Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-27 / 175. szám
W71. július 27. KELET-MAGYARORSZÄG Pszichológia Olvastam: az üzempszichológus dolga többé már nem a lelkizés. A pszichológus nem afféle lélekbúvár, hanem tudós ember. Nélküle már nehezen képzelhető el egy modern nagyüzem. Úgy hogy nálunk is egyre több helyen alkalmazzák. Mondhatnánk, több az üzempszichológus, mint a' modern nagyüzem. Persze, nem mondjuk, mert vigyázunk az olvasók jó közérzetére. A közérzet egyre fontosabb. Van már munkahelyi közérzet, közéleti közérzet, az Ifjúságnak is van közérzete. A nyugdíjasoknak mindig is volt. Már akkor is, amikor elmaradottabb öregurak úgy panaszkodtak: „Ezelőtt 30 évvel nem is tudtam, hogy közérzet létezik a világon...’’ Egyébként ezelőtt 30 évvel is volt pszichológus. Sőt, pszichológus vicc is. Egy áruház pszichológust alkalmaz. A játékosztályon egy gyerek bömböl, hogy hintalovat akar. Az anyja azonban búgócsigát akar venni neki. A pszicholó-. gus felajánlja szolgálatait, valamit súg a gyerek fülébe, s az elhallgat. A mama kíváncsian érdeklődik: vajon mi volt az a varázsmondóka, amely így hatott csemetéjére. A lélek tudósa elárulja: „Azt súgtam neki, hogy ha nem hallgat el, kap két olyan hatalmas pofont, hogy ő érzi magát búgócsigának.” A mai pszichológus azonban nem azzal foglalkozik, hogy a gyerekeket1 ijesztgesse. Feladata, hogy a felnőtteket megnyugtassa. Különböző vizsgálatokat végez, amelyeknek teljességgel tudományos alapjuk van. Például, nekilát, s hónapokig tartó munkával megállapítja: megfelelő ember való a megfelelő helyre. Régen ez a közmondás volt. Ma tudományos megállapítás. Elméleti. Mert: ha a pszichológus a vezetőt nem .találja megfelelőnek, lélektani ökokból kénytelen hallgatni. Ha viszont a beosztottak nem megfelelőek, kénytelen tudomásul venni: már nem megfelelő emberből is kevés van a magyar iparban. A jó üzemi pszichológust azonban ez a kudarc sem kedvetlenül el. Jól megtanulta a szakma alapigazságát: mindenkinek sikerélményre van szüksége. Tehát nem elég a korholás, a bírálat, mert ez csak elkedvetleníti az embert. Még a legtrehányabbat is meg kell dicsérni, ha megérdemli. Es mindenki érdemei valamilyen dicséretet. Például ha valaki egész nap lóg a munkahelyéről, mielőtt erre rámutatnánk, gondoskodni kell sikerélményről is a számára. S meg kell dicsérni azért, hogy reggel csak fél órát késett. így a dolgozó tudja, hogy jóllehet nem csinált semmit, továbbra is számítanak rá, s élvezheti az erkölcsi és az anyagi megbecsülést. A jó pszichológus — ellentétben a rossz főkönyvelővel — azt is tudja, hogy az erkölcsi megbecsülés éppúgy pénzt jelent, mint az anyagi megbecsülés. Az erkölcsi megbecsülés abban különbözik az anyagiaktól, hogy a pénzt kézfogás kíséretében nyújtják át. Az üzempszichológia egyik fontos felfedezése, hogy a pénz kevesebbet ér kézfogás nélkül. Még fontosabb tudományos eredmény: a kézfogás pénz nélkül annyi, mint egy hitvesi csók, 30 évi házasság után — jó vacsora helyett. A pszichológia premisszái természetesen magára az üzempszichológusra is érvényesek. Az a tudomány, amely egy magyar üzemben azt állapítja meg, hogy sok minden nincs rendben, csak afféle sarlatánkodás. Ha viszont a pszichológus azt állapítja meg, hogy kenyéradója a legjobban vezetett üzem az országban, nemcsak kenyérre számíthat élete végéig, hanem előbbutóbb kocsira is. Keserű csalódás, ha a pszichológus, aki az egyetemen azt tanulta, hogy tudományága nélkülözhetetlen, rájön, hogy az üzemben ő könnyen nélkülözhető. Nem ismeri a pszichológiát az a pszichológus, aki azt emlegeti, hogy csak akkor van rá szükség, ha szükség van rá és tiltakozik az ellen, hogy azt kelljen megállapítania, amit a főnökök mondanak. Ma már (vagy még?) ugyanis sok az olyan igazgató, aki ha nem is az egyetemen, de az életben remek pszichológusnak bizonyul. S hivatja a pszichológust, aki megállapította, hogy a vállalatnál sok minden nincs rendben. Két percig tárgyalnak párnázott ajtók mögött. A pszichológus kijön, s elkezdi hirdetni, hogy ez a legjobban vezetett vállalat az országban. Mit mondtál neki — kérdezi a főkönyvelő az igazgatót. Semmi különöset — hangzik a válasz. — Csak annyit, hogy ha továbbra is akadékoskodik, úgy kirúgom, hogy a lába sem éri a földet! Pintér István MEGIEGYZÉS Az öntözés is aranyat ér Egy jó, kiadós eső aranyat érne — milyen ismerős ez a mondat ilyenkor nyáron, a nagy melegben. Arról azonban kevés szó esik, hogy termelőszövetkezeteinkben csak töredékét öntözik annak a területnek, amelyre lehetőségük volna. Pedig egy gondosan megtervezett öntözés szintén aranyat érne. A statisztikai hivatal adatai szerint megyénk 30 nagy termelőszövetkezetének — ahol a megyei NEB a napokban az öntözőberendezések hasznosításáról végzett felmérést — több, mint 7000 hold öntözésre berendezett területe van. Erre az évre ugyanezek a gazdaságok 5 és fél ezer holdhoz kértek vízhasználati engedélyt. Es ugyanitt június 30-ig mindössze 2000 holdat öntöztek. Rendelkezésre álló gépeik több, mint 20 ezer hold öntözésére alkalmasak. A számok összehasonlításából is világos: a berendezések nagy része kihasználatlan. A részletes vizsgálat azt is kiderítette, hogy negyedrészük rossz, jelenleg működésre alkalmatlan. Egyszerűen adódik a következtetés: ezek a közös gazdaságok nem készültek megfelelően az öntözésre, egy esetleges aszályosabb Időszakra. Sok olyan tsz van, ahol ebben az évben egyetlen hóidat sem öntöztek, holott lehetőségük van rá. Több helyen a kezelés hiánya miatt tönkrementek a felületi öntözésre berendezett területek. Az indokolásnál sok az ellentmondás: munkaerőhiányra, árvízre, a sok csapadékra hivatkoznak. Az igazságot azonban jobban megközelíti az, hogy a tsz-ek kevés olyan megfelelő szakemberrel rendelkeznek, akik szakmailag is kézben tudnák tartani az öntözést. A 30 gazdaságban mindössze 10 öntözéses szakember — mérnök, technikus — van, de ezeket is más feladatokkal bízták meg. Nyolc helyen egyáltalán nincs a nagyüzemi öntözést bármilyen fokon tanult szakember, még szakmunkás sem — köztük olyan ezer hotdon felüli gazdaságoknál, mint a tisza- kóródi Béke, a jándi Alkotmány, vagy a vencsellői Szabadság Tsz. Az idei tapasztalatokon kívül azért is érdemes hangsúlyozottan szólni az öntözésről, mert küszöbén álluna Tisza II. öntözőfürt építésének, amely megyénkben újabb 60 ezer hold öntözését teszi lehetővé. És erre már most készülni szükséges, különösen szakemberképzésben, s az öntözés szakszerű végrehajtásához szükséges berendezések készít lsében. A felmérés bizonyította: a jelenlegi gyenge eredmények sürgetően igénylik a nagyobb gondoskodást, az intézkedést. (marik) Békétlenség: a Békében Jegyzetek az aranyosapáti termelőszövetkezetről Szakács István traktoros panaszos levelet írt hozzánk az aranyosapáti Béke Termelőszövetkezetből. Amikor elindultunk, azt hittük, már rendbe is hozták ezt a kicsinek látszó ügyet. Ehelyett újabbakkal találkoztunk. Mindjárt bevezetőben hadd említsük meg: úgy tűnik, a panaszkodóknak nincs igazuk. És mégis panaszkodnak. Miért? Döntse el az olvasó. Az elveit rendszám Szakács Istvánt, a panaszos levél íróját nem találtuk azon a Tisza-parti dohányföldön, ahová aznapi munkabeosztása szólt. Éppen vízért ment 28 lóerős traktorjával, vagyis azt a munkát végezte, melynek nem fizetéséért par naszkodott. Ruszki Imre gépkocsivezetőt találtuk helyette a dohányföldön. És Ruszki Imre is helyteleníti azt, hogy a vízhordás egy részét nem fizetik. Szakács István érvelése: ezt mondja: ő alkalmazott és még a régi elnökkel, Mandics Istvánnal kötött szerződést. Ahányszor kérdi, mindig azt mondják, hogy még ma is ez van érvényben. Márpedig, amióta ez van érvényben, mindig kifizették a mázsán- kénti 35 filléres szállítási díjat öt kilométerig. A tartály csak tizenkét mázsás, ő amúgy is rosszul jár, mert traktorával harminc mázsát is könnyen szállít. Az elnök mondja, nem lajttal szállított és kihúzza. Ö szerinte ha „fonott kosárban” szállítaná, akkor is fizetni kellene érte mert munka. További panaszai: miért jár orvoshoz ő permetezéskor, ha nincs védőruha? Továbbá: tiltakozása ellenére el kellett mennie a főagronómus háztájiját permetezni, nyolc falun át, egy vizsgázatlan ■ géppel s ez majdnem a jogosítványába került, a rendőrség elvette a rendszámot is. (Láttuk a gépet a majorság udvarán, bizony ez a hétéves traktor is már csaknem rossz.) Mindenre van magyarázat Pável János, a termelőszövetkezet fiatal elnöke minden egyes panaszt megmagyaráz. Együtt nézegetjük a dokumentumokat. Mindjárt az is kiderül, hogy a panaszkodó Szakács Istvánnak tavaly fegyelmije volt valami faügyben. Idén már három figyelmeztetése italozásért. A vízhordásban az elnök hajthatatlan. Azt mondja, hogy amióta van a permetezett területek mellett vízkivételi lehetőség, valóban rendre kihúzza azokat a vízszállítási munkákat a munkalapokról, amelyek pár méternyi távolságból történnek. A munkaruha probléma volt. De már van. Inkább az a baj, hogy nem viselik. Itt tulajdonképpen be is fejeződhetne a riport. Az elnök is panaszkodik. Mutatja Szakács munkalapját, ahol két és félszer annyi vizet írt be, mint amennyit arra a földre kipermetezhetett egyáltalán. Természetesen kijavította. Mutat egv másik munkalapot, ahol egy gépkocsivezető huszonkilenc órát számolt el egyetlen napra, amely mindenképpen csak huszonnégy órából áll. Az ellentmondásos ügyben Barát László párttitkór közelíti meg legjobban a lényeget. amikor elmondja, hogy a járás legfiatalabb vezetősége nem régen vette át a sokszor mérleghiányos közös gazdaság irányítását. Azóta megerősödtek. Elmúlt évi termelési értékük tizenöt- millió volt, az idei mór huszonöt. A bérezési rendszer elavult, de mindig korrigálják. És — miközben nagyon erősen küzdenek a gazdasági eredményekért, a fegyelem megszilárdításáért — valóban megfeledkeznek néha az aprónak látszó ügyekről. Tulajdonképpen ez a lényeg. Az emberek tájékoztatása — és a velük való emberséges beszéd — nagyon te nem apró dolog. Szakács István bement panaszával a járási pártbizottsághoz, ott találkozott elnökével, aki azt mondta neki: „Hiába jár, magának úgysem lesz igaza.” A traktoros, — aki egyébként májusban háromezer, júniusban már négyezer forintot keresett, nyilván ezért is ragaszkodik a szerinte jogtalanul lehuzigált havi egy-két- száz forintokhoz. Ha „úgy- sem’ -et mondanak neki — azt válaszolja rá, hogy „úgyis.” Nemcsak forinttal... Persze a bérezési rendszeí egy termelőszövetkezet bel- ügye. Viszont a falusi közérzet. amit helytelen passzusai, rossz végrehajtása, a hiányos tájékoztatás vagy a modorta- lan vezetői magatartás okozhat. már nagyon is közügy. — És ha már elvett rendszámtábláról is szó esett — hadd fejezzük be még egy ..apró' üggyel: június 15-én Csorba József a járási hivatal osztályvezetője. Bodó József rendőr hadnagy és Márton Béla tűzoltó főtörzsőrmester megtartották a szokásos gépszemlét az aranyosapati Eé- ke Tsz-ben és a következő szövegű jegyzőkönyvet íriák alá: „Az aranyosapáti Béke Termelőszövetkezet a gépszemle megtartását folyamatosan elmulasztja, a hatósági intézkedéseket figyelmen kívül hagyja, a hatósági személyek ténykedését, ellenőrzését, segítségadását a tsz elnöke komolytalannak tartja, és a törvényességet egyáltalában nem kívánja tiszteletben tartani... a tsz-ben a múlt évben is tapasztalható volt az előkészületek elhanyagolása és ennek következtében a közúton közlekedő Kovács András gépjével több ember életét veszélyeztette, a tsz közel negyvenezer forint kártérítést fizetett éppen a fentiek elhanyagolása miatt...” Ez is apró dolog: negyvenezer forint a huszonötmillióhoz képest. Csakhogy az ilyen apró dolgokból lesznek a nagyok is. Az emberek ma már nemcsak forintot kívánnak „kapni” vezetőiktől, hanem emberi szót is hozzá. Gesztelyi Nagy Zoltán Váltás az építőtáborokban Újabb 400 szabolcsi diáklány kezdte meg hétfőn a munkát a KISZ ifjúsági építőtáboraiban. Valamennyien a Balatonboglári Állami Gazdaságban dolgoznak, feladatuk időszerű mezőgazdasági munka: növényápolás, gyümölcsszedés. Ebben a csoportban 18 iskola lánybrigádjai dolgoznak, a legtöbben a kisvárdai Bessenyei és a nyírbátori gimnáziumból, ahonnan egyaránt ötvenen utaztak. Az előző, második turnusban jó eredményt értek el a szabolcsi lányok. Az iskolák között a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium volt az első, a kollektívák versenyei azonban a Kisvárdai Császy Gimnázium 4-es brigádja nyerte, amelynek teljesítménye végig emelkedett, s mindhárom értékelés sorost elsők voltak. Ugyancsak ebben a táborban dolgozott Dán csiholva. a tiszavasvári gimnázium tanulója, aki most negyedszer vett részt az ifjúság» építőtáborok munkájában. A lányok a tervezett napi 3# forintos átlag helyett 43 forintot teljesítettek, összese« több, mint 110 ezer forint értékű munkát végeztek el .» minőségben. A harmadik konyak után Tizenkét óra múlott néhány perccel. Az utca lármás, forgalmas. A presszó kicsi, hangulatos. A zenegép előtt két huligán kinézetű böngészget. Az emelőkar két korong közé löki a lemezt: „Egy fiú a házból...” A sarokasztal mellett hosz- szú hajú nő ül. Fiatal. Keresztbe vetett lábán egészen felcsúszik a miniszoknya. Kívánatos a két egymásra simuló, csokoládébarnára sült combja. Három asztallal távolabb jó ötvenes férfi konyakozgat egyedül. Talán négyet, ötöt ihatott meg. Ujján vaskos gyűrű, kezében cigaretta füstölög. A halántéka enyhén de- resedik. Szeme a hosszú hajú nőre tapad. Nyílik az ajtó. A belépő férfi vékony,, középtermetű és félénk. Vele együtt egy pillanatra betolakszik az utca lármája. A jövevény rá- bolint a hosszú hajú nőre. Az visszabólint. Apró mosoly a szája sarkában. Csak úgy átleng rajta, mint s -Mő a víz tükrén, alig észlelhetően. A belépő férfi észreveszi a deres halántékát. Meghökken és egy pillanatig tétovázik: maradjon- e vagy forduljon Jrissza? Későn. Hosszú mutatóujj lökődik a levegőbe és mozog hivogatóan. — Lázár elvtárs, maga itt!? Ilyenkor!? — Elfogyott a cigarettám, mondom leugrom... Valóban csak egy pillanatra jöttem, igazgató elvtárs — mentegetőzik a fiatalember s vörös az arca, mint a kakastaréj. — Igen, csak egy pillanatra, ismerjük mi már ezeket a pillanatokat: üljön le! A fiatalember ijedten leül, de csak félüleppel. — Mit akart inni: konyakot, gint? — Semmit, igazgató elvtárs kérem, valóban csak... — Mit iszik? — Legfeljebb egy kávées- kát... — Főúr! Kávét és egy konyakot kísérővel! — Igenis! A mixernő fehér köténye szinte vakít, Szőke hajába fekete szalagpillangó tűzve. Keze alatt gőzt sziszeg a presszógép. — Jó ideje figyelem már magát, Lázár! — Cigarettával kínálja, maga is rágyújt. Ne, ne mentegetőzzék! Ma is holtbiztosra vettem, ho#y idejön, azért ülök itt... Mindig idejár! Munkaidő alatt!... Ejnye, Lázár! — Bo... bocsánatot kérek, de.. — Ne szakítson félbe, idejár és punktum!. . Engem nem vezethet félre. Az utóbbi időben sokat iszik, Lázár! — Igazgató elvtárs, kérem, én igazán... — Azt is tudom, hogy miért jár ide, és miért iszik, főleg, hogy kivel iszik! — Szemével a hosszú hajú nő felé csap jelentőségteljesen. — Pedig magának van csinos felesége, két szép gyereke, Lázár! — Csak egy gyermekem van, igazgató elvtárs, kérem... — Mondtam már, hogy ne szakítson félbe!... Egyébként az mindegy, hogy hány gyereke van... — Nagyot szív a cigarettából, mennyezetre fújja a füstöt. — Most már azt is tudom, hogy miért hanyagolja el a munkáját. — Kérem, én igazán .. egyszóval nyolc éve dolgozom .. de eddig semmi kifogása nem volt a munkámra, nem értem... — Semmi kifogásom? Elég baj az, kedves barátom, gyenge az ellenőrzés, de én nyitva tartom a szemem, mindent látok! Lázár fel akar állni, de az igazgató ráförmed. — Maradjon!... Hányszor elmondtam a hivatalban, elvtársaim, ahhoz, hogy valaki jó munkát végezzen, élten kiegyensúlyozott családi életet, szeresse a feleségét, nevelje a gyerekeit, züllött társaságba ne keveredjek, szeszes italt ne fogyasszon, nők után ne futkározzon, barátait tisztelje és becsülje... elmondtam vagy nem mondtam ! ? — Igen... el tetszett mondani már néhányszor... — Hát azt mondtam-e, hogy itt vagyok én, elvtársaim, rólam vegyenek példát!? A személyes példaadás — mindenekelőtt! — Azt is tetszett mondani... — S az eredmény? Nulla... Kibeszélhetem a lelkemet... falra hányt borsó a szavam, Lázár, de miért, miért, Lázár?... Mert túl humánus vagyok és elnéző. Kemény kézzel kellene maguk közé csaps nom, pörölyként, vasökölként! — Igen... túl humánusnak tetszik lenni... — Egészségére! — mondja az igazgató felemelt pohárral. Mivel Lázár vonakodik, újból ráförmed. — Igyák az én parancsomra! A fiatalember iszik. Rövid szünet után rákacsint az igazgató, suttogóra fogja a hangját, — Nagyon szereti azt a nőt? — A hosszúhajút? — rökö- nyödik meg Lázár. — Dehogyis, kérem, a házban lakik, fölöttünk, onnan ismerem... — Ne hazudjék! — Becsület szavamra! Az igazgató elmélázik. Lázárra néz, aki szinte meglapul a pillantása alatt. — Valóban csak a házból ismeri? — A gyermekem egészségére esküszöm, igazgató elvtárs! — Lány még... vagy már asszony? — Ugyan., fiatal lányocs- ka, az apja vegyészmérnök. — Milyen lány? — Hogy tetszik érteni? — Tudom is én, nem értek annyira a kifejezésekhez: könnyű vérű, kicsapongó, amolyan pillangóféle, aki virágról virágra száll? — Azt igazán nem tudom, kérem szépen, bár ami azt illeti, a mai fiatal lányok előszeretettel rápillangóznak az idősebb pókokra, így mondják: pókokra... — sután el- vigyorodik. — Züllött világ! — méltatlankodik az igazgató. A két huligán ismét a zenegép előtt ácsorog, böngészget, s nemsokára felhangzik: „Nem vagyok teljesen őrült...” — Bocsánatot kérek, men-r nem kell — mondja Lázár. — Jó, jó, menjen csak! A zsongás erősödik, újabb vendégek jönnek, néhányan elmennek, s az igazgató le nem veszi szemét a hosszú hajú nőről. Magahoz inti a pincért, bizalmasan a fülébe súgja. — A hosszúhajúnak vigyen egy konyakot kísérővel! — Ahogy parancsolja az úr... — Né mondja meg, hogy ki küldi... — Igenis... nem megmondani! — Apropó! A harmadik után megmondhatja! — Igenis, a harmadik után — hunyorít cinkosan a főpincér és elkacsázik a bárpult felé... Lövi esek Béla
