Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

RELET-MAÖYARORSZA« S. ol(Wl A gyárnegyedekellátása HA A MUNKÁSEMBER VALAMI MIATT BOSSZAN­KODIK, illik odafigyelni. iNem az első eset, amikor üzemi munkások szóvá teszik, hogy nem kielégítő, gyenge, fragy egyenesen felháborító a gyárnegyed környéki üzle­tek, ABC-áruházak, zöldség­gyümölcs boltok,'tej boltok el­látása. Legutóbb, amikor a Tiszavasvári Alkaloidában megkérdeztem az alig 25 esz­tendős V/arga Gyula főműve­zetőt, mi az, ami a legtöbb bosszúságot okozza, — nem a munkára, a termelésre utalt, hanem az ellátásra. Ezeket úgy említette, mint ’.plusz bosszúságokat”, ame­lyek megkeserítik azok életét, akik lehúznak egy-egy mű­szakot, szeretnének vásárolni a gyár mellett épült ABC- áru házban, s abban nem kap­ják meg azt, amire éppen szükségük lenne. Nincs tölte­lékáru, hervadt a zöldség, el­fogy a tej. És mindez éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Egyetlen gyár. Csak itt több, mint 1900 ember dolgo­zik. De említhetnénk Zá­honyt, a Tuzséri ERDÉRT-et, Mátészalkát, a Nyírbogdánvi Kőolajipari Vállalatot és környéküket. Némelyik mel­lett már kialakultak az új munkásnegyedek, tucatjával épültek családi házak, szol­gálati lakások. Itt élnek év­tizedek óta munkások, mű­szakiak, vezetők, családjukkal együtt. Növekszik a munkás- osztály létszáma Szabolcsban. Ezek egy része — akik nem ingáznak — ott a gyári ne­gyedekben élik sajátos életü­ket. Igaz, hogy a kereskedel­mi szervek, — többségükben az ÁFÉSZ-ek — az utóbbi időkben tettek már valamit a gyárnegyedek környékén az üzlethálózatok korszerűsíté­séért, újakat is építettek. Ez azonban kevés, s még az új, korszerű boltok ellátása sem megfelelő. Különösen e mun­káskolóniákon élő anyák, nők panaszkodnak sokat. Bár je- jelentős lépések történtek ab­ban, hogy kicsinyeiket az üzemi bölcsődékben, óvodák­ban elhelyezhessék és ez fi­gyelemre érdemes. Ebben az összefogás a párt, a tanács és a gazdasági vezetők között eredményekre vezetett és ve­zet. De az ellátás még mindig hiányos. Pedig ez is fontos. Ezt tették szóvá a nyírbog- dányi üzem munkásasszo­nyai, a kisvárdaiak, a tuzséri fatelep dolgozói. TÖBB EZER MUNKÁST. fiatalt es idősebbet, de főleg a nőket érintő gondok meg­oldásáról van szó. Nem is említjük a férfi és női fod­rászüzletek, a lakossági szol­gáltatások hiányát. Szólhat­nánk a közlekedési gondokról is, arról, hogy sokszor a nem megfontolt menetrendek mi­att százak és százak kénytele­nek semmittevéssel órákat el­tölteni bosszankodni. Fárad­tan erkeznek haza, s alig töltenek családjuk körében néhány órát, indulhatnak vissza. És kezdődik elölről a bosszúság. Egyszerűen nincs módjuk, idejük a kikapcsoló­dásra, a pihenésre, s még a családnak, és saját maguknak szükséges élelmiszerek vásár­lása is gondot okoz. Érdemes és szükséges len­ne, hogyk egy-egy alkalommal az üzemi pártszervezetek is, de a gyár ellátási körzetében működő kereskedelmi szervek kommunistái is pártvezetősé- gi ülésen külön-külön, — ha úgy látják, együttesen is — napirendre tűznék a gyárne­gyedek ellátási gongjait, problémáit. Régi gondok ezek, állandóan panaszkodnak a munkások miattuk, s meg kell előzni, nehogy akuttá vál­janak. Ezek a bosszúságok rontják a politikai légkört is, hatással vannak a termelésre. ÉS EGYIK BOSSZÚSÁG SZÜLI A MÁSIKAT. Alapos boncolásukra lenne szükség a párttaggyűléseken. Sőt, az ’ ipari bázisokkal rendelkező községi, városi és járási párt- bizottságok és a tanácsok is napirendre tűzhetnék. Közös erőfeszítésekre van szükség a gyárnegyedek ellátásának javítása érdekében. Együttes töprengéssel, az anyagi és szellemi erők nagyobb kon­centrálásával javítani lehetne e helyzeten. Felmérni mire képesek együtt: az üzletháló­zat korszerűsítése, az ellátás javítása, a különböző szol­gáltatások megszervezése, az utaztatás megoldása érdeké­ben. Végeredményben ez is a munkásosztály helyzetéről szóló párthatározat végrehaj­tását segítj. Ennek megvaló­sításáért itt nálunk Szabolcs­ban többet kell tenni. És a jövőben ezek a teendők csak szaporodnak. Gyarapszik a munkásság száma, az ipar fejlődik, s ez a gondok meg­növekedésével jár. Annak érdekében, hogy benn az üzemben nyugodtan dolgoz­hasson a munkás, a gyáron kívül is rendnek, jó ellátás­nak kell lenni. Ezért tenni és cselekedni — politikai ügy. Minden gyári pártszervezet elsőrendű kötelessége. Farkas Kálmán • • Ötszáz nő érdekében JELENTŐS FEJLESZTÉSEK A NYÍRSÉG RUHÁZATI KTSZ-BEN A Nyírség Ruházati Ktsz- ben bármit is határoznak és valósítanak meg a dolgozók élet- és munkakörülményei­nek kedvezőbbé tételéért, az az asszonyok, lányok érdeké­ben történik. Mert a ktsz 600 dolgozójának 90 százaléka nő. A ruhaipar rekonstrukció­jának részeként kerül sor a Nyírség Ruházati Ktsz gép­parkjának teljes korszerűsí­tésére. Erre alapozták a je­lentős fejlődést előirányzó ötéves tervüket, amelyben az egy főre jutó termelési érték 34 százalékos növelésén túl termékösszetétel-változást is maguk elé tűztek. Céljuk a több, jobb és szebb ruház' * termék előállítása. Ha a re­konstrukció megvalósul, olyan műszaki állapotot te­remtenek, amellyel a munka termelékenyebb lesz, dolgo­zóik munkaintenzitásának fo­kozása nélkül. A szövetkezet gazdasági ve­zetői nem titkolják, a követ­kező öt esztendőre tervezett minden tevékenységükkel magasabb nyereségre töre­kednek. Legyen miből bért fejleszteni, esetleg a terve­zett 3,5—4 százalékon felül is. Gondos előkészület előzte meg ötéves tervük végleges kidolgozását. Ennek is kö­szönhető, hogy még az idén megérkeznek azok a gépek, amelyekkel kicserélik, illetve pótolják a gépparkjukat. 90 gj'ors varrógépet, 38 egyéb, ruhaipari speciálgépet és 15 gőzvasaló gépet vásároltak, 5 és fél millió forintot fordíta­nak — fele-fele arányban juttatásból és saját erőből — üzemük fejlesztésére az idén és jövőre. Ebből 3 millió 700 ezer forintot gépekre, a töb­bit a kapcsolódó beruházások­ra költik. Újabb négy termelőszalag tizembe állítását is tervezik. Kettőt a nyíregyházi központi üzemben, kettőt pedig a ti- szavasvári részlegükben. Ez­zel tekintélyes számú lét­számfejlesztésre is sor kerül: 130 új dolgozót szándékoznak alkalmazni. A Nyírség Ruházati Ktsz-t, mint „pamutruhás” szövetke­zetei könyvelték el a partne­rek. Eszükbe se jutott, hogy szövet, vagy jersey alapanya­gú ruhákat rendeljenek ná­luk. A szövetkezet azonban kitört ebből a beskatulyázás­ból. Megmutatták, hogy egy­szerű női kartonruhák elké­szítésénél többre is képesek. Pantallókat, blúzokat, jersey és finom szövetruhákat ké­szítenek — most például bér­munkában, nyugatnémet ex­portra. Jelenlegi kapacitásuk egyharmadát ez a magasabb szakmai képzettséget és mű­szaki színvonalat feltételező megbízás köti le. (Egyik bel­kereskedelmi partnerük kép­viselője látta ezeket a ruhá­kat. Az igenlő válasz után másodszor is megkérdezte: „Ezt maguk csinálták?”) Termékösszetételük változ­tatását természetesen úgy kívánják megvalósítani, hogy a korábbi partnereikkel szem­ben vállalt kötelezettségeik­nek eleget tesznek a jövőben is. A belkereskedelemben a Kelet-Textil, a Női Ruha Nagykereskedelmi Vállalat ál­landó ügyfelük. Az első fél év jó eredmé­nyei nyomán jutottak szép összegű nyereséghez, és en­nek arányában emelhették a munkások bérét több, mint 6 százalékkal, már az első fél évben. Ami a nyereséget il­leti, az már csaknem annyi, mint tavaly egész évben volt. De ez még nem ok a „lazí­tásra”. Egyrészt azért, mert számításaik szerint a második fél év szűkösebb lesz, másrészt, mert legalább egy-másfél millióval ah­hoz is többet kell elérniük, hogy a tavalyi bérszintet tar­tani tudják. Pedig annál töb­bet akarnak. S, hogy ezt meg is valósítják, annak biztató előjelei az első fél év ered­ményei, — még a rekonstruk­ció kezdetén. Nemcsak Szabolcsnak sürgős az Auróra cipőgyár A megoldás kulcsa az építőipar kezében A Gazdasági Bizottság egy 1966-ban kelt határozata a Budapestről kitelepítendő üzemek névjegyzékébe vette fel az Auróra Cipőipari Válla­latot. Egy újabb határozat pe­dig a vállalat telepeinek vég­leges felszámolását rendelte el. A fővárosi és a Szabolcs- Szatmár Megyei Tanács V. B., valamint a vállalat között megszületett a megállapodás: a kitelepítés helye Nyírbátor. A még budapesti központtal rendelkező vállalat jogutódja és felügyeleti szerve a Sza- bolcs-Szatmár Megyei Tanács. A vidéki ipartelepítes egy speciális, sok zökkenőkkel te­lített eseményeit nehéz lenne felsorolni. A helyzet bonyo­lultságát fokozza, hogy a vál­lalatnak a fővárosban 8 üze­me, plusz még sok más helyi­sége van. Ezeknek egy helyre történő telepítése külön gond. Mint ahogy a teljes telepítés is sok új, előre nem látott feladatot jelent. (Uj üzem építése, szakemberek képzése, az irányítást végzők letelepí­tése, a folyamatos termelés biztosítása, stb.) Az első bonyodalom a be­ruházás körüli huzavona volt. Hiába készült el például a beruházási dokumentáció és az ennek szükségességét meg­alapozó terv. A bankhitel kérdésében csak egy évvel később, az elmúlt év őszén történt döntés. Hitelfedezet hiányában így a kivitelező sem vállalhatta a munkát. A hitel megítélését éppen az il­letékes fővárosi bank halogat­ta! Pénzügyi bonyodalmak A fővárosi tanács a kitele­pítéshez 5 millió forintot adott. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács hasonlókép­pen ugyanannyit, A beruhá­zási költségek növekedése, va­lamint az átvett vállalat for­góalap-problémái azonban újabb terheket róttak a megyei tanácsra. Ez évben az iparfejlesztési alapból újabb 10 milliót, majd a jövő évvel bezáróan — a tanácsi fejlesz­tési alapból — újabb 2 és fél milliót biztosí­tott a beruházáshoz. A válla­lat a letelepítés céljaira mind­össze 1,8 milliót tudott adni. Az ipartelepítéshez szükséges pénzösszeg végül is a főváro­si bank mintegy 8 milliós hi­telével egészült ki. A huzavona végül is oda vezetett, hogy a letelepítés időpontját — egy évre prolon­gálva — 1971. december 31-re határozták meg. Addig meg kell oldani a háromhajós üzemcsarnok, az irodaépület, a szociális helyiségek, vala­mint a kazánház felépítését, illetve teljes üzembe helyezé­sét. Tekintettel arra, hogy a munkásállomány nem hagyja el a fővárost, szakemberekről is gondoskodni kell. A beruházás kivitelezője a Szabolcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. A jelenlegi helyzet: a műhelycsarnok már szerkezetileg kész, a belső fa­lazást és a tetőszigetelést vég­zik. Az irodaépület vázszerke­zete áll, a kettő közé „húz­zak” majd fel a szociális épületet. Épül a kazánház is. Ez utóbbi idejében történő el­készítése már csak azért is sürgős, mert az üzembe helye­zés a téli időszakra esik, s fű­tés nélkül ez elképzelhetetlen. (Mint ahogy fontos a víz, vil­lany is.) Sürget a határidő A kivitelező ígérete szerint a műhelycsarnokot november 1-re, a gépek beszereléséhez átadják és december 15-re a teljes műszaki készültséget is biztosítják. Alapos, jól át­gondolt szervezői koncepciók­ra van máris szükség althoz, hogy a SZÁÉV a vállalt ha­táridőt tartani tudja. így is szükség van a munka minősé­gileg olyan fokra való emelé­séhez, hogy a munkatermek­ben a gépek beszerelése után már csalt minimális hiánypót­lásokra kerülhessen’ sor. A rendelkezésre álló idő rö­vidsége a vállalat vezetőit is feltétlenül nagyobb helytál­lásra ösztönzi. A nyírbátori üzem létszámfeltöltése még megoldatlan. Budapesten, a más munkahelyekre átirá­Uj iskolaépülettel gazdago­dik Nyíregyháza. A rendkívül mostoha teremviszonyok kö­zött működő pénzügyi techni­kum kap méltó otthont az Északi Alközponttal szomszé­dos részen, a tanyai kollégi­um tőszomszédságában. Az építők felvonulása né­hány héttel ezelőtt kezdődött és most már a munka is fo­lyik. A pénzügyi technikum épületei a jelenlegi tervek szerint több, mint 10 millió forintba kerülnek majd. Az A-számy lesz a tanulmányi nyitott dolgozók helyébe Nyír­bátor környékieket kell felvenni és betanítani. Nyír­bátorban még csak 423 az összlétszám, s ezt egyik napról a másikra nyolcszázra felfej­leszteni — megoldhatatlan. Az Auróra Cipőipari Válla­lat végleges letepítési idő­pontjának megtartása nem­csak Szabolcsnak sürgős. El­húzódása, a termelésben be­következett kiesés a népgaz­daságnak is több vonatkozás­ban okozhat kárt, Ami elsőd­legesen fontos: a fővárosban szanaszét üzemelő vállalatnak egy munkaerőben jól ellátott területre, és egy helyre törté­nő letelepítése teljes mérték­ben megfelel gazdaságirányí­tási rendszerünk termelékeny­ségnövelő céljainak. A több­telepes vállalat egytelepes, korszerűsített változata sok más tekintetben is előnyös. Az „Auróra“ márka híre Fontos ennek a kitelepítési ügynek a minél előbbi és ész­szerű lezárása azért is m^rt ez a bonyolultságában is veszélyes megosztottság előbb-utóbb mennyiségi és minőségi romlást idézhet elő a termelésben. Márpedig az Auróra — évi 600 ezer párás termelésével — országos vi­szonylatban jelentős, exportra is szállító üzem. A yállalat már több esetben is elnyerte a moszkvai cipő-világkiállítás diplomáját jó minőségű es szép termékeivel. Mégbízó, beruházó és kivi­telező szoros együttműködésé­re van szükség, hogy az Auró- ra-program határidőre megva­lósuljon. Tóth Árpád rész, középen húzódik egy ha­talmas zsibongó, mögötte a tanári és technikai részekkel, és a végén épül a 30x40-es tor­naterem. A tornaterem alapozása is folyik. Az épületek 70 száza­lékban előre gyártott elemek­ből készülnek, a többit ha­gyományos technológiával építik. Ebben az évben tető alá hozzák a technikumot, ez­után téliesitenek. A SZÁÉV iparkodik a munkával, mert ígéretükhöz híven a jövő év szeptemberében már át akar­ják adni az iskolát. Alapozzák az új pénzügyi technikumot Tollvonások népművelőkről A kísérletező Egy japán egyfelvonásos darab főszereplőjeként lát­hatta a közönség a nyíregyhá­zi színházban. 15—20 percig drámai csend kísérte a japán halász tragédiáját. Sánta Miklós, a hivatásos színmű­vészek játékát megközelítő átéléssel, tehetséggel for­málta meg az óceánok ván­dorát. Mindez a Szóljatok szép szavak megyei döntőjén volt. Sánta Miklós — amatőr- színjátszó társaival — öröm­mel fogadta az elismerő tap­sot. Aztán a „beugrás” után folytatta a már több, mint 20 éve gyakorolt népművelő munkát, Vásárosnaményban a járási művelődési központ vezetője. Nem a művészi ba­bérok érdeklik, nem ezért lép társaival olykor-olykor po­rondra. Tisztán az önkifeje­zés, az élmény, a játék sar­kallja. Színesítőnek tartja a fárasztó, éjszakába nyúló munka után. Egy beszélgeté­sünknél azt mondta: „Nem árt az, ha a népmű­velő otthon van egy-egy te­rületen. De az már baj lenne, ha ezért feladná a többit, a saját érdeklődési köréhez szabná az intézmény munká­ját...” Sánta Miklós nem szereti dobra verni, amit csinál. Pe­dig az újító, folyton kísérlete­ző kedv nem egyszer fordítot­ta a népművelők figyelmét Vásárosnaményra. ök kezdték el az utcai filmvetítéseket, té­vésátrakat is „felütöttek” a járási székhely utcáin, ami­kor még újdonságnak számí­tott a televízió. A művelődé­si központ falain, túl a bere­gi kis községekben is sikerült felpezsdíteni a művelődés iránti kedvet. Ebben a járás­ban választottak először tsz- kultúrfelelősöket, értékelték meg a tsz-vezetőkkel, a tag­sággal, hogy munkaegység­jóváírással is serkentsék azo­kat, akik sokat fáradoznak, szervezik a kulturális rendez­vényeket. A legjobban Sánta Miklós tiltakozna, ha bárki is személy szerint neki tulajdonítaná a járásban élért népművelési eredményeket. A népművelés kollektív munka, nem egyesek érdeme — vallja. Hozzátehet­jük: igaza van, de ez nem zár­ja ki, sőt feltételezi, az „egyes népművelők” átlagon felüli munkáját, azt a pluszt, amit a tehetség és a szorgalom ered­ményezhet. Egyik égető gondja — évek óla — hogy megfelelő otthont kapjon, minél előbb felépül­jön a járási művelődési köz­pont új épülete. De a nagy gondok mellett az olyan ki­sebbeket sem tekinti jelenték­telennek, mint az utolsó tek­nővájó munkájának megörö­kítése filmen, magnószala­gon... Lány diplomával Bradács Máriát — miután néhány éve kézhez kapta a népművelői oklevelét — emeletes művelődési ház, igazgatói hely várta falujá­ban, Nyírbélteken. A „premi­er” után néhány hónappal tele volt megvalósításra váró tervekkel — és problémákkal. Hogy mit jelent a népmű­velőnek a jó helyismeret a népművelői szakon szerzett elméleti és gyakorlati tudás, arról hamarosan meggyő­ződött. Sok szép elképzelését indította útjára. Fiatalok és öregek százait szoktatta a művelődési házba, akik az­előtt maguktól nem jöttek volna el. Akadtak lehangoló tapasztalatai is. Úgy érezte, a község némely vezetője nem értékeli, nem veszi komolyan az igyekezetét. Kicsinyes munkaidőviták is kedvét szeg­ték. Pedig ö nem hivatalnok­nak jött a művelődési otthon­ba, hanem hivatásos népmű­velőnek. „Tudjuk mi, hogy jót akar, fiatalos türelmetlenséggel dolgozik. De nagyon a maga feje után megy, nem szívesen hallgat a község vezetőire” — így összegezte véleményét ak­kor a községi tanács egyik ve­zetője. Azóta keveset hallottunk a fiatal, tehetséges népművelő­ről. Egy alkalommal azonban az egyik irodalmi színpad dokumentumműsorában az ő nevét is említette a „kó­rus”. Mint egyet a küzdők kö­zül, akik a kultúrát terjesztik Szabolcsban. Néhány hónapja a községi pártszervezet titká­rával váltottunk szót. Bra- dáos Máriával nem tudtunk beszélni, de a párttitkár elis­merően szólt a munkájáról. Főtechnológus és kultúros Régi panasz, hogy a mű­szaki értelmiségiek közül ke­vesen éreznek kedvet, hajla­mot a népművelői munkára. Legfeljebb egy-két szakmába vágó előadásra hajlandók. Többre nem... Major Lajos, a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat főtechnológusa ki­vétel. Évek óta lelkesen vezeti az üzemi szakszervezeti mű­velődési házat. Országosan is szinte egyedülálló kezdemé­nyezése volt az „Ipari munkás ábrázolása a képzőművészet­ben” című pályázat, melyen a megyében élő és alkotó mű­vészeket nem lebecsülendő dijakkal jutalmazták a gyár és a szakszervezet jóvoltából. Üzemi tárlaton mutatták be a legjobb festményeket, szob- rokot. A művészek találkoztak a munkásokkal, közelebb ke­rült egymáshoz a dolgozó em­ber és alkotó művész. A mű­szaki foglalkozású, nem hiva­tásos népművelő Major Lajos a hátérben maradva gyönyör­ködött a képekben és az al­kotásokban önmagukra isme­rő üzemi munkások arcáról igyekezett leolvasni a fárado­zás sikerét. Páll Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom