Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-17 / 193. szám
*. oVM ÍCELET-MAGYARORSZAG W.71. augusztus ft. Fontos szakaszba értek cs nyugatik er Imi tárgyalások Nixon dollármentése Nixon elnök az amerikai néphez intézett rendkívüli rádió- és televízióbeszédében drasztikus válságintézkedés sorozatát jelentette be, amelyek együttes hatásukban eddigi gazdaságpolitikájának teljes feladását jelentik. A négy nagyhatalom nagyköveted hétfőn délelőtt Jean Sauvagnargues nagykövet elnökletével megkezdték a nyugat-berlini kérdés rendezésére hivatott tanácskozás- sorozatuk 30. ülését az egykori szövetséges ellenőrző tanács nyugat-berlini épületében. A nyugati hatalmakhoz közelálló körökben kijelentették, még nem döntötték el, hogy a tárgyalásokat ezen a héten is több napon át folytatják, Harold Wilson, az angol ellenzéki munkáspárt vezére, aki jelenleg a Scilly-szigete- ken tölti évi szabadságát, hétfőn telefonon kérte Edward Heath miniszterelnököt, hogy augusztus 30-án nyomban hivja össze a parlament kétnapos rendkívüli ülését az észak-irországi helyzet megvitatására. Az angol parlament jelenleg nyári szünetet tart. Wilson kérésének közvetlen előzménye, hogy most már ■több, mint száz ellenzéki képviselő követeli írásban a ház sürgős összehívását. Heath korábban arra az álA dél-vietnami tengerész- gyalogosok vasárnap kénytelenek voltak feladni egy stratégiai fontosságú támaszpontot a fegyvermentes övezettől délre — közölte hétfőn egy saigonl katonai szóvivő. A támaszpont kiürítését a népi erők több hullámban végrehajtott összpontosított tüzérségi és gyalogsági támadásai előzték meg, amelyek során több ízben közelharcra került sor a szemben álló felek között A támaszpont szorongatott helyzetben levő védőinek mentesítésére amerikai és dél-vietnami bombavetőket és a nehéztüzérséget is bevetették. A saigoni zsoldosok és amerikai gazdáik akciója azonban megsemmisítő kudarccal végződött A támadó hazafiak és a deffenzi- vába szorult dél-vietnami zsoldosok több órás kézitusája .után végül is amerikai helikopterek szállították el „biztonságosabb helyre” a dél- vietnami tengerészgyalogosokat. avagy pedig a hétfői tanácskozási nap befejeztével kétvagy háromhetes „gondolkodási szünetet” tartanak-e. Rush amerikai nagykövet a Berlinnel foglalkozó tárgyalássorozat hétfői ülésének befejeztével amely ösz- szesen több mint 8 és fél óra hosszat tartott, a várakozó újságíróknak kijelentette, hogy a tanácskozásokat kedden, magyar idő szerint 10 óra 30 perckor folytatják. láspontra helyezkedett, hogy a kérést akkor veszi fontolóra, ha ahhoz a munkáspárt vezetősége is csatlakozik. A munkáspárt kezdetben hallgatólagosan támogatta a Heath-kormány észak-irországi politikáját egészen az internálások bevezetéséig. Várt, amíg a letartóztatások tömegessé váltak és a barikádokon a katolikus ellenállás gyengült, most pedig a kormány ellen fordulva, kibontja a hagyományos ellenzéki zászlót. A vasárnap feladott délvietnami támaszpont fontos „láncszeme” annak a fegyvermentes övezettől délre húzódó saigoni védelmi vonalnak, amelyet a népi erők immár 6 nap óta szakadatlanul támadnak. Tíz és fél utazott a Hétfőn befejeződött a Lu- nohod szovjet automata holdjármű 10. holdnappalának munkaprogramja, amelynek alapján részletesen ellenőrizték, hogyan működnek különböző munkaviszonyok között a fedélzeti berendezések és gépegységek több napos hold- tartózkodás után. Az augusztus 2-től 16-ig tartó holdnappal során a Lu- nohod 215 métert tett meg az égitest felszínén, így eddigi útjának hossza összesen 10 452 méter. A holdj ánmű műszerei a Üjabb perek Szudánban Khartumban bejelentették, hogy a csádi határ közelében vasárnap elfogták a sikertelen puccskísérletben részt vevő utolsó két szabad lábon maradt katonatisztet. A katonatiszti zendülők most már mind kézre kerültek, a biztonsági szolgálat azonban továbbra is nyomoz a kommunista párt 10 vezetője után. Egyébként vasárnap egyenként 20 évi szabadság- vesztésre ítéltek Szudánban három embert, mert állítólag segítséget nyújtottak Mah- gubnak, a Szudáni Kommunista Párt kivégzett főtitkárának, amikor júliusban megszökött a katonai koncentrációs táborból. Az omdurmani rádió adására hivatkozva jelenti a MEN A. hogy a kínai vezetők válaszoltak Nimeri elnök üzenetére és támogatásukról biztosították Szudánt „függetlensége megvédésében”. Manszur Khalid szudáni külügyminiszter bejelentette, hogy Kína és Szudán rövidesen külön megállapodást köt a Szudánnak nyújtandó kínai segítségről, amely elsősorban utak építésére, fonó- és szövőgyárak felszerelésére terjed majd ki. Kína; küldöttség Tiranában Hétfőn kínai katonai küldöttség érkezett baráti látogatásra Tiranába, a delegáció élén 14 Tö-seng, a KKP KB Politikai Bizottságának tagja, a kínai népi felszabadító hadsereg politikai főosztályának vezetője áll. A katonai küldöttség még vasárnap rövid időre megszakította útját a bukaresti repülőtéren, ahol fogadására Ion Ionita, a román fegyveres erők minisztere és más hivatalos személyek jelentek meg. kilométert Lunohod holdfelszín vizsgálata mellett tanulmányozták a Hold és a világűr könnyezni térségének sugárzási viszonyait. Kísérleteket végeztek a Hold—Föld távolság megállapítására és a bolygónak a Földhöz viszonyított szögsebessége megállapítására. A telemetrikus adatok szerint a Lunohod fedélzetén a légnyomás és a hőmérséklet a megadott határokon belül van. Az Esők-tengerében a holdéjszaika auguszitus 31-ig tart. Augusztus 16-ára virradóra Nixon amerikai elnök kénytelen volt végre legalább részben meghajolni a tények előtt. A dollár lappangó válságának tudomásulvételét jelentik az elnök külön szózatában közölt rendkívüli intézkedések. Ezek közül a legfontosabbak a következők: 1. Felfüggesztik a dollár aranyra történő beváltását. 2. 90 napra befagyasztják az árakat és a béreket. 3. A behozatalra 10 százalékos adót vetnek ki. 4. 4,7 milliárd dollárral csökkentik az amerikai költségvetési kiadásokat. 5. 10 százalékkal csökkentik a külföldi segélyprogramokat. 6. Egy esztendőre elhalasztják a népjóléti reform bejelentett intézkedéseit. Már a puszta felsorolás jelzi, hogy a Fehér Ház ezúttal az amerikai gazdaság történetében párját ritkító, drámainak nevezhető intézkedésekre kényszerült. Ezek persze nem „az égből hullottak alá”. Évek óta tudják a tőkésvilág gazdasági és pénzügyi szakemberei is, hogy a sorozatosan megismétlődő pénzügyi krízisek mögött a dollárnak a valóságos értékviszonyoktól mesterségesen eltérő árfolyama áll. A dollárnak az aranyhoz viszonyított árát, amely unciánként hivatalosan 35 dollár, még a második világháború után állapították meg. Azóta a dollár ténylegesen vesztett értékéből, az amerikaiak azonban mesterséges módon és nagyrészt politikai meggondolásokból kiindulva, minden erővel igyekeznek fenntartani ezt az árfolyamot. Az amerikai monopóliumok törekvései szempontjából ez igen logikus és érthető volt. Ily módon ugyanis a dollár tartósan túl volt értékelve az aranyhoz és a többi devizákhoz viszonyítva, ami azt jelentette, hogy az amerikai nagy monopóliumok viszonylag „olcsón” épülhettek be más országok gazdasági életébe, vásárolhattak fel vállalatokat, vagy alapíthatták meg a maguk leány- vállalatait. Ami az amerikai állam érdekeit illeti: a dollárnak az aranyhoz viszonyított devalválása megingathatta volna az amerikai pénznem nemzetközi tartalékvaluta szerepét. Ennek pedig szinte beláthatatlan pénzügyi és politikai következményei lettek volna. Hiszen az Egyesült Államok nemzetközi gazdasági hegemóniája a tőkés válságban éppen a dollár tartalék- valuta szerepén nyugszik. A helyzet ellentmondása és különös érdekessége az, hogy az elmúlt 25 évben a dollár tartalékvaluta szerepe a konkurrens tőkésországokat is érdekeltté tette a mesterséges dollár—arany árviszony fenntartásában! Ezek az országok ugyanis pénzügyi tartalékaik rendkívül nagy részét dollárban tartják. A dollár leértékelése tehát e tartalékok igen nagy részét egyszerűen megsemmisítené. Ily módon előállt egy olyan helyzet, hogy a vezető nyugati tőkésországok jó része érdekelt volt a dollár helyzetének megszilárdításában — ugyanakkor szenvedett is pénzügyileg a valóságos helyzetnek meg nem felelő dollár- árfolyam miatt. Lényegében ez az a — mindmáig változatlan ek, amely az utóbbi évek sorozatos pénzügyi válságait kirobbantotta, a kérdés az volt — és továbbra is az, — hogy meddig lehet különböző részletintézkedésekkel halogatni a dollár szembesítését a valósággal. Magyarán: meddig lehet elkerülni a dollár— arany árviszony megváltoztatását, tehát a dollár leértékelését. A legutóbbi pénzügyi válságban, amikor a nyugatnémetek „lebegővé”, azaz szabaddá tették a márka árfolyamát, egy sor más ország pedig felértékelte valutáját, — már tapasztalni lehetett, hogy a nyomás fokozódik. Ezek az intézkedések ugyanis a dollár részleges és burkolt leértékelésével voltak egyenértékűek. A legutóbbi hetekben azután olyan eseménysorozat bontakozott ki, amely gyorsan és drámai módon fokozta a dollárra nehezedő nyomást. Ennek az eseménysorozatnak a fő összetevőit a következőkben lehet összefoglalni : 1. Az Egyesült Államok 1971-ben az eddigi számítások szerint (évi rátára átszámítva) több mint 10 milliárd dollárral magasabb összeget ruház be, kölcsönöz, vagy „ajándékoz” külföldön, mint amennyit ott a maga külkereskedelmével és működő beruházásaival megkeres. Ebben természetesen benne vannak a külföldi amerikai hadikiadások is. összességében ez a szám több mint kétszerese az elmúlt évek átlagának és azt jelenti, hegy -az Egyesült Államokból fokozott iramban folytatódott a dollár kiáramlása. 2. Ezzel párhuzamosan az amerikai aranytartalék 10,5 milliárd dollárra esett. Ez a legalacsonyabb szint 1938 óta. Közben — ugyancsak az említett dollárkiáramlás miatt — külföldön hatalmas dollár- követelések halmozódtak fel, ezek jelenleg 32 milliárd dollárt tesznek ki, több mint kétszer annyit, mint egy évvel ezelőtt. (Ez magyarázza egyébként, hogy miért kellett leállítani a dollár beváltását aranyra. Ha a külföldi hitelezők tömegesen követelnék dollárjaik beváltását, az amerikai aranytartalék nem lenna elég e követelések teljesítésére.) 3. Az Egyesült Államok külkereskedelmi mérlege* amely 1893 óta mindig feles, leggel zárult — 1971-ben deficitet mutatott és lehetséges, hogy az esztendő végéig deficites marad. (Ez magyarázza az importra kivetett 10 százalékos különadót.) 4. Végül, de nem utolsósorban az említett tényezők eredményeképpen a nemzetközi spekuláció is rávetette magát az egyébként is megterhelt dollárra. Ennek következtében az unciánként hivatalosan 35 dolláros árban megszabott aranyat a szabad piacon augusztusban már több mint 42 dollárért árulták. A hónap közepén azután a devizatőzsdéken is látványosan leesett a dollár árfolyama. így került sor Nixon drámai bejelentésére. Az intézkedések listája arra vall, hogy a dollárválságot érintő lépésekkel párhuzamosan megkísérli az infláció megfékezését is. (Ez lenne a közvetlen célja az ár- és bérbefagyasztásnak, valamint költségvetési és egyéb kiadások csökkentésének.) Az injekció meglehetősen brutális. Hatását a közelgő napokban a világon mindenütt megérzik majd. Japánban például, ahol a bejelentés időpontjában nyitva volt a tőzsde, a nemzeti bank 300 millió dollárt volt kénytelen felvásárolni, minden addiginál alacsonyabb áron és óriásit zuhantak az Amerikával gazdasági kapcsolatban álló nagy tőkés vállalatok részvényei. Más vezető kapitalista országokban hasonló megrázkódtatásokra lehet számítani. Bármennyire is brutális legyen azonban ez az injekció, — mégis tüneti kezelésnek minősül. A lényeges kérdéshez: a dollárnak az aranyhoz viszonyított devalválásához a választások felé közeledő Nixon nem nyúlhatott hozzá. Ez pedig azt jelenti, hogy ha az injekció hatása „elpárolog”, a beteg újra visszazuhan a krízisben Az északír kérdés rendezésére Wilson a pasi «sment összehívását követeli A népi erők katonai sikere Vietnamban Andrzej Zbych: Kloss kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István 2. A központ tájékoztatása rendkívül szűkszavú volt. de kielégítő. Kiáss összekötője, Arnold. Németország Kommunista Pártja egyik hajdani tagjának, egy vasutasnak elbeszélésével egészítette ki a kapott értesítést. A lényeg, hogy Ingrid Kiéld, svéd énekesnő. másfél évig a lengyel hírszerzés számára dolgozott, az egyik ügynök nyerte meg, aki Berlin és Stockholm között utazgatott és a szép svéd nőt Párizsban ismerte meg. Ingrid nagy szolgálatokat tett. Fontos információkat hordott Berlinből Stockholmba. A varsói összekötők mindig felvették vele a kapcsolatot, valahányszor Németországban vendégszerepeit. márpedig nagyon gyakran fellépett Németországban és még a Riech Biztonsági Hivatalának Legmagasabb funkcionál''usai körében is voltak barátai. Többszörösen ellenőrizték, próbára tették, fenntartás nélkül bíztak benne Ennek ellenére kiderült, hogy mégsem ellenőrizték eléggé gyakran. Ingrid Kiéld ugyanis elárulta a földalatti mozgalmat... Kiáss most a karjában tartotta. Mosolygott, de nem nézett lovagjára, tekintete a teremben tévelygett. A férfi arra gondolt, ha ez a lány bármit is sejtene róla... Micsoda szerencse, hogy nem korábban kapta az utasítást, hogy lépjen kapcsolatba Ingrid Kielddel! — Milyen sok itt a fiatal férfi — szólalt meg Ingrid. — Vajon közülük hányán... — Háború van — egészítette ki a gondolatot Kloss. Nagyon kellett magát fegyelmeznie, hogy áldozatául ne essék, a lány bájának. Még egyszer felidézte magában a központ száraz tájékoztató adatait, amelyeket az a bizonyos vasuta« is megerősített. így történt: három nappal ezelőtt az egyik varsói összekötő megérkezett az Ostbahn- hofra. A peronon Ingrid Kjeidnek kellett várnia. Mint rendesen, most is előre megállapították az ismertető jeleket. az összekötő jobb kezében „Berliner Zeitung”-ot tart és mihelyt kilép a vasúti kocsiból, kicsiny öngyújtója segítségével azonnal rágyújt. Ingridnél szintén „Berliner Zeitung”-nak kell lennie és három szál vörös szegfűnek. Kloss hibátlanul elképzelte a jelenetet. Jól látott mindent most, amikor a lány arcát figyelte. Az összekötő az utolsó utasok egyikeként lépett le a vagon lécsőjéről. Figyelmesen körülnézett; tapasztalt, régi harcos volt, de semmi gyanúsat sem észlelt. Helyesebben: túl későn vette észre... Meglátta Ingrid Kieldet a három szál vörös szegfűvel a kezében. A lány még rá is mosolygott, lehet, hogy éppen úgy. mint most Klossra. Az összekötő megindult Ingrid felé. És ekkor észrevette az apró kézintést, a lány csaknem észrevétlen, jelentéktelen mozdulatát, de az is lehet, hogy könnyed fejbiccentését. Néhány lépéssel a lány mögött, bőrkabátos férfi állt. Égy-két másodperccel később a másik bőrkabátos férfit is észrevette, egészen közel a csarnokba vezető lépcsőhöz. A lépcsőkön, — további három férfi várakozott — csalhatatlanul felismerte őket. Egyszeriben minden világossá vált: csapda! Ingrid még mosolygott, amikor a férfi leugrott a vágányokra. Ebben a pillanatban megszólalt a megafon: Schnellzug Berlin—Praha... Az összekötő átfutott a közeledő mozdony előtt, úgy vélte esélye van a menekülésre. Csak hogy a szomszédos peront is megszállták! A németek, meg kell adni, pontosan előkészítették az akciót. Két fekete ruhás, szürke kalapos férfi várt már rá. Az összekötő a csupasz betont látta csak és a gestapósokat, fegyverrel a kezükben. Revolvere után nyúlt. Klosc pontosan tudta, mire gondolt az összekötő, amikor első ízben meghúzta a ravaszt: arra gondolt, hogy vajon hány töltény van a tárban, mert egy golyót a maga számára kell tartalékolnia. ha amazok esetleg nem lőnének eléggé pontosan. Most már semmiféle esélye sem volt. A két gesta- pós kirontott a peronra, a harmadik pedig pillanatok alatt megjelent géppisztollyal a kezében. Az összekötő tüzelt, ötöt lőtt, harapott és nyelt; szétharapta az óraszíjából előrántott vékony papírszeletet és lenyelte. Revolvere csövét a halántékához nyomta, de ebben a pillanatban sorozat érte. Jól céloztak. A vasutas elmondta még, hogy Ingrid és a jelek szerint az akciót irányító ges- tapós odaléptek a holttesthez. A gestapós ordítozott embereivel, átkutatták a halott zsebeit, a szép nő pedig a három szál vörös szegfűt rádobta az élettelenül fekvő férfira. Ez a gesztus most különösen undorítónak tűnt fel Klossnak. Nem volt hát kétséges. Ingrid Kiéld áruló. Kényszer? Zsarolás? Kloss nem nagyon hitt egyikben sem. A lány ugyanis megtehette volna, hogy nem utazik Németországba, svéd állampolgár, semmi sem fenyegette őt hazájában. A Gestapóval saját elhatározásából működött együtt És már jó pár hónap óta. Megállapították ugyanis, hogy azt az összekötőnőt, akivel Ingrid a legutóbbi berlini vendégszereplése idején tartotta a kapcsolatot, azonnal letartóztatták, mihelyt a szép svéd nő visszatért Stockholmba. A lebukás körülményeit annak idején nem sikerült megállapítani, úgy gondolták: a véletlen műve_ Most már minden világos... Hpsz óra... Ha Klossnak ez alatt az idő alatt nem sikerül végrehajtania az Ítéletet, legkevesebb még egy személy meghal. A központ rádiótáviratában, amelyet Amold vett, érkezett a tájékoztatás, hogy a Párizsból Varsó felé utazó összekötőnő holnap, vagyis inkább holnapután, mert éjfél után két óráról van szó, találkozik Ingrid Kielddel a berlini pályaudvaron. Az énekesnő vonata négy óra harminc perckor indul Stockholmba; két órával Berlin elhagyása előtt tehát még egy embert a Gestapo kezére akar játszani. A központ már nem tudta értesíteni az összekötőnőt; már nem volt meg a kapcsolat. Élete tehát kizárólag Kloss kezében volt; ha nem öli meg Ingridet... A lehetőséget nem is boncolgatta. (Folytatjuk
