Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-20 / 169. szám

Wh július 95.

RSLET-MAGYAROB.SZÄG

térni

A tisztségviselő tisztessége

RUHAGYÁRI ASSZONYOK

/#••• Azóta jobban

észrevesznek bennünket"

ELVEK ALKOTTA világos követelmények sorakoznak elénk, ha kiejtjük a szót, tisztségviselő. A tisztség sokféle — mert tisztség alatt a közgondolkodás mindenféle kisebb és nagyobb posztot ért —, s sokfelé a követelmény is. Politikai megbízhatóság, szakképzettség, rátermettség, emberi tulajdonságok bonyolult hatása játszik közre abban, hogy a tisztséghez elnyeri-e valaki azt, amit nem teremthet meg sem parancs, sem agitáció, megszerzi-e. megtartja-e a tisztességet? A tisztség széles körű, a társadalom minden részét átfogó kategória, ám mi a tisztesség? Csupán erkölcsi kötelmek sum- mázata lenne? Becsületes igyekezet, feddhetetlen emberi magatartás? Miért különbözik a tisztségviselő tisztessége más emberekétől, miért várnak például a korábbinál többet tisztességben az állampolgártól, ha tanácstaggá választották?

Szándékosan emeltük ki a példatárból a tanácstagi' tisztséget, mert -az új választójogi törvény alapján lezajlott választások, illetve a tanácsok működésében végbemenő változások a korábbiaknál is magasabbra helyezték a mércét. A választó többet vár és követel a testületektől, s azok minden tagjától, de az apparátus dolgozóitól is. A megyei tanács megnövekedett szerepe a területfejlesztésben, a járási hivatalok sajátos feladatköre, a közös tanácsú községek, a nagyközségek kialakítása, az önálló tanácsi gazdálkodás mind mind új teendők sokaságát hozta magával. s ű.i embereket is közéleti posztra emelt.

AZ ANYAGIAK FELETTI DÖNTÉS. az erkölcsi normák tiszteletben tartása, tényleges eredmények és helves szándékok, mulasztások és melléfogások, emberi erények és gyengék együtt, egymástól alig elválaszhatóan keverednek valamennyi tanácsi ember tisztességében. Mert tisztséget vállalni any- nyi, mint többet váltunkra venni az átlagosnál. Munkában. terhekben, idegességben, felelősségben, de persze a munka teremtette örömökben is. A terhet az teszi elviselésre érdemessé, hogy tisztesség járhat vele. Tisztesség: elismerésben. társadalmi megbecsülésben. a társak bizalmában, az ismerősök szerete- tében, közismertségben, a tisztesség ezerféle megjelenési formájában. Természetes a szép emberi törekvés, hogy sokan vállalják a tisztséget, mert áhitják a tisztességet is, mert egyéniségük fontos jellemzőjévé lett a közösségért való tennivá- gyás. A tisztesség azonban nem olyasfajta járandóság, amilyet mindenki megkap, aki tisztséget visel. A tisztesség kölcsönösség szülötte: adni kell érte, hogy elnyerhető legyen.

Joggal háborog az állampolgár, amikor vaskalapos- sággal, bürokratizmussal találja szemben magát. Okkal berzenkedik a rideg modor, a lélektelen ügyintézés láttán. Mégis, bár érthetően, nem erre reagál a legérzékenyebben, hanem arra. ha egy-egy tisztségviselő tisztessége vált kétségessé, vagy oszlott semmivé. Kevés olyan tisztségviselő akadt, aki a törvénnyel szembekerülve tette semmivé tisztességét, ám már többen vannak azok, akik úgy vélik, a tisztség a fontos, a tisztesség másodrangú csupán. Az ilyenek hajlanak azután az egyénieskedésre, a testület meghallgatása nélkül hozott döntésekre, mások véleményének lebecsülésére, a oa- naszok, észrevételek félre- tolására, s nem ritkán a

Megalakult és munkához kezdett a Termelőszövetkezetek Szatmár—beregi Területi Szövetsége mellett a revizori iroda. Jelentős lépés ez előre, a visszaélések megelőzésére, a gazdálkodás fegyelmének további megszilárdítására.

Egy elmúlt évi kormányhatározat, az 1047 1970. számú két megoldást javasolt a területi szövetségeknek a termelőszövetkezetek gazdasági fegyelmének megsegítésére. Az egyik az úgynevezett „szakértői lista”, melyet arra való és igénybe vehető szakemberekkel való előzetes megállapodás alapján állítanak össze. A másik módszer a revizori iroda, amely ebben az esetben négy taggal a területi szövetség tagszövetkezeteinek rendelkezésére áll és az igények szérint segít abban. hogy — bármilyen nem értett vagy gyanús dolog után — a belső ellenőrzés, az ellenőrző bizottság, esetleg a gazdasági vezetők segítségére sietve: megállapítsa, nem sértették-e meg pénzügyi kötelességüket akarva vagy akaratlanul azok a dolgozók, akikre ez bízva van.

A termelőszövetkezetek

magánélet szabadosságára is. Tisztségüket nem szolgálatnak, de mások fölé emelkedésük forrásának tartják, s tisztességüket előjogként értelmezik.

NINCS ÖRÖKRE MEGKAPOTT,. elnyert megbízatás, nincs olyan tisztség, amely függetlenül a tisztességtől biztos, azaz állandó lenne. A párt X. kongresszusa — „a vezetőkkel szembeni követelményt növelni kell a vezetés minden szintjén” — határozatba foglalta azt a társadalmi akaratot, amelyet a mindennapi életben eg.vre sűrűbb,n tapasztalni valamennyi területen, de különösen az államhatalom és az államhatalom munkáját tekintve. Érvényt szerezni a társadalmi akaratnak, maradéktalan megvalósításának csakis akkor lehet, ha sehol és senki esetében nem válik el egymástól tisztség és tisztesség mérlegelése, ha mindenütt és mindenkitől megkövetelik, hogy a tisztség mellé szerezze meg, vívja ki és tartsa meg a tisztességet.

M. O.

gazdasági ügyei ma már sokkal bonyolultabbak, mint három éve. Az önálló vállalati gazdálkodás sok feladatot ró a főkönyvelőre és munkatársaira, sok felelősséget tett a vezetők vállára. így van ez rendjén, megerősödött közös gazdaságaink már meg tudnak felelni ennek a követelménynek.

Mégis lehet olyan dolog, amiben bizonytalanok. Elmulasztanak például egy adó befizetését, ami után súlyos büntetést szabnak ki a pénzügyi hatóságok. Nem bánnak jól a kamatok és dotációk több irányban folyó anyagi erőivel. De az is megtörténhet, hogy nagyon is jól értik a dolgokat, már annyira, hogy a „kiskaput” is megtalálják. Néha nem is a maguk hasznára. Akkor is, előbb-utóbb fény derül a turpisságra és veszteség éri az egész közösséget.

Mindennek a megelőzésében segíthet a kellő felkészültségű, segítségül hívott szakember. Akár a listáról választották ki, akár a revizor! irodából hívták. A Szatmár— beregi Területi Szövetség egyelőre mindkét formával él.

GNZ

Szabadságra ment a gyár. Csendes a nagy, modern, csupa ablak üvegcsarnok. Nem berregnek a gépek, nem csobog a forró víz a zuhanyozókból. Üresek a szép, tiszta öltözők is. Alig hatvanan vannak benn a ruhagyárban: meósok, vasalómunkások, csomagolok. Tempós a munka. A vasalóban gőzfelhő. Vigyázó szemű meósok ügyeinek a minőségre. Csomagolják az utolsó tételeket Hollandiába és a Szovjetunióba. Utána ők is szabadságra mennek. Pihenni a fáradalmakat.

Karbantartók, műszerészek, lakatosok vizsgálják a gépeket. Takarítanak. Szépítik az üzemet, rend legyen, amikorra kipihenten megérkezik a gyári kollektíva.

Márkus József né munkásnő is Sóstóra készül. Egy fényképet vesz elő táskájából. A X. pártkongresszuson készült tanácskozás közben a szabolcsi küldöttekről. Ö is közöttük van. Mutatja a fénykép hátlapját. Sok aláírás. Előkerül a küldöttigazolványa is. Ez különösen becses Márkus- nának, mert Kádár elvtárs dedikálta. Élményeit említi.

— Kádár elvtárs zárszavában olyan meleg szavakkal szólt a nőkről, ahogyan én még soha senkitől nem hallottam. Különösen, amikor a terhes mamák megbecsüléséről és tiszteletéről beszélt.

A „tízparancsolat“

VOR nyíregyházi féríjruha- gyára. Elképzelhetetlen lenne nők nélkül. S közülük most 61 kismama tölti szülési szabadságát, gondozza gyermekét. A munkás létszám 650. ebből 550 a nő. ök szereztek világhírnevet két kezükkel. Többségük itt tanult. Itt a guszevi .,ösgyárban” ismerkedtek meg a szakmával és szerették meg azt. Évek alatt modern üzemmé serdült. És a nők. az asz- szonyok is fejlődtek. Márkus- né örömmel újságolja, hogy náluk a kongresszus előtt is becsületük volt a nőknek.

— De azóta mégis más. Még jobban észrevesznek bennünket. Változott a légkör is körülöttünk. Jobban számítanak ránk. „Felfedezték” a nőket úgy is, mint vezetőket — említi.

Készült egy tíz pontból álló intézkedési terv a gyárban. Kollektív munka eredménye. Példa lehet más helyen is. Alig négy oldalon, egyszerűen. érthetően, világosan és főleg konkréten összegezi, mit szándékoznak tenni a dolgozó nők helyzetének javítása érdekében a IV. ötéves terv idején. Együtt készítette a pártós a szakszervezet, a KISZ és a gazdasági vezetés. Benne sűrűsödik a nők javaslata.

Érdemes boncolgatni némely pontját. Itt van az első. így szól: ..A munkába állítás előtt az új női dolgozókat szakmai oktatásban kell részesíteni.” Salamon Mihály gyárigazgató magyarázza:

— Nagyon fontos, hogy az újak megismerjék és megszeressék a szakmát. Csak így ragadhatnak meg nálunk. Sokkal magasabbak ma már a minőségi követelmények is a kényes exportmunkáknál. Nem engedhetjük meg, mint korábban, hogy bedobtuk őket a mélyvízbe, mondván: majd megtanulják. Pénzbe kerül.

A mélyvíz előtt

Jelenleg 50 fiatal munkáslányt oktatnak. Korszerű tanműhelyt. három oktatót biztosítottak. Ösztöndíjrendszert alakítottak ki. Ebédtérítést kapnak. Most épül a tanműhely mellett fürdő, öltöző. Ősztől központi fűtéssel látják el. Teljesen felszerelték gépekkel. A harmadik év második felében már teljesítményben dolgoznak.

— Igaz, sokba van ez nekünk. de áldozat nélkül nem fejlődhetünk. Belőlük neveljük az utánpótlást, a vezetőgárdát is — mondja az igazgató. Nemcsak tanítják, de meg is tartják őket. És ennek is rendszere van. A szalagmunka előtt egy hónapig Nyizsnyik János keze alá kerülnek. ő a munkamódszer-átadó. Idén így került hatvan új dolgozó nő a „mélyvízbe”, a szalagra.

Hogy ennek mi az előnye? ök mondták el. Tapasztalat- szerzés, több reszortot megismernek, választhatnak, ami nekik tetszik. S így a keresetüket is maguk szabják meg.

De még itt sem állnak meg a nők képz£se6eii. Az intézkedési terv 8. pontja így szól: ..A nők szakmai képzését és továbbképzését biztosítjuk...” Ezt a részesedési alap terhére is vállalták. S azok részére még segélyt is nyújtanak tandíjra, tanszerekre, akiknek a keresete 2 ezer forint alatt van.

Csak a férfiak?

— Más vállalatokkal együttműködve a szakközépiskolában ruhaipari osztályt szerveztünk. Negyven nőt iskoláztunk be. Már az előkészítő tanfolyam költségeit is vállalatuk — mondja az igazgató.

Figyelemre érdemes, hogy ez az intézkedési terv különös gondot fordít a tobbgyer- mekes anyákra és az egyedülálló nőkre. Ezek gyerekeiről gondoskodnak. Enyhítik gondjaikat. a beiskolázás költségeinek csökkentésével. Részükre 4—500 forint segélyt biztosítanak. Tavaly tíznek adtak.

De vajon miért kellett a* intézkedési tervben külön feladatként meghatározni a következőt: „A nők bérezésében, anyagi és erkölcsi elismerésében tapasztalható szubjektív megítélést fel kell számolni.”

Hallgat az igazgató. moso-> lyog Markusné. De nem kerülgetik. Őszintén mondják:

— Volt ilyen megkülönboz» tetés, s akad ma is. Egyesek vallják: bizonyos munkát csak a férfiak képesek ellátni. Persze. ahol több a kereset is.

Néhány bátor „húzás”, cse> re. s kitűnt: nem így áll s dolog.

— Éppen olyan jól ellátják a nők is — mondja Márkus- né. — Hogy „rávert" például a Molnárné az egyik férfira? — néz az igazgatóra. Nincs olyan reszort most, amelyet nö ne tölthetne be.

Tíz jelölt közül

Nem bíztak Vakály József- néban sem, hogy megállja a helyét a gépi vasalásnál. Bizonyított. Többet termel, mint sok férfitársa.

— El kellett lesnem a szakmát. Amikor valamelyik férfi kiment cigarettázni, odaáll- tam a gép mellé. Éreztem, értem. tudom. Amikor pedig egyik férfikolléga megbetegedett. a helyére állítottak. Kezdetben segítettek is. de megcsináltam azt. amit a férfiak, így most ezzel a munkával 300 forinttal keresek többet, mint korábban — mondja örömmel.

Régebben el sem tudták képzelni, hogy nö legyen a művezető, a szalagtechnikus, s a meósok között is egyszem nő volt csak. Most Auguszti- nyi Pálné irányítása mellett végzik a munkát. Ó lett a művezető. Két nő a szalagtechnikus. Ok „dirigálnak".

— Bekerültek a vezetésbe is. Itt már az intézkedési tervben szereplő elveket érvényesítettük a gyakorlatban, amely kimondja, hogy „azonos képzettség esetén a különböző vezetői posztok betöltésénél a női dolgozókat előnybe kel! részesíteni” — magyarázza Salamon igazgató. — Tíz jelölt volt a meós posztokra. Férfiak. S mi a nők mellett döntöttünk.

Farkas Kálmán

KOMMENTÁR

Á tagság javára

Útközben Panyolán

A szamosháti új házak előtt az új telkeken még kevés a kerítés. A készülők sem hagyományosak, vagy azok változatai. A városszéli települések nem mindig sikerült hibridjei a felkapottak. Betonaljazat, vas, vagy csőoszlopok, pálcákból hegesztett, modern mintázatú betétek — nem egy esetben absztrakt mintázatú ak — úgy, hogy szinte fel lehetne térképezni, gazdájuk melyik vidéken dolgozott az utóbbi időben.

A festésük sem a régi. A rácsos kapuk zöld színe, már csak a nótában dominál. Az új formához új szín jár. Kanárisárga. vaslakk fekete, bordó, ezüstutánzat, szürke és ezek kombinációi.

Nehéz lenne meghatározni, hogy melyik lesz később az uralkodó típus. Talán aminek gyártására valamelyik élelmes kisiparos, vagy ktsz berendezkedik.

Panyolán, Varga Bélánál jártam.

A múlt években még egyenes gerincű, rédelyes torná- cú. úgynevezett kétvégű épület állott a mostani, sátortetővel kombinált, többszobás lakása helyén. Egyike saofcoait a régi gazdaházaknak — és a velejáró mellék- épületeknek — amiből pár év múlva mutató sem lesz.

A redély a tiszaháti építkezés motívuma volt, de változatait a Szamosháton, sőt az Ecsedi-lápon is meg lehet találni épp úgy, mint a tornáctartó gerendákról alácsüngő lécrácsozátot, a tornáclábak deszkából fűrészelt felső díszeit, az ereszdeszkák csipkéit, hullámait és néhol a deszkatűzfalak fűrészelt díszeit.

Jólesett látni, hogy a régi bútorokkal nem bántak ilyen mostohán. Nem lökték a kamarába, vagy az istálló sarkába a tömör, szép színű diófaágyakat, hanem átalakítva bent maradt a szobában. A két ágyból egyet csináltak. Az alacsonyabb végeket összefordították, ho"" modern legyen. Szép. mutatós még egy tervező sem hozott volna létre különbet.

Ugyanígy nem hányták el a karos ládákat, a rácsos kanapékat, hanem a nvári. vagy a téli konyhában szolgálják a kényelmet. Hogy az

ember valoban otthon élezze magát az otthonában, mert az egész napi „caflatás” után annak a sarkában lehet igazán szundítani egyet.

Az udvar kettéosztott. Felül a virágoskert, alul a gazdasági rész. A csűr magasságánál ismét kerítés mert most már minden talpalatnyi helyre szükség van. Ott van a konyhakert a maradék szilvás és az új alma- fák.

A csűrben a szín alatt, most is ott állottak a ceírés- kádak. Azok a magas, felül enyhén szélesedő, tölgyfa, nyárfa, esetleg fűzfadeszkából összehozott eszközök — amelyekben már erjedt a szilva lelke. A levet eresztett nemtudomfajta szilva,

amit addig dongának néha a darazsak, hogy a fokozódó mámorban, valóban benne lelik halálukat.

A kerítésre azonban furcsa ponyva volt kiterítve. Széthasogatott nitromoncálos mütrágyás zsákok, szépen egymáshoz fércelve, egymáshoz varrva.

— Hát ez. mire jó — kérdeztem kíváncsian?

— Ez sógor — magyarázta meg nyomban a gazda, aki a tsz-nél a gépcsoportot irányítja és a rokonság ténye i" fennáll valóban közöttünk — egy ponyva. _ Egy újfajta ponyva. Nem hánytuk szanaszét a mütrágyás zsákokat, hanem összeszedtük és erre verjük legújabban a szilvát. Praktikus. Nem kell a lazs- nakból, a fűből szemelgetni. csipegetni, hanem csak ösz- szefogni a négy sarkát és kész.

— És van mit verni?

— Már akinek van. Akinek nincsen sem esik kétségbe. Vásárol négy-öt fával, egy nap alatt lecsépeli és mindjárt nem néz ki olyan szegénynek.

— Hogyhogy nem néz ki szegénynek ?

— Úgy sógor — és ezt már az öregek is így tartották, világosít tovább — hogy akinek itt, saját szilvapálinkája nincsen, az annyi, mintha kenyere sem lenne!...

Az aszalókat, az aszalókémer.céket viszont hiába kerestem. A kertekben rejtőző hírmondókat is elvitte a víz. Elpusztultak a szilvások után. elfelejtődnek mint a kendermunka, vagy a lekvár- főzés szokása.

Varga József íőagronómus- sal a talajművelés mindennapi gondjairól beszélgettünk. (Csak én nevezem ag- ronómusnak, mert falujában nagyon helyesen mérnöknek szól'tják. Hol a mérnök, nem láttad, valahol a mérnököt — hallottam nem egyszer.

— Hozott, vagy vitt a víz?

— Vitt — értette el azonnal a kérdést — mert az a kis iszapmennyiség, ami lerakodhatott — folytatta szakszerűen — nem ellensúlyozta a kilúgozást.

Aztán legújabb segítő eszközéről. a görgős ekéről beszél, ami nélkül még ki tudja. hol tartanának, mert ha nem szerkesztik meg, az MTZ elejére szerelhető, úgy - nevezett gazelhárítót. mely nem egyéb mint egy előrenyúló, háromszögben végződő vaskeret, akkor biztos nem lett volna olyan hibátlan a munkája. De a közel két méter magas gaztengert anélkül, hogy csomóra gázolta volna, szépen lefektette

maga előtt és a barázdába forgathatta. Könnyebben és szebben mint a hagyományos ekék.

Aztán a régi ..gazelhárító’* eszközöket soroltuk fel. A boronát mellyel a szántás irányában lehuzattuk elébb a gazt, a láncot amit az eke- talyiga és a gerendelv közé függesztettek fel lazán és az esztikét. vagy isztikét.

A gyümölcsösökben r.asz- nált láncon vontatott ekét viszont csak a második utam alkalmával láttam munka közben. Közvetlenül a koronák alatt a törzsek közelében munkálták vele a talajt. Ká- rom-négyméteres láncon vontatta két ló és három ember meg irányította. Egv a lovakat, egy az ekét. egv viszont a barázda irányában egy rúddal tartotta egyensúlyban az eketalyiga húzóját.

Bár vontatása nehezebb a hagyományos módszernél, de sok kézi erői megtakarítanak vele.

Nábrádon viszont a tsz- gazdák most jutottak el odáig, hogy az ekét, boronát, ekekapát most ajánl- gatják fel a tsz részére a gyűjtögetés másik oldalára tartozik. Ez szintén megérne egy dolgozatot.

Szállási Lásd#