Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
1. oftaí KÉT .ET-MAGYARORSZ Kft lm; mm Üf CSALÁD — OTTHON Strandruliák nyaraló, üdülő fiataloknak 1, Az ujjas, rövid boleró és az elöl végig gombos szoknya, kétrészes fürdőruha felett nagyon praktikus viselet: 2. Nagymintás vászon, vagy szintetikus szálból készült ruha, elöl színes műanyag, vagy fakarikával összefogva, esti szórakozáshoz is viselhető; 3. Az elöl megkötés kis boleró, a magasított derekú, féloldalasán szabott fodros szoknya. ugyancsak fürdőruha felett is hordható: 4. A nagymintás vászon, vagy szintetikus anyagból készült ruha, beépített melltartóval, szintén alkalmi ruhának is használható. Készülhet hozzá harmonizáló színből kis boleró is; 5. A .':rá- gos anyagból készült, elöl ékalakban szabadon hagyott derékrészű ruha az üf.T'Rie- lyen való mozgáshoz alkalmas. Miiyen legyen a hálószoba? A Belkereskedelmi Kutató Intézet hívta fel a bútorkereskedők figyelmét arra, hogy a lakosság változatlanul keresi a hálószobabútorokat. Egy régebbi, a lakáskultúra terén kialakított nézet szerint, a hálószoba elvesztette létjogosultságát a mat ember életében. Az alváshoz a kényelmet megfelelően biztosítják a ' kitűnő és esztétikailag is szép kárpitozott fekhelyek. A toll ágyneműt felváltották a szintetikus takarók, paplanok. az ágynemű tárolására és az éjszakai . pihenésre tehát nem szükségesek a szoba jelentős részét elfoglaló kelttös ágyak. A modern lakás tervezői — akik a hálószoba helyett a lakószobák kialakítására és berendezésére helyezték a figyelmet, elfeledkeztek arról, hogy mindez megfelel a városi. összkomfortos lakásokban élő embereknek. A vidékiek azonban, akik többnyire még régi építésű, tágas lakásokban laknak, nem szakítanak oly könnyen a kialakított, hagyományosan berendezett otthonaikkal, illetve a hálószobaigénnyel. Nagyon érdekes, hogy míg nálunk a bútoripar csak igen kis, illetve csökkenő mértékben gyárt hálószo- bafoútarokat, — addig a szomszédos országokban a hálószobabútor — a lakberendezési koncepciók fontos témájaként, — együtt korszerűsödött a lakások berendezésével. Az NDK-ban már a tervezők és lakberendezők természetesnek veszik, hogy hálószobát igényelnek a lakók. Az igényeknek megfelelően a bútorgyártásban a háló-, illetve lakószobabútorok aránya 40—60 százalék. A törekvésük az. hogy a há- lószobabútorok sima felüle- tüek, kényelmesek, és a mindenkori európai bútordivatnak megfelelőek legyenek. Többajtós, akasztós szekrénysort, az éjjeliszekrények helyett gyakran két lerakodóasztalkát terveznek. A nálunk mellőzött toalett-tükör. is jelentős szerepet kap ebben a bútor- együttesiben. Az ágy azonban habszivacs matracokkal készül és a német szokásoknak megfelelően általában színes damasztselyem- ből készített takaróval takarják le a mi nehéz és hatalmas csipketerítőink- kel szemben. Ezeket a szo- batípusofcat könnyű takarítani és rendben tartani. Csehszlovákiában a bútorgyártás mintegy 35 százaléka hálószobabútor. A csehszlovák lakásokban is fontos szerepet játszik a nyugalmas hálóhely kialakítása. Csakhogy a tervezők egységes elképzelés alapján szakítottak a hagyományos hálószobabútor darabokkal, illetve teljesen modernizálták azokat. A fekhely — kárpitozott, az ágynemű a fekhely alatti ládában tárolható. A szekrénysor emeletes, és bár a hálószobához tartozik, beleillik a lakás- nappali szobájába, de megfelel előszobagardróbnak is. A legújabb típusú hálónál kerek fali tükröt és kis fésülködőasztalkát terveztek és teljesen eltüntették az éjjeliszekrényt, mint bútordarabot. Ezeket, a hálószoba típusokat a brnói fogyasztáscikk kiállításon mutatták be. ahpl a közönség közvéleménykutató iveken szavazhatott, — melyik gyártását javasolja, melyiket vásárolná meg. A modern bútornak nagy sikere volt. Valamennyien ismerjük a NDK és a csehszlovák háló- szobabútorokat az üzleteinkből. Hazánk évek óta importál hálószobabútort, mert olcsóbb, mert az igények 'megkövetelik. Mindazok, akik ragaszkodnak hozzá, vagy lakásukba vásárolni szeretnének ilyen bútort, a jövőben nagyobb választéknak örülhetnek. Élei a kánikulában A nagy nyári meleg, a gyakran hetekig tartó rendkívüli kánikula, nagy megterhelést jelent szervezetünk számára. Nemcsak azért, mert szervezetünk nem szokott hozzá a nagy meleghez, hanem azért, mert rendszerint életmódunk sem alkalmazkodik kellőképpen hozzá. A trópusi népeknél nemcsak a bőr színe jelzi a napfény állandó erősségét, hanem az öltözködésük, táplálkozásuk, építkezésük, munkarendjük, áz egész életmódjuk is szükségszerűen ehhez igazodik. Ha életmódunkat, szokásainkat gyökeresen nem is változtathatjuk meg, a hőség heteiben arra kell törekednünk, hogy a lehető legnagyobb mértékben alkalmazkodjunk a körülményekhez. Az egyik leglényegesebb dolog, ami azután a nyugodt pihenésünkhöz is hozzájárul, hogy az ablak lesötétitésével a tűző déli napot rekesszük ki a lakásunkból. A szellőztetést ilyenkor mindig a reggeli és az esti órákban végezzük, — amikor kint a levegő már hűvösebb — lehetőleg kereszthuzattal. Nagyon vigyázzunk azonban, arra, hogy a kiizzadt vállunkat és hátunkat ne érje tartósan léghuzat, mert az a reumás izomfájdalmak egyik legfőbb nyári előidézője. Étrendünk mennyiségben és kalóriában legyen egyaránt kevesebb, mint a hideg, vagy mérsékelt évszakokban. A melegben ugyanis és különösen nagy melegben nincs szükség a test zsírral és szénhidráttal való fűtésére. A fehérje mennyisége lehet a szokásos, de a zsíros, nehéz ételek és az amúgy is köny- nyen romlandó édes, krémes tészták helyett fogyasszunk minél több zöldíőzeléket és. gyümölcsöt. Az élelmiszerek tárolása nyáron gyakran jelent komoly gondokat. Sem főtt, sem sült ételeket lehetőleg ne tegyünk el másnapra, mert a bennük elszaporodó baktériumok könnyen idézhetnek elő bélfertőzést. Az elkészített ételeket nyáron Kézimunkák műanyag fonalból Pontosan három évvel ezelőtt kezdett polipropilén szálat gyártani — szőlőkötözés céljára — a kender-, juta- és textilipar. A finoman sustogó fóliaszál azonban meglepetésre, elsősorban a nők körében aratott nagy sikert. Felismerték, hogy ez a szál nemcsak a szőlő, vagy a virág kötözésére, hanem különféle kézimunkák (szatyrok« táskák, nyári kalapok stb.) horgolásához is alkalmas. A szakemberek pedig, különösen e nagy érdeklődés láttán, nem késlekedtek soká az újabb meglepetéssel. „Legyen a kézimunkázáshoz a mostaninál még szebb és jobb műfonal” mondták, s 1970 karácsonyára megjelent a budapesti műanyag- és vetőmagboltokban, vidéken pedig az Agrotröszt Vállalat szakboltjaiban a gyapjú karakterű, úgynevezett textúráit műszál, Az ízlésesen gombolyított és a legkülönbözőbb pasztellszínekben kapható fonalból hat kilométer tesz ki egy kilót, mosással tisztítható. Ha a boltban a vásárlókat megkérdezzük, ki mire használja fel a polipropilén fonalat, nagyon érdekes válaszokat kapunk. Készül belőle ízléses hajszorító pánt, hagyományos pamutszállal összefogva téli-, anélkül nyári sapka, kalap, színházi táska, öv zsabó, ruhaszegély, asztali szett, faliszőnyeg, tv-papucs. Vékony szálú acryl fonallal összefogva, laza horgolással vagy kötéssel vállkendőt, hosszúnadrághoz (természe- i tesen bélelve) nagyon szép tunikát, vagy mellényt készíthetünk. Régi ruha díszítésére habosán csillogó zsabót horgolhatunk, de használhatjuk zsinórozásra, vagy akár hímzéshez kidéitől estig is csak teljesen hibátlan zománc-, vagy porcelán-, illetve üvegedényben szabad tartani. Ha hűtő, vagy jégszekrény nincs, akkor hűvös pincében vagy kamrában úgy, mint a tejet és a vajat is, hideg vízben célszerű tartani az edényt. Kevesen tudják, hogy a hűtő- szekrény is csak altkor teljesíti a feladatát, ha benne a levegő hőmérséklete nem emelkedik 4 fok fölé. Az elszaporodó legyek miatt is, amelyek könnyen megfertőzhetik az ételeinket, gondosan ügyeljünk a szemétláda és a WC letakarására és az ételek befedésére. A nyersen fogyasztott gyümölcsöket szitára helyezve, lehetőleg ' erős sugarú, bő folyó vízben mossuk meg. A verejtékezés a nyári forróságban nem fölösleges kellemetlenség, mint azt sokan hiszik, hanem a test normális hőmérsékletét fenntartó élettani folyamat. Tévedésen alapszik az a hiedelem, hogy az izzad erősen aki sok folyadékot iszik. A valóság az, hogy az izzadás párolgás útján lehűti a test hőmérsékletét. A verejték kiválasztása következtében fellépő folyadékveszteség természetesen szájunk nyálkahártyáján szomjúságérzés formájában jelentkezik. Ez akkor is bekövetkezik, ha nem iszunk sók folyadékot. Sőt a kánikulai napokban helyes, ha minél több hűvös, de nem jéghideg folyadékot fogyasztunk. Miután a verejtékkel sok só is távozik a szervezetből, ne sajnáljuk ilyenkor a sót sem az ételeinkből. E tanácsok betartásával is növeljük szervezetünk védekező és alkalmazkodó képességét a szokatlanul nagy meleghez. Dr. S. R. Savanyúság télire SÁRGA PARADICSOMPAPRIKA Teljesen ép. frissen, szárral szedett paprikát vegyünk. Gondosan átválogatjuk, két-három órára beáztatjuk. majd alaposan megmossuk, a szárak végét éles késsel levágjuk. ötliteres üvegbe, szárával befelé fordítva, szépen egymás mellé rakjuk. Falemezzel leszorítjuk. Minden liter vízhez három deci ecetet (ecetsavból a felét), három deka sót, három deka cukrot, egy-két babérlevelet, öt szem borsot, s két-három szelet tormát teszünk. A levet összeforraljuk. s hidegen a paprikára öntjük. Tányérral lefedve, két-három napig hűvös helyen tartjuk. Jó, ha több levet készítünk, mint amennyit először az üvegbe töltünk, mert a paprika a lé egy részét magába szívja. A három nap eltelte után két késhegyni konzerv- port szórunk a tetejébe, miközben a leapadt levet feltöltjük és dupla celofánnal lekötjük. PAFRIKASALÄTA Húsos, sárga paprikát karikára vágunk, egy-két pirosat is keverhetünk közé. Az így leszeletelt paprikát ecetes vízzel leforrázzuk, majd szitán lecsurgat-juk, s üvegekbe rakjuk. A szokásos módon és ízlés szerint ecetes vizet' forralunk, amelybe sót, kevés cukrot, néhány szem egész borsot teszünk. Ha kihűlt a paprikára töltjük, tetejére konzervport szórunk, majd az üveget lekötjük. Káposzta krónika A magyar „fakanálforgatók” sokféle jó ízű ételt készítenek az emberiség egyik legrégibb zöldségféléjéből, a káposztából, különösen télvíz idején, a disznóvágások évadján. A nagy kövek súlya alól jellegzetes illatú levéből előkerül az ősz során beért savanyított káposzta, arra várva, hogy a fazékban jófajta húsokkal „léphessen házasságra”. A felséges ízt adó és a káposztát konzerváló savanyítás módját a régi rómaiak fedezték fel, mégpedig véletlenül, ha hinni lehet az erről szóló leírásoknak. Az egész Európát hatalmuk alatt tartó római légiók vonulásának elmaradhatatlan kísérői voltak azok a szekerek, amelyeken az utánpótlást, többek között a fahordókba rakott fejes káposztát is szállították. Az út- talan utak hepehupái gondoskodtak róla, hogy a káposzta alaposan összerázódjék, levet eresszen és erjedésnek induljon. Eleinte romlottnak hitték a nem éppen gusztusos kinézésű káposztát, s csak később jöttek rá pompás ízére. Sokáig úgy vélték, hogy a különleges íz kialakulása kizárólag a „kocsikáztatás” következménye. A katonák elbeszélései nyomán a polgárság kívánsága is feltámadt a savanyúkáposzta iránt, amit „házilag” úgy készítettek, hogy káposztáshordókkal megrakott szerelteket körbe-kör- be járattak a városok nagy kövekkel kirakott utcáin. Akinek nem telt kocsira és lóra, az hátára akasztott puttonyban rendszeres napi „sétára” vitte a káposztát. Állítólag egy lusta római rabszolga, aki gazdája éberségét kijátszva ledobta a puttonyt és lefeküdt mellé az árnyékba, jött. rá arra, hogy a káposzta magától, szaladgálás nélkül is megerjed, csak jő erősen le kell nyomkodni a puttonyban vagy a kádban. Napjainkban a fedőleveleitől megtisztított káposztát — a torzsa eltávolítása után — csíkokra szeletelik, majd 2—3 százalék sót adva hozzá rétegenként betapossák a kádba, hogy a közte levő levegőt eltávolítsák és a káposzta levét kinyomják. Ízesítésére birset, kaprot, babérlevelet, fűszer- paprikát, feketeborsot használnak — vidékenként változó összetételben. Az erjesztést egyébként „ingyenmunkások”, baktériumok végzik, ennek során 1—1,5 százalék tejsav keletkezik, ami az eltartást biztosítja és a kellemes ízt kölcsönzi. „Annak a rómainak, aki káposztát termeszt, saját patikája van” — vélte Cato, az ókori bölcs. A káposztából kinyomott lével véraláfutáso- kat és fekélyeket borogattak. A kevés ideig főzött, cukro-1 zott káposztáiét székrekedés, a sokáig forralt főzetet pedig hasmenés ellen javasolták. Az idő előtti kopaszodást a fejre kötözött káposztalevéllel igyekeztek elkerülni (hogy milyen sikerrel, arról nem szól a krónika!) „A szertelen ivás felidézte csömört” káposztalevessel űzték el, ami a mai napig is szokásban maradt, gondoljunk csak a jóféle „kor- helylevesekre”. Anélkül, hogy kétségbe akarnánk vonni a káposzta fentebb említett sokféle jótékony hatását, tudományos tárgyilagossággal azt szögezhetjük le, hogy a káposzta jelentős mennyiségű — kilónként 150—200 milligramm — C-vitamint, valamint Bj- és B2-vitamint is tartalmaz. Kel», lemes íze mellett ez teszi fon«? • tos oépéleimezés okba.
