Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-27 / 175. szám
1 oldal KELET-MAGYARORSZÄÖ fffi. jtttíüs «t Szádot beszéde az ASZÚ kongresszusán Az Arab Szocialista Unió országos kongresszusa hétfőn „szabad kezet” adott Szadat- nak a külpolitikában. Az elnök beszédében hangoztatta, azért kéri ezt a hatalmat, hogy barát és ellenség egyaránt meggyőződhessék: az egyiptomi nép egységes és elszánt. Szadat ezután ismét kijelentette, hogy 1971. döntő év lesz; az elkövetkező hónapok meghozzák a döntést. „Hadd emlékeztessem önöket arra, — folytatta ■*-, amit májusban mondottam: szemet szemért, fogat fogért, berepüléseket berepülésért, napalmot napalmért.” Hangsúlyozta, hogy nem hajlandó alkudozni a palesztin nép jogairól és felkérte a kongresszust, ruházza fel őt minden szükséges hatalommal „a nemzet védelmére”. Az elnök beszédét a kongresszus örömkiáltásokkal és tapssal fogadta. Élénk légi tevékenység Dél-Vietnambcm Az amerikai B—52-es légierődök koncentrált támadást intéztek a népi erők feltételezett légvédelmi állásai és csapatösszevonásai ellen a Vietnam két részét leválasztó demili- tarizált övezettől közvetlenül délre. Vasárnap és hétfő reggel összesen 90 tonnányi bombát dobtak le ebben a térségben, ahol a saigoni kormányhadsereg egységei előzőleg kisebbfajta lőszerraktárra és föld alatti folyosórendszerre bukkantak. A B—52-es egy másik köteléke vasárnap Dél-Vietnam egy másik északi vidékén, Quang Tri tartományban bombázott különböző célpontokat. A saigoni katonai szóvivő heves harcokat jelentett a hét végén a deltavidékről is, 170 kilométerre délnyugatra Saigontól. Itt a saigoni kormánycsapatok és a felszabadító erők összecsapása több áldozatot követelt mindkét fél oldalán. A hadműveletekről kiadott elmúlt heti jeleiTtések egyértelműen arról tanúskodnak, hogy Dél-Vietnamban az utóbbi napokban megélénkült a harci tevékenység. A saigoni amerikai katonai parancsnokság újabban nem ad ki reggeli jelentést a harcok állásáról, a katonai szóvivő azonban hétfőn reggel úgy nyilatkozott, hogy kevés hadműveletről számolhatna be, ha adhatna tájékoztatást. Kínai—izraeli párbeszéd A Maariv című izraeli lap párizsi tudósítója szerint kínai diplomaták a közelmúltban meghívtak egy „fontos izraeli személyiséget” a Kínai NK párizsi nagykövetségére. A találkozóra három nappal ezelőtt került sor, s három óráig tartott —, írja a Maariv. Általános témákról esett szó, nem érintették Kína és Izrael diplomáciai kapcsolatainak kérdését. A Maariv hírét később megerősítette az izraeli rádió. Közölte, hogy a „fontos izraeli személyiség” Eli Ben Gál volt, az izraeli kormánykoalícióban részt vevő baloldali szociáldemokrata Ma- pam párt párizsi képviselője. Emellett a rádió úgy állította be a dolgot, mintha a diplomáciai viszony felvételére irányuló kapcsolatteremtésről esett volna szó Kína és Izrael között. Provokáció az NDK államhatáránál Súlyos határprovokációt követtek el a vasárnapra virradó éjszaka a nyugat-berlini területről az NDK fővárosának államhatára ellen. Két nyugat-berlini megkísérelte, hogy áttörjön az államhatáron. A provokáció elhárítása során az NDK határbiztosító erőinek katonái kénytelenek voltak lőfegyverüket használVöröskőy /ános; 24. — Szívesen, ha elfogad tőlem egy szelet meggyespitét... — Meggyest? — lelkesedett az őrnagy. — Bármilyen mennyiségben! — Hát, aznap földrajz szakköri foglalkozás volt, a Balaton meg a Bakony nevezetességeit ismertettem a gyerekekkel. Közben diaképeket vetítettünk. Fél hét lehetett, amikor szóltak az irodáról, hogy Sárkány kolléga telefonált. Kér, hogy azonnal keressem fel. A vetítés tovább folyt, de nekem el kellett mennem. Amikor megérkeztem, Magda nagyon rosz- szul érezte magát. Rögtön tudtam, hogy nem képes elutazni. Őszintén bevallom, kevés részvét volt bennem. Inkább öröm, amiért én fogok elutazni. S csakugyan, azért hívott, hogy helyettesítsem a kiránduláson. — A tanárnő egyedül volt? — Részben. A férje kiszállásra ment, a fia pedig Egerben főiskolás.,a ni, s ennek során a két provokátor megsérült. A reakciós Springer-kon- szern befolyása alatt álló nyugat-berlini sajtó erről a határprovokációról a valóságnak ellentmondó jelentéseket közöl, hogy a nyugat-berlini lakosságot a tárgyalások és a feszültség enyhítésére irányuló törekvések ellen uszítsa. — És ki volt ott? — Egy tanítványa, Med- gyes Kati aznap Magdánál aiudt, hogy reggel a rossz lábával ne kelljen külön beutaznia Násfáról, s egyenesen innen indulhasson. — No, persze. Ez érthető. — A kislány a szomszéd szobában tartózkodott, s már kényelembe is helyezte magát. A járógépe mindenesetre ott volt az előszobában. Épp csak beköszönt, bebukdácsolt a mankóival, s amíg ott voltam, nem mutatkozott többé. Azt hiszem, fürdött. Igen, a víz csobogását is hallottam. — ön meddig maradt? — Ö, egyáltalán nem soká! Magda kért, hogy siessek vissza az iskolába, s vegyem magamhoz a jegyeket, a szállásnyugtákat meg az útitervet. Fél nyolckor már ott is voltam a tanáriban. Kinyitottam a fiókot, s az asztalra tettem áz iratokat, hogy át- fussyjßi őket. Tudja, hogy J. fekete macskaBEIRUT A beiruti Nida al-Vatan című lap értesülése szerint Kairóban hamarosan csúcs- értekezletet tartanak Szadat, Asszad és Kadhafi részvételével. A lap, a maga „különleges” kairói forrásait idézve közli, hogy Nimeri is ott lesz az értekezleten, amelynek fő témája Szudánnak a föderációba való bebocsátása lesz. BRÜSSZEL Hétfőn ülést tartott Moro olasz külügyminiszter elnökletével a Közös Piac mi niszteri tanácsa. A külügyminiszterek a nyári szünet előtti utolsó ülésszak első munkaülésén a belépni kívánó országokkal majd kibővülő Közös Piacnak a felvételért nem folyamodó EFTA-onszágokkal kapcsolatos politikájával foglalkoztak. MÜNCHEN A nyugatnémet revansis- ták ismét hallatnak magukról. A szudétanémet Landsmannschaft oberfrankeni körzeti csoportja levelet intézett Brandt kancellárhoz és a Bundestagban képviselt valamennyi párthoz, védelmezve a Hitler által 1938-ban Csehszlovákiára kényszerített szégyenletes müncheni megállapodást. A levél a müpcheni egyezményt „nemzetközi jogilag kifogástalan szerződésnek” minősíti. BELFAST Észak-Irország nagy városaiban, Belfastban. London- derryben, Lurganban és Newryben vasárnap este és a hétfőre-.;virradó éjszaka ismét fellángoltak az . ellenségeskedések. Belfast katolikus negyedében ,.a felizgatott tömeg egy labdarúgómérkőzés forró hangulatát használta fel ürügyként arra, hogy kőzáport zúdítson a szolgálatot teljesítő rendőrökre. MOSZKVA „A háború és a csalás lépcsőfokain” címmel Moszkvában nagy példányszámban könyv jelent meg a Pentagon titkos vietnami dokumentumairól. A szerzők — nemzetközi kérdésekkel foglalkozó újságírók — bemutatják. milyen döbbenetes módon csapták be az amerikai vezetők a világközvéleményt, s rámutatnak, hogy az amerikai imperialisták indokínai háborúja határozott — agresszív és rabló — célokat követ. KÉMREGENY van ez: az ember ott is felejthet valamit. — Természetesen. Más nem történt? — Más? Nem. Illetve... — Nos? — Egy apróság. Egy ablakot közben bezártam. Valaki nyitva felejtette, s féltem, hogy éjszaka szél kerekedik. — Értem — bólintott Beke. — Hát, akkor mennék... A tanárnő elvörösödött. — Valamit, hogy egészen őszinte legyek, még kötelességem elmondani magának, ön előtt nem kívánom eltitkolni. Igaz, hogy szégyenkeznem kell miatta, de megér- demlem. — ígérem, diszkrét leszek! — Magdának van valakije... — Ugyan! — De, sajnos. Beleolvastam az asztalon hagyott levelébe. Az őrnagy vállat vont. — Elvégre ön is asszony.,, — Gondolja? A Nixon—Mao kézszorítás előtt (I.) A „piros könyvecske“ a tengerárról GENF ÉS VARSÓ: A KEZSZORÍTÁS ELŐZMÉNYEI Akad jó néhány nyugati — elsősorban amerikai — újság. amely könnyedén leírta az elmúlt napokban: „Radikális fordulat történt Kína és az USA viszonyában.” Már fogadásokat is kötnek arra vonatkozólag: mit is jelent a Pekingben és Washingtonban egyszerre közölt bejelentés. amely szerint „Nixon elnök, Csou En-laj miniszterelnök meghívását elfogadva 1972 májusa előtt látogatást tesz a Kínai Nép- köztársaságban.” A kérdések lényege így foglalható ösz- sze: mikor utazik Nixon Pekingbe; milyen témákról tárgyal majd Csou En-laj- jal (és egészen bizonyosan Mao Ce-tunggal is); milyen mélységű megállapodást kötött a további kapcsolatokra vonatkozóan rejtelmes pekingi repülőútján Kína mai vezetőivel Henry Kissinger. Nixon első számú külpolitikai tanácsadója? A feltett kérdésekre akkor könnyebb a válaszadás, ha kellő figyelemmel vizsgáljuk Nixon rendkívüli tv- nyilatkozatának egyik részletét. „Amint az elmúlt három évben többször hangsúlyoztam, nem lehet tartós és szilárd béke a világban a Kínai Népköztársaságnak és 750 milliós népének részvétele nélkül. Ezért tettem több kezdeményező lépést, hogy megnyissuk a kapukat országaink normálisabb kapcsolatai előtt” — mondta Nixon. Az elnöki megjegyzések természetesen nem csak arra a különleges engedélyre vonatkoznak, .amelynek alapján, sok év után először. amerikai., és kínai asztaliteniszezők .labdái, pattoghattak egy kínai pirigpbngasz'tal fölött. Ä kereskedőknek és újságíróknak adott amerikai utazási engedélyek, számos kereskedelmi korlátozás, embargórendelkezés megsemmisítése előzte meg a republikánus elnök nemzetbiztonsági tanácsadója repülőgépének pakisztáni startját és kínai földreszállását. Sőt: a Nixon-féle „nyitást” hosszú esztendők politikai előkészítő munkája előzte meg, egyáltalán nem csak a republikánus párt. politikusainak oldaláról. Most. hogy Nixon belpolitikai ellenlábasai, a demokraták. szinte egyöntetűen üd- vöziik az elnök elhatározását. érdemes visszapillantani az USA Kína-politikájának néhány esztendejére. — Már miért ne? Az asz- szonyok kíváncsiak... — A levél, sajnos, egy férfinek szólt. Magda kétségbeesetten közölte benne, hogy nem tudnak találkozni. Megbetegedett, nem mehet el a kirándulásra, bár „oly szép és romantikus lett volna...” Ha már így van, a sors megtagadta tőlük a viszontlátást, legalább a levélben őszinte lesz: igenis, emlékszik a tátrai turistaházban eltöltött szép napokra. „Ifjúságom legszebb emléke!” — írta. Hát nem borzasztó? Hiszen férje és gyermeke van! Amellett oly megfontolt asszonynak látszik i Egy pedagógus, egy matematikatanárnő! Nem képtelenség ez, főhadnagy elvtárs? — Remélem, nem... Beke melegen kezet fogott Csalogány kisasszonnyal, megköszönte a meggyespitét, és sietve elhagyta a szobát. Az utcán frissen, felszabadultan föllélegzett. A rendőrségen már várta a veszprémi orvosról beszerzett anyag, közte egy fénykép is. Beke szemügyre vette és elmosolyodott. A képen felismerte az öregurat, akit a Vadgalamb teraszán látott. Igen, ő meg a két, tömött hátizsákkal felszerelt fiú ült ott a lövedékek becsapódásának pillanatában. Azok hárman Volt persze az amerikai— kínai viszonyban igen sok látványos szitkozódás, átok- özön, fenyegetődzés is. Ha Pekingből körülbelül ötszáz „utolsó és legutolsó figyelmeztetést” küldtek Washingtonnak amerikaiak légi vagy tengeri határsértései miatt, amerikai politikusok és sajtóemtoerek sem voltak restek nyugtalanítóan fenyegető hangú nyilatkozatok sorában „skrupulus nélküli agresszornak”, „véres kezű terrorista bandafőnök gyülekezetének’’ titulálni a pekingi vezetést, kormányt, politikai személyeket. Nemcsak Kínában ismerték jól Mao Ce-tung híres kis vörös könyvét, a „Mao- bibliát” — ennek hatodik fejezetében található az a kínai csoportok által oly sokszor hangosan felolvasott idézet: „Az amerikai imperializmus mindenütt garázdálkodik, ezáltal önmagát teszi a világ népeinek ellenségévé és egyre jobban elszigetelődik... A világ népeinek az amerikai agresszorok ellen zúduló haragos tengerárja feltartóztathatatlan...” Most azonban Pekingben már készülnek az „elszigetelt.” Egyesült Államok elnökének fogadására és teljességgel valószínűtlen, hogy Nixont „a harag tengerárja”, sokkal inkább a kínai udvariassággal korszerűen párosuló diplomáciai etikett várja majd. A Kissinger—Csou En-laj beszélgetés ugyanis csak pont volt az i betűn: befejezése a régóta folyó kínai-- amerikai : : megbeszéléseknek. A két ország, amely között 1949, a Kínai . Népköz- társaság megalakulása óta sohasem volt nemcsak diplomáciai. de tulajdonképpen semmiféle szabályos államközi kapcsolat sem, régóta készül erre a magas szintű találkozóra. De térjünk csak vissza egy kicsit az előzményekre. 1945. szeptember 2-án Japán kapitulál és az addig japán megszállás alatt lévő Tajvan-szigetet ismét Kínához csatolják. 1945-től 1949- ig a kommunisták vezette népi demokratikus mozgalom forradalmi polgárháborúban megdönti a Csang Kaj-sek vezette Kuomintang- klikk uralmát és 1949 október elsején kikiáltják a Kínai Népköztársaságot. Csang Kaj-sek. fegyveres erőinek maradványaival Tajvan-szi- getére menekül, ahol az éppúgy meghalhattak volna, mint a kislány, aki a kávét hozta, vagy az I/b. növendékei... Az öregúr azóta biztosan hírt kapott Sárkány tanárnőtől, de akkor, azon a reggelen nem ért el hozzá a levél, amit a tanárnő nyilván Medgyes Katival akart átadatni neki. Tanítványával, akinél jobb barátnőt nem is kívánna magának... Nos, ha a tanárnő tudja, hogy a Vadgalambot szét fogják lőni. s ezért betegséget színlel és otthon marad, szerelmét aligha ültette volna oda a teraszra, hogy a diáklányokkal együtt meghaljon. Mi haszna lehetett volna az öregúr halálából? Érzéseit titokban tartotta, s így utólag se mondhatta volna: alibim van, hiszen azt, aki drága volt számomra, odarendeltem, épp úgy, mint a tanítványaimat. A kapcsolat oly irreális és elvont volt, hogy gyakorlatilag képtelenség lett volna hivatkozni rá. Nem, az orvos halála aligha szolgált volna mentségül Sárkány tanárnő számára. De az, hogy odarendelte, valóban alibinek számíthat. Épp úgy, mint Csalogány kisasszony makacssága, amellyel megtiltotta, hogy a lányok át- szálljanak a turistabuszra. (Folytatjuk) amerikaiak segítségével bábkormányt alakít, s ezzel megakadályozza, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja helyét az ENSZ-ben. 1950 júniusában Truman amerikai elnök, hogy megakadályozza Tajvan felszabadítását, elrendeli a sziget amerikai megszállását. Ezekben az években semmiféle kapcsolat nem volt a két ország között. Az Egyesült Államok — kissé leegyszerűsítve a dolgot — egyszerűen nem akart tudomást venni a Kínai Népköztársaság létezéséről. Lassan azonban változni kezdett a helyzet. A teljesség igénye nélkül — hiszen a kínai—amerikai kapcsolatok teljes története könyvtárnyi anyag! — érdekes most felvillantani néhány epizódot a kínai— amerikai kapcsolatok előkészületi tevékenységéből. Az első, nem ritkán figyelmen kívül hagyott tény Csou En- laj 1955-ös kijelentése. A bandungi konferencián mondta: „A kínai kormány hajlandó az Egyesült Államok kormányával leülni és tárgyalásokat kezdeni, hogy a Távol-Keleten mutatkozó feszültségek enyhítésének kérdését és különösen a Tajvan területén tapasztalható feszültség enyhítésének kérdéseit megvitassa.” Ez a mondat 1955. április 23-án hangzott el: a diplomácia titkos archívumaiban őrzött papírosok tudnának csak felelni arra. hogy a válaszmondatot ki és mikor mondotta ki — a lényeg azonban az, hogy 1955. augusztus 1-én Svájcban, Genfben a két ország követi, nagyköveti szintén tárgyalásokat kezdett. Három esztendőn át a semleges országban, a Léman-tó partjának csöndjében tárgyaltak a kínai és az amerikai diplomaták. 1958 óta egy szocialista főyáros. Varsó a megbeszélések színhelye. Igaz. voltak hosszabb-rövi- debb (néha egy évig tartó) szünetek — de a Peking— Washington-párbeszéd lényegében tizenhat éve tart. De hát miről tárgyaltak? Hivatalosan soha nem mondották meg egyik fővárosban sem. csak (nagyon is szándékos !) amerikai elszólásokból tudjuk, mi is zajlott előbb Genfben, aztán a lengyel királyok egykori vadászkastélyában, a Mysliwieszki-palo- tában. Még mielőtt a részleteket próbálnánk összeállítani, hallgassunk meg két olyan amerikait, aki nyilván egészen pontos értesülésekkel rendelkezik, vagy rendelkezett a kínai—amerikai tárgyalások hangulatáról, tárgyáról, kilátásairól. Az első Dean Rusk — kijelentése pillanatában az Egyesült Államok külügyminisztere 1965 augusztus 23-án egy sajtóértekezleten ezzel a mondattal képesztette el hallgatóit: „Azt hiszem, hogy az utóbbi tíz esztendőben Pekinggel több vitát folytattunk, fontosabb problémákról vitáztunk, mint minden más kormány, amely Pekinget elismeri. ..” A másik, nyilvánvalóan igen jól értesült férfiú, John Gronouski volt, varsói amerikai nagykövet, aki jó néhányszor ült a varsói tárgyalóasztalnál, szemben kínai kollégájával, „Ezek a varsói beszélgetések lehetővé teszik, hogy a két ország a problémák egész sorát vitassa meg, különösen a délkelet-ázsiai helyzetre vonatkozólag. A délkelet- ázsiai helyzet komolysága ezeket az összejöveteleket még fontosabbá teszi” — mondta Gronouski, 1966-ban, az amerikaiak vietnami agressziója kiterjesztésének egyik kritikus szakaszában. Egy harmadik tanú azonban még ennél is többet tud... Gárdos Miklós
