Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
2. oldal Welet-magyarorszAő W7i. jöruí m AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKA JA: HÉTFŐ: Elutazott Budapestről Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere KEDD: Rabatban kivégezték a katonai lázadás tíz vezetőjét SZERDA: Jordániában a király csapatai megtámadták a palesztin gerillákat CSÜTÖRTÖK: A párizsi Vietnam-konferencián az amerikai küldöttség tartózkodott az állásfoglalástól a DIFK béketervével kapcsolatban PÉNTEK: Nixon elnök bejelentette, hogy 1972 tavaszán Pe- kingbe látogat SZOMBAT: Kirchschläger osztrák mai tárgyalásait. A világ különböző tájain történteket nem lehet mindig csak európai észjárással megítélni, kizárólag európai szemmel nézni. Az „ahány ház, annyi szokás” — a nemzetközi életben is igaz... Rabatban a hétt elején a látszatra mit sem adva. a lehető legsommásabb módon végezték ki a 'július 10-i puccskísérlet vezetőit. Tíz kivégzőosztag golyóitól omlott a földre négy tábornok és hat ezredes. A hivatalos közlés — nyilván belső használatra, egyrészt az elrettentést célozva, másrészt a király., melletti kiál- ' lás jeleként értékelve — sietett hírül adni. hogy a sortűz eldördülte után a kivégzést végignéző tisztek odarohantak a hullákhoz és leköpdösték... Az úgynevezett „civilizált világ” elször- nyed. Sok hang hallatszik a rövid úton történt kivégzés miatt, a széplelkek szót emelnek az ellen, hogy Marokkó királya nem állította hadbíróság elé a lázadókat, hanem csak úgy egyszerűen végzett velük... Miért? Vajon II. Hasszán és hírhedt belügyminisztere, Ufkir tábornok akármilyen hadbírósági komédia végén nem ugyanúgy a falhoz állíttatta volna a monarchia és a mo- narcha ellen támadt tábornokokat, főtiszteket? Marokkó az arab világ legnyugatibb csücskében — nyugatbarát politikai rendszerben él. Washingtonban és Párizsban felszisszentek a Rabatban történtek láttára- hallatára: a marokkói vérengzés diszkreditálja a velük szövetséges rezsimet! (Nem mintha például Ufkir tábornok eddig is „félelem és gáncs nélküli lovag” hírében állott volna. .. Még mindenki emlékszik arra, hogy az ő emberei rabolták el 1965 októberében, fényes nappal,. Párizs szívéből, a Lipp étteremnek szinte a külügyminiszter befejezte róküszöbéről a haladó, baloldali politikust, II. Hasszán rendszerének demokratikus ellenfelét. Ben Barkát. A tekintélyes francia hetilap, az Express leleplezése szerint Ben Barkát egy Párizs környéki villába hurcolták. Itt, a titokban Párizsba siető Ufkir tábornok „a marokkói belügyminiszter, saját kezűleg szúrta le, majd — a francia titkosszolgálat egyes embereivel összejátszva — a hullát Orly repülőteréről egy marokkói gép fedélzetén hazacsampétsz- ték... 1967-ben a párizsi bíróság Ufkir távollétében megtárgyalta az utóbbi évtized ieghajm eresz több pociit ikai krimijét és a marokkói belügyminisztert — halálra ítélte!) De Gaulle Franciaonszága még nem bocsátott meg Ufkir Marokkójának. A tábornok-elnök halála után gyorsan feledni tudták a Ben Barka-botrányt. Marokkó ugyanis több szempontból fontos Franciaországnak. A párizsi „mediterrán érdek- övezetben” fekszik. Itt él a legtöbb francia telepes, kereskedő, — az egykori fi’ £ r- matosítók hátvédhada. A marokkói bányák tetemes része a francia tőkéseknek hajt hasznot. Ami Párizs számára szintén létkérdés: ha nem a francia befolyás érvényesül itt, akkor megjelenik az amerikai! A hét másik nagy szenzációját Nixon amerikai elnök szolgáltatta, amikor a „kaliforniai Fehér Házban”, azaz San Clemente-i nyaralójában rövid nyilatkozatot tett s közölte, hogy pekingi meghívást fogadott el. A kínai meghívó fé’ gondolkodását csakúgy, mint az amerikai meghívott logikáját európai aggyal aligha tudjuk követni. Egyfelől az utolsó évtized pekingi politikájának sajátos elemeit kell számba vennünk, másfelől az amerikai Harcok Vietnamban A saigo.ni hadsereg szóvivőjének szombat reggeli közlése szerint Dél-Vietnamban a központi fennsík térségében két helyen is kiújultak a harcok. Négyórás csata zajlott le. körülbelül félúton az 5-ös és a 6-os tüzérségi támaszpont között. Dak To városától délnyugatra, szemben az összefutó vietnami, laoszi és kambodzsai határral. A másik összecsapás színhelye Pleiku tartományban volt, My Thach-tól körülbelül 64 kilométernyire délre. A szóvivő a saigoni kormánycsapatok veszteségeiről semmiféle adatot sem közölt. Az amerikai parancsnokság szombaton nem adott ki katonai közleményt. — ami a UPI megjegyzése szerint — arra mutat. hogy amerikai csapatok pénteken semmiféle jelentős harci cselekménybe nem kevereditek. szokasok-erkölcsók ismereteben kell végiggondolnunk, ami történt, történik és történni fog. Kínai népmesék furfangos fordulataira, látványos leleményére éppúgy utalhatok, mint a politikai prakticizmus primitív elemeire, — ezek együtt adhatják a pekingi meghívás magyarázatát. A kínai vezetők váratlan lépése szinte gyökeres szakítást jelent eddig hirdetett elveikkel. Mindenesetre érdekes lesz annak megfigyelése, hogyan fogja a meglepetésszerű változást a kínai propaganda megmagyarázni a hazai közvéleménynek és az amerikai imperializmus ellen küzdő ázsiai népeknek. Ami a bejelentés lényegét és következményeit illeti: az államközi kapcsolatok normalizálására irányuló törekvéseket csak üdvözölni lehet, mint a békés rendezésre irányuló szándékot, ennél többet mondani azonban pillanatnyilag csak jóslás lenne. A fejlemények világíthatják meg, milyen célok szolgálatába állítják majd ezt a látványos fordulatot : Peking és Washington közeledését. És milyen függő kérdéseket old meg ez a közeledés és milyen áron? Minden, kivétel nélkül minden ettől függ! Hangsúlyozni sem szükséges, hogy a bejelentésnek, a kínai—amerikai politikában bekövetkezett fordulatnak rengeteg újabb és régi vonatkozása van. A kérdés rendkívül bonyolult és a kényes problémák egész sorát veti fel. Például: mit jelent ez, az indokínai rendezés .44 szempontjából ? Változik-e Washington magatartása Kína ENSZ-tag- ságával kapcsolatban? A Washington felé tett kínai lépést követi-e a szovjet kapcsolatok javítására irányuló pekingi törekvés, vagy továbbra is szovjetellenes marad Kína magatartása? A kérdőjelek erdeje sorakozik a pekingi és washingtoni bejelentés mögött. Csak a jövő adhat választ azokra a kérdésekre, amit a történtek felvetnek. Pálfy József RABAT II. Hasszán király fogadta L. F. Palamarcsukot, a Szovjetunió marokkói nagykövetét, aki tolmácsolta a királynak Nyikolaj Podgornijnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének mély együttérzését a Marokkóban nemrégiben történt tragikus eseményekkel kapcsolatban. Hasszán király köszönetét fejezte ki Podgornij üzenetéért. KAIRÓ Pénteken késő estig folytatták megbeszéléseiket az EAK, Szudán, Szíria és Líbia Marsa Matruhban tárgyaló küldöttségei. A délután folyamán Szádat egyiptomi elnök két ízben telefonon tárgyalt Asszad Szíriái államfővel a jordániai katonai helyzet legújabb fejleményeiről; a Jordániában járt Szíriái katonai delegáció ugyanis pénteken ért vissza Damaszkuszba és számolt be Asszadnak a látottakról. UJ-DELHI Szvaran Szingh indiai külügyminiszter a népi kamarában kijelentette, hogy komoly figyelmet érdemel a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának a vietnami probléma békés rendezésére vonatkozó hétpontos javaslata. AMMAN A nyugati hírügynökségek helyszíni tudósításokban számolnak be arról, hogy a királyi katonaság Dzseras körzetéből teljesen kiszorította a gerillákat, akik a Jordán folyó völgyében fekvő támaszpontokra húzódnak vissza. Husz- szein hadserege arra törekszik, hogy a palesztinai ellenállás fegyvereseit egy mindössze 200 négyzetkilométer területű, néhány kilométer széles sávba szorítsa vissza. TOKIÓ Szató japán miniszterelnök szombaton politikai beszédet mondott a tokiói parlamentben. Üdvözölte Nixon amerikai elnök hivatalosan bejelentett pekingi látogatását és kifejezést adott annak a reményének, hogy a jövőben Japán és a népi Kína között is kormányközi tárgyalásokra kerül sor. Vöröskőy Iános: dl {ekete tnactka 17. KÉMREGÉNY Pont négykor ismét kint volt az országúton, ahová a kifli alakú elágazás visszavezette. Amíg az erdőben hajtott, két széles, kerék járta földút is kínálkozott, amelyen végigmehetett volna, de Bekét az elágazás csak az ország- uttal, pontosabban: a gépkocsioszlop útjával kapcsolatosan érdekelte. Most, hogy újra a főúton suhant, az őrnagy fölmérte az elágazásban rejlő sajátos lehetőséget. Tegyük fel — gondolta —, hogy egy ötven kilométeres sebességgel haladó teherautót követek. Ha rátérek az elágazásra, kerülőt teszek, s mire ismét kiérek ide a fő- útra, az a kocsi már jócskán megelőzött engem. De ha ismerem az ő haladási sebességét, s az enyérpet az övéhez képest megduplázom, például százzal hajtok, akkor a kerülő ellenére is könnyen beérhetem, csakhamar újra ott vagyok mögötte. Azt, hogy egy időre leszakadtam, hogy háta fedezetlen volt, esetleg észre sem veszi. Persze, csak esetleg. Mert. ha figyeli a visszapillantó tükröt, akkon rájön, hogy nem vagyok mögötte, hogy eltűnésem és felbukkanásom között eltelt pár perc... A lehetőség, amely az eddig feltárt adatok között nem szerepelt, mindenesetre érdekes volt. S csakhamar még inkább az lett. Beke úgy tervezte, hogy útja minden tekintetben pontos másolata lesz a gyakorlatra vonuló tüzérek útjának. A kitérő miatt azonban Időt vesztett, így pár perccel később ért a vasúti sorompóhoz, mint a katonai gépkocsioszlop, amely május 8-a hajnalán megállt ott. Az oszlophoz képest késett, de a sorompó csak érkezésekor zárult le. Az őrnagy a műszerfalra pillantott: negyed öt volt. A gyakorlat hajnalán a sorompó ilyenkor már pár perce elzárta a tüzérek útját, várakoztatta a gépkocsikat! Furcsa, sajátos eltérés. Május 8-án a vasúti őr talán túlzottan óvatos volt? Vagy a vonat érkezett korábban? Lehet. De ha az őr azon a hajnalon is csak ilyenkor engedi le a sorompót, akkor a gépkocsioszlop nem áll Dokumentumriport az NDK-ból (3.) Amire joggal büszkék öt magyar is tanul a mező- gazdasági termékfeldolgozó szakon. Nem udvariasságból dicséri őket a tanszékvezető, hiszen igen érdeklődők, alaposak, kitartóan sajátítják el a nyelvet és a szakmát. — Önöknek nyilván igen nagy szükségük van rájuk. Mi évente összesen húsz hallgatót veszünk fel a zöldség-gyümölcs feldolgozó szakra, nekünk ugyanis alig van ilyen termékünk. A magyar alma, barack hatalmas lehetőségeket rejt magában. A mélyhűtés, konzerválás, szárítás azonban — ahogy tudom — csak most indult. Nagyon nagy lehetőségeket tudnak majd kamatoztatni... Gödöllő, az agráregyetem, s a pesti kertészeti-szőlészeti egyetem kerül szóba, amit itt is ismernek. Velük is vannak kapcsolatok, amelyből mindkét fél tanulhat, s tanul is. Úgy érezzük, ezek a kapcsolatok jobbak is lehetnének, állandóbbak, mert nagy lenne a hasznuk. Még egy kérdés: milyen a szakon a fiúk és lányok aránya? A válasz meglepő: nagyon sok a lány. Tavaly még „csak” hatvan százalékban jöttek, idén ősztől már a lányok a nagy többség: nyolcvan százaléka a hallgatóknak. Természetesnek hangzik a magyarázat, a konzervipar szinte tipikusan női szakma... Kinn az előszobában már izzadnak a kései vizsgázók. Megköszönjük a professzor türelmét, s búcsúzunk. Még egyszer ránézünk a Müntzer idézetre, s most már jobban értjük, amit dr. Kromm a bemutatkozás után mondott a kenyérről, amelynek meny- nyisége ma már szinte kizárólag az emberektől függ. Plusz az elhatározástól, a tudományok, a titkok megismerésétől, a kibernetikától. Ez jár az ember fejében még a kocsiban is, útban a Deutsche Bauern Zeitung szerkesztőségébe. A nyomda ontja a friss példányokat, s Julius Paul, a kétszázezer példányszámban megjelenő német parasztújság szerkesztője mutatja a színes nyomású technikával készülő, harminckét oldalas képes hetilapot, amely a család étkezésétől a divatig, a külpolitikától a humorig mindent ad az olvasónak, akár a mi Szabad Földünk. Ismerkedünk a lappal, de elnézést kérünk, hogy a rendelkezésre álló rövid időből a német mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről kérünk képet. „A kolléga tudja, hogy a kollégák mire kíváncsiak...”-— mondjuk, s a. bólintás azt jelenti, természetesen szívesen áll rendelkezésünkre. — Milyenek a lap problémái? — Ugyanazok — hangzik a válasz — mint az NDK mezőgazdaságáé. Először írjuk a legfontosabb adatokat. Tízezer LPG- ben (tsz-ben) hétszázötvenezer tag dolgozik. Ebből is látjuk, hogy nem csupán leírt malaszt, milyen jól gépesített, termelékeny a német mezőgazdaság szocialista nagyüzeme. Termelőszövetkezetenként a tagság átlaga mindössze hetvenöt! Ennyi emberrel és rengeteg géppel termelnek magas átlagokat gabonából, takarmányból, cukorrépából, burgonyából, textilalapanyagokból, húsból és tejtermékekből. Mindezt hogyan? A képzett emberek sokaságával, a tudomány alkalmazásával, azzal, hogy az NDK-ban több az egy főre jutó villamosenergia- és vegyipari termelés, mint az NSZK-ban, Angliában, vagy Francia- országban. Előveszi a statisztikai zsebkönyvet, s mindjárt érthetővé válik sok minden. Nekünk követendő példává is. A hétszázötvenezer NDK tsz-tag ötvenhét százaléka szakember! Majdnem egy százalékuk végzett egyetemet és főiskolát, három százalék szakközépiskolát, öt százalékuk szerzett mesterlevelet és mintegy háromszáz- ötvenezer LPG-tagnak van szakmunkásvizsgá j a. Azt mondja a kolléga, hogy ez az egyik legforradalmibb változás, amely az utóbbi negyedszázad során végbement. Erre a ' - • •s teljes jóggal. A gazdálkodás forradalmát a íejeKoen ,^ii kezdeni. Következik: A HARMADIK SZAKASZ. Kopka János meg útközben. Simán keresztülhajt a vágányon, és a sorompó csak olyan kocsikat vág el tőle, amelyek leszakadtak. Késnek, például azért, mert az elágazásnál befordultak az erdei útra, s a kitérő pár percet elrabolt tőlük... A gyors, észrevétlen csatlakozás így lehetetlenné válik: felfedezik a lemaradást, és rájöhetnek a céljára is. Mert mi lehetett a cél? Az, hogy a sorompónál megállított, várakozó gépkocsioszlop utolsó, fedezetlenül maradt kocsijához valaki hozzáférjen! Az időbeli különbség tehát, a sorompó akkori és mostani lebocsátása között, esetleg nagyon is fontos lehet... Miközben Beke mindezt végiggondolta, elrobogott a menetrendszerű személy. Szerintem — vélte az elhárító tiszt, a villogó ablaksort nézve —, a személy- vonatok inkább késni, mint sietni szoktak... S hogy ez a járat 8-án valóban sietett, nem nagy probléma ellenőrizni. Ha megtudtuk, majd elbeszélgetünk a vasúti őrrel. A sorompó magasba emelkedett, de Beke nem hajtott tovább. A motort meg a világítást már korábban kikapcsolta, s most csendben, az ajtót sem kattantva be, kilépett a harmatos útmenti fűre. A sorompóhoz sétált, majd kocsinként felbecsülve az oszlop hosszát, visszament addig a pontig, ahol, elképzelése szerint, az utolsó, lőszert szállító teherautónak állnia kellett. Ezen a helyen egy extra hosszúságú cigaretta hevert a fűben. Mellette ugyanannak a márkának a csikkje. A két cigaretta közül az egyiket végigszívták, a másikból alig néhányat szippanthattak. Beke mindkettőt fölvette, tárcájába csúsztatta, aztán beszállt a Skodájába, és tovább indult. ... A Vadgalamb turistaházhoz épp olyan békés, napfényes reggelen érkezett meg, mint öt napja, amikor életében először járt ott. — Éppen százhúsz órája várok a kávémra! — kiáltotta nevetve a szőke büféslánynak, aki meglepve meresztette rá nefelejcsszínű szemét. — Remélem, ma nem ejti el a feketés tálcát... A kislány már perdült is, futott a kantinba. Kisvártatva valamennyien előjöttek: a házaspár, meg a fiú, végül a lány is, tréfásan bíllegtetve a könnyű fémtálcán álló feketéspohárkát. (Folytatjuk^
