Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

1971. július 18. KELET-MAGYARORSZAC 3 oldal Érdekek találkozása Árvíz után egy évvel Kisszekeres, Nagyszekeres... ELVBEN A SZERVEZET minden alkotórészének rit­mikusan, egymással össz­hangban kell működnie. Elvben. A gyakorlatban azonban' nem ritkák a rit­muszavarok', az összhang hiányából következő bajok. Az ember ilyenkor orvos­hoz megy, s elpanaszolja, hogy szíve, gyomra, vérnyo­mása, idegei... Az orvos gyógyszert ír, életmód-vál­toztatást javasol, esetleg kórházi kezelést. A szerve­zet alkotórészeinek egyensú­lya — a beavatkozás ered­ményeként — legtöbbször helyreáll. Igaz, az emberi és a társadalmi szervezet nem azonos, de a hasonlat példa­ként használható. Elvben a társadalom minden alkotóré­szének is ritmikusan, egy­mással összhangban kell — kellene — működnie. Tehát az alkotórészek nagyon fon­tos csoportjának is, a gyá­raknak, vállalatoknak. A gyakorlat azonban, akárcsak az emberi szervezet eseté­ben, azt mutatja, hogy kelet­kezhetnek — keletkeznek is — ritmuszavarok, ellentmon­dások, túlterhelésből, vagy éppen „túltápláltságból” származó feszültségek. Gya­korlati példával élve: a tár­sadalomnak és a vállalatnak egyaránt érdeke, hogy a v vállalat dolgozói alkotta kol­lektíva jövedelme növeked­jék, életkörüményei javul­janak, munkavégzése köny- nyebb legyen. Ezt az érde­ket azonban sokféle módon lehet képviselni, s ilyenkor teremtődhetnek — teremtőd­nek is — ellentmondások. A VÁLLALAT EMELI TERMÉKEI ARAT, holott ezek a termékek nem jobbak, mint korábban. Több jőve-, delmet ad dolgozóinak, ám e többet a társadalom más tag­jaitól vette el, jogtalanul. A vállalat fejlesztési alapja ter­hére — amire most már módja van — nagy összegű hozzájárulást ad lakást épí­tő dolgozóinak. Igen ám, de az így összezsugorodott fej­lesztési alapból esetleg nem vásárolhat termelékenyebb berendezéseket, nem tökéle­tesítheti technológiáját... el­marad, korszerűtlen és drá­ga termékeket visz piacra, azaz szembekerül a társadal­mi akarattal és érdekkel. Pe­dig jót akart, sőt, a lakáshoz jutott dolgozók szemszögé­ből, jót is cselekedett. Te­gyen tehát fordítva? A tár­sadalmi igények, érdekek szolgálatára ügyeljen csak, s dolgozói sorsát bízza a véletlenre? Napjaink egyik, morálisan és gazdaságilag egyaránt fontos kérdéscsoportja ez. Miként teremtődjék meg Csákiné úgy nézett a kis­kapura, mint aki kísértetet lát. Egy régen hallott, jól ismert zajra figyelt fel. A férje lépett be rajta. Két év után. Csákin látszott, hogy is­meri a járást. Mégis elfogó- dott volt. Járása-kelése már nem a gazda mozdulata. A konyhába leül az asztal mel­lé. Oda, ahol régen ült. — Miért jött? — Látni akartam a gyere­keket. Meg téged. i — Eszik? 1 — Ha van mit — felel Csáki, hangjában van némi él. Borika, a felesége kol­bászt, szalonnát, hagymát tesz elé. Mint régen. Csá­ki előveszi a bicskáját, és enni kezd. Tartja magát, mégis mohó. Éhes. Nagyon éhes. L. Bori kimegy a házból. A vállalat és társadalom „ösz- szeműködésének” módja, hogyan egyengessék az utat társadalmi és vállalati érde­kek találkozásához a gazda­sági szabályozók épp úgy, mint a közgondolkozást for­máló eszközök? Lehet-e egyáltalán összhang a két ér­dek között? S ha igen, ki milyen mértékben feleljen az összhang megbomlásáért? NEM SZÜKSÉGES KÜLÖ­NÖSEBBEN BIZONYGAT­NI: az alkotóelemeknek a szervezet egészéhez kell iga­zodniuk, s nem fordítva. A szervezet működése érdeke­ken alapul, s ezért az alkotó­részeknek ezeket az érdeke­ket szükséges szolgálniuk. Ahol azonban csak a jelent látják, vélekedhetnek úgy: némi ügyeskedéssel előnyhöz jutnak, hátha a szervezet nem veszi észre... Igen ám, de a szervezet kerek egész, ha tehát itt elvesznek valamit, az ott, a másik helyen hi­ányzik. Azaz a szervezet — ha nem is azonnal — észre­veszi a bajt, s a maga védel­mében ellenintékedéseket tesz. Joggal. Mert csakis így tarthatja fenn a legfontosab­bat: az egész szervezet mű­ködését. Ezért, hogy sokféle válla­lati panaszt — de vigyáz­zunk: nem minden panaszt! — aligha lehet komolyan venni. Például: minden vál­lalat szeretne hitelhez jut­ni, több bért fizetni, s így tovább. Ám „nem engedi az állam”, mert... mert ügyel az egyensúlyra, arra, hogy min­dennek fedezete legyen. Ilyen helyzetben hogyan lehet összhang rész és egész kö­zött? Éppen úgy, hogy a rész ott keresi az egész szol­gálatát, ahol arra igény, szükség van, ahol az egé­szért a legtöbbet, s a leggaz­daságosabban teheti. Hosszú távra tervezi tehát dolgát, nem kizsigereli, hanem edzi a szervezetet, ritmuszavarok helyett tetteivel a jobb, az egészségesebb ritmus lehető­ségét teremti meg. OTT CSELEKEDNEK HE­LYESEN, ahol nem a válla­lati érdekekhez és kívánal­makhoz próbálják igazgatni a társadalom szabta kötelme­ket, hanem ez utóbbiak ala­pos megismerése nyomán alakítják ki terveiket, for­málják holnapjukat. Mert egyetlen alkotórész sem füg­getlenítheti magát a szerve­zettől; a kéz mitsem ér, ha a szem nem lát, ha az agy nem dirigálja az idegeket, ha a szív nem tartja fenn a vér áramlását... A társadalom és a vállalat viszonya is ilyen. Csak ilyen lehet! M. O. gyerekeket keresi. Dudváért küldte őket. Igen, a Tisza menti kis falu kis házában más élet van, mint régen. Asszony a gazda. Hogyan is történt? Csáki Mihály elment mun­kába Debrecenbe. Először még rendesen haza-hazajárt. Aztán egyszer részegen jött. „Csak a vonaton ittunk” mentegetőzött. A másik al­kalommal a hidegre fogta az italt. Aztán amikor haza­jött, otthonról is a kocsmába vezetett az útja. Pénzt is in­kább vitt, mint hozott. Bori sokáig tűrt. Több mint egy évig. Kérlelte, könyörgött Éppen az árvíz évének ele­jén, 1970-ben egyesült Kis­szekeres termelőszövetke­zete, az Előre, Nagysze­keres termelőszövetkezeté­vel, a Petőfivel. Aztán jött az árvíz. A nagyszekeresiek mondták ak­kor az árvíz után: „ez az egyesülés is jól kezdődött.” A kisszekeresiek: nyakunkba vettük a szegényeket.” Ugyanis Kisszekeresnek csak a két végét vitte el az ár. Nagyszekerest egészen. És mégis ez a közös gazda­ság a példája, hogyan kellett túlhaladni az árvízi gazdasá­gi megrázkódtatást. A lecke ~t •• • • közös Már az is régi tréfa Szat- márban, melyik szekeres a nagyobb. Tanácselnök, ta­nácstitkár segít az adatok­kal. Igaz a környék tréfája: valóban a „kicsi” a „nagy”. Ez egészen különös. Évszázadok óta mindig Kiszekeres volt a nagyobbik falu. Adatok: lélekszám Kisszekeresen je­lenleg: 673. Nagyszekeresen: 619. Tehát már a lakosok száma is ötvennéggyel a „ki­csi” javára. Ha még hozzá­tesszük megyénk legkisebb falujának Nemesborzová- nak 167 lakosát, — ez vitat­hatatlanul Kisszekereshez tartozik — még nagyobb a különbség. De az egyesülés­kor még nagyobb különbsé­gek tűntek ki; a kisszekere­siek 274 tagot hoztak, a nagyszekeresiek mindössze 145-öt. Ellentétben sok szatmári falu népével, a két Szekeres lakossága között nincs sem­mi vita, nézeteltérés. Roko­nok, összeházasodottak, egyetértőek, mint az alvég a felvéggel. A közel háromezer holdas gazdaság több mint négyszáz tagja számára ugyanaz a lecke, mint a többi árvizes szatmári falunak. Tízezer fo­rintnál nem sokkal több évi jövedelmük felével, csalá­donként évi hatezer forinttal adózik több mint száz család az újjáépült házak után ha­vi részletekben. Tésztagyár Szekeresen ? Azzal érkeztünk, miből tudják ezt fedezni? Van-e többlettjövedelem. Előkerül­nek Varga Józsefnek, a ter­melőszövetkezet főkönyve­lőjének papírjai. A válasz igenlő. urának. De Csáki, aki józa­non mindent megígért, hétről hétre csak a bajnak ment haza. A gyerekek féltek tőle. Hangos volt a ház a hét vé­gén, sírás és veszekedés ver­te fel nyugalmát. Bori kér­lelte: — Jöjj — haza, Mihály. Van itt munka a faluban is. Mi lesz magából? De Csáki nem akart. Megszokta a cimboráit, a vonatozást, az ivást. Két éve történt. Bori nem bírta tovább. Kikerget­te részeg urát a házból. Azóta csak félözvegynek hívják a faluban. Először csodálkoztak rajta, majd megértették. Ott maradt két Sem szanálás nem volt, sem menet közbeni hitelért nem kellett a bankhoz for­dulni. A magyarázat egy­szerű: baromfinevelés. A nagyszekeresieknek volt egy csirkenevelő üzemük. Mivel ők adták a megyében a leg­jobb minőségű árut, az árvíz után a Baromfitermeltető Országos Vállalat nyolcszáz­ezer forintos külön ajándék­kal segítette az ár által rom­ba dőlt csirketelep újjáépíté­sét. Ehhez a szabolcsi ba­romfikeltető üzem hozzátett még kétszázezer forintot. A szekeresieket segítő Komárom megyei területi szövetség tanácsadói biztatták a szeke­resieket: ne egy baromfine­veidét építsenek újjá, hanem mindjárt mellé még egyet, ha ennyire értenek hozzá. Évi hat fordulóban kétszáz­ezer csirkét adnak el így, kö­rülbelül ugyanennyi kiló súlyban. Ez huszonhárom fo­rintjával számolva négy és fél millió. És egész évben folyik be a pénz belőle, van fedezet másra is. Sőt, 1975-ig még négy ilyen telepet épí­tenek. Ez újabb kilencmil­lió évi bevétel. (A tsz jelen­legi összes termelése tizenöt- millió.) Milyen az asszonyok mun­kahelyi közérzete, hogyan részesíti őket a tsz megfelelő anyagi megbecsülésben, mi­lyen arányban vesznek részt a nyári mezőgazdasági munkákban; ezt vizsgálta há­rom járás termelőszövetke­zeteiben a Szatmár—beregi Tsz-ek Területi Szövetségé­nek nőbizottsága. A vállaji Rákóczi Tsz-ben általában érvényesül az azo­nos munkáért azonos bér el­ve. A növénytermesztésben és a sütőüzemben dolgozó nők bére azonos az ott dol­gozó férfiakéval. Meglepő vi­szont az, hogy bár a tsz dol­gozóinak töbij mint a fele nő, afc évi 12 nap szabad­sághoz szükséges 250 munka­napot 158-an teljesítették és ebből csak 16 a nők száma. Hasonló a helyzet a másik két vizsgált tsz-ben, a cé- génydányádi Dózsa Népe és a gemzsei Uj Élet Tsz-ben» is. Kevés nő tudja teljesíteni az egy katasztrális hold háztáji juttatásához szükséges mun­kanapot. A tsz-ek igyekeznek segítséget nyújtani az öz­vegy és a családfenntartó nőknek. Vállajon az egy gyerekével, arca kisimult, nyugodtabb lett. Igaz, hi­ányzott a férfikéz a házból, de Bori erős asszony volt. — Jönnek mindjárt a gye­rekek. Dtidvát szednek. — Malacod van? — Igen. Hat. Prémiumba kaptam. — Látom, tévét is vettél. Meg pala van a házon. — Van. Bori szeretett volna vissza­vágni: van annak, aki el nem issza, de -mégse mond­ta. Kicsit megsajnálta a fér­jét, aki gyűrött, öregember lett és éhes, nagyon éhes. A két gyerek bement a szobá­ba. Bori leült a spór mellé a kis ládára. — Köszönjetek apátoknak! Erzsi és Ibolya elfogódot­tan állt Mihály előtt. Kicsit idegennek érezték. Rosszat nemigen mondott róla az • De itt nem állt meg a szekeresi fantázia. Juhte- nyésztők. Kétezer van össze­sen. Négyezer lesz hamaro­san. Nem hiába a megye egyik legjobb állattenyésztő szakemberét hívták meg el­nöknek. Exportbárényaikkal és a baromfival szinte füg­getlenítették magukat az időjárástól. S még ez sem elég. Most tárgyalnak a Fővárosi Sütő­ipari Vállalattal és a ga­bonafelvásárló vállalattal. Alighanem, mire e sorok napvilágot látnak, aláírják a szerződést egy sok millió fo­rintos beruházásról, amely száraz tésztagyárat épít Sze­keresen. Nyolcvan lány és asszony dolgozik majd benne és a tésztagyár évi termelé­se felülhaladja a tsz jelenlegi egész termelését értékben. Csak, hogy mezőgazdaság­ról is essék szó itt — ahon­nan nem sokan járnak el az iparba — sok a munkáskéz, tizenöt hold málnát telepítet­tek és most kezdenek másik tizenötöt beültetni fekete ri- bizlivel. És még egy melléküzem épül, év végére átadják új hold háztájihoz 200 munka­nap teljesítését írják elő, az özvegy és a családfenntartó nők már 160 munkanap után is megkapják, míg a 150 munkanap teljesítése után 1200 négyszögöl háztájit kap­nak. Cégénydányádon a nők különösen azt sérelmezik, hogy nincs idényjellegű óvo­da a községben. Úgy vélik, senki sem törődik azzal, hogy amíg dolgoznak, kire marad­nak a kicsi gyerekek. Válla­jon a Rákóczi Tsz a napkö­zi otthonban egy személyt al­kalmaz a gyerekek felügye­letére. Gemzsén a tsz a ház­táji földek kiutalásánál adott segítséget az asszonyoknak. Az egy holdhoz a férfiak 150 munkanapjával szemben a nőknek csak 131 napot kell teljesíteni. Sok helyen említették meg, hogy módjuk sincs a rossz időjárás miatt a megfelelő munkanapok megszerzésére. Az asszonyokat szakkép­zettség hiányában csak a növénytermesztésben, a ker­tészetekben tudják alkalmaz­ni. A gemzsei nők ezért ve­tették fel a téli foglalkozta­anyjuk, de jót sem. Valahol nagyon messze élt bennük néhány emlékkép. Apjuk az udvaron, apjuk részegen. Ki­csit most is féltek. — Milyen volt a bizonyít­vány? — Az enyém négyes. Az övé is. — Nesztek, egy kis csoko­ládé. Mihály a zsebéből elő­vett két Tibit. A lányok el­vették, megköszönték. — Látom, jól vagytok. No menjetek, adjatok a malac­nak. Érezték, nincs mit beszél­niük. Más világ a Mihályé, más az övék. Bori csak ült a ládikón, és hallgatott. — Te mit dolgozol, Bori? — A szövetkezetben va­gyok. Meg takarítok a két iskolában. Aztán itt van a ház, a jószág. A két gyerek sokat segít. Mihály várt. Szíve össze­szorult, és várt. Egy mondat­gépműhelyüket, mely igazi szervizállomása is lesz a környék járműveinek. Már meg is rendelték hozzá a benzinkutat — tsz-kezelésben. Jut a részletre is A megrázkódtatás itt nagy volt. Száznál több család fi­zeti a részleteket. De már most a részletek fele kitelik a többletjövedelemből. És hamarosan több az egésznél. A két kis tsz terve az árvíz előtt nyolc- és hárommillió körül mozgott, vagyis össze­sen tizenegymilliónál állt. Most huszonkettő, de három év alatt megduplázódik — és vele a tagok jövedelme is. Néztük az aratást. Három kombájnnal július 20—25 kö­rül végeznek. Aztán mennek segíteni, ahol kell. Szívesség­ből is, de pénzért is. Megnéztük a kereskedelmi forgalmat. Hazudik a nóta: „Kis szekeres, nagy szekeres, mind elissza, amit keres.” A két falu italboltadatai józan­ságról, takarékpénztári szá­mai gyarapodásról, művelő­dési adatai érdeklődésről számolnak be Kisszekeresen is, Nagyszekeresen is. Gesztelyi Nagy Zoltán tás gondolatát. Cukorkacs©-: magolást. matrackészítést terveznek a téli hónapokra. A nőbizottsági tagok as 1970-es szociális és kulturális alapok felhasználását is megvizsgálták. Egyre gyak­rabban jelentkeznek a kor­szerű igények. Munkahelyi öltözőt, kézmosási, mosako- dási lehetőséget szeretnének. A sok-sok tízezer forint, amit egy-egy tsz-ben különböző segélyek címén fizettek ki, vagy kulturális célokra, üdültetésre, könyvvásárlás­ra költöttek, jó helyre került. Vállajon háromezer forintot fordítottak könyvtárfejlesz­tésre, 14 ezer forintot a KISZ támogatására. Cégénydá­nyádon 12 ezer forintot hasz­náltak fel kulturális célokra és a fiatalok segítésére, Gemzsén 5 ezer forintot. A nők a családi lekötöttsé­gek, a gyerekek nevelése miatt még sokáig nem in­dulhatnak azonos alapokról a férfiakkal, ám a tsz-ek veze­tőségén és a tagságon is sok múlik, milyen támogatást, megbecsülést kapnak a mun­kahelyen. B. E. ra. Csak annyira: gyere ha­za dolgozni. Van itthon is munka. De Bori nem szólt. Csak ültek, mint két idegen, két év alatt elfogyott köztük a szó. — Akkor én megyek is. Nemsokára megy a vonatom. — Gyarmat felé? — Arra. Bori nem tartóztatta. Mi­hály felvette kalapját, tás­káját a hóna alá csapta. — Isten veled Bori. — Isten áldja, Mihály. Az asszony a tornác ajta­jáig kísérte Mihályt. A fér­fi, kicsit imbolyogva, lassan ment ki a kiskapun. Becsuk­ta maga után. Úgy, mint ré­gen. Jól ismert volt a zörre- nés, jól ismert volt a járás, ahogy elment a töltés felé. Bori bement a konyhába. Fejét az asztalra hajtotta és utoljára siratta el az urát. B. 6. LÁTOGATÁS DÍ/AZÁS, HÁZTÁ/I, GYERMEKELLÁTÁS A nők megbecsülése három járás termelőszövetkezeteiben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom