan továbbra” egyik sem. De arra mindenképpen jó, hogy a munkahelyeken — az iparban, a mezőgazdaságban és másutt — elgondolkoztasson, hogy lássák: sokféle ti rtaléka van még a szocialista brigádmozgalom fejlődésének, gazdag tárházának. Amiből nem csak érdemes. kell is meríteni. Mert ez életünk fejlődésének is egyik fontos alapja.

(kopka)

A könnyebbik

ÖT EMBERT ELBOCSÁTOTTÁK az egyik szabolcsi cégtől, mert nem tudtak nekik munkát biztosítani. Nem kaptak alapanyagot, s átszervezték az üzemet — ezzel az öt ember fölöslegessé vált. Az emberek megfellebbezték a döntést, de nem lehetett vele semmit sem tenni: az ügy jogilag teljesen rendben volt.

Nem nevezhető azonban rendben lévőnek más szempontból. Az elbocsátott öt ember most már csak órás utazgatásokkal tud munkahelyére járni. kevesebbet tölt a családjával, s a keresetből is kevesebb jut a családnak, — mindenképpen hátrányos.

Az alapanyagot megszerezni — ez a vezetők feladata. ök nem tudták teljesíteni kötelezettségüket, s most az öt ember érzi ennek hátrányát — családostól. Tulajdonképpen ez az ügy lényege: a vezetés felelőssége a kollektíva munkájáért. sorsáért, jövedelméért. életviszonyaiért.

Igen. de mondhatná /bárki: ha nincs alapanyag, akkor nincs, ez nem a vezetőkön múlott. Van benne valami. de nem teljesen így néz ki a dolog. Meg lehet azt nézni, vajon a vezető megtett-e mindent a kötelessége teljesítése érdekében, tehát azért, hogy az anyagot beszerezze? Ha mégsem sikerült, akkor így vetődik fel: más tevékenységet nem lehetett találni, amivel folytathatták volna helyben a munkájukat a dolgozók ?

A TÖBB EMBERT ÉRINTŐ elbocsátásra mindenképpen fel kellene figyelni, mert jelzi, hogy egy helyzet nem megnyugtató valahol. Mert példák százai bizonyítják. hogy a mostani viszonyaink között alig van reménytelen helyzet, amikor el kellene sorvasztani egy üzemet, melynek tevékenysége a népgazdaság szempontjából fontos és indokolt.

Az elmúlt három évben nagyon sokszor voltak nehéz helyzetben például egyes gépjavítók. Sem anyag nem volt. sem megrendelés — és mégsem küldték el az embereket! Szívós munkával kialakították szinte mindenütt azt a profilt, amely

megélhetést nyújt az ott dolgozóknak.

Igen sok tsz-ben képesek már arra, hogy az egyre jobban gépesített mezőgazdaság mellett sem szorítanak ki a munkából senkit: melléküzemeket fejlesztenek, s nem az elbocsátás fegyveréhez nyúlnak. hanem a megtartás a céljuk. A Nyírbátori Vastömegcikki- ipari Vállalatnál néhány éve olyan gondok voltak, hogy sokan szerették volna felszámolni az egész vállalatot. Átvészelték a bajokat, leküzdötték a nehézségeket s ma a Csepeli Motorkerékpárgyár szépen fejlődő részlegévé váltak. (Mert a csepeliek érdemesnek tartották megvenni.)

ERROL VAN SZÓ. Gazdaságilag lehet, hogy átmenetileg segít néhány elbocsátás, de aztán már nemcsak az érintett családoknak, hanem magának a gazdasági egységnek is súlyos károkat okozhat a sorvasztás. S a gazdasági vezetők feladata nem ez. hanem a fejlődés elősegítése.

(kun)

Öreg Márton jó napja

Ott, ahol öreg Márton lakik, magas az égbolt, nagy a pusztaság és kicsi az ablak a tanyán. Ámbár ez utóbbi állítás nem egészen bizonyos. Ahhoz ugyanis valóban kicsi az ablak, hogy kellően bevilágítsa a szobát, arra viszont éppen elegendő, hogy öreg Márton kinézhessen rajta. Ám öreg Márton — célszerű ember lévén — nem szokta haszontalan nézelődéssel tölteni az időt. Különben se látna itt semmit. Ebben a homokvilágban már az is szenzációnak számít, ha egy magányos biciklista erre téved.

A szóban forgó napon azonban öreg Márton csupa szokatlan dolgokat művelt. Azzal kezdte, hogy a kamrából bevitt egy üveg bort a szobába és egymagában iszogatni kezdte. Később a pohárral a kezében az ablakhoz húzódott és minduntalan kipil- lantgatott az útra.

— Még mindig nem jön — mondta hangosan. Pedig csak a macska szunyókált a tűz- helv platniján. a szobában.

öreg Márton az asszonyt várta. Hétfőn gyalogolt be a faluba. Azzal ment el, hogy csak megnézi az unokáit, aztán fordul vissza. De ma már csütörtök van. És az asszony nem jön. Persze nem először fordul elő az ilyesmi.

Máskor is megtörtént már, hogy a faluban felejtkezett, de eddig valahogy megvolt nélküle, nem érezte ennyire egyedül magát.

Szóval öreg Márton kifelé figyelt. De közben szemmel tartotta az üveget is. Mikor úgy látta, hogy megfogyatkozott a tartalma, fogta és kiballagott vele a kamrába, teletöltötte, majd visszaült az ablak elé. Ezt a műveletet éppen harmadszor ismételte meg, amikor erősen tapasztalni kezdte a homoki vinkó hódító hatását.

— Ledőlök egy kicsit — mondta. De előbb még kipillantott az ablakon. És ekkor látta azt, amit, mióta itt él, még soha: a homokbuckákon keresztül nagy fekete autó közeledett a tanyához. Kisietett az ajtó elé, hátha az ablakon át rosszul látta. Az autó már egészen közel járt.

— Vendégek jönnek! — kurjantotta el magát, s gyorsan besietett a kamrába, meglötyögtette a demizsont, maradt-e még benne. Aztán poharakat rakott az asztalra.

És máris ott állt az ajtóban egy férfi, meg egy nő.

— Nem zavarunk? — kérdezték. — Újságírók vagyunk. Erre jártunk, gondoltuk, benézünk ebbe a magányos tanyába—

öreg Márton szólni akart. Valami olyasmit szeretett volna mondani, hogy megtisztelve érzi magát, de beszéd helyett gyorsan teletöltötte a poharakat.

Aztán mégis megjött a hangja:

— Na, kóstolják meg a Márton bácsi borát! Már nem sok van belőle. Talán még öt liter lehet a demizsonban. Tíz liter volt. A többit egyedül iszogattam meg. Gondoltam, így majd gyorsabban telik az idő. Bocsássanak meg: öreg Márton vagyok! Már úgy értem, hogy a vezetéknevem öreg. Igaz, máskülönben is öreg vagyok már... éppen szilveszterkor töltöm be a hetvenötödik évem. Szilveszteri gyerek vagyok, mint Petőfi Sándor. Kicsit jókedvem van ma. Bizonyára a bortól, amit unalmamban iszogattam. De ez a váratlan látogatás is... Megmondom úgy, ahogy van: énhozzám nem szokott jönni soha senki. Az asszony a faluban van, a gyerekeim meg szanaszéiiel az országban. Azt se kérdik, hogy vagyok, miből élek. Nem panaszképpen mondom, de csak ez az egy nadrágom van, amit rajtam látnak. Hej. ha az én szüleim élnének... Ezt az egy nadrágom is nekik adnám— Na, üljenek

Utánpótlás „távirányítással“?

Segíteni Záhony munkaerőgondján

Záhony hazánk keleti kapuja, az ország legjelentősebb vasúti csomópontja, Európa legnagyobb szárazföldi kikötője. Ez mind igaz. Csakhogy ezekhez mérten jelentkeznek gondjai is. Ezek megoldása viszont már sokszor túlnő szűk határain.

Eljárnak Peslre, Szegedre

Hatezer ember, vasutas gondja ez. Olyanoké, akik maguk is gondokkal, problémákkal küzdenek. S ha ezeket említjük, akkor nem csupán róluk van szó, hanem mint arról Tóth Géza, a MÁV záhonyi pártbizottságának titkára is beszélt, „a hatezer ember családjáról. Ez pedig felér egy 30 ezer lelkes városéval”. S ezek közül is csak egyet említünk: a vasutas családok

gyermekeinek az iskoláztatását.

— Csaknem 100 gyerek jár Budapestre, Szegedre a vasútgépészed technikumba innen a körzetből. Mind vasutas szülőké. Ha szülői értekezletet kívánnak tartani, akkor Záhonyba. utaznak Pestről, Szegedről a tanárok.

Ezekből a fiatalokból biztosítják az utánpótlás egy részét. De sokféle szakemberre van szükség. És a vasutasok többsége vasutast szeretne ne- velni-képezni gyerekéből. Hagyomány ez sok családban. De hol és hogyan? Záhony eléggé távol esik az oktatási intézményekkel rendelkező városoktól. Minden fiatalt Szeged és Pest se fogadhat. Végesek a „keretek” ott is. A MÁV-pártbizottság — lehetőségedhez mérten — igyekszik segíteni. Amit lehet, megoldanak. Helyi erőből, helyi lehetőségekkel.

Évszázados hagyománnyal kellett sürgősen szakítani. Az igények és a megnövekedett feladatok szükségessé tették, hogy áttérjenek a villamosításra, a dieselesítésre. Ez teljes átállást igényelt az emberek gondolkodásában is. Uj szakmák sokaságát kellett megtanulni. elsajátítani a modem technikát. így lett fűtőházi főnökségből vontatási főnökség.

— És ezt Záhony a saját erejéből oldotta meg — mondja a vontatási főnökség főnöke, az alig 30 esztendős Veres Mihály. Nemrég van ebben a beosztásban. Tavaly, amikor az egyéves pártiskolára ment, még „csak” 22 Diesel-mozdony műszaki felügyelete tartozott hozzá.

már le, ne vigyék el öreg Márton álmát!

De a két látogató előbb a csöpp tanyasi szobát vette szemügyre. A falon rózsás elejű, koloncos óra, arrább szúette citera.

— Citerázni szokott-e?

— Csak a magam szórakozására. Ha akarják, megpengethetem. De előbb igyunk egy pohárkával.

Aztán öreg Márton leakasztotta a kiszolgált hangszert, lúdtollat vett a kezébe, és pengetni kezdte: „Szépen szól a harminckettes banda...”

A nóta végén a férfi megkérdezte :

— Tán harminckettes baka volt, Márton bácsi?

— Az én. Galíciában.

Egy halovány fényképet vett le a falról. Jó kiállású fiatal bakát ábrázol.

— Ez voltam én akkor. Erről a nótáról mindig Galícia jut eszembe. Galíciáról meg egy szép szőke lengyel lány: Gilike. Minden este nála vacsoráztam. Két adag pörköltet, meg négy pohár sört. Utána simogattam a haját. Meg írtunk, ö lengyelül, és magyarul. Ilyeneket, hogy asztal, szék, pohár... Hej, de szép lány volt ez a Gilike! Csak azt sajnálom, hogy nem fényképeztettem le magam vele. Pedig, nézzék csak- éppen elfért volna itt, mellettem...

öreg Márton az ajtóig kísérte őket, amikor indultak tovább.

Ari Kálmán

— Most az egész a birodalma — mondja Tóth Géza. — Az egész mozdonypark, amely több, mint éveinek a háromszorosa, s legalább 600 ember.

i

Átlagéletkor és lehetőség

És csaknem mindet ők nevelték. Az átlagéletkor 35 esztendő. A 600-ból 200 la 26 éven aluli fiatal. Ez a főnökség áll a legjobban a szakember-ellátottságban. Kapcsolatuk régi a Kisvárdán működő iparita- nuló-lntézettel. Évente a körzetből 15 fiatalt iskoláznak be, s ugyanennyi szabadul, így folyamatos az utánpótlás. Sok szakemberre van szükség Záhonyban. De nemcsak szerelőkre, lakatosokra, hegesztőkre, stb. van szükség, egészen speciális szakmunkásokra is.

Ambícióban nincs hiány. Több száz vasutas szerezte meg nehéz beosztású munkája mellett az érettségit az általános gimnáziumban, vagy a mezőgazdasági szakközépiskolában. Nem mellékes ez sem, de mit énnek vele? Emellett szakvizsgák sokaságát kellett tenniük. És főleg a fiatalok vasutas szakmunkás- képzése megoldatlan. Pedig itt erre lenne a legnagyobb szükség. Érdeke ez Záhonynak, a MÁV-nak, az egész népgazdaságnak.

— Könnyű azt mondani, hogy oldjuk meg a tranzitáruk minőségi továbbítását, de hogyan, kikkel? — érvelnek tovább. Záhony nemcsak belföldi kikötő, hanem európai is. — Ez nemcsak jó fűtöházat, megfelelően dieselesitett, villamosított gépparkot, a pálya biztonságos üzemeltetését és rendben tartását igényli. Működtetésükhöz sok-sok szakember is kell. De honnan? — magyarázza.

Évente a záhonyi körzetben minimum 100 új különböző szakmunkásra van — illetve

lenne! — szükség. Csak naponta 600 tranzitvagon továbbítását kell magas szinten megoldani. Ezek kezelése, elszámoltatása magasabb szak- képzettséget igényel. Kevés a jó szakember. Speciális gépek sokasága áll munkába. Ember kell hozzájuk. Évente több száz ember tesz szakvizsgát, de ez is kevés. Pedig áldoznak rá a MÁV-nál, s emiatt sok a kiesés a munkából.

Iskola kellene — helyben!

Záhony ma még el tudja látni feladatát. De ezek növekednek, s holnap már csak akkor lesz erre képes, ha nem „távirányítással” képezik az itt szükséges szakembergárdát, hanem helyben. Most végzik az elemzéseket azzal kapcsolatban. hogyan tudnák megteremteni egy itt létesülő közlekedési szakközépiskola feltételeit. Ez rengeteget enyhítene Záhony és az ország gondján is. Mér-* nökgárdával rendelkeznek; Oktatószemélyzet is van. Néhány humán tagozatú tanárra lenne szükség. Képezhetnék itt gépész és forgalmi-kereskedelmi szakon a fiatalokat, a tranzitáruhoz szükséges szakmunkásokat.

Tanulni akarókban nincs hiány. S ezek a fiatalok — többségükben — záhonyiak, fényeslitkeiek, tuzsériak, ko- moróiak. s itt is maradnának. Otthon. S biztosítva lenne e vasútváros jövője is. Ez a gond nem csupán Záhonyé. Vele megoldódna e fontos csomópont szakember-utánpótlásának problémája, s nem foglalkoztatná néhány év után a vasutascsaládokat az a probléma: elmegyünk, hogy gyermekeinknek jövőt biztosítsunk.

Érdeké ez a népgazdaságnak is. Ehhez kémek segítséget.

Farkas Kálmán

Ipar Beregben

l'a&szerkezeieket gyárt, fontos szolgáltatásokat végez Vásárosna meny új vállalata

A megyei tanács újabb és újabb vállalatokat alapít, főleg az iparral el nem látott területeken. Ehhez az ipartelepítési folyamathoz tartozik megyénk alig egyhónapos vállalatának, a Beregi Vegyesipari Vállalatnak a létrejötte is.

Az új vállalat székhelye Vásárosnaményban van. Az ottani tsz-ek önálló gépjavító vállalkozása volt az egyik előd, míg a vállalat nyíregyházi gyáregysége a volt UNIVERSIL Szilikátipari Vállalat csempeüzeméből áll. (Az UNIVERSIL-t július 1-től átvette a Budapesti Elektroakusztikai Gyár.)

A vállalat közel 10 milliós vagyonnal és 350 dolgozóval kezdte meg működését. Jelenlegi profilja a vasszerkezetek gyártása, helyi szerelése, ezenkívül külső szerelési munkákat is végeznek az Országos Bányagépgyárral együttműködve, valamint kielégítik a környező termelő- szövetkezetek gépjavítási igényeit

Az alapítás egyik célja Vá- sárosnamény és környéke lakosságának foglalkoztatása. A legutóbbi felmérések szerint ezen a területen 3800 férfi és 5900 női munkaerő áll rendelkezésre, amit a meglévő üzemek — mint a ládagyár és faforgácslapgyár — nem tudnak teljesen foglalkoztatni. Ezért magas az ingázók száma. A vállalat telephelye a faforgácslapgyár melletti iparfejlesztésre kijelölt területen van, ahol a távlati fejlesztéseknek, bővítésnek nincs akadálya, A

közelmúltban fejezték be egy 850 négyzetméter alapterületű üzemcsarnok építését, ahol a termelést bővíteni tudják.

Mintegy 6—7 millió forint áll az új vállalat rendelkezésére — amit a tanácsi területfejlesztési juttatásból é» fejlesztési alapból kaptak —, hogy további beruházásokat, korszerűsítéseket végezzenek. A tervek szerint ahogy sikerül fokozni a helyi tevékenységet, úgy csökkentik a külső szerelések mértékét. Jelenleg Recsken, Százhalombattán az erőműnél és a« NDK-ban Mausewitzben végeznek külső szereléseket.

Szakosított tehenészeti és sertéstelepeknek gyártanak technológiai berendezéseket, s részt vesznek a közművesítésben, a vízvezeték- és csatornahálózat kiépítésében, a villanyszerelésben. Ehhez a csempeüzem még nem járul hozzá, de a későbbi tervek szerint a csempegyártás mellett más építőanyag-gyártással is foglalkoznak, így már a szakosított telepeknél a teljes gyártást és kivitelezést vállalni tudják. Emellett tervezik a személygépkocsi-szerviz kialakítását is.

A mostani fél év a vállalatszerű gazdálkodás megerősítésére szolgál. Tízmillió forint körüli termelési érték várható, de a negyedik ötéves terv végére, 1975-re már 50 milliós termelési értékkel számolnak. Ehhez kell pontosan kialakítani a Beregi Vegyesipari Vállalat profilját, amely újabb munkalehetőséget biztosít a Vásárosnaményban és környékén elő embereknek.

teasOt