Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

4. oldal

KELET-MÄGYAROftSZ KG

mi. Jfifife Sí;

Szülők fóruma

Tartalmat a vakációnak l

A tanulók várva várt pihenőt, a nyári szünidőt töltik. Az első napok a semmittevés, a továbbalvás örömével váltak ünnepnapokká minden diák számára. Jó is, az ilyen időtlenségben, kötetlenül pihenni a nagy év végi hajrá, no meg az egész évi órarend szerinti munka után. De csak néhány napig! Azután ki kell alakítani egy jól megtervezett nyári életritmust, össze kell állítani olyan 8—10 hetes programot, amiben mindenre jut idő. amire a tanév alatt fájó szívvel gondolhatott csak a gyermek a lekötöttség, az időhiány miatt.

Sajnos, máris látunk tereken lődörgő fiúkat, lányokat, akik nem találják örömüket a nyári szünidőben, mert céltalanul tengenek-lengenek, unatkoznak. Nem is jut eszükbe, hogy mennyi minden kedves, értékes időtöltés létezik, s bizony ezek helyett nagyon sokszor rossz társaságba verődnek.

A gyermekek nyári programjának — a kicsikének és a nagyokénak egyaránt — összeállítása a szülők feladata.

Legkevesebb tervezési gondja van annak a szülőnek, akinek a gyermeke nyári táborban nyaral, mert azokban mindenre kiterjedő, szervezett foglalkoztatás folyik.

Pedagógiailag nagyon helyes a családon, vagy baráti körön belüli cseregyerek mozgalom. A városi gyerek lekerül falura néhány hétre, az ottani meg a városban „nyaral”. Mindkettő a levegőváltozás mellett rengeteg új élménnyel gazdagodva kerül vissza a szülői házban. Gondoljunk csak Fekete István: Téli berek című regényének a hőseire.

Az otthon nyaraló gyermekek életrendjéhez azt tanácsoljuk, hogy az első napok lustálkodása után keljenek fel reggel rendszeresen időben. Legyen a napi program: olvasás, sportolás, séta, játék, a kisebbeknél naplóírás (napi 1—2 mondat), a nagyobbaknál levelezés hazai, vagy külföldi levelezőpartnerekkel. Jusson idő valami hobbyra is.

Mindennek az alapja, hogy megfelelő családi légkör legyen a gyermek körül. Érezze azt, hogy szüleinek fontos problémája, gondja az ő szabad idejének jó megtervezése, megszervezése. A dolgozó apa és anya is hallgassa meg esténként a gyermek beszámolóját napi élményeiről. Ez sokszor többet ér a legszigorúbb ellenőrzésnél.

Nagyon helyes, ha minél több közös programja van a családnak: hétvégi túrák, kirándulások, országjárás, közös nyaralás.

Augusztus második felében néhány „bemelegítő” feladatunk is van az iskolakezdés előtt. Ezekben is részt kell vennie a gyermeknek, kora szerint könnyebb, vagy nehezebb feladattal. Ilyenek: nagytakarítás a tanulósarokban, a tanulópadban (íróasztalkában), a tanszerek előkészítése (ceruzák, színesek kihegyezése), az egyenköpeny rendbehozása, esetleg új beszerzése, a füzetcsomag megvásárlása, a füzetek beborítása, a címkék előkészítése és — egyes iskolatípusokban — a tankönyvek beszerzése, beborítása.

Célúnk az, hogy a gyermek pihenten, de nem ellus- túltan, sok új élménnyel gazdagodva, egészséges testi, lelki, szellemi állapotban, kiegyensúlyozott hangulatban kezdjenek hozzá az új tanév közel 10 hónapos munkájához. S ezt csak aktív pihenéssel érhetjük el. Segítsük őket hozzá ötleteinkkel, tanácsainkkal, hangulatkeltéssel. Ez a mi feladatunk!

Dr. Gergely Károlyné

NYÁRI VERS

Bársonydombon kék madár azt fütyüli: — itt a nyár! Ébredj gyorsan kis Benő, az erdőben gomba nő s fák alól, lomb alól ezer madár hangja szól.

Gólya üzen: — Vár a tó! a tavon egy kis hajó, vitorlája lepkeszárny a tengerig meg se állj! Száz titkot elmesél súgba-búgva majd a szél.

De a cinke így felel:

— Miért menne innen el? Rigó rikkant domb alól:

— Szebbet úgyse lát sehol. Szép hazánk mesetáj, leggyönyörűbb itt a nyár!

Bede Olga

GYEREKEKNEK

TÖRD A FEJED!

Vízszintes:

1. Megfejtendő. 6. Római 150. 7. Maró folyadék. 8. Római 51. 9. Török katonai rang. 11. ALA. 12. Huszonnégy órai. 14. Jó kés jelzője. 16. Mezőgazdasági idénymunkás. 18. Háziállat. 20. Három, oroszul. 21. Ajándékoz. 22. Fogoly. 24. Középeurópai folyó. 25. Felforgatott kert! 27. Táplálkozna. 28. Azonos betűk. 29. ZTAY.

Függőleges:

1. Tengeri moszat. 2. Azonos mássalhangzók. 3. Lárma. 4. Televízió rövidítése. 5. Talpon van-e. 6. Megfejtendő. 10. Szülő. 11. Névelős

háziállat. 13. Pusztít. 14. Ilyen csiga is van. 15. Megfejtendő. 17. Menyasszony.

19. Közkatona népies elnevezése, 21. Női név. 23. Ritka női név. 24. Kézzel jelez. 26. Tóth Antal. 27. Mutató névmás.

Megfejtendő: Egy sziget- ország (vízszintes 1). annak fővárosa (függ. 6) és egyik világhírű kikötője (függ. Í5).

Múlt heti megfejtés: A VAJAI VÁRKASTÉLY.

Könyvjutalom: Torony

Éva Tornyospálca, Tóth Éva Nyírbogdány és Fábián András Nyíregyháza.

Vakáció

Vidámak a gyerekek:

A karácsony közeleg. Karcsi képeskönyvet áhít, Ági korcsolyára számít. Cili ujjong — Hó, hahó! Itt van, itt már az utolsó Óra s a — VAKÁCIÓ!

A ludam

Egyszer régen a ludam valamerre elcsavargott. Kerestem hét faluban, utam három napig tartott. Negyedik nap rátaláltam a nyolcadik faluban, de lábamon alig álltam. Hazavittem a ludam.

Hogyha meg még most se

volna,

a mesém is tovább szólna.

Lúdláb, libaláb, nevess egyet legalább.

tldud István

Dagi Döme

Encsem-bencsemlebbencsem tegnap délben Szerencsen két bográccsal ettem.

Öcom-bócom-gombócom — tányéromra Ondódon harminchármat szedtem.

Aszom-bászom-kolbászom — tarisznyámba Horpácon száztíz szálat tettem.

Icském-licském-kiflicském ■ reggelire Kismlcskén hetvenhetet ettem.

Otám-kótám-piskótám — megettünk mi Kispókán tíz tepsivel ketten.

Jót ittam rá Csopakon, megdagadt a pocakom, s — Daai Döme lettem!

SZEGÉNV MOHAMED

Szöveg: Cs. Horváth Tibor

Krecsmáry László

%Át4HOMED, FA JO TAGJAIT WALOgAT- ■ VAjSZOMORUAN ' TENFERGE7T FEL$ ALAA JdULTURHAZ

parkjában. Csak

' AKKOR. DERÜLT • TEL A KEPE, AKIIKOR MEGPILLANTOTTA TrlKTQR URAT. • *

Ivan Paunov:

A kérkedő Nyuszi

(A jövő szombati számunkban folytatjuk)

Szürke Nyuszi, a királyi erdők őre, puskával a lábánál, a minden állatok királya, az oroszlán előtt állt. Nemrég ugyanis tűzvész

pusztított az erdőben. és Nyuszi ijedten várta, milyen büntetéssel sújtja majd ura.

— Ki oltotta el a tüzet?

■— kérdezte az oroszlán.

Nyuszi minden ízében

reszketett, nem tudta, mit válaszoljon, mert mihelyt kiütött a tűz. ő kereket oldott.

— Ne hallgass, mondd

meg! Elhatároztam, hogy megjutalmazom a hőst. aki szembeszállt a tűzvésszel — biztatta az oroszlán. — Szürke Nyuszi megörült és nekibátorodott:

— Uram — mondta — a

tüzet én oltottam eL.. Én

és senki más.

A király elkomorodott — nem tetszett neki Nyuszi

kérkedése.

— Biztos, hogy te voltál? — kérdezte.

— Hidd el, király, egymagám tettem. Igaz, hogy borzalmas volt a tűz, de bátran szemfoeszálltam vele.

— És ki gyújtotta fel az erdőt?

— A pásztorok, uram, a pásztorok. Tüzet raktak, krumplit sütöttek és amikor elmentek, nem oltották el. Szél kerekedett, és.az er-, dó lángba borúit. Na nem étkezem időre, az egész erdő hamuvá ég.

Brávó, te bátor Nyuszi, valóban hős vagy. megér- demled a vitézségi érmet. Lépj közelebb.

Szürke Nyuszi az oroszlán

elé lépett, kihúzta magát és várta, hogy az oroszlán a mellére tűzze a vitézségi érmet. Csakhogy abban a pillanatban érkezett oda Mackó néne. Róka koma. Farkas apó és a kis sün, akik mélyen meghajoltak az oroszlán előtt.

— Mi történt? Mi újság? — kérdezte a király.

— Ó, urunk panasszal járulunk magas színed elé — mondták.

— Ki ellen szól a panaszotok?

— Az erdő őre ellen. Mihelyt kiütött a tűz, ő kereket oldott.

— Hogyhogy? Hát nem 5 oltotta el a tüzet? — ordította az oroszlán.

— Nem, király — válaszolt a kis Sün. — A tűzzel mi szálltunk szembe. Tekints csak a megpörkölt tüskéimre.

— Az én bundámat is megperzselte a tűz — morogta Mackó néne.

Szürke Nyuszi megtántoro- dott, földre ejtette a puskát és térdre borult az oroszlán előtt. Az oroszlán meg- dühödött, nagyot üvöltött és alaposan meghúzta a Nyuszi egyik, majd másik fülét. A Szürke ekkor felugrott és eliszkolt az erdőbe. Azóta mulatságosan hosszú a Nyuszi füle. Ha csak valami is megzizzen az erdőben, Szürke Nyuszi füle égnek áll és olyan, mint két tölcsér, mert mindig azt hiszi, hogy az oroszlán üldözd.

A szamarak szamara

Térképsetudja Országban, az ígéretek Völgyében, éppen a Száraz tó partján lakott a szamarak szamara. Ott, ahol az egyik nap olyan, mint a másik, a másik nap pedig olyan, mint az egyik. Szóval a nagyfülűek élték, éldegélték a mindennapi, megszokott életüket, egészen addig a napig, amikor a gazdájuk így szólt:

— Szamaraim! Figyeljetek rám azzal az okos, szép nagy fületekkel! Örömhírt mondok. Ehelyett az ósdi ház és istálló helyett olyan égig érő épületet emelünk, hogy a világ négy sarkából a csodájára járnak. Csak legyetek segítségemre !

Szürkületkor kicsi kordé elé fogta őket és elindultak a kődobásnyira lévő kőbánya felé. Hanem még a kapuig sem értek, az egyik szamár felborult, a kajlafülű jajve- székelni kezdett:

— Jajjajjajjaj! Édes gazdám! Eltörött a lábam.

— A teringettét! Most vihettek vissza az istállóba.

Másnap, ismét munkához láttak. Ám, most meg a másik kaljafülű észrevette a közelében repkedő óriás darazsat, s kétségbeesetten kiabált:

*- Jajjajjajjaj! Édes gazdám! A fülembe repült és megszúrt a darázs. Végem van! Megsüketültem.

— Ó, én szerencsétlen! Az egyik szamaram béna, a másik szamaram süket — kesergett a gazda. Kénytelen volt őt is kifogni a kordéból és visszavezetni az istállóba. Azután odament a harmadik szamárhoz, oktondi busa fejét cirógatta, és nagy fülébe duruzsolta:

— Szamaracskám! Szamaracskám! Okos fülű szamaracskám! Te vagy az egyetlen reménységem.

így hát a harmadik naptól kezdve szamaracskám egyedül húzta a kórdét. A másik kettő ezalatt vígan tereferélt, heverészett, lakmározott az istállóban. Mert nem voltak ám betegek! Csak tetették magukat. Turpisság volt az egész. Esténként a szamaracskám fáradtan ván- szorgott haza, aludni szeretett volna. De a két kajlafülű még aludni, se hagyta. Vihorászva dalba fogtak:

Bizony, erre Térképsetudja Országban a szamarak szamara szeméből kicsordultak a könnyek.

Teltek-múltak a napok és egyszer az egyik útnál, a legkacskaringósabb kanyarban, nagyot reccsent a kicsi kordé. összetört. Szanaszét gurultak a kövek. Rohant a gazda fűhöz-fához, egy másik kordéért. Végül is egy szekeret kapott kölcsön, amit két ökör szokott húzni. A nagy szekér láttán vérszemet kapott, hangosan így gondolkozott:

— Ezzel két fordulót egyszerre tehetünk meg.

Szakadt a gazdáról a veríték, mire egy egész kőhegyet púpozott a szekérre. A szamaracskám, szamaracskám, okos fülű szamaracskám a kőhegyre pillantott. Lehajtotta a fejét, izmait nekifeszítve erőlködött. Szemei kidülledtek, a feje zúgott, patáit belevájta a földbe. De hiába! Néhány keserves lépés után lerogyott és Térképsetudja Országban a szamarak szamarát többé senki sem állította talpra.

Nagy Ibolyi