Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
*. oldal KBLET-MAGYARORSZÁO M?l. július ff: AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKA JA: IIÉTFÖ.: Két amerikai diplomata megbeszélései Kairóban — Sztrájkhullám Olaszországban KEDD: Bonnban véget ért a Brandt—Pompidou-ta- lálkozó — Moro olasz külügyminiszter tárgyalásai Moszkvában SZERDA: A palesztinai nemzeti tanács ülése Kairóban — Kissinger Üj-Delhiben, Agnew Ku- waitban, Laird Tokióban tárgyalt — Sztan- ko Todorov lett az új bolgár miniszterelnök CSÜTÖRTÖK: Helsinkiben újrakezdődtek a SALT-tárgya- lások — A párizsi Vietnam-konf erencián az amerikai küldöttség kitért a válasz elől PÉNTEK: Mahmud Riad, az EAK külügyminiszterének budapesti tárgyalásai SZOMBAT: Ludvik Svoboda, a csehszlovák államfő befejezte budapesti látogatását f Májusban, a nyugati pénzválság egy döntő pillanatában határozta el a bonni kormány, hogy ezután „lebegtetni” fogja á dollár árfolyamát és nem ragaszkodik az amerikai pénznek korábban fix összegben meghatá- zott értékéhez. A bonni döntés annak nyomán született, hogy roppant felduzzadt az NSZK-ban a dollártartalék, hogy paritáson alul kínálták az amérikai pénzt, s így tulajdonképpen a nyugatnémet márkának a dollárhoz viszonyított felértékelése is indokoltnak tűnt. Ez azonban az Egyesült Államok elleni lépésnek számíthatott volna, a szóban forgó lebegtetéssel azonban egyszerre szolgálta Washington és a saját érdekeit a bonni kormány. A nyugatnémetek ugyanakkor szembehelyezkedtek közös piaci társaikkal, főleg a franciákkal, akik éppen a dollár világszerepének , csökkentését látnák szívesen, illetve akik ragaszkodnak a fix paritásokon alapuló pénzforgalomhoz. Ez utóbbinak az a magyarázata, hogy a Közös Piacon az amerikai dollár a közös elszámolási valuta, még a franciák számára olyannyira fontos mezőgazdasági exportügyletekben is. Mármost, ha a dollár értéke az NSZK-ban, — a francia búza, bor, tejtermék, gyümölcs stb. — legfontosabb piacán „lebeg”, hullámzik, akkor ez alaposan megzavarja á francia számításokat. Ami ismét a francia gazdák gondjait szaporítja. Pompidounak pedig nem hiányzik, hogy újra traktorokból emelt barikádok jelenjenek meg az országutakon, hogy a parasztok a folyóba dobálják a paradicsomot vagy a gyümölcsöt, hogy tejszállítási sztrájkot kezdjenek.. A Brandt—Pompidou találkozón ezért volt a legfontosabb napirendi pont a valutapolitika kérdése — a francia elnököt nyugatnémet vendéglátója — stílszerűen — „lebegtette” mármint a Rajna hullámain. Hajókirándulásra hívta a híres folyóra, a még híresebb szikla, a Loreley-szikla tövébe. S mert Pompidou épp akkor ünnepelte hatvanadik születésnapját, az irodalombarát francia vendégnek ajándékként egy Heíne-ievéllel kedveskedett Brandt. „Az életben a jó dolgokat csak franciául lehet megnevezni” — írta a levélben egykor a Párizsban is élt, ott is halt költő. Azt azonban minden bizonnyal most németül mondta meg Brandt a vendégének, hogy egyelőre szó sem lehet arról, hogy a dollár megszabott paritáshoz most visszatérjenek. Legfeljebb az ősszel, amikor a nyugati világ pénzrendszerérői újra megindulnak a tárgyalások. A tőkésországok egymás közti kapcsolataiban a gazdasági, a pénzügyek a legfontosabbak. Ezért minősítették kevéssé pozitívnak a Brandt—Pompidou találkozó mérlegét a megfigyelők mind Párizsban, mind Bonnban, még akkor is, ha egyébként több kérdésben valóban lehetett egyetértés a francia elnök és bonni vendéglátója között. Érdemes például felfigyelni arra, hogy a Brandt—Pompidou találkozón jött létre megállapodás a három nyugati nagyhatalom és a nyugatnémet kormány közötti, Nyugat- Berlinre vonatkozó konzultációs rendszer dolgában. Bahr és Frank államtitkárok ezután hetenként találkoznak az USA, Nagy- Britannia és Franciaország bonni nagyköveteivel, azokkal, akik Abraszimov berlini szovjet nagykövet tárgyalópartnerei a Nyugat- Berlinről folyó tárgyalásokon. Az általános vélemény szerint ezek a tárgyalások lassan, de biztosan előrehaladnak, a most csütörtökön Magyar üdvözlet bolgár államférfiaknak Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Lasonezi Pál. az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Todor Zsivkov- nak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Bolgár Népköztársaság államtanácsa elnökévé történt megválasztása alkalmából. Fock Jenő, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke Sztanko Todorovot, a bolgár minisztertanács új elnökét, Apró Antal, az országgyűlés elnöke pedig Georgl Trajkovot. a bolgár nemzetgyűlés elnökét köszöntötte. Péter János külügyminiszter Ivan Baisev bolgár külügyminiszternek küldött üdvözletek Alekszej Koszigin beszéde az MNFP KB Ülésén megrendezett négyes találkozó például a leghosszabb volt, s ebből megfigyelők szintén jóra következtetnek...' Még semmi jó nem mutatkozik viszont az Egyesült Államok kormányzatának Indokínával kapcsolatos magatartásában. Pedig — emlékszünk rá — a délvietnami ideiglenes forraradalmi kormány előző heti, 7 pontos, új rendezési tér-1 ve a tárgyilagosabb nyugati megfigyelők szerint is „mentőöv” volt Nixon elnök számára, egyrészt a háború befejezéséhez, másrészt az amerikai presztízs megóvásához... Egyelőre azt látjuk, hogy' az USA lázas diplomáciai tevékenységet fejt ki mind a Távol-, mind a Közel- Keleten. Henry Kissinger, Nixon nemzetbiztonsági kü- löntanácsadója, akit sokan az Egyesült Államok „igazi külügyminiszterének” mondanak, alaposan körülnézett Saigonban. Az őszi elnökválasztási komédia előtt egyes saigoni vezetőket beavathatott Washington terveibe, majd tovább utazott — a többi között Uj-Delhi- be, — hogy az amerikai elgondolásokat megismertesse a földrész más fontos személyiségeivel. Agnew alel- nök szintén Ázsiában utazgat, Laird hadügyminiszter pedig abban a Japánban' tárgyal, amely — a mai szövetségest viszony után — az USA-nak holnap már riválisa lehet világpolitikai, világgazdasági kérdésekben... Agnew' „világ körülfútja” arab országokba is elvezet. A Nixon mögötti „második” ember tárgyalásait együtt említhetjük kisebb rangú, de jelentős amerikai diplomaták kairói puhatolózásával. A UPI hírügynökség megjegyezte: az egyiptomi vezetők nem csinálnak titkot abból, hogy kezdik megelégelni a mindeddig teljesen eredménytelen amerikai „csendes diplomácia” 1 éve tartó próbálkozásait... Washingtonban azt hiszik, hogy Izrael egyértelmű támogatását össze lehet egyeztetni &? arab országoknak tett ígé retekkel. A legtöbb arai- fővárosban viszont úgy látják, hogy az Egyesült Államok bizonyos körei homályos elképzeléseiket úgy „lebegtetik” mint ahogyan az ismert mondásban Mohamed koporsója lebegett ég és föld között... Pálfy József A mongol nagy népi hu-< rál üléstermében szombaton délelőtt ünnepi ülést tartott a Mongol Népi Forradalmi- Párt Központi Bizottsága, a nagy népi hurál elnöksége és a Mongol Népköztársaság minisztertanácsa, valamint a párt ulánbátori városi bizottsága. a fővárosi hurál végrehajtó bizottsága a mongol népi forradalom 50: évfordulója alkalmából. Az ünnepi beszédet Jum- zsagijn Cedenbal. a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke mondta. Beszédet mondott Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a szovjet minisztertanács el-- nöke. az ünnepségen részt vevő szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője. Kijelentette: „Az SZKP internacionalista kötelességének tartja mindenképpen előmozdítani a szocialista világrendszer hatalmának további növekedését, a szocialista országok egységének és összeforrottságának megszilárdítását.” „Ä szocialista világrendszer és ezen belül minden szocialista ország biztosan halad fejlődésében. Erősödik a szocialista országok gazdasága, sikeres megoldá-st nyernek nagyszabású társadalmi feladataink.” — A szocialista országok tervszerű munkakooperá- ciója. gazdasági erőfeszítéseinek egyesítése fontos tényező termelőerőik fejlődésében és tudományos-műszaki haladásuk meggyorsításában — mondta a szovjet kormányfő. — A KGST- országok egyöntetűen arra törekednek, hogy tökéletesítsék gazdasági együttműködésüket. hatékonyabbá tegyék annak formáit, következetesen. kiépítsék a termelés időszerű szakosításának és kooperációjának rendszerét. — A szocialista államok1 testvéri együttműködése során népeink egyre mélyebben tudatára ébrednek az országainkra váró feladatok közösségének, országaink sorsközösségének. Évről évre közelebb kerülnek egymáshoz a szocialista országok népei, s ez méglobban ösz- szeforrasztja közösségünket. valóban els-zakíthatat- lanná teszi barátságunk szálait. Ez azt mutatta, hogy a szocialista államok közösségiének kialakulása és fejlődése révén a népek új történelmi közössége alakul ki.’ A Szovjetuniónak, a Mongol Népköztársaságnak, a szocialista közösség többi országának kommunistái egységesen arra törekednek, hogy állandóan javítsák a munkásosztálynak, a parasztságnak, az értelmiségnek, a szocialista közösség valamennyi dolgozójának élet- és munkakörülményeit. A testvérországok egységesen harcolnak a béke fenntartásáért, és megszilárdításáért, az imperialista agresszió és a népek jogai elleni merényletek ellen, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elveinek a nemzetközi életben való megszilárdításáért. A továbbiakban azt fejtegette, hogy a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság fél évszázada küzd együtt a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt a szocializmusért. a békéért, a népek jobb jövőjéért. Ennek során kialakult a két ország; a két nép testvéri barátsága. A szovjet nép mint a szeme fényét óvja ezt a barátságot. A Mongol Nép- köztársaság a feudalizmusból mént át a szocializmusba, s ennek tapasztalatai nagy-» mértékben gazdagítják a szocialista építés elméletéit és gyakorlatát. A szovjet—mongol kapcsolatok példát adnak a szocialista közösséghez tartozó országok között kialakult új típusú viszonyra,- amelyet a barátság, a testvériség, az együttműködés, az egyenjogúság és a kölcsönös segélynyújtás jellemez — jelentette ki Koszigin. Magyar párt- és állami vezetők távirata a mongol népi forradalom 50. évfordulója alkalmából J. CEDENBAL elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Nép- köztársaság minisztertanácsa elnökének, ZS. SZAMBU elvtársnak, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnöksége elnökének, Ulánbátor; Kedves elvtársak! Nagy nemzeti ünnepük, a mongol népi forradalom 50.’ évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki TaJ nácea, a magyar forradalmi .munkás-paraszt kormány ési az egész magyar nép nevében forró üdvözletünket küldjük! önöknek és önökön keresztül a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnökségének, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsának, valamint a testvéri mongol népnek. A népi forradalom győzelme óta eltelt fél évszázad alatt a mongol nép a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével történelmi jelentőségű sikereket ért el az ország bonyolult társadalmi és gazdasági feladatainak megoldásában, a szocializmus építésében.: E kierrtel-kedő eredmények meggyőzően bizonyítják a marxizmus—leninizmus életerejét, gyakorlati alkalmazásának felbecsülhetetlen jelentőségét és a feudalizmusból a szocializmusba való közvetlen átmenet lehetőségét. A szocializmus építése során új tartalommal gazdagodott pártjaink, népeink barátsága, bővült országaink együttműködése, amely a szocialista építőmunka újabb és újabb területeire terjed ki. Népünket és pártunkat tovább-t ra is az a törekvés vezérli, hogy a proletár internaclona-l lizrrus alapján mélyüljön barátságunk, fejlődjék együtt-4 működésünk, s ezzel is hozzájáruljunk a szocialista világ- rendszer erejének növeléséhez, az imperializmus elleni viJ lágméretű küzdelem sikeréhez. Népük nagy ünnepén kívánjuk önöknek, kedves elvtársik, és a testvéri mongol1 népnek, hogy újabb nagy ered-t menyeket érjenek el pártjuk XVI. kongresszusa határoza-: tai teljesítésében, a szocializmus építésében, országuk • fel-! virápc7'tatá«ában, a békéért és haladásért végzett neme« munkájukban. Budapest, 1971. július 11. Elvtársi üdvözlettel: KÁDÁR JÁNOS. a Magyar Szocialista MunkáspárS Központi Bizottságának elsiő titkára! LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. FOCK JENŐ, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. VöröskSy János: a. — Ne félts, énekből mindig elégségesem volt! — Egy fészket már látok... De ez... ez fontosabb itt. Az ágon, amelyre Paál felkapaszkodott és Bekét is felsegítette, szöges cipő talpánál; nyomai látszottak, friss horzsolások, melyek az ágon átvetett, megterhelt kötél, meg a kéregbe akadt, beletépő vaskampó okozhatott. Feltétlenül ember okozta nyomok voltak, s az, hogy éppen ezen a bükkfán akadtak rájuk, nem hagyott kétséget: aligha egy szerelmespár mászott fel Ide, mialatt a fa tövében ott feküdtek a lőszeresládák... — Túl szép lenne — dör- mögte Beke. — Az is! Ezek a nyomok mindent megmagyaráznak. — Félek, hogy a fellegek- ban jársz. — Nem is a földön! — mosolygott elégedetten a főhadnagy. — Nézz le, legalább öt méter magasan vagyunk! A következő pillanatban az ág megingott, s szép lassan letört. A két tiszt, egy pillanatnyi döbbenet után, úgy ért a földre, mintha ejtőernyővel érkeztek volna. — íme — mutatott rá az ágra Paál főhadnagy —, a bűnjelet is magunkkal hoztuk... Beke nem bocsátkozott magyarázatokba, de a főhadnagy sugárzó arca elárulta a többieknek: a szemle eredményes volt. A két gépkocsi — az egyikre az ágat is felrakták— fél tízkor el is hagyta a tisztást, s útban volt Násfa felé. — Mondd Paál — kérdezte Beke a kocsiban —, milyen KEMREGENY madarak lehettek abban a fészekben? — Azt hiszem, vadgalambok. Igen, igen, hiszen mielőtt a fészek közelébe kúsztam, hallottam is, hogy turbékol- nak. Azután, persze elröppentek... Beke elgondolkozva cigarettára gyújtott. A násfai Kölcsey utca, a dunántúli kisváros csendes mellékutcája, amelyre Zalay alezredes parancsnoki irodájának vasrácsos ablaka nézett, már sötét volt; az íróasztalon égett az olvasólámpa, de Beke még nem fogyott ki a kérdésekből. Pontosan ismerni akarta annak a tíz katonának a múltját, egyéniségét, akit leginkább gyanúba vehetett. Hatan a harmadik üteg első lövegűnél teljesítettek szolgálatot, négyen pedig a két utolsó teherautóban ültek. Zalay alezredes — kövér, lassú mozgású, ötven körüli szőke férfi — már az előző napon beszerezte a tíz ember adatait, néhányat pedig személyesen is jól ismert. — Boda, a lőszereskocsi sofőrje, gazdag, maszek autószerelő fia. Mielőtt bevonult, a Gömbvillám nevű beatzenekarban játszott. Gitáros. Az együttessel többször járt már külföldön. Az NSZK-ban és Spanyolországban is. A honvédségnél büntetve nem volt. — Ki ült mellette? — Gruber tizedes. Ö nemrég fenyítést kapott. Súlyos fegyelemsértést követett el. őrségben állt, de fegyverét letette, odatámasztotta a iaktanyakerítéshez és beállt a focizó fiúk közé. Civilben egyébként fodrász Pesten. Néha engem is megborotvált, s ilyenkor hagytam fecsegni, szellemeskednl. Persze, módjával. Úgy látszik, mégis hiba volt, elkapartam. Ha kíváncsi rá — dörmögte Zalay —, most már viUányborotvát használok... — Lássuk az élelmiszeres kocsit. A sofőr? (Folytatjuk)
