Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-11 / 162. szám

*. oldal KBLET-MAGYARORSZÁO M?l. július ff: AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKA JA: IIÉTFÖ.: Két amerikai diplomata megbeszélései Kai­róban — Sztrájkhullám Olaszországban KEDD: Bonnban véget ért a Brandt—Pompidou-ta- lálkozó — Moro olasz külügyminiszter tár­gyalásai Moszkvában SZERDA: A palesztinai nemzeti tanács ülése Kairó­ban — Kissinger Üj-Delhiben, Agnew Ku- waitban, Laird Tokióban tárgyalt — Sztan- ko Todorov lett az új bolgár miniszterelnök CSÜTÖRTÖK: Helsinkiben újrakezdődtek a SALT-tárgya- lások — A párizsi Vietnam-konf erencián az amerikai küldöttség kitért a válasz elől PÉNTEK: Mahmud Riad, az EAK külügyminiszteré­nek budapesti tárgyalásai SZOMBAT: Ludvik Svoboda, a csehszlovák államfő be­fejezte budapesti látogatását f Májusban, a nyugati pénz­válság egy döntő pillanatá­ban határozta el a bonni kormány, hogy ezután „le­begtetni” fogja á dollár ár­folyamát és nem ragaszkodik az amerikai pénznek koráb­ban fix összegben meghatá- zott értékéhez. A bonni dön­tés annak nyomán született, hogy roppant felduzzadt az NSZK-ban a dollártartalék, hogy paritáson alul kínál­ták az amérikai pénzt, s így tulajdonképpen a nyu­gatnémet márkának a dollár­hoz viszonyított felértékelé­se is indokoltnak tűnt. Ez azonban az Egyesült Álla­mok elleni lépésnek számít­hatott volna, a szóban forgó lebegtetéssel azonban egy­szerre szolgálta Washington és a saját érdekeit a bonni kormány. A nyugatnémetek ugyan­akkor szembehelyezkedtek közös piaci társaikkal, fő­leg a franciákkal, akik ép­pen a dollár világszerepének , csökkentését látnák szíve­sen, illetve akik ragaszkod­nak a fix paritásokon alapu­ló pénzforgalomhoz. Ez utóbbinak az a magyarázata, hogy a Közös Piacon az ame­rikai dollár a közös elszá­molási valuta, még a fran­ciák számára olyannyira fontos mezőgazdasági ex­portügyletekben is. Már­most, ha a dollár értéke az NSZK-ban, — a francia bú­za, bor, tejtermék, gyümölcs stb. — legfontosabb piacán „lebeg”, hullámzik, akkor ez alaposan megzavarja á fran­cia számításokat. Ami ismét a francia gazdák gondjait szaporítja. Pompidounak pe­dig nem hiányzik, hogy újra traktorokból emelt bariká­dok jelenjenek meg az or­szágutakon, hogy a parasztok a folyóba dobálják a paradi­csomot vagy a gyümölcsöt, hogy tejszállítási sztrájkot kezdjenek.. A Brandt—Pompidou ta­lálkozón ezért volt a leg­fontosabb napirendi pont a valutapolitika kérdése — a francia elnököt nyugatnémet vendéglátója — stílszerűen — „lebegtette” mármint a Rajna hullámain. Hajókirán­dulásra hívta a híres folyó­ra, a még híresebb szikla, a Loreley-szikla tövébe. S mert Pompidou épp akkor ünnepelte hatvanadik szü­letésnapját, az irodalombarát francia vendégnek ajándék­ként egy Heíne-ievéllel ked­veskedett Brandt. „Az élet­ben a jó dolgokat csak fran­ciául lehet megnevezni” — írta a levélben egykor a Pá­rizsban is élt, ott is halt köl­tő. Azt azonban minden bi­zonnyal most németül mond­ta meg Brandt a vendégének, hogy egyelőre szó sem lehet arról, hogy a dollár meg­szabott paritáshoz most visszatérjenek. Legfeljebb az ősszel, amikor a nyugati vi­lág pénzrendszerérői újra megindulnak a tárgyalások. A tőkésországok egy­más közti kapcsolataiban a gazdasági, a pénzügyek a legfontosabbak. Ezért mi­nősítették kevéssé pozitív­nak a Brandt—Pompidou találkozó mérlegét a meg­figyelők mind Párizsban, mind Bonnban, még akkor is, ha egyébként több kér­désben valóban lehetett egyetértés a francia elnök és bonni vendéglátója kö­zött. Érdemes például fel­figyelni arra, hogy a Brandt—Pompidou talál­kozón jött létre megállapo­dás a három nyugati nagy­hatalom és a nyugatnémet kormány közötti, Nyugat- Berlinre vonatkozó konzul­tációs rendszer dolgában. Bahr és Frank államtitká­rok ezután hetenként ta­lálkoznak az USA, Nagy- Britannia és Franciaország bonni nagyköveteivel, azok­kal, akik Abraszimov ber­lini szovjet nagykövet tár­gyalópartnerei a Nyugat- Berlinről folyó tárgyaláso­kon. Az általános vélemény szerint ezek a tárgyalások lassan, de biztosan előreha­ladnak, a most csütörtökön Magyar üdvözlet bolgár államférfiaknak Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Lasonezi Pál. az Elnöki Tanács elnö­ke táviratban fejezte ki jó­kívánságait Todor Zsivkov- nak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Bolgár Népköztársaság államtaná­csa elnökévé történt meg­választása alkalmából. Fock Jenő, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke Sztanko Todorovot, a bol­gár minisztertanács új el­nökét, Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke pedig Georgl Trajkovot. a bolgár nemzetgyűlés elnökét kö­szöntötte. Péter János kül­ügyminiszter Ivan Baisev bolgár külügyminiszternek küldött üdvözletek Alekszej Koszigin beszéde az MNFP KB Ülésén megrendezett négyes talál­kozó például a leghosszabb volt, s ebből megfigyelők szintén jóra következtetnek...' Még semmi jó nem mu­tatkozik viszont az Egye­sült Államok kormányzatá­nak Indokínával kapcsola­tos magatartásában. Pedig — emlékszünk rá — a dél­vietnami ideiglenes forra­radalmi kormány előző he­ti, 7 pontos, új rendezési tér-1 ve a tárgyilagosabb nyuga­ti megfigyelők szerint is „mentőöv” volt Nixon el­nök számára, egyrészt a háború befejezéséhez, más­részt az amerikai presztízs megóvásához... Egyelőre azt látjuk, hogy' az USA lázas diplomáciai tevékenységet fejt ki mind a Távol-, mind a Közel- Keleten. Henry Kissinger, Nixon nemzetbiztonsági kü- löntanácsadója, akit sokan az Egyesült Államok „igazi külügyminiszterének” mon­danak, alaposan körülnézett Saigonban. Az őszi elnökvá­lasztási komédia előtt egyes saigoni vezetőket bea­vathatott Washington ter­veibe, majd tovább utazott — a többi között Uj-Delhi- be, — hogy az amerikai el­gondolásokat megismertesse a földrész más fontos sze­mélyiségeivel. Agnew alel- nök szintén Ázsiában utaz­gat, Laird hadügyminiszter pedig abban a Japánban' tárgyal, amely — a mai szö­vetségest viszony után — az USA-nak holnap már rivá­lisa lehet világpolitikai, vi­lággazdasági kérdésekben... Agnew' „világ körülfútja” arab országokba is elvezet. A Nixon mögötti „második” ember tárgyalásait együtt említhetjük kisebb rangú, de jelentős amerikai diplo­maták kairói puhatolózásával. A UPI hírügynökség meg­jegyezte: az egyiptomi ve­zetők nem csinálnak titkot abból, hogy kezdik megelé­gelni a mindeddig teljesen eredménytelen amerikai „csendes diplomácia” 1 éve tartó próbálkozásait... Wash­ingtonban azt hiszik, hogy Izrael egyértelmű támogatá­sát össze lehet egyeztetni &? arab országoknak tett ígé retekkel. A legtöbb arai- fővárosban viszont úgy lát­ják, hogy az Egyesült Álla­mok bizonyos körei homá­lyos elképzeléseiket úgy „lebegtetik” mint ahogyan az ismert mondásban Mo­hamed koporsója lebegett ég és föld között... Pálfy József A mongol nagy népi hu-< rál üléstermében szombaton délelőtt ünnepi ülést tartott a Mongol Népi Forradalmi- Párt Központi Bizottsága, a nagy népi hurál elnöksége és a Mongol Népköztársaság minisztertanácsa, valamint a párt ulánbátori városi bi­zottsága. a fővárosi hurál végrehajtó bizottsága a mongol népi forradalom 50: évfordulója alkalmából. Az ünnepi beszédet Jum- zsagijn Cedenbal. a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának első titkára, a minisztertanács el­nöke mondta. Beszédet mondott Alekszej Koszigin, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a szovjet minisztertanács el-- nöke. az ünnepségen részt vevő szovjet párt- és kor­mányküldöttség vezetője. Ki­jelentette: „Az SZKP inter­nacionalista kötelességének tartja mindenképpen elő­mozdítani a szocialista vi­lágrendszer hatalmának to­vábbi növekedését, a szoci­alista országok egységének és összeforrottságának meg­szilárdítását.” „Ä szocialis­ta világrendszer és ezen be­lül minden szocialista or­szág biztosan halad fejlődé­sében. Erősödik a szocialista országok gazdasága, sikeres megoldá-st nyernek nagy­szabású társadalmi felada­taink.” — A szocialista országok tervszerű munkakooperá- ciója. gazdasági erőfeszíté­seinek egyesítése fontos té­nyező termelőerőik fejlő­désében és tudományos-mű­szaki haladásuk meggyorsí­tásában — mondta a szov­jet kormányfő. — A KGST- országok egyöntetűen arra törekednek, hogy tökélete­sítsék gazdasági együttmű­ködésüket. hatékonyabbá te­gyék annak formáit, kö­vetkezetesen. kiépítsék a ter­melés időszerű szakosításá­nak és kooperációjának rendszerét. — A szocialista államok1 testvéri együttműködése so­rán népeink egyre mélyeb­ben tudatára ébrednek az országainkra váró feladatok közösségének, országaink sorsközösségének. Évről évre közelebb kerülnek egymás­hoz a szocialista országok népei, s ez méglobban ösz- szeforrasztja közösségün­ket. valóban els-zakíthatat- lanná teszi barátságunk szá­lait. Ez azt mutatta, hogy a szocialista államok közössé­giének kialakulása és fejlő­dése révén a népek új tör­ténelmi közössége alakul ki.’ A Szovjetuniónak, a Mon­gol Népköztársaságnak, a szocialista közösség többi országának kommunistái egységesen arra törekednek, hogy állandóan javítsák a munkásosztálynak, a pa­rasztságnak, az értelmiség­nek, a szocialista közösség valamennyi dolgozójának élet- és munkakörülménye­it. A testvérországok egysé­gesen harcolnak a béke fenntartásáért, és megszilár­dításáért, az imperia­lista agresszió és a népek jogai elleni merényletek el­len, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elvei­nek a nemzetközi életben való megszilárdításáért. A továbbiakban azt fej­tegette, hogy a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság fél évszázada küzd együtt a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt a szocializ­musért. a békéért, a népek jobb jövőjéért. Ennek so­rán kialakult a két ország; a két nép testvéri barát­sága. A szovjet nép mint a szeme fényét óvja ezt a barátságot. A Mongol Nép- köztársaság a feudalizmusból mént át a szocializmusba, s ennek tapasztalatai nagy-» mértékben gazdagítják a szocialista építés elméletéit és gyakorlatát. A szovjet—mongol kap­csolatok példát adnak a szocialista közösséghez tar­tozó országok között kiala­kult új típusú viszonyra,- amelyet a barátság, a test­vériség, az együttműködés, az egyenjogúság és a köl­csönös segélynyújtás jelle­mez — jelentette ki Koszi­gin. Magyar párt- és állami vezetők távirata a mongol népi forradalom 50. évfordulója alkalmából J. CEDENBAL elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Nép- köztársaság minisztertanácsa elnökének, ZS. SZAMBU elvtársnak, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnöksége elnökének, Ulánbátor; Kedves elvtársak! Nagy nemzeti ünnepük, a mongol népi forradalom 50.’ évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki TaJ nácea, a magyar forradalmi .munkás-paraszt kormány ési az egész magyar nép nevében forró üdvözletünket küldjük! önöknek és önökön keresztül a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnökségének, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsának, valamint a testvéri mongol népnek. A népi forradalom győzelme óta eltelt fél évszázad alatt a mongol nép a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével történelmi jelentőségű sikereket ért el az ország bonyolult társadalmi és gazdasági feladatainak megoldásában, a szoci­alizmus építésében.: E kierrtel-kedő eredmények meggyőzően bizonyítják a marxizmus—leninizmus életerejét, gyakorlati alkalmazásának felbecsülhetetlen jelentőségét és a feudaliz­musból a szocializmusba való közvetlen átmenet lehetőségét. A szocializmus építése során új tartalommal gazdago­dott pártjaink, népeink barátsága, bővült országaink együttműködése, amely a szocialista építőmunka újabb és újabb területeire terjed ki. Népünket és pártunkat tovább-t ra is az a törekvés vezérli, hogy a proletár internaclona-l lizrrus alapján mélyüljön barátságunk, fejlődjék együtt-4 működésünk, s ezzel is hozzájáruljunk a szocialista világ- rendszer erejének növeléséhez, az imperializmus elleni viJ lágméretű küzdelem sikeréhez. Népük nagy ünnepén kívánjuk önöknek, kedves elvtár­sik, és a testvéri mongol1 népnek, hogy újabb nagy ered-t menyeket érjenek el pártjuk XVI. kongresszusa határoza-: tai teljesítésében, a szocializmus építésében, országuk • fel-! virápc7'tatá«ában, a békéért és haladásért végzett neme« munkájukban. Budapest, 1971. július 11. Elvtársi üdvözlettel: KÁDÁR JÁNOS. a Magyar Szocialista MunkáspárS Központi Bizottságának elsiő titkára! LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. FOCK JENŐ, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. VöröskSy János: a. — Ne félts, énekből mindig elégségesem volt! — Egy fészket már látok... De ez... ez fontosabb itt. Az ágon, amelyre Paál fel­kapaszkodott és Bekét is fel­segítette, szöges cipő talpánál; nyomai látszottak, friss hor­zsolások, melyek az ágon át­vetett, megterhelt kötél, meg a kéregbe akadt, beletépő vaskampó okozhatott. Feltét­lenül ember okozta nyomok voltak, s az, hogy éppen ezen a bükkfán akadtak rájuk, nem hagyott kétséget: aligha egy szerelmespár mászott fel Ide, mialatt a fa tövében ott feküdtek a lőszeresládák... — Túl szép lenne — dör- mögte Beke. — Az is! Ezek a nyomok mindent megmagyaráznak. — Félek, hogy a fellegek- ban jársz. — Nem is a földön! — mo­solygott elégedetten a főhad­nagy. — Nézz le, legalább öt méter magasan vagyunk! A következő pillanatban az ág megingott, s szép lassan letört. A két tiszt, egy pilla­natnyi döbbenet után, úgy ért a földre, mintha ejtőer­nyővel érkeztek volna. — íme — mutatott rá az ágra Paál főhadnagy —, a bűnjelet is magunkkal hoz­tuk... Beke nem bocsátkozott ma­gyarázatokba, de a főhadnagy sugárzó arca elárulta a töb­bieknek: a szemle eredmé­nyes volt. A két gépkocsi — az egyik­re az ágat is felrakták— fél tízkor el is hagyta a tisztást, s útban volt Násfa felé. — Mondd Paál — kérdezte Beke a kocsiban —, milyen KEMREGENY madarak lehettek abban a fé­szekben? — Azt hiszem, vadgalam­bok. Igen, igen, hiszen mielőtt a fészek közelébe kúsztam, hallottam is, hogy turbékol- nak. Azután, persze elröp­pentek... Beke elgondolkozva cigaret­tára gyújtott. A násfai Kölcsey utca, a dunántúli kisváros csendes mellékutcája, amelyre Zalay alezredes parancsnoki irodá­jának vasrácsos ablaka nézett, már sötét volt; az íróasztalon égett az olvasólámpa, de Beke még nem fogyott ki a kérdé­sekből. Pontosan ismerni akarta annak a tíz katonának a múltját, egyéniségét, akit leginkább gyanúba vehetett. Hatan a harmadik üteg első lövegűnél teljesítettek szolgá­latot, négyen pedig a két utolsó teherautóban ültek. Zalay alezredes — kövér, lassú mozgású, ötven körüli szőke férfi — már az előző napon beszerezte a tíz ember adatait, néhányat pedig sze­mélyesen is jól ismert. — Boda, a lőszereskocsi sofőrje, gazdag, maszek autó­szerelő fia. Mielőtt bevonult, a Gömbvillám nevű beatzene­karban játszott. Gitáros. Az együttessel többször járt már külföldön. Az NSZK-ban és Spanyolországban is. A hon­védségnél büntetve nem volt. — Ki ült mellette? — Gruber tizedes. Ö nem­rég fenyítést kapott. Súlyos fegyelemsértést követett el. őrségben állt, de fegyverét letette, odatámasztotta a iaktanyakerítéshez és beállt a focizó fiúk közé. Civilben egyébként fodrász Pesten. Néha engem is megborotvált, s ilyenkor hagytam fecsegni, szellemeskednl. Persze, mód­jával. Úgy látszik, mégis hiba volt, elkapartam. Ha kíváncsi rá — dörmögte Zalay —, most már viUányborotvát használok... — Lássuk az élelmiszeres kocsit. A sofőr? (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom