Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-31 / 179. szám

I of(ía! KÍXET-MAGYARÓRS2AO fari. jűflus Sfc Szülők fóruma A szeré GYEREKEKNEK Nem is olyan könnyű okosan szeretni a gyerekeket. Az esetek többsége azt bizonyítja, hogy a szülők ebben is hajla­mosak a szélsőségekre. Némelyek azt hiszik, akkor szeretik igazán gyermeküket, ha lehetőleg mindent megadnak nekik, amit megkívánnak, s ha engedékenyek szeszélyeikkel szem­ben. Mások pedig csak a „holnapra” koncentrálnak, inkább a szellemi, ismeretbeli gyarapodásukkal, a tanulásukkal törőd­nek, s közben megrövidítik fiaik ásványaik gyerekkorát. Még időbeli sorrendiséget is fel lehet fedezni a két szélső­ség esetében. A felszabadulást követő egy-másíél évtizedben ugyanis még jobbára az okozott gondot, hogy a szülők túlsá­gosan is a gyerekek igényeinek a kielégítésére, a kényezteté­sére helyezték a hangsúlyt. Valamiféle „jóvátételre” töreked­tek: ifjúkori keserűségeiket akarták jóvá tenni, saját vágyaikat szerették volna teljesülve látni gyermekeiken keresztül. De közben erősödött az a felismerés, hogy a gyerekek szereteté- hez hozzátartozik a jövőről való gondoskodás, a felnőtt korra való tudatos előkészítés is, ennek pedig egyik legfőbb eleme, hogy nemcsak adni kell a gyerekeknek, hanem követelni is kell tőlük. Csakhogy most sem tudtunk megszabadulni a túl­zásoktól. Manapság már sok helyütt a tanulást, a különböző különórákra járást, a jó iskolai jegyeket szinte kizárólagosan szorgalmazzák, s mintha megfeledkeznének arról, hogy a gyermekkorhoz hozzátartozik a játék, a szórakozás, a pajtás­kodás, sőt a csínytevés is. A kényeztetés persze nemcsak a kívánságok válogatás nélküli teljesítésében nyilvánulhat meg, hanem a munkát- lanság megengedésében is. Ez különösen városi probléma. Itt vannak gyakran harmadik-negyedik osztályos általános isko­lások, akiknek a nagymama tisztítja a cipőit, s itt fordul elő sűrűn, hogy a gyerekek csellengenek, míg az anyák vállára nehezedik a második műszak minden súlya. A dolog bonyo­lultságát mutatja, hogy a munkától való féltés oka egyaránt lehet a gyerek erőinek a lebecsülése, egyfajta rosszul értel­mezett szeretet, s lehet — különösen az otthoni munkák alóli teljes felmentés — oka az, hogy a jövőre való felkészítés egyetlen eszközének tartott tanulásra akarják még jobban rá­szoktatni a gyereket. Ilyenkor szokták mondogatni a szülők: a diák egyetlen dolga a tanulás. Faluhelyen, azonban másként jelentkeznek ezek a prob­lémák. Itt inkább a sok gyerekmunka okoz gondokat. Tanulj meg fiam dolgozni, becsüld meg a munkát — mondogatják a parasztszülők, s gyakran még az iskolai feladatok elvégzésére sem hagynak elegendő időt a diákgyerekeknek. Tanítók pa­naszkodnak, hogy sokszor azért maradnak le, kallódnak el, jó eszű tanítványok is, mert a szülők agyonterhelik őket ház kö­rüli munkákkal. A legtöbb helyen a gyerek feladata az apró­állatok ellátása, a tüzelő bekészítése, a boltba és a szomszé­dokhoz szaladgálás, a kistestvérre vigyázás — és ki tudná el­sorolni, hogy még mi minden. És ezek a szülők is a jövőt ké­szítik elő, a dolgos életre nevelnek, csak túlságosan egyoldalú­an a fizikai munkára. Persze önmagában sem a munka, sem a tanulás, vagy a gyerekkívánságok teljesítése nem kifogásolható. Csak a he­lyes arányokra kellene jobban vigyázni! Célunk a harmoni­kusan fejlett ember, s ezt az ideális típust csak úgy tudjuk kinevelni, ha nem esünk túlzásokba, ha szakítunk a végletek­kel, s úgy nevelünk munkára, úgy fejlesztjük a gyerekek is­mereteit, szellemi képességeit, hogy közben meghagyjuk őket gyerekeknek is. Éppúgy öreg hiba, ha a gyerekekben csak a majdani felnőtteket látjuk, s nem nézzük mai gyerekségüket, mint az, ha csak a gyerekkor megszépítésével törődünk, s nem fordítunk kellő figyelmet jövőjük megalapozására. A harmonikus, sokoldalú emberré nevelésben tehát saját gyerekünkből — képességeiből, teherbírásából, erkölcsi fej­lettségéből — induljunk ki, s ne a szomszédok és az ismerő­sök gyerekeiből. Mások túlzásait soha ne tekintsük példának. A szomszédok, vagy az ismerősök maj- molása a ruházkodásban, a szokásokban, az engedé­kenységben nem szokott haszonnal járni, csupán felszínes gye- rekszeretetre utal. És vonatkozik ez a tanulási követelmé­nyekre is. Mert lehet, hogy a másik gyerek bírja a különórák terhét, de a miénk belényomorodik, s előfordulhat, hogy a szomszédé indokoltan nem vállal többletet a tanulásban, de a miénken rontana,, ha nem követelnénk tőle nagyobb erőfeszí­tést. Ha igazán szeretjük gyerekünket, nem leszünk hozzá sem túlságosan szigorúak, sem pedig mindent elnézőek. A szülőnek okosan kell viselkednie, olyannak kell lennie, aki képes együtt sírni és örülni gyerekével, s aki egyszerre tudja megérteni és irányítani is. (t. 1.) TÖRD A FEIED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Kétje­gyű mássalhangzó. 7. E na­pi. 8. Európai nép. 9. Bará­ti arab állam névrövidíté- se. 11. GBI. 12. Ilyen ige is van. 14. Tár. 16. Megfej­tendő. 18. Alumínium vegy- jele. 20. .. -apó (1848—49), 21. Ilyen lap van a vendég­lőben. 22. Tartó. 24. Adta vala. 25. TCÖS. 27. Szálkás (növény). 28. Vívó szakkife­jezés. 29. Hitelt ad (valami­nek, valakinek). Függőleges: 1. Testrész 2. Lám. 3. Fo­goly. 4. Kettős (ismert ide­gen szókapcsolatokban). 5. Becézett férfinév. 6. Lemá­soltatta. 10. Félig kezdők!!! 11. Lónoszogatás. 13. Sérü­lés. 14. Tiltószó. 17. Részes­rag. 19. ...-pocs. 21. Cuk­ros. 23. Zug, zsákutca. 24. Becézett női név. 26. Étel­ízesítő. 27. Indulatszó. Megfejtendő: Augusztus hónap jelentős kulturális eseménye lesz a ... vízszin­tes 1. 16 ... napok hangver­senysorozata. Mútt heti megfejtés: AUSZTRÁLIA — CANBER­RA — SIDNEY. Könyvjutalom: Huri Éva Tiszalök. Szabó Gabriella Napkor és Várévá Éva Nyíregyháza. Krecsmáry László: DERELYE, DERELYE... Derelye, derelye, lekváros derelye — Fanninak, Palinak ettől lesz ereje. Mákosán, cukrosán finom a nudli — kisfiú s kicsi lány ettől lesz dundi. Fejecske s túrócska de finom, haj-haj! — S milyen jó a kenyér mézzel és vajjal! Retek és saláta, spenót és hagyma — ettől nő a gyerek egyhamar nagyra­Az utazni vágyó papírsárkány A gyerekek egyszer szép nagy papírsárkányt készítet­tek. Sötét szemet, nagy piros orrot, széles szájat és hófe­hér sárkányfogakat festettek neki. A fülét kék, meg sárga papírkockákból ragasztották rá, a farkát pedig minden­féle színű papírcsíkból. Az­tán zsineget kötöztek rá és eleresztették. A sárkány eleinte csúszott a földön, s amikor szélirányba került, felemelkedett. A szél hirte­len belekapott és akkor már szállt, szállt a levegő­ben. magasra, egyre maga­sabbra erdők, mezők fö­lött. .. Nagyon büszke volt. Ha egy kicsit megmozdult, már lobogott a szép tarka füle. Hosszú farka kecsesen teker­gőzött utána, mint egy szí­nes kígyó: „Hát igen — gondolta a sárkány — ha valaki innen felülről nézi a világot, na­gyon mulatságos! A házak egyre kisebbek lesznek, a mezőn legelésző tehenek ak­korák csak, mint apró fehér bogarak a zöld fűben, a tó sárga kacsáival-libáival egy kis üvegdarabnak látszik, amin legyek, szúnyogok mászkálnak. Milyen maga­san is lehetek én. ha már nem hallom a gyereklármát, tehénbőgést, libagágogást!” — A gombolyag kicsit enge­dett. A sárkány még maga­sabbra szállt és büszkén né­zett körül: „Kár — gondolta rossz­kedvűen — hogy ezen a bu­ta zsinóron tartanak. Miért nem engednek el? Oda re­pülhetnék, ahová csak aka­rok. Például elmehetnék Af­rikába. tigrisvadászatrá! .'Az lehét csak <5f<3ekés, a magas­ból nézve. Vagy az '’'-eszki­mókhoz. az örök hó és jég hazájába. Bámulhatnám, ho­gyan sürögnek-forognak a kis emberkék apró csónak­jaikon, a Jeges-tengeren fó­kára vadászva. Japánba is elmehetnék, de legjobban szeretnék indiánokhoz men­ni. hogy végignézzem, amint arcukat színesre festve, éj­jel a lobogó tűz körül tán­colnak. Erről sokat beszel­nek a gyerekek! — nagyot sóhajtott. — De sajnos, itt kell libegnem egy helyben, zsineghez kötözve! Ez ellen semmit sem tehetek? — hir­telen nagyot libbentett. — Elszakítom magam ettől az ostoba köteléktől és akkor földkerekséget, nem hagyom magamat megkötözni! Elkezdte rángatni a zsi­nórt. de az nem eresztette el. Ekkor körbe-körbe for­gott, a zsineg a nyaka köré csavarodott, de az nem en­gedett. Nyugtalanul dobálta magát ide-oda és minél job­ban vesződött, annál mérge­sebb lett, hogy nem tudott szabadulni. Csüggedten né­zett a magasba, majd min­den erejét összeszedve meg­rántotta magát és ekkor be­lenyilallott a boldog érzés, vágya beteljesült: — Elsza­kadtam! — kiáltott fel — és most gyerünk, egyenesen az indiánokhoz!... De jaj, mi ez? Elvesztette az egyensúlyát, a levegő nem tartotta, arcá­ba csap a szél, pofozza fúj­ja gyönyörű tarka fülét, farkát összezilálja — jaj, milyen szörnyű! — tehetet­lenül vergődik a szélben, hasztalan erőlködik. még bukfencezik egy párat, az­tán a mélybe zuhan. Néhány méterrel a föld fölött azonban a villanyve­zeték drótjába akadt, on­nan nézett le a kilométerkő­re. amelyen egy bölcs öreg holló ült. — Lám, lám! — bólogatott a nagy fekete madár. — Tudnod kellett volna: száll­ni csak akkor tudsz, ha zsi­negen tartanak, vigyáznak rád és segítenek neked. Bus Ilona átdolgozása Enyedi György: A mi falunk... 21 • a mi falunk Dimbes-dombos. Az utcánk meg Girbe-gurba. 7 Ágas-bogas Körtefánkat A sok körte Földig húzza. A kutyuskánk Incifinci, Kiscicánk meg Tarkabarka: Be-bekukkant A köcsögbe. Most is tejes. Lám, a bajsza! SZEGÉN*/ M Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor 21. Zöldséget, gyümölcsöt ha sokat eszel, meglátod: maholnap katona leszel! szabad vagyok. Afrikába, Ázsiába, az eszkimókhoz, vagy az indiánokhoz is me­hetek. .. berepülöm az egész jU/mrFvjAMMML KARTARSMŰ ? cav oßosttdH*. ...JAJ/ A l/OlfJf H VEMET ÜLDÖZ/ / ACeHAHY PERCCEL KESOßß MATfWZMK/ Akik mír fel Csömört össiejakta'k,, HOGY AUHQMED MYOMÄRA JUSSANAK,, FELFEDEZTEK AZ ÁJULT AU MCI HAT • • (A jövő szombati számunkban folytatjuk) Zsadányi Lajos: Búj ócska Hogy szalad, hogy szalad lombok között már a nap. Mint egy arany-gombolyag ott gurul a kert alatt Ide fut, oda fut hopp, az inged alá bújt Itt villan, ott villan tavak tükrén csillan. Mit kapsz hogyha megfogod? egy maréknyi csillagot. Vorák József: Három kutyus összeveszett két kutyus Kint a szemétdombon. Nem tudtak megosztozni Egy nagy pulykacsonton A kisebbik így csaholt: A vastagabb vége Legyen tiéd —, a másik Enyém lesz ebédre A nagyobbik így csaholt: Nem hagyom a jussom, Azt akarom: az egész Csak énnekem jusson A harmadik kis kutyus Addig nézte, nézte — Egyszerre csak elkapta, Tán most is fut véle

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom