Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-31 / 179. szám
W7f. Jffllus 31 KELET-MAGYARORSZÄC 5. o!da! Balesetek I AMIKOR AZ ÜZEMBEN munka közbeni baleset következtében meghalt egy ember, a kivizsgálásnál a balesetért felelős gondatlan művezető csak úgy „mellékesen” megjegyezte, hogy az elhunyt cigány volt. Nyilvánvalóan ezzel akarta csökkenteni a tragédia súlyát és saját bűnét, gondolván, hogy ez a munkás származása miatt csupán másodosztályú, sőt azon aluli emberi értéket képviselt. Amikor az egyik könnyűipari üzemben a gép szétroncsolta egy fiatal munkásnő kezét, a baleset okát vizsgáló embereknek a szintén gondatlan igazgató csak úgy „mellékesen” megjegyezte, hogy az illető erkölcstelenül él, gyakran cseréli férfiismerőseit. Tehát nem olyan nagy kár érte. Ezek az otromba érvek volnának tehát azok az utolsó szalmaszálak, melyekbe kapaszkodva egyes felelőtlen vezetők szeretnének a hullámokból a szárazra kerülni, a felelősség alól kibújni. Megrendítő dolog a baleset, még inkább a halál. Az üzem felbolydul, az emberek letargiába, nem egyszer pánikba esnek. Sajnálják társukat, akivel azelőtt még együtt nevettek, beszéltek, dolgoztak. Nem állítjuk, hogy a balesetért felelős vezetők mindegyike a példában említett elítélendő módszerekkel védekezik. Még kevésbé, hogy minden balesetért a termelés vezetői közvetlenül felelősek. Általában a balesetek okai összetettek. De a vezetők, különösen a termelés közvetlen irányítói, az üzemben mindenért felelnek, az emberek testi épségéért és életéért is. Viszont sokszor az adott esetben e felelősséget elkenik, s a felelősségre vonás nagyon „humánus”, vagy esetleg el is marad. Az utóbbi években sokat javult ipari és mezőgazdasági üzemeinkben a munkásvédelem, csökkent a balesetek száma. De az eredményekkel mégsem lehetünk elégedettek. Előbbre jutnunk e területen viszont csak az eddigieknél hatásosabb társadalmi összefogással lehet NEM IS OLYAN RÉGEN lezuhant az állványról egy tizenhét éves ( építőipari tanuló, aki éppen vizsgamunkáján dolgozott. A fiú élete legszebb percében meghalt. Vezetői szerették, sajnálták. Koszorúra gyűjtöttek, a temetésén mindannyian megjelentek. Sokan könnyeztek. De ez már késő bánat. Elejét kell venni a bajnak. Nem érzelgős álhumanitásra van szükség, de arra, hogy a vezetők a terv teljesítésénél számoljanak az emberek teherbíró képességével és testi épségével is. A balesetek megelőzésére tehát a vezetők mindenekelőtt akkor tesznek a legtöbbet, ha üzemükben a termelési rendet, a technológiát és a munka szervezettségét a lehetőségeken belül a legtökéletesebbre fejlesztik. A vizsgálatok során gyakran hallottuk a termelés parancsnokaitól: a dolgozók nem tartják be a munkavédelmi előírásokat. Sajnos, ez is igaz. A dolgozók figyelmetlensége és felelőtlensége is sokszor okoz balesetet. Az egyik állami mezőgazdasági üzemben, játék közben, egy dolgozó elbotlott és nyitott bicskájába esett. Sebébe belehalt. Talán ez kirívó példa, de a fegyelmezetlenség és a munka közbeni ittasság (különösen. a mezőgazdasági üzemekben) sok halálos baleset előidézője. DE EZ NEM VÁLTOZTAT azon a sajnálatos tényen, hogy a munkavédelmi oktatás gyakran formális, elmulasztják a visszakérdezést. Tehát nem győződnek meg arról, mit és mennyit értett meg a munkás az előadásból. így történhet, hogy a gépek kezelésének előírt szabályait azért nem tartják be, mert nem is ismerik a lapuló veszélyeket. (A balesetek nagy százaléka a gépek rendelte tésszerű működtetése közben történik.) A balesetek kivizsgálása külön párbaj a vezetők, valamint a sérült és az őt védő társadalmi szervek között. Most ennek általános hatására, következményeire szeretnénk felhívni a figyelmet. Miután gyakran nem az igazi okot (és felelőst) állapítják meg, nem is tesznek semmit a valódi ok megszüntetésére. Emiatt sok a visszatérő, azonos baleset. Persze, az abból is származik, hogy a társadalmi aktívákat gyakran lehetetlen helyzetbe hozzák az üzem vezetői. Gáncsot vetnek nekik, nem mindig engedik meg, hogy részt vegyenek a kivizsgálásban. Ha pedig megengedik, az erre fordított időt levonják a keresetükből. És ha nagyon „harcos” a társadálmi munkavédelmi felügyelő, akkor amolyan csendes bosszú áldozata lesz. Elfelejtik előléptetni, kihagyják a jutalmazások és prémiumok osztásából. Akad persze jó példa is. Az egyik igazgató fegyelmi elé állította azt a művezetőt, aki a munkavédelmi felügyelő intézkedéseit keresztül akarta húzni. A MUNKAKÖRÜLMÉNYEK javításával foglalkozó tervekben sok biztatót olvasunk. Mindez azonban egymagában kevés. A balesetek számát csak akkor tudjuk a minimumra szorítani, ha a termelésben részt vevő minden ember rangjának és beosztásának megfelelő hozzáértéssel végzi feladatát. És ehhez is hozzáad még egy kis pluszt: figyel, törődik, vigyáz magára és társaira. (suha) MESTER ÉS TANÍTVÁNYA. Papp László esztergályos 17 éve került a Fehérgyarmati Gépjavító Állomásra. A gépjavító gyárrá nőtt, Papp László pedig elismert szakember lett. Most a leendő szakemberek nevelésével ő foglalkozik. A mellette álló Váradi István III. éves tanuló sajátítja el a szíjkorong tárcsa megmunkálásának fogásait. (Hammel József felv.) Újabb munkalehetőség hatszáz nőnek megyénkben Több száz nő foglalkoztatására nyílik lehetőség a negyedik ötéves terv során megyénk szövetkezeteiben — ismertették a közelmúltban négy megye tájértekezletén, ahol a lakossági s2'dlgálta_tá- sok fejlesztését is megvitatták. A megyében a Nyírség Ruházati Szövetkézét Cseh- gerben új konfekciórészleget kíván létrehozni mintegy 150 Uj gyártmányok Többségében szintetikus úton gyárt gyógyszeralapanyagokat az Alkaloida Vegyészeti Gyár a most befejeződő bővítés révén. Növelik a gyógyszerspecialitások arányát. így a közelmúltban hozták forgalomba a svájci Sandoz AG-vel történt kooperációs kapcsolat alapján a Sandostén drazsé nevű készítményt, amit az orvosok allergiás megbetegedések, ekcéma, rovarcsípés esetén ajánlanak. Az asztmatikus és szívbetegek kezelésénél hatásos készítmények gyártását is tervezik. Ugyancsak a közvetlen gyártás előtti fázisban van a Calcium sandoz dolgozóval. A Fehérgyarmati Ruházati és Szolgáltató Szövetkezet Méhteleken 200 nőt foglalkoztató textilkonfekció részleget nyit. A megye kisipari szövetkezetei — főként a könnyűipariak — az iméntiében kívül a negyedik ötéves tervben pluszként hatszáz nő foglalkoztatásáról gondoskodnak. az Alkaloidában forte nevű készítmény, amit a kismamák mészhiánya esetén alkalmaznak. A különféle gyógyszerkészítmények sorát külföldi licencek vételével kívánják bővíteni. A gyógyszerkészítéstől idegen, de az Alkaloida profiljától szakmai szempontból nem új területen, a növényvédő szerek gyártásánál most teszik az első lépéseket. A napokban hoznak forgalomba egy új gyomirtószert, a go- mexet. A növénykémiai hagyományos profilban pedig most van folyamatban két új termék, a scopolamin és a buscopán üzemesítése. Világkiállítás előtt Vadászat és vadgazdálkodás Az ország az augusztus végén megnyíló vadászati világkiállításra készül. Sokan hihetnék azt, hogy a világkiállítás csak a vadászok szű- kebb táborát érinti, ott csak értékes trófeák, fegyverek és a vadászattal összefüggő egyéb eszközök lesznek kiállítva. Ez azonban tévedés; ha így lenne, biztosan felmérhető, hogy sem külföldön, sem itthon nem talált volna olyan érdeklődésre és visszhangra — mint amilyent hozott. A kiállítás szervezői nagyon helyesen az ember és a természet kapcsolatát állították a középpontba, e gondolat köré csoportosítják a kiállítás látnivalóit. Vadászat és társadalom A vadászat ma már nem csupán azt jelenti, hogy megközelítsük és lelőjjük a vadat, hanem a természeti tájat benépesítő állatvilágról való gondoskodást, a vadon élő állatfajok fenntartását, egyeseknek a kipusztulástól való megmentését, mások állományának minőségi _ és mennyiségi szabályozását — egyszóval az ember sokoldalú tevékenységét: a vadgazdálkodást. És ehhez nemcsak a vadászok érdeke fűződik, hanem az egész társadalomé. Ma már egyre többen igénylik a természetes környezetben élő állattal való találkozást a természetben éppúgy, mint a televízió képernyőjén vagy a mozik vásznán, sőt az irodalomban, vagy a képző- művészetben is. A természetben járó ember számára az erdőben, a mezőn az életet jelentő mozgást különösen a nagy állatok jelentik, ez ragadja meg elsősorban figyelmét és „természetesnek” tartje jelenlétét. Sokan pedig nem is sejtik, hogy az állatok fenntartásához milyen erőfeszítések tapadnak és milyen alapvető emberi, társadalmi érdekek fűződnek. Hazánkban a tervszerű vadgazdálkodás eredményeképpen a súlyos háborús károk ellenére a szarvas- és őzállomány megkétszereződött a háború előttihez képest. a vaddisznók száma pedig helyenként már nem kívánatos mennyiséget ért el. E mennyiségi fejlődés után jelenlegi feladatunk egyrészt az egyes vadfajok okszerű területi elosztását és a helyes ivararányt kialakítani, másrészt a szarvasfélék minőségét (agancsfejlődés) javítani. Ugyanekkor csökkenteni kell a jelentős mezőgazdasági károkat okozó vaddisznóállományt. Fontos feladatot jelent az apróvadfajaink (nyúl, fácán, foglyok) számának növelése, hiszen jelenleg még itt van jelentős elmaradás a háború előttiekhez képest. Nem kis feladat ez, hiszen a mezőgazdaságban elterjedt vegyszeres növényvédelem nem kedvező ezeknek az állatoknak. Vadászat és népgazdaság A vadállomány mennyiségi és minőségi fejlesztése fontos népgazdasági érdek is. Az elfogyasztott táplálékot a vad állati termék formájában (hús, bőr, agancs) hasznosítja. így pl. egy kiváló minőségű, 500 g-ot íjieghaladó őzagancs minden grammjának az értéke több, mint 200 Ft —, ha a vadat külföldi vadász bérlövés címén ejti el. Meghozza tehát gyümölcsét az ésszerű vadgazdálkodás, mert ebben az esetben az aranynál is drágább terméket állít elő. S könnyű belátni, hogy nép- gazdasági szinten a vad által elfogyasztott növények vagy növényi részek megtérülnek. Számottevő vadkárral egyébként csak akkor kell számolni, ha a vadállomány egy területen túlnépesedik. A nagyon elszaporodott szarvasfélének az erdő már nem tud elegendő táplálékot adni: a vad ilyen esetben veszít az agancsának súlyából, majd testsúlyából — tehát vadászati értékéből is. Nemcsak mezőgazdasági, hanem vadászati érdek is, hogy az adott területeken csak a terület eltartó képességének megfelelő számú vad éljen. Elszaporodás esetén tehát törvényszerű a szigorú selejtezés. Vadgazdálkodást irányító szerveink mindent elkövetnek, hogy minden lehetséges eszközzel csökkentsék a mezőgazdasági vadkárokat. A jó vadászterületek erdei között vadföldeket alakítanak ki, ahol szabályos mezőgazdasági művelést folytatnak —■ a vadak számára. Ily módon megakadályozható, hogy az amúgy sem nagy területeken kóborló állatok ne az erdőn kívül eső mezőgazdasági területeken, hanem a vadföldeken legelésszenek. S ha ez a módszer még jobban elterjed, remélhető, hogy megszűnnek az itt-ott még előforduló ellentétek a mezőgazdasági és vadgazdasági üzemek között — melynek haszonélvezője elsősou- ban a természetben üdülést, kikapcsolódást, egészségének megóvását kereső ember. H. 3. Impromtu Még az üt elején felfigyeltem rájuk. A lány hosszú, selymes haja lágyan omlott a vállára. Szabályos üde arcában nagy, kissé kidülledt szeme úgy villogott, mint a kék eget tükröző tiszta tó. Állandóan izgett-mozgott, nem tudott magával mit kezdeni. Karcsú, törékeny alakjában robbanékony életerő feszült. A vasúti kocsi tágas szalonjának hol egyik, hol másik zugában harsant fel csengő nevetése. Már az első órákban mindenkivel megismerkedett, ahol csak megjelent, derűt, mosolyt fakasztott. És róla is tudta mindenki, hogy tizennyolc éves és óvónő T. kerületi központban. A fiú kreolarcát még sötétebbé tette magas homlokába hulló, sűrű, koromfekete haja. Hátradőlve ült a kényelmes párnás ülésen, mintha szégyellné erős, vállas, magas termetét. Feltűnően zárkózott volt. A hozzá intézett kérdésekre legtöbbnyire igennel-nemmel válaszolt, nem vett részt a társalgásban. És talán csak én, a turistacsoport vezetője tudtam, az iratokból, hogy huszonnégy éves, közgazdász a területi székváros egyik vállalatánál. Úgy tett, mintha az ismeretlen lengyel tájat szemlélné. De közben lopva figyelte a lány minden mozdulatát. Ha tekintetük találkozott, mély tüzű barna szeme felizzott és kreolarca egy árnyalattal sötétebb lett. De csak egy pillanatra. Gyorsan elkapta a fejét és ismét kitekintett az ablakon. A lány nem jött zavarba Kereste az alkalmat, hogy beszélgethessen vele, valamit kérdezzen tőle, sőt, úgy tűnt, mintha szándékosan incselkedne a fiúval, értésére adja: észrevette az érdeklődését, de nem veszi komolyan. Volt azonban ebben a magatartásban valami erőltetett- ség, ami elárulta, hogy közömbössége színlelt, valójában valami már rejlik mögötte. Mindez nem kerülte el a többiek figyelmét. Mindketten annyira rokonszenvesek, any- nyira összeillőek voltak, hogy a turisták lépésről lépésre szemlélői, sőt részvevői lettek ennek a sajátos játéknak, nemcsak izgultak azért, hogy a fiatalok végre egymáshoz kerüljenek, hanem a maguk módján segíteni is próbáltak nekik ebben: a kiutazások, városnézések alkalmával az autóbuszban mindig szabad maradt a fiú mellett a hely, az étkezéskor is tapintatosan úgy helyezkédtek el, hogy a fiatalok egy asztalhoz kerüljenek. Ám minden közeledés még zárkózottabbá, félszegebbé tette a fiút. A lány pedig talán a kudarc miatt érzett keserűségét akarta palástolni azzal, hogy még jobban ugratta a fiút, még inkább próbára tette zavarát. Nyilván nem ez volt a helyes eljárás. De senki sem mert közbelépni, nehogy megbolygassa, elriassza a bontakozó érzelmet. Varsói tartózkodásunk harmadik napján kiruccantunk Zelazowa Wolába, Chopin születésének helyére. Hideg januári nap volt. A csillogó hóval borított ősi parkra ünnepélyes csend borult, amit csupán lépteink csikorgása zavart meg. A nagy zeneszerző szülőháza szerényen húzódott meg a hatalmas fák árnyékában. A véletlen úgy hozta, hogy a lengyel tévé éppen riportfilmet készített itt. A film egyik jelenete a zeneköltő szülőházában megtartott hangversenyt mutatta volna be. Csoportunk jókor érkezett, kellett a közönség. Helyet foglaltunk a történelmi családi hangversenyteremben. A szűk helyiségben a székek szorosan egymás mellé kerültek. A fiú melletti karos széket ezúttal is tapintatosan üresen hagyták. Az ifjú előadóművész szinte áhítattal ült a régi zongora mellé, a Chopin-múzeum féltve őrzött ereklyéjéhez. Vékony, hosszú ujjai végig- siklottak a billentyűkön és a termet betöltötték a hangok. Gyötrelmek, ábrándok, remények, szilaj, viharos szenvedélyek szólaltak meg a zenében. A turisták megbabonáz- -va hallgatták a hangáradatot. Mindenkihez a maga nyelvén szólt az érzelmeknek ez az áramlása, rejtett kérdésekre adott választ, régen lappangó feszültségeket oldott fel, féltve őrzött titkokat fejtett meg... A fiú karja megrándult a karfán. A lány nagy szeme tágra nyílt, teste megfeszült, mint az íj, aztán megkönnyebbülten sóhajtott. Hallgatagon, ki-ki a gondolataiba merülve, felszabadultan hagytuk el Zelazowa Wolát, a nagy varázslat helyét. A fiatalok egymás mellett ültek az autóbuszban, most már senki előtt sem titkolva érzelmeiket, erősen szorították egymás kezét... Február közepén levelet kaptam T.-ből. Meghívó volt Esküvőre. A megjelölt időpontban nem mehettem el, különben is csak udvarias- sági gesztus lehetett a meghívás. Hogy teendőim közepette meg ne feledkezzem a gratulációról, rögtön tollat fogtam. Kerestem a megfelelő szavakat és... képzeletemben feltűnt a behavazott, csendes park, a kis hangversenyterem és fülemben ismét felcsendült Chopin improm- tuja. Lusztig Károly
