Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-20 / 169. szám

V. Olt«•» KELET-MAGYARORSZAo M7I. jűflus » Málta a külföldi támaszpontok felszámolását kívánja I. Tasszovszkij, a TASZSZ különtudósítója jelenti: Málta jobboldali körei széles kprű propagandakam­pányba kezdtek Dom Min- toff munkáspárti kormányá­nak haladó külpolitikai irányvonala ellen. A na­cionalista párt befolyása alatt álló sajtóorgánumok fi­gyelmüket Málta és Líbia kapcsolataira összpontosítják, s mint a Málta News című lap írja, még attól sem ri­adnak vissza, hogy fajgyűlö­letet szítsanak a szomszédos baráti ország ellen. A máltai tájékoztatásügyi miniszter a TASZSZ tudósí­tójának adott nyilatkozatá­ban rámutatott arra, hogy természetes Málta és az észak-afrikai országok kap­csolatainak erősítése és széle­sítése, mivel a szigetország az afrikai kontinens északi részének közelében fekszik. — Osztjuk Líbia álláspontját arról, hogy a külföldi tá­maszpontokat fel kell szá­molni — jelentette ki a mi­niszter. Lord Carrington angol hadügyminiszter hétfőn kí­séretével Valettába, Málta fővárosába érkezett. A hadügyminiszter kísére­tében van Lord Balniel, brit hadügyi államminiszter, va­lamint több tanácsadó és hi­vatalos személyiség. Carrington az 1964-ben kö­tött angol—máltai szerződés felülvizsgáfásáról tárgyal Dom Mintoff máltai minisz­terelnökkel. A máltai angol hivatalos megbeszélések kedden kez­dődnek. Kínai küldöttség látogat Franciaországba Csou En-laj kínai minisz­terelnök vasárnap a Peking- be látogatott francia parla­menti küldöttség tagjai előtt bejelentette, hogy még októ­ber 1 előtt egy miniszterel­nök-helyettes vezetésével kí­nai kormányküldöttség láto­gat el hivatalosan Párizsba. A látogatás Bettencourt fran­cia miniszter 1970 júliusában tett meghívására történik. Csou En-laj közölte azt is, hogy a közeljövőben a pe­kingi opera két balettegyüt­tese /itogat a francia fővá­rosba. A következő hónapok során Kína Párizsban kiállí­tást rendez a közelmúltban feltárt értékes régészeti lele­tekből. A kínai minisztf./alnök ki­fejezésre juttatta azon óha­ját, hogy Párizs és Peking kereskedelmi kapcsolatai erő­södjenek. Rövidesen több kí­nai kereskedelmi küldöttség utazik Franciaországba és Kínába várnak vezető francia nagyiparosokat. Csou En-laj közölte azt is, hogy a kínai és az angol kormány között tárgyalások folynak a két ország diplo­máciai kapcsolatainak nagy­követi szintre történő emelése céljából. Magas szintű angol—kínai Magas szintű tárgyalások folynak Pekingben és Lon­donban, hogy a két ország jelenlegi ügyvivői szintű dip­lomáciai kapcsolatát nagykö­veti szintre emeljék — közölte hétfőn a brit külügyminisz­térium. Á lépés részét képezi an­nak a heves diplomáciai of- fenzívának, amelyet Peking — megváltozott stratériája jegyében — most folytat nemzetközi kapcsolatainak normalizálására. Néhány problémát kell csak rendezni, mielőtt a tárgyalások megállapodást véglegesen be­jelentenék: ezek köpött sze­repel Pekingnek az a kéré­se, hogy Nagy-Britannia zár­ja be tajvani konzulátusát amely 20 éve működik anél­kül, hogy Nagy-Britannia hi­vatalosan diplomáciai kap­csolatban állna a Csang Kaj- sek-rezsimmel. Japán kész magas szintű tárgyalásokat kezdeni a Kí­nai Népköztársasággal a két ország közötti kérdésekről — közölte Szato japán minisz­terelnök a képviselőház hét­fői plenáris ülésén elhangzott felszólalásában. Heves küzdelem a Fuller támaszpontnál Dél-Vietnamból csupán a Vietnam két részét elválasztó volt fegyvermentes övezet kö­zeléből jelentettek harcokat. Az AFP saigoni tudósítójának értesülése szerint kéthetes szünet után a népi erők tü­zérsége ismét lőni kezdte a Fuller támaszpontot, ame­lyet a saigoni kórmánycsapa- tok mintegy három hete A Nhan Dam írja: foglaltak vissza a szabadság- harcosoktól. B—52-es ameii- kai óriásbombázók hétfőn hajnalban szőnyegbombázás­sal próbálták megzavarni e körzetben a népi erők tüzér­ségének tevékenységét. Az óriásbombákók másik táma­dása a hétfőre virradó éjsza­ka a Shau völgyének délke­leti kijárója ellen irányult. Indokína népei folytatják a harcot A Nhan Dan, a Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja hétfői szerkesztőségi cikkében rámutat a „Nixon- )ktrina” elkerülhetetlen ku­darcára, és elítéli az Egye­sült Államok makacs politi­káját, amellyel vietnami ag­ressziójának fokozására tö­rekszik. Miután elmarasztalja az amerikai kormányt, amiért az negatív magatartást tanú­sít a DIFK hétpontos javas­latával szemben, a szerkesz­tőségi cikk rámutat arra, hogy ez is az Egyesült Álla­mok agresszív magatartását és háborús törekvéseit bizo­nyítja. A cikk leszögezi, hogy el­múltak azok az idők, amikor az imperialisták saját akar- ratukat rá tudták erőltetni a világra, végleg elmúltak és ugyancsak örökre elmúlt az az idő, amikor egy nagy or­szág meg tudott félemlíteni egy kisebb országot. A lap megállapítja: „Mindaddig, amíg a Nixón-klikk nem nyugszik bele a vereségbe, a vietnami nép, Laosz és Kam­bodzsa népei folytatják a harcot... Bármilyen megpró­báltatások és nehézségek vár­janak is népeink harcára, egész pártunknak, hadseregünknek és népünknek egyetlen és egyazon akarata van, hogy harcoljon és győzzön, harcol­jon a végső győzelemig, amíg az amerikai agresszorok be­lenyugszanak a vereségbe és olyan megoldást fogadnak el, amely népünk alapvető nem­zeti érdekeinek tiszteletben tartásán alapul.” Megnyílt a moszkvai filmfesztivál Hétfőn este a Kreml kong- csülését szolgálja, resszusi palotájában megnyílt Ezt követően Lev Kulldzsa- a hetedik moszkvai nemzetkö- nov, a Szovjet Filmművészek zi filmfesztivál. A nagyszabá- Szövetségének főtitkára lé- sú művészeti seregszemle jel- pett a mikrofonhoz és méltat- szava; „A filmművészet hu- ta a filmfesztivál jelentőségét. manizmusáért, a népek közötti A továbbiakban Grigorij Ko­bakéért és barátságért!" a ! fZiácép; a'játékfilmek zsürijé­A fesztivál résztvevőit és ~nek elnöke, Alekszandr Med- vendégeit mintegy 70 ország vetktii., a'röidÖfilmek zsürijé- filmművészetének képviselőit nek elnöke és Szergej Mihal- Alakszejev Romanov, a Szov- kov, a gyermekfilmek zsürijé- jetunió filmművészeti állami . nek elnöke mutatta be a bírá- bizottságának elnöke köszön- ló bizottság tagjait, tötte. A szovjet himnusz elhang­Ezután a filmművészeti ál- zása után bemutatták az „In- lami bizottság elnöke felöl- ternacionálé” című szovjet vasta Alekszej Kosziginnek, a rövidfilmet, amely rendkívül Szovjetunió minisztertanácsa tömör formában — fiknhíra- elnökének a fesztivál résztve- dók anyagait is felhasználva — vőihez és vendégeihez intézett eleveníti meg a forradalmi üzenetét. Koszigin üzenete rá- munkásmozgalom harcait, a mutat arra, hogy a film a ha- párizsi kommüntől kezdve, ladó művészek hatalmas fegy- Ezután — versenyen kívül vere a társadalmi igazságossá- — a kongresszusi palota kö- gért és a nép boldogságáért zönsége első ízben láthatta „A vívott harcban. A jelenlegi berlini csata” című kétrészes körülmények között — húzza színes szovjet filmet. Jurij alá az üzenet — különösen Ozerov rendező alkotása be- fontos, hogy ez a hatóerő — a fejező része a második világ­filmművészet — a társadalmi, háborúról szóló szovjet film­haladást, a nemzeti együtt- eposznak: a „felszabadítás­működés és kölcsönös megér- nak”. A meghívottak szűnni tés erősítését, az emberiség nem akaró tapssal ünnepelték művészeti értékeinek megbe- a monumentális film alkotóit. Dokumentumriport az NDK-ból (4.) A harmadik szakasz — Jó dolog, hogy ennyi a szakképzett paraszt a mező- gazdaságunkban — folytatja Paul elvtárs — de^ez csak az egyik része a fejlődésnek, a továbblépésnek. A másik? Az, hogy legyenek eszkö­zeink, s azokat maximálisan ki tudjuk használni. Sorolja, hogyan. Elmond­ja, hogy a mezőgazdaság fej­lesztésének harmadik szaka­szában van az NDK. Az első szakasz a föld reformja volt 1945-ben. A második a mező- gazdaság szocialista átszer­vezése tizenegy esztendővel ezelőtt. S most a harmadik: a mezőgazdaság intenzitásá­nak megszervezése. Tudjuk, ez semmivel sem könnyebb, mint az előző ket­tő volt. Különösen nem ott, ahol eddig is hatékony volt a gazdálkodás. Igen érdekesek a felhozott példák. Fejtegeti, hogy az intenzívebb gazdálkodást két úton lehet megvalósítani. Egyrészt a német termelő­szövetkezetek további egye­sítésével. Vannak olyan fel­adatok — s nem is kevesek — amit több szövetkezet együtt sokkal jobban oldana meg, mint jelenleg külön- külön. Például a gépek, ki­használását, a komplex gép­sorokét különösen. Sok kom­bájn együtt hatalmas terü­leteket tud gyorsan learatni, betakarítani. De nem lehet mindenütt nagy területekkel számolni. A szövetkezetek egyrészt jogilag önállóak, van tagsá­guk, saját gépük, földjük, állatuk stb. De különböző nagyságúak. Az átlagnagy­ság ötszázötven-hatszáz hek­tár, de itt nagy a szóródás. Van ugyanis háromezer hek­táros szövetkezeti gazdaság, s a hegyekben nem ritka a csak ötven hektáron gazdál­kodó. Természetesen az len­ne a legjobb, ha a keretek is nagyüzemiek lennének mindenütt, de már a termé­szeti. környezeti okok miatt sem lenne szabad ezt általá­nosan megcsinálni. — így egy jó lehetőség marad — mondja a szerkesz­tő — az, amit a nyolcadik pártkongresszus is annyira komolyan tárgyalt: a koope­ráció. Az egész NDK gazda­ságában ezt az irányzatot követjük, de igen nagy a szerepe a mezőgazdaságban. Mert miről van szó? S részletesen ecseteli az okokat. Hogy például mit jelent ha három-négy LPG együtt vesz gépet, s közösen tartja fenn, közösen arat, szállít, báláz, szárít takar­mányt. így a gépet sokkal inkább ki tudja használni. Azt mondják, hogy a ko­operáció a szövetkezés nevé­ben is benne van. Azt akar­ják, hogy ne csak a név, de a tartalom is fedje egymást: az együttműködés tökélete­sítésének és szélesítésének a gyakorlat is lássa a hasznát. Egyetértünk abban, hogy ez egy nagyszerű folyamat, amelytől méltán várják azt, hogy beérjenek a gyümölcsei. Ez a folyamat megy jelen­leg végbe a mezőgazdaság legkülönbözőbb ágaiban. Több szövetkezet épít közö­sen például kétezer szarvas- marhát befogadó istállókat, több ezer vagonos hűtőhá­zakat — s így a technika mind teljesítőképesebb lesz. Itt vannak például a nagy teljesítményű és drága gé­pek — itt említették a ma­gyar Dutrát — amelyék al­kalmazása fontos, nélkülöz­hetetlen, de ezek megköve­telik a termelés új konstruk­cióját. Mivel nincs több le­hetőség, mint hogy a gazda­ságok tovább egyesüljenek, vagy működjenek együtt a gazdálkodásban, elsősorban az utóbbit választják. Ezzel — mivel a szövetke­zeti tag kisebb, bensősége­sebb közösségben marad — megoldottak egy pszicholó­giai problémát is: a túl nagy gazdasági üzemben ugyanis már kevésbé érzi az ember gazdának magát, míg a ki­sebbekben igen. Nincs még túl sok koope­rációs beruházás, de a folya­mat elkezdődött, s jók a ta­pasztalatok. A hatalmas is­tállóknál például a több szö­vetkezet által összeadott pénz, takarmány, gép és munkaerő olyan nagyságú, amit egy-egy nagy szövet­kezet sem igen bírna egye­dül. Együtt azonban könnyebb. S ennek is nagyon sok pél­dáját láttuk már a német szocialista mezőgazdaság­ban. Következik: REPÜLŐ A TSZ-EiKBEN. Kopka János Kohl—Bahr találkozó A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság képviselői befejezték a demokratikus Berlinben tartott 14. megbe­szélésüket. A közép-európai idő szerint 15 órakor véget ért találkozón Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi ál­lamtitkára és Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal ál­lamtitkára a Nyugat-Berlin forgalmával kapcsolatos kér­désekről tanácskozott. Megállapodás született ar­ról, hogy az NDK és az NSZK kormánya képviselőinek kö­vetkező megbeszélését augusz­tus 5-én Bonnban tartják. Vöröskőy fános: {ekeíe ntaetka i 18. KÉMREGENY — Látom — szólt moso­lyogva az őrnagy — mind­nyájan túljutottunk a meg­rázkódtatáson. De úgy lenne igazságos, ha azt is megta- lálnók, aki megtréfált ben­nünket. Úgy értem, aki meg­célzott azokkal a kellemetlen golyóbisokkal... Már csak a cica miatt is! Maga biztosan nagyon szerette... — Beke a lányra pillantott. — Mit tegyünk? Mi nem tudunk semmit... — A szemei elkomolyodtak: a kislányt bántotta az elpusztult cica említése. Beke egyenként, lassan, tíz fényképet tett az asztalra. — Nézzék meg őket, hátha ismerősre akadnak köztük. Talán látták már valemelyi- ket. Szorongva várt: kevés esélyt adott magának. Aztán kinyúlt egy ujj, a fiú ujja, és rámutatott egy képre: — Ez, azt hiszem, járt itt. Mit gondolsz, Mari? — Igen — mondta a lány is. — Itt volt. — Helyes. A napra nem emlékeznek? — Harmadikén vagy ne­gyedikén lehetett. Szóval, né­hány nappal az eset előtt, ta­lán kora délután. Éppen nem volt más vendég. A férfi csak beugrott, vermuthot, meg szendvicseket vett, és sietett vissza az erdőbe.' Mo­torral volt, de a rendszámát persze nem tartottuk fontos­nak megjegyezni. — Igen — erősítette meg a fiú —, azonnal elrobogott. Talán várta valaki. A barát­nője, például... — Köszönöm — mondta Beke. Miközben összeszedte a fényképeket, futó pillantást vetett a kiválasztottra. Király őrmester fényképe volt. Beke virágos kedvvel érke­zett Násfára. Ébert és Paál, akik a politikai helyettes iro­dájában várták, ezt már az udvarra néző ablakból észre­vették. Az őrnagy, a kocsiból kiszállva, oly barátságosan fogadta az udvaron átvágó Király őrmester tisztelgését, mintha egész éjjel vele álmo­dott volna, csupa vidám és biztató dolgot... — Nos, mi újság a köny­vesboltokban? — kérdezte a belépő őrnagy. Paál savanyú arcot vágott. — Azt hiszem, nagyot té­vedtem... — Emberi dolog! — mo­solygott Beke. — Halljuk, hogy mivel kapcsolatban? — Amiben a legjobban bíztam! A bükkfán megtalált nyomokkal... Nemcsak a tü­zérbemérő, a löveg kezelő- személyzete is azt állítja, hogy az első lövésig a fán szakadatlanul burukkoltak a vadgalambok| Mármost, ha a lombok között, különösen a megjelölt ágon, a fészek köz­vetlen közelében ember rej­tőzik, a galambok nemcsak hogy nem turbékolnak, ha­nem a legkisebb mozdulatra is felrebbennek, és elszáll­nak. Az embernek pedig, aki feltételezésünk szerint ott tartózkodott, nyilván mozog­nia kellett: felhúzni, meg le­engedni a lőszeresládát. Hát nem mozgott! Nem mozgott, mivel nem is volt ott! A lift­megoldás, ahogy a lőszercse­rét eddig elképzeltük, esze­rint képtelenség. A nyomok, természetesen, valóságosak, s nyilván arra szolgáltak, hogy becsapjanak bennün­ket. Sejteniük kellett, ahogy a fát meg fogjuk vizsgálni, és remélték, hogy be is dő­lünk a trükknek. Az ágat nyugodtan elégethetjük... Beke egy nappal korábban, még leverten fogadta volna a hírt. Hajnal óta azonban na­gyon is összevágott az el­képzeléseivel. — Rendben van — mond­ta. — Fő, hogy tisztázódott a dolog. Menjünk tovább. Mi­lyen híretek van még? — A legfontosabb — kezd­te Ébert százados — Tárnok és Zalay elvtárs találkozásá­ról szól. A hajnali találko­zásról. az utolsó lőszeresko- csinál. Mindketten azt állít­ják, hogy az oszlop megállá­sának pillanatában kiszáll­tak, s elindultak. Zalay hát­ra, Tárnok előre. Mi követ­kezik ebből? — Hogy nagyjából az osz­lop közepén kellett volna ta­lálkozniuk. Félúton. — Úgy van. De Zalay az utolsó kocsikig jutott. Tárnok pedig csak a hátulról számí­tott második tehérautóig. Nem furcsa ez? Beke, bár az új adat alátá­masztotta saját elképzelését, óvatosságból ellentmondott. — Zalay talán lassabban ment. Egy-két kocsinál meg­állt... Ébert vállat vont. — Ebben az esetben Tár­nok egy tőle távolabb álló kocsinál találkozik az alez­redessel, mert ideje van elő­resétálni. De nem volt. A lé­nyegen az sem változtat, ha Zalay egyenesen cammogott volna. Mert Tárnok ugyan­akkor messzebb, előrébb jut. De tegyük fel, lestoppol ott, az utolsó lószereskocsinál. Mi történik? Várnia kell, időbe telik, amíg az alezredes odaér hozzá. A valóságban viszont azonnal találkoztak! — Helyes — bólintott Be­ke. — Kertésznek, úgy lát­szik igaza volt: a találkozás, amely látszólag megoldhatat­lanná tette a rejtélyt, valójá­ban egérfogó lett. Csapda, amelyben már ott vergődik a vad!... Ébert elégedetten folytat­ta: — Van még egy fontos adat. Kiszálláskor mindket­ten rágyújtottak. Tárnok ugyanarra az extra hosszú bolgár cigarettára, amit Za­lay szív: az alezredes kínál­ta meg, még Násfán, az in­duláskor, de Tárnok akkor nem gyújtott rá, eltette, s csak a sorompóhoz érkezve vette elő. Szóval, állítólag egyszerre kezdtek dohányoz­ni. Zalay mégis végigszívta a cigarettát, a sorompó felhú­zásakor egy csikket hajított el. Tárnok viszont nem. Azt mondja, a GAZ-ban nem akart dohányozni, mert a so­főrje nem szereti a füstöt, így aztán az indulás pillana­tában, mindössze pár szip­pantás után. a fűbe dobta a cigarettát, és rátaposott... — Azt hiszem — mondta Beke —, ezt dokumentálni tudjuk. Nem hinném, hogy az országúinak ugyanazon a pontján, ugyanabból a már­kából mások is eldobtak vol­na. (Folytatjuk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom